Magyar Nemzet, 1983. február (46. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-17 / 40. szám
« KÖNYVESPOLC Védjegy és vállalat Vida Sándor tanulmánya Nivea, Fabulon, Lakmé. A vevő megáll a polc előtt, aztán határozott mozdulattal leemeli a színes műanyag flakont. És valószínűleg nem is gondol arra, hogy a védjegynek, amely választását megkönnyítette, a gazdasági életben milyen nagy a jelentősége. Már a középkorban, sőt az ókorban is szokás volt a különféle áruk megjelölése, utalva ezzel származási helyükre, készítőjükre. Az 1974.-es statisztikai adatok szerint ma a világon mintegy 800 ezer védjegyet alkalmaznak, gazdasági jelentőségük továbbra is nő. A védjegy — úgy is mondhatjuk — a fogyasztóért van. A vállalat így próbálja áruját a többiekétől elkülöníteni. Fontos eszköze ez a kelendőség fokozásának is, különösen közismert, világhírű védjegyek esetében, amikor már az embléma, azaz egy bizonyos minőség szimbólumának a megpillantása is elég a választáshoz. Vida Sándor nemrég megjelent könyvében új oldalról vizsgálja a védjegy szerepét. Figyelmét a védjegy és a vállalat közötti kapcsolatra összpontosítja, ám egyúttal kitér a licencia vagy például a védjegybitorlás érdekes kérdéseire is. Ma már a szocialista országokban is — különösen a fogyasztási cikkek piacán — a vállalatok gyakran éles versenyben állanak egymással. Fokozott szerepük itt nem csupán a védjegyeknek van, de különösen az úgynevezett tanúsító védjegyeknek. Bár a magyar jog ezt mint jogintézményt nem ismeri. (Ilyenek a Kiváló Áruk Fóruma, f vagy a KERMI Tanúsító Címkéi) Jelenleg mintegy 1200 KÁF- emblémás termék kapható, és csaknem száz olyan, amely a KERMI Tanúsító Címkét viseli. Az Országos Piackutató Intézet közvélemény-kutatásának eredményeképp bebizonyosodott, hogy a fogyasztók zöme (82,4 százaléka) ismeri a KÁF-jelölést, és tudja is, hogy az mit jelent. A részletesebb vizsgálat alapján pedig az is kiderült, hogy többségüket az embléma segíti a vásárlásban, és szívesebben vesznek olyan termékeket, amelyeken a jel szerepel. Felvetődhet persze a kérdés, hogy az a bizonyos „kiváló áru” ténylegesen milyen minőségű. A megtisztelő címke elnyeréséhez az kell, hogy „a termék műszaki paraméterei és korszerűsége közelítsék meg, érjék el a világpiacon jó minőségűnek elismert gyártmányok megfelelő paramétereit, csomagolása korszerű, a termék minősége egyenletes, a pótalkatrészellátás biztosított legyen.” A tanúsító védjegyeknek nem is annyira a használata hat a fogyasztói döntésekre, hiszen egy-egy márka enélkül is ismert és kedvelt lehet, mint inkább az embléma használati jogának megvonása. Világosan szemlélteti ezt a Vilupál-parkettalakk esete. Néhány évvel ezelőtt a nagyarányú minőségromlás miatt a terméket megfosztották a Kiváló Áruk Fóruma címtől. Ám a dobozok még hosszabb ideig emblémástól jelentek meg, de hogy a határozatnak eleget tegyenek, ezeket áthúzták. Az eredmény: a kereslet visszaszorulása, és a termelés 30 százalékos kényszercsökkentése. (A példa kirívó, ugyanis a KÁF-jel megvonása többnyire nem hat vissza ennyire erősen az értékesítésre.) Milyen hatással van az idegen védjegy a szocialista vállalat gazdasági eredményeire? Növeli-e a forgalmat, vásárlásra csábítja-e a vevőközönséget? A tapasztalatok szerint igen. Tipikus esete ennek a HUNGAROCOOP és a TRIUMPH cég 1974-es szerződése. A licencia alapján dolgozó magyarországi szövetkezetek köre egyre bővül, s a termék ma már uralja a piacot. A hazai gyártás egyelőre nem képes lépést tartani a világhírű céggel, így ezen a területen a magyar termékek védjegye szinte ismeretlen a fogyasztók előtt. Más kérdés, hogy ennek objektív okai is vannak, hiszen a kooperáló szövetkezetek — a nyugatnémet fél jóvoltából — a legkorszerűbb gépeket, a legjobb minőségű anyagot, tűt, cérnát használják, így tudnak eleget tenni a szerződés rendkívül szigorú minőségi követelményeinek. Ma már el sem tudnánk képzelni boltjainkat, presszóinkat Pepsi-Cola nélkül. (Hol van már az az idő, amikor „Pepsi- Colától lerészegedő amerikai katonákról” lehetett hallani?) 1970-től az amerikai vállalat licence alapján hazánkban a Fővárosi Ásványvíz- és Jégipari Vállalat gyártja a népszerű üdítőitalt. A PEPSICOLA GmbH adja a szükséges berendezéseket, a receptet, illetve a felhasználandó koncentrátumot. A minőségellenőrzés itt is rendkívül szigorú: a magyar fél havonta köteles mintát küldeni, amelyet aztán laboratóriumi vizsgálatnak vetnek alá. A minták minőségét még egyszer sem kifogásolták. A hetvenes évek során más magyar vállalatok is kötöttek szerződést a PEPSI-COLA GmbH-val. A licenciaszerződés minden esetben rendkívül előnyös volt számunkra, hiszen a korábban nehézségekkel küzdő Fővárosi Ásványvíz- és Jégipari Vállalat a hazai Pepsi-Cola piacra dobása után nyereségessé vált. Bizonyosan szerepe volt ebben a termék intenzív reklámozásának is, amely különösen ma, a négy legnagyobb versenytárs mellett hasznos. (Egyedülálló reklámötlet a Pepsi Bár, a Pepsi Snack Bár, a Pepsi Hajóbár létrehozása.) A licencia átadásához hasonló szerződéssel (franchiseszerződés) engedélyezik a nagy szállodakonszernek nevük használatát. Budapesten eddig négy világhírű szállodahálózat érdekelt: az Intercontinental, a Hilton, a Hyatt és a Novotel. A franchise-szerződés az átadó számára azért előnyös, mert üzletkörét így kiterjesztheti. Jóllehet, az új létesítmény nem az ő tulajdonában van, de ott azonos üzletvezetési módszereket és elveket alkalmaznak. A vevő köteles a szállodalánc többi tagjával megegyező színvonalú szolgáltatást nyújtani, s biztosítania kell a szállodák azonos „hangulatát”. Így az utazó nem fog csalódni, akár Budapesten, akár Párizsban vagy Londonban száll meg. A vevő ezért cserébe élvezi a hálózat hírnevét, üzletvezetési módszerekről sem kell külön gondoskodnia, s biztos lehet benne, hogy a szállodalánc törzsvendégei Budapesten sem fognak elpártolni. A védjegy rendkívüli gazdasági jelentőségét mutatják a gyakori védjegybitorlási esetek is. Érthető, hogy a védjegy tulajdonosa erélyesen lép fel a jogtalan használóval szemben, hiszen az alapvető érdekeit sérti. Sérti akkor is, ha ezáltal rosszabb minőségű áru kerül a piacra, de akkor is, ha a hamis védjeggyel forgalomba hozott termék azonos vagy kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkezik, hiszen így a gyártó vevőkörének egy részét sajátítja ki. Felületesen úgy gondolnánk, hogy ilyesmi csak nagy tőkés cégekkel fordulhat elő. Holott — különösen a fejlődő országokban — számos világhírű magyar védjegyet is utánoznak. Hogy csak a legismertebbeket említsük: FORTE, ELZETT, TUNGSRAM. A sértett fél sok esetben nem indít ilyenkor pert, lévén hosszú és költséges, hanem a sajtó útján hívja fel a vásárlók figyelmét a védjegybitorlásra. (Előfordul persze bírósági megoldás is: pár évvel ezelőtt a TERIMPEX indított pert, hat nyugatnémet vállalat ellen, amelyek az általuk gyártott szalámit és kolbászt pirosfehér-zöld színekkel díszítették.) Bitorlásnak tekinti a bíróság az összetéveszthető védjegyek használatát is, hiszen valóban alig van különbség például a Fabiani és a Fabinol vagy a Sparanice és Sparanyi nevek között. Ugyancsak tiltja a jog — bár nem mint bitorlást — a megtévesztő védjegy használatát, aki elég park-5 van hamis földrajziszármazást jelöl. Ilyen alapon nem engedélyezték a „St. Moritz” védjegy alkalmazását olasz vállalatnak, vagy a „Kent” szó használatáét francia, illetve a „Norge” nevét egyesült államokbeli kérelmezőnek. Mindezek az intézkedések a fogyaszat érdekét szolgálják. Éppúgy, mint maga a védjegy, amely sok esetben megkönynyíti a választást, és amelynek gazdasági értéke — különösen szocialista gazdasági viszonyok között — „felfutóban” van. (Közgazdasági és Jogi) Thiery Henriette Magyar Nemzet ÚJ KÖNYVEK GONDOLAT KIADÓ: Kozocsa Sándor—Radó György: A szovjet népek irodalmának magyar bibliográfiája 1955—1970.Horváth Árpád: Edison Megy a gyűrű vándorútra — Gyermekjátékok és mondókák Pere János: Esz és szenvedély MAGVETŐ KIADÓ: Benamy Sándor: Állampolgár voltam Közép-Európában Csurka István: Létezés-technika Kolozsvári Grandpierre Emil: Dr. Csibrák szerelmei Lipták Gábor: Nyitott kapu Bókay Antal—Jádi Ferenc—Stark András: „Köztetek lettem én bolond .. Versztók — Formák és kísérletek a legújabb magyar lírában Szerk. Kulcsár Szabó Ernő és Zalán Tibor) Fashrt, avagy viták a ,,fiatal irodalomról’* (Szerk.) Dérczy Péter) Weöres Sándor: Három veréb hat szemmel 1—2. kötet. MÁJUSI FESTMÉNYAUKCIÓNKRA NEVES MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI FESTŐK KÉPEIT március 28-ig ÁTVESSZÜK. Értékesebb festményekre előleget adunk felvevőhelyeinken: Budapest V., Kossuth Lajos utca 1—3. Budapest V., Szent István körút 5. (a Néphadsereg utcai oldal) Hétfőtől péntekig, 10 órától 17 óráig. BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT. Kiadvány az agitációs tanácskozásról Országos agitációs, propaganda és művelődéspolitikai tanácskozás címmel megjelent a Kossuth Kiadó gondozásában, az 1983. január 11—12-én megrendezett tanácskozás főbb anyagait tartalmazó füzet, amely közli Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának bevezető előadását és zárszavát, valamint Óvári Jv Miklósnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának hozzászólását. A kiadvány a közeli napokban kerül az üzletekbe. A TIT is részt vállal az ifjúság nevelésében Az oktatási intézmények nevelőmunkájának gazdagítása érdekében az utóbbi években a TIT tevékenysége mind szorosabban kapcsolódott az ifjúság iskolai oktatásához. A társulat sokoldalúan segítette az elmúlt évtizedben a szülők és a pedagógusok nevelési kultúrájának formálását is, nagy szerepet vállalt a tantervből hiányzó ismeretek pótlásában, a hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének megteremtésében, a jó képességű diákok tehetségének kibontakoztatásában. Egyebek közt erről számolt be a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országos elnökségének szerdán, Budapesten megtartott ülésén Kurucz Imre főtitkár. Az ötnapos tanítási hét bevezetése újabb ösztönzést adott a társulatnak érdekes szabad-idős programok szervezésére: a filmvetítések, a múzeum- és tárlatlátogatások, a vetélkedők megannyi lehetőséget adtak és adnak a tartalmas időtöltésre. A TIT az új tantervhez igazodva segíti az oktatási intézmények munkáját, például bővíti a technikával, a genetikával, az ökológiával foglalkozó tantárgyak ismeretkörét. A pedagógusok önműveléséhez, szakmai továbbképzéséhez a szabadegyetemi előadássorozatok, a nyári egyetemnek formájában járulnak hozzá. Számos helyen szerveznek a matematikatanítás új módszereit ismertető előadássorozatokat a szülők számára. A jövőben más — anyanyelvi és technikai — tantárgyakat is bevonnak ebbe a körbe, hogy megkönnyítsék a gyermekeiknek segíteni kívánó szülők helyzetét. A TIT tervei között szerepel az is, hogy olyan tematikákat, programokat dolgoznak ki, amelyek a családdal foglalkoznak. Csütörtök, 1983. február 16." Megyery Sári emlékesete Szép volt, okos volt és jóságos. E három tulajdonságával nem volt nehéz mindvégig fiatalnak megmaradnia és a súlyos évtizedek alatt is boldog serénységben élnie. Szerette és szolgálta a szépséget. Szerette és segítette a tehetséges, ifjú embereket, szerette és segítette az öreg, bajba jutott, elárvult kollégákat. Színészeket, újságírókat, írókat, tanárembereket, grafikusokat. Szerette Magyarországot. Dühös és elégedetlen szeretettel, míg idehaza élt, 1938-ig. Gyöngéd és segítőkész szeretettel szerette választott, második hazájából, Franciaországból, negyvenöt éven át Lucy von Blondel néven ismerte meg a filmvilág, a némafilm hajdanvolt közönsége. Jókai hősnőket játszott idehaza, az Uher-cég mozijában. Édes és észbontó nőalakokat Berlinben, immár filmtörténetté nemesedett korszakban, a húszas évek mozilázában. Rövid idő alatt összesen negyvenkilenc film főszerepét formálta meg és nemzedékek szemében lett e sikerfilmek révén a század asszonyideálja, a film nagyasszonya, ő maga azonban, miközben hírneve egyre nőtt, üresnek, talminak találta a filmes életet. Félt a hangosfilm új technikai követelményeitől is. Hátat fordított hát a filmvilágnak és immár Megyery Sári néven felcsapott hírlapírónak, írónak és költőnek. De nem is felcsapott, szigorú munkával ránevelte magát az írás mesterségére. Irt regényt és társadalmi riportot, szerelmes verset, elbeszélést.írásai egyre-másra láttak napvilágot. Cikkeit a Pesti Napló, a Pester Lloyd és a Színházi Élet közölte rendszeresen. Könyveihez Szőnyi István és Molnár C. Pál készített illusztrációkat. Megyery Sárit csakhamar éppen olyan szeretettel fogadta és ismerte el az olvasóközönség, ahogyan évtizeddel azelőtt Lucy von Blondelt rajongta körül. Azokhoz a ritka emberekhez tartozott, akiknek az írás mindennapi boldog kényszer volt, munka és önnevelés, az őszinte vallomástétel próbája. Tiszta szembenézés a világ történéseivel és az állandó, zaklató kérdéssel, mi dolgunk a világon? „Idestova egy fél évszázada, hogy nem volt olyan üres nap, amelyen le ne írtam volna mindazt, amit átéltem. — írta Megyery Sári. — A legértéktelenebb esetektől kezdve a szinte történelmi pillanatokig. Egy óriási ládában őrzöm ezeket az iskolafüzeteket, s ha néha fellapozom őket, megáll az eszem, hogy milyen gazdag, izgalmas életem volt! Megismerve a gazdagságot, szegénységet, s az érzéseknek egész skáláját! S a rengeteg csalódás, balsiker, testi és lelki szenvedés ellenére a végén rájövök, hogy öregségemre mindent elértem, amit nagyon akartam. S milyen jó, hogy annyi vágyam, amiért odaadtam volna a lelkem üdvösségét, vízbe esett ...!” Jó lenne tudni, most, hogy Megyery Sári végleg hazaköltözik és végakarata szerint valamelyik budapesti kolumbáriumban lel végső nyughelyét, mi lesz a sorsa az óriási, párizsi ládának. Gazdag életanyagú, szép írásokat őrizhet az a láda, hiszen Megyery Sári mindennapi írásgyakorlataival ötvenesztendősen angol és francia egyetemeken végzett stúdiumaival olyan tökéletessé formálta stílusát, saját szellemi egyéniségét, ami csak a legnagyobb embereknek sajátja. Ezt a remek stílusú, tiszta őszinteségű és bátor emlékezésű írót a Magvető Kiadó jóvoltából a hazai olvasóközönség is ismerheti. MegyerySári önéletrajzi kötete, az Én is voltam jávorfácska ugyanis — igaz nem túl nagy példányban — idehaza is megjelent. Történelmi körkép és irodalomtörténeti arcképcsarnok egyszerre ez a könyv. Fölvonul benne a századelő dzsentrivilága, nagypolgári rétege, megismerhetők belőle a korabeli bohémek. És megismerhető belőle Kosztolányi Dezsőnek, Karinthy Frigyesnek, József Attilának, Márai Sándornak élethű arcképe. A Jávorfácskának — mely Párizs felszabadulásának estéjével, a hálaadó harangzúgással ér jószerint véget —, úgy tudom, készült a folytatása is. Nem készült a halálra, az bizonyos. Nem is félt tőle. Tette, amit tennie kellett. Ápolta, féltette idős férjét, Andrá Láng-ot, a neves francia írót, színpadi szerzőt és újságírót. Méltó helyére, a mi Nemzeti Galériánkba juttatta el szeretett képeit, Szőnyi István és Molnár C. Pál munkáit. És írt, írt, írt. Szeretettel a világról. Szeretettel a kis francia suhancról, aki a fényes párizsi utcán ki akarta őt rabolni, hogy tettével írói élményeket szerezhessen, írt arról, hogy magyarországi tévészereplése milyen új, érdemes barátságokat szövött köré, írt múltról, írt jelenről. És Somlyó György sorát ismételgette, írásban és fennhangon: „nem, kit a végzet szeret, — de ki saját végzetét megszereti, az a boldog”. Megyery Sári boldog ember volt Olyan boldog, hogy boldogságából még azokra is hárult valamennyi, akik a közelébe kerültek. Hidegebbek lesznek a napok nélküle. Lőcsei Gabriella f Sacyo maradt meg utolsónak Párizsban, akit szerettem. Szerettem a távolban mindvégig. Nem a szépségéért, hanem a szellemmé átlényegült valójáért, amellyel oly ritkán találkozunk. Nem halt meg fiatalon, hiszen ő is még a tizenkilencedik században született Amikor 1924-ben hazatértem bécsi emigrációmból. Pesten sok legenda szólt már róla. Kamarási méltósággal jelzett apja és alapítványi hölgy anyja volt, de ő fütyült az előkelő származásra. Mindennél jobban a művészet és az irodalom vonzotta. Színészetet tanult, és magas pártfogással beállt a némafilmhez sztárnak. Gyermekkorában német nevelőnője, aki oly elragadónak találta, Sári helyett Sacynak nevezte, a német, Schatz, azaz kincs értelmében. A haja aranyszőke volt, így szinte természetes, hogy filmneve: Sacy von Blondel lett. A weimari Németországban Reinhardt rendezte filmjeit. A nálunk is mindinkább elharapódzó német fasizmus egyenesen abba kergette őt, hogy az üldözötteket magához ölelje. És egész életére hű maradt önmagához. 17 első könyvem, az Élet helyyett órák 1940 könyvnapjára jelent meg. A könyvnap másnapján reggel egy küldöncfiú nagy csomaggal csöngetett be hozzám, és egy levéllel. Lacy írt nekem, akkor éppen itthon volt Pesten, a könyvemről mondott jóleső szavakat. Ez a levelem is elveszett, mint annyi értékes régi dokumentumom a fasizmus végnapjaiban. De az a virágcsoda, amely cserépben nőtt — fehér füli díszítéssel és világoskék szalagokkal ékesen, illatosan, az ma is itt áll előttem. Azért küldte Lacy, mert „könyved őszinte, őszinte, őszinte”. Leveléből ennyi maradt meg emlékezetemben. Igen, ő az őszinteségét tartotta a legkötelezőbbnek szóban és írásban. De eszerint élt és cselekedett ő maga is, és irányította sorsa fordulatait A hitleri világtól annyira iszonyodott, hogy itthon mindenét elhagyta, eladta, már a harmincas évek derekán mindenen „túladott”. Egyesegyedül elutazott Nyugatra, és egyenesen Párizsban kötött ki. Ott a szépséges Lacy egy szerény megjelenésű, igen művelt, haladó és emellett klaszszikus hagyományokat őrző író, színpadi szerző és filmkritikus közeledését fogadta el. Az elzászi származású André Lang-ét, aki olyanforma gondolkodó volt, mint Anatole Francé. Még a harmincas évek második felében Lacy feleségül ment hozzá. A német megszállás embertelen idején szorosan mellette állt, és szeretetével védte. Vállalta ezt a kockázatot, mert hozzátartozása utolsó percig őszinte volt. Azért nem jött Lacy gyakrabban Pestre, mert féltette beteg férjét magára hagyni. A sors úgy hozta, hogy most mégis magára hagyta. Végleg. Időnként levelet küldött nekem. Leveleit mind őrzöm ... Az utolsót múlt év december 9-én írta. Ezt nem kézzel, mint addig, hanem írógéppel. De aláírása és a reszkető kézzel írt levélboríték címzése sokat árul el. Amikor a levelet megkaptam, nem sejtettem, hogy halála ily közel van. Egyetlen szeretett rokona Budán él, a várban. Nyolcvanhárom éves korában ma is több idegen nyelvet tanít. Sacy gyakran írt neki, megszólítása ez volt: „Angyali rokony!” Egy-két évvel volt idősebb Lacy őnála. Tőle tudom, hogy az Eiffel toronyra néző szobájában férje ott volt, amikor Lacy lehunyta szemét, és többé nem nyitotta fel. Kegyes volt vele a halál. Talán ez volt emberszeretetének jutalma. Párizsban, a Pére Lachaise temetőben február 10-én búcsúztatták porig lesújtott férje és szerető barátai. Jávorfácska, jávorfácska, szépséges jávorfám. Utolsó akaratod is őszinteség. Magyar maradtál Párizsban is, és végakaratoddal kívánod, hogy hamvaidat szülőföldedre hozzák. Mert örök Hazád mégsem Párizs, hanem ez az ország, amely a miénk. Jávortám, neked is ki kellett dőlnöd, ahogy mindannyian kidőlünk a magunk óráján. Dénes Zsófia