Magyar Nemzet, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-04 / 181. szám
Szerda, 1982. augusztus 4. Erőfeszítések az export növelésére Nehezebb piacon is... Nézzük a televízió híradóját, benne a fegyverdörgéstől hangos háborús felvételek képsorai mellett a legalább ilyen kegyetlen gazdasági harc napi eseményeit. Munkanélküliek tüntetnek, üres, redőny nélküli volt boltok , dokumentálják: tönkrementek a tulajdonosok. Az USA és európai NATO- partnereinek gazdasági, kamat- és vámvitájáról hallunk kommentárokat. S a tőkés országok vezetői hiába próbálják ezeket az ellentéteket „családon belüli torzsalkodás” felkiáltással bagatellizálni, a tényeken nem változtatnak. Recesszió, növekvő munkanélküliség, csökkenő beruházási és vásárlási kedv jellemzi a világgazdaságot "Ennek hatásait itthon nagyon is érezzük. Majd minden ellene dolgozik legfontosabb törekvésünknek, az export fokozásának. Ilyen körülmények között néztük meg, hogy a nehezebb piacokon milyen erőfeszítéseket tesz — tehet — a gyártó a kivitel növelésére. Ez alkalommal két üzemünkben és a szerszámgépiparban gyűjtöttük össze a tapasztalatokat rikai és nyugatnémet gépek jóvoltából az európai piacon az élvonalban helyezkedünk el. Műanyag termékeink minőségével és megfelelő bevezetés után az áraival is versenyképesek vagyunk. Egyúttal idehaza jelentős mennyiségű tőkés importot váltunk ki. Újabban és növekvő mértékben például, a ragasztópánt fóliával, amelynek fóliája már hazai termék. Nemcsak az export bruttó növelésére, hanem a saját devizaegyenlegünk tartására, javítására is törekszünk. És exportra visszük például a magyar piacnak nem kellő műtrágyáinkat. A kombinát első félévi tőkés exportját időarányosan teljesítette. Mint mondják, nyereségük nem látványos, de a lényeg, hogy megőrizték stabilitásukat. Sőt, nemcsak a hagyományos vevőkörük van meg, hanem már új üzletfeleik is akadnak szép számmal. Műanyagtermékeiket nekik, az új vásárlóknak adhatták el. Hamarosan megkezdjük a Cavintonnak, a gyógyszeripar importból származó alapanyagának a gyártását — mondja a vezérigazgató. — Importkiváltó termék a dréncső is, gyártását bővítjük. Módszerünk a belföldi integráció szervezése: a mezőgazdasággal közös érdekeken alapuló több vállalatot hozunk létre. A Hajdú megyei TSZKER a partnerünk a dréncsőgyártás bővítésénél. A harmadik világ piacán ugyancsak igénylik termékeinket. De ugyanakkor szaktudást is kérnek tőlünk. Szakembereket küldünk hát, akik műszaki-gazdasági tanácsadással, termelésszervezéssel foglalkoznak. Helyirég pedig megkezdtük a tárgyalásokat egy francia tőkével működő közös vállalat létesítéséről is. Aznap, amikor a BVK vezérigazgatójának vendégei voltunk, érkezett a vegyi üzembe egy japán küldöttség. Komplett gyár technológiájának mielőbbi szállításáról kértek ajánlatot a Borsodi Vegyi Kombináttól..." G. L. A Bika jegyében A Kerepesi úton a „Taurusváros” tavaly új épülettel gyarapodott, s ez nem csupán a térbeli terjeszkedést jelentette, hanem egy, az előzőektől gyökeresen különböző korszakot a gyár életében. Az új irodaház oldalán az önálló külkereskedelmi jogot hirdeti már messziről a Taurus Export- Import felirat. A járműipar világszerte tapasztalt, már évek óta tartó visszaesése törvényszerűen magával rántotta egyik alapvető háttérágát, az abroncsgyártást is. Ez a folyamat nem kímélte az óriásokat sem. Nagyképűség nélkül állíthatjuk, hogy méretében ugyan különböző, de természetét tekintve, a Tauruséhoz hasonló gondokkal küzd a Semperit, a Dunlop, a Michelin és a Pirelli is. Mit tehet egy gyár ilyen helyzetben, erről beszél Periziás Tibor, a külkereskedelmi vállalatrész igazgatója. " A mai világpiac egyértelműen megköveteli az alkalmazkodást. Mit is jelent ez a mi esetünkben? Igyekszünk fellendíteni a műszaki gumicikkek gyártását, az olajfúrásoknál használt speciális tömlőket, a kempingcikkeket, a légrugókat, a gumiipari szerszámokat. Újdonságnak számít, hogy teherabroncsaink újrafoltozhatók, s ez nem kevesebbet jelent, mint, hogy kétszer, háromszor is használhatók. Ezeket az abroncsokat újabban fotózó üzemmel, technológiával, szakembergárdával együtt ajánljuk vevőinknek. Az önálló külkereskedelmi jog szervezeti változásokat is hozott a Taurusnál. Az USA-ban közös vállalatot hoztunk létre, eredetileg abroncsértékesítésre, de tevékenysége még az idén kibővül speciális műszaki cikkek, kempingcikkek forgalmazásával. Bővíteni szeretnénk az eladási lehetőségeket, ezért térképezzük most fel a dél-amerikai adottságokat, ezért építünk ki vállalati kiküldött hálózatot a Közel-Keleten, s az afrikai országokban. Az export növelése mellett különös figyelmet fordítunk az import alakulására. Technológiai változtatásokkal is igyekszünk jelentősen csökkenteni a behozatalt. Ha esetleg nem válna be valamennyi exportnövelésre irányuló törekvésünk, megpróbáljuk importoldalon kompenzálni a kiesést. — óriási munka folyik a műszaki fejlesztés területén, bővítjük abroncsaink méret- és mintaválasztékát, s ha minden igaz, 1983 végére teljes kínálat születik — a Bika jegyében. G. J. Új vegyi gyártmányok A Borsodi Vegyi Kombinát szerepe a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításában legalább oly mértékben kapcsolódik az importhoz, mint az exporthoz. Hiszen termékeinek jelentős részével mentesíti az országot nélkülözhetetlen cikkek külföldi vásárlásától. Dr. Tolnai Lajos vezérigazgató is ezt hangsúlyozta: " A szocialista országok gazdaságfejlesztését a jelenleg is tartó válság akkor érte, amikor az iparfejlesztési folyamat a nagymértékű energianövekménnyel is együtt járt. A nehézipari, vegyipari vállalatok különösen nehéz helyzetbe kerültek. Mégsem volt kihagyható ez a beruházási fázis. Mert abban a pillanatban, amikor mi akarnánk vásárolni külföldről ilyen termékeket, akkor egészen más, kedvezőtlen árstruktúrában kaphatnánk csak meg őket. Egy OMFB-tanulmány szerint 50 ezer forint népgazdasági haszonnal jár egy tonna műanyag alkalmazása más szerkezeti anyagok helyett. A PVC nélkül — számítások szerint — a népgazdasági mérleg 100 millió dollárral romlana. Ettől függetlenül az napjaink követelménye, hogy a termelő vállalatok minden lehetséges módon növeljék kivitelüket, de legalábbis mérsékeljék a tőkés piacról származó behozatalt. — Némiképp félkarú óriásnak érezhetjük magunkat — folytatja dr. Tolnai Lajos. — Vállalaton belül ugyanis nagyrészt hiányzik a fajlagos energiaigényességet csökkentő továbbfeldolgozó technika. A jelenleg is működő japán, ame i Magyar Nemzet SZEBBÉ TEHETI LAKÁSÁT, HÉTVÉGI HÁZÁT és KERTJÉT, ha felkeresi: 306. sz. boltunkat, (IV., Árpád u. 166.) ahol: — különböző kerti garnitúrák, — kerítéselemek, — kis kiegészítő bútorok, — előszobafalak, — karnisok, — öltöztetőfa, — beépíthető gardrób és konyhabútorok, — táblásított lambériák széles választékát mutatjuk be. A kiállított termékek raktárról megvásárolhatók vagy előjegyezhetők. 41. sz. szaktelepünkön, (VIII., Dobozy u. 47.) ahol ONGRO 1—2—3 színes falburkolók gazdag választéka közül vásárolhat. Szerszámgépek „méretre” Az átlagból kiemelkedő elképzelésekkel kezdte az ötéves tervet a magyar szerszámgépipar. Úgy ítélik, 1985-ig valamivel több mint kétszeresére tudják növelni a tőkés exportot. Három alapvető ténnyel magyarázzák, mivel alapozzák meg olyan nehéz feladat végrehajtását. Az első, hogy a szakmában dolgozó termelők, külkereskedők, s fejlesztők közös társaságot alapítottak. Ennek feladata a piac feltárása ■— ez a Technoimpexre vár. Az így beszerzett információk, igények szerint végzett fejlesztés. S végül olyan minőségű gyártmányok készítése, amelyek állják a versenyt. A három gépgyár a SZIM, a Csepel és a DIGÉP elosztották egymás között a típusokat, egyeztetik a gyártmányfejlesztésben, a technológiában elért eredményeket. Könnyíti a beszerzést, hogy együttesen fellépve olyan alkatrészeket, részegységeket vásárolnak, amelyeket mindhárman fel tudnak használni. A második egy olyan sajátosság, amelyik éppen a magyar szerszámgépgyártás „törpeségéből” adódik. A világ legnagyobbjai, az amerikaiak, a japánok, a nyugat-európaiak kifejlesztették saját típusaikat. Olyan területekre, ahol legnagyobb a felhasználás, s remélhetően sok gépet tudnak értékesíteni. De ezek a nagy szériák nem fedik át teljesen a beruházók szerszámgép-szükségletét. A meglevő „résekbe” igyekszünk betörni. Azzal, hogy a tervezők, gyártók elvállalják a speciális megbízásokat. Szinte „méretre” készítik a berendezéseket Két példa: az egyik osztrák cég több méter hosszú darabok megmunkálására alkalmas központokat akart beszerezni. A korszerű számjegyvezérléses gépeknél általában a munkaasztal mozog a darabbal s egy helyben áll a hajtómű, amelyben a berendezés automatikusan cseréli a szerszámokat. Hosszú daraboknál ezt a rendszert meg kellett fordítani, elkészült a mozgó szerszámfejes magyar szerszámgép. A másik: az USA-ban, ahol az átlagos igényeket teljesen kielégítik a világon kapható normál méretű berendezések, ezeknél sokkal nagyobbakat sikerült eladni az egyik ilyet kereső vállalatnak. Alkalmazkodást jelent az is, hogy bár vannak magyar gyártmányú — VILLATI és EMG — vezérlőberendezések, ha a rendelő óhajtja, az otthonos típusokkal is felszerelik a magyar gépet. Az említett amerikai üzletnél USA-vezérlés épült a központokba, de az ottani, megszokott irányító egységekkel rendelik gépeinket az NSZK vagyOlaszország gépgyárai is. Ez a rugalmasság teszi lehetővé, hogy a legfejlettebb ipari országokba, az USA-ba, az NSZK-ba, Kanadába, Svájcba kerüljenek magyar szerszámgépek. S a harmadik — ami a piac megtartását lehetővé teszi — a széles körben kiépített szervizhálózat. Ahova nagyobb gépmennyiséget adunk el, konszignációs alkatrész raktárakat, hatékony javítóbázisokat telepítünk, biztosítjuk az eladott berendezések zavartalan üzemét. F. A. m TISZTA RUHA ni MCjj kellemes külsőt, llfi Ijj) ijil jó megjelenést ttw f Ilii n.jj kölcsönöz. 'in W A Fővárosi IliI | Patyolat • JSlj E Legyen mindig ápolt, JJINIJ I jól öltözött! UH Hazai tájak Pécs esőben ESIK AZ ESŐ, amikor Pécsre érkezünk, az a fátyolkönynyű, szőke nyári eső paskolja a köveket és az arcokat, amely csak délen esik, déli tájakon, mintha a tenger üzenne ezzel a könnyed permettel. Esik az eső Pécsett, mondom magamban bizonyos örvendezéssel, mert minden Város másképpen fogadja a visszatérő embert, aki már megfordult a falai között s egyszer visszajön, benéz egy órára, mintha valamit keresne hűvös kapuboltozatok alatt. Pécs esővel fogad s ez kedvező jel. Pécsre csak esőben lenne szabad megérkezni, mert a pécsi eső tiszta, mintha valahol előbb átgőzölnék, mielőtt a földre bocsátanák. Gőzölögnek a kövek az utcán s gőzöl a dzsámi zöld kupolája, mintha rég volt effendik lelke illanna el a templom szigorú börtönéből ama hetedik menyország felé, ahol a Korán ígérete szerint minden örömök forrásai fakadnak. Egy város igézetét nehéz megfogalmazni, Pécset sem könnyű. Itt a történelmi bőség zavara ejti rabul az embert, itt egyszerre és egy időben jelen van minden, ami volt, a korok egymásra simulnak, mint egy színes leporelló lapjai s az ember lapozhat közöttük. A történelem kétezer évet adományoz a városnak, a serdülő évszázadokat nem is számítja, csak az emberi műveltség fellelhető nyomait, amelyek valóban fellelhetők a mecseki városban. Itt a nyomok és a jelek tesznek vallomást, csak oda kell figyelni húsz évszázad vallomására, mindent meghalt az ember a paskoló esőben, amit a város őriz: műveltséget, életformát és alkotást. Nem sorolok fel semmit leltárszerűen, mert ezek a pálya lehajló ívén tett utak és találkozások nem a leltározó kalmárelmék okos rendszerező szokásait követik, azon már túl vagyok, azt a munkát már elvégeztem, most az emlékezet aranymosó szitáján fönnakadt szemcséket vizsgálom. A LAZAS IFJÚSÁG éveiben jártam először Pécsett, egy harmadosztályú vasúti jeggyel és egy vékony füzetkével a zsebemben. Pécsi útmutató volt a címe valami városról városra kóborló, a sajtóból kitiltott újságíró szerkesztette, mert más megélhetése nem volt. Ma sem tudom, mennyi volt a hiteles adat és mennyi a fröccsök fűtötte képzelet termése, engem azonban elandalított a könyvecske regényessége. Az a szegény hajdani pályatárs mindent beleírt három-négy ívre terjedő művébe, amit a városban, a városról hallott, feltehetően nem hosszú pécsi időzése alkalmával, szorgalmasan összegereblyézett valóságot és pletykát, ma úgy mondanánk, hogy „összedobta” a munkát, azután némi tőkével a zsebében tovább utazott, hogy fél évszázad alatt elkallódott a füzet, amelynek volt egy kétoldalas fejezete a pécsi pincékről, föld alatti járatokról, titokzatos üregekről, amelyek a szerző szerint egy évszázadon belül a város pusztulását okozhatják. Ifjú képzelőerőmet megragadta a rejtélyes labirintus létezése, iparkodtam felderíteni az igazat, de a felsőbb hatalmak leintettek. Mit akar egy húszéves, névtelen újdondász, aki ráadásul nem is pécsi, szaglásszon másutt, ha akar s ezzel szép csöndesen eltanácsoltak a városból. Pár éve azután pinceboltozatok szakadtak le, feltárult a pécsi labirint, amelyről nyilván akkor is tudtak a felsőbb hatalmasságok, de nem foglalkoztak vele. PÉCSI ARCOK merülnek fel a párában, nem ismerősök személyesen s mégis ismerős vonásokat hordozva, dunántúli arcok és vonások, mert a dunántúli embert föl lehet ismerni tartásáról, járásáról, hanghordozásáról. A tősgyökeres dunántúli néhány mondatból azt is megtudja állapítani, ki hol tanulta az anyanyelvet, milyen beütések hatnak, rác rokonság tűnt fel a családfán, vagy német s miből alakult ez a pécsi mecsektáji hangzás. Az ismeretlen pécsi ismerősök feltűnnek az esőben s tovatűnnek, cipelve maguk után ezt a jellegzetes pécsiséget, mintha minden járókelő pécsi tőkének született volna, pedig hát volt és van itt is bevándorlás. Az ipar, a bányászat széles, országos körből toborozta az új pécsieket, akik büszkén viselik ennek az újkori honosításnak e jeleit és jegyeit, Vasarelyt — amikor a múzeummá avatott szülőházát keresem — úgy emlegetik, a mi festőnk ... Csitul az eső, felkapaszkodunk Pécs tetejére, a kilátóhoz, a Mecsek lábához húzódó város azonban egyelőre ködbe takarózik. Csillogó peremű tál színültig telve habbal, mintha ezt a monumentális edényt is Zsolnay tervezte volna eozinból. Ez persze csalóka látszat csupán, a városszéli lakótelepek feltüremlő szegélye csillog halványzöld párában az eső után, a belváros egyelőre szemérmesen elrejtőzik a nyári ködben. Izgalmas játékot játszunk, mi nem pécsiek az egyetlen idevalósival, aki huszonkét éve vallja magát pécsinek s ez már a bennszülötti rang várományosává avatja, ő a fölényes játékvezető s mi vagyunk a játékosok, akik azon versengünk, ki mennyi ismeretet gyűjtött az idők folyamán a városról, amelyet időről időre meglátogattunk. A JÁTÉK, MONDOM, izgalmas és sejtelmes, mintha egy letakart tányérban kotorásznánk s tapintás útján kéne kitalálni, mi akadt a kezünkbe. Gyerekkori játék nagy méretekben, mert az egész belvárost ellepő ködből csak néha tűnik fel egy torony, egy szép ívű tető, egyébként a tájékozódás nagyon nehéz, mert a köd hullámzik, még az égtájakat is megkavarja. Amerre a négytornyú székesegyházat sejtenénk, arra a barbakán terpeszkedik, a színházat összetévesztjük az új megyei tanácsi épülettömeggel, utcák vonulatába tereket helyezünk, hiába, ez egy körmönfont stratégiával épített város, amely nem adja könnyen a titkait. Órákig lehetne játszani ezt a társasjátékot, tanulva és tanítgatva egymást, ki tud többet megfejteni a ködbe takarózott Pécsből, de lassan esteledik, elindulnak a Mecsek lejtőiről a kakukkfűillatú esti szelek, amelyek kiseprik a várost. Most tárulkozik ki a pécsi panoráma. A köd kitakarodik a városból, mint a vert hadak annyiszor a történelem folyamán, egy-egy furfangosan megvont útkanyarban még tartják magukat kis ideig, azután könnyű és vértelen utóvédharcok árán elhúzódnak s a napszállta fényében feltűnik az a Pécs, amelyet imént játékosan iparkodtunk kitapogatni. Idefönn a tetőn még teljes napfény ragyog, lenn mélyülnek az árnyékfoltok s kigyulladnak a lámpák. Pontos ütemben váltja egymást a napfény és a mesterséges fény, de a villanylámpák térképet rajzolnak, kiemelve és elhanyagolva részleteket, a napfény az egész várost mutatta. Innen fölülről az a szívszorító érzés fogja el az embert, hogy a város kihalt, mert embereket nem látni, csak az autók fénypászmái kúsznak az utcák szurdokaiban. A kellemetlen érzés elmúlik, amint leereszkedünk a városba, bele a nyüzsgő hangyabolyba, amely az esti Pécset jelenti. FÉL ÓRA VAN még az indulásig. Betérek az utolsó magyar vidéki kávéházba, ebbe a csöndes menedékbe, amelyhez fogható már nincs az országban. Ez a hely egy kis rezervátum, ahol enyhe szivarszag van, két öregúr bóbiskol a sakktábla fölött, újságot olvasnak a vendégek, a másik asztalnál elmélyülten és szenvedélyesen beszélgetnek. Ezért is Pécsre kellett jönni, hogy beszélgető embereket lássak, mert ez a műfaj végleg kiment a divatból. Kinn a téren a sétálók serege szívja az esőtől megtisztult levegőt, idebenn, az ódon szivarszagban ejtőzik a közelmúlt. A pincér megáll az asztalomnál s udvarias, néma főhajtással fölkérdez rendelésem felől, önkéntelenül kimondom: — Hozzon, kérem, egy kapucniért ... Bárót! Géza 7