Magyar Nemzet, 1983. január (39. / 46. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-12 / 9. szám

4 ­ Lélekvándorlás A köznyelv a reinkarnációt szokta lélekvándorlásnak ne­vezni. A hindu vallásnak azt a reményt keltő fölfogását, mely szerint az ember halálával a személyisége, azaz a lelke nem hal meg, hanem valamilyen formában újra testet ölthet. Hernádi Gyula azonban más­ként tudja mindezt. Igazában nincs ok kételkedni, hiszen gyors megismerője ő minden tudományos és fél tudományos újdonságnak; továbbá: pszi­chiáter-szakértője is volt leg­újabb tévéjátékénak, a Lélek­vándorlásnak, dr. Fügedi Já­nos személyében. Ha tehát ők ketten azt állítják, hogy az ál­­modás bizonyos fajtája a lé­lekvándorlás, higgjünk nekik. Higgjünk, de ne túlságosan. Aladaras József rendező, Nemere László művészeti ta­nácsadó és Hernádi Gyula forgatókönyvíró közös mun­kája, a Lélekvándorlás című tévéjáték ugyanis egy álom története. Egy rossz álomé, egy érdektelen álomé. Ha me­sélni kezdene valaki valami hasonlót, különösebb pszicho­lógiai iskolázottság nélkül is meg lehetne „fejteni” a jelen­tését. Még Krúdy Gyula Ál­moskönyvét se kellene elő­venni. Ifjú hölgy — Bánsági Ildikó — öregedő és csupán reggeli kávékészítésben se­rénykedő férje mellett­­— Dar­vas Iván — felszínes álomba esik és ezekben tovább fűzi vad és reménytelen szerelmi sóvárgásait. Magától értetődő, hogy a sóvárgó álmok a tör­ténelem férfifaló-férfiölő asz­­szonyairól szólnak. Királyi szeretőről, király-gyilkosról, gyilkos gyilkosáról, fiatal fiú­testek nagyasszonyi megkívá­­nójáról. Hullanak a morzsák Hernádi Gyula immár közis­mert, terített, történelmi asz­taláról. Hol Ferenc József ko­rában jár az ,,álomkór” és a „bujakor”­, hol­­a­ második Vi-­­lágháború sokféleképp’ man­gyalázható esztendeiben. Hol Latin-Amerikában és a törté­nelmen kívüli, valószínűtlen mában. Ami kimaradt Herná­di Gyula nagy, történetfilozó­fiai revü-játékaiból, helyet kap a szereleméhes álomvilág­ban. Rendkívül tetszetős for­mában. Bánsági Ildikó ugya­nis remek játékos, ha epekedő asszonyokat kell megformálnia. Szerelemszomj és vérszomj is egyre megy a játékban, ezért egy ideig élénk érdeklődéssel lehet figyelni a sűrű kosztüm- és szerepcsere közt folydogáló „krimit”. Minekutána azonban kiderül, hogy a váltakozó hely­színek és jelmezek ellenére is mindig egyetlen fűtöttségről szól a mese, kissé érdektelen­né válik a játék is, a vándo­­rolgatás is. Világossá válik ugyanis, hogy nem a lélek „vándorol” e tévéjátékban, ha­nem a vágyakozás. Ez viszont nem ér meg egy drámai tör­ténetet, még az éjféli képer­nyőn sem. Kedvetlenné teszi a nézőt az is, hogy rendkívül áttetsző „trükkökkel” él a Lélekván­dorlás című játék. Túl hamar közlik a képek, hogy a jelen­ben, s a magyarországi jelen­ben vagyunk, s hogy a szerep­lők egyike szundikál, a másik meg ébren van. Nincs miért kíváncsiskodni. Vagy ha még­is, legfeljebb csak annyiért, miként tudja befejezni e végső­soron egyhangú álomsort a szerző, a r­endező? Jut-e frics­ka, szellemi csavar a türelmes nézőnek vagy a sokat próbált főszereplőnek? Fricska jutott, valóban, ez azonban szellemi csavarnak aligha nevezhető. Kitetszett végülis, hogy az álmokban szereplő ifjú „lo­vag” (alias, fegyveres támadó, bálfiú, eleven lelkiismeret, miegyéb) nem más, mint az álmodozó, s nyafka feleség mostohafia. Sigmond Freud tanainak vannak vulgáris továbbértel­­mezői is. Ilyen alacsonyra azonban ők nem szokták le­szállítani a lélekelemzés tanát és módszerét. Na­jjy Anna, kis Anna Jóval reálisabb talajon járt az elmúlt hét másik tévébe­mutatója, Máriássy Judit­ és Havas Péter közös munkája, a Nagy Anna, kis Anna című tévéfilm. A mai, vagy­ inkább a tegnapi falut mutatta be a tapasztalt író-újságíró és a friss lendületű rendező együt­tes műve. Azt a pillanatot ra­gadták meg, amikor a falu befogadta munkájába, életébe a város új gazdasági módsze­rét és erkölcsét. A tévéfilm azt állítja, a kétféle fölfogás, életritmus és munkaerkölcs találkozása tragikusan és rombolóan volt termékenyítő a falusi gazdaság fölvirágozá­­sában. A természetes és ösz­tönös gazdasági igyekezet be­lerokkan és bele is piszkolódott azokba a „nagy lehetőségek­be”, amelyeket az új élet tárt elébe, így volt-e szükségsze­rűen a valóságban vagy sem, ki tudja? Máriássy Juditnak, az újságírónak a Bábolnáról írt, hajdani „jelentései” min­denesetre épp az ellenkező fej­lődési képet és képletet raj­zolták meg a falusi gazdasági föllendülésről. Persze, a kivételes esetekről is lehet és kell beszélni. A pa­tyolatfehér és zsarnok „nagy Annákról”, akiket erkölcsi tisztaságuk és feudális szigo­rúságuk tesz idejétmúlt figu­rákká a könnyedebb erkölcsi felfogású, szabadabb életvite­lű újakkal szemben. Kivált­képp hiteles a játék, ha két olyan izzó tehetségű színész formázza meg a régit és az újat, mint Pécsi Ildikó és Fo­­nyó István. Főleg kettejüknek az érdeme, hogy életteli és igaz játéknak tetszett a Nagy Anna, kis Anna című tévéfilm. Valóságunk megbízhatóan el­beszélt és fontos darabját fe­dezhettük fel a képernyőn. Olyan fölfedezést tehetett te­hát az ember, amilyenre egy­re ritkábban van lehetősége a televízió hazai művészi mű­sorait figyelve.­ ­ Röviden is i­t­i,v­e­lt Profán egybevetésekre kény­szerül olykor az ember, ha a sokszínű és soktémájú televí­zióról szól. Egymáshoz nehe­zen hasonlítható és illeszthető műsorokról kell egyszerre és szinte egyforma örömmel be­szélnie, s azért csupán, mert a műsorszerkezet azt kívánja. Csak így kerülhet egymás mel­lé és a nézői lelkesedés ugyan­arra a szintjére a Krónika cí­mű dokumentumsorozat és­­ egy másik sorozat, Audrey Hepburn­ és Az érdeklődést fölpezsdítő ígéret egyik is, má­sik is az esztendő első műsor­hetén. Az egyik a tárgyilagos és komoly valóságot, a másik a bájos és könnyed valóságot hozza majd a nézők elé az el­következő hetekben. Lesz te­hát gondolkodni, tanulni és mosolyogni való, kinek-kikek az érdeklődése szerint. És — ó, jaj nekünk! — el­kezdődött egy harmadik so­rozat is az elmúlt héten, One­­din kapitányé, immáron har­madízben. Mióta a nagy hajós­sal és nagy üzletemberrel utoljára találkoztunk, nem so­kat változott ő. Csak még nagyképűbb, még embertele­nebb fickó lett belőle. Hogy mi, magyarországi nézői meny­nyit változtunk, azt majd azon fogjuk tudni lemérni, miként fogadjuk ezt a szemmel látha­tóan egyre jobban kiüresedő sorozatot. Változatlan derűvel, vagy elutasító kritikával vég­re? Lőcsei Gabriella Tudományos-ismeretterjesztő fo­lyóirat a Borsodi Szemle, amely­nek legújabb száma most került az olvasók elé. A folyóirat tanul­mányainak fő témája a szabad­idő ügyes felhasználása, a műve­lődés megszerettetése a borsodi iparvidéken. Pusztay Béla írása a népességnövekedés és az élelmi­szertermelés gazdasági és szocioló­giai összefüggéseit tárgyalja. Beethoven muzsikája csen­dült fel kedden a pécsi Nádor­­kávéházban. A patinás ven­déglátóhely felújította a Muzsikáló kávéház elnevezé­sű kamarazenei sorozatát. Kir­­csi László oboaművész vezeté­sével pécsi muzsikusok szólal­tatták meg Beethoven négy kamaraművét. Mticw Vonizot Csehszlovák porcelánok kiállítása Kedden nyílt meg és négy napig tart nyitva a Ceskoslo­­venská Keram­ika prágai kül­kereskedelmi vállalat porcelán­bemutatója a csehszlovák nagykövetség kereskedelmi osztályának helyiségében. Ja­­roslav Charamza kereskedel­mi tanácsos megnyitójában utalt arra, hogy a december végén aláírt csehszlovák—ma­gyar árucsere-forgalmi jegy­zőkönyvben jelentős részt tölt be a csehszlovák porcelánok exportja Magyarországra. Az évi 1,4 milliárd rubel értékű forgalom a két ország között az elmúlt évihez viszonyítva 10 százalékos emelkedést mu­tat. Miloslav Dobes, a külkeres­kedelmi vállalat vezérigazga­tója elismeréssel szólt a ma­gyar partnervállalatokkal ki­alakított együttműködésről, majd több újdonságra hívta fel a figyelmet. A kiállítás alatt a Konsumex, a Mineral­­impex, a Ferunion üzletkötői megbeszéléseket folytatnak a szállításokról és befejezésül sor kerül az idei 25 millió rubeles szerződés aláírására. (—vd) ­ TIT Természettudományi Stúdiójának újdonságai A TIT Természettudo­mányi Stúdiója több éve készít olyan kamara-kiállításokat, amelye­ket díjtalanul kölcsönöz bár­mely iskolának vagy mű­velődési háznak. A kiállítások olyan aktuális, közérdeklődés­re számot tartó témákat dol­goznak fel, amelyekkel az is­kolákban csak érintőlegesen foglalkoznak. A stúdió lehetőséget ad arra is, hogy rövid, közérthető — általában 15—20 perces — ter­mészettudományos audiovizuá­lis műsorait a kulturális és az oktatási intézmények megvá­sárolják. Több érdekes tanfolyamot, előadássorozatot is indítanak az év elején a stúdió Bocskai út 37. szám alatti székházában. NA­PL­Ó Régészeti­ kiállítás nyílt meg­ kedden a szécsényi­ Kubinyi Ferenc Múzeumban: az utóbbi húsz év Nógrád megyei ása­tásainál előkerült régészeti le­letek legszebb darabjai kerül­tek közönség elé. A legkoráb­biak közülük a buják-tarisz­­nyaparti három és fél ezer éves közép- és késő bronz­kori településről származó konyhai főző- és tálaló, vala­mint tárolóedények, ruhadí­szek és bronztűk. A Liszt Ferenc Társaság Ausztráliában címmel előadást rendez.. január., trén. ,portré­, koral délután hat órakor a Ze­neművészeti Főiskola X. ter­mében a Társaság. Az est vendége Sonya Hanke zongo­raművész, a South Pacific Liszt Society elnöke. Megjelent a Csongrád megyei Honismereti Híradó legfrissebb száma. A helytörténeti kiadvány Csongrád megye gazdasági és tár­sadalmi fejlődéséről közöl tanul­mányt — szerzője dr. Komócsin Mihály — és részletesen foglalko­zik a táj népszokásaival, népmű­vészetével. Budai Sándor a sán­­dorfalvi citerásokról ad ismerte­tést, Komoly Pál pedig a pitvaro­­si mezőőrök életmódját mutatja be. Diósy A­ntal festőművész műveiből nyílt kiállítás ked­den Nagykanizsán, a városi képtárban. Az 1977-ben — 80 esztendős korában — elhunyt alkotó tárlatán elsősorban akvarellek láthatók. A színházak szerdai műsora Erkel Színház: Lohengrin (Tóth A.—Rösler béri. 4. ea., 6) — Nem­zeti Színház: Tiszták (7) Vár­színház: Volpone (7) — Katona József Színház: A manó (7) — Madách Színház: Az ember tragé­diája (7) — Madách Kamaraszín­ház: Ványa bácsi (C­­. béri., 7) — Vígszínház: a 88. utca foglya (7) — Pesti­­ Sz­ínház: Equus (7) — Fővárosi Operettszínház: Magicar grófnő (1. bér­. 2. ea., 7) — Thália Színház: A magyarországi fene­vad (7) — Mikroszkóp Színpad: Zűrhajó (de. fél 10) — Értem? If­júsági kabaré (8) — József Attila Színház: Egy válás története (7) — Játékszín: Négykezes (7) — Vidám Színpad: Bubus (7) — Bu­dapesti Gyermekszínház: Szépek szépe (du. 3) — Állami Bábszín­ház a Népköztársaság útján: XII koncertműsor (du. 3) — Zeneaka­démia: A MÁV Szimfonikusok Hangversenye (Középiskolai bér­let 3., fél 8) — Pesti Vigadó: Tor­ma Gabriella zongoraestje (Téli zongoraestek 1., fél 8) — a Ka­marateremben: Galambos Erzsi— Haumann Péter estje (8) — Fővá­rosi Nagycirkusz: Halló, itt Bu­karest (fél 8). ywywwwwywwywfo. HMGAIOm* ( ^2^ Kodály Zoltán kerművészete egyedül áll századunk zenemű­vészetében. A reneszánsz óta nem írtak a teljesség ilyen igényével karmuzsikát. A legkiemelkedőbb műveket a Magyar Rádió és Televízió énekkara Sapszon­y Ferenc vezényletével lemezre énekelte. HUNGAROTON, SLPX 13398 Felújított régi hangfelvételek idézik elénk Kodály Zoltán műveinek első előadóit. Palló Imre, Nagy Izabella, Basilides Mária, Székelyhidy Ferenc és még mások hallhatók az archív His Mester's Voice lemezekről készült HUNGAROTON- kiadványon. LPX 12420­­ Szerda, 1983. január 12. A színházjegy ára „Kamaszkoromban négy forintért ültem a Nemzeti Színház karzatán” — mondja a negyvenes író, miután ki­számolta, mennyit költött egy színházi estére. A jegyekre, a műsorfüzetre, a közleke­désre és m­ás egyébre ... Legolcsóbban Mibe kerül ma színházba járni? Négy forintért már se­hová sem adnak színházje­gyet, de a kakasülők, az ol­dalerkélyek, a legutolsó sorok emeleten és földszinten ma sem méregdrágák. A legol­csóbb jegy nyolc forint a Víg­színházban, tíz a Nemzeti­ben, a Tháliában, a József At­tilában, s jóllehet hétvégén tizenhat, hétközben, tíz a Bu­dapesti Gyermekszínházban is. Hogy olcsóbb helyárak akadnak, azt részint a műve­lődéspolitika magyarázza, a gyermek- és munkásközön­­ség, illetve az úgynevezett „nemzeti színházi” program pártolása, részint a színházak korai karbantartása. Hiszen a régebben emelt épületekben vannak olyan ülőhelyek, ame­lyek a mai nézők igényeit már nem elégítik ki. A legol­csóbb jegy ezért drágább az újjáépített színházakban: a Várszínházban például har­minc forint, a Rock Színház­ba pedig legkevesebb öt­­venért, legtöbb hatvanért le­het bejutni, a Mikroszkóp Színpadra egységesen hatvan forintért. A Vidám Színpad vallja is: jegyárai a kereslet és kínálat szerint ingadoznak. A legdrágább jegy csak a Budapesti Gyermekszínház­ban olcsó, mindössze tizenkét forint hétközben, míg hétvé­gén már huszonkilenc. Szín­házról színházra az árak egyenletesen emelkednek. A legjobb hely már negyven fe­lett van a Vígszínházban, a Madáchban, a Madách Ka­marában, a Játékszínben, az Operettben. A listavezető a Mikroszkóp és a Rock már felemlegetett hatvan forintja. *Átlagosan Azok sem takarékoskodnak sokat, akik a legjobb zsöly­­lyékről lemondanak. Az átla­gos jegyár ugyanis nem egy­szerűen a legolcsóbbik és a legdrágábbik öszegének a fe­le, hanem a teljes nézőtér be­vételének és az ülőhelyek szá­mának a hányadosa. Eszerint, ahol a legjobb jegy harminc és negyven forint között van, az átlagos ár sem sokkal ala­csonyabb, körülbelül harminc forint. Elvben. A gyakorlat nem egyszer más: ritkul az alapár, elha­rapódzott a felár. A magas ki­állítási és közreműködői költ­ségek, esetenként külföldi jogdíj miatt. A tetemes álla­mi támoga­tás ellenére. A Thá­lia Színház minden egyes műsordarabját, a Víg- és a Pesti Színház egy híján, az Operett kettő híján mind­egyiket húsz-ötven százalé­kos felárral adja. Repertoár­jából a Nemzeti és a József Attila Színház négy, a Rad­nóti Miklós Színpad három, mások két-két előadást kínál­nak felemelt belyárral, s a százalékok tizennégytől het­venötig terjednek. Nincs fel­ár, természetesen a Budapesti Gyermekszínházban, a nép­színházi műsorpolitikát még tükröző Várszínházban és a Józsefvárosiban, végül az amúgy is magas árú Rock Színházban és Mikroszkóp Színpadon. A rendkívüli alkalmakkal éppúgy, mint a rendkívüli színielőadásokkal, helyszínek­kel együttjár a borsos ár. Míg a Pestiben Rimbaud-t még harmincért, addig a Víg­ben a Csontváryt már nyolc­vanért hirdetik. A Tháliában is drágább a nagyszínháznál a Stúdió, ahol a Pardon egy percre hatvan, a Miss A­rizona százhúsz forint. S ha a Játék­szín kiruccan a Vigadóba, nem adhatja alább hatvan forintnál. Vizsgálódásunk a fővárosi színházakban, teljes körű, míg a vidékiekben szúrópróbasze­rű volt. Hiedelem az, hogy a nem budapesti néző sokkal jobban jár. Hiszen például Kecskeméten tíztől harmin­cig, Szegeden tizenhattól har­mincnégyig, Kaposvárott nyolctól negyvennégyig vált­hatnak­ jegyet. Itt-ott nem is­meretlen már a felár sem. Ami a bérletet illeti, Kecske­méten nyolctól huszonnyolcig, Szolnokon huszonnégy­től öt­venháromig, Pécsett harminc­tól harmincnégyig terjed a bérlet egy-egy előadásra szá­mított összege. D­e a bérlet többnyire mentesült a felárak­tól. Kedvezmények Bizonytalanság tapasztal­ható a különböző kedvezmé­­nyek tekintetében. Édeskevés a feln­őttkorúak engedménye. Egyedül a Thália Színház nyújt nagyüzemek nyugdíja­sainak, harminctól százhúsz lóig terjedő csoportjaiknak, húsz százalék kedvezményt. A csoportoknak kedvez hét százalékkal az Operett,, vidé­ki csoportoknak tíz-húsz szá­zalékkal a Rock Színház is. Ifjúsági előadásokon az isko­láknak, osztályoknak és ha­sonló csoportoknak ötven szá­zalék jár a Nemzetiben is, a Tháliában is. A Fővárosi Ta­nács a múlt évadtól meghir­dette, hogy a középfokú tan­intézetek minden tanulója évente egyszer jusson el szí­­nielőadásra, ezért a csopor­toknak jegyenként tíz-tíz fo­rintot megtérítenek. Az Álla­mi Ifjúsági Bizottság pedig kibocsátott és szétküldött kö­zösségeknek olyan utalványo­kat, amelyekkel hatvan-hat­van forinttal olcsóbban vásá­rolhatnak bérletet. A Víg­színház összes bérletének hét­hét százaléka az ÁB-bérlet.. Legnagyobb a zűrzavar négy minisztérium 1981. szep­tember 1-én kelt rendelete körül. Eszerint a színházak kötelesek az előadás előtti harmadik napig a teljes jegy­garnitúra öt százalékát a leg­olcsóbb jegyzekből fenntartani azoknak, akik diákigazolvá­nyuk felmutatásával, tíz fo­rint egy­ségáron válthatnak egy vagy két jegyet. Elég friss intézkedés, mégis feledésbe merülhet. A diákigazolvány azonban nem érvényes min­den előadásra. Ha például a Háromgarasos operára, Brecht színművére, a modern drá­mairodalom alapművére ér­vénytelen, azt felül kellene vizsgálni. S az is bökkenő, hogyan vegyék igénybe a ked­vezményeket, ha nem mindig tudnak róluk, maguk a ked­vezményadók sem, nemhogy a kedvezményezettek... Ez az egyetlen lehetőség pedig az egyéni látogatásra. Az olyan színházbarátok serken­tésére, akik egykor majd úgy emlegetik a mostani időket: én tíz forintért ültem a Nem­zeti Színház karzatán. (bogácsi) A Kossuth Kiadó újdonságai A Kossuth Kiadó idén is folytatja marxizmus—leniniz­­mus klasszikus műveinek pub­likálását. Az év első napjai­ban került a könyvüzletekbe Marx és Engels műveinek 45. kötete, amely az 1867 és 1893 között keletkezett, s mind ez ideig kiadatlan Marx-, illetve Engels-írásokat tartalmazza. Az idén emlékezünk Marx születésének 165. és halálának 100. évfordulójára. Már erre az alkalomra gondolva jelen­tette meg a Kossuth Kiadó Lenin Jegyzetek Marx és En­gels levelezéséből című köte­tét. Lenin, aki a tudományos kommunizmus megalapítóinak nemcsak elméleti műveit, ha­nem leveleit is tanulmányozta, jegyzeteket készített azokból a levelekből, amelyekben Marx és Engels jellemzik a német szociáldemokráciát, bírálják a francia munkásmozgalom el­méleti hibáit, üdvözlik Olasz­ország, Németország, Magyar­­ország, Lengyelország, Írország nemzeti felszabadító harcát. A pártéletről, a pártépítésről címmel adják közre azt a gyűjteményt, amely Lenin munkáiból, cikkeiből a párt életének és tevékenységeinek elveiről szóló gondolatokat közli. A kiadó szerkesztőségé­ben már javában dolgoznak Lenin összes műveinek 16., 48. és 49. kötetének újbóli kiadá­sán is. Ugyancsak előkészítik Marx, Engels műveinek há­­romketes válogatását.

Next