Magyar Nemzet, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-05 / 233. szám

Kedd, 1982. október 5. Program az évtizedre Egy iparág válaszúton Azt, hogy mit kell tennie iparunknak, egész gazdasá­gunknak, már sokszor megfo­galmazták: értékesebb, ver­­senyképesebb, jól eladható termékeket kell készíteni. A hogyanra minden területen hosszú távú fejlesztési straté­gia kidolgozásával keresik a választ. Ágazatonként vizsgál­ják a szakemberek az adott­ságokat, lehetőségeket és az előrehaladás több változatát dolgozzák ki. A hazai ellátás, a szocia­lista szállítások és a tőkés ex­port szempontjából egyaránt jelentős ruházati ipar termék­­szerkezetének korszerűsítésére most készült el a javaslat az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnál. A téma gazdája dr. Deleji Frigyes főosztály­­vezető segít eligazodni a rész­letekben. Kérdőjelek a piacon A ruházati ipar divatérzé­keny, hosszabb távra nehéz megbízhatósággal előrelátni. Ezért a mostani tanulmány 1990-ig igyekszik megvonni a fő irányvonalakat. A textilipari rekonstrukció után az ágazat tömegtermelés­re és minőségi cikkek gyártá­sára egyaránt képes. Jelenleg a ruházati ipar termelésének fele belföldi forgalomba ke­rül, s ez fedezi a hazai szük­ségletek 85—90 százalékát —, a másik felét exportáljuk. Is­mét fele-fele arányban dollár- és rubelrelációkban — az utób­bi 80 százalékának felvevőpia­ca a Szovjetunió. Kiszállított termékeinkért nyersanyagot vásárolunk, hiszen mint isme­retes, ezt az ágazatot sem le­het hazai forrásokból ellátni. A mérleg nagyjából­ a ruhá­zati ipar kivitele fedezi a szá­mára behozott nyersanyagok értékét. Adottságainkat szembesítet­ték a tanulmány készítői a világban tapasztalható válto­zásokkal, mozgásokkal s eze­ket figyelembe véve kísérelték meg a lehetőségek felkutatá­sát. Az ismert, hogy a ruhá­zati ipar a fejlett tőkés orszá­gokban visszafejlődik, az egy­szerű tömegáru szállításában, gyártásában a távol-keleti or­szágok — Hongkong, Korea, Tajvan, Szingapúr — veszik et az uralmat. Adott gazdasági helyzetünkben nincs mód a ruházati ipar visszafejleszté­sére, e területen sem növel­hetjük az importot mindaddig, amíg más ágazatok esetleg nem fedezik ezt a behozatalt. Az viszont természetes, hogy igyekezni kell értékesebb, drá­gább cikkeket gyártani — en­nek fejében a tömegárat i­m­­portálni — biztosítva így a hazai ellátást és az exportbe­vételeket is. Több gond nehezíti ennek az ágazatnak a helyzetét Olyanok, mint a Közös Piac adminisztratív importkorlátai. Az ottani textilegyezmény pontosan megszabja, hogy az európai tőkés országok milyen kontingenseket importálnak a fejlődő országokból, milyene­ket a szocialistákból. Ez a kor­lát mennyiségi, darabszámot ír elő. S ez már irányt is jelöl. Ha ugyanannyit viszünk ki, de értékesebb cikkeket, növelhetjük bevételeinket. Ez viszont újabb problémát vet fel. Könnyű kimondani, hogy a tömegyártás mellett minősé­gi termékek sorát is kell ké­szíteni, de nehéz a végrehaj­tás. Ehhez biztos anyagellátás, korszerű technológia, jól fel­készült szakemberek, műsza­kiak kiváló munkájára és vé­gül az eladáshoz rugalmas ke­reskedő apparátus kell. De a hozzáértők úgy ítélik meg — erre mutatnak a már műkö­dő kooperációk, a külföldi tech­nológiával dolgozó üzemek eredményei —, hogy a ruhá­zati ipar képes ezeknek a fel­adatoknak megoldására. Dönt a vállalat Ennek tudatában határozták meg a következő esztendők lé­nyeges teendőit. Úgy látják, célszerű növelni a gyapjúfo­nalak, a kötött áruk, a ruha­ipari termékek és a textilhor­dó műbőr termelését. Szinten kell tartani a pamutfonal, a gyapjúszövet, a selyemszövet, valamint a lábbelik gyártá­sát. Differenciáltan csökken­teni kellene a pamutszövetek termelését. Végül a kötött és nem szőtt technológiával ké­szített termékek arányát in­dokolt lenne emelni. Néhány részlet e fő elkép­zelések magyarázatául. A kö­tött áru gyorsan előállítható textilféleség, a magyar gépek színvonala korszerű, s a ter­melés a jövőben is tovább automatizálható. Ezen felül a kötött termékekhez van hazai PAN műszálunk, s a berende­zések alkalmasak drágább, tiszta gyapjú termékek előállí­tására is. Új termékfajta a textilhor­dozó műbőr. Ez lényegében a szövetre rádolgozott mű­anyag. Nagy szilárdságú, a textilréteg nedvességelszívó. A honi gyártású textilhordozó műbőrök kiválóan alkalmasak például csizmák belső bélésé­nek. Gyerekcipőben jár még a nem szőtt technológia, jelen­leg a Lőrinci Textilipari Vál­lalat foglalkozik vele. Ennek a lényege, hogy szálból vatta­szerű anyagot készítenek. Ezt mechanikai és kémiai módsze­rekkel különböző vastagságú textíliákká rögzítik. Elmarad így a hagyományos technoló­giák többi lépcsője, a szövés, a kikészítés. Kétfajta ilyen terméket is készít már a ma­gyar ipar. A vékonyabb — jó nedvszívó hatása miatt — egészségügyi célokra, pelenkák készítésére, műtőskötények, álarcok gyártására alkalmas. A vastagabbat ipari célokra használják föl — például geotextilfaként. A korszerű út- és vasútépítéseknél az al­talaj és a kőzetalapzat közé kerül ez a textil, elválasztó rétegként. Megakadályozza, hogy a kavics vagy kőágyazat besüllyedjen a földbe, illetőleg az altalaj „fölrázódjon” az al­építménybe. Ez előreláthatóan exportképes termék. Az a tö­rekvés, hogy teljes technoló­giákat is eladjunk külföldön. Így, ha valahol út-, vasút­építésre nyílik lehetőségünk, már ezzel a teljes költségekbe „jól elférő” geotextíliával te­hetjük meg árajánlatainkat. Célszerű, ha ezek között a keretek között keresik az üze­mek a konkrét tennivalókat. Mert mint az elmondottakból látható, néhány új típusú kiemelt termék mellett, mint a textilhordozó műbőrök, vagy a nem szőtt technológiák — a tanulmány lényegében azt foglalja össze, hogy a hagyo­mányos gyártmányokban, a kötöttáruknál, a konfekcióban, a szövettermelésben mely te­rületeken tartják célszerűnek a fejlesztést, hol a szintentar­­tást, hol a csökkentést. Az, hogy a kötőgépeken, a cipő­gyárakban, szövedékben, ruha­gyárakban milyen minőséget, mintákat, fazonokat kell — érdemes — gyártani, a vál­latok döntési körébe tartozik. Ha a vevők igényeit, a divat­­irányzatokat, a piac követel­ményeit jól közvetíti a keres­kedelem, s ehhez alkalmaz­kodni is tudnak a gyártók, meglesz az előrelépés lehető­sége a ruházati iparban. Márkanév legyen! Ebben a tervidőszakban évente 1,4 százalékkal nő az ágazat termelése. Az 1985-től kezdődő időszakra a tanul­mányban két lehetőséget is ki­dolgoztak. A piac akkori hely­zetének függvényében a VII. ötéves tervben a jelenlegihez hasonló növekedéssel, tehát öt év alatt hat-nyolc százalékkal lehet számolni. De előfordul­hat, hogy tovább nehezedik az export. Erre az esetre dol­gozták ki a második variációt, amelyik az ágazat termelésé­nek némi csökkenésével szá­mol 1983 és 1990 között Azt, hogy a két lehetőség közül végül melyik kerül majd be a következő ötéves tervbe, a külpiaci helyzeten kívül a magyar ipar egészé­nek fejlesztési elképzelései befolyásolják. Egy bizonyos, akárhogy alakulnak is, az egész termelésen belül min­denképpen növelni kell a mi­nőségi cikkek, a jobb áron el­adható termékek arányát. En­nek érdekében — mint eddig is — az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság műszaki segítséget, s anyagi támoga­tást is ad az üzemeknek, új technológiák meghonosításá­ra, licencek, gyártási eljárá­sok vásárlására. A jobb, igényesebb, diva­tosabb ruházati cikkek gyár­tása érdeke a hazai közön­ségnek is — nem mindegy, mi kapható boltjainkban —, s csak ez teszi képessé az ága­zatot, hogy helytálljon az éle­sedő nemzetközi versenyben. El kellene érni, hogy egy-egy üzemünk, gyártmányunk már­kanév legyen, nemzetközileg is becsületet szerezzen magá­nak. Faludi András A 8-11 REJTVÉNY, a TOURINFORM rejtvényes tájékoz­tatója című idegenforgalmi rejtvényújság helyes megfej­tése a következő: A mi színházunk, a mi várónk 15 000 FORINTOS KÜLFÖLDI UTAZÁSI UTALVÁNYT NYERT: Kárpáti László (Pápa, PL 35 N. 8501) 2000 FORINTOS BELFÖLDI UTAZÁSI UTALVÁNYT NYERTEK: Húsz József (Szombathely, Deák F. u. 76/c. 9700) Radványi Istvánná (Veresegyháza, Szabadság u. 14. 2112) Sáli Györgyné (Mezőberény, Jókai u. SO/a. 5650) Danyi Margit (Nagylak, Nyárfa sor 5. 6933) Doma József (Csepreg, Kőszegi út 48. 9735) Brett Pál (Budapest, XX., Baross u. 39. VII. 30. 1203) Kelenik Sándorné (Sajószöged, Petőfi u. 24. 3599) Csécsy Júlia (Nyíregyháza, Dimitrov u. 34 a. 4400) Az utalványokat a nyerteseknek postán küldjük el. Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, idegenforgalmi szerkesztőség. / 1982. október 5-én, 19 órakor Sarkadi Imre: OSZLOPOS SIMEON (Felújítás) Főszereplők: VÉGVÁRI TAMÁS MARGITAI ÁGI VENCZEL VERA PAP ÉVA j­átékszín Jegyek válthatók: a Játékszín pénztárában (Bp. VI., Le­nin krt. 106. Telefon: 120-430), a Thália Színház szervezési osztályán, valamint a Színházak Központi Jegyirodájában. 1982. október 7-én, 19 órakor Karinthy Frigyes: NÉGYKEZES (Bemutató) Szereplők: MAKAY MARGIT RUTTKAI ÉVA MÁRTON ANDRÁS SZTANKAY ISTVÁN Masz Nemzet V­áltólázgörbe A termékenység csökkenése a Magyarországon a század­előn már szembeötlő volt. Ez a tőkés iparosodás következ­ményeként más országokban korábban jelentkezett, de ahol szerves volt a fejlődés, ott tempós­abban folyt le. Átvenni intézményeket, módszereket — ha felemásan is — gyorsab­ban lehet, mint kialakítani azokat. Ám a kétféle fejlődés nemcsak sebességében külön­bözött: míg a nyugati orszá­gokban egyenletesen, nálunk zaklatottan ment végbe a ter­mékenység csökkenése. A szü­letések számának alakulása századunk második évtizedé­től kezdve, váltólázgörbéhez hasonlatosan ábrázolható. A kiugrás kezdetét hosszú ideig az ötvenes évekre tettük és az abortusztilalomnak tulajdo­nítottuk, amelynek az is fel­róható, hogy megakadályozta a görbe kiegyenesedését Azért nem néztünk a múltba, mert csak a hatvanas években ke­rültek a politika és a közvé­lemény asztalára népesedési gondjaink. Történelem A statisztikából azonban kiolvasható, hogy míg a mos­tani Magyarország területén az utolsó békeévben kétszáz­hetvenegyezer gyerek szüle­tett, az első világháború mély­pontján már csak százhuszon­­nyolcezer jött a világra. A gör­be ismét felfelé ívelt az 1920— 23, 1953—55, 1974—77 között, majd lefelé tartott a harmin­cas évek második felében és a hatvanas és nyolcvanas esz­tendők elején. Az 1914-ben kezdődött hullámzás tehát ki­tartott napjainkig és meglehet, hogy csak a következő évek­ben csillapodik le. A győztes és a gazdasági fellendülést átélő országokat a második világháború után elöntötte a gyerekáradat, amely a hatvanas évek elején elült. Nálunk ez idő tájt csak mér­sékelten nőtt a születések szá­ma. Némelyek vitatják a törté­nelem és a termékenység kö­zötti közvetlen összefüggése­ket. Elvégre a gyerekek szá­mát — érdekeit szemmel tart­va — a család határozza meg, de a körülmények is befolyá­solják. A XX. század nemze­tünket kiváltképp megrázta és felrázta. Két vesztes háború, három forradalom, két ellen­­forradalom és egy világgazda­sági válság kavarta fel. (A mostanival még birkózik.) Né­pünk az eseményeket hol ala­kította, hol elszenvedte. A har­madik forradalom teljesítette az első kettő feladatait, főként ezért lehetett a második ellen­­forradalom után olyan gyors és sikeres a konszolidáció. A politikai inga bal- és jobbol­dali kilengései megszűntek. Az MSZMP először ebben a században csaknem két nyu­galmas évtizedet teremtett A nyugalom viszonylagos volt mert ezalatt ment végbe a mezőgazdaság szocialista át­alakítása, települt vidékre az ipar, és megreformálták a gaz­dasági irányítást is. Úgy élvez­tük a rég nem látott nyugal­mat, hogy még akkor is ma­rasztaltuk volna, amikor már hallhatók voltak a világgazda­ság vészjelzései. Úgy hiszem, történelmünk felvázolt nyug­talanságai akár pozitív, akár negatív előjelűek voltak, „be­leszóltak” a családépítésbe­ foglalnia­k, az iparosodás má­sodik hulláma immáron az épülő szocializmusban viharos gyorsasággal zajlott le. Első érezhető következménye a nagyarányú népvándorlás és a nők munkába állása volt, amit a gyerekintézmények szerve­zése csak elkésve követett. Ez sem kedvezett a népes csalá­doknak. Mezőgazdaság reformjai is csökkentették a termékenysé­get. A földosztáskor a sokgye­­rekkes napszámosok, uradalmi cselédek kisbirtokossá lettek, s mint ismeretes, az, aki társa­dalmi réteget vált, átveszi an­nak a csoportnak népesedési magatartását, ahová került. Majd a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésekor és az ipar szívó hatására megerősödött a Budapestre s a városokba való özönlés, a családok szétapró­zódása. A lakás tartósan hiány­cikké vált. A nyitott társada­lom pedig arra ösztönözte a föld mellett kitartó paraszt­családokat is, hogy gyerekei­ket akár szakmunkásnak, akár diplomásnak, tovább ta­níttassák A gyerek pedig már nem a fiú rokonértelmű sza­va, az lett a lány is, tanulha­tott ő is. S mennél feljebb ke­rül valaki — ami a társadalmi csoportot illeti —, annál in­kább takarékoskodik a gye­rekkel. Az urbanizáció, a vándorlá­sok, a társadalmi mobilitás összesűrűsödése egy rövid idő­szakra igen nagy alkalmazko­dási feladatok elé állította a kiscsaládot, amely immár ál­talánossá vált. Inkább a beil­leszkedésre fordították ener­giájukat, mint a házastársi, a szülő-gyerek kapcsolat meg­szilárdítására. A kiscsalád egy­részt mozgékonyabb, köny­­nyebben idomul az új helyzet­hez, másrészt önvédelmi ele­meket is tartalmaz. A keve­sebb gyerek kisebb nevelési, anyagi probléma és kisebb fe­lelősség is, ha netán válásra kerülne a sor. A házasságkö­téskor ugyanis gyakorta szá­molnak a lehetséges válás­sal is. Sajátosságok Lehet-e a népesedés magyar sajátosságairól beszélni? Úgy hiszem, igen. Annak mondják a termékenység váltólázgörbe­­szerű alakulását is. A kiugrás és visszazuhanás törvénysze­rűen emberöltőként megis­métlődik. Nagy lélekszámú korosztályok több, kicsire mé­retezettek kevesebb gyereket hoznak a világra. Feltétlenül nemzetünk — il­letőleg az egész közép-európai régió — specialitása a társa­dalmi átalakulások torlódása és rakétasebessége. Magyar sajátosságnak tartom, hogy meghonosítunk olyan szokáso­kat, amelyeknek a társadalmi­­gazdasági feltételei még nin­csenek meg. Így volt ez a ne­gyedik öt évre tehető fellendü­lés idején. Amikor valóságos fogyasztási pszichózis lett úrrá az embereken, igaz, a nagyobb kínálat és választék is beszer­zésre ösztönzött. Ez idő tájt tanulták meg sokan, hogy a magasabb életszínvonal, az egy főre jutó jövedelem növe­lésével is elérhető. Ha két kereső felnőttnek egy gyere­ket kell eltartania, jobban áll­nak, mintha három volna. Úgy hiszem, a társadalom­lélektani okok, amelyek mint mondják, szintén befolyásol­hatják a termékenységet, más­képp jelentkeznek nálunk, mint nyugaton. Ott joggal mondhatják, hogy a háborús pszichózis miatt terveznek ke­vés gyereket. Minálunk ilyen félelmek nemigen vannak. Történelmünkben először va­gyunk részesei a nemzetek egy olyan erős közösségének, amely következetes békepoli­tikát folytat, s többször bi­zonyságát adta, hogy a békét valóban garantálni is tudja. Nyugaton a munkanélküli­ség sem gyerekpárti, nem kü­lönben a munka elveszítésé­nek állandó félelme sem az. Nekünk a szocializmusban is fellelhető és jobbára előrevi­vő nyugtalanságok közepette mindvégig sikerült megőriz­nünk a munkavállalás bizton­ságát. Ily módon a születések korlátozásának csak egy-két társadalom-lélektani okát sejt­jük, de nem tudjuk ilyen pél­dát!­ a válástól való félelem. S netán az, hogy a népes csa­ládokat nem övezi vajmi nagy megbecsülés. De úgy vélem, termékenységünk alakulásá­nak okait és történetét még kutatni kell. A Magyar Család- és Nővé­delmi Tudományos Társaság ma összeülő kongresszusa is feleleveníti a népesedés törté­neti tapasztalatait és a jelen problémáival szembesíti azo­kat, hogy jobb megoldásokat kínáljon a közeljövőnek és a távlati tervezésnek. Kovács Judit ­ 7 Felgyorsít­­ás Ha a tőke bevonulása ha­zánkba jóval rövidebb ideig tartott, mint nyugaton — igaz, nem is sikerült mindent el­ f mua STRAISUND ASZTALI RÁDIÓ KÖZER- RÖVID,­URH SAV Ara^ 1750 Ft

Next