Magyar Nemzet, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-13 / 292. szám
A Tűz évfordulójára Hatvan évvel ezelőtt jelent meg dömöszi Jenő Tamás szerkesztésében Pozsonyban a Tűz, mint „az egyetemes kultúra” haiadó szellemű, magyar nyelvű folyóiratának első száma, irodalmi, művészeti és kritikai folyóiratként indult, de teret adott hasábjain társadalomtudományi cikkeknek és tanulmányoknak is. Megjelenése alkalmából Henri Barbusse meleg hangú levélben üdvözölte a folyóirat szerkesztőit, és egyben felhívta figyelmüket a megváltozott idők új feladataira: „Szeretett barátaim és bajtársaim, köszöntöm szép szándékotokat — írta —, amellyel a humanizmus szellemét a mindennapi életbe akarjátok belevinni, választ keresve a társadalmi igazság kínzó kérdéseire... De ma már nem elegendő csakis és kizárólag szerkesztőnek lenni. Mint legutóbb csoportunkat, a Clarttr-t illetőleg kifejtettem: az altruizmus érzései, a részvét és szeretet magasrendű megnyilatkozások, melyek apostolokat teremtenek és képessé teszik őket a küldetésüknél elengedhetetlen áldozathozatalra és hősiességre ... Azoknak, akiknek lelkében ég a vágy az emberiség javára cselekedni, és akik e vágyaknak keresztülvitelére is igyekeznek, ma kötelességük ezzel a nagy bizonyossággal számot vetni.” A magyar haladásnak egyik fia'al'-Ture méltó vállalkozása ”V* e folyóirat, amely 1921 — t'i‘23 között — a magyarországi szerzőkön kívül — maga köré tudta tömöríteni azokat a költőket, írókat, kritikusokat és társadalomtudósokat is, akik a magyar tanácshatalom elfojtás után kénytelenek voltak elhagyni az országot. Szemíz:^*. alapján a munkatársi elég széles volt, de tagjai abban egységesek, hogy ozvízfi!^ sem vállalt közösséget Hotgy ellenforradalmi rendgéprótra. A Tűz eleinte Pozsonyban jelent meg havonta, hagyományos folyóirat-alakban, tipografizálásában a Nyugatra emlékeztetve. 1922 nyarától az év végéig, 1923 elejéig azonban Bécsben nyomták rotációs formában, hetilapként, majd ismét havonta mint folyóirat látott napvilágot. A folyóirat többszöri alakváltoztatása és előállítási helyének gyakori cseréje a kiadás nehézségeiről, gyenge anyagi megalapozottságáról tanúskodott. Ez volt aránylag korai megszűntének egyik elsődleges oka is. E tekintetben egyébként korántsem állt egyedül, hasonló nehézségekkel küzdött akkor valamenynyi haladó szellemű sajtóorgánum. Ezekért a rendellenességekért azonban — kivált az első időszakban — írásműveivel bőven kárpótolta olvasóit a folyóirat egész sor rangos szerzője, akik között olyan élvonalbeli magyar írók voltak, mint Balázs Béla, Barta Lajos, Barta Sándor, Füst Milán, Gábor Andor, Hatvany Lajos, Ignotus, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Komlós Aladár, Lengyel József, Lesznai Anna, Máczó János, Révész Béla, Szép Ernő, továbbá a műfordító Franyó Zoltán és Gáspár Endre, s a szociológus Mannheim Károly. A folyóirat egyik főmunkatársa Gaál Gábor volt, aki a Tűz kritikai rovatát vezette, és maga is gyakran közölte kritikáit és más írásait a lapban. Gömöri Jenő Tamás széles látóköréről, helyes szerkesztői felfogásmódjáról tanúskodik, hogy a magyarországi szerzők írásművei mellett helyet adott lapjában a határainkon túli írók munkáinak is. Állandó munkatársa volt a Tűznek a romániai Bárd Oszkár, Finta Zoltán, Ligeti Ernő, Salamon László, Szántó György, Szentimrei Jenő, Tabéry Géza, a csehszlovákiai Darvas János, Darkó István, Földes Sándor, Lányi Menyhért, Mécs László (akinek a Tűzben jelent meg először Hajnali harangszó című nevezetes verse), Merényi Gyula, Mihályi Ödön, Nátolyáné Jaczkó Olga, Sebesi Ernő, Vozári Dezső; a jugoszláviai Borsodi Lajos, Csuka János, Sinkó Ervin és mások. Ugyancsak a folyóirat szerkesztőjének helyes irodalompolitikai érzékét dicséri az a kezdeményezése — már a Tűz első számától kezdve —, hogy — jeles műfordítók tolmácsolásában — rendszeresen és tervszerűen közölte a Dunavölgyi népek íróinak műveit. A Tűz első összevont kettős számában például a cseh Antonín Sova és Jaroslav Vrchlicky, valamint a szlovák Svetozár Hurban Vajansky egyegy versét tette közzé, s a további számokban egymást követték a román Mihai Eminescu, Lucian Blaga, George A. Petre, a szerb-horvát Ivo Andric, Jovan Dusic, Todor Manojlovic és mások versei magyar fordításban. A szomszéd országok íróival való baráti együttműködés vágyának adva kifejezést, Gömöri Jenő Tamás a folyóirat első oldalán közölte Izenet a szlovák költőkhöz című költeményét, amelyet válaszként írt Martin Rázus: Odkaz madarskym básnikom (Üzenet a magyar költőkhöz) című versére. A folyóirat szerkesztőjének nyitottságáról tanúskodnak a Tűz körkérdései is, amelyeket — az egyetemes magyar irodalom gondjairól és feladatairól, továbbá az európai művelődés jövőjéről — hazai és külföldi írókhoz, tudósokhoz, politikusokhoz intézett. Ugyanezt bizonyítja kezdeményezése, amelyben felhívta a Dunavölgye valamennyi magyar íróját és újságíróját „a sokfelé szakadt magyarság” művelődési hálózatának kiépítésére, együttműködésre szólítva fel a román, a csehszlovák és jugoszláv írókat és művelődéspolitikusokat is. Mindebből világosan kitűnik: Gömöri Jenő Tamás abban látta a Tűz elsődleges feladatát, hogy öt ország magyarságának folyóiratává váljék, hogy hasábjain az egyetemes magyar irodalom folyamatairól, eseményeiről, új alkotásairól adjon képet, és egyben bemutassa a magyar olvasóknak a Duna-völgyi népek irodalmát is. Ebben a törekvésében a Tűz szinte előképe volt a néhány évvel később Kolozsvárt alapított marxista világnézeti szemlének, a Korunknak. A Tűz fennállásának harmadik évében, 1923 nyarán megszűnt. A jól indult munka megszakadt. Ám nem a folyóiratot életre hívó Gömöri Jenő Tamástól és munkatársaitól függött, hogy az a nemes szándék, amelyet — az első világégés és levert forradalmak után — célul tűztek ki a haladást szolgáló erők összefogására és a jobb jövő előkészítésén munkálkodó írók megszervezésére, nem valósulhatott meg a maga teljességében. A nem egészen három évfolyamot megért Tűz azonban így is a nemzetköziség szellemét sugárzó folyóirat példaképeként áll előttünk és az utókor előtt. Sándor László LEHOCZKY ZSUZSA színművésznő találkozik a közönséggel december 21-én az JÓKAI KLUB (XII., Hollós út 5.) HÉTFŐN HÉTKOR Portrészínpadán Bartók Kontrasztok című trióművének hangjaira, ünnepélyes keretek között megnyílt (Olaszországban) Padovában a XIV. Nemzetközi Kisplasztika Biennálé. Húsz ország kilencvenhárom művésze kapott idén meghívást, köztük a magyar Bohus Zoltán, Fajó János, Haraszty István, Kéri Ádám és Paizs László, a katalógusban közölt tanulmányok szerzőinek egyike Frank János. Az idei tárlat a kisplasztikai törekvések széles körű áttekintésén túl két érdekességet is tartogat: az egyik szekcióban Max Bill, az idős svájci mester szobraival és esszéjével taglalja a matematika és a művészet kapcsolatát, egy másik szekció pedig az utóbbi években egyre meglepőbb műveket produkáló kerámiaszobrászattal foglalkozik. A több múzeumi kiállítóteremben és galériában megrendezett tárlat január 31-ig tekinthető meg. (dán) Magyar Nemzet Vasárnap, 1981. december 13. A színházak heti műsora Erkel Színház: V, K: A szevillai borbély (V: Ifjúsági ea., de. 11, K: Főisk Béri. XII. sor. 2. ea., 7) — V: Don Pasquale (F. béri. 3. ea., 7) — H: A walkür (3. béri. 3. ea., 6) — Sze: Figaro házassága (Főisk. XI. sor. 2. ea., 7) — Cs: Simon Boccanegra (3. béri. 3. ea., 7) — P: Lammermoori Lucia (Gyurkovics—Klemperer béri. 3. ea., 7) — Szó: A köpeny, Angelica nővér, Gianni Schicchi (E. béri. 4. ea., 7) — Jövő V: Traviata (Failoni—Oláh Gusztáv béri. 3. ea. de. 11) ■— Kubai balettek (Bemutató, bérletszünet 7). Nemzeti Színház: V: Az úrhatnám polgár (de. 11) — Tarelkin halála (7) — H. P: IV. Henrik 1. rész (7) — Szó: IV. Henrik II. rész (7) — K: Bánk bán (7) — Szó: Háromgarasos opera (7) — Cs: Jövő V: A medikus (Cs: Feln. béri. C. sor. 2. ea., Jövő V: Feln. béri. F. sor. 2. ea., 7) — Jövő V: A szuzai menyegző (de. 11). Katona József Színház: V: Komédiások (7) — H, P: Szó: Emigránsok (7) — K: Két úr szolgája (7) — Szó: Budapest — Orfeum (7) — Cs: Jövő V: Thália szekerén (7). Várszínház: V, K: Én, Claudius (7) - H: A vihar (7) — Szó: A tribádok éjszakája (7) — Cs: Jövő V: Csiksomlyói passió (7) — P: Margarida asszony (7) — Szó: Egy este Lady L.-nél (7). Józsefvárosi Színház: V: Tamás bátya kunyhója (de. H és du. 3) — H: A patikus — Két falu kovácsa (7) — K: Bolond vasárnap (7) — Cs: A briliánsok szombatja (7) — P: Egy pohár víz (7) — Szó: Veszélyes forduló (7) — Jövő V: Tamás bátya kunyhója (de. 11 és du. 3.) Madách Színház: V: A meráni fiú (du. fél 3) — V, Jövő V: Patika (7, Jövő V: fél 8) — H, Szó, Szó, Jövő V: Az ember tragédiája (7, Jövő V: du. fél 3) — K: A doktor úr (7) — Cs: Sok hűhó semmiért (7)- P: Régimódi történet (7). Budapesti Gyermekszínházban: V, Jövő V: A fösvény (7) — H, Cs, Szó: Jövőre veled ... (7) — Egyetemi Színpadon: V: Az öltöztető (du. fél 3). Jövő V: Jutalomjáték (du. fél 3). Reflektor Színpad: V: Ámokfutó (du. 5) — Cs: Változatok egy témára (8) — Olimpia Mozi: v: Jövő V: Micimackó (de. 11) — Vígszínház: V: Házmestersirató (du. fél 3) — V: Sze: Párizsi élet (V: fél 8, Sze: 7) — H: Szó: Forrón és hidegen (H: Gombaszögi F. béri. 2. ea., Szó: Szerémi Zoltán béri. 2. ea., 7) — K: Pop-fesztivál (7) — K, P, Szó: Vadászat (este fél 10, P: X. 30-i jegy. érv.) — Cs: Jövő V: Őfelsége komédiása (7, Jövő V: fél 8) — P: A sanda bohóc (7) — Jövő V: A 88. utca foglya (du. fél 3). Pesti Színház: V: Pisti a vérzivatarban (du. fél 3) — V, Cs: Jövő V: Reciprok komédia (V: VII. béri. 2. ea., fél 8, Cs: IV. béri. 2. ea., 7, Jövő V: XV., béri. 2. ea., fél 8) — H: Macskajáték (7) — K, P: Deficit (7) — szó: Platonov (7) — P: Rimbaud (éjjel fél 11) — Szó: Equus (7) — V: Protestánsok (du. fél 3). Radnóti Miklós Színpad: V: Jövő V: És te, szépségem... (7) — H: Toldi (7) — K: Parlament gebinben (7) — Szó: Versmondó Kör (7) — Cs: Kosztolányi-est (7) — P: Szó: Himnusz — Ünnepi ügyelet (7). Fővárosi Operettszínház: V, Jövő V: Csárdáskirálynő (du. fél 3) — V: Szó: Nebáncsvirág (7, Szó: du. fél S) — K: Chicago (7) — Szó: Cs: Leányvásár (7) — P: Szó: Toledói szerelmesek (P: Bemutató, Szó: R. béri. 2. ea., 7) — Jövő V: Figaro lakodalma (7). Zsebszínház: Cs: Ö-fő (fél 8) — Jövő V: Lola Blau (fél 8). Thália Színház: V: Jövő V: A hétfejű tündér (de. 11) — V: Házszentelő (7) — H: A magyarországi fenevad (7) — K: Velúrzakó (7) — Szó: Jövő V: A Mester és Margarita (7) — Cs: Csak semmi szenzáció! (7) — P. Szó: Pesti emberek (7) — Thália Stúdió: Szó: Szirtes Ádám előadóestje (fél 8) — P. Szó: Miss Arizona (fél 8). József Attila Színház: V: Jövő V: A négy süveg (Gyermekelőadás, de. fél 11) — V, Cs, P, Szó, Jövő V: A képmutatók (V: Vasutas béri, 2. du. fél 3, Heltai béri., 2. 7, Cs. 7, P: L. béri., 2., 7, Szó: T. béri, 2. ea., 7, Jövő V: Radnóti bér, 2. du. fél 3) — H: Pajzán históriák (7) — K: Érdemei elismerése mellett... (7) — Szó: Szemenszedett igazság (7) — Szó: Éjféli lovas (du. fél 3) — Jövő V: A csodák ... (7) — A Fővárosi Művelődési Házban: V, Szó, Jövő V: A cárnő (7). Mikroszkóp Színpad: V, K, Sze, p, Szó, Jövő V: Hogyan? Tovább! (fél 9). Vidám Színpad: V, Sze, Cs, P, Szó, Jövő V: Medig lehet elmenni? (V. du. fél 3, Szó, Cs, P: 7, Szó: du. fél 3, Jövő V: du. fél 3, és este 7) — V: Maszlag (7) — H, K: Nyitott ablak (7) — Szó: Két férfi sakkban (7) — Kis Színpad: H: Jövő V: örök randevú (fél 8) — Szó: Idefigyeljenek, emberek! (fél 8). Budapesti Gyermekszínház: V: A csodálatos jávorfák (de. fél 11) — V, Cs, P: Látogató a végtelenből (du. 3) — K, Szó, Alice Csodaországban (du. 3) — Szó, Jövő V: Liliomfi (du. 3) — Jövő V: Töklámpás (de. fél 11) — Az ifjúsági Stúdiószínpadon: K, Szó, P: Rómeó és Júlia (7). Állami Bábszínház a Népköztársaság útján: V, Szó, Jövő V: Diótörő (V, Jövő V: de. 11 és du. 4., Szó: du. 4) — H: Bábuk és bohócok (felnőtt en., fél 8) — Szó, Cs, P: Jeles napok (du. 3) — A Jókai téren: V: Jancsi és Juliska (de. fél 10 és de. fél 12) *— K, Sze, Cs, P: Csongor és Tünde (de. 10) — Szó, Jövő V: A bűvös tűzszerszám (Szó: du. fél 3, Jövő V: de. fél 10 és de. fél 12) — Vendégjátékok: V: Piroska és a három kismalac (II. kér. Műv. Központban, de. 10) — Ludas Matyi (Pesterzsébeti Műv. Központban, de. 10) — Jövő V: Foltos és fülenagy (II. kér., Műv. Központban de. 10, Csokonai Műv. Házban du. 3) — János vitéz (Ifjú Gárda Műv. Házban de. 10, Csepeli Műv. Otthonban du. 3). Játékszín: V: Jövő V: Ágacska (de. 11) — V, P: Jövő V: A siketfajd fészke (7) — Jövő V: du. 3, H: A kaméliás hölgy (7). Ódry Színpad: Szó: Tóték (7) — P: Szó: A rajongók (P: Bemutató — du. 3). Fővárosi Művelődési Ház; Kuriózum Kör Szín: Szó: Börtönszínház (7) — Körpódium: V: „Töltsön velem egy édes órát. ..” (7) H: „Azok a régi szép idők” (7) Zeneakadémia: V: „Este a székelyeknél” IIIy 2. (du. fél 4), Dráfi Kálmán hangversenye (fél 6) — H: K: Magyar Állami Hangversenyzenekar (H: Téli bér. B/6, K: Egyetemi bérlet 4. fél 8) — Sze: Ünnepi hangverseny Kodály Zoltán szül. 99. évf. (fél 8) — Cs: Ute Trekel-Burckhardt dalestje (Mesterbérlet 3. fél 8) — P: Jövő V: A Moszkvai Állami Szövetségi Akadémiai Szimfonikus Zenekar P: (Hangv. szoc. brigádoknak fél 8) — Jövő V: (Téli bér. C/6, fél 8) — Szó: „Elindultam szép hazámból” C/2. du. fél 4), Csaba Péter és a Marosvásárhelyi kamarazenekar (fél 8) — Jövő V: Postás szimfonikus zenekar (Remekművek 3. dé. 11), „Elindultam szép hazámból” (C/2. du. fél 4), — Kisterem: V: Gyarmati Vera hegedűestje (Hegedűbérlet 5. fél 8) — P: Barokk-est (Téli kamaraestek B/1. fél 8) — Szó: Hangv. Cornel Stankovic szül. 150. évford. (fél 8). Pesti Vigadó: V. Kamaraest (Magyar szerzők kamarazenéje 2. fél 8) — Szó: Szokolay Sándor szerzői estje (Magyar szerzők kamarazenéje 3. fél 8). Jövő V: „Elindultam szép hazámból” B/2 (de. fél 11). Budai Vigadó: Szó: Perényi Eszter, Perényi Miklós, Kiss Gyula hangversenye (Társasmuzsika 4. 8) — Cs: Jövő V: Nem zárjuk kulcsra az ajtót (du. 3, ill. 8) — P: Nagyenyedi fügevirág (7) — Szó: Altona foglyai (du. 3). Szkéné Színház: V: „A természetnek van igaza” — K: a Saturnus együttes koncertje — Szó: „Madár-e a denevér” — Cs: A BME Pantomim Mozgásszínház előadása — P: a 180-as csoport koncertje. Nosztalgia Kávéház: P: Szó, Jövő V: Dunakanyar (du. 4, P: 8). Fővárosi Nagycirkusz: egész héten (kivéve K): „Williams Althoff NSZK cirkusz vendégjátéka” (fél 8, P: Szó, V: du. fél 4 is, V: de. 10 is, Cs. csak du. fél 4). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. A MERKÚR Személygépkocsi Értékesítő Vállalat értesíti kedves vásárlóit, hogy 1981. december 14-től—december 31-ig rendelésmódosítást fogad el ZASTAVA 1100 KOMFORT típusú gépkocsira, 1982. évtől kezdődő szállításra. A tájékoztató jellegű gyári adatok szerint a Zastava 1100-as motorja: 1116 köbcentiméteres, teljesítménye: 40.5 kW (55 LE), csúcssebessége: 135 kilométer/óra, üzemanyag-fogyasztása: 8,5 liter/100 kilométer, karosszéria: 5 ajtós, 5 személyes, ára: 150 000 forint. Típusmódosítással élhetnek azon vásárlóink, akik bármilyen más típusra érvényes visszaigazolással rendelkeznek. A típusmódosítási igényeket ajánlott levélben kérjük bejelenteni vállalatunknál, a korábban előjegyzett személygépkocsi típusának és visszaigazolási sorszámának megjelölésével. A típusmódosítási igényeket vállalatunkhoz történő beérkezés sorrendjében vesszük nyilvántartásba és elégítjük ki. Az előjegyzési sorszámról, valamint a szállítás várható időpontjáról 60 napon belül értesítjük vásárlóinkat. A Zastava 1100 műszaki adatairól és a megrendeléssel kapcsolatos tudnivalókról valamennyi egységünk készségesen ad felvilágosítást. MERKÚR SZEMÉLYGÉPKOCSI ÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT Eltévedés Az égi hang A forró nyári napokra nyúlik vissza az emlék, amikor az ég hevétől görnyedten kapálgattam újsütetű kertemben a gazt. Nagyon hirtelen és váratlanul érczengésű hang ütötte meg a fülemet: olyan volt ez a hang, mintha az égbolt üregeiből származna, hatalmasan áratlón és harangzengésre emlékeztetőn. Az Úr szólhatott így Mózeshez a kőtáblák hegyén, egy füst alatt felmagasztalva és megfélemlítve őt. Megállt a kezemben a kapa, szemem a kivágásra ítélt kutyatejre tapadt, de derekam már kiegyenesedni készült, feleszméltem a munka nyugtatón fárasztó magányából, érzelmemet megbolygatta és éberré tette a hang, oly furcsa módon, hogy az előbb elhangzott, ám fel nem fogott szavak is nyugtalanítottak, mintegy megfejtésre várva. Most már világosan kivehető volt, hogy férfihang, s nem önnön erejéből szárnyal fenségesen, hanem valamiféle technikai eszköz erősíti, ugyanakkor el is torzítja. Felegyenesedve füleltem, hogy a szótöredékek beszéddé álljanak össze, eközben a hangforrás egyre közeledett. „Nem kell szégyenkeznünk .. ... „kezdettől fogva ...” „az első telepesek között ...” „Óhaza, nem elszakad ...” „A vadnyugat...” „A kanadai erdőségek ..„A keleti part nagyvárosai ..„A kapcsolat sosem szakadt meg.. Mi ez — dünnyögtem magamban? — Ki ordítja világgá e homályos értelmű szavakat, s vajon mi célból? A hang dörögve köhécselt, aztán egy mély lélegzet után hirtelen kitisztult. „Könnyű kimutatni az öszszefüggéseket. A magyarság számtalan nagy embert adott az Újvilágnak, hogy csak Szilárd Leót, vagy Selye professzort említsem. De szólhatnék Amerigo Tótról, aki néhány kilométernyire innen, egy kis faluban született, s Amerikában lett világhírűvé. De nézzünk körül akár Hollywoodban, akár a sueszes nagy és híres egyetemein, itt is, ott is magyarokkal találkozhatunk. És ezek a magyarok nem veszítették el kapcsolatukat az óhazával, őrzik magyarságukat, gyakran ellátogatnak hozzánk.. Megint a köhécselés, aztán teljes csönd jött, s még mindig nem tudtam elképzelni, mit keres a megafonos ember a balatoni szőlőültetvények között, s miért emlegeti görcsösen idegenbe szakadt hazánkfiait. Ám kíváncsiságomat újra visszaszorította a hang; most már olyan erővel zúgott, hogy a szomszédos szőlőkben egy-két koraérett szem lepottyant a fürtről, halálra sújtva a levegőrezgés által. „Gondoljunk csak a nagy Kossuth Lajosra, micsoda üdvrivalgással fogadta New York népe. Ezer és ezer történelmi szál fűzi egymáshoz a két országot, habár az egyik nagy, a másik kicsi, az egyik kapitalista, a másik a szocializmust építi. Ezek a szelíd lankák, ez a gyönyörű táj mindig várja a hazatérőket, oly szivfájdító szépséggel, ahogy Önöket fogadja. Most pedig betérünk Hanzkrafer Mátyás szőlősgazda pincészetébe, hogy megkóstoljuk a dombvidék világhíres borát.. A megafonos ember előbukkant a szőlőültetvények közül, a hangtölcsért lába mellé eresztve népes, színes és vidám csoport élén haladt, a jó szem talán ilyen messziről is észrevehette volna inghajtókáján valamely hazai idegenforgalmi vállalkozás emblémáját. Azokról pedig, akikhez az égi szózat szólott, lehitt, hogy idegenbe szakadt hazánkfiai. Útjük éppen Hanzkrafer Mátyás pincéjébe torkollott, program szerint. Útközben kaptak egy kis idegenforgalmi történelmi ízelítőt, melynek sava-borsa volt: Szilárd Leó és Kossuth Lajos. Rövid idővel később a táj fölött bús nótaszó úszott, oly bús, hogy a seregélyek felröppenve riadtan körözni kezdtek, mert azt hitték, temetési menet jön. „Akácos út, ha végigmegyek rajtad én..Mint tudjuk, sírva vigad a magyar, s úgy látszik akkor a legkeserűbb, ha idegenbe szakadt és hazatért. A következő napokban megfigyeltem, hogy az idegenvezető ugyanazt a szöveget ismétli, ugyanabban a tempóban, ugyanakkora hangerővel. Kossuth Lajos után mindjárt és óhatatlanul Hanzkrafer Mátyás következik ... Egyszóval minden ugyanúgy megy végbe, csak a turistacsoport változik, de ez messziről nem észrevehető, mert mindannyiszor már Kossuth Lajos nevének hallatára ugyanaz az öröm jelenik meg az arcokon, s ez az öröm Hanzkrafer Mátyás említésekor válik teljessé. Világos lett előttem, hogy idegenvezetőnk az Úr hangját segítségül híva, kitűnően végzi feladatát, politikai és gazdasági szempontból is. Erősíti a hazalátogatók magyarságtudatát, ugyanakkor e magyarságot büszkén vállalja. Valószínűleg az a kissé érthetetlen recsegés, amellyel beszédét elkezdte, népünk elért eredményeit és vívmányait sorolta fel, mivel is az első passzus a „nem kell szégyenkeznünk” fordulattal végződött. És bizonyított is legott: Hanzkrafer Mátyás borát valóban nem kell szégyellnünk. Hol tartanánk már, ha minden olyan jól sikerülne népgazdasági szinten is, mint az ő rizlingje. Egyetlen nyitott kérdés maradt. Miképpen találta meg az idegenvezető az eldugott pincét, ahová is kanyargós, rejtett utak vezettek? Miért nem Kadauer Ede ugyancsak kiváló rizlingje következik Kossuth Lajos után? Persze az effajta kérdéseknek nincs sok értelmük, hiszen a villám is oda csap, ahová akar, a véletlennek és a törvénynek nincsen szeme. Miértek helyett inkább dicsérjünk. Állapítsuk meg: minden idegent így kellene vezetni, nemcsak idegenbe szakadt hazánkfiait. A Balaton a pinceszeren régi fényében tündököl. Messziről nem látszik a kékalga és az átokhínár. Amikor a vendég kilép Hanzkrafer Mátyás hűvös pincéjéből a forró napfényre, valami nagy-nagy méla szeretetet érez az egész világ, s különösen hazája iránt, majd derűs közönyt. Miközben a bor és a nap összeszövetkezve megkavarja fejét és gondolatait, egyetlen dolgot tud biztosan: a valutájáért megkapta azt, ami jár. Eszébe sem jut az a furcsaság, ami nekem ilyenkor rögvest eszembe jut: majh az idegenvezető véletlenül nem Hanzkrafer Mátyás bérmakeresztfia? Kristóf Attila Pedagógusjelöltek nemzedékei készültek államvizsgájukra abból a munkából, amelynek sokadik kiadása ma is ajánlott irodalom a tanárképző intézményekben. A történelemtanítás módszertana című művet a három évtizede Pécsett élő tudós-tanár, Vas Károly írta. Az 1965-ben először megjelent könyv változatlanul használt alapmű nemcsak hazánkban, hanem a környező szocialista országokban is. Vajon, egy olyan gyakorta megújuló tárgyban, mint a történelemtanítás módszertana, miképpen lehet hosszú időn át az állandóságot biztosítani? Ennek egyik, s tán legfőbb titka szerzőjének gazdag pedagógiai tapasztalataiban, nevelői múltjában keresendő. Vas Károly ugyanis 1935 óta — amikor a budapesti tudományegyetemen tanári diplomát szerzett — az ország legkülönbözőbb iskoláiban tanított. Veszprémi gimnáziumban kezdte meg pályáját, de tanított veszprémi és ungvári iparostanonc-iskolákban, Érsekújváron ismét középiskolában, később Celldömölkön, ahol ő szervezte meg a Felsőbüki Nagy Pál Népi Kollégiumot is. Szombathelyen szakérettségis kollégiumot létesített, utána a Kultuszminisztériumban főelőadóként az új, maxista szellemű tantervek és módszertani útmutatók születésénél bábáskodott. Innen került 1951-ben főiskolai tanárnak Pécsre, és itt írta meg a történelemtanítás mindmáig időtálló módszertanát. Tanszékvezető főiskolai tanárként ment kilenc évvel ezelőtt nyugdíjba, de kapcsolata a neveléssel azóta sem szűnt meg. Vas Károlynak megszámlálhatatlanul sok tanítványa őrzi híven a tőle kapott tudást, tapasztalatot. Nem titok, hanem megszívlelendő tanulság, hogy őt az élettel, a tanítványokkal tartott szoros kapcsolat tette hivatása mesterévé. A história magistere ma tölti be hetvenötödik évét. A hazának valamennyi szögletéből tisztelettel, szeretettel emlékeznek reá azok, akik Vas Károly tanár úrtól humanitást, népszeretetet, tudásvágyat, állandó megújulásra törekvést tanultak, tudósok és a nevelés közkatonái egyaránt. (gábor)