Magyar Nemzet, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-03 / 52. szám

Szerda, 1982. március 8. Bázistudat, bázisdoktor Orvosképzés napjainkban A hóhért akasztják tanárok az iskolapadban. Oktatói továbbképző tanfolyamot szerveztek január végén a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Az előadásokat és gyakorlati bemutatókat az Általános Orvosi Kar öt-tíz éves gyakorlattal rendelkező oktatói részére tartották. Hamarosan az elméleti tanszékek munkatársai következnek. Elavuló ismeretek — Rendszeres, tervszerű továbbképzés a célunk — mondja dr. Forgács Iván professzor, az egyetem képzéskutató és oktatástechnológia csoportjának vezetője. Az orvosegyetemen ugyanis a tananyag oly mértékben megnőtt, hogy a hagyományos módszerekkel megtanítani és megtanulni lehetetlen. A tematika sokkalta gyorsabban terebélyesedett, mint agyunk befogadóképessége. Az ismeretek avulási tempója is rendkívüli mértékű, még a felejtésnél is gyorsabb. Az erkölcsi kopás a tudásra is érvényes. Ezért a képzés során elsősorban a problémameglátás és -megoldás került előtérbe. Ezt kell megtanítani, s ide már kevés, ha valaki az egyetem befejezése után autodidakta módon oktat. Ezért, és nem valamiféle divatnak hódolva szervezzük a rendszeres, célzott továbbképzést. — Az egyetemi oktatógárda továbbképzése egy szélesebb kör szerves része. Miként fogalmazható meg napjainkban a nagyobb egység, az orvosképzés célja? — A korábbi felfogás szerint mindazon ismereteket meg kellett tanítani a hallgatóknak, amelyekkel a korabeli orvostudomány rendelkezett. Ma ez már szükségtelen is, nemcsak lehetetlen. A mostani pályakezdők túlnyomó többsége — több mint 80 százaléka — a közvetlen betegellátással, illetve a betegellátás kapcsán megelőzéssel foglalkozik. Ezért lényegében egy olyan ismeretanyagot kell nyújtani számukra, amely a magyar egészségügy szükségleteinek és igényeinek megfelel majd. A képzési rendszer fölépítését tehát föltétlenül e szükségletek és igények elemzésével kell kezdenünk. Szükségletek és igények — Szükségletek és igények? — Ügy van. E két fogalom nem mindig fedi egymást. A szükséglet objektív kategória, míg az igény nem mentes a szubjektivitástól. És téved, ha azt hiszi, hogy mindannyiszor az igény az, amely rálicitál a szükségletre! — Tehát a kiindulás az elemzés ... — Igen, ennek alapján állapítható meg, hogy milyen feladatokat kell ellátni az egészségügy rendszerében. Az egészségügy egy felépítmény, intézményrendszer, amelynek az orvos az égjük láncszeme, tagja, persze nem kizárólagos része. Ha ezen intézményrendszerben valamilyen változás áll be, ez maga után vonhatja és vonja is legtöbbször a feladatok megváltozását — változatlan szükséglet ellenére. Jó példa erre az az eset, ha az egészségügyet alapellátás-orientáltan állítják be. Nos, egy ilyen irányú változás azzal jár, hogy ezentúl olyan orvosokat kell képezni, akik az alapellátásban otthon vannak. A példa nem véletlen, világviszonylatban hódít az az irányzat, mely szerint az egészségügyi munka hatékonyabb és gazdaságosabb, ha az alapellátás területét szélesítik. (A körzeti orvos az, aki elsősorban és a legtöbbet foglalkozik a beteggel, sok esetben ugyanő fejezi is be az ellátást.) Külföldön az orvosképzés már eltolódott az alapellátás irányába. A hazai egyetemekről két-három év múlva kerülnek ki azok az első friss diplomások, akik egy olyan reformtanterv keretében tanultak, amelynek célja az alapellátásban jártas, bázistudással fölvértezett úgynevezett bázisdoktorok képzése. Az alapellátás persze nemcsak a körzeti orvosi tevékenységet jelenti. Ide sorolható a fogorvos, a gyermekorvos, a szemész, ha szemüveget rendel, sőt, amikor szülést vezet, a szülész is. Egyszóval mindaz, amit a beteg vagy az egészséges ember a saját kezdeményezéséből keres meg. Az életminőség tényezője — Páciens, aki egészséges? — Bizony. Nagyon hosszú ideig kizárólag gyógyító jellegű volt a medicina. A jó orvos „csupán” azt tartotta feladatának, hogy a betegeit gyógyítsa. Ma egyre inkább az az álláspontunk, hogy az orvos felelős a rábízott teljes közösség egészségéért. S minthogy az egészség az életminőség elsőrendű tényezője, ha valahol, a szocialista társadalomban kiemelten kezelendő. Az ezredfordulón — és ez az időpont már hihetetlenül közel van — az e szisztéma szerint képzett orvosok a magyar egészségügy vezető gárdáját alkotják majd. Feltehetőleg elérhető már ekkorra, hogy az emberek egészségének mregérzéséért feleljenek elsősorban. Hogy mindez ne csupán patetikus frázisként hasson, íme néhány egyszerű példa. Már ma is nagyon üdvös volna, ha annak a negyven és ötven év közötti férfinak, aki teszem azt köhögés elleni gyógyszerért fordul orvoshoz, külön kérés nélkül is megmérjék a vérnyomását. Ugyancsak eredményes szűrés jelleggel bírna, ha kisebb náthával jelentkező nőknél automatikusan emlővizsgálatot végeznének. Vagy a körzeti orvos, ha egy láthatóan súlyfölösleggel küszködő férfival véletlenül összefut az utcán, váltana néhány szót arról, vajon nem kellene-e kalóriafogyasztását mérsékelni? — Ez nemcsak szaktudás, hanem elsősorban attitűd kérdése ... — Így igaz. És az oktatástervezés bonyolult és felelősségteljes voltát bizonyítja, hogy e fázisban kell eldönteni azt is: a leendő orvosok milyen magatartásformát sajátítsanak el a képzés közben. Ez olyannyira fontos, hogy a világért sem szabad kizárólag a sokszor nagyon vonzó és hatásos, de mégiscsak esetleges személyes példamutatásra bízni. Münz András OTTHONTEREMTÉSI ANYAGBIZTOSÍTÁSI MEGÁLLAPODÁS A Budapesti TÜZÉP Vállalat építőanyag-szaktelepein és a vevőszolgálati irodában köthető megállapodás biztosítja ennek a lakás-, családiház-, vagy társasház-építkezés teljes anyagszükségletét, az építkezés ütemének megfelelően. A vevőszolgálati iroda — Budapest VIII., József körút 67. Telefon: 142-292. — az anyagbiztosítási megállapodás kötéséről minden kedves érdeklődő részére készségesen ad felvilágosítást. Madar Nemzet Gépesített bátorság A kísérletező kedvű nagyvállalat (EMG) felkérésére az egyetem szakembere bepakolta kocsijába a mikroszámítógépet. A csoportos munkához szükséges képernyős megjelenítőkkel együtt, és elindult az értekezletre. A terem már előkészítve várta. Az asztalok U alakban elrendezve, az asztalok mögött a gyártás, a kereskedelem és a felhasználás meghívott szakértői. Az értekezleten használt módszer nem elméleti újdonság, úgynevezett csoportos döntési eljárás. Lényege — az adott esetben — az eladásra szánt berendezések értékelési szempontjainak összegyűjtése csoportos ötletfeltárással (brainstorming), majd a szempontok fontossági sorrendbe állítása páros összehasonlítással. Ez utóbbi részben mindenki függetlenül szavaz egy-egy, a számítógéphez kötött kapcsolóival. A gép összegyűjti a szavazatokat, kiszámítja a szempontok sorrendjét, megállapítja a csoport egyetértési faktorát, végül kizár a szavazás értékeléséből olyan személyeket, akik munkájuk — a szavazás — során túlontúl következetlenek voltak. Tehát megérkezett az egyetemi szakember. A képernyőket az asztalok közé rakta, rágyújtottak, és elkezdődött az „ötletroham”. Az ötletek gyűltek, a gép regisztrálta. Egy óra elteltével a társaság eltikkadt. Rövid kávészünet, utána jöhetett a párokba válogatott szempontok összehasonlítása. Újabb óra után kész is a „testületi döntés”, mely nem parttalan született — hanem numerikus módszerekkel kordában tartva, céltudatosan közelítve a cél felé. A gikszer a végére maradt — azaz csak maradt volna. A „bátor”, kort, rangot, tekintélyt nem tisztelő gép ugyanis a szavazók nagy hányadáról kimutatta, hogy meglehetősen következetlen. Sőt három szakember véleménye az értékelhetőségi minimumot sem éri el. Ezek egyelőre inkognitóban ültek az asztal körül, hisz a gép az egyes álláspontokat számokkal azonosította, s mindenki csak saját kapcsolójának számát ismerte. Illett volna most bemutatkozni, mert a következő programlépésnek akkor lett volna értelme: a gép az összegyűjtött álláspontokból nagyobb egyetértési indexű csoportokat képez és állít szembe. Kiderülhetett volna például, hogy a határozottan körvonalazható, különvéleményen lévő két csoport egyikébe többnyire a gyártók, másikába a felhasználók tartoznak. Csakhogy ki mondhatja meg a hetes számú szakértőről, hogy gyártó-e avagy felhasználó? Csak ő maga. De ezzel egyúttal szakértelmének hiányosságai is napvilágra kerülnek, hisz ítéletalkotásában csupán hatvan százalékban volt következetes ... Rövid disputa zajlott le erről. S mindenki, aki ezügyben szóra nyitotta száját, az inkognitó megőrzése mellett érvelt. Maradt tehát a kellemes névtelenség, akármilyen ésszerűtlen döntés is volt. Ezt ugyanis a gép már nem intézte el helyettük, bármennyire is vérében — azaz programjában — volt a bátor kritikai hajlam. Hámori Iván Zsúfoltak a vonalak Miért csöngenek sokáig a telefonkészülékek Az ország, s különösen a főváros telefonhelyzete sokakat érdeklő téma. Magyarország a telefonellátottság tekintetében nincs az élvonalban az európai országok között A jelenlegi helyzet javítása nagyon komoly beruházásokat igényel. A belvárosi telefonközpont elkészítése ötszáznegyvenmillió forintba került. A fővárosban tizenhárom központ, s a hozzájuk tartozó mellékközpontok továbbítják a beszélgetéseket. Budapesten jelenleg négyszázhuszonhétezer előfizetőt tartanak számon, az országban öszszesen hatszázhetvenezer az előfizetők száma. A központok automatizáltsági foka nyolcvankét százalékos, az apró falvakban viszont még ma is a legrégibb módszerekkel lehet csak telefonálni. A lakosságnak egyik legnagyobb bosszúsága, hogy zsúfoltak a vonalak, főként a nagyon forgalmas napszakokban. Az öszszes beszélgetések több mint felét úgynevezett alközpontok bonyolítják — s ez a boszszúságok legfőbb forrása —, sok ugyanis a „meddő” hívás, a sikertelen tárcsázás, a központok telefonkezelői nagyon sokáig hagyják csöngeni a készülékeket, akkor is, ha nem jelentkezik a hívott fél. Ha ezen a szokáson változtatnánk, beruházás nélkül is lehetne javítani a helyzeten. E közérdekű téma szerepelt a Hazafias Népfront településpolitikai munkabizottsága közlekedési és távközlési albizottsága tegnapi ülésén. A tanácskozást a Belvárosi Távbeszélő Központban tartották meg, s megtekintették a központ működését is. A bizottság új elnököt választott, dr. Földvári Géza nyugalmazott miniszterhelyettes személyében. REQUIEM ÖRKÉNY ISTVÁN elbeszélése A Puskin mozi nyomán rendezte FÁBRI ZOLTÁN. műsorán. Főszerepben: FRAJT EDIT és BALÁZSOVITS LAJOS HIMNI A nyugat-berlini filmfesztiválon EZÜST MEDVE-díjjal kitüntetett színes magyar film. 1 Jobb munka, több kereset A vendégért a versenyben Sűrűn szól a telefon a „Sportfodrászat” Népköztársaság úti helyiségében. A készülék mellett kockás füzetben sokasodnak a bejegyzések: X jön tíz órára, harminc perccel később, K-t csak fésülni kell. A vendégek távozásakor feltűnik: hűlt helye a pénztárnak, a vendég a fodrász „zsebébe” fizet. A Divat Fodrász Szövetkezet 64 üzletéből hat helyütt, például a Sportban, áttértek az általánydíjas elszámolásra. — Korábban a teljes bevétel 29 százaléka maradt nálunk, ez alig haladta meg a 2800 forintos átlagot — mondja Szulimán Károly üzletvezető. — Valójábana borravalók révén jutottunk többletkeresethez. Kár lenne tagadni, előfordult, hogy ez több volt mint a fizetésünk. A bérek jelentősebb emelésére azonban, miként a korábbi években, úgy ma sem számíthatunk. Kézenfekvőnek tűnt, hogy térjünk át az átalánydíjas elszámolásra. Vagyis teljesítsük a szövetkezet vezetősége által megállapított egy főre jutó árbevételnormát, de ha ennél többet érünk el, akkor mi is többet kaphassunk. — Mindenki helyeselte ezt? — Nem. Akadtak, akik az előző évek gyakorlatára, üzletmenetére hivatkozva ellenezték a döntést — válaszolja Pataki Béla fodrász. — Mások egyszerűen a változástól féltek. Úgy vélték, az elszámolás új rendszerében még inkább a vendégektől függünk majd, mint korábban bármikor. Ami egyébként igaz. Csak azon az áron kereshetünk többet, ha tartalmasabb szolgáltatást adunk... Radikálisan átformálták az „üzletképet”. Megszüntették a pénztárt és az üzlet takarítását is maguk végzik. Maguk intézik a mosatást és a szerszámok javíttatását ugyanúgy, mint például a különböző hajápoló szerek beszerzését. Sőt, a reggel hattól este kilencig nyitvatartó fodrászatból az állásidőt is kiiktatták. Hiszen még a tavalyi év decemberében is megesett, hogy a fodrászok némelyike akár egy teljes órát üldögélt tétlenül. Ma éppen fordított a helyzet. A munkaidő utolsó perceire is vállalnak vendéget, miközben a délutános műszak dolgozói tűkön állnak — mondja az üzletvezető. — Érthető, hiszen mindenki keresni akar... Olcsónak tetsző fogásokkal takarékoskodnak. A villany csak addig ég, ameddig szükséges, s hajszárítók sem zúgnak fölöslegesen. A hajápolószerek minden cseppje pénz, kéretlenül — csupán azért, hogy a vendég többet fizessen — senkinek sem öntik a fejére. S ugyancsak jó fogásnak ígérkezik: az ötvenedik vendég frizuráját mindennap ingyen készítik el E vállalkozás egy újabb láncszeme a Divat Fodrász Szövetkezetben folyó kezdeményezésnek, amely már eddig is jó néhány sikeres megoldást eredményezett A hetvenes évek második felében például az egész fodrászszakma anyaghiánnyal küszködött: bizonyos hajápoló szerek és kozmetikumok csak importból, hordós tételekben voltak beszerezhetők. Az NSZK-beli Pangolin cégtől érkező árut a Divat dolgozói töltögették flakonokba, tégelyekbe, így nemcsak a maguk, de a társszövetkezetek anyagellátását is egyenletesebbé tették. Dinamikusan nő a lakossági szolgáltatások iránti igény, ami mind teljesebben csak a kisvállalkozások szélesebb körű elterjesztésével elégíthető ki — mondja dr. Tömöri Jenő, a Divat Fodrász Szövetkezet elnöke. — Ez a fodrászat terén látható, tapasztalható igényváltozást tekintve is igaz. Az üzletekben szinte teljesen megszűnt a borotválkozás. A nők odahaza is végezhetnek arc- és hajápolást. Receptek, kozmetikai tanácsok segítik őket ebben. Aki mégis hozzánk jön, azt úgy kell kiszolgálnunk, hogy holnap, évek múltán is a mi vendégünk legyen. Többek között ez a magyarázta annak, hogy a Divat hat üzletében bevezették az általánydíjas elszámolást. A VI. és a XIV. kerületben. Eltérő vevőkörben ugyan — ami az elérhető bevétel szempontjából korántsem mellékes —, ám azonos követelményekkel. — Az idei év első két hónapjában, a szezonális jelleg miatt 8000 forintban szabtuk meg a kisvállalkozók elérendő árbevételét — mondja a szövetkezet elnöke. — Márciustól ez az összeg már 10 ezer forint. A bevétel 67 százalékát fizetik be az üzletek a szövetkezet kasszájába, a fennmaradó 83 százalék a fodrászok bére. Minden megkeresett 100 forintból 33 ez övék. — A szerződésben megállapított százalékot persze akkor is kötelesek befizetni, ha nem érik el a kívánt eredményt, azt az árbevételt amire vállalkoztak. S ugyancsak a fodrászoké az a pénz is, amihez a takarékosabb munkájuk, gondosságuk révén jutnak. Azzal, hogy spórolnak az anyaggal és az energiával, végigdolgozzák a munkaidőt, és a tizenöt forintot fizető vendéget ugyanúgy szolgálják ki, mint azt, aki száz forintot hagy ott. Szó sincs tehát arról, hogy e vállalkozási forma keretében a fodrászok is feliratkoznak a milliomosok közé. Csu ,pán arra szerződtek, hogy a nagyobb jövedelem reményében többet, jobban, másként dolgoznak. Jó partnerük ebben a szövetkezet vezetése: szakmai tanácsokkal, folyamatos anyagellátással, az üzletekben levő eszközök, berendezések rendszeres karbantartásával segítik a munkájukat. Ezt szolgálják a szövetkezetben megvalósult beruházások is: az ötödik ötéves tervidőszak éveiben több mint 19 millió forintot fordítottak az üzletek átalakítására. Az üzlethálózat felét korszerűsítették. Üzemházat vásároltak. Így felszámolhatták a bérraktárakat, s ma már minden egy helyen történik: a mosatás, az anyagkiadás csakúgy, mint a szakma kellékeinek szervizelése. Tavaly 2,5 millió forinttal több árbevételt értek el, mint 1980-ban, öszesen 66 milliót. Az idén is a bevétel hasonló mértékű növelésével számolnak — bíznak a jobb ösztönzés sikerében. M. J. G.