Magyar Nemzet, 1983. január (39. / 46. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-12 / 9. szám
4 Lélekvándorlás A köznyelv a reinkarnációt szokta lélekvándorlásnak nevezni. A hindu vallásnak azt a reményt keltő fölfogását, mely szerint az ember halálával a személyisége, azaz a lelke nem hal meg, hanem valamilyen formában újra testet ölthet. Hernádi Gyula azonban másként tudja mindezt. Igazában nincs ok kételkedni, hiszen gyors megismerője ő minden tudományos és fél tudományos újdonságnak; továbbá: pszichiáter-szakértője is volt legújabb tévéjátékénak, a Lélekvándorlásnak, dr. Fügedi János személyében. Ha tehát ők ketten azt állítják, hogy az álmodás bizonyos fajtája a lélekvándorlás, higgjünk nekik. Higgjünk, de ne túlságosan. Aladaras József rendező, Nemere László művészeti tanácsadó és Hernádi Gyula forgatókönyvíró közös munkája, a Lélekvándorlás című tévéjáték ugyanis egy álom története. Egy rossz álomé, egy érdektelen álomé. Ha mesélni kezdene valaki valami hasonlót, különösebb pszichológiai iskolázottság nélkül is meg lehetne „fejteni” a jelentését. Még Krúdy Gyula Álmoskönyvét se kellene elővenni. Ifjú hölgy — Bánsági Ildikó — öregedő és csupán reggeli kávékészítésben serénykedő férje mellett— Darvas Iván — felszínes álomba esik és ezekben tovább fűzi vad és reménytelen szerelmi sóvárgásait. Magától értetődő, hogy a sóvárgó álmok a történelem férfifaló-férfiölő aszszonyairól szólnak. Királyi szeretőről, király-gyilkosról, gyilkos gyilkosáról, fiatal fiútestek nagyasszonyi megkívánójáról. Hullanak a morzsák Hernádi Gyula immár közismert, terített, történelmi asztaláról. Hol Ferenc József korában jár az ,,álomkór” és a „bujakor”, hola második Vi-lágháború sokféleképp’ mangyalázható esztendeiben. Hol Latin-Amerikában és a történelmen kívüli, valószínűtlen mában. Ami kimaradt Hernádi Gyula nagy, történetfilozófiai revü-játékaiból, helyet kap a szereleméhes álomvilágban. Rendkívül tetszetős formában. Bánsági Ildikó ugyanis remek játékos, ha epekedő asszonyokat kell megformálnia. Szerelemszomj és vérszomj is egyre megy a játékban, ezért egy ideig élénk érdeklődéssel lehet figyelni a sűrű kosztüm- és szerepcsere közt folydogáló „krimit”. Minekutána azonban kiderül, hogy a váltakozó helyszínek és jelmezek ellenére is mindig egyetlen fűtöttségről szól a mese, kissé érdektelenné válik a játék is, a vándorolgatás is. Világossá válik ugyanis, hogy nem a lélek „vándorol” e tévéjátékban, hanem a vágyakozás. Ez viszont nem ér meg egy drámai történetet, még az éjféli képernyőn sem. Kedvetlenné teszi a nézőt az is, hogy rendkívül áttetsző „trükkökkel” él a Lélekvándorlás című játék. Túl hamar közlik a képek, hogy a jelenben, s a magyarországi jelenben vagyunk, s hogy a szereplők egyike szundikál, a másik meg ébren van. Nincs miért kíváncsiskodni. Vagy ha mégis, legfeljebb csak annyiért, miként tudja befejezni e végsősoron egyhangú álomsort a szerző, a rendező? Jut-e fricska, szellemi csavar a türelmes nézőnek vagy a sokat próbált főszereplőnek? Fricska jutott, valóban, ez azonban szellemi csavarnak aligha nevezhető. Kitetszett végülis, hogy az álmokban szereplő ifjú „lovag” (alias, fegyveres támadó, bálfiú, eleven lelkiismeret, miegyéb) nem más, mint az álmodozó, s nyafka feleség mostohafia. Sigmond Freud tanainak vannak vulgáris továbbértelmezői is. Ilyen alacsonyra azonban ők nem szokták leszállítani a lélekelemzés tanát és módszerét. Najjy Anna, kis Anna Jóval reálisabb talajon járt az elmúlt hét másik tévébemutatója, Máriássy Judit és Havas Péter közös munkája, a Nagy Anna, kis Anna című tévéfilm. A mai, vagy inkább a tegnapi falut mutatta be a tapasztalt író-újságíró és a friss lendületű rendező együttes műve. Azt a pillanatot ragadták meg, amikor a falu befogadta munkájába, életébe a város új gazdasági módszerét és erkölcsét. A tévéfilm azt állítja, a kétféle fölfogás, életritmus és munkaerkölcs találkozása tragikusan és rombolóan volt termékenyítő a falusi gazdaság fölvirágozásában. A természetes és ösztönös gazdasági igyekezet belerokkan és bele is piszkolódott azokba a „nagy lehetőségekbe”, amelyeket az új élet tárt elébe, így volt-e szükségszerűen a valóságban vagy sem, ki tudja? Máriássy Juditnak, az újságírónak a Bábolnáról írt, hajdani „jelentései” mindenesetre épp az ellenkező fejlődési képet és képletet rajzolták meg a falusi gazdasági föllendülésről. Persze, a kivételes esetekről is lehet és kell beszélni. A patyolatfehér és zsarnok „nagy Annákról”, akiket erkölcsi tisztaságuk és feudális szigorúságuk tesz idejétmúlt figurákká a könnyedebb erkölcsi felfogású, szabadabb életvitelű újakkal szemben. Kiváltképp hiteles a játék, ha két olyan izzó tehetségű színész formázza meg a régit és az újat, mint Pécsi Ildikó és Fonyó István. Főleg kettejüknek az érdeme, hogy életteli és igaz játéknak tetszett a Nagy Anna, kis Anna című tévéfilm. Valóságunk megbízhatóan elbeszélt és fontos darabját fedezhettük fel a képernyőn. Olyan fölfedezést tehetett tehát az ember, amilyenre egyre ritkábban van lehetősége a televízió hazai művészi műsorait figyelve. Röviden is iti,velt Profán egybevetésekre kényszerül olykor az ember, ha a sokszínű és soktémájú televízióról szól. Egymáshoz nehezen hasonlítható és illeszthető műsorokról kell egyszerre és szinte egyforma örömmel beszélnie, s azért csupán, mert a műsorszerkezet azt kívánja. Csak így kerülhet egymás mellé és a nézői lelkesedés ugyanarra a szintjére a Krónika című dokumentumsorozat és egy másik sorozat, Audrey Hepburn és Az érdeklődést fölpezsdítő ígéret egyik is, másik is az esztendő első műsorhetén. Az egyik a tárgyilagos és komoly valóságot, a másik a bájos és könnyed valóságot hozza majd a nézők elé az elkövetkező hetekben. Lesz tehát gondolkodni, tanulni és mosolyogni való, kinek-kikek az érdeklődése szerint. És — ó, jaj nekünk! — elkezdődött egy harmadik sorozat is az elmúlt héten, Onedin kapitányé, immáron harmadízben. Mióta a nagy hajóssal és nagy üzletemberrel utoljára találkoztunk, nem sokat változott ő. Csak még nagyképűbb, még embertelenebb fickó lett belőle. Hogy mi, magyarországi nézői menynyit változtunk, azt majd azon fogjuk tudni lemérni, miként fogadjuk ezt a szemmel láthatóan egyre jobban kiüresedő sorozatot. Változatlan derűvel, vagy elutasító kritikával végre? Lőcsei Gabriella Tudományos-ismeretterjesztő folyóirat a Borsodi Szemle, amelynek legújabb száma most került az olvasók elé. A folyóirat tanulmányainak fő témája a szabadidő ügyes felhasználása, a művelődés megszerettetése a borsodi iparvidéken. Pusztay Béla írása a népességnövekedés és az élelmiszertermelés gazdasági és szociológiai összefüggéseit tárgyalja. Beethoven muzsikája csendült fel kedden a pécsi Nádorkávéházban. A patinás vendéglátóhely felújította a Muzsikáló kávéház elnevezésű kamarazenei sorozatát. Kircsi László oboaművész vezetésével pécsi muzsikusok szólaltatták meg Beethoven négy kamaraművét. Mticw Vonizot Csehszlovák porcelánok kiállítása Kedden nyílt meg és négy napig tart nyitva a Ceskoslovenská Keramika prágai külkereskedelmi vállalat porcelánbemutatója a csehszlovák nagykövetség kereskedelmi osztályának helyiségében. Jaroslav Charamza kereskedelmi tanácsos megnyitójában utalt arra, hogy a december végén aláírt csehszlovák—magyar árucsere-forgalmi jegyzőkönyvben jelentős részt tölt be a csehszlovák porcelánok exportja Magyarországra. Az évi 1,4 milliárd rubel értékű forgalom a két ország között az elmúlt évihez viszonyítva 10 százalékos emelkedést mutat. Miloslav Dobes, a külkereskedelmi vállalat vezérigazgatója elismeréssel szólt a magyar partnervállalatokkal kialakított együttműködésről, majd több újdonságra hívta fel a figyelmet. A kiállítás alatt a Konsumex, a Mineralimpex, a Ferunion üzletkötői megbeszéléseket folytatnak a szállításokról és befejezésül sor kerül az idei 25 millió rubeles szerződés aláírására. (—vd) TIT Természettudományi Stúdiójának újdonságai A TIT Természettudományi Stúdiója több éve készít olyan kamara-kiállításokat, amelyeket díjtalanul kölcsönöz bármely iskolának vagy művelődési háznak. A kiállítások olyan aktuális, közérdeklődésre számot tartó témákat dolgoznak fel, amelyekkel az iskolákban csak érintőlegesen foglalkoznak. A stúdió lehetőséget ad arra is, hogy rövid, közérthető — általában 15—20 perces — természettudományos audiovizuális műsorait a kulturális és az oktatási intézmények megvásárolják. Több érdekes tanfolyamot, előadássorozatot is indítanak az év elején a stúdió Bocskai út 37. szám alatti székházában. NAPLÓ Régészeti kiállítás nyílt meg kedden a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban: az utóbbi húsz év Nógrád megyei ásatásainál előkerült régészeti leletek legszebb darabjai kerültek közönség elé. A legkorábbiak közülük a buják-tarisznyaparti három és fél ezer éves közép- és késő bronzkori településről származó konyhai főző- és tálaló, valamint tárolóedények, ruhadíszek és bronztűk. A Liszt Ferenc Társaság Ausztráliában címmel előadást rendez.. január., trén. ,portré, koral délután hat órakor a Zeneművészeti Főiskola X. termében a Társaság. Az est vendége Sonya Hanke zongoraművész, a South Pacific Liszt Society elnöke. Megjelent a Csongrád megyei Honismereti Híradó legfrissebb száma. A helytörténeti kiadvány Csongrád megye gazdasági és társadalmi fejlődéséről közöl tanulmányt — szerzője dr. Komócsin Mihály — és részletesen foglalkozik a táj népszokásaival, népművészetével. Budai Sándor a sándorfalvi citerásokról ad ismertetést, Komoly Pál pedig a pitvarosi mezőőrök életmódját mutatja be. Diósy Antal festőművész műveiből nyílt kiállítás kedden Nagykanizsán, a városi képtárban. Az 1977-ben — 80 esztendős korában — elhunyt alkotó tárlatán elsősorban akvarellek láthatók. A színházak szerdai műsora Erkel Színház: Lohengrin (Tóth A.—Rösler béri. 4. ea., 6) — Nemzeti Színház: Tiszták (7) Várszínház: Volpone (7) — Katona József Színház: A manó (7) — Madách Színház: Az ember tragédiája (7) — Madách Kamaraszínház: Ványa bácsi (C. béri., 7) — Vígszínház: a 88. utca foglya (7) — Pesti Színház: Equus (7) — Fővárosi Operettszínház: Magicar grófnő (1. bér. 2. ea., 7) — Thália Színház: A magyarországi fenevad (7) — Mikroszkóp Színpad: Zűrhajó (de. fél 10) — Értem? Ifjúsági kabaré (8) — József Attila Színház: Egy válás története (7) — Játékszín: Négykezes (7) — Vidám Színpad: Bubus (7) — Budapesti Gyermekszínház: Szépek szépe (du. 3) — Állami Bábszínház a Népköztársaság útján: XII koncertműsor (du. 3) — Zeneakadémia: A MÁV Szimfonikusok Hangversenye (Középiskolai bérlet 3., fél 8) — Pesti Vigadó: Torma Gabriella zongoraestje (Téli zongoraestek 1., fél 8) — a Kamarateremben: Galambos Erzsi— Haumann Péter estje (8) — Fővárosi Nagycirkusz: Halló, itt Bukarest (fél 8). ywywwwwywwywfo. HMGAIOm* ( ^2^ Kodály Zoltán kerművészete egyedül áll századunk zeneművészetében. A reneszánsz óta nem írtak a teljesség ilyen igényével karmuzsikát. A legkiemelkedőbb műveket a Magyar Rádió és Televízió énekkara Sapszony Ferenc vezényletével lemezre énekelte. HUNGAROTON, SLPX 13398 Felújított régi hangfelvételek idézik elénk Kodály Zoltán műveinek első előadóit. Palló Imre, Nagy Izabella, Basilides Mária, Székelyhidy Ferenc és még mások hallhatók az archív His Mester's Voice lemezekről készült HUNGAROTON- kiadványon. LPX 12420 Szerda, 1983. január 12. A színházjegy ára „Kamaszkoromban négy forintért ültem a Nemzeti Színház karzatán” — mondja a negyvenes író, miután kiszámolta, mennyit költött egy színházi estére. A jegyekre, a műsorfüzetre, a közlekedésre és más egyébre ... Legolcsóbban Mibe kerül ma színházba járni? Négy forintért már sehová sem adnak színházjegyet, de a kakasülők, az oldalerkélyek, a legutolsó sorok emeleten és földszinten ma sem méregdrágák. A legolcsóbb jegy nyolc forint a Vígszínházban, tíz a Nemzetiben, a Tháliában, a József Attilában, s jóllehet hétvégén tizenhat, hétközben, tíz a Budapesti Gyermekszínházban is. Hogy olcsóbb helyárak akadnak, azt részint a művelődéspolitika magyarázza, a gyermek- és munkásközönség, illetve az úgynevezett „nemzeti színházi” program pártolása, részint a színházak korai karbantartása. Hiszen a régebben emelt épületekben vannak olyan ülőhelyek, amelyek a mai nézők igényeit már nem elégítik ki. A legolcsóbb jegy ezért drágább az újjáépített színházakban: a Várszínházban például harminc forint, a Rock Színházba pedig legkevesebb ötvenért, legtöbb hatvanért lehet bejutni, a Mikroszkóp Színpadra egységesen hatvan forintért. A Vidám Színpad vallja is: jegyárai a kereslet és kínálat szerint ingadoznak. A legdrágább jegy csak a Budapesti Gyermekszínházban olcsó, mindössze tizenkét forint hétközben, míg hétvégén már huszonkilenc. Színházról színházra az árak egyenletesen emelkednek. A legjobb hely már negyven felett van a Vígszínházban, a Madáchban, a Madách Kamarában, a Játékszínben, az Operettben. A listavezető a Mikroszkóp és a Rock már felemlegetett hatvan forintja. *Átlagosan Azok sem takarékoskodnak sokat, akik a legjobb zsölylyékről lemondanak. Az átlagos jegyár ugyanis nem egyszerűen a legolcsóbbik és a legdrágábbik öszegének a fele, hanem a teljes nézőtér bevételének és az ülőhelyek számának a hányadosa. Eszerint, ahol a legjobb jegy harminc és negyven forint között van, az átlagos ár sem sokkal alacsonyabb, körülbelül harminc forint. Elvben. A gyakorlat nem egyszer más: ritkul az alapár, elharapódzott a felár. A magas kiállítási és közreműködői költségek, esetenként külföldi jogdíj miatt. A tetemes állami támogatás ellenére. A Thália Színház minden egyes műsordarabját, a Víg- és a Pesti Színház egy híján, az Operett kettő híján mindegyiket húsz-ötven százalékos felárral adja. Repertoárjából a Nemzeti és a József Attila Színház négy, a Radnóti Miklós Színpad három, mások két-két előadást kínálnak felemelt belyárral, s a százalékok tizennégytől hetvenötig terjednek. Nincs felár, természetesen a Budapesti Gyermekszínházban, a népszínházi műsorpolitikát még tükröző Várszínházban és a Józsefvárosiban, végül az amúgy is magas árú Rock Színházban és Mikroszkóp Színpadon. A rendkívüli alkalmakkal éppúgy, mint a rendkívüli színielőadásokkal, helyszínekkel együttjár a borsos ár. Míg a Pestiben Rimbaud-t még harmincért, addig a Vígben a Csontváryt már nyolcvanért hirdetik. A Tháliában is drágább a nagyszínháznál a Stúdió, ahol a Pardon egy percre hatvan, a Miss Arizona százhúsz forint. S ha a Játékszín kiruccan a Vigadóba, nem adhatja alább hatvan forintnál. Vizsgálódásunk a fővárosi színházakban, teljes körű, míg a vidékiekben szúrópróbaszerű volt. Hiedelem az, hogy a nem budapesti néző sokkal jobban jár. Hiszen például Kecskeméten tíztől harmincig, Szegeden tizenhattól harmincnégyig, Kaposvárott nyolctól negyvennégyig válthatnak jegyet. Itt-ott nem ismeretlen már a felár sem. Ami a bérletet illeti, Kecskeméten nyolctól huszonnyolcig, Szolnokon huszonnégytől ötvenháromig, Pécsett harminctól harmincnégyig terjed a bérlet egy-egy előadásra számított összege. De a bérlet többnyire mentesült a feláraktól. Kedvezmények Bizonytalanság tapasztalható a különböző kedvezmények tekintetében. Édeskevés a felnőttkorúak engedménye. Egyedül a Thália Színház nyújt nagyüzemek nyugdíjasainak, harminctól százhúsz lóig terjedő csoportjaiknak, húsz százalék kedvezményt. A csoportoknak kedvez hét százalékkal az Operett,, vidéki csoportoknak tíz-húsz százalékkal a Rock Színház is. Ifjúsági előadásokon az iskoláknak, osztályoknak és hasonló csoportoknak ötven százalék jár a Nemzetiben is, a Tháliában is. A Fővárosi Tanács a múlt évadtól meghirdette, hogy a középfokú tanintézetek minden tanulója évente egyszer jusson el színielőadásra, ezért a csoportoknak jegyenként tíz-tíz forintot megtérítenek. Az Állami Ifjúsági Bizottság pedig kibocsátott és szétküldött közösségeknek olyan utalványokat, amelyekkel hatvan-hatvan forinttal olcsóbban vásárolhatnak bérletet. A Vígszínház összes bérletének héthét százaléka az ÁB-bérlet.. Legnagyobb a zűrzavar négy minisztérium 1981. szeptember 1-én kelt rendelete körül. Eszerint a színházak kötelesek az előadás előtti harmadik napig a teljes jegygarnitúra öt százalékát a legolcsóbb jegyzekből fenntartani azoknak, akik diákigazolványuk felmutatásával, tíz forint egységáron válthatnak egy vagy két jegyet. Elég friss intézkedés, mégis feledésbe merülhet. A diákigazolvány azonban nem érvényes minden előadásra. Ha például a Háromgarasos operára, Brecht színművére, a modern drámairodalom alapművére érvénytelen, azt felül kellene vizsgálni. S az is bökkenő, hogyan vegyék igénybe a kedvezményeket, ha nem mindig tudnak róluk, maguk a kedvezményadók sem, nemhogy a kedvezményezettek... Ez az egyetlen lehetőség pedig az egyéni látogatásra. Az olyan színházbarátok serkentésére, akik egykor majd úgy emlegetik a mostani időket: én tíz forintért ültem a Nemzeti Színház karzatán. (bogácsi) A Kossuth Kiadó újdonságai A Kossuth Kiadó idén is folytatja marxizmus—leninizmus klasszikus műveinek publikálását. Az év első napjaiban került a könyvüzletekbe Marx és Engels műveinek 45. kötete, amely az 1867 és 1893 között keletkezett, s mind ez ideig kiadatlan Marx-, illetve Engels-írásokat tartalmazza. Az idén emlékezünk Marx születésének 165. és halálának 100. évfordulójára. Már erre az alkalomra gondolva jelentette meg a Kossuth Kiadó Lenin Jegyzetek Marx és Engels levelezéséből című kötetét. Lenin, aki a tudományos kommunizmus megalapítóinak nemcsak elméleti műveit, hanem leveleit is tanulmányozta, jegyzeteket készített azokból a levelekből, amelyekben Marx és Engels jellemzik a német szociáldemokráciát, bírálják a francia munkásmozgalom elméleti hibáit, üdvözlik Olaszország, Németország, Magyarország, Lengyelország, Írország nemzeti felszabadító harcát. A pártéletről, a pártépítésről címmel adják közre azt a gyűjteményt, amely Lenin munkáiból, cikkeiből a párt életének és tevékenységeinek elveiről szóló gondolatokat közli. A kiadó szerkesztőségében már javában dolgoznak Lenin összes műveinek 16., 48. és 49. kötetének újbóli kiadásán is. Ugyancsak előkészítik Marx, Engels műveinek háromketes válogatását.