Magyar Nemzet, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-18 / 115. szám
10 Iparművészek tárlata a Vigadó Galériában Második bemutatóját tartja ezekben a napokban a főváros új kiállítási intézménye, a Művészeti Alap kezelésébe adott Vigadó Galéria. Az elsőn, áprilisban, a grafikusok mutatták be mesterségüket. Ezen a mostanin az Iparművészeti Vállalattal, illetve az ő szemszögéből értelmezett magyar iparművészettel ismerkedhetik meg a galéria vendége. Kezdődjék tehát az ismerkedés, ahogyan illik, az elején. Lássuk: mi is az Iparművészeti Vállalat, illetve mit is jelent az ő szemszöge az iparművészet értelmezésében? A két kérdés közül az elsőre könnyebb felelni. Az Iparművészeti Vállalat státusa szerint a Művészeti Alap vállalata kettős feladatot tölt be: egyfelől összegyűjti és értékesíti mindazokat a műtárgyakat, amelyeket az élő magyar iparművészek készítenek a maguk mestersége szerint (kivéve természetesen azokat az egyedi munkákat, amelyeket eleve meghatározott helyre, a legtöbbször valamely új épületbe készít valaki, megbízás, vagy pályázati eredmény alapján), másfelől pedig a művészek által készített minták , műtárgyak, kellően dokumentált prototípusok — alapján a saját műhelyeiben a saját munkásaival készíttet — kereskedelmi szervezete által értékesítendő — tárgyakat: bútorokat, ötvösmunkákat, nyomott vagy más módon színezett textileket (ruhaanyagokat, függönyöket stb.), szőtt kárpitokat, gobelineket, bőrdíszmű-árukat. A másik kérdésre már nehezebb a válasz. Az Iparművészeti Vállalat nevében felelni rá ugyanis kockázatos: hátha mégse úgy gondolja? Hátha nagyobbak mégis a szándékai a sejthetőnél, csak éppen az erő, a tér, a pénz, a partner hiányzik a kivitelükhöz? S hátha az ő látható iparművészet-képüket a gondolhatónál még jobban befolyásolja az a kényszerhelyzet, amelyet a lakberendezés szükségleteit ellátni hivatott és a háztartás kellékeit csinálni köteles iparágak állapota idéz elő? Igazi meghatározója ez az iparművészet társadalmi helyzetének. Egy megfelelő spektrummal dolgozó ipar ugyanis mindent előállít, ami kell: konyhabútort, hálóhelyet, étkezéshez alkalmas asztali széket, berendezést a társalgósarokhoz, a gyerek játszóhelyéhez, szekrényt a ruháinak, a játékainak, polcot a könyveknek — és asztalneműt, függönyt, szőnyeget, csészét, tányért, kést, kanalat, villát, tálaló- és főzőedényt. S mindegyikből — lehetőleg — olyat, ami együvé illik. Azaz olyan konyhaszekrényt, amibe bele lehet rakni az edényeket és olyan edényeket, amiknek az elhelyezése nem eleve képtelenség. Akkora asztalt, amekkorára fölfér mindenki tányérja Olyan magas széket, amelyiken ülve se nyújtózni, se görbedni nem kell egy normális termetű embernek étkezés közben. Akkora ágyat, amekkoráról nem csüng le eleve a fej vagy a láb. És így tovább. S végül mindezek közt olyan összhangot, hogy a Velük berendezett és fölszerelt átlagos lakásban nem csak mozogni, de annál többet élni is lehessen. Egy ilyen helyzetben a normális helyén van a díszműáru vagy az iparművész-tervezete, iparművész-készítette munka. Kiegészíti, színesíti, egyéníti vele az ember a szobáját, konyháját, lakását, otthonát. Nem így a mai állapotban, amikor sok általánosan szükséges holmit az előállításukkal kistermelővé váló — hiszen szakmányban kávéskészletet, teásibriket, cserép teakannát, lámpát, bútort, miegymást csináló — iparművész készít. És amikor neki a termeléstől sokszor nem jut sem ereje sem ideje voltaképpeni feladatának az ellátására, a munkáit forgalmazó vállalatoknak pedig helye, ideje, fantáziája, kockáztató kedve a valóságos iparművészeti művek piacának megteremtésére. Az Iparművészeti Vállalat iparművészet-képének átgondolásakor mindenesetre nem ért erre is emlékezni. Különben a valóságosnál is szétszórtabbnak tetszik majd a vállalati tevékenységből kicsiholható fogalom. Megfelelő magyarázatot mindenre ez — a nagyipartól kielégítetlenül hagyott igények nyomása — persze, nem ad. Felettébb furcsa egyed ugyanis az az ember, aki „iparművészeti” lakásban tölti a napot. Jobbára ül és társalog. Időnként odaballag a bárszekrényéhez és italt tölt kisszámú — az ülőhelyek korlátozottsága miatt legföljebb egy gyermektelen házaspárnyi — vendégének. Továbbá: dohányzik, kávét és teát fogyaszt aprósüteménnyel — egyéb az asztalára nem fér, más edénye nincsen —, olvasólámpáját igazgatva könyv mellett múlatja az időt. Aztán esténként elegáns ruhát vesz (ha nőnemű, mert iparművészek csak női ruhát alkotnak) és elmegy, és nem akárhogy: kocsin, vagy taxin, öltözéke ugyanis nem közhasznú járműre való. Mindebből kitetszhetik: az Iparművészeti Vállalat kínálata — azaz: a mai magyar iparművészet köznapi termése — esetleges és felettébb hézagos, továbbá, hogy esetlegesen és hézagosan csatlakozik csupán a szintén esetleges és hézagos skálájú ipari produkcióhoz. De nehogy azt higigye már valaki, hogy ezért a mai magyar iparművészet — pestiesen szólva — úgy rossz, ahogy van. A baj az, hogy ebben az iparművészeti termelésben különkülön rendben vannak a dolgok: a vázákban lehet virágot tartani, a kávéscsészékből kávézni, az abroszt felteríteni (és kimosni), a ruhát hordani, a nippet polcra tenni. „Csak” az alap hiányzik, következésképpen az összhang. S míg a bútoriparban tovább nem változnak a dolgok, amíg túlnyomó többségre nem jutnak a változatos együttesekben felállítható, rendszerben tervezett és gyártott kisbútorok a „két karszék és egy heverő”-típusú garnitúrák fölött, a semmire se jó „dohányzóasztalok”, a mafla szekrénysorok fölött, a kerámiaipar pedig nem gyárt anynyi jó asztali és konyhai holmit, mint amennyi kitűnő csempét és szanitáriát, a vasipar annyi rendes edényt, amennyire a háztartásokban szükség van, addig hiába is kapálódzik az iparművész. Nem tud a helyére jutni, mert nincsen helye. Illetve mert jóval több a helye, mint amenynyit valóban jól, felelősséggel be tud tölteni. Nehéz fölróni az iparművészeknek, hogy azt teszik, amit ebben a helyzetben tenniük lehet — tehát, hogy sokan termelnek és nem formálnak. Legföljebb azoknak vethető ez a szemére, akik éppenséggel formálni is tudnának, mégis megelégszenek az összecsapott szériákkal. Egy kiállítás, amely a hazai iparművészet képét bemutatni törekszik, persze — érthetően — úgy igyekszik, hogy a szebbik arcával forduljon vendégei elé. Azaz, konkrétan beszélve, van ezen a bemutatón olyan mű is — például Domanovszky Endre gobelinje, Gádor István kerámiája —, amelyért ugyan hiába kopogtatna bárki az Iparművészeti Vállalatnál. Ilyesmit azonban legföljebb megemlít az ember, de nem vesz rossznéven — ha a többi munka is tisztes színvonalat mutat átlagában, önmagában pedig itt, a Vigadóban most a legtöbb kompozíció rendben levőnek található, jó. Ha például valaki a kézi festésű esti ruhák barátja, bízvást gyönyörködhetik Polgár Rózsa finom átmenetű anyagaiban, s a belőlük komponált — szabásukkal a képzelt női alakot és a szép anyagot egyaránt érvényesítő — ruháiban. Ha a nehezebb pompa vonzza, Bakó Ilona bársony ruhái elégíthetik ki az igényeit. Ha pedig sportosabb, rusztikusabb anyagválasztást és vonalvezetést szeretne látni, a harmadik tervező, Sárvári Katalin szolgál vele. És folytatható tovább a sor, műfajonként. Az ékszerek — Horváth Márton, Halász György, Lugossy Mária, Gerej János, Péri József munkái — külön tárlókban is jól illeszkednek a ruhákhoz. A bútorok — kivéve egynéhány túl pompázatos, és evvel egyenes arányban használhatatlan ülőalkalmatosságot — jó kiegészítő darabok volnának bármely kellő térrel rendelkező és egyébként mindennel felszerelt lakásban. A lámpák, a hamutartók, a vendégváró asztali holmik ezekhez a bútorokhoz igazán alkalmatos társak. Hübner Aranka, Pájer Emília, Golarits Erzsébet függönyeiből meg éppenséggel — minél több volna, annál jobb lenne. Külön kategóriába soroltattak a kiállításon — az öltözködés és a lakberendezés mellett — az egyedi művek. Skálájuk felettébb változatos. Egyikmásik darabja a kollekciónak már átlépte a hagyományos „iparművészet” határát: magával szemben képzőművészeti igényeket támasztó dekoratív A SZÍNHÁZAK Magyar Állami Operaház: V: Manon Lescaut, Balanchine balettest (Failoni béri. 7., de. 11, ill. Basilides béri. 7„ 7) — K. Sze.: A diótörő (K: Harangozó béri. 7.) (7) — Cs: Jövő V: Léhaság útja (Cs: Maleczky béri. 7„ 7. Jövő V: Palló Imre béri. 7., 7.) — P: Szoktatás a szerájból (Gyurkovics béri. 7.) (7) — Szó: Faust (Főisk. béri. XIII. sor. 6.) (fél 7) — Jövő V: A szevillai borbély (Ifj. béri. I. sor. 5.) (de. 11). Erkel Színház: V: Bánk bán, A lombardok (Ifj. béri. Iv. sor. 5., de. 11, 111. 12. béri. 7„ 7) — K: Otelló (Kemner béri. 7.) (7) — Szó: Szerelmi bájbal (Főisk. béri. XII. sor. 6.) (7) — Cs. P: Emani (P. 10. béri. 7.) (7) — Szó: Don Pastiuale (Báthy Anna béri. 7.) (7) — Jövő V: A trubadúr (Oláh Gusztáv béri. 7„ de. 11), Pillangókisasszony (Losonczy béri. 7., 7). •Nemzeti Színház: V: Csongor és Tünde (de. fél 11), Életem (Jászai Mari naplója) (du. fél 3), Bánk bán (7) — H: Húsz János (Feln. béri. D. sor. 3.) (7) — K: Troilus és Cressida (7) — Sze, Cs, P. Szó: Jövedelmező állás (Sze, Cs. nyilv. főpróba. P. bemutató) (7) — Jövő V: Az úrhatnám polgár (de. fél 11), Budapest-Orfeum (du. fél 3), Husz János (7). Főv. Műv. Ház: V: BU-. dapest-Orfeum (7). Várszínház: V: Szó, Cs: Don Juan (7) — H: Frontátvonulás (7) — K: Amit akartok, avagy vízkereszt CT) — P: Szó, Jövő V: A lovakat lelövik, ugye? (7). Józsefvárosi Színház: V: Kalandok a világűrben, (de. 11 és du. 3) — H: Tíz kiló arany (7) — P: A tavasz ébredése (7) — Szó: Frontátvonulás (7) — Jövő V: A bűvös erdő (de. 11 és du. 3). Madách Színház: V: Pygmalion (du. fél 3), Sok hűhó semmiért (6. bér.) (7) — H. K: Lóvá tett lovagok (7) — Szó: A meráni fiú (7) — Cs. Szó: A doktor úr (7, ill. fél 3) — P: Kettős helyszín (7) — Szó: Három nővér (7) — Jövő V: Sok hűhó semmiért (X. bér., ill. fél 3), Pygmalion (7), Rokon: Jövőre veled ugyanitt (Budapesti Gyermekszínház, 7), Egyetemi Színpad: K: Egy perc volt az életünk (7), Szó: A bajnokság éve (7), Ódry Színpad: Cs, P: Kései találkozás (8). Reflektor Színpad: Cs: Búcsúvacsora (8). Vígszínház: V: Szerelmet szerelemért (Darvas Lili béri. 2., du. fél 3, és Tanay Frigyes béri. 3„ fél 8) — H: Cs: Kakukkfészek (7) — K: Sze, P: Szerelmet szerelemért (K: Molnár Ferenc béri. 3„ az ápril-i jegyek érvényesek, Sze: Gábor Andor béri. 3. P: Gárdonyi Lajos béri. 3.) (7) — P. Szó: In memóriám O. I. (éjjel 11) — Szó: Pop-fesztivál (7) — Jövő V: Harmincéves vagyok, A 22-es csapdája (du. fél 3, 111. 7.) Pesti Színház: V, H, Cs: Orfeusz alászáll (V: du. fél 3, egyébként 7) — V, Sze, Szó: Equus (V: fél B, Szó: III. béri. 3/ 7) — K, P: Váltóőrök (7) — Jövő V: Deficit (du. fél 3 és fél 8). József Attila Színház: V: Pajzán históriák (Vasutas 5, du. fél 3), Hálószoba komédia (7) — H, K, P: Hálószoba komédia (7) — Szó: Rozsdatemető (VI. béri. 4.) (7) — Cs, Szó, Jövő V: Pajzán históriák (Cs: V. béri. 5., Szó: Premier 5., Jövő V: R. béri. 5.) (7). Kamaraszínpad: V, H, K: Érdemei elismerése... (7). Fővárosi Operettszínház: V: Violetta. *Az Operettszínház Gálaestje (du. fél 3. G. Ifj. béri. 3.. ill. 7). — K: Jövő V: Violetta (V: du. fél 3. S. béri. 4„ I0„ P. béri. 4., 7) — Szó: Szó: Az Operettszínház Gálaestje (7) — Cs, P: Kabaré (Cs: N. béri. 4, P: K. béri. 4.) (7). Zsebszínház: K: Lola Blau (fél B). Thália Színház: V: A hétfejű tündér, Házszentelő (de. 11, ill. 7) — H: Énekek éneke (7) — K: Bal négyes páholy (7) — Sze, Cs, Jövő V: Csak semmi szenzáció (7, Jövő V: du. fél 3-kor is) — P, Szó: A Mester és Margarita (7). Ódry Színpad: H: Komédiások hajója (7) — Szó: Tudós nők (7). Vidám Színpad: V: A családban marad, Nyitott ablak (du. fél 3, ill. 7) — H: Segítség, válunk! (7) — K, Sze, Cs, Jövő V: A családban marad (7, Jövő V: du. fél 3-kor is) — Szó: Nyitott ablak (7). Kis Színpad: H: Játék a csillagokkal (fél 8). Mikroszkóp Színpad: Szó, P: Szó, Jövő V: Minek néz engem? (fél 9) — P: Bumm-Bumm Bömbölő (de. 10), mű (például Benkő Ilona, Schrammel Imre, Buczkó György, Gádor István, Hajnal Gabriella, Schrammel Imre, Hübner Aranka, Széchényi Lenke, Szilasi Anna, Búzás Árpád munkája), valamint, már tiszta képzőművészeti jelleggel élő, mint Domanovszky Endre ugyancsak szóbahozott gobelinje. Mások meg, szerencsére nem sokan, mintha jószívűségből volnának itt, hisz jellegtelenek, sem képző-, sem iparművészeti értéket nem képviselnek — csupán azt jelzik, hogy egy bonyolult strukturális helyzet milyen lazává tudja tenni az esztétikai normákat is, már-már eltörölve az alsó határt Pedig a művészet fogalma nem korlátlanul tágítható kategória: igazság szerint csak a valóságos értelemmel — jelentéssel, rendeltetéssel — bíró művek sorolhatók a körébe. És velük szemben igazságtalan eljárás bármi bizonytalanság s bármi engedékenység, mert ha kevés is a gyönge dolog egy együttesben, végül is az egészet húzza le. Horváth György HETI MŰSORA Radnóti Miklós Színpad: V: Csoda magyar módra. Üzenet (7) — K: Sem emlék, sem varázslat ... (7) — Szó: Amherst szépe (7) — Cs: Minden másképpen van ... (8) — P: Szlovák-est (7) — Szó: Kései sirató (7) — Jövő V: Budapest Nagykávéház (7). Budapesti Gyermekszínház: V: Dzsomárt szőnyege. Tom Sawyer kalandjai (de. fél 11., ill. du. 3.) — K, Sze: Jövő V: Gábriel és Gábriella; Vendégek (du. 3., ill. Jövő V: de. fél 11) — Cs, P: Karácsonyi ének (du. 3) — Szó: Ciki/Pintyőke (du. 3) — Jövő V: A varázspálca (Marcibányi tér, de. fél 11), Tóm Sawyer kalandjai (du. 3). Egyetemi Színpad, V: Halász Judit és a Bojtorján együttes gyermekműsora, a Kalamajka és a Bojtorján együttes koncertje (dell., ill. 7) — H: ördögváltozás Csíkban (7) — Sze: Bodograph Filmklub, „Születésnapomra” (6, ill. 8). — P: A Balázs Béla Stúdió új filmjei (fél 6), Pilinszky János: Élőképek (9). — Szó: Halász Judit és a Bojtorján együttes műsora (fél 4). Fővárosi Nagycirkusz: egész héten (kivéve K) . Egész nyáron cirkusz (fél 8, Cs: csak du. fél 4, P. Szó: du. fél 4 és este fél 8, V: de. 10, du. fél 4 és este fél 8). Korona Pódium: H: Előttem az élet (7) — Szó: „Parancsolj velem. Tündérkirálynő !” (7) — Cs: Az én színházam (7) — P: Irodalmi koktél (7). Állami Bábszínház: (Népköztársaság útja) V: Az elvarázsolt egérkisasszony (de. 11 és du. 4) — H: Szentivánéji álom (feln. ea.) (fél 8) — Sze-tói P-ig: Háry János (du. 3) — Szó, Jövő V: Gidaház az erdőszélen (du. 4, V: de. 11-kor is). Jókai tér: V: Irány az Ezeregyéjszaka! (de. fél 10) — K-től Jövő V-ig: A két kicsi pingvin (K-től P-ig: de. 10, Szó: du. fél 3, V: de. fél 10 és fél 12). Vendégjátékok: V: Furfangosok (Hűvösvölgyi Szabadtéri Színpad, de. 11) — Jövő V: Fehér lófia (Pataki I. Műv. Ház, de. 11), Piroska és a három kismalac (Hűvösvölgyi Szabadtéri Színpad, de. 11, Városmajori Szabadtéri Színpad, du. 3).Zeneakadémia: V. Kárpáti József orgonaversenye (de. 11), Liszt Ferenc Kamarazenekar (Tavaszi bér, C/I/4.) (fél 8) — H. (Erkel Színházban) Magyar Állami Hangversenyzenekar (Tavaszi béri. B/I/3. és B/I/3.) (fél 8) — Postás Szimfonikus Zenekar (Remekművek Il) (fél 8) — K: Béres Ferenc dalestje (fél 8), Pesti Vigadó Hangversenyterem: Ruggiero Ricci hegedűestje (fél 8) — Sze: MRT Szimfonikus Zenekara (Tavaszi béri. E/6.) (fél 8) — Cs: Magyar Állami Hangversenyzenekar (Tavaszi béri. D/5.) (fél 8) — P: Szombathelyi Szimfonikus Zenekar (Tavaszi béri. C/14.) (fél 8), Mátyás-templom : Hollai Keresztély orgonaestje (8) — Szó: Győri Filharmonikus Zenekar (Zenekari estek szoc. brigádok részére 3.) (fél 8). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. Magyar Vizp! Kivételesen gyermekközönséget fogadott a Madách Színház. A vidéki társulatok vendégjátékai során — sajnos, minden hírverést nélkülözve — mutatott be egy mesejátékot a Pécsi Nemzeti Színház. A norvég Tor Age Brinsvaerd története, A hatalmas színrabló arról a sokarcú gonoszról szól, aki megfosztja a színektől a földkerekséget, megfakítja a természetet és megsápasztja az embereket, az elfehérülő világban elhallgattatja a dallamokat (a nemrégiben tragikusan meghalt Papadimitriu Grigorisz szerzette a némaság-leküzdő muzsikát). A színek ellensége, a szörnyeteg, a zsarnok ezúttal a korunkbeli önzőkre, lustákra, komiszokra hasonlít (Mester István megszemélyesítésében). Szembeszáll vele a bátortalanságát legyűrő Bohóc (Lukács József), szemfényvesztéseivel is segít a Macska (Kováts Krisztina), szurkol a Nyakigláb és a Keszeg földönfutó (Garay Róbert és Tomanek Gábor), hogy megmeneküljenek a kiszolgáltatottak, a keservesen sínylődök, e színevesztett világ. Ha nem hibátlan is Katona Imre színrevitele, ám rokonszenvesen igazságszerető. Mikor véget ért a mesejáték, már a gyermekek énekelték messzehangzón — az öröm-óda dallamára — a tiszta tanítást: „Nincsenek szolgák, nincsenek foglyok, nincs a mesében rabbilincs / Mesénk végén is tudnotok kell, hogy a szabadság drága kincs”. (Agácsi) -Vasárnap, 1980. május 18. Telefonjelentés Miskolcról Vita a fesztiválon a gazdaságpolitikai tévéműsorokról A versenyfilmek tekintélyes hát, jelszavakként ismételgetrészét már levetítették a misték őket. Alapvetően jó gazdakolci tévéfilmfesztivál szakmaisági műsornak azokat tekinközönségének és az itteni nétik, amelyek a gazdasági festőknek. Szinte valamennyi külődés intenzív szakaszánaktegóriában láthattunk már is- megfelelő újfajta felfogás szegyelemreméltó, jeles és díjakat fogalmaznak. Egyik mázásra érdemes munkákat. A sík televíziós gazdasági műfesztivál programját sugárzó sorra az előadó szerint a tarkülön adó műsorára került talmi bátortalanság a jellempéldául a jáki templommal jó. Nem kérdeznek határozatmegismertető kisfilm, a SALT- tan a riporterek, moralizálnak egyezményről készült külponi- érvelés helyett a tudósítók, éstikai adás, az ötvenesek című megelégednek a kitérő válaszociológiai jellegű tévéportré, szókkal a szerkesztők. Él- A Miskolc környéki falvakban mondta, hogy nemcsak a szi- Hogy tetszik Önnek címmel gorúan gazdaságpolitikai szánolyan munkákat vetítenek, dákkal forgatott műsorok soramelyeket a képernyőn még márják a gazdasági közgondotnem láthatott a közönség. Pénkodást — mint például az élteken Edelényben, tegnap petala kitűnőnek tartott Kockádig Mezőnagymihályon tartott zat —, hanem olykor az egya televízió bemutatót. szerű, őszinte híradófelvételek Ha nem is nagy számban, vagy a műszaki újdonságokat de szerepelnek gazdaságpolitikusan kommentáló Delta isztikai műsorok is a miskolci összegezésként leszögezte, napokon. Ezekről a televíziós hogy csak azok a gazdaságpomunkákról vitatkoztak szemlitikai tévéműsorok hatásosak, haton a fesztivál szakmai amelyek nem tartalmaznak résztvevői: közgazdászok, te- hamis és „leszerelő” mozzanatevíziósok, újságírók. Bácskai tokát, amelyeknek Komoly Tamás, a Nemzeti Bank ügy- valóságtartalmuk van. I. g. vezető igazgatója vitaindító előadásában elmondta, hogy a Az idén fesztiválmajálist megváltozott gazdasági hely- rendeztek Miskolcon. A sporttetben nehezebb a gazdasági csarnok előtti téren. Takács tájékoztatás, mint ennek élőt- Mari köszöntötte a résztvevője. Már eddig is sok félreértést kér. A majálison több könyvokozott, hogy a gazdasági té- sátrat állítottak fel, és száz mákat nem történeti módon népművész, keramikus, hímtárgyalták, hanem abszolutiző, mézeskalácsé® kisiparos zártak bizonyos megállapításo- mutatta be munkáit. A svéd zene napjai Magyarországon Május 25. és június 1. között megrendezik hazánkban a svéd zene napjait. Ebből az alkalomból a Magyar Zeneművészek Szövetsége Pándi Marianne szerkesztésében ízléses füzetet bocsátott ki, amely részletesen közli a hangversenyek és rendezvények műsorát. A program május 25-én a solymári Apáczai Csere János művelődési házban kezdődik. Gulyás György vezényletével a 25. évfordulóját ünneplő debreceni Kodály Kórus lép fel svéd szerzők mellett Balassa Sándor és Szokolay Sándor kompozícióival. Ugyanezen a napon a váci új modern zeneiskolában is rendeznek hangversenyt, több kórus részvételével. A nagykanizsai Hevesi Sándor művelődési központ lesz a május 26-i koncert színhelye. Itt, valamint másnap Zalaegerszegen Petró János vezényletével a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar ad műsort. A szegedi Dómban ugyancsak május 26-án Karl- Erik Welin orgonaestjét rendezik meg, programját a művész másnap a Zeneművészeti Főiskola nagytermében megismétli. A Harpans Kraft-együttes három egymást követő napon a miskolci megyei könyvtárban, a Szolnok megyei művelődési központban, majd a Zeneakadémia kistermében mutatkozik be. Műsorukon érdekes ősbemutató is szerepel: a pécsi születésű, majd a stockholmi Zeneakadémián tanult és jelenleg is a svéd fővárosban működő Maros Miklós Atbörder (Taglejtések) című kompozíciójáé. Az Állami Hangversenyzenekar Carl Rune Larsson vezényletével és svéd zongoraművészek közreműködésével három svéd műből tart május 31-én magyarországi bemutatót a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A zenei program június 1-én Greta Erikson zongorahangversenyével ér véget a Zeneakadémia kistermében. A svéd zenei napok alkalmából a Zeneműkiadó Vállalat május 27. és június 1. között a Zeneművészeti Főiskola első emeleti előcsarnokában kiállítást rendez svéd zeneművekből, a Hanglemezgyártó Vállalat pedig a hangversenyek idején svéd lemezeket árusít a Zeneakadémián. VÁRJUK JELENTKEZÉSÉT AZ ÖRS VEZÉR TÉRI SUGÁR ÜZLETKÖZPONTBAN NYÍLÓ ÜZLETÜNKBE ELADÓ PÉNZTÁROS ÁRUÁTVEVŐ ÁRUKIADÓ SEGÉDMUNKÁS TAKARÍTÓ munkakörökre CSEMEGE V., Szép u. 6. Tel.: 173-181 KERAVILL V., Arany J. u. 10. Tel.: 118-591 HAVASEDÉNY IX., Közraktár u. 30. Tel.: 171-352