Magyar Nemzet, 1983. november (46. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-20 / 274. szám
Vasárnap, 1933. november 20. Maear Nemzet Nézzünk be az ablakon Pistit felelni hívja ki a tanító úr. — Rajzolj le nekem egy malomszerkezetet! Pisti nagy igyekezettel hozzálát és formás malomépületet kerekít a táblára. — Nono — mondja a szigorú oktató —, nem malomházat akarok én látni, hanem a malom belső szerkezetét. A kisfiú elgondolkodik, majd széles mosolyra derül: — Hát tessék benézni itt ezen az ablakon. Azt hiszem, sokan járnánk hasonlóan, ha arra szólítanának fel, rajzoljunk egy mai iskolát. Mert ugyan száz épület közül is messziről felismerjük, melyik az oktatás háza, de csak kevesen nézik meg valóban, milyenné is lett napjainkra a korszerű iskola. Korszerű? Sok olyan elkeseredett szülő kaphatja fel a fejét erre a kijelentésre, akinek sötét, elavult és szűk tanteremben, egész álló nap villanyfény mellett okulnak gyermekei. A kényszerből tanteremmé alakított helyiségek, a tornaterem és udvar nélküli épületek nem sok mozgásteret hagynak a tomboló kedvű ifjúságnak. Marad hát a szigorú iskolai fegyelem, s az otthon kiélt energia a szülők és szomszédok nagy bánatára. A főváros elavult, rossz iskolahálózatot örökölt. Nagy erőfeszítésbe került, hogy legalább valamicskét megpróbáljon javítani az áldatlan állapotokon. A jelenlegi helyzet még mindig sok kritikára adhat és ad is okot, mert ha enyhült is a tantermek zsúfoltsága, még mindig nem eléggé. Az iskolák falai sajnos nem gumiból készültek, hogy befogadhassák a demográfiai hullám eredményeként megszaporodott gyermeksereget." Érdemes volt végigjárni a Budapest kiállítóterem Iskolaépítésünk című bemutatóját, hogy lelkünk és lelkiismeretünkegy kicsit megnyugodhasson. A kiállított tervrajzok, fotók azt bizonyították, a szakemberek a lehetőségekhez, főként az anyagi lehetőségekhez mérten igyekeznek tágas, szép iskolákat építeni. Alapfeltétele ennek például a jól elhelyezett zsibongó, a tornaterem és a diákok étkeztetését megoldó menza. Tény, hogy az ötnapos munkahét bevezetése óta a diákok egyre több időt kénytelenek eltölteni az iskolában. S ha már így van, azt kell elérni, hogy szeressenek is ott lenni, érezzék jól magukat. Megfaggatták a diákokat, rajzolják le, hogyan képzelik az ideális iskolát. A pályázatra beérkezett rajzok azt mutatták, egyre nagyobb az igény a zöld kert és a kék víz iránt. Azzal még nem sok iskola dicsekedhet el, hogy saját tanuszodával rendelkezik, a kert azonban, leszámítva a bérházak közé ékelt belvárosi tanintézeteket, egyre gyakoribb szempont az iskola építésekor. Persze mindez pénz kérdése. Újabban kialakulóban van egy másfajta iskolatípus, hivatalos nevén nevelési központ. Lényege, hogy a gyerek bölcsődés, majd óvodás korától kezdve ugyanabba az épületbe járjon, s így a megszokott környezetben találja meg a művelődési és mozgási lehetőségeket. A könyvtár, a tornaterem, a szakelőadók napközben a diákság, este pedig a környék lakosságának a rendelkezésére állnak. Egy-egy lakótelep egész népessége számára lehetőség nyílik így arra, hogy ne kelljen az iskola megismerése végett az ablakon bekandikálnia. (hanthy) Ma lép hatályba A 7 1983. (XI. 20.) BM számú rendelet a külföldiek magyarországi tartózkodásáról szóló 71982. (VIII. 29.) BM számú rendelet módosításáról; a 12 1981 (XI. 20) EüM számú rendelet a védő munkahelyek szervezéséről és működéséről; a 13/1983. (XI. 20) EüM számú rendelet a vak és gyengén látó személyek távbeszélő alközpont kezelőként való foglalkoztatásáról, valamint a 201983. (XI. 20.) ÉVM-PM számú együttes rendelet az üzemi étkeztetésekről és az étkezési nyersanyagnorma egységesítéséről a kivitelező építőiparban tárgyú 151877. (II. 27.) ÉVM—MüM—PM számú együttes rendelet módosításáról. E jogszabályokat a Magyar Közlöny I. évi 52. száma közli. A belügyminiszter rendelete a külföldiek magyarországi tartózkodásáról szóló, tavaly kiadott rendeletét módosítja. A módosítás szerint a jövőben az eddigi 24 óra helyett 48 órán belül kell a külföldinek a tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságon vagy rendőrőrsön a lakcímét bejelentenie. A rendelet a továbbiakban arra nézve rendelkezik, hogy a kereskedelmi szálláshelyen megszálló külföldi lakcímét a szállásadó köteles bejelenteni, magánszállás igénybevétele esetén pedig a külföldi személyesen vagy a szállásadó útján köteles a lakcímét bejelenteni. Az egészségügyi miniszter rendelete a megváltozott (csökkent) munkaképességű dolgozók foglalkoztatásával kapcsolatban a védő munkahelyek szervezéséről és működéséről rendelkezik. A rendelet szerint a 15. életévét betöltött, nagymértékben megváltozott munkaképességű személyek számára a munkáltatónál védő munkahelyet kell szervezni. A védő munkahelyen a munkavégzés sajátos feltételek közötti, fokozott védelem, szükség esetén állandó felügyelet és irányítás mellett folyik. Nagymértékben megváltozott munkaképességűnek az a személy minősül, aki legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű, értelmi fogyatékos, vak vagy gyengén látó, vagy súlyos fokban mozgáskorlátozott. Védő munkahely létesítését az illetékes tanácsi egészségügyi szakigazgatási szerv kezdeményezi olyan helyen, ahol megfelelő munkalehetőség és munkakörülmény biztosítható. A védő munkahely létesítéséről a munkáltatóval megállapodást kell kötni, amelyben rögzíteni kell a létesítés pénzügyi feltételeit és valamennyi, a foglalkoztatással kapcsolatos kérdést. A védő munkahelyen való elhelyezés kérelemre történik, melyet ugyancsak az egészségügyi szakigazgatási szervhez kell benyújtani. Az egészségügyi miniszter másik rendelete, a korábban erre vonatkozó rendeletet hatályon kívül helyezve, szabályozza a vak és gyengén látó személyek távbeszélő alközpont kezelőként való foglalkoztatását. A rendelet szerint postai alközpont kezelői képesítéssel rendelkező vak vagy gyengén látó személyt kell alkalmazni minden olyan távbeszélő alközpont kezelésére, amely a 20 200 mellékvonal teljesítményt nem haladja meg, és amelyhez a Magyar Posta által jóváhagyott típusú tapogató készülék csatlakoztatható. A tapogató készülék beszerzéséről az alközpont előfizetője köteles gondoskodni. Ilyen készülékkel nem rendelkező távbeszélő alközpontban is foglalkoztatható gyengén látó személy, ha a berendezés kezelését más alkalmas módon biztosítják. A rendelet szerint, ha a jelzett távbeszélő alközpontban nem vak vagy gyengén látó kezelőt foglalkoztatnak, ilyen dolgozó kiközvetítését kérni kell. Amenynyiben a munkaerőközvetítő szerv 30 napon belül vak vagy gyengén látó személyt közvetíteni nem tud, a munkáltató kérésére engedélyt lehet adni más személy alkalmazására is. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter és a pénzügyminiszter a korábbi rendeletet módosítva, rendeletében újra meghatározta a kivitelező építőiparban alkalmazható napi étkezési nyersanyagnormákat. Debrecenből Amerikába Önállóan a külpiacon A közelmúltban jelentették be a Külkereskedelmi Minisztérium illetékesei: újabb hazai vállalatok kapták meg az önálló külkereskedelmi jogot A felsorolásban szerepelt a Debreceni Konzervgyár neve is. Arra a kérdésre kerestünk választ: mi indokolta a külkereskedelmi jog iránti kérelmet, s most, hogy megkapták hogyan tudnak élni ezzel a joggal. Dr. Nagy Gábor, a vállalat igazgatója és Horváth Attila kereskedelmi főosztályvezető rövid történeti visszapillantással kezdi a választ. — 1981 végéig tröszti szervezetben működött a konzervipar, annak minden előnyével és hátrányával együtt. A már leszerződött mennyiségeket szétosztották az egyes gyárak között, így a gyártó vállalatnál az exportkötések tulajdonképpen adatokká egyszerűsödtek. Tudomásul vettük, hogy melyik termékből mennyit kell gyártanunk, mikor és hová kell szállítanunk. — Két évvel ezelőtt megszűnt a tröszt. Hozott-e ez változást a külkereskedelemben? — Természetesen hozott, mégpedig alapos változást. A Debreceni Konzervgyárnak, mint az ipar egyik nagyvállalatának felül kellett vizsgálnia az egy évtized alatt kialakult hagyományos, nagyszériák gyártására alapuló termékstruktúráját. A lehető leggyorsabban igazodni kellett a piac igényeihez. A Debreceni Konzervgyár vezetői szerencsés helyzetben voltak, mert ennek a koncepciónak a kialakításával már korábban is tudatosan foglalkoztunk. Megteremtettük a lehetőséget a gyártástechnológia fejlesztésére, az emberek szakmai képzettségének emelésére és gondolkodásmódjuk formálására. A népgazdaság igényeinek megfelelően célul tűztük ki a tőkés export jelentős növelését. Ez saját érdek is volt, hiszen korszerű termelőberendezésekhez — amelyek megteremtik a tőkés piacon való helytállást, a dinamikus fejlődés lehetőségét — csak az export árualapot bővítő hitelek segítségével juthat a gyár. — Mennyire valósultak meg az elképzelések 1983 végére? — Alapvetően úg, ahogy elképzeltük. Sikerült feloldani azt az ellentmondást, amit a gyár nagy szériák előállítására alkalmas gépsorai és a jórészt kis szériás tőkés igények között korábban nem tudtunk áthidalni. A környékbeli mezőgazdasági üzemekkel együttműködve olyan kisüzemeket hoztunk létre, amelyekben korszerű körülmények között készülhetnek a speciális igényeket kielégítő termékek, míg a gyári szalagok a nagyobb szériákat ontják. Az év végére már négy kisüzem dolgozik. Néhány adattal is mutassuk be a tőkés export alakulását. Az arányok érzékeltetésére érdemes megjegyezni, hogy 1982-ben a 2,3 milliárdos termelésből több mint másfél milliárd volt az export, ebből 381 millió volt a tőkés értékesítés. Mennyiségben számolva ez 14 800 tonna árunak felel meg. 1980-ban még csak 8800. 1981-ben 9000 tonnát exportáltunk a tőkés országokba. Az idén 15 800 tonnát terveztünk, de 20 ezer tonnánál több várható az év végére. A következő években a tőkés export további dinamikus növelését is tervezzük. — Nézzük most már a szervezeti oldalát. Milyen csatornákon jutottak a külföldi vásárlókhoz a Debreceni Konzervgyár termékei eddig, s miért kell változtam ezen a formán. Az önállóságunk óta hét hazai külkereskedelmi vállalattal kerültünk kapcsolatba. Részben azért, mert kihasználtuk a profilhoz nem kötött külkereskedelmi vállalatok által nyújtott lehetőségeket, részben pedig azért, mert igen széles skálát ölel fel a termékszerkezetünk. Gyártunk gyümölcs-, főzelék-, zöldség- és ételkonzervet, savanyúságot, készítünk konzervet állati eredetű nyersanyagokból is, kínálunk továbbá gyorsfagyasztott termékeket, sőt, 1983-ban elkezdtük bizonyos nyersanyagok értékesítését is. Előfordul ugyanis, hogy a vállalat számára előnyösebb, ha a megtermet nyersanyag egy részét azonnal exportáljuk. — Hét külkereskedelmi vállalat szellemi kapacitása, piaci szervezete nem volt elegendő a Debreceni Konzervgyár számára? — Nem egészen erről van szó. Sok nyugati partner többféle terméket vásárol: konzervet, fagyasztott árut, esetleg nyersárut is. Megtörtént, hogy az egyik profilban működő külkereskedelmi vállalat elhozta kedden Debrecenbe, a másik elhozta szerdán, a harmadik csütörtökön ugyanazt a vevőt. Ez nyilván fölösleges munka. De hozzá kell tenni azt is, hogy ez a megrendelő az egyik külkervállalat számára lehetett nagy vásárló, kitüntetett elbírálással, a másik számára kis vevő, nem túl fontos bevételi forrás, az ennek megfelelő fogadtatással. És lehet, hogy ami a külkervállalat számára csak kis tétel, az éppen a számukra nagyon fontos. Vagyis, ha közvetlenül tárgyalunk a vásárlóval, akkor sokkal eredményesebb üzletpolitikát tudunk folytatni, mint a külkereskedelmi vállalatok közvetítésével. Ma már van nyolc-tíz olyan komoly vásárlónk, aki ragaszkodik a Debreceni Konzervgyár termékeihez. Legtöbben az NSZK-ból, Svédországból, Amerikából. A szándék érthető: önállóan talán többre jutnak. De csak akkor, ha ehhez megfelelő szervezetet alakítanak ki. — Hangsúlyozni szeretném: nem szakítjuk meg a kapcsolatot az eddigi magyar külkereskedelmi partnereinkkel. Olyan szerződést kötünk, amely szerint a tárgyalásokat mi bonyolítjuk le, mi találkozunk itt és külföldön a partnerekkel, de bizonyos szolgáltatási díj ellenében a konkrét külkereskedelmi ügyintézést az ebben nálunk jártasabb vállalatra bízzuk. A többletexportot intézzük fokozott önállósággal, így próbálunk minél előbb gyakorlatra szert tenni. Megfelelő felkészültségű emberek máris vannak, de a számukat fokozatosan növeljük, ha az igények ezt szükségessé teszik. A beszélgetés közben az asztalról felvesz Nagy Gábor igazgató egy igen tetszetős üveget. Júliusban voltak az USA-ban, megegyeztek a partnerrel: novemberben már szállítják az amerikai szabványok szerint gyártott dzsemet, az újonnan tervezett, s a Sajószentpéteri Üveggyárban elkészített üvegekben. Íme a közvetlen piaci jelenlét előnye: Görömbölyi László Az ipari építész műhelyében Az építészet szót hallva az ember általában lakó- és közösségi építményekre gondol, vagy azok nagyobb csoportjára : falura vagy városra. Az ipart szolgáló alkotásokra ritkán, holott azok tömegben is az épített világ egyre nagyobb részét teszik, s ezeknél célszerűség és szépség — ha van — talán közvetlenebbül összefügg, mint az előbbieknél. Van, aki úgy tartja: a felszabadulás után a hazai ipari építészet több esztétikailag is kiváló művet hozott létre, mint a szakma más területei. Bárhogy legyen is, tény: egy ipari épületnek több esélye van arra, hogy egyedi alkotás legyen, mint egy lakóháznak. Rácz György Ybl-díjas tervező munkásságának javát gyárak, üzemcsarnokok teszik, meglehet a fővárosban több számontartott lakóháza is áll. — ön Ligeti Pál munkatársa volt. Ligeti elméleti munkásságát ma is számontartják. A Spengler nyomán a kulturális jelenségek hullámmozgáshoz hasonló viselkedését vallotta, vagyis, hogy — végletesen egyszerűsítve — például az építészet, a festészet, szobrászat nagy korszakai és dekadens időszakai szabályosan váltják egymást. Eszerint most szakmája Európában hol tartana? — A hullámvonal leszálló ágán, a szétesés időszakában. — Vonatkozik ez az ipari építészetre is? — Ez a szakterület szerencsésebb helyzetben volt a közelmúltban — és van ma is —, hiszen egy műhelycsarnok formája, elrendezése mindig a rendeltetéséből következik. A mű mindig célratörő. Magamra vonatkoztatva a kérdést: ipari megbízásoknak köszönhetem, hogy nincs az ötvenes években diktált stílust követő lakó- vagy középületem. Ez persze nem csak rajtam múlott, mert terveztem ilyet, de nem épült fel. — Az ön neve alatt az építészeti lexikonban olyan építmények szerepelnek, mint a Phylaxia-gyár, a gyöngyösi tejüzem, a pécsi Kokszművek, a Dunaújvárosi Papírgyár, vagy a Soroksári úti Kontakta gyár. Ezekben felépülésük óta bizonyára változott a technológia. Mi marad ilyenkor az eredeti tervezői gondolatból? — Néha sok, másszor kevés, de általában két eset lehetséges. Ha egy meghatározott technológiát szolgál az épület, akkor várható, hogy később nagy átalakítást szenved. Amikor azonban „üres csigaházat” tervezünk, amely bármely tevékenységet befogadhat, több esély van rá, hogy az építmény eredeti formájában fennmarad. — Van-e az épületeknél „utógondozás"? Felkeresi olykor régi gyárait? — Megesik, bár ez nem mindig kellemes találkozás. A debreceni penicillin-gyár avatásának huszonötödik évfordulójára például meghívtak. Annak tervezéséért kaptam Ybl-díjat. Másutt az ilyen figyelmesség nem gyakori. — Mi oka lehet, hogy nálunk még a művelt közvélemény sem tartja számon az ipari építészetet, holott annak legjobb alkotásait a határon túl is elismerik? (Megjegyzendő: az utolsó országos iparművészeti kiállítás tett azért, hogy másként legyen.) — Nincs megfelelő kritika. Az építészek közül kevesen tudnak írni. Ha mégis, akkor többnyire a szakmai zsargont használják. A szakma különben sem szereti a verbális mutatványokat. Pedig elméleti szakemberekre szükség van. Ligeti nem volt nagy építész — de kiváló, nagyhatású teoretikus. — A laikus bírálatnak nagy veszélyei vannak ... — De jó esélyei is, ha megfelelő módon élnek vele. Az egyik nagy lehetőség a tévé. Félóra alatt egy épület úgyszólván minden ízében bemutatható. Utána jöhet a tervező, a beruházó, a kivitelező, a közönség és a szakma véleménye ... Szrogh György kitűnő épületével, a Körszállóval kapcsolatban annak idején többen szóvá tették: miért nem kapott előtetőt? Az említett esetben tüstént kiderült volna hogy az építész tervezett hozzá, csak nem építették fel. — Léteznek-e nálunk az ön szakmájában iskolák, irányzatok, a többiek munkáját is meghatározó szellemi műhelyek? — Feltétlenül. Makovecz Imre például a legjobb európai színvonalat képviseli és neki sok követője van. De említhetném a Pécsi Csete Györgyöt, a „Mesteriskolásokat” és másokat. A megítélés ,nek mindig vannak egyéni szempontjai, de a szakmai ki- , valóság az említett esetekben mindenki számára kétségtelen. — Az esetleges elfogultságára is igényt tartva: melyik újabb középületünkkel elégedett? — Megszerettem a Hiltont, Pintér Béla alkotását. Kezdetben idegenkedtem tőle, de érdekes módon beleilleszkedett a Várnegyedbe. Nem messze attól a Virág Csabaféle elektromos központ is kitűnő. Hozzámnőtt Gulyás Zoltán Medicor székháza éppúgy, mint Csaba László hollóházai temploma. Nagyszerű Makovecz Imre sárospataki kultúrháza. A sokat vitatott pesti szállodák közül a Finta József tervezte Intercontinental számomra szép, legtöbb részében megoldott, kidolgozott. A tervezés és kivitelezés közti feszültségeknek szinte már szakirodalmuk van. Arról ritkábban beszélünk, hogy jó épületeink belsőépítészeti megoldásai olykor gyengék. És ez előfordul fordítva is... — Valóban. Nem elég egy épületet funkcionálisan megoldani ... Az építész, ha művész is, nem engedi ki a munkát a keze alól anélkül, hogy ■ninden részletre figyelme lett volna. Hogy így tehessen, ahhoz viszont megfelelő — a mainál jobb — érdekeltségi rendszer kell!.... A kivitelezés furcsaságaira egy,nnekdotának beillő történet: az Iparterv megnyerte egy hamburgi konténercsarnok ervezési pályázatát. A munkát magyar kivitelezőnek kelett végeznie. A nagyok a gyártást nem vállalták, akadt viszont egy Miskolc melletti lesz. Oly jól dolgozott, hogy megrendeltek tőle egy újabb csarnokot. Eljött hát a nyugatnémet megbízó cég ember. Kereste a gyárat, ahol a kitűnő fémszerkezetek kerülnek. Talált helyette egy ahhodályt. Abban viszont aegjobb diósgyőri hegesztők dolgoztak. Gondolhatni, hogy sem olcsón — de jól és kifietődő módon. (megay) * Az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat ŐSZI ÉKSZER ÉS NEMESFÉM AUKCIÓJÁRA minden érdeklődőt szeretettel vár. Az árverésre kerülő antik és régiségjellegű nemesfém tárgyak és ékszerek kiállításon megtekinthetők a Pesti Vigadóban, a díszlépcsőház előcsarnokában 1983. nov. 22-től 27-ig naponta 10-től 18 óráig. (Nyitás napján 14 órától.) Az árverésre a Pesti Vigadó Hangversenytermében kerül sor, 1983. nov. 28-án, és 29-én (hétfőn és kedden) 16 órai kezdettel. Az árverés napján este 7 órai kezdettel a Pesti Vigadó szervezésében a Hangversenyteremben zenés műsor kezdődik „köszönöm, hogy imádott” címmel régi filmslágerekből, népszerű színművészek közreműködésével, mint Almási Éva, Lukács Sándor, Szombathy Gyula, Pálos Zsuzsa, Balázs Péter. Az előadásra jegyek a Vigadó pénztárában kaphatók! 7