Magyar Nemzet, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-16 / 269. szám
« Selye professzor magyar volt. Jogos az újságolvasó vagy a hírhallgató ember kíváncsisága, amikor a világhírű kutatóorvos professzor elhunyta alkalmával Selye János magyar származásáról olvas és hall, de erre semmi támpontot nem talál. Szülővárosa is Bécs. A kérdés magyarázata egyszerű, mindössze az életrajz írói kifelejtették a curriculum vitae-ből Rév-Komáromot. A stresszelmélet kidolgozójának édesapja is orvos volt: dr. Selye Hugó, katonaorvos. Az első világháború előtt s a háború éveiben több garnizonban szolgált, az 1907-es években éppen Bécsben. Itt nősült meg, osztrák nőt vett feleségül. A világháború vége Komárom helyőrségében találta, itt már tábornoki rangú főorvos volt. A háború befejeztével „civil orvossá” vált, rendelőt nyitott, majd a húszas évek elején afféle kis magánklinikát alapított emeletes házuk földszintjén, kis klinikája igen népszerű volt a csallóközi s mátyusföldi falusi nép előtt. A fiú — Selye „Hanzi” — Komáromban járt elemi iskolában, s nyolc éven át a komáromi bencések kitűnő gimnáziumában tanult, ott is érettségizett. A fiatal Selye János — orvosi családban nővén föl — a prágai német egyetem orvosi karára iratkozott be. Édesapjával ellentétben azonban nem gyakorló, hanem kutatóorvosként kívánt szolgálni, mindig a kutatás érdekelte, nem a napi prakszis. S tekintettel arra, hogy a család anyagi helyzete megengedte, egyfelől a család segítségével, később azonban már elnyert ösztöndíjakkal is, külhoni híres kutatóintézeteket, egyetemeket is látogathatott, így vezette tudományos útja végül is Kanadába. Magyarul mindvégig kitűnően beszélt, hiszen magyar környezetben, Jókai városában ért emberré és járt kitűnő magyar iskolákba. S a komáromi magyar gimnázium ma is büszkén tartja számon — sok kitűnő más neveltjével együtt — Selye Jánost, mint egykori tanítványt s ápolni fogja emlékét. Szombathy Viktor Néhány adat Gyulai Gaál Miklósról A nyár folyamán két alkalommal olvastam a Magyar Nemzetben Gyulai Gaál Miklós hadmérnök honvéd tábornokról. Sok mindenben vártak választ, feleletet abban a két igen nemes céllal megírt levélben. Szerény ismereteimmel, melyet Abonyba utazva a helyszínen , sikerült gyarapítanom, igyekszem hozzájárulni, hogy valamivel többet tudjunk a mártírhalált halt kiváló tábornokról. Hamvai valóban nincsenek az említett zalaszegvári családi kriptában, de nekem megmutatták a pest megyei Abonyban örök nyugvóhelyét, he a síremlék felirata a következő : GYULAI GAÁL MIKLÓS magyar honvéd tábornok , 20 évre elítélt várfogoly emlékéül, szeretettel kesergő özvegye. — meghalt 1854. évi november10., 54 éves korában. — és,Neje szül. Gyulai Gaál Vilma, meghalt 1888 évi no. 35., élete 11. évében. A vörös márványlap mészkő síremléken az abonyi rk. nagy temetőben, a főbejárat elején, a ravatalozó ház előtt található. Hogy emléke nincs elfeledve bizonyítja a róla elnevezett Gyulai Gaál Miklós általános iskola. Az intézmény nevelői, tanulói sírját rendszeresen gondozzák. Az iskola falán márvány tábla őrzi emlékét. Az emléktábla mellett egy mellkép, egyenruhában nagyítva, melynek eredetije ma is Polgár Lászlóné Szűcs Borbála ny. tanárnő birtokában van. A tanárnő elmondta, hogy ő Gyulai Gaál Miklós Gyula nevű fiának kereszt gyermeke, s így a családról megbízható tájékoztatást tud adni. Férje megmutatott két 1861 júliusából való, nagy becsben őrzött hetilapot. Családi Kör8., 16. számait, melyek Gyulai, Gaál Miklós tábornok özvegyével foglalkoznak. 1849 után a feleség gyermekeivel burkait egy ideig, majd mikor megtudta, hogy férjét halálra ítélték, addig kilincselt Pesten és Bécsben személyesen, míg elérte, hogy férje ügyét újra tárgyalják, sőt azt is, hogy egy ismerten enyhe ítéletet hozó hadbíró elé kerüljön, így is történt és büntetését nyolc évre mérsékelték. Haynau azonban ezt nem hagyta jóvá, és ismét Aradra szállították, hol végül is 20 évi várbörtönre ítélték. Ez időtől kezdve a feleség és gyermekei 3 éven át az aradi várban férje közelében laktak. ..hol is az, akkoráig mindenütt és mindenben kényelemhez szokott nő, egy ottani tömlőé felügyelőnek az ő, és családja számára irgalomból átengedett (persze nagyon megfizetett) egyetlen szobában, magát önkéntes fogságba téve” nélkülözések között tengődött. Néha, néha mint mosónő jutott be a foglyok közé, férje közelébe. 1852- ben azonban az aradi várban tartózkodó nőket kiutasították. Gyulai Gaál Vilma ekkor családjával együtt pestmegyei birtokára költözött. 1854-ben temette el itt férjét, ki Pesten halt meg, a börtönélet következtében. A már említett Polgár Lászlóné elmondta, hogy nem akarták kiadni a tábornok holttestét, felesége ezt mégis kijárta és Abonyba hozatta. Az engedély úgy szólt, hogy vagy késő este, vagy hajnalban, minden feltűnés nélkül temessék el. Ezt az utasítást kijátszották és a temetés délelőtt történt, úgy hogy az egész község gyászkisérete adta a végtisztességet a hős honvéd tábornoknak. Az özvegy, és a család elsőszülött fia Gyula, felesége és gyermekei a későbbiek folyamán is itt éltek. Erre emlékeztet a még ma is meglevő, bár sokszor átalakított és romos állapotban levő ,,Gaál ház”. Innen indul a tábornokról elnevezett utca. A Ceglédi Kossuth Múzeumban is szép számmal találhatók Gyulai Gaál Miklós honvéd tábornok relikviái: Díszes, vasveretes ..Hadi pénztár ládája*’. Személyes hadi felszerelései közül két díszkardja: kengyel, sarkantyú, lőpor és golyó tartós. A múzeum birtokában volt 300 oldalas, a várfogságban német nyelven írt naplója. Ez utóbbit a múlt hetekben adta át a Ceglédi Kossuth Múzeum a Budapesti Hadtörténeti Múzeumnak. Magyar Antal .Magyar Nemzet Ketten a postapanaszról Október 12-én megjelent levelem félreérthető. Szerintem a hibát nem a szentgáli postánál kell keresni, ennek dolgozói és kézbesítői kifogástalanul, sőt, kötelességükön túlmenően ellátják feladatukat. A hiba a postában keresendő, mert az S napos munkahéttel nemcsak Szentgál-Mésztelep került lehetetlen helyzetbe, hanem az ország valamennyi olyan települése, ahol nincs postahivatal. A szentgáliakra két példát hoznék fel: egyik nap nem érkezett meg Szentgálra a napilap közeg, csak valamikor dél felé. A kézbesítő, aki már bejárta a vidéket, délután újból kijött és kihozta a lapokat! Vagy, ha olyankor kaptak táviratot, amikor kézbesítő ifik már a vidéket járta, telefonon keresték meg és kérték, hogy továbbítsa a távirat szövegét. Vali Dezsőné Budapest—Szentgál Az ötnapos munkahéttel valóban változás állt be a postai nyitvatartási időben, de hétfőtől péntekig nyitva tartanak a vidéki hivatalok. Szombat-vasárnap biztosított a táviratok kézbesítése, a segélykérő állomásokon a táviratok feladása és a távbeszélgetés is, méghozzá hitelezett formában (utólag hétfőn kell kifizetni a helyi tristahivatalnál). A postahivatalok előtti levélszekrényeket szombaton és vasárnap a postát szállító jármű érkezésekor ki kell szedni és továbbítani. A táviratok szombat-vasárnap, adóhivataltól a hírlapokkal reggel korán érkeznek és együtt kézbesítik azokat. Ezenkívül minden vidéki kishivatali dolgozó — külterületről is — szombat-vasárnap 8—10 óra között jelentkezik a kijelölt góchivatalnál, az esetleg érkezett táviratok vétele és kézbesítése végett. A levelek késését sokszor a hibás irányítószám okozza. Záhonyi József posta főellenőr, Etes (Nógrád m.) Figyelmeztetés, időben kapjuk meg szeptember 12-én: „Vigyázat: Szúnyog invázió’* címmel foglalkozott a szúnyogirtással. Sajnos az „invázió’* enyhe kifejezés. Helyette: szúnyogszaporítás címet kellett volna adni az írásnak. Tizenegy éve kora tavasztól —■ október végéig Vonyarcvashegyen tartózkodom. Már a múlt évben tapasztaltam, hogy baj van a szúnyogirtással. De a múlt nyár még viszonylag elviselhető volt. Ám ami 1982 nyarán, sőt még szeptember közepén is volt, arra enged következtetni, hogy nem szúnyogirtó szert permeteznek, hanem valamilyen teljesen hatástalan szert. Azelőtt a Malathion nevű, háztartási boltokban por alakban (háromszög alakú műanyag dobozban) kapható szer hatásos volt. Sajnos eltűnt! Pedig egyéb rovarok ellen is használt. Nyáron ablakaim természetesen éjjel-nappal nyitva voltak. Elég volt a Malathionból a két ablak közötti párkányra egy keveset kiszórni — és nek ii jött be még éjjeli lepke sem. Éghetett a lámpa, lehetett olvasni. De sem ezt, sem Unitexot, sem másfajta spray-t itt és Keszthelyen nem lehetett kapni. A szomszédnál évek óta ugyanaz a külföldi család szokott nyaralni, általában 2—3 hétig. De volt olyan év, hogy egy hónapig. Az idén néhány nap után hazamentek, mert nem bírták a szúnyoginváziót. Miért kísérleteztek az ismeretlen — s a gyakorlati tapasztalatok szerint hatástalan — új szerrel? Egyeljenek jövőre jobban a szúnyogirtásra. Harmat Nándor nyugdíjas, Vonyarcvashegy SZTEREÓ... SZTEREO... SZTEREÓ RÁDIÓ ara hangfalakkal: 11180 Ft LEMEZJÁTSZÓKS OTP-hitelre is: ^ VG—900 hangfalakkal ^S ára: 2100 Ft ^ NZC—420 dinamikus, ^ ))V HI-ES minőségű. fí( r/A Ara hangfalakkal: 1300 Ft ^ NC—120 erősítőhöz, ^^ sztereó rádióhoz 1& csatlakoztatható dock. 1 i Házmestersirató A következő tanulságos, igaz történetet azoknak a kisgyermekes, fiatal házasoknak figyelmébe ajánlom, akik a lakásszerzés küzdelmei során már (vagy eleve, születésüktől fogva) kellőképpen gátlástalanok. A szentistvánparki ház régóta a környék szégyene. Noha még emberi mértékkel mérve is csupán középkorú, erősen megsínylette a második világháború ide — Budapestre — vonatkozó részét. A közelmúltat boncolgató történelmi filmjeink egyik kedvenc kulisszája. Lakói nem döbbennek meg egy-egy váratlan géppisztolysorozat hallatára, s ismerősként üdvözlik a filmesek egyetlen, a háborús időkből megmaradt, fekete Mercedesét. Hozzászoktak különb dolgokhoz is. A szakadt, vakolat nélkül meztelenkedő ház a kiemelt luxuskörnyéken mást talán elriaszt, nekik mégis kedves: az otthonuk. Szerette a házat, magányos élete kapcsolatpótló értelmét látta benne egykori gondviselője, D. is. Öt — noha szerződéses viszonyban állt az Ingatlankezelő Vállalattal — senkinek sem jutott volna eszébe házfelügyelőként emlegetni. D. házmester volt a javából. Abszolút diktátorként uralkodott a házon és lakóin, ellentmondást nem tűrve őrizte a rendet. Ha renitenskedtek, önmaguk ellen is megvédte a lakók nyugalmát. Ami a szívén, az — emelt hangerővel — a száján. De nála hatásosabban senki sem akolbólította ki az emberek magánéletében kotorászó, hívatlan „látogatót”, besurranni készülő részeget, tolvajt. D. együtt élt a házzal, néha kicsinosította, néha elhanyagolta, hangulata szerint, ahogyan a szülök szokták a gyerekeikkel. Nyomós ok kellett hozzá, hogy végül is elhagyja. Ami a lakógyűléseken még neki sem sikerült: sírja mellett ott állt az összes lakó. D. még ki sem hűlt, elromlott a lift. Ez máskor is előfordult, hisz a ház többi részével együtt rég felújításra szorulna, de D. ilyenkor volt elemében. Órák sem kellettek hozzá, s az idős, szívbeteg lakók ismét lemerészkedhettek az utcára. Most napokig vigasztalanul libegett a cédula, a lift nem üzemel. Aztán lassan kint már semmi sem üzemelt. Feltornyosult a szemét, a kitört ablakú lépcsőházon keresztülfújt a szél, a kapu éjfélkor is zárva, vagy éppen — mivel valamelyik hazatérő lakó lelkiismeretesen bezárta — bevehetetlen erődkapuként feszült a kései vendég, netán beteghez siető orvos elé. A háznak immár nemcsak a külseje, lakói is szomorúak voltak. Hát hogyne fogadták volna örömmel az új, ifjú házfelügyelőt, férjét és aranyos kisgyermeküket? Jóindulattal, türelemmel figyelték a nem teljesen zökkenőmentes bemutatkozást, tán mulattak is kicsit a buzgó „új seprőn”. Tacepaóvá alakult az előcsarnok, házfelügyelői fogadóóra ettőleddig, szemetelés kizárólag ekkor és ekkor, csikket ne a földre, tiftajtókat halkabban stb. Nem valami hízelgő feltételezések, eddig se vandálok lakták a házat, de — hát rendnek muszáj lenni. Kidobják a tárolóból a kerékpárokat, második Szobának igénylik? Istenem, emberek vagyunk, a gyereknek hely kell — minden lakó készségesen aláírja a kérvényt. Egyre gyérebb a takarítás, egyre nehezebben nyílik éjjel a kapu, mind hivatalosabb, ingerültebb a hangnem? Aztán a tacepaón új Túr jelenik meg: betegség miatt a házfelügyelői szolgáltatás szünetel. Veszélyeztetett terhesség? Szegényke, sajnálkoznak őszintén a lakók. Hiszen folyton-folyvást fogyunk, mi magyarok kell, de mennyire kell a szaporulat! összefogunk, segítünk, majdcsak kihúzzuk valahogy azt a pár hónapot. Még szerencse, hogy a házfelügyelő élete párja fiatal, erőteljes férfi, rendes férj, eddig is ő végezte helyette a nehezebb munkát. Csakhogy mostantól kezdve nem végzi. Semmit se végez, semmire sem kötelezhető. Ő nem szerződött senkivel semmire, lakó ő is, olyan mint a többi. Éppen csak hogy lakbért nem fizet egy fillért sem, hiszen feleségének a szolgálati lakás jár. Jár a terhesség idejére, majd azután meg évekre. Lelkiismeretesen előre bejelenti ugyanis, hogy élni kíván a két gyermek után járó gyermekgondozási segélynek a Magyar Népköztársaság törvényei biztosította lehetőségével. Mégpedig természetesen ebben a házban, ebben a lakásban kíván élni vele. Az IKV-nak ugyanis nem áll módjában másik lakást biztosítani számára, hogy a szolgálati lakásba egy — a szerződésben vállalt kötelezettségeket valóban ellátó — házfelügyelő költözhessen. Minden paragrafus a helyén van. A jó kis lakásban, a luxuskörnyéken ők is a helyükön vannak — a paragrafusok között. Az eljárás jogos, a törvény betűje sértetlen. S a törvény szelleme? A szellemek úgyis éjszaka virgonckodnak. Kapuzzon hát a szellem. Amilyen elnémított, megcsúfolt, még borravalót se kér. Simoné Avarosy Éva HUNGÁRIA SZÁLLODA ÉS ÉTTEREM VÁLLALAT Budapest, V. Petőfi Sándor u. 14. Szerződéses rendszerben történő üzemeltetésre meghirdeti az alábbi üzleteit: Napraforgó Étterem Húsi Büfé Erdő Csárda Háry Ételbár Strand Ételbár Tajga Teázó Strand Espresso Mecset Étterem Strand önkiszolgáló É. Finoméel Büfé Balatonfüredi Balatonfüred Kecskemét (Nyárlőrinc) Kecskemét Dunaújváros Salgótarján Szolnok Eger Balatonalmádi Balatonfüred Fenti üzletekre vonatkozó tájékoztató adatok 1982. november 16 tól. A Hungária Szálloda és Étterem Vállalat ellenőrzési osztályán, Budapest, V., Petőfi Sándor u. 14. hétfőtől péntekig 8—15 óráig vehető át. A pályázat benyújtásának határideje: 1982. december 7., 11 óráig. A versenytárgyalást 1982. december 16-án, 15 órától, a Budapest Szállodában (Budapest, II., Szilágyi Erzsébet fasor 47.) tartják. Kedd, 1982. november 16. A tanács intézkedett a fogyatékos gyermekek utaztatása ügyében Lapjuk október 12-i számában megjelent, Móri István székesfehérvári városi tanácstag „Fogyatékos kisgyermekek utaztatása’’ című olvasólevelével kapcsolatban a következő tájékoztatást adjuk. Móri elvtárs bejelentésére a Székesfehérvári városi Tanács V. B. művelődésügyi osztályával történt egyeztetés után az Iskolabuszt az egyik általános iskola elöl indítják, ahol a gyerekek az autóbusz érkezéséig az iskola meleg előterében tartózkodhatnak. Jelenleg 25 középsúlyos (imbecillis) gyermeket utaztatunk Székesfehérvárról (első csop.: 2 fő, második csop.: 5 fő, harmadik csop.: 1 fő, negyedik csop.: 1 fő, ötödik csoport: 9 fő, hetedik csoport: 2 fő és nyolcadik csoport: 2 fő). Ilyen kis osztálylétszámokkal tanulócsoportokat működtetni nem lehet. Fejlesztéssel kívánjuk megoldani a közeljövőben valamennyi középsúlyos értelmi fogyatékos gyermek intézeti bentlakásos elhelyezését, ami a jelenlegi felfogás szerint a legalkalmasabb az ilyen gyermek fejlődésének biztosítására. Pasztner Frigyes osztályvezető Fejér megyei Tanács V. B. Turisták kedvezmény nélkül „Megyén a hegyen a turista” — olvasom Malonyai Péternek a közelmúltban megjelent vezércikkében. Merrefelé induljon el a vándor? Én, aki immár harmadszor járom az országos kéktúrát, a többi túráról nem is beszélve, anynyi szépséget találok honi tájainkban, hogy nem tudok betelni velük. Mindig akad újabb és újabb felfedezés. Most egy kicsit megtorpantam. Az utazás ugyanis nagyon megdrágult. A vonaton százszázalékos, autóbuszon százhúsz százakos az áremelés. Eddig három turista — együttes utazása esetén — harminchárom százalékos, négy főnél ötvenszázalékos kedvezményt kapunk. Úgy értesültem, hogy 1983. január 1-ével ez a kedvezmény megszűnik. Tehát a budai és pilisi hegyeket kivéve a többi hegyek megközelítése igen sokba kerül. Félő, hogy a Budapest körüli hegyeket, erdőket, amelyek eddig is szemetesek voltak, nemcsak szemétdombbá változtatják a szűk térre szorult természetjárók, de helyrehozhatatlanul le is tarolják. Szabó Miklós nyugalmazott tanár A bozsoki kastély Az elmúlt évek egyik legnagyszerűbb népi játékává vált a Tájak—Korok—Múzeumok akció. Bevezetése óta ezrek kerekedtek fel, hogy láthassák a honi nevezetességeket, gyarapítsák ismereteiket. E felkeresendő látnivalók egyike az Alpok lábánál megbúvó kis községben, Bozsokban levő ún. Sibrik-kastély. A mintegy 250 éves épület ma a Vas megyei Tanács Továbbképző Háza. Ám a vándor, ki arra jár, a legjobb esetben is csak kívülről láthatja. Már a park bejáratánál is tiltó tábla fogadja, bent pedig a zord gondnok. Hiába a látogató érvelése, hogy az ..objektum” szerepel a .,Magyarország látogatható természetvédelmi területei, műemlékei és múzeumai” kiadványában, a cerberus halllhatatlan. Mitöbb, hozzáteszi: az igazolóbélyegzőt is visszaküldtem. Tévedés ne essék. Vas megye tanácsának joga van az épületben folyó tevékenység háboríthatatlanságát biztosítani. Korlátozhatja annak megtekintését időben, területben, kívánhatja az épület törlését a látogathatósági listáról stb. De ha egyszer hozzájárult ahhoz, hisgy az állampolgárok a nemzeti értékeknek e darabját kulturális célzattal felkeressék, kifogásolható a fentebb említett eljárás. Kondor Endre, Budapest Két bátor férfi November 1-én, este fél óráiban parázs verekedés támad a Nyugati pályaudvar előcsarnokában. Egy feldühödött huszonöt év körüli férfi hatalmas ökölcsapásokat adott egy hozzá hasonló korú férfinak, akit egy fiatal nő igyekezett az ökölcsapások elől elhúzni. Az ütlegelésnek sok szemtanúja volt. A kíváncsiak nyugodtan szemlélték, a gyengék — köztük én is. 75 éves fejemmel — tehetetlenül rendőrt hívtunk. Míg ezek a helyszínre érkeztek, két bátor férfi megragadta az ütlegelőt és az is legeket szenvedőt. A támadó nem akart, engedelmeskedni a szétválasztónak, lerántotta a kövezetre, s ott dulakodott vele. Közben rendőrök érkeztek a helyszínre. A támadó megadta magát, az ütlegeket szenvedőt a nő elvezette a helyszínről. A rendőrök az ütlegelőt bekísérték az őrszobára. A két rendcsináló férfi igen dicséretre méltóan viselkedett. B.s.