Magyar Nemzet, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-11 / 264. szám
Szerda, 1981. november 11. ) Magyar Nemzet Állandósult átmenet A régit új módon — Ne várjanak csodát — biztatta az előadó a köréje seregien tucatnyi szakembert, akiket az Építéstudományi Egyesület meghívója invitált a helyszínre, bizonyítandó: miként is megy nálunk a felújítás és az úgynevezett komfort fokozat-növelő korszerűsítés , amikor megy. Az attrakciót a Fővárosi 3. sz. Építőipari Vállalat szak- és segédmunkásgárdája nyújtotta. A laikus a helyszínre érve semmi különöset nem tapasztalt, legfeljebb az tűnt fel, hogy a kiválasztott épületen a hazai gyakorlatot messze meghaladó intenzitással és létszámmal folyt a munka, bár úgy gondolta, ez szoros összefüggésben áll a szemléltető előadással. Szóval, amolyan megrendezett dolog. Még nem sejtette, hogy — szemben az előadó állításával — egy csöppnyi magyar csoda szemlélője. Akkor fogott gyanút, amikor rápillantott a szemközti építésvezetőség faházára szögezett táblára, és azon azt olvasta, ezzel a munkával egy év alatt végeznek. Történetünk színhelyén, a X., Erdőssi út 43—47. szám alatt hat ház áll, 354 lakással. A VI-os épület teljes felújítása két évet vett igénybe, mert a lakókat szakaszosan költöztették ki, kellő számú átmeneti otthon hiányában, s az ilyesmi, egyáltalán nem kedvez az események felgyorsulásának. Mindez nyilván nem csupán a lakókat csüggeszti, hanem az építőipari vállalatot is gondolkodásra készteti, hiszen ez utóbbi „forgatókönyv” alapján, hat ház lévén, 12 évig kötné le magát egy helyen. Az V-ös épületen — ez volt a szemléltető előadás tárgya —, amelyet teljesen üresen vettek birtokukba, kipróbáltak egy sor új anyagot és technológiát. Meglepő eredményre jutottak: ily módon a felére csökkenhet a határidő. Igaz, a költségek csaknem 30 százalékkal emelkedten, de hát, s most idézném az előadót: „A választás alapvetően nem gazdasági kérdés, hiszen az építőiparnak csökkenő létszám mellett kell az eddiginél jóval több munkát elvégeznie.” És persze az sem mindegy, hogy milyen munkát. A szemlére kijelölt házba már visszaköltözött néhány lakó. Közülük néhányan vállalkoztak rá, hogy a jelenlevőket beengedjék nézelődni. Volt, aki csendes megadással tűrte a népvándorlást, a feltett kérdésekre, hogy tudniillik tetszik-e, praktikus-e, bizonytalan, „hát nem is tudommal”, „majd kiderül”jól válaszolt, akadt olyan is, akiből kérdés nélkül ömlött a szó, talán abban reménykedve, hátha lehet még valamin változtatni. Az idősebb hölgy lakása is olyan, mint a többi: van egy konyha, fürdőszoba, benne a W. C., előszoba, plusz egy szoba. — Nézze — mutat körbe —, hát mi ebben a szép? Kopog a fal. Hallja? Mi ez, papundekli, vagy micsoda? Az előszobában szinte alig tudom elrakni a holmijaimat. Arról nem is beszélve, hogy felöntötték ezzel a sárga izével, amin minden meglátszik. Pedig milyen jó kő volt itt azelőtt! Egyáltalán, hogy lehet ilyen sárga színt kitalálni? Még a bolond is tudja, hogy a sárga vonzza a bogarakat! Na de ez hagyján. Nézze meg a konyhaajtót. Húzogatós, egye fene. De a sín, amiben fut, egyszerűen balesetveszélyes. Láthatja, négy centire a földből két éles vas áll ki. Ha erre ráesik valaki, megnézheti magát. Különösen az öregekre, meg a gyerekekre veszélyes. Mondja, miért nem lehetett besüllyeszteni ezt a földbe? A konyha az első pillantásra olyan, mint bármelyik lakótelepi lakásé. Új tűzhely, beépített mosogató, konyhaszekrény. — Szép — mondom bátortalanul. — De mekkora! Ebből bizony alaposan elvettek, alig tudok benne mozogni. Az asztal épp hogy befért. A minőségről meg csak annyit: szöget vertek be a mosogatóba! Néhány lépést tesz, hogy lássam, milyen nehézkes a mozgás. — Lehet, hogy kisebb, viszont lett egy szép fürdőszobája — érvelek. Olaj a tűzre. — Benne a W. C.-vel! Azelőtt külön W. C. volt, azt nyugodtan meghagyhatták volna. — És hol mosakodtak? — A konyhában. Ki lehetett bírni. Volt hely. Ha nem, tudja, mit nem értek? Másfél évvel ezelőtt kicserélték a vezetékeket, szép új W. C.-t szereltek be, aztán jöttek tatarozni, feltörték a követ, kiszedték a W. C.-t, mondja, minek ez a nagy pazarlás? Új formák, szokatlan arányok, más beosztás. Ők meg keresik a régit, a megszokottat. Azt, amit a korábban átadott háznál láttak, s amit nekik is megígértek a lakógyűlésen. Az, hogy ezt is épp úgy meg lehet szokni, mint az előbbit, a viszszaköltözés napjaiban talán fel sem merül. Viszonyítanak, méricskélnek, írják a hibajegyzéket. Amikor mindeztrr megemlítem a művezetőnek, elfogja a méreg. — Közülünk de sokan örülnének egy ilyen felújított lakásnak. Hiszen egy fillérjükbe sem kerül. Aki ezt nem tudja becsülni, az... — látva, hogy többen körbeállják, idegesen elharapja a mondat végét. Néhány nappal később már nyugodtabb körülmények között vitathatjuk meg az ..ügyet” Szabó Györggyel, a Fővárosi 3. számú Építőipari Vállalat vállalat fejlesztési osztályának vezetőjével. A bérlemények felújítása során, évtizedekig az volt a gyakorlat, hogy egy bizottság végigjárta a lakásokat és írásban rögzítette a pillanatnyi állapotot, eldöntötte, mire van szükség. Ettől a megállapítástól a tervező semmilyen esetben sem térhetett el, számára ez szentírás volt. Vagyis reprodukáltuk a korábbi helyzetet, még akkor is, ha tudtuk, hogy célszerűtlen és ízléstelen. — Biztos-e, hogy az új szebb és jobb? — Erre törekszünk. Az Erdőssi úti lakások zöme félkomfortos, szoba-konyha-fürdőszoba, benne a W. C.-vel. Szabályzat írja elő, hová mit szabad tervezni, hogy a W. C.-használat gyakorisága például indokolttá teszi-e a külön mellékhelyiséget .. . — Ezt hogyan mérik? — A kis lakásoknál nem előírás a külön mellékhelyiség. A VI-os épületet hagyományos módszerekkel újítottuk fel. Az V-ös épület esetében kísérletről van szó, új anyagok és technológiák alkalmazásával szeretnénk tapasztalatokra szert tenni. A gipszperlit válaszfalakkal, a helyszínen szerelhető fürdőszobablokkal, a falon kívül vezetett elektromos vezetékekkel (nem kell vésni) s még egy sor újítással a lakáskorszerűsítés is szerelő jellegű munkává, azaz lényegesen gyorsabbá válhat. Persze az lett volna az igazi megoldás, ha a kiköltözők végleges lakást kapnak, az esetben a tervezőt nem kötik a bérleményhatárok és két-három szobás lakásokat tudtunk volna kialakítani. (Úgy, ahogy azt a Landler Jenő utca 32. számú házban teszszük.) Ha erre nincs mód, akkor legalább fiatal házasoknak utalnak ki átmeneti időre. A felmérés szerint ezekben a kis lakásokban nagy létszámú családok élnek, néhol még a konyha is lakott. Hiába a korszerűsítés, így nem lesz kényelmesebb az élet. — Nem sokkolta-e a céget, hogy ilyen, úgymond, „babramunkából” kell megélnie? — A fővárosi tanács számozott vállalatait eredetileg is azért alapították, hogy a budapesti házakat megóvják. Erre specializálódott a gépesítés, a szaktudás is, jóllehet szakmai vélemények szerint ez komplikáltabb, mint újat építeni. A mi tartalékaink a szervezésben rejlenek, de ez a legnehezebb. Igaz, némelyik cégnél a közelmúltban ugyancsak felgyülemlett a beruházási munka. Csakhogy a nagyobb anyaghányad növeli a készletállományt, s az nem érdeke a vállalatnak, hogy több millió forint értékű anyagokat „bespájzoljon”. Eltérő a gépesítettség, nincsenek megfelelő speciális eszközök, ezért nem kis gondot okoz egy-egy szokatlan feladat. Meg aztán a felújítás szabad árformába tartozik, míg a beruházás maximált áras. Tehát a fenntartási ágazatban dolgozó cégnek ez utóbbi kedvezőtlenebb, s ha mégis rákényszerül, nem tud olyan eredményes munkát végezni. Az elmúlt években körülbelül harminc százalékot tett ki nálunk a nem felújítási munkáért kapott összeg. Az osztályvezető véleménye: a következő időszakban szakmai arányeltolódásnak lehetünk tanúi. Jelentősen csökken a beruházási jellegű munka. Igaz, csak fokozatosan, mert amit elkezdtek, be kell fejezni. Ám a beruházásból származó árbevétel a nagyobb élőmunkaigény miatt a felújításban nehezebben érhető el. Több munkásra lenne szükségük, pont abban az időszakban, amikor az építőipar iránt megfogyatkozott az érdeklődés. — A ,,fogyókúra” mennyire viseli meg az önök vállalatát? — Ez a lassú létszámcsökkenés a felújítási ágazatot talán még jobban sújtja. Az építésszerelési létszám tavalyi átlaga 1043 fő volt, az idén 933. Változó munkahelyeken, kitéve az időjárás viszontagságainak, sokszor lakott lakásokban, rosszabb szociális feltételek mellett nem szívesen dolgoznak az emberek. A tanácsi építőipar ilyen szempontból kedvezőtlen helyzetben van. Az IKV mint építtető nem mindig tud helyiséget adni, ilyenkor sok múlik az építésvezetőn. Ha megteremti a szociális körülményeket (erre egyébként van pénz), akkor a fő munkától vonja el az embereket, ha nem, úgy a munkások elégedetlenkednek. Új lehetőségként kínálkoznak az úgynevezett mobil konténer öltözők. Bár a sűrűn lakott forgalmas Belvárosban fejtörést okoz a felállításuk. — Tudják-e, hogy hová mennek azok, akik itthagyják a vállalatot? — Nehéz figyelemmel kísérni. A társulásokról szóló új rendelet népgazdaságilag biztosan jó, de minket egyelőre sújtani látszik . .. Ha a kilépők megmaradnak eredeti szakmájuknál, szerencse, mert a szolgáltatások köre bővülhet, de ha más babérokra pályáznak .. . Pont az eltávozókat hivatott pótolni a gyorsabb technológia, a gépesítés. A ,,fogyókúra” indokolja a szakképzés megváltoztatását is. Parkettásainkat például már úgy oktatjuk, hogy a műanyag burkoláshoz is értsenek, néhány fiatal parkettást pedig átképzünk asztalossá. Törekvés, hogy a felújítással foglalkozó vállalatok társasági szerződés keretében fogjanak össze az eszközök és létszám ésszerű felhasználására. Az elmúlt években átlag ötven munkahelyen dolgoztunk, meglehetősen szétforgácsoltuk az erőinket. Mennyivel ésszerűbb volna, ha koncentráltabban dolgozhatnánk: például tömbrehabilitációra kapnánk megbízást! De hát ennek ma még számos jogi, igazgatási akadálya, is van .. Szényi Gábor A MAGYAR NEMZET olvasószolgálatának (1074 Budapest, Dob ) 60.1 fogadóórái: Jogi tanácsadás: Hétfőn 14—16 Szerdán 14—16 Pénteken 13—1430 Építkezők tanácsadója: Mindez hó es e ez utolsó pénteken 18—17.30 Közérdekű bejelentések: csütörtökön 15.30—17.30 7 Bolgár tájakon A Haemusz lábánál — Micsoda gyönyörű ország! sóhajtottam fel, jóleső fáradsággal, miután vonattal, buszszal, kishajóval, repülővel, csacsifogattal, no meg gyalog végigbalancsoltam Bulgárián. A legszebb város Aki nem látta Veliko Tirnovót, népi ismeri ezt az országot. „Egész Európában nincs hasonló város...” — így mondta egy cseh akadémikus. Megmásztam hát az ötezer nyolországi, a Costa del Sol-i színes, pompázó virágos, parkos, szökőkutas idegenforgalmi központok hangulatát idézi. Az esti világítás fényeiben elegánsan, diszkrét finomsággal csillognak márványlapokkal kirakott belvárosi sétálóutcái, hangulatos terecskéi, s a turisták folyama így október elején is szinte mediterrán vidámsággal — csak kevésbé zajosan — árad. A Rózsák völgyében, a hegyek koszorújában, az 1304 méteres Bogdán-hegy északi lejtőjén fekvő, a kis Topolnica-patak két partján épült ódon, idilli hangulatú Koprivstkca városka viszont XIX. századi képét őrzi szűzi elszigeteltségében, érintetlenségében. Éppen ez az érdekessége: mintha megállt volna az idő az álmatag hangulatú, primitív bájú múzeumvároskában. A buszok, autók leállítják motorjukat a csöppnyi főtéren, azon túl a csendet csak a turisták fényképezőgépeinek kattogása töri meg. No meg a ceruzasurrosásoké: a szófiai szakgimnázium diákjai — a bolgár képzőművészek helybeli házában tanyázó művészekhez hasonlóan — rajzlapjaikon a zak, recsegő falépcsők, nyikorgó faragott ajtók, csodálatosan megmunkált mennyezetek, rézedényes konyhák, színes szőttessel borított heverők.” Naiv dolgok A bolgárok udvariasak, valami természetes szívélyesség van bennük, és hagyományos barátságot táplálnak a magyarok iránt. Ilyen barátság alapján reggelizhettem meg például magános utasként egy kisebb város étkezőhelyén, ahol csak csoportos turistákat szolgáltak ki, ilyen szívélyesség alapján szereztünk taxit késő este Tirnovóban, s tudtam álomra hajtani a fejem az ősi cárvárostól négy kilométerre fekvő Arbanasza falu egy páratlanul érdekes, százévesnél is öregebb műemlék házában, a Bolgár Újságíró Szövetség kis pihenőházábam. (Mivel Tirnovóban ottjártamkor éppen színházi fesztivál lévén, egy fia szabad szálláshely, de még szabad taxi sem akadt.) De e barátságnak köszönhetően még parázson sült friss, forró kukoricát, meg mézédes szőlőt is szemelgethettem félálomban. Arra is volt gondjuk, hogy a magyar vendégnek ilyen hirtelen elővarázsolt csemegével kedveskedjenek. Ilyen szívélyesség alapján harcolt ki percek alatt várnai újságíró-kollégám egy olvasólámpát is szállodai szobámba, amit a tervező és a belső építész eredetileg (a recepció kisasszonyai szerint) állítólag elfelejtett beépíteni a Cserno More interhotel elegáns szobájába. És folytathatnám ... Beszélhetnék akár a Vitosa morénáiról, akár más tájakról, más emberek kedvességéről, szívélyességéről. Ám kissé naiv dolog volna Bulgáriát felfedezni, hiszen annyi magyar látogatja. De valahogy mégis az az érzésem, hogy új élmény lenne'' mindenkinek magának egy kicsit újra felfedeznie ezt az országot. Csákváry Margit oszlopú, színes homlokzatú héves múltra visszatekintő ősi cár város emelkedőit, a Caravec meredek sziklákkal és hajdan köröskörül magas falakkal oltalmazott dombját, a rajta elterülő bástyás, sokkapus, solytemplomos ásatási területet, a most helyreállítás alatt levő cári palotavárost, a királyi erősség maradványait, amelyről ép korában Akominatosz bizánci krónikás a XIII. században azt jegyezte fel: „legerősebb, egyben legszebb város a Haemusz (a Balkánhegység) lábánál”. A Jantra partján épített interhotel teraszáról elém tárult az egész város elragadó képe. A XVIII— XIX. századi település, a „Varosa” házait tükröző, kanyargós, zöld vizű Jantra fölött a fecsikefészek-város festői házrengetege csakúgy, mint a Carevec-dombot körülvevő, nemrég helyreállított várfalak fölött a régi cári palota és az egykori pátriárkarezidencia maradványa, a csúcson a pompás katedrális, a „templomaik anyja”.. Aztán újra gyalogosan kaptattunk a meredek utcácskákon, a zegzugos szűk lépcsők, sikátorok macskakövein. Erőnk helyszínen igyekeznek megörökíteni a korabeli legjobb népművészek által, ma is megcsodált formákkal, színekkel díszített házakat, a koprivstkai építőművészet jellegzetes alkotásait... Hegyoldalnak futó utcák — az egyikben minden ház műemlék — előreugró emeletű házak, öblös, vasveretes kapuk, magas kőfalak. „Öreg fák árnyékában, kertek zöldjébe bújt karcsú fogytán — nem minden móka nélkül — csacsi hátra, kisfogatra is kapaszkodva, lassan poroszkáltunk a sokemeletes, erkélye®, udvar nélkül egymás hegyén-hátán magasodó, jellegzetes félig kő-, félig faházak között. Az ősi város különleges hangulatát így lehet igazán felfedezni, „ízét”, zamatét szinte „kortyonként” kóstolgatva. A zöld oleanderes házak kiskapuiban, vagy a kispadokon rendszerint üldögél egy-egy hallgatag, fekete ruhás öreg. Az anyókák, apókák kézzel-lábbal magyarázva szívesen eligazítják az idegent. No és bárhová érjen is az ember, minden feledhetetlenül érdekes. A régi hagyományok szellemét őrző új lakótelepek, modern negyedek is. Mert a hetvenezer lakosú Tirnovo nemcsak múzeumváros, nemzetközi turistaközpont, amelyet egymillió látogató keres fel évente a világ minden tájáról, hanem fejlődő megyeszékhely, fontos ipari és kulturális centrum is. Ahogyan a hozzáértők informáltak, Veliko Tirnovo fejlesztésére különleges szabályok vonatkoznak, a megvalósítás alatt, levő program költségeit az e célra alakult bizottság fedezi és ellenőrzi. A pénz egy része a „Veliko Tirnovo” alapnak felajánlott adományokból folyik be. A hasonló kezdeményezések nemcsak a hazájukban élő bolgárokat mozgósítják, hanem külföldre szakadt sok honfitársukat is ... Mediterrán " október Megcsodáltam a Balkánhegység időlépte kolostorait, fenséges sziklavilágokat, megmártóztam a híres gyógyforrások vizében. A tengerbe mélyen benyúló mólók végén alkonyati csendes órákon pecázás ürügyén a helybeliekkel együtt hallgattam, néztem, a farajló hullámokat, a vijjogó sirályokat. Várna, mi dél-spá Az Állami Könyvterjesztő Vállalat XV. könyvárverése. KÖNYVNEMUTATÓ 1981. november 9-től 17-ig. Hétköznap 10 órától 18 óráig. Vasárnap 10 órától 14 óráig, az antikvár csoport bemutatótermében. Budapest V., Múzeum körút 21. Telefon: 174-932. ÁRVERÉS 1981. november 20-án, pénteken, 16.30 órától, 1981. november 21-én, szombaton, 9.30 órától a MOM Szakasits Árpád Művelődési Központ színháztermében, Budapest XII., Csörsz utca 18. Az árverés anyagát tartalmazó katalógus a helyszínen és valamennyi antikváriumban kapható. omd