Magyar Nemzet, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-16 / 269. szám

Kedd, 1982. november 16. Lucával a játszótéren Az anyukák MOSTANSÁG nincsenek ut­cagyerekek, ezt a tényt bárki tanúsíthatja, aki sokat jár az utcán; maga a fogalom is anak­ronisztikussá vált, mióta — az összehangolt intézkedések eredményeként — a kéregető purdék eltűntek a város forgal­mas térségeiről. Utcagyerekek helyett immár — a tömegköz­lekedés fejlődésével lépést tartva — aluljáró-gyerekek vannak, akik nem leszorultak, hanem önként mentek a föld alá, hiszen odalent kényelme­sebb, mert nem jár a szél, nem zuhog az eső, nem éget a nap. Ezen kívül vannak még park- és térgyerekek, ami megint csak bizonyos fejlődést, igény­­növekedést jelent, hiszen a te­rek tágasabbak, mint az utcák, a parkokban pedig van fű, fa, virág és vannak padok, ahol a parkgyerek megpihenhet. A nagyobb parkgyerekek rendszerint cigarettáznak és gyakran felröhögnek, beszéd­jük mosdatlan, de természe­tes, szókincsük gerince három­négy alapszó, ám ezekkel a szavakkal ki tudják fejezni mindazon gondolatot, ami fe­jükben megfogan. Ülnek tehát a padon, füstölnek és röhög­nek, miközben — mintegy hi­vatalos tartozékukként — két békés rendőr sétál el meg el előttük a sárga kaviccsal fel­hintett úton. Mi ugyanezen az úton jö­vünk, s ha Luca netán dacos vagy csintalan, én felvont szemöldökkel csak úgy magam elég suttogom. — Nem tudom, mit szólnak majd ehhez a rendőr bá­csik?, ... Luca sejti, hogy a rend őrei nem a háromévesek kordában tartásával foglalkoznak. Ilyen­kor mégis meghökken, csönd­ben, lesütött szemmel lépked, s erősebben szorítja a keze­met. Így megyünk el a mozgó posztok mellett, és néhány lé­pés után hallom ám, hogy Lu­ca megkönnyebbülten­­motyog.­­ — Nem szóltak semmit, csak ballagtak... Büszkeséget érzek, mert a „ballagás" szó telitalálat, ép­pen ideillő és bizonyos irodal­mi szemléletre, vall. EZZEL egy időben hallom, amint egyik parkgyerek így szól a másikhoz. — Te! Voltál már férjes asz­­szonnyal? — Méghogy voltam-e? — mondja a másik, aki megvan már 15 éves. — Persze hogy voltam. — Frankó lehet. — Mi lehet frankó? — kér­dezi Luca. — Semmi — felelem. — Ezek itt összevissza beszélnek. — Azt mondják, hogy férjes asszonnyal frankó lehet... — Azt — ismerem el. — Kik azok a férjes asszo­nyok? — Akiknek férjük van — mondom. — Az anyukák — bólint, s egy pillanatig azt hiszem, ez­zel be is éri. Csendben szögdé­­csel mellettem, aztán hirtelen megáll. — Mi frankó az anyu­kákkal? — kérdezi kíméletle­nül. — Játszani — vágom rá. Hátunk mögött a parkgyere­kek újabb cigarettára gyújta­nak, a rendőrök elérik a vi­rágágyás szélét, éppen fordul­nak vissza. — Nem — mondja Luca. — Nem azt mondták. Eszembe sincs megkérdezni: hát akkor mit mondtak, hiszen mindketten pontosan tudjuk. Luca nem olyan, hogy valamit is elengedne a füle mellett, indián neve tízhónapos kora óta Hosszú Fül lehetne, így hát én is eljátszom a Hallgatag Embert, nem szólok semmit, csak ballagok. És látom, hogy a játszótér szélén, a padokon ott ülnek sorban az anyukák, akikkel a kisebbik parkgyerek szerint frankó lehet. KÖZÉPÜTT a tágas homo­kozóban, ahova egy nagy piros és egy kisebb kék színű csúsz­da torkollik, totyis és óvodás­korúak nyüzsögnek, köztük térgyerekek is, akik arról is­merhetők fel, hogy orruk a nap bármelyik szakában egyenlete­sen és kitartóan, már-már áll­hatatosan lóg, függetlenül a szippantásoktól és a visszaidéz­zél való törlésektől. Ugyanis a térgyerekek náthája semmitől sem súlyosbodik és semmitől sem javul, mivel nem beteg­ség, hanem állapota , a térgye­­rekség velejárója vagy visele­te, miként a csavargóké a há­romnapos szakáll. A térgyerek­­féle orrlógás nem ragá­lyos, így hát nem is kell fél­ni tőle. zsebkendő használatá­ra viszont ne gondoljunk: a törléstől az ilyenfajta nátha nem szelídül, hanem vadul, s vörösre marja az orrot. A térgyereket még egy do­logról felismerhetjük — bár ez a dolog nem valami különbsé­get tevő jel, hanem annak el­lenkezője : hiány. Ez a hiány pedig abból áll, hogy nincs itt vele sem anyja, sem apja, sem­ nagyanyja, sem nagyapja, egyedül van, magára hagyatott és szabad, legfeljebb idősebb testvére.. .kísérte el. ..de­ ez a testvér — legyen bár lány,­ vagy fiú — odébb a park pad­ján található, cigarettázik és olykor elsöprő kedvvel felrö­hög. A térgyerek, ha arrafelé néz, megláthatja saját közel­jövőjét. De nem néz arra, mi­vel is éppen szabadságával és magárahagyatottságával él: fejre esik a csúszda tetejéről. Ez a pottyanás — legyen bár­milyen látványos — sohasem végzetes. A térgyerek üvölt ugyan, ilyenkor úgy tűnik, mint­ha orra jobban lógna a szokott­nál, bömböl, de ritkán vérzik, fejlesése nem jár akut tüne­tekkel, s aligha hihető, hogy a későbbi parkgyerekké válás­hoz valami köze van. Szóval a tárgyé­rek magá­nyos, s mikor meglátja Luca háromhúszért vásárolt mű­anyag mozdonyait (kettő van belőle) így sóhajt, felocsúdva a bömbölésből. — De jó volna nekem egy ilyen ... — Neki adjuk? — kérdezem Lucától, nem jószívemtől, ha­nem nevelési szándékomtól in­díttatva.­ — Örökbe? — Uham. Lucán látom, hogy képzele­tében a mozdony értéke f­elf­e­­csülhetetlenül növekszik, a térgyerek is érzi ezt, tehát rámfüggesztett könnyes Héra­­szemekkel megismétli: „De jó volna ám .. Amikor Luca szó nélkül a kezébe nyomja a mozdonyt, a térgyerek teljesen elképed és hozzá nem méltó tétovasággal kérdezi: „Elvihetem ?” Lucára nézek, látom, hogy bólogat, így aztán én is bólin­tok, s a térgyerek egy szem­­pillantás alatt eltűnik mozdo­nyostul. Luca pedig bőgni kezd, szeméből patakokban árad a könny, hüppög és ráz­kódik, legörbült cérnaszája hí­ven kifejezi, hogy túlságosan nagy volt az áldozat. — Gratulérozok — nyújtom felé a kezemet. A hangom el­fogulatlan, a tekintetem ko­moly. — Miért gratulérozol? — kérdezi félbeszakítva a hüppö­­gést. — Hát azért, mert jószívű vagy. — Nem vagyok jószívű, hi­szen bőgtem. — Az nem számít, már ab­ba­hagytad. Elfogadja a kezemet, magá­hoz húzza, letörli vele a köny­­nyeit, mint egy zsebkendővel. —­ Akkor most játsszunk — mondja. — Mit? — kérdezem. — Találj ki valamit. KITALÁLOM, hogy homok­ból ugyanolyan embert lehet építeni, mint hóból, kerek fe­jűt, nagy hasút, csak ez nem hóember lesz, hanem mok­­ember, mert a homokból illik elhagyni a hó­t. A mokember moktortát teszik, mokvárban él és mó­kás kedvű mokán­y kis mókus. Luca a mókusnál nevetni kezd, mert'van érzéke a nyelvhez, s a vicces és kificamodott sza­vakat különösképpen kedveli, Jöt' tatom' ám, hívga '.'nevetése odacsal hozzánk két ötéves for­ma lányt, visszajön a térgye­rek, s hozzánk csatlakozik két totyis: nemüket megállapítani lehetetlen, besz­élni egyik sem tud, csak folyton nyújtják, fe­léri a kezüket egy-egy mék­­gombócért, s közben valami olyasmit nyöszörögnek, hogy ke-ke... aztán ledobják a gombócot a földre, nevetnek egy kicsit, s kezdik elölről az egészet, öt perc múlva már hét gyerek játszik velünk. Próba­ként megindulok Lucával a tér túlsó vége felé, jönnek velünk valamennyien. A gyeses anyukák pedig be­szélgetnek körös körül a pado­kon, közben az­ egyik rémülten felkiált: „Hol vagy Andrea?” — Ott van Beával együtt — mutat felénk a másik. — Az a kopasz pasas játszik velük. Az­ anyuka gyanakodva néz,­­ én rájövök, hogy az egyik hozzánk ragadt totyist Beának, a másikat pedig Andreának hívják. Csinálom tovább ne­kik a homokgombócokat, már Luca is segít, meg a térgyerek is: az egyik totyis magára mu­tat: „Be... be...” serpegi és gyöngyözve kacag, a másik a nadrágomba törli az orrát, „még. .. még ...” — mondja, s látszik rajta, bárhova eljönne velünk. Az anyukák pedig ülnek a padokon fáradtan­­és elnyűt­­ten, a gyes roppant terhével törékeny vállukon, nemhogy játszani, de felállni sincs ere­jük. Mondják a magukét egy­más szavába vágva. ..hogy megörülök a bezártságtól”, „hogy tegnap azt hittem agyon­ütöm azt a rohadt kölyköt, mert az éjjel háromszor is tisztába kellett tennem”, „hogy ezt nem lehet idegekkel bírni..." mondják, mondják, miközben vigyáznak agyonüt­ni való, őrjítő gyermekükre, hi­szen azért, vannak itt, s­­így a gyermek nem válhat térgyer­rekké, mert a térgyereket arról ismerni meg, hogy őrá senki sem vigyáz, vele senki sem játszik. A gyeses mamák pedig min­dennap kihozzák gyermekeiket a jó levegőre, a tágas játszó­térre, abban a szent­ hitben, hogy a tér eljátszik velük. Kristóf Attila ­AGY KARÁCSONYI VÁSÁR az Állami Könyvterjesztő Vállalat Írók Könyvesboltjának bemutatótermében. (Bp. VI., Liszt Ferenc tér 1.) Szépirodalmi művek Képzőművészeti albumok , Gyermek- és ifjúsági könyvek VÁSÁRA. r—’ Nyitva: hétfőtől péntekig 10—18 óráig iC szombaton 10—13 óráig . N \ Kérjen könyvet karácsonyra! Magyar Nemzet Beszélgetés a bölényház fölött Jövőre ismét megnyílik a tengeri akvárium Flamingók csapata figyeli a léptem, magasra tartott nyak­kal, odébb galléros pávián kiált rám rekedten, fenyege­tően egy szikláról. Az igazga­tói iroda a bölényház fölé épült, jelképes is lehetne ez az Állatkertben, ahová ezen a késő őszi délelőttön bekopo­gok. Dr. Holdas Sándor főigaz­gató vendégeként megtudom, hogy rövidesen 120 éves fenn­állását ünnepli a Fővárosi Ál­lat- és Növénykert, amely Európa egyik legrégibb ilyen létesítménye. Amikor 1866-ban 25 holynyi területen megnyílt, akkor kívül esett a város for­galmán, ma bizony már át­ölelte a­ város és emiatt bő­víteni sem lehet. A száz év­nél idősebb állatkertek mind­­ilyen kis területen működnek ma Európában, ilyen kicsi a londoni, a párizsi, a münche­ni zoo. Az újak, az ötven év­nél fiatalabbak viszont nagy területen épültek fel, s rend­szerint távol esnek a városok­tól, így könnyen korszerűsít­­hetők. Amikor a budapesti állat­­kert megnyílt Xantus János igazgató vezetése alatt, akkor 11 épületében 500 állatot lát­hatott a közönség. A század­fordulón vette kezdetét a nagy átépítés, akkor tervezték a madárházat, a szarvasházat, az elefántházat és a fácánhá­zat. Tartós a hargitai fenyő .— AZ „intézmény magánvál­­lalkozásként működött és csak az 1910-es­ évek elején vette át a főváros — tájékoztat a fő­igazgató. .— Abban az időben 80—100 ezer látogatója volt évenként.. 1938-ban sem fo­gyott el­­több • belépőjegy 300 ezernél. • AaóUi’ a 'látogatók száma -oslanflóátr' növekszik: 191ríe-Vé»n. már,.*ifélmillió láto­­gató, kereste fel' az Állat- és Növénykenet. Ez, a megnöve­­ked­ett érdeklődés világjelen­ség. Az urbanizáció, a több szabad idő következménye. Ehhez nekünk is alkalmazkod­nunk kell: bővíteni az állathá­zakat, gyűjteményeket rendez­ni, korszerűsíteni. A munka máris megkezdődött. Bizony az állatáért épületei­re ráfér a korszerűsítés, mert nagyobb részük elavult. Pél­dául m­a már a sertéseket a szövetkezetekben korszerű te­lepeken tart­ják, az állat­kert­ben meg egy régi kisparaszti ólban röfögtek a disznók- Vagy: ezelőtt négy embernnek kellett nekiveselkednie, amíg kinyitotta a bölények házának ajtaját. Ma villany ■ nyitja, csukja. ,A madárházat éppen most renoválják. Kós Károly a nagynevű erdélyi építész s író tervezte. Amikor 1912-ben építettek, egy szalfaegyenes hargitai fenyőt állítottak tor­nyának tengelyébe. Most, az átépítésnél a szakértők megál­lapították, hogy a hetvenéves fenyő ép és egészséges, továb­bi hetven évet is kibír. Meg is hagyják. ... — Műemlékszámba megy a régi pálmaház is, amelyet több évig zárva kellett tartani, mert a vizsgálatok szerint víz szivárgott a hatalmas beton­tányér alá, amelyen a ház állt. Később, az újabb szak­értői vizsgálat megállapította, hogy nincs a tányér alatt víz. A nagy hajót is megnyitottuk, rengeteg az érdeklődő a tró­pusi növények iránt. Dolgo­zunk az akváriumon is. Ten­geri akváriuma nem minden állatkertnek van Európában, a miénk kivétel. Saját, expedí­ciónk jár az Adriára, onnan hozza a ritka állatokat. Még Anghy Csaba főigazgató szer­vezte meg, aki olyan sokat tett az állatkert fejlődéséért. — Kezdeném a vízilóval ta­lán — mosolyog hozzá szelíd, jóságos mosollyal. (Minden állatbarátnak szelíd a moso­lya.) — Azt állítják ugyanis a szakértők, s ezt bizonyítják a tapasztalatok is, hogy a vízi­lovak Budapesten szaporod­nak a legjobban. Mi szállítot­tunk vízilovat Kairónak is. Volt olyan nőstény vízilovunk, amelyiknek 16 ivadéka szüle­tett az állatkertben. Ez azt jelenti, hogy Európa állatkert­jeinek többségében budapesti vízilovak élnek. Hogy mi en­nek az oka? Valószínű, a Szé­chenyi gyógyfürdő meleg vize, ez folyik ugyanis a­­ vízilovak medencéjébe. A vízilovak jó szaporodása magyarázható a vízzel, hiszen, az állatok egész nap abban lu­bickolnak. De mivel magya­rázzák a tudósok azt például, hogy a „nagymacskák”, a fol­tos és a fekete párducok is Budapesten szaporodnak leg­jobban? Pedig igazán kicsi a kifutójuk. Mi küldtünk Tanzá­niába is legutóbb két párdu­cot, mert ott nem tudtak be­szerezni. — És a már előbb említett akvárium is állatkertünk ne­vezetességei közé tartozik — folytatja a főigazgató. — A jövőre nyílik meg újra, s ak­kor tengeri be­mutatót is tu­dunk tartani, lesz még cápánk is. Kis körsétára indulunk. Bő­vül a majomház. Korszerű fű­tést kaptak a­ ketrecek, bar­langok, épületek. Nagy csapat diák jön velünk szembe, iz­gatottan tárgyalják a fiúk az eddig látottakat. Kis kocsik igyekeznek az élelemmel. Mit eszik meg, mennyit fáj fel ez a rengeteg állat? Íme egy ki­mutatás erről: az 1979-ben felhasznált fontosabb takar­mányok mennyisége 70 ezer kg hús, 46 ezer tojás, 11 ezer kg hal, 26 ezer kg alma, 2 ezer kg hétig.yümölcs: 52 ezer kg sárgarépa, 106 ezer kg takar­mányrépa, 100 ezer kg széna, 174 ezer kg zöldtakarmány, 3400 kg kenyér, 12 ezer fejes saláta, 24 ezer kg árpa, 32 ezer kg kukorica, 23 ezer kg zab, 23 ezer kg különféle ke­veréktakarmány, 19 ezer kg burgonya, 8800 kg egyéb fi­nom zöldség, 5600 naposcsibe, 8200 fehér egér és patkány. Az orangutánok Platának vörös nagy bőrle­velei ringatóznak a levegőben, japán akácok hullatják sárga aranypénzüket, tiszafák és ja­pán cédrusok között ballagunk a verőfényes őszben. Figyelem: a főigazgató nemcsak minden embert ismer személyesen, az állatokat is ismeri, számon tartja. Egyiknek csücsörít, a másiknak int. Eszembe jut, arról nevezetes, hogy nagy ál­latbarát. Társadalmi elnöke az Állatvédő Egyesületnek, gyak­ran ott tölti az estéit. A dél­­előttjeit meg az egyetemen, ahol tanár és előadásokat tart. Egyébként a mezőgazdasági tudományok doktora. — Ha itt járunk, kukkant­­­sunk már be a két orangu­tánhoz. 1928 óta nem volt a budapesti állatkertnek oran­gutánja. Most kaptunk két hároméves növendéket, egyiket Duisburgból, a másikat Phi­ladelphiából. Hogy szokjanak össze. Hátha sikerül pároztat­­ni őket. Kevés a világon az orangután. Egyre kevesebb. Törhetetlen, üveg mögött két kis orangután, nem nagyob­bak egy ötéves gyermeknél. Az egyik elbújik a sarokban, egy gumiabroncs mögül pis­log ,elő, figyeli a társát. Az tornamutatványokat végez a nyújtón. A főigazgató moso­lyogva figyeli, biztatja. Mel­lettünk, fehérköpenyes ápolónő áll. A két kis orangután vi­­gyázója. A flamingók ismét feleme­lik a fejüket, a pingvinek egy kőperemen sorfalat állnak. A f­őigazgtó kikísér, útközben mondja el : az új budapesti Ál­lat és Növénykert. Békásme­gyeren épül fel. Vizes árkok pótolják majd a ketrecek vas­rácsait. A víz Békásmegyeren is kitűnő. Hogy mikor kez­dik meg az építkezést? Csak az ezredforduló után, valószí­nűleg. Addig a Széchenyi gyógyvizében fürödhetnek a vízilovak... Illés Sándor Vízilovak paradicsoma A budapesti Állat- és Nö­vénykertnek jó híre van szer­te a világban, a legjobb állat­­kertek közé sorolják. Több ne­vezetessége, is van. Erről­ kér­dezzük a főigazgatót." ­ M­Á­V ígérete: Tisztább, korszerűbb kocsik A vasúti tarifák növekedé­se óhatatlanul maga után von­ja az utazóközönség igényei­nek fokozódását a kulturál­tabb utazás iránt. A MÁV — bár nem nőttek meg az anyagi lehetőségei, hiszen a többlet­­bevételek arányában ■ csökken az állami támogatás — igyek­szik eleget tenni a jogos kö­vetelményeknek. Különös gondot fordítanak a kocsipark korszerűsítésére, megfelelő műszaki állapotára. Folyamatosan frissítik, fiata­lítják a járműparkot. A bel­földi forgalomba az elmúlt évben 60, az idén pedig 50 új személykocsit állítottak be. A javításra, felújításra, kar­­banta­rtásra ebben az évben várhatóan mintegy 800 millió forintot fordítanak. Mostanában szinte központi kérdés a tisztaság: igen sok vád érte már a MÁV-ot a sze­metes padlók, tisztítatlan ab­lakok, elhanyagolt kocsibel­sők és­-külsők miatt. A MÁV mind gyakrabban idegen mun­kavállalókkal végezteti ezt a munkát, Gépek is segítik a tisztogatást. Ebben az ötéves tervidőszakban 60 millió fo­rintot fordítanak a személy­kocsi-tisztítás műszaki fejlesz­tésére. Gyakori panasz volt a kocsik fűtése, világítása is. Még a nyáron rendbehozták a hőszabályozó és a világító be­rendezéseket, s most folyama­tosan ellenőrzik azok műszaki állapotát.­­ 9 pH Erzsébet, Katalin névnapra szép. ifi W maradandó ajándék az üveg, porcelán. pH pjj kristály és kerámia. W Keresse fel a B3 * VASEDÉNY E szaküzleteit. M Ajánlott boltjaink címei ff* fejwA Bp. VII., Lenin krt. 56. 3 VII., Rákóczi út 30. v'K,gyö­n- *• II.,.Mártírok útja 34. fj imp . 3 (Timur mm ASFIIGM­ VASEDEM­ VASEDEM­ VASEDE

Next