Magyar Nemzet, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-05 / 233. szám
Kedd, 1982. október 5. Program az évtizedre Egy iparág válaszúton Azt, hogy mit kell tennie iparunknak, egész gazdaságunknak, már sokszor megfogalmazták: értékesebb, versenyképesebb, jól eladható termékeket kell készíteni. A hogyanra minden területen hosszú távú fejlesztési stratégia kidolgozásával keresik a választ. Ágazatonként vizsgálják a szakemberek az adottságokat, lehetőségeket és az előrehaladás több változatát dolgozzák ki. A hazai ellátás, a szocialista szállítások és a tőkés export szempontjából egyaránt jelentős ruházati ipar termékszerkezetének korszerűsítésére most készült el a javaslat az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnál. A téma gazdája dr. Deleji Frigyes főosztályvezető segít eligazodni a részletekben. Kérdőjelek a piacon A ruházati ipar divatérzékeny, hosszabb távra nehéz megbízhatósággal előrelátni. Ezért a mostani tanulmány 1990-ig igyekszik megvonni a fő irányvonalakat. A textilipari rekonstrukció után az ágazat tömegtermelésre és minőségi cikkek gyártására egyaránt képes. Jelenleg a ruházati ipar termelésének fele belföldi forgalomba kerül, s ez fedezi a hazai szükségletek 85—90 százalékát —, a másik felét exportáljuk. Ismét fele-fele arányban dollár- és rubelrelációkban — az utóbbi 80 százalékának felvevőpiaca a Szovjetunió. Kiszállított termékeinkért nyersanyagot vásárolunk, hiszen mint ismeretes, ezt az ágazatot sem lehet hazai forrásokból ellátni. A mérleg nagyjából a ruházati ipar kivitele fedezi a számára behozott nyersanyagok értékét. Adottságainkat szembesítették a tanulmány készítői a világban tapasztalható változásokkal, mozgásokkal s ezeket figyelembe véve kísérelték meg a lehetőségek felkutatását. Az ismert, hogy a ruházati ipar a fejlett tőkés országokban visszafejlődik, az egyszerű tömegáru szállításában, gyártásában a távol-keleti országok — Hongkong, Korea, Tajvan, Szingapúr — veszik et az uralmat. Adott gazdasági helyzetünkben nincs mód a ruházati ipar visszafejlesztésére, e területen sem növelhetjük az importot mindaddig, amíg más ágazatok esetleg nem fedezik ezt a behozatalt. Az viszont természetes, hogy igyekezni kell értékesebb, drágább cikkeket gyártani — ennek fejében a tömegárat importálni — biztosítva így a hazai ellátást és az exportbevételeket is. Több gond nehezíti ennek az ágazatnak a helyzetét Olyanok, mint a Közös Piac adminisztratív importkorlátai. Az ottani textilegyezmény pontosan megszabja, hogy az európai tőkés országok milyen kontingenseket importálnak a fejlődő országokból, milyeneket a szocialistákból. Ez a korlát mennyiségi, darabszámot ír elő. S ez már irányt is jelöl. Ha ugyanannyit viszünk ki, de értékesebb cikkeket, növelhetjük bevételeinket. Ez viszont újabb problémát vet fel. Könnyű kimondani, hogy a tömegyártás mellett minőségi termékek sorát is kell készíteni, de nehéz a végrehajtás. Ehhez biztos anyagellátás, korszerű technológia, jól felkészült szakemberek, műszakiak kiváló munkájára és végül az eladáshoz rugalmas kereskedő apparátus kell. De a hozzáértők úgy ítélik meg — erre mutatnak a már működő kooperációk, a külföldi technológiával dolgozó üzemek eredményei —, hogy a ruházati ipar képes ezeknek a feladatoknak megoldására. Dönt a vállalat Ennek tudatában határozták meg a következő esztendők lényeges teendőit. Úgy látják, célszerű növelni a gyapjúfonalak, a kötött áruk, a ruhaipari termékek és a textilhordó műbőr termelését. Szinten kell tartani a pamutfonal, a gyapjúszövet, a selyemszövet, valamint a lábbelik gyártását. Differenciáltan csökkenteni kellene a pamutszövetek termelését. Végül a kötött és nem szőtt technológiával készített termékek arányát indokolt lenne emelni. Néhány részlet e fő elképzelések magyarázatául. A kötött áru gyorsan előállítható textilféleség, a magyar gépek színvonala korszerű, s a termelés a jövőben is tovább automatizálható. Ezen felül a kötött termékekhez van hazai PAN műszálunk, s a berendezések alkalmasak drágább, tiszta gyapjú termékek előállítására is. Új termékfajta a textilhordozó műbőr. Ez lényegében a szövetre rádolgozott műanyag. Nagy szilárdságú, a textilréteg nedvességelszívó. A honi gyártású textilhordozó műbőrök kiválóan alkalmasak például csizmák belső bélésének. Gyerekcipőben jár még a nem szőtt technológia, jelenleg a Lőrinci Textilipari Vállalat foglalkozik vele. Ennek a lényege, hogy szálból vattaszerű anyagot készítenek. Ezt mechanikai és kémiai módszerekkel különböző vastagságú textíliákká rögzítik. Elmarad így a hagyományos technológiák többi lépcsője, a szövés, a kikészítés. Kétfajta ilyen terméket is készít már a magyar ipar. A vékonyabb — jó nedvszívó hatása miatt — egészségügyi célokra, pelenkák készítésére, műtőskötények, álarcok gyártására alkalmas. A vastagabbat ipari célokra használják föl — például geotextilfaként. A korszerű út- és vasútépítéseknél az altalaj és a kőzetalapzat közé kerül ez a textil, elválasztó rétegként. Megakadályozza, hogy a kavics vagy kőágyazat besüllyedjen a földbe, illetőleg az altalaj „fölrázódjon” az alépítménybe. Ez előreláthatóan exportképes termék. Az a törekvés, hogy teljes technológiákat is eladjunk külföldön. Így, ha valahol út-, vasútépítésre nyílik lehetőségünk, már ezzel a teljes költségekbe „jól elférő” geotextíliával tehetjük meg árajánlatainkat. Célszerű, ha ezek között a keretek között keresik az üzemek a konkrét tennivalókat. Mert mint az elmondottakból látható, néhány új típusú kiemelt termék mellett, mint a textilhordozó műbőrök, vagy a nem szőtt technológiák — a tanulmány lényegében azt foglalja össze, hogy a hagyományos gyártmányokban, a kötöttáruknál, a konfekcióban, a szövettermelésben mely területeken tartják célszerűnek a fejlesztést, hol a szintentartást, hol a csökkentést. Az, hogy a kötőgépeken, a cipőgyárakban, szövedékben, ruhagyárakban milyen minőséget, mintákat, fazonokat kell — érdemes — gyártani, a vállatok döntési körébe tartozik. Ha a vevők igényeit, a divatirányzatokat, a piac követelményeit jól közvetíti a kereskedelem, s ehhez alkalmazkodni is tudnak a gyártók, meglesz az előrelépés lehetősége a ruházati iparban. Márkanév legyen! Ebben a tervidőszakban évente 1,4 százalékkal nő az ágazat termelése. Az 1985-től kezdődő időszakra a tanulmányban két lehetőséget is kidolgoztak. A piac akkori helyzetének függvényében a VII. ötéves tervben a jelenlegihez hasonló növekedéssel, tehát öt év alatt hat-nyolc százalékkal lehet számolni. De előfordulhat, hogy tovább nehezedik az export. Erre az esetre dolgozták ki a második variációt, amelyik az ágazat termelésének némi csökkenésével számol 1983 és 1990 között Azt, hogy a két lehetőség közül végül melyik kerül majd be a következő ötéves tervbe, a külpiaci helyzeten kívül a magyar ipar egészének fejlesztési elképzelései befolyásolják. Egy bizonyos, akárhogy alakulnak is, az egész termelésen belül mindenképpen növelni kell a minőségi cikkek, a jobb áron eladható termékek arányát. Ennek érdekében — mint eddig is — az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság műszaki segítséget, s anyagi támogatást is ad az üzemeknek, új technológiák meghonosítására, licencek, gyártási eljárások vásárlására. A jobb, igényesebb, divatosabb ruházati cikkek gyártása érdeke a hazai közönségnek is — nem mindegy, mi kapható boltjainkban —, s csak ez teszi képessé az ágazatot, hogy helytálljon az élesedő nemzetközi versenyben. El kellene érni, hogy egy-egy üzemünk, gyártmányunk márkanév legyen, nemzetközileg is becsületet szerezzen magának. Faludi András A 8-11 REJTVÉNY, a TOURINFORM rejtvényes tájékoztatója című idegenforgalmi rejtvényújság helyes megfejtése a következő: A mi színházunk, a mi várónk 15 000 FORINTOS KÜLFÖLDI UTAZÁSI UTALVÁNYT NYERT: Kárpáti László (Pápa, PL 35 N. 8501) 2000 FORINTOS BELFÖLDI UTAZÁSI UTALVÁNYT NYERTEK: Húsz József (Szombathely, Deák F. u. 76/c. 9700) Radványi Istvánná (Veresegyháza, Szabadság u. 14. 2112) Sáli Györgyné (Mezőberény, Jókai u. SO/a. 5650) Danyi Margit (Nagylak, Nyárfa sor 5. 6933) Doma József (Csepreg, Kőszegi út 48. 9735) Brett Pál (Budapest, XX., Baross u. 39. VII. 30. 1203) Kelenik Sándorné (Sajószöged, Petőfi u. 24. 3599) Csécsy Júlia (Nyíregyháza, Dimitrov u. 34 a. 4400) Az utalványokat a nyerteseknek postán küldjük el. Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, idegenforgalmi szerkesztőség. / 1982. október 5-én, 19 órakor Sarkadi Imre: OSZLOPOS SIMEON (Felújítás) Főszereplők: VÉGVÁRI TAMÁS MARGITAI ÁGI VENCZEL VERA PAP ÉVA játékszín Jegyek válthatók: a Játékszín pénztárában (Bp. VI., Lenin krt. 106. Telefon: 120-430), a Thália Színház szervezési osztályán, valamint a Színházak Központi Jegyirodájában. 1982. október 7-én, 19 órakor Karinthy Frigyes: NÉGYKEZES (Bemutató) Szereplők: MAKAY MARGIT RUTTKAI ÉVA MÁRTON ANDRÁS SZTANKAY ISTVÁN Masz Nemzet Váltólázgörbe A termékenység csökkenése a Magyarországon a századelőn már szembeötlő volt. Ez a tőkés iparosodás következményeként más országokban korábban jelentkezett, de ahol szerves volt a fejlődés, ott tempósabban folyt le. Átvenni intézményeket, módszereket — ha felemásan is — gyorsabban lehet, mint kialakítani azokat. Ám a kétféle fejlődés nemcsak sebességében különbözött: míg a nyugati országokban egyenletesen, nálunk zaklatottan ment végbe a termékenység csökkenése. A születések számának alakulása századunk második évtizedétől kezdve, váltólázgörbéhez hasonlatosan ábrázolható. A kiugrás kezdetét hosszú ideig az ötvenes évekre tettük és az abortusztilalomnak tulajdonítottuk, amelynek az is felróható, hogy megakadályozta a görbe kiegyenesedését Azért nem néztünk a múltba, mert csak a hatvanas években kerültek a politika és a közvélemény asztalára népesedési gondjaink. Történelem A statisztikából azonban kiolvasható, hogy míg a mostani Magyarország területén az utolsó békeévben kétszázhetvenegyezer gyerek született, az első világháború mélypontján már csak százhuszonnyolcezer jött a világra. A görbe ismét felfelé ívelt az 1920— 23, 1953—55, 1974—77 között, majd lefelé tartott a harmincas évek második felében és a hatvanas és nyolcvanas esztendők elején. Az 1914-ben kezdődött hullámzás tehát kitartott napjainkig és meglehet, hogy csak a következő években csillapodik le. A győztes és a gazdasági fellendülést átélő országokat a második világháború után elöntötte a gyerekáradat, amely a hatvanas évek elején elült. Nálunk ez idő tájt csak mérsékelten nőtt a születések száma. Némelyek vitatják a történelem és a termékenység közötti közvetlen összefüggéseket. Elvégre a gyerekek számát — érdekeit szemmel tartva — a család határozza meg, de a körülmények is befolyásolják. A XX. század nemzetünket kiváltképp megrázta és felrázta. Két vesztes háború, három forradalom, két ellenforradalom és egy világgazdasági válság kavarta fel. (A mostanival még birkózik.) Népünk az eseményeket hol alakította, hol elszenvedte. A harmadik forradalom teljesítette az első kettő feladatait, főként ezért lehetett a második ellenforradalom után olyan gyors és sikeres a konszolidáció. A politikai inga bal- és jobboldali kilengései megszűntek. Az MSZMP először ebben a században csaknem két nyugalmas évtizedet teremtett A nyugalom viszonylagos volt mert ezalatt ment végbe a mezőgazdaság szocialista átalakítása, települt vidékre az ipar, és megreformálták a gazdasági irányítást is. Úgy élveztük a rég nem látott nyugalmat, hogy még akkor is marasztaltuk volna, amikor már hallhatók voltak a világgazdaság vészjelzései. Úgy hiszem, történelmünk felvázolt nyugtalanságai akár pozitív, akár negatív előjelűek voltak, „beleszóltak” a családépítésbe foglalniak, az iparosodás második hulláma immáron az épülő szocializmusban viharos gyorsasággal zajlott le. Első érezhető következménye a nagyarányú népvándorlás és a nők munkába állása volt, amit a gyerekintézmények szervezése csak elkésve követett. Ez sem kedvezett a népes családoknak. Mezőgazdaság reformjai is csökkentették a termékenységet. A földosztáskor a sokgyerekkes napszámosok, uradalmi cselédek kisbirtokossá lettek, s mint ismeretes, az, aki társadalmi réteget vált, átveszi annak a csoportnak népesedési magatartását, ahová került. Majd a mezőgazdaság szocialista átszervezésekor és az ipar szívó hatására megerősödött a Budapestre s a városokba való özönlés, a családok szétaprózódása. A lakás tartósan hiánycikké vált. A nyitott társadalom pedig arra ösztönözte a föld mellett kitartó parasztcsaládokat is, hogy gyerekeiket akár szakmunkásnak, akár diplomásnak, tovább taníttassák A gyerek pedig már nem a fiú rokonértelmű szava, az lett a lány is, tanulhatott ő is. S mennél feljebb kerül valaki — ami a társadalmi csoportot illeti —, annál inkább takarékoskodik a gyerekkel. Az urbanizáció, a vándorlások, a társadalmi mobilitás összesűrűsödése egy rövid időszakra igen nagy alkalmazkodási feladatok elé állította a kiscsaládot, amely immár általánossá vált. Inkább a beilleszkedésre fordították energiájukat, mint a házastársi, a szülő-gyerek kapcsolat megszilárdítására. A kiscsalád egyrészt mozgékonyabb, könynyebben idomul az új helyzethez, másrészt önvédelmi elemeket is tartalmaz. A kevesebb gyerek kisebb nevelési, anyagi probléma és kisebb felelősség is, ha netán válásra kerülne a sor. A házasságkötéskor ugyanis gyakorta számolnak a lehetséges válással is. Sajátosságok Lehet-e a népesedés magyar sajátosságairól beszélni? Úgy hiszem, igen. Annak mondják a termékenység váltólázgörbeszerű alakulását is. A kiugrás és visszazuhanás törvényszerűen emberöltőként megismétlődik. Nagy lélekszámú korosztályok több, kicsire méretezettek kevesebb gyereket hoznak a világra. Feltétlenül nemzetünk — illetőleg az egész közép-európai régió — specialitása a társadalmi átalakulások torlódása és rakétasebessége. Magyar sajátosságnak tartom, hogy meghonosítunk olyan szokásokat, amelyeknek a társadalmigazdasági feltételei még nincsenek meg. Így volt ez a negyedik öt évre tehető fellendülés idején. Amikor valóságos fogyasztási pszichózis lett úrrá az embereken, igaz, a nagyobb kínálat és választék is beszerzésre ösztönzött. Ez idő tájt tanulták meg sokan, hogy a magasabb életszínvonal, az egy főre jutó jövedelem növelésével is elérhető. Ha két kereső felnőttnek egy gyereket kell eltartania, jobban állnak, mintha három volna. Úgy hiszem, a társadalomlélektani okok, amelyek mint mondják, szintén befolyásolhatják a termékenységet, másképp jelentkeznek nálunk, mint nyugaton. Ott joggal mondhatják, hogy a háborús pszichózis miatt terveznek kevés gyereket. Minálunk ilyen félelmek nemigen vannak. Történelmünkben először vagyunk részesei a nemzetek egy olyan erős közösségének, amely következetes békepolitikát folytat, s többször bizonyságát adta, hogy a békét valóban garantálni is tudja. Nyugaton a munkanélküliség sem gyerekpárti, nem különben a munka elveszítésének állandó félelme sem az. Nekünk a szocializmusban is fellelhető és jobbára előrevivő nyugtalanságok közepette mindvégig sikerült megőriznünk a munkavállalás biztonságát. Ily módon a születések korlátozásának csak egy-két társadalom-lélektani okát sejtjük, de nem tudjuk ilyen példát! a válástól való félelem. S netán az, hogy a népes családokat nem övezi vajmi nagy megbecsülés. De úgy vélem, termékenységünk alakulásának okait és történetét még kutatni kell. A Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság ma összeülő kongresszusa is feleleveníti a népesedés történeti tapasztalatait és a jelen problémáival szembesíti azokat, hogy jobb megoldásokat kínáljon a közeljövőnek és a távlati tervezésnek. Kovács Judit 7 Felgyorsítás Ha a tőke bevonulása hazánkba jóval rövidebb ideig tartott, mint nyugaton — igaz, nem is sikerült mindent el f mua STRAISUND ASZTALI RÁDIÓ KÖZER- RÖVID,URH SAV Ara^ 1750 Ft