Magyar Nemzet, 1983. március (46. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-22 / 68. szám
Kedd, 1983. március 22. Magyar Nemzet Az otthonteremtés útján Merre tartanak a lakásszövetkezetek? A lakáskérdés a világ nagy problémája, s az urbanizáció ellenállhatatlan áradása még ott is korunk nagy feladatává teszi a lakásépítésnek és a lakások fenntartásának jobb megoldását, ahol a régi lakásállomány viszonylag jelentékeny. Méginkább a mi, szocialista társadalmunkban, ahol az örökölt hiányok kritikus mértékig halmozódtak, s ugyanakkor az igények kielégítését politikailag elismerjük és a szocialista rendszerünk alapvető részének tekinthetjük. Erdei Ferenc írta a fenti sorokat, több mint tíz esztendővel ezelőtt. Fontos feladatokat jelölt meg e néhány szóban, sőt — ma már tudjuk — egész feladatrendszerről beszélt. És hiába telt el azóta egy évtized, ha a jeles szerző élne, ma is ugyanezt írhatná. A lakáskérdés továbbra is, ma is nagy probléma, megoldása állandóan napirenden van. Sokféleképpen lehet hozzáfogni az otthonteremtéshez, s a számos változat közül egyre nagyobb figyelmet, hangsúlyt kap a lakásszövetkezetekbe való tömörülés. Ma már csaknem világszerte elfogadott alapelv: a lakásépítés és a lakásgazdálkodás csak olyan módon lehetséges, hogy az állam céltudatosan összehangolja és felhasználja az egyéni erőforrásokat, a szövetkezeti építkezések lehetőségeit és az állami tevékenységeket. Az első kettőnek különös hangsúlya van korunkban, bár a lakásszövetkezeti mozgalmat nem napjaink felfokozott igényei hívták életre. A Házépítő Tisztviselők Egylete 1883-ban nyitotta meg a sort. (Amit létrehoztak, maradandónak bizonyult, a Népliget melletti településrészt ma is „tisztviselőtelepnek” nevezik.) A századi forduló idején már huszonhárom lakásszövetkezet működött az országban. Az első világháború évei után, alighogy elhallgattak az ágyúk, újra lábrakapott a lakásszövetkezeti mozgalom. Aztán ismét megtorpanás következett... majd újra fellendülés. 1980-ban már a szövetkezetek kezelésében volt az az évben felépült új lakások csaknem húsz százaléka. A fejlődési tendenciát nézve 1990-ben a lakásszövetkezetek majdhogynem félmillió lakás kezelését látják majd el, ami a tervezett lakásállomány mintegy 13 százaléka, a városias többszintes lakásoknak megközelítően a fele. Növekvő népszerűség... Egy nagyobb tanulmányban olvasom az adatokat. Címe: Lakásszövetkezetek a népgazdaságban. Szerzője dr. Pál József, a SZÖVOSZ lakásszövetkezeti főosztályának vezetője. Ő a téma avatott, jó ismerője, fejében vannak a számok, adatok. De az összefüggések is, azok, amelyek indokolják, hogy miért növekszik hazánkban a lakásszövetkezetek száma? Mi az, ami vonzó az emberek számára ebben az építési módban? Kérdésünkre újfent adatokkal kezdi a választ. — A lakásszövetkezés népszerűsége egyre nagyobb. Ma 250—260 ezer család érdekelt benne. Ha az átlagos családszámot nézzük: több mint egymillió ember. 232 ezer lakás van a szövetkezők birtokában és további 20 ezer építése folyik. Tulajdonképpen 1959-től számíthatjuk a lakásépítésre történő szövetkezés fellendülését, az 1970-es években újabb, minden eddiginél nagyobb jelentőségre tett szert ez a mozgalom. A lényege tulajdonképpen az, hogy a magánerők bevonásához teremti meg a lehetőségeket. Telek és pénz — Mit tart ön a lakásszövetkezetek előnyének? — Rendkívül nagy előny, hogy a tervekről maguk a tagok döntenek. Ugyancsak a szövetkezeti tagok társadalmi ellenőrzése kíséri végig a kivitelezést, tudják, hogyan készülnek el a lakások, ismerhetik minden csavarnak, szögnek a helyét. Következésképp azt is tudják, hogy minek a karbantartására kell ügyelniük. A saját akaratuk szerint végezhetik a környezetrendezést. És az is említésre méltó előny, hogy az épületeket sajátjuknak tekintik, a házkezelés és karbantartás tehát hatékonyabb, mint a másfajta épületeknek A szövetkezeti tag közre tud működni az építésekben, részt vehet a munkákban, s ez nem elhanyagolható költségcsökkentő tényező. Említést érdemel, hogy vállalata támogatásával is sokat lendíthet ugyén. Az új irányelvek egyébként az eddigieknél többet várnak a vállalatoktól... — Vannak, akik szerint túl sokat... — A vállalat bármit adhat a dolgozójának, szabályos keretek között. Segíthet a tervezés munkájában, kölcsönadhat gépeket, szállítóeszközöket és így tovább. (Ezzel szemben az OTP-nél csak pénzre tarthat igényt az építkező.) A lakásépítő szövetkezetek számtalan előnye mellett akadnak azonban nehezen leküzdhető hátrányok, akadályok is. Az egyik például az, hogy míg a „kulcsrakész” lakásoknál akkor fizet az új tulajdonos, amikor beköltözik, itt végig részt kell venni az építkezésben. S ez az idő legkevesebb két és fél év. — A szövetkezőnek fel kell készülnie erre az időre — mondja Pál József —, ahogy az előre nem látható eseményekre is. Anyagilag, idegileg egyaránt... — Sok vita forrása az előkészített területek hiánya. — A közművesített telkek a városokban mindinkább fogyóban vannak, de fogalmazhatnék úgy is: elfogytak. Az az iányelv, hogy a szövetkezetek maguk is részt vehessenek az építkezéshez szükséges terület bekészítésében.. Meg kell mondanom azonban: az emberek nem szívesen vállalják ezt, illetve az ehhez szükséges időt, körülbelül másfél évet. Ennyivel előbb kell ugyanis ebben az esetben belépniük a szövetkezetbe. Éppen ezért arra kívánjuk ösztönözni a tanácsokat, hogy a lakásszövetkezetek számára lehetőleg készítsék elő a telkeket, közművesítsenek, csatornázzanak. Ha a tanács erre képtelen, mert nincs miből, s ez gyakran megesik, akkor még mindig előkészítheti az OTP! Igen ám, csakhogy az OTP-nek is van saját építkezése, tehát ettől a szervezettől számottevő ilyen tevékenység a szövetkezetek számára nem várható. A későbbiek során a megoldás mindenképpen az lesz, hogy a lakásépítő szövetkezet maga oldja meg a területek előkészítését. Miféle finanszírozási lehetőségek állnak e téren rendelkezésre? — Először is: a vállalat adhat pénzt előre ki nem jelölt dolgozóinak. Ezt akkor teszi, amikor hozzáfognak a munkához, de csak a terület előkészítése után választja ki dolgozói közül a lakás későbbi tulajdonosát. Azt az összeget pedig, amelyet már befektetett, adhatja vállalati támogatásul. Segíteni a fiatalokat! Sajnos, még nem gyakori ez a megoldás. A vállalatok eddig nemigen ismerték fel az ebben rejlő lehetőségeket, inkább a kényelmesebbet, az azonnali támogatást alkalmazzák. — Szerencsére van jó példa is — mondja Pál József. — A budapesti Centenárium lakótelep, az Ikarus és az EMG közreműködésével a fentiek szerint készült... A másik megoldás, hogy a tanács rábízza a szövetkezetre a pénzforrásait, meghatározza, hogy mennyi területet kell előkészíteni, s a munka végeztével elszámoltatja őket. Ezt a módszert alkalmazzák például Nyíregyházán, s a tapasztalatok azt igazolják: bevált. Van egy új irányelv is, ez a folyamatosan építő szövetkezetekre vonatkozik: az ilyenek kapjanak hitelt az elvégzendő munkára. És végül megemlíteném az előtakarékosságot. Ez olyan konstrukció lehetne, mint az ifjúsági takarékbetét, de egy konkrét lakáshoz kapcsolódna. Az idén Nyíregyházán és Hódmezővásárhelyen folytatunk ilyen irányú kísérleteket. — A hosszú távú előtakarékosságon, a „lakásbetéten” kívül vannak-e még olyan újdonságok a törekvések között, amelyek a fiatalok lakáshoz jutását hivatottak segíteni? — Igen. Például az olyan építőszövetkezet létrehozása, amely a házgyári kivitelezésű épületek befejező munkáit, a tagok közreműködésével maga végzi. Itt pénz is megtakarítható, és az egyéni igények is jobban kielégíthetők. Követhető ezenkívül a szegedi példa is. Ebben a városban az ifjúsági otthonnal szoros kapcsolatot kialakító, folyamatosan építő szövetkezet működik. A szövetkezeti tag, lakása elkészültéig az ifjúsági otthonban lakik, és rendszeres előtakarékosságot, valamint munkavégzést vállal. Beszélgetésünk elején feladatrendszert említettünk. Ennek néhány elemét, alkotórészét, megvalósulási lehetőségét vette sorra a főosztályvezető. De volna még miről szólni. Például az építtető kiszolgáltatottságáról. Azt kellene elérni, hogy a jövőben az építtetők versenytárgyalás útján szerződhessenek az igényeiket legjobban kielégítő vállalattal, vállalkozóval. Ugyanakkor természetesen érdekeltté is kell tenni a kivitelezőket a munkavégzésben, hogy a későbbiekben többet, jobbat, minőségi munkát követelhessenek meg a lakások építői. Azok, akik nem félnek az áldozatvállalástól, hajlandók föláldozni az egyéni családi erőforrásokat, „beépíteni” saját kezük munkáját is leendő házukba — akik e klasszikus, szövetkezeti formát választják az otthonteremtéshez. Kapuvári Gábor MÁJUSI ÉKSZERAUKCIÓNKRA MÁRCIUS 28-IG VESZÜNK ÁT KÜLÖNLEGES RÉGI ARANY ÉS EZÜST ÉKSZEREKET, ÓRÁKAT FELVEVŐHELYEINKEN: Budapest V., Párisi utca 2. Budapest VI., Népköztársaság útja 43. Hétfőtől péntekig, 10 órától 10 óráig. BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT ................ ------------- Kisebb készletteli Csak kelendő árut a raktárba Aligha akad az országban olyan kereskedelmi vállalat, amelynek árukészlete sokrétűbb és változatosabb lenne, mint a Műszaki Árut Értékesítő Vállalaté. Különböző típusú targoncák, raktárberendezések, hűtőberendezések, konyhaipari gépek, üzletberendezések, munkavédelmi eszközök, borászati és pincegazdasági termékek és ... nehéz lenne felsorolni azt a több tízezer fajta terméket, amellyel foglalkoznak, és amely az elárusítóktól naponta a vásárlókhoz kerül. A lakossági ellátást kiskereskedelmi egységeink végzik — mondja Csáki László a vállalat vezérigazgatója —, de termékeink döntő többségét közületek és intézmények vásárolják, s természetesen vállalatunknak a fő rendeltetése a nagybani árusítás. Hogy mlyen eredménnyel, erről a számok beszélnek. A tavalyi év a vállalati szakemberek várakozásainak megfelelően alakult, tervüket 104,2 százalékra teljesítették. Ez azt jelenti, hogy az előirányzott 6,1 milliárd forint helyett több mint 6,3 milliárd forint volt a forgalmuk. A múlt évben különösen jó eredményt ért el a munkavédelmi osztály cikkeiben alapvető ellátási gond nem volt. Jól dolgozott a szállítási és anyagmozgatási osztály is, amely 107 százalékra teljesítette tervét. A forgalom az előző évekhez képest javult, ez főleg abban mutatkozott meg, hogy az osztály termékeiből az ellátás — belföldi és importárukból egyaránt — folyamatos volt. — Ennek az osztálynak a termékeit valamennyi iparágban használják, illetve vásárolják. Az általunk árusított gépekhez az alkatrészeket is vállalatunk forgalmazza. Sokat javult a szocialista importból származó targoncaalkatrész kereskedelme. Két éve megalakult, az AGROSZOLG, és ebbe a társulatba belépett tizenegy termelőszövetkezet melléküzemágai szervezetten végzik a targoncák javítását. Az ehhez szükséges alkatrészeket vállalatunk szerzi be és adja számukra. Nem volt zavartalan azonban a kereskedelmi és vendéglátóipari gépellátás — folytatja a vezér-, igazgató. — Ennek fő oka, hogy a szállító vállalatok nem teljesíthették szállítási kötelezettségeiket. — Takarékoskodnunk kell a költségekkel, különösen az olyanokkal, mint a szállítási kiadások, amelyek megközelítik az ötvenmillió forintot. Fokozatosan kell figyelnünk arra is, hogy csak olyan áru kerüljön a raktárba, amelynek van piaca. Az elmúlt években e téren már értünk el eredményeket, ám az 1983-ra megszigorított közgazdasági szabályozók még inkább arra ösztönöznek bennünket, hogy kisebb készlettel dolgozzunk. Kertész Klári Siker és balsiker Tabletta-csúcs 1981-ben mintegy 78 ezer művi vetélést tartottak számon az országban. Ez sikernek, balsikernek egyaránt mondható. Siker az 1969-es elkeserítő rekordhoz képest, amikor 207 ezer művi vetélésről számolt be a statisztika. 1975-ben a népesedéspolitikai intézkedések hatására, először jelentették, hogy immáron nem éri el a 100 ezret a művi abortuszt elszenvedő nők száma, és azóta is évről évre kevesebb. Ugyancsak 1975-től fogynak a spontán vetélések is, amelyeknél egyharmadát egy, vagy több terhességmegszakítás előzte meg, vagy talán okozta is. Eredménynek tetszik az is, hogy míg voltak esztendők, amikor jóval több volt a terhességmegszakítás, mint a szülés, addig 1977-től 1979-ig kétszer annyi gyerek jött élve a világra, mint ahány méhmagzatot eltávolítottak. Elgondolkoztató viszont, hogy bár esztendőről esztendőre kevesebb a terhességmegszakítás, 1980-tól a művi abortuszok élve születésekhez viszonyított aránya növekszik, minthogy kevés gyerek érkezik. Nyitány Az abortuszok visszaszorítását elősorban a korszerű fogamzásgátlók elterjedése, másodsorban a feléledő szülési kedv okozta. Lényegében azonban a terhességmegelőzési és megszakítási szándék töretlenebb, mint a gyermekvállalási eltökéltség. Sorsdöntő lehet, hogy az asszonyi élet szüléssel, vagy művi vetéléssel veszi-e kezdetét. A beavatkozás folytán megtörténhet ugyanis, hogy a kívánt gyerek nem születik meg (lásd spontán vetélések!) vagy a terhesség lefolyása nem zavartalan, netán a szülésnél szövődmények lépnek fel. Ám ha egy süldőlány gyereket hoz a világra, annak is lehetnek káros következményei az anya fizikai és lelki állapotára, nem is szólva a gyerek felnevelésének buktatóiról. A tizenöt-tizenkilenc évesen művi vetélésen átesett nők aránya évek óta alig változik: a beavatkozást elszenvedettek 10 százalékát adja. Az ifjú nők egyötöde fővárosi, négyötöde vidéki. Ami jelzi a megelőzés tudatossága, szándéka és lehetősége közötti területi különbségeket, ami a nők minden korcsoportjára vonatkozik. A művi vetéléshez folyamodók 20 százaléka gyermektelen. Ez sem éppen örvendetes a későbbi szülések esélyei szempontjából. Talán ezt mondhatjuk el az egygyermekes anyákról is, akik a terhességmegszakításokon átesettek 21 százalékát adják, és jobbára fiatalok. Miként a különböző betegségek esetén veszélyeztetett korosztályokról beszélünk, akként beszélhetnénk erről a tettességüket megszakítók körében is. Megelőzés A gyógyszertári forgalomból kiszámítva, a hormonális hatáson alapuló fogamzásgátlók fogyasztásában Európa élvonalába kerültünk. Némelyek azt gyanítják, hogy e számítás hibás, minthogy külföldiek is gyakorta nálunk szerzik be készleteiket. De a női népesség körében folytatott felmérések azt mutatják ki, hogy az említett előkelő pozíciót a „kiviteltől” eltekintve is elértük és tartjuk. Azért is tarthatjuk, mert Nyugat-Európában egyre inkább visszatérnek a hagyományos, elsősorban a férfiak alkalmazta védekező szerekhez, eszközökhöz. Nálunk ennek nincs nyoma. Nem érvényesül az azelv, hogy mindenkinek, korához, egészségi állapotához, kulturáltságához, életmódjához igazodó védekezőszert kell felírni. Most a tabletta uralkodik el, és ezt követik az egyéb nőkre szabott eszközök. A nők éppúgy ragaszkodnak a tablettához, mint a náthás emberek az antibiotikumhoz, holott némelyek egészségének nem használ. A feministák azt mondanák, hogy a férfiak azért hárították át a védekezés felelősségét, hogy legyen miért felelősségre vonni a nőket Én inkább azt hiszen, hogy a nők azért vállalták a védekezést, hogy megmenekülhessenek az abortusztól. Ily módon az első gyerekek 80 százalékát a művi vetéléstől megkímélt asszonyok hozzák a világra. Ha az egygyerekes fiatal nőket nagyobb mértékben megkímélhetnénk az utólagos beavatkozástól, úgy az utódok minőségében még nagyobb javulás mutatkoznék. A terhességmegszakításon áteső nők legnagyobb csoportját a kétgyerekes anyák alkotják. Egyötödük fővárosi, négyötödük vidéki, ők azok, akik az engedélyt „játszva” megszerzik, mert a két gyerekhez még egy szülészeti esemény, például egy spontán vetélés, vagy egy betegség kell és megvan a papír. De megteszi betegség helyett egy családi probléma is. Elgondolkoztató, hogy ha ezek a kétgyerekes anyák nem akartak gyereket, miért nem előzték meg a terhességüket ? Lehet, hogy tépelődés után szánták rá magukat erre a lépésre? A tépelődésben viszont egy másik megoldás lehetősége is rejlik. Az már népesedéspolitikai feladat, hogy megtalálják azt a kedvezést, ami a szülés vállalására késztetne. Úgy tetszik vidéken könnyebben szót érthetnének a nőkkel, a házastársakkal, mint a fővárosban. Elutasítás 1981-ben 3500 kérelmezett terhességmegszakítás elmaradt. Közülük több mint kétezer azért, mert a nő nem jelentkezett műtétre, illetőleg visszavonta a kérelmét Ez is bizonyítja, hogy döntése nem volt véleges és visszavonhatatlan. A műtét elmaradt , azért is mert a nő nem volt terhes, illetőleg a bizottság döntése előtt és után elvetélt. Első és másodfokon mindössze 800 nőt utasítottak el. A fele nem fellebbezett. Az elutasítás oka elsősorban a kérelem indokolatlansága, megalapozatlansága, másodsorban az előrehaladott terhesség volt. . Hosszabb idő óta nincs lényeges változás az engedélyezés és az elutasítás arányában Sőt 1980-ban és 1981-ben egyezik azok száma is, akik a terhességmegszakításhoz a bizottság beleegyezését bírták és mégis szültek. Nem módosult azok aránya sem, akik mindenképpen elnyerik a bizottság beleegyezését. Például a hajadonok, elváltak, özvegyek, ők adják a művi beavatkozáson átesettek 30 százalékát. Ezután indokolt a kérdés, hogy miért van szükség bizottságosdira, miért nem adhat egyszemélyben ama kórház, vagy klinika vezetője engedélyt, ahol a terhességet megállapították és a beavatkozás megtörténhet. Miért nem utasíthatja el az indokolatlanul kérelmezőt, legalább elsőfokon és csak a fellebbezésről döntsön egy másik fórum. Ennek elvi lehetőségét már tavaly is megadta az Egészségügyi Minisztérium, de a végrehajtás elrendelésével nem minden megyei tanács buzgólkodik. Talán ódzkodnak a felelősségtől? Így tehát folyik a bürokratikus eljárás, előterjesztés, bizottsági döntés, fellebbezés, holott fellebbező is kevés van. Pedig jobb volna ezt az energiát netán a nők megbontása, megszégyenítése vagy csak a felesleges iratgyártás és ülésezgetés helyett például az egészségkultúra növelésére és a terhesség nem uniformizált megelőzésére fordítani. Az sokkal inkább visszaszorítaná a terhességmegszakításokat és javítaná a népesség minőségét is. Kovács Judit 7