Magyar Nemzet, 1983. november (46. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-20 / 274. szám

i Kórházak a főváros közepén A közelgő év vége egyúttal azt is jelenti, hogy túl leszünk a tervidőszak harmadik esztendején s ilyenkor már nagyjából valószínűsíthető, hogy mi minden valósul meg és mi szenved késedelmet a korábban szentesített elképzelésekből. Egy, a közelmúltban megtartott tájékoztatón a fővárosi tanács vezetői részletes prognózist adtak a vár- t ható teljesítésekről s ezek között nem kis szomorúsággal állapították meg, hogy — bár az egészségügy változatlanul a kiemelt ágazatok közé tartozik — a kórházfejlesztésben számottevő lemaradás várható. Az már szinte bizonyos, hogy a kórházi ágyak tervezett kétezer-kétezerkétszázas gyarapodása maradéktalanul nem valósul meg, az ismételt határidőmódosítások és szervezési intézkedések ellenére sem. Ludas ebben mindenekelőtt az építőipar, amely jónéhány egészségügyi beruházást nem teljesít a vállalt határidőre. Megemlítendő itt elsősorban a Középületépítő Vállalat, amely a felszabadulás utáni egyetlen új fővárosi kórházat, a Dél-Pestit építette, s jelenleg is több fejlesztésen munkálkodik. Ám ugyancsak ez a vállalat kapta feladatául az Állami Operaház rekonstrukcióját, s egészségügyi aspektusból úgy tűnik, mintha ebbéli kötelezettségét fontosabbnak tartaná. A többi kórházi fejlesztést javarészt vidéki illetőségű vállalatok végzik, s a késedelem az ő lelkismeretüket terheli. Dr. Varga Árpád, a fővárosi tanács egészségügyi főosztályának vezetője köntörfalazás nélkül beszél a gondokról, amelyek gyökerei természetesen nem mai eredetűek. Köztudott például, hogy a fővárosi kórházak átlagéletkora 70—80 év, s legtöbbjük a központban helyezkedik el. Nyilvánvalóan azért, mert a század elején aligha álmodtak olyan nagyságrendű terjeszkedésről, mint ami a felszabadulás után bekövetkezett. Ha csupán a rendelkezésre álló ágyszámot tekintjük — s önmagában az ágy léte messze nem garancia a megfelelő ellátásra —, akkor nincs ok panaszra. A fővárosi tanács ez idő szerint mintegy tizenhétezer-ötszáz kórházi ágy felügyeletét látja el, s további tizenháromezer ágy található az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó klinikákon, országos intézetekben. Utóbbiak gyakorlatilag a gyógyító kapacitásuk felével, a beutalási rendeletben szabályzott módon vesznek részt a betegellátásban. S bár a kétféle irányítású intézményrendszer között egynéhány kédésben nem teljes az egyetértés, az kétségtelen, hogy számos szakmai vonatkozásban kisegítik egymást. Mindez azonban nem változtat azon az aránytalanságon, hogy bizonyos ágyakból a kelleténél több van, míg másokból kevés. Ez döntően a ,,hagyományoknak" köszönhető, amelyeken — s ez vitathatatlan — már jóval korábban változtatni kellett volna, így például fekvőbetegellátó intézményrendszerünk változatlanul nem, vagy csak alig számol a populációban bekövetkezett alapvető változásokkal. Ennek legmarkánsabb precedense az a tény, hogy ma a budapesti lakosok 25 százaléka túl van a hatvanadik életévén, s nyilván felesleges érvelni arról, hogy az idős korúak gyakrabban betegszenek meg, több mindenféle bajuk van, mint annak előtte, s ugyanakkor lassabban is gyógyulnak meg. Következésképpen a jelenleginél lényegesen több, úgynevezett „hosszú ápolási idejű ágy” kell a jelenleg meglévőknél. Annál is inkább, mert egy aktív belgyógyászati ágyon — amelyen nem ritkán olyan bácsi vagy néni fekszik, akit csak azért nem küldenek, haza, mert „otthon” nem lenne létszámra senki, aki a gondját viselné — sokkal hatékonyabb gyógyító munkát lehetne végezni. A másik momentum — amit dr. Varga Árpád felemlítette, a csökkenő gyermekáldás, aminek következtében feleslegessé váltak szülészeti ágyak, a minisztériumi intézményekben éppen úgy, mint a fővárosiakban. Ennek ellenére a Csepeli Kórházban hamarosan átadnak egy több mint száznegyven ágyas szülészeti-nőgyógyászati osztályt. „Mentségül” csak az hozható fel, hogy ez a beruházás még akkor startolt, amikor a népesedés felszálló ágban volt. Csakhát — hiába volt időben pénz, kiviteli terv, érvényes szerződés — a munka még a megszokottnál is jobban elhúzódott. Hasonlóan időszerűtlennek tűnik a Róbert Károly körúti kórházban néhány éve elkészült szülészeti pavilon felépítése, mert pár utcasarokkal odébb, az Orvostovábbképző Intézet — ahol nem olyan régen az ötös ikreket világra segítették —, most már maga is győzi az ellátni való feladatokat. Ugyanakkor az ellátási körzetben vészesen kevés az aktív belgyógyászati ágy. Mindenekelőtt azért, mert három évvel ezelőtt az épület használhatatlansága miatt kétszázötven belgyógyászati ágyat meg kellett szüntetni — éppen a Róbert Károly körúti kórházban. Vagyis a rekonstrukció — s ez is tekintélyes nagyságrendű a főváros fekvőbetegellátásának javulásában — gyakorlatilag ágyveszteséggel jár. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy rozoga kórházépület megerősítését követően a falak közé nem a régi technikát telepítik vissza, hanem a korszerű követelményeknek megfelelőt. Ami azt jelenti, hogy az adott területen belül létesítenek vizsgáló, előkészítő, szociális helyiségeket, s az is természetes, hogy egy 30 ágyas hodályból nem lehet öt darab, egyenként hatágyas kórtermet kialakítani. Volt ugyan arra példa, a Korányi Kórházban, hogy mindent a réginek megfelelően, a változtatás igénye nélkül újítottak fel, de ezt a másfél évtizedig elhúzódó vesszőfutást ma már csak mint a tanulópénz megfizetésének időszakát emlegetik. Nehézségek persze ma is vannak, így például jobb lenne, ha orvosi technológiával a jelenleginél több cég foglalkozna, s akkor nem kellene egyből vagy esetleg kettő közül választani. Másrészt az építőknek általában a teljes épületet kell átadni, hogy ott áldásosan működjenek, amivel egyidőben a kieső gyógyító kapacitást máshol — nyilván a zsúfoltság fokozásával — kell pótolni. Az egymás mellett élés egészségügyiek és építők között — finoman fogalmazva — kölcsönös kompromisszumokon alapul. Az egészségügyiek a kívánt szinten gyógyítani, az építők pedig a határidőt teljesíteni képtelenek a kényszerű társbérletben. A fejlődés az említett gondok ellenére is számottevő a VI. ötéves terv eddig eltelt időszakában. Háromszázharminc ággyal gyarapodott a Margit Kórház, ötvennel a Heim Pál Kórház, év végén négyszázötven ágyat átadnak a Dél-pesti Kórház elmeosztályán, s megbízható garanciánk van arra is, hogy 1985- ben pont kerül a László Kórház és talán a Margit Kórház II. fejlesztési ütemének a végére is, ami további háromszáz plusz kétszázötven ágyszaporulatot jelent. Sikerült a Hungária körúti szociális otthonból — lényegében szervezéssel — háromszáz hosszú ápolás idejű ágyat kialakítani a rászorulóknak, anélkül természetesen, hogy az otthon egykori lakóit szélnek eresztették volna, Így összesen — a csepeli szülészetet is beszámítva — ezerötszáz, a kor követelményeinek megfelelő kórházi ágy létesítésével számolhat a főváros, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben mindenképpen jelentős fegyvertény. Még akkor is, ha az eredeti elképzelésekben szereplő Róbert Károly körúti és János-kórházi kétszázötven ágyas belgyógyászat és százötvenágyas sebészet már csak a VII. ötéves terv időszakában készül el. A felújításra szánt összeg ötszázharmincmilió forint; ezeket a munkálatokat kizárólag olyan építőipari vállalatok végzik, amelyek fölött a fővárosi tanács gyakorol közvetlen felügyeletet. A bővítés és a rekonstrukció azonban folyamatos tevékenység a főváros kórházaiban. Annál is inkább, mert hiszen a múltbéli örökségnek még csupán egy töredékét sikerült adaptálni s ugyanakkor semmi sem valószínűsíti azt, hogy az öreg épületek egyszer csak maguktól visszafiatalodnak. Éppen ezért bizonyosra vehető, hogy az egészségügy fejlesztése a jövőben is kiemelt, elkötelezett feladata lesz a fővárosi tanácsnak. Olyannyira, hogy már most szó van — amint azt dr. Varga Árpád elmondta — az Északpesti Kórház megépítéséről, amely nagyjából akkora lenne — és olyan hiányt is pótolna —, mint a Dél-Pesti. A IV., XV. és XVI. kerületben létesülő új, hatalmas lakótelepek indokolják mindenekelőtt a létesítését. Az új kórház szakmai programja már meg is van. Elképzelés szerint nyolcszáz-kilencszáz ágygyal rendelkezik majd s lesz benne baleseti sebészet is. Kertész Péter Hazai és külföldi arany és ezüst Ékszerek gazdag választékával várjuk kedves vásárlóinkat ékszerboltjainkban. Rubin ékszerbolt, Bp., V., Párizsi u. 2. Karát ékszerbolt, Bp., VI., Népköztársaság u. 43. Korall ékszerbolt, Bp., VII., Thököly u. 14. BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT A Budapest SHilton OLASZ NAPOK a Budapest Hilton Coffee Shop éttermében november 18-tól 27-ig. H Eredeti olasz ételek a római Cavalieri Hilton receptkönyve alapján ] ÍZELÍTŐÜL, táj , Vargánya saláta 90.— Ft. Velencei borjúmáj 120,— Ft. Őszibarack vörös borban 40,— Ft. Várjuk Önt és — Jó étvágyat kívánunk! Asztalfoglalás: 361-383, 853-500. ; jRL yj l^ki ..._j I Magyar Nemzet A Magyar Nemzet megkérdezte: Mi készül a Madách téren? Napok óta szorgalmasan kopácsolnak a Madách-házak között parkolóban. Bódékat, pavilonokat építenek. Dr. Rák Józseftől, a Budapesti Fogyasztási és Lakásszövetkezetek Szövetségének elnökhelyettesétől kérdeztük: mi készül itt? — Karácsonyi vásár előkészületei folynak A budapesti fogyasztási és értékesítő szövetkezetek közös „megmozdulása” lesz november 21. és december 24 között ez a kitelepülés is vásár. — Honnan az. ötlet? Hiszen már van egy „Aranykapu’’... — Többféle szándék vezetett bennünket, hogy megszervezzük az áfész-vásárt. Egyrészt szeretnénk a szövetkezeti mozgalmat népszerűsíteni, másrészt a rendelkezésre álló áruválasztékot is bővíteni kívánjuk. A kilenc budapesti áfészből nyolcan vesznek részt ebben az akcióban. — Milyen választékot kínálnak? — A budapesti áfészek foglalkoznak ipari termeléssel is, az általuk előállított árucikkek zömmel vásárolhatók lesznek itt. Így a többi között: ruházati termékek, bőráruk, strandfelszerelések, különböző elektronikai cikkek, táskák, kértámlák. A termékek beszerzésére, az ellátás folyamatosságára , együttműködünk a Skála-COOP-pal. A választék bővítéséhez tartozik az is, hogy a határ menti cserékből — melyeket szintén az áfészek bonyolítanak le — származó külföldi áruk is megjelennek majd a pultokon. — Milyen eredményre számítanak? — Elképzeléseink szerint körülbelül kétmillió forintos forgalma lesz egy-egy pavilonunknak, tehát megközelítőleg húszmillió forintos bevétellel számolunk. Lesznek egyébként engedményes cikkeink is. Az már biztos, hogy Kontállux szenzoros villanykapcsoló a vásár egész ideje alatt csaknem száz forinttal olcsóbb lesz nálunk. De lesznek más engedmények is, hogy melyek — az majd naponta változik. — Jóféle sörök csapolásáról is hallottam .. . — Amire ön gondol, az másutt lesz. De a keserű ital kedvelőinek érdemes lesz a Madách-házakhoz is ellátogatni, egy-egy napon itt is csapra verünk néhány, fahordóval. — Meddig lesznek nyitva a boltocskák? — Mindennap 12—19 óráig, vasárnap 10—13 óráig. (k. g.) vasárnap, 1983. november 20. Aki nem nyer, veszít! Amint arról már hírt adtunk, a héten tartotta küldöttközgyűlését a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság. Az SZVT nem tartozik a nagymúltú tudományos egyesületek közé, ám ez semmivel sem csökkenti a szervezetben tevékenykedő sokezer aktivista munkájának fontosságát, hiszen érdeklődésük tárgya a társadalmi tevékenység meghatározó terrénuma, maga a gazdaság, gondjaival és eredményeivel együtt. A küldöttközgyűlés résztvevői Trethon Ferenc személyében új elnököt választottak. Vele beszélgettünk az SZVT előtt álló feladatokról, elsőként arra a kérdésre keresve a választ: mit tehet egy társadalmi tudományos egyesület azért, hogy gazdaságunk az eddigieknél hatékonyabban működjön? — Sokszor elmondjuk, hogy a magyar gazdaság az egyes ágazatok, vállalatok, termékek versenyképességét úgy tudjuk lemérni, ha összehasonlítást végzünk a partnerekkel, azokkal akikkel együtt jelenünk meg a világ piacain. Megfogalmazzuk azt is, hogy ez az összevetés a hazai tennivalók meghatározása érdekében szükséges. Fel kell mérni, hogy hol, milyen pontokon vagyunk hozzájuk képest erősek, esetleg gyengék. Nos, én úgy ítélem meg — és ez végül is nem mond ellent az előbbieknek —, hogy egész gazdaságunk versenyképességét akkor lehet igazán minősíteni, ha a vezetés munkáját is figyelembe vesszük. Látni kell hogy miképpen állunk e funkció versenyképességével a konkurenciához képest. Erről sajnos nem beszélünk eleget, s azt sem elemezzük, vajon megvannak-e a feltételei és eszközei annak, hogy a vezetés az igények szerinti célok érdekében munkálkodhassék? Egy ilyen tartalmú értékelés végeredménye feltehetően az lenne, hogy a célok tekintetében nagy a hasonlóság, de számunkra hátrányos különbségek tapasztalhatók a feltételek és az eszközök tekintetében. Márpedig ennek a három tényezőnek összhangban kell lennie. — A vezetés szó eltakar egy másikat. Amikor arról van szó, hogy a vezetés rendelkezik-e zavartalan működésének feltételeivel, az ehhez szükséges eszközökkel, mindig egy vagy több emberre gondolunk, a vezetőkre. Alkalmasságuk kulcskérdés. Én ezt a követelményt nem feltételek, hanem az előfeltételek közé sorolom. A vezetés köztudomásúan nemcsak a hierarchia csúcsán állókat jelenti, ezért a szóbanforgó igény azösszefüggő lánc egészére vonatkozóan fennáll. Minden posztra megfelelő embernek kell kerülnie és baj, ha — mondjuk az érdekeltségi viszonyok korlátai miatt — a gyakorlatban nem lehet eleget tenni annak az elvnek, hogy minden posztra képzettség és képesség szempontjából megfelelő ember kerüljön. Annál is fontosabb ez a körülmény, mert mint ismeretes, a szándék az, hogy csonkagúlává alakuljon a vezetési pirapus. Ezt célozzák az új típusú vállalati formák működtetésével kapcsolatos elképzelések is. — Feltételezem, hogy ön a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságot is az eszközök közé sorolja, hiszen lehetőséget teremt, amellyel élhettek a vezetők, dolgozzanak a hierarchia bármely szintjén . . . — Minden bizonnyal segíteni tudunk, abban például, hogy egyéni tagjaink és jogi tagvállalataink olyan értesülésekhez, közlésekhez, hírekhez jussanak, amelyeket eszközként használhatnak fel mindennapi munkájukban. Szándékosan nem az információ szót használom. Ez a kifejezés ugyanis már más minőséget jelöl, s tulajdonképpen a hírt feldolgozó személyen múlik, hogy születik-e az értesülésből hasznosítható információ. Ez fontos különbség, hasonlóképpen ahhoz, hogy segítsük ezt a folyamatot. Igazán persze csak akkor lesz fontos, ha élnek is a lehetőséggel azok, akik számára az egyesület megnyitja a kommunikáció csatornáit. Ez pedig akkor lesz így, ha másként nem boldogulnak ... — Ezzel egyetértek. Sajnos, hogy ma még sok esetben többet ér egy sikeres szabályozóalku, mint mondjuk egy olyan értesülés, amely jó kezekbe kerülve felhasználható a vállalati stratégia és taktika meghatározásánál. Ez utóbbiak ugyanis további szellemi erőfeszítéseket kívánnak; a hírt fel kell dolgozni, értelmezni kell, s lehet tévedni is. Azviszont, ha egy szabályozó valakik kezére dolgozik, a siker, a diadal, szinte úgy tűnik megy magától. — Hírek, értesülések, kapcsolatok. Ezt kínálja — többek között — tagjainak minden tudományos egyesület. De valami módon az érdekképviseletet, a műszakiak, a közgazdászok társadalmi elismertetésének ügyét is fel kell vállalnia az SZVT-nek. Mostanában gyakran hangzik el a legkülönbözőbb fórumokon: nem megfelelő a mérnökök, közgazdászok társadalmi megbecsülése, anyagierkölcsi elismerése. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, amelynek az SZVT is egyik tagegyesülete — fontos feladatának tekinti, hogy a munka szerinti elosztás, a nemzeti jövedelem termelésben betöltött szerep szempontjából eltorzult, értékrendek helyes irányba változzanak. Ehhez egyebek mellett olyan sokszínű társasági, egyesületi munka is kell, amely hozzájárul ahhoz, hogy az abban részt vevők munkahelyi tevékenysége a korábbiaknál színvonalasabb, eredményesebb legyen. E cél megvalósítása érdekében szükség van mindenki teljes szellemi képességére, erkölcsi, politikai felelősségére. Kiemelkedően fontosnak tartom, hogy tagságunkat érdemben mozgósítsuk a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítését célzó feladatok végrehajtására, az ezirányú döntések előkészítésében történő alkotó részvételre. E folyamat sikere gazdaságunk fejlődésének, valamint növekedésének is egyik fontos előfeltétele. Világosan kell látni, hogy ezen a pályán nem játszhatunk döntetlenre, s tisztában kell lenni azzal, hogy ha nem nyerünk, veszítünk. — És nem lehet fölfüggeszteni se a játszmát. — Ahol van erre lehetőség — a sakkban — ott is borítékolni kell a következő lépést! Búza Péter BALATON ÜDÜLŐKÖRZETÉBEN, a Tihanyi-félszigettől öt kilométer távolságra, panorámás környezetben 380 NÉGYZETMÉTER alapterületű KASTÉLY, mely üzemi vagy idegenforgalmi célok kialakítására kiválóan alkalmas, a hozzá tartozó EGY HEKTÁR területtel FIZETÉSI KEDVEZMÉNNYEL ELADÓ. Érdeklődni lehet: „Balatonfüred-Csopak Tája” Mgtsz, Nemesvámos, Kossuth utca 20.