Magyar Nemzet, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-01 / 179. szám
Szombat, 1981. augusztus X. Losonczi Pál üdvözlő távirata Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait dr. Kurt Furglernek, a Svájci Államszövetség elnökének hazája nemzeti ünnepe alkalmából. * Dr. Jürg Streub, Svájc budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője pénteken fogadást adott hazája nemzeti ünnepe alkalmából. A fogadáson részt vett Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter, Török István külkereskedelmi minisztériumi államtitkár, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes, valamint a politikai, a társadalmi, a gazdasági és a kulturális élet számos képviselője. Ott volt a budapesti külképviseletek több vezetője és tagja is. Az országgyűlés honvédelmi bizottságának látogatása Az országgyűlés honvédelmi bizottsága Pap Jánosnak, a bizottság elnökének vezetésével látogatást tett néphadseregünk honi légvédelmi csapatainál, ismerkedett egy magasabb egység és, egy vadászrepülő-alakulat életével, tevékenységével, a katonák munkakörülményeivel, a korszerű harci technikával. Pap János elismerését fejezte ki a látottakért, a katonák mindennapos helytállásáért. Társulások Zalában A mezőgazdasági szövetkezetek Zala megyei szövetsége kezdeményezésére a dombvidéki és a völgyekben fekvő gyepterületek egy részét húshasznú szarvasmarhatartással hasznosítják a következő években. Gazdaságossági okokból e célra társulásokat hívnak életre, a prognózis szerint 1987-ig fokozatosan négyezerrel növelik a tehénállományt, a gyepterületek legeltetéses hasznosításával 14 százalékkal növelik a megyében a marhahústermelést. Konténeres hulladékgyűjtés Az év első felében a tavalyinál 6,7 százalékkal több vas-, 18 százalékkal több fém- és 8,5 százalékkal több papírhulladékot gyűjtött be a MÉH. Az idén, s az elkövetkező esztendőkben a lakossági fogyasztás során keletkező hulladékokból évente 7 százalékos növekedésre számítanak. A hulladékok újrahasznosításának hatodik ötéves tervi programja — ami egyben a környezet védelmét szolgálja — a MÉH-trösztöt is az eddigieknél nagyobb feladatok elé állítja. Mindenekelőtt a begyűjtés fokozására van szükség ahhoz, hogy egyre több hulladék válhasson újra értékké. A MÉH ennek érdekében már megkezdte felvevőhálózatának bővítését. Budapesten eddig 13 helyen nyitottak konténerekből álló új begyűjtőhelyet. Ezek, az eddigi tapasztalatok szerint, beváltak. A konténeres begyűjtők délutáni nyitvatartásukkal is igazodnak a lakosság igényeihez. Az új, építő beruházást nem igénylő konténeres begyűjtési formát az eddigi „fehér foltokon”, elsősorban a lakótelepeken vezetik be. A napokban készül el az a 400 konténer, amelyeket egyebek között a nagyobb forgalmú üzletek mellett, a nem betétdíjas üvegek összegyűjtésére szállítanak fel. A hulladék gyűjtésére az eddigieknél jobban ösztönző új formák, módszerek bevezetése mellett javítani kívánnak a begyűjtők érdekeltségén is. Ezért tervezik, hogy kedvező feltételekkel, például a házfelügyelőket is bevonják ebbe a munkába, valamint jutalékos gyűjtőként — munkaidő- és keresetkorlátozás nélkül — nyugdíjasokat is alkalmaznak. Mawsoniról Minden nép létérdeke a nemzetközi feszültség enyhítése Az OUT és az európai biztonság és együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának nyilatkozata A helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett 35 állam képviselői 1975. augusztus 1-én írták alá a helsinki záróokmányt, melyet Európa népei az enyhülési folyamat folytatásához fűzött reményeik új távlatainak alapjaként üdvözöltek. Az évforduló alkalmából az Országos Béketanács és az európai biztonság és együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága nyilatkozatot tett közzé, amelyben rámutatnak : a záróokmány eredményeként számos, a kontinens békéjének, biztonságának, az enyhülés folyamatának megszilárdítására irányuló kezdeményezés bontakozott ki a politikai, gazdasági és kulturális élet területén. A Szovjetunió és a szocialista országok számos javaslattal és politikai gyakorlatukkal járultak hozzá a világ és Európa népei számára egyaránt kedvező folyamat kibontakoztatásához, a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének fellendítéséhez. A NATO-tagországok kormányai azonban figyelmen kívül hagyják a Szovjetunió és a szocialista országok békekezdeményezéseit, a Szovjetuniónak azon nyilatkozatát, hogy kész az előzetes, feltételek nélküli és azonnali tárgyalásokra az Egyesült Államokkal a fegyverzetek, mindenekelőtt a nukleáris fegyverek korlátozásáról. Napjainkban az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei a fegyverkezési verseny fokozásával, a katonai erőfölény megszerzésére irányuló törekvéseikkel előidézői a nemzetközi élet feszültségei növekedésének. Az Európa-szerte kibontakozó széles körű békemozgalmak kifejezik Európa népeinek jogos aggodalmát, hogy a NATO közép-hatósugarú nukleáris rakétáinak nyugat-európai telepítése olyan világháborús konfliktus veszélyét hordozza magában, mely nem maradhat a földrész határain belül. A Helsinkiben megkezdett folyamat továbbvitele érdekében megnyitott madridi európai biztonsági és együttműködési találkozó munkáját felfüggesztették. Őszintén reméljük — hangoztatta a nyilatkozat —, hogy az őszi megnyitásig hátralevő időben a résztvevő kormányok józan megfontolása, a népek iránti felelőssége kerül előtérbe, így a tanácskozás tartalmas és kiegyensúlyozott dokumentummal zárja munkáját, és döntést hoz az európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia összehívására. Népünk, Európa és a világ valamennyi népének létérdeke a nemzetközi feszültség enyhítése, az államok közötti együttműködés, az egyre súlyosabb terheket jelentő fegyverkezési verseny megállítása. Ezért üdvözöljük és együttműködünk minden békeszerető erővel, mely fellép a középhatósugarú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítése, az új típusú neutron tömegpusztító fegyverek gyártása és felhalmozása ellen, a nukleáris fegyvermentes övezetek létrehozása, a politikai és katonai enyhülés, a leszerelés, a béke megvédése mellett. Népünk őszinte meggyőződése, hogy közös erőfeszítéssel a béke megóvható, lehetőség van az enyhülés folytatására; ez felel meg Európa és a világ népei létérdekeinek. Véget ért a mikrobiológusok nemzetközi tanácskozása Négynapos tanácskozás után pénteken Budapesten véget ért az élesztőgombák kutatásával foglalkozó magyar, csehszlovák és NDK-beli mikrobiológusok nemzetközi kongresszusa, amelyet a Kertészeti Egyetemen rendeztek meg. A három ország minegy 80 orvosa, elméleti szakembere, élelmiszervegyésze az élesztők genetikai, biokémiai, biotechnikai és ökológiai tulajdonságaival kapcsolatos kutatásokról, gyakorlati tapasztalatokról tanácskozott. A témaköröket illetően a sejtmembrán kutatásának legújabb eredményeiről szóló beszámolókat kísérte a legnagyobb érdeklődés. Ezen belül nagy figyelmet keltettek a magyar szakemberek kidolgozta új sejtfúziós eljárásról szóló előadások. Az élesztőgombák — miként hazai szakemberek elmondották —, ma is nélkülözhetetlenek. Sokféle emberi táplálék és gyógyszer, valamint az alkoholok előállítása, továbbá az állatok takarmányozása is egyre kiterjedtebben igényli az élesztő alkalmazását, illetve a gyakorlati eredmények megismerését. Elhangzott a kongresszuson, hogy a világ kőolajkészleteinek csökkenésével az élesztők szerepe tovább nő, felhasználásukkal ugyanis olcsóbb energiaforrás állítható elő. Ehhez azonban szükség van az élesztőgombák „termelőképességének” további javítására. Az ilyen gazdaságossági kérdések megoldásához visznek közelebb — a külföldi szakemberek véleménye szerint is — a mikroorganizmusok sejtfúziós genetikai egyesítésére kidolgozott magyar módszerek. Elismerő véleménnyel fogadták a kongresszus résztvevői a szegedi József Attila Tudományegyetem mikrobiológiai tanszékének azt a bejelentett eredményét, hogy enzimek segítségével eltávolították mikroszkópos gombák, köztük fonalas és penészgombák sejtfalát úgy, hogy a sejtmembrán sértetlen maradt. A külső védőrétegüktől megfosztott sejteket fizikai-kémiai úton fúzionáltatták, s így egyesült a fúzióban részt vevő sejtek genetikai állománya. Ez eljárásnak abban van a jelentősége, hogy így olyan hibridsejtek hozhatók létre, amelyek az előre ,,megtervezett” tulajdonságokat hordozzák. A hagyományos élesztőgombák magas keményítőtartalmú növényekből képesek gazdaságosan alkoholt előállítani. A fúzió révén létrejött új mikroorganizmusok viszont még a hulladékanyagból is gyorsabban és nagyobb mennyiségben „termelnek" szeszt, miközbenben az alapanyagok meg is tisztítják a környezetszennyező anyagoktól. A fúziós kísérletek, illetve eredmények fontosságát növeli az a tény, hogy ilyenformán mérsékelt égövi klimatikus viszonyok között is belátható időn belül gazdaságossá tehető az alkohol előállítása, s így az a jövőben alternatív energiaforrásként is szerepeltethető. A hibrid élesztőgombák alkalmasak fehérjepótló anyagok gazdaságos előállítására, értékes állati takarmányok létrehozására. A Transelektro bemutatója Donyeckben Első alkalommal vett részt magyar külkereskedelmi vállalat a Szovjetunióban belkereskedelmi árumintavásáron: a Transelektro vállalatot meghívták az ukrajnai Donyeckben megrendezett kereskedelmi és vendéglátóipari árubemutatóra és vásárra. A magyar vállalat a jól bevált és a Szovjetunióban is kedvelt éttermi, bár-, valamint kereskedelmi és konyhatechnológiai berendezéseit, gyorsbüféit, áruházi felszereléseit mutatta be a szovjet belkereskedelem szakembereinek. Befejeződön a nagyjavítás Ózdon Az Ózdi Kohászati Üzemek hármas számú nagykohójának javítása harmincegy nap alatt határidőre befejeződött, és pénteken megkezdték az újrafalazott olvasztótér szárítását. A nyersvasgyártás jövő kedden kezdődik. Pénteken délelőtt egyébként az Ózdi Kohászati Üzemek első félévi munkáját értékelték a pártoktatók házában rendezett műszaki-gazdasági konferencián. Mint megállapították, a vállalat mind a hazai, mind a külföldi környezeti változásokra rugalmasan, jól reagált. Ennek eredménye: a nehezebb gazdasági körülmények között is teljesítették, sőt túlteljesítették a féléves terv célkitűzéseit. Nyersvasból például a 29 800 tormával szemben 33 156 tonnát gyártottak. Ugyancsak sikereket könyvelhettek el az anyagtakarékosság területén. Augusztus 10-én nyílik a Savaria nyári egyetem A Savaria nyári egyetem tizennegyedszer fogadja az idén augusztus 10. és 16. között hallgatóit. Az urbanisztikai nyári egyetem idei alaptémája az építész szerepe és felelőssége a települési környezet kialakításában. Az előadások, kerekasztal-beszélgetések többek között olyan témákkal foglalkoznak, mint a 20. század nagy hatású építészeinek urbanisztikai működése, az európai építőművész szövetségek és urbanisztikai társaságok tevékenysége, a városrendezési tervek készítésének és megvalósításának ellentmondásai, az építészeti szabályozás hatása az urbanisták és építészek tevékenységére, a tanácsok szerepe a magyar településhálózat fejlesztésében. A nyári egyetemre mintegy 150 hallgatót várnak, hazaiakat és külföldieket, Ausztriából, Dániából, Jugoszláviából, Lengyelországból, az NDK- ból, Olaszországból és a Szovjetunióból. A Ludove Noviny napja Vasárnap a Nógrád megyei Bánkon, a hagyományos nemzetiségi fesztivál záróünnepségén tartják a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége kiadványának, a Ludove Noviny-nek a napját. A Lapkiadó Vállalat nemzetiségi lapok olvasószolgálatának rendezvényén bemutatják a szlovák nyelvű hetilapot, amely — akárcsak a többi szlovák nyelvű kiadvány — elősegíti a magyarországi szlovák nemzetiség anyanyelvének, kultúrájának, hagyományainak ápolását. A műsorban fellépnek szlovák és német nemzetiségű tánc- és énekcsoportok, zenekarok és szerepel a Fáklya nemzetiségi táncegyüttes, valamint két szlovákiai és az NDK-beli szerb nemzetiségi együttes. A fesztiválon kiállítják a szlovák nyelvű iskolák tanulóinak a nemzetiségi lapok gyermekrajzpályázatára beküldött rajzait. Találkozás majdnem négy évtized után A napokban a lett Vilakviskisz falu lakosai nagy örömmel fogadták Hevesi Ákos nyugalmazott repülőezredest, akinek életét ők mentették meg a Nagy Honvédő Háború idején, amikor a fasiszták lelőtték gépét. A történethez tartozik, hogy Hevesi Ákos édesapja a Magyar Tanácsköztársaság egykori kiváló harcosa volt, aki a spanyol polgárháborúban az internacionalista brigád tagjaként halt hősi hálárt. Fia ugyancsak részt vett a spanyol polgárháborúban, majd visszatért a Szovjetunióba és elvégezte a repülő főiskolát. Amikor a háborúban egy légicsatában súlyosan megsebesült, Vilakiiskisz lett faluban Viktoras Klimaitis kovács és családja bújtatta el a németek elől. Hevesi Ákost, aki most 70. életévében van, a háború után a fiatal repülők kiképzésében, az új harci technika alkalmazásában szerzett érdemeiért a Lenin-renddel is kitüntették. Érzékenység Tízezrével bolyongunk naponta bizonytalanul Budapestünk átalakuló csomópontjain: a Marx téren, a Bosnyák téren, az őrmezői lakótelep szomszédságában tornyosuló földhányások között és az egyéb, buktatókkal tűzdelt útvesztőkben. Szinte napról napra ide-oda helyezik a megállókat, ahol tegnap még sima volt az út, mára mély lyukak figyelmeztetnek: ne tovább. De nem kell panaszkodnunk. Minden idegszálunkkal érezzük, mi minden épül fővárosunknak ezeken a forgalmi keresztezőin. Mindnyájunk érdekében, mindnyájunk javára. Lehetőleg fogadjuk meg tehát az illetékes helyről származó kérést: nem idegeskedünk. Akkor sem, ha a közlekedés egyik-másik kényelmetlenségét több előrelátással, gyakorlatiasabb szervezéssel esetleg elháríthatták volna. Érdemes csendben figyelni, hallgatózni, miről beszélnek a járókelők az egymást érő buckák közelében. Büszkén mutatják egymásnak, mennyit haladt a munka, mi került végleges helyére, amióta utoljára ott jártak, mi készült el hamarább, mint ahogyan tervezték. Mindnyájunk ügye lett a Marx tér, amint az volt korábban az újjáépülő Erzsébet-híd, a Baross tér, a Rákóczi út felfrissülése, az új metróvonal és annyi más. Sokat írhatnék a pesti lokálpatriotizmusról. Alig akad város, amelynek sorsa, fejlődése annnyira összenőtt lakóinak gondolkodásával, szinte azt mondtam: világnézetével, mint Budapest. Szidjuk, bíráljuk, néha igazságtalanul is, de valahogyan úgy, mint a szerető szülő inti gyermekét, a jó gazda a hozzátartozókat. Melléállnak, ha kívülről érkezett vendégek kritizálják, megemlítik hibáit. Mentőkörülményekre hivatkozunk, még akkor is, ha érezzük, hogy a bírálatoknak van igazuk. Sűrűbben A gazda szeméről van szó. Ezzel magyarázható az a türelmetlenségünk is, amellyel egyes fogyatékosságokat ostorozunk, hibákat tollhegyre tűzünk. Persze, sajnos, ezekből is akad jócskán. Nagyon helyes, ha nem nyugszunk bele, hogy számuk nem csökken annyira, mint szeretnék, még akkor sem, ha továbbélésüket semmiféle objektív ok nem indokolja. Így azután az újságokhoz, a rádióhoz és a televízióhoz érkező levelek nagy része panaszt tartalmaz, ezekről szól a lapok levelezési rovata, ezeket hánytorgatják fel a kisebb-nagyobb publicisztikai írások, vezércikkek, gloszszák. Ilyenformán sikerült is jó néhány jogos sérelmet orvosolni, helytelen intézkedések visszavonását kiharcolni. Mindamellett úgy érzem, talán valamivel sűrűbben kellene az érem másik oldalára is rámutatnunk. Nagyon természetesnek tartjuk, ha valami megvalósul, tető alá kerül. Pedig minden siker mögött rengeteg akadály húzódik meg. És akik azokat leküzdötték, megérdemelnének az eddiginél több elismerő szót, a nyilvánosság előtt is. Jólesne nekik. Nem ártana néha párhuzamot vonnunk külföldi tapasztalataink és itthoni eredményeink között. Csak egyetlen, földrajzilag köteleső példát említek. A mienkénél mennyivel tovább tartott és mennyivel hátrább tart ma is a bécsi metró építése, nem is szólva az egyes állomások külsejéről, csinosságáról. Mindezekkel a kérdésekkel kapcsolatban még valamiről lehetne beszélnünk. Amennyire örvendetes, hogy a gazda szemével figyeljük, és mindnyájunk ügyének tekintjük a körülöttünk zajló életet, magunkévá tesszük a közösség problémáit, annyira sajnálatos, hogy a múltból örökölt egyik hibánktól még nem tudtunk megszabadulni. A túlzott és indokolatlan érzékenységre gondolok. Visszhang Igaz: bizonyos mértékben mindannyian érzékenyek vagyunk. Ez természetes és nem is egészségtelen jelenség. Viszont semmiképpen sem menthető az a felfortyanó visszhang, amelyet egyes helyeken a legszelídebb különvélemény kivált, és amelynek meglepő példáival találkozunk mostanában „A hét” vagy a „168 óra” adásai során. De minden szerkesztőségben ismernek csodálatos példákat arról, hogy miképpen háborognak egyes hivatalokban, vállalatoknál, sőt „kereskedelmi egységek”-ben, ha intézkedéseiket, elképzeléseiket bírálni merészelik. Jellemző, hogy ez nem az úgynevezett felsőbb szinten jelentkezik. Ott nemcsak megértik az őszinte véleménynyilvánítás fontosságát, hanem igénylik is azt. Gondoljunk csak a rádió és a televízió különböző „Fórum”-aira, meg a többi hasonló műsorra: milyen szívesen fogadják miniszterek, miniszterhelyettesek, országos szervek vezetői az „utca emberének” megszólalásait. Megfontolják azokat, mérlegelik, mi belőlük a megvalósítható, és türelemmel, szakértelemmel magyarázzák, hár a javaslatok az adott pillanatban nem mehetnek át a gyakorlatba, vagy ha a látszólag tetszetős bírálatnak nincs igaza. Ezeken a helyeken egyre inkább felismerik, hogy sokkal jobb a kellő időben elhangzó kritika, mint az utólagos felhánytorgatás, amikor a történteken már nem lehet változtatni. „Ott, fenn”, a legritkább esetben utasítják el a javító szándék megszólalását azzal a szakmai gőggel, amely szerint „ehhez mi jobban értünk”. Különvélemény őszintén meg kell azonban mondanunk azt is, hogy a bíráló hang elfogadása még nem hatott le a kívánatos mélységig. Eléggé gyakori eset, hogy magukat kiskirályoknak érző gazdasági vezetők fölényesen utasítják el nemcsak a vásárlók és fogyasztók véleményét, hanem saját dolgozóiknak a mindennapi tapasztalatokból leszűrt, őszinte megnyilatkozásait is. Pedig éppen ezek vannak a legszorosabb kapcsolatban a megrendelőkkel, a vevőkkel, ha rosszul mennek a dolgok, ők figyelik legközelebbről a jelenségeket a gazda szemével. Az ő észrevételeik mellőzése vezethet azután olyan elhibázott intézkedések meghozatalára, olyan tévedések elkövetésére, amelyeknek súlyát azok is kénytelenek viselni, akik korábban elutasítottak minden beleszólást tévedhetetlennek hitt hatáskörükbe. Visszakanyarodok oda, ahonnan elindultunk. Megnyugtató jelenség, hogy most már ezrek és tízezrek figyelemmel követik, aggódó szeretettel vigyázzák életünk alakulását. Jó, ha felhorkannak, amikor helytelent tapasztalnak, és ha különvéleményüket nem rejtik véka alá, örvendenünk kell ennek a folyamatnak, és segítenünk, hogy tovább fejlődjön. És hogy ne lanyhuljon el akkor sem, ha itt-ott még akadályokat akarnak az útjába gördíteni. Kemény István