Magyar Nemzet, 1984. március (47. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-10 / 59. szám
Szombat, 1984. március 10. PÉNZ ÉS DICSÉRET Magam is amondó voltam, hogy a labdarúgók régebbi, pornónként nyolcszáz forintos premizálása nagyjából akkora hajtóerőt jelent nekik, mint a pincérnek, benzinkutasnak adott borravaló. Ha kapja, nem látszik meg tevékenységén a hatása. Valamikor a hatvanas évek második felében szabták meg a futballisták jutalmazásának ezt a rendjét, akinek jó a memóriája, emlékszik rá, hogy akkortájt nyolcszáz forintért több mindent lehetett vásárolni, mint ma. Tavaly ősszel az MLSZ jókorát lépett, határozatot hozott, amelynek segítségével teljesítmény-orientációjúvá igyekezett tenni a premizálást. Megszüntette az elavult nyolcszáz forintos határt és az egyesületekre bízta a jutalmazást, de szigorúan előírva, hogy csak abból az összegből szabad fizetni, amit a játékos összefutballozik, illetve amit a szurkoló áldoz csapatáért. Vagyis legyen érdekelt abban a labdarúgó, hogy menjen ki a néző a pályára, váltsa meg a belépőjegyét. Mert ha kicsi a közönség, kicsi a prémium is. Ez a fajta érdekeltség azonban nem jelentkezik a gyakorlatban. Továbbra is a bázisszerv viseli a labdarúgó-szakosztály fenntartásának nem éppen kis költségeit, az ő gondja a stadion karbantartása, az alkalmazottak fizetése. A közönségtől származó bevételre nem tart igényt, ezzel a szakosztály gazdálkodik. Így aztán nem csoda, hogy mai, szomorúan csekély látogatottság mellett sem okoz gondot a lényegesen megemelt prémiumok kifizetése. A Volán játékosai például az ősszel nem azért kerestek keveset, mert mindössze 2000—2200 fizető néző tekintette meg átlagosan a meccseiket, hanem azért, mert kevés pontot gyűjtöttek. Félmillió forintja maradt meg a szakosztálynak az ősszel — ennyivel több jutalmat fizethetett volna ki, ha jól szerepel a csapat. Tehát még a legkevesebbet inkasszáló kluboknak is — a Volánnak, a Csepelnek, az MTK-VM-nek — bőven elegendő a pénzük a magasabb premizálásra, a labdarúgó ezért nem is érezheti, hogy neki szerepe lenne a jutalom öszszegének megszabásában. Azt látja csupán, hogy bármennyire kevés is a néző, az ő pénze összejön, csak győzzön a csapat. Nem hiszem, hogy létező a világnak olyan profi alapon szervezett klubja, amely kétezres átlagnézőszám mellett egyáltalán premizálni tudná a játékosait. Olyan mértékben pedig semmiképpen sem, mint ahogyan történik ez nálunk, hiszen egy NB I-es magyar labdarúgó egyetlen győzelemért majd annyi pénzt kap, amennyit teljes egy hónap alatt keres nálunk az átlagdolgozó. A profivilágban — ahol jóval magasabb a belépők ára, mint Magyarországon , minimálisan a harmincezres nézőszámot tekintik elfogadhatónak, legalább ekkora látogatottság szükséges ahhoz, hogy jól prosperáljon egy klub. Nálunk az öt-hatezres átlag ellenére sem panaszkodnak az egyesületek, hogy nincs pénzük a premizálásra, holott a nyugati országokban két-háromszor ekkora nézőszám mellett kénytelenek csökkenteni a játékosok javadalmazását. Ha nálunk ekkora a futball és a futballista létbiztonsága, akkor minek törje magát a labdarúgó, miért foglalkozzék játékos és vezető azzal, mennyien gyűlnek össze a lelátókon?! Az egyesületek ugyan próbálkoznak a bevételek növelésével, de hol vannak még a lehetőségeik határától? Ezúttal nem is az unos-untalan hangoztatott nézőtaszító körülményekre, a stadionok kiszolgálóhelyeinek lehangoló voltára hivatkozom, hanem arra, hogy a valóságos nézőszámok jóformán sehol nem egyeznek az elszámolásban feltüntetett adatokkal. Nem a klubok vágják zsebre a különbözetet, ők az eladott jegyek árát pontosan elkönyvelik. A Volán vezetői mondták el, hogy az őszszel átlagosan három és félezres volt a közönségük, mecsetenként mégis csupán 2000— 2200 jegyet adtak el. Hasonló az arány már Dályákon is. A szabadjegyesek száma ma már felette alacsony, tehát a nézők egy része érvényes és szabályos belépők nélkül jut be a lelátókra. Nincs más számbavehető magyarázat: a jegyszedők „gazdasági munkaközösségének” jövedelmét növelik a jegy nélküliek. A szurkolónak nem kell sorakoznia a pénztár előtt, nem veszi meg a mondjuk harmincforintos jegyet, hanem a rendező kezébe nyom tíz vagy húsz forintot és máris ott van a lelátón. Sosem tudom megérteni, miért nincs semmiféle számláló szerkezet a magyar stadionokban. Nem lenne szükség elektronikára, bonyolult szerkezetre. Az angol pályákon évszázada működik minden bejáratnál egy teljesen primitívnek minősíthető szerkentyű, csak egyenként lehet rajta átjutni, egy oszlopra merőlegesen elhelyezett kereszt elfordításával. Ha jól emlékszem, valaha a Vidám Parkban is működött ilyen egyszerű eszköz, amely minden egyes tekerésre egy számmal tovább csavarja a számsort. Filléres beruházás, de a segítségével percek alatt meg lehetne állapítani, mekkora az eltérés a fizető nézők és a lelátón valójában ottlevő közönség száma között. Még az sem lenne boszorkányság, hogy adott szektorok látogatottságát számolnák meg s ezt összevetnék a ténylegesen eladott jegyek számával. Azonnal kiderülne, hány nézőt engedett be saját zsebre az ott álló jegyszedő. De ha nem, hát nem. A magyar stadionok hagyományos rendjét, az ott uralkodó állapotokkal együtt, úgy látszik, konzerválni kell. A kulturáltság hiányát egyvalamivel azonban ellensúlyozni lehetne: jó mérkőzésekkel. Ha izgalmas csatákat lát a közönség, elfeledkezik arról, hogy bepiszkolódott a ruhája az ülésen és nem gondol a mellékhelyiségekben szerzett nyomasztó tapasztalataira. A jó meccs alapfeltétele persze, hogy a játékos szenvedélyesen akarjon győzni. Ennek az akaratnak egyik ösztönzője — akár tetszik, akár nem — a pénz. De csakis az ésszerűen és célszerűen adagolt pénz. Régi vesszőparipám — a hatvanas évek óta ezt emlegetem írásaimban —, hogy az akkortájt még titkon, a mostanság már nyíltan adott prémiumot sokkal következetesebben kellene a teljesítmény-fokozás céljaiba illeszteni. Ne adjanak ellenérték nélkül egyetlen fillért sem a labdarúgónak, de fizessék meg őt ugyanolyan tisztesen, mint a tömegszórakoztatás más rangos szereplőit, ha örömet, élményt nyújt a közönségnek. Egy pillanatra sem hiszem, hogy tengernyi, kérészéletű írásomnak szerepe volt az ilyesfajta irányzatok fokozott erősödésében, de mindenesetre örvendetes tényként könyvelem el, hogy az egész mai prémiumrend egyértelműen teljesítmény-centrikus. A labdarúgó-vezető a pénz adagolásával és elosztásával jó eredmény elérésére igyekszik ösztönözni a játékosát, de kezd a másik véglet felé hajlani: úgy érzi, a pénzzel mindent elintézett. Fizet, ha győz a csapat, nem fizet, ha veszít. És kész. Holott ez önmagában nem elegendő. A labdarúgó számára ugyanolyan fontos a dicséret, az elismerés, mint bármelyikünknek. Hányszor mondja azt az ember, hogy a jutalomnál is többet ért számára a néhány jó szó. A jutalom értékét pedig jócskán lecsökkenti, ha csak úgy odavetik, ha nem adnak neki erkölcsi súlyt. Minálunk a labdarúgó-szakosztályokban egyre kevesebb az emberi kapcsolat. A vezető, az edző alig-alig ül le egy-egy játékosával, hogy megbeszélje vele közös gondjaikat, kifejezze elismerését, s felhívja a figyelmet lappangó, később veszedelmessé váló hibáira. A szakosztály pénzzel jutalmaz és pénzzel büntet, kevéssé épít a szavak erkölcsi erejére, az emberi kapcsolatokra. Nem olyasmire gondolok elsősorban, hogy az edző próbálja fanatizálni játékosait a mérkőzés előtt: akinek van szuggesztív ereje, ezt amúgy is teszi, akinek nincs ilyen hatása, hiába próbálkozik. De emberséggel bárki közeledhet a játékoshoz, akiben van emberség. Ez az emberközelség manapság egyre inkább hiányzik a labdarúgónak. Nem érzi jól magát a rideg légkörben. Nemcsak azt várja, hogy a jutalom értékét növeljék meg erkölcsi súllyal is, hanem azt, hogy általában és rendszeresen állnának szóba vele. Hogy tekintsék embernek, partnernek ne pedig egy automatának, amelybe bedobják a pénzt és akkor működik. Zsolt Róbert » SPORT Mentség a kupadöntő vesztesének Jönnek az emberek a Ronchetti Kupa döntőjéről. Nézők, szakmabeliek, újságírók, nem éppen jókedélyűen. Aztán ha két ismerős szempár összeakad, máris felhangzik a megjegyzés: „Nem baj, szép, hogy idáig eljutottak.” S aztán ugyanígy, egyformán a visszhang: „De ■ azért kár!" Az alaphang ez a letörtségé. És okkal. A BSE győzelemre felajzott, nagy közönség előtt a Ronchetti Kupa védőjeként lépett pályára az olasz Bata Roma ellen. Pusztán ennyi elég volt ahhoz, hogy esélyesnek érezze mindenki a magyar csapatot. Mert az is volt, papíron. Valójában játékosai már a mérkőzés előtt fásultságról, túlterheltségről panaszkodtak. Azt lehetett hinni, majd a kupadöntő hangulata földobja őket. Hangulat volt, a csoda azonban elmaradt. A frisseség, ötletesség ugyanis nem akaraterő dolga, nem elhatározás kérdése. Mert hiszen a BSE-lányok igazán akarták a sikert. A mérkőzés után Luigi Minervini, a Bata Roma edzője elmondta, hogy ők is megerőltető sorozat után vannak, nagyon sok mérkőzést játszottak mostanában, de az elmúlt héten már csak a BSE ellen készültek. Ezzel szemben a magyar csapat vasárnap még a Tungsram SC ellen játszott bajnoki mérkőzést. Hogy ezt a rájátszást miért nem lehetett a kupadöntők utáni időpontra halasztani, az aligha könnyen megválaszolható kérdés. Maradt volna a BSE számára még egy megoldás. A rájátszáson pihentethette volna legjobbjait. Erről Szabó Ödön edző viszont a következőképpen vélekedett: „Az ezüstérmünk nem volt biztos, a Spartacus ellen tehát még tétért játszottunk. A Tungsram ellen pedig mindig presztízsmérkőzést vívunk , különben sem lett volna jó propagandája a kupadöntőnknek, ha előtte hagyjuk magunkat többször is jól elverni. Akkor nem hiszem, hogy olyan sokan kíváncsiak lettek volna ránk, mint így.” A BSE játékosai egyébként a kupadöntő előtti hetekben a rájátszáson kívül az MNK négyes döntőjében vettek részt, Ronchetti Kupa elődöntőt játszottak, azelőtt pedig a sűrített bajnoki hajrá vette őket igénybe. Ezzel szemben a Bata Roma mikor játssza a Zola Vicenza elleni sorsdöntő bajnoki mérkőzését? Most vasárnap, vagyis a kupadöntő után három nappal. S nem előtte. A BEK-döntő után megkérdeztem Roberto Gallit, a vesztes — s egyébként kupavédőként érkezett — Zola Vicenza edzőjét, minek tudja be a kupa elvesztését. Azt felelte, számított a kudarcra. Egy amerikaival kevesebb játszik náluk, mint tavaly. S ez döntő. Ezentúl, a Levszki-Szpartak valamivel jobb csapat is, mint a tavalyi ellenfél, az Agon 08 Düsseldorf. Igen, az amerikaiak. Megjelenésük a nyugateurópai klubcsapatokban felborogatta a korábban megszokott erőviszonyokat. Tavaly a düsseldorfiaknál két amerikai játszott és Szemjonova csapata, a TTT Daugava Riga, évtizedes sikersorozat után kiesett a nyugatnémet bajnok elleni elődöntő után. A Zolában tavaly egy amerikai és egy kanadai játékos szerepelt, a vicenzaiak be is jutottak a döntőbe, ahol két amerikai kettővel állt szemben. Végül nyert az olasz csapat. A düsseldorfiaktól az idén elment az egyik tengerentúli játékos, idő előtt ki is estek a BEK-ből. A Zolától is elment az egyik, ők csak a döntőben maradtak alul. Enynyit számítanának tehát az amerikaiak? Ha Smithnek a Tungsram ellen szerzett 31, vagy Menkennek most a BSE ellen elért 35 pontjára gondolunk, azt kell mondani, hogy ennyit. De ehhez is kívánkozik egy megjegyzés. A BSE vezetői, játékosai a döntő előtt egyszer sem láthatták a Bata Romát, pedig az ellenfél kétszer játszott Jugoszláviában, egyszer Csehszlovákiában. Menkenről sem igen tudták, hogy az európai női kosárlabda szintjén ellenállhatatlan klaszszis, láthatóan nem is készültek fel ellene. S ez végzetesnek bizonyult. Szóltam már azokról az okokról, illetve ezek egynémelyikéről, melyek hátráltatták a BSE felkészülését. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a vereség nem volt teljesen váratlan. A BSE ugyanis könnyen zavarba hozható a 202 cm magas Németh kikapcsolásával. Az ő jelenléte ugyanis a mérkőzések túlnyomó többségén viszonylag könynyű helyzetbe hozza társait. Ha kicsit szorult helyzetbe kerülnek, vagy bizonytalannak érzik magukat, feladják Némethnek a labdát s akkor valószínűleg kosár következik. Tavaly a Szpartak Moszkva elleni Ronchetti Kupa döntőn Németh 31 pontot szerzett, a BSE nyert is. Most csak nyolcat, s nem maradt el a vereség. Gulyás ugyan valamenynyit átvett a kikapcsolt centertárs szerepéből, a többiek, a hónapok során nem lévén kényszerítve a kockázatvállalásra, kezdeményezésre, ilyen hirtelen nem tudtak változtatni a megszokott stíluson. Talán, ha pihentebbek, igen. De így,fáradtan nem. Pedig a többiek tehetsége, képessége kifejezetten kívánná a többrétű stílust. A BSE játékosállománya van olyan gazdag és erős, hogy egy elvesztett kupadöntő után azt lehessen mondani, nem baj, majd legközelebb. A „legközelebb'' egyértelmű. A ..nem baj"-hoz azért kívánkozik még valami. Nem baj csak talán történhetett volna másként is. Mindezek ellenére a végső szó legyen az elismerése. Mert ha ki is kapott a BSE, a vereség egy kupadöntőben érte. Ahová azért el is kellett jutni. Nagy N. Péter Sstwhhol sportműsor Birkózás: Kötöttfogású felszabadulási emlékverseny, Szeged, 9 és 15 ó. Kézilabda: Magyarország—Szovjetunió barátságos női találkozó Cegléd, 17.00 ó. Műkorcsolya: Országos utánpótlás bajnokság, Budapest Sportcsarnok, 12 ó. Ökölvívás: Ifjúsági felszabadulási emlékverseny elődöntői, Sajószentpéter, 15 ó. Ritmikus Sportgimnasztika: Gyermek Budapest-bajnokság, Tornacsarnok, 18 ó. Tollaslabda: Szabolcs Kupa országos verseny. Nyíregyháza, 11 ó. üló röplabda: Magyarország— NSZK válogatott mérkőzések. Tatabánya, 10 és Veszprém 17:30 ó. Magnumt Vasárnapi galoppversenyek Jelöltjeink: 1. Anteus — Lasszé — Nagyszerű — Thora. — 2. Bitang — Goszpodár — Antony — Jolly. — 3. Mikronéz — Pancsoló — Szóda — Dübörgő. — 4. Disszertáció — Kádi — Jacopo — Nubia. — 5. Pest megyei hendikep.: Tévedés — Csimborasszo — Hűtlen — Kordon. — 6. Bohó — Woodhouse — Receptor — Garcia. — 7. Polyhistor — Gulács — Grandoletti — Tibi. — 8. Titkár — Nonstop — Jobber — Liatris. — 9. Normás — Brabantia — Turgor — Mon ami. — 10. Hun — Wadie — Goda — Alkímia. A versenyeket 12.00-kor kezdik. SPORTNAPLÓ A belga Eric Gerets, Európa egyik legjobb labdarúgója, nem játszhat többé jelenlegi csapatában, az AC Milánban. Az olasz együttes elnöke, Giuseppe Farina kijelentette, hogy a Milán nem engedheti meg magának, hogy egy vesztegetési botrányba keveredett játékost foglalkoztasson. Gerets egykori klubja, a Standard Liege játékosaként szerepelt abban az ügyben, amelynek kivizsgálása jelenleg is tart. A Milan ügyvédje közölte, a történtek után visszakövetelik a Standard Liege-től Gerets vételárát, vagyis 440 ezer dollárt. A luganói nemzetközi sakkverseny 7. fordulójában Sax Gyula legyőzte a jugoszláv Cvitant. A versenyben Sax vezet 5,5 ponttal, Hort, Nutl, Cvitán és Korcsnoj 5,5 pontot gyűjtött. Az olasz Banco Roma és a spanyol Barcelona csapata jutott a férfikosárlabda BEK döntőjébe. A bajnokok legjobb hat csapata körmérkőzésének utolsó fordulójában a következő eredmények születtek: Banco Roma—Boszna Szarajevó (jugoszláv) 66:55, Maccabi Tel Aviv (izraeli)—Barcelona 98:105 Colomban Conta (olasz)—Limoges (francia) 95:93. A hatos torna végeredménye: 1. Barcelona 17 pont, 2. Banco Roma 17, 3. Colombani Cantu 16, 4. Boszna Szarajevó 15, 3. Maccabi Tel Aviv 13, 6. Limoges 12. Pénteken Szegeden, a Városi Sportcsarnokban a szabadfogású döntőkkel folytatódott . Felszabadulási emlékverseny keretében rendezett III. Tutranszmas Kupa nemzetközi verseny. Az egyes súlycsoportok győztesei a 48 kg-tól kezdve: Kim Csei Hvan (KDNK-beli), Gi Cshok (KNDK-beli), Schwedtner (csehszlovák), Karajev (szovjet), Bold (mongol), Cascaret (kubai), Kazibekov (szovjet), Tavgazov (szovjet), Puscasu (román), Rovnyai (magyar). A csapatversenyt Magyarország nyerte. Versenyzőink közül Németh és Gulyás ezüstérmet szerzett. Az alpesi sí Világ Kupa befejező versenyeit az Egyesült Államokban rendezik. Vailben a svéd Stefimark nyerte az óriás műlesiklást, ő vezet az összetett versenyben a svájci Zurbriggen és a luxemburgi Girardelli előtt. A nők mezőnyében óriás műlesiklásban az amerikai Courier áll az élen. Szovjetunió—Világválogatott sakkmérkőzés lesz Jugoszláviában. A lebonyolításért Belgrád és Szarajevó verseng. Az IBUSZ karate Világ Kupa versenyének belépőjegyeit már árusítják az IBUSZ-irodáiban. Eddig több ezer jegy kelt el a március 31-én és április 1-én a Budapest Sportcsarnokban sorra kerülő versenyre. A mérkőzést követő napon, az edzésen találtak rá az Atletico Madrid stadionjában egy hetven esztendős szurkolóra, akit az előző napi meccsen szívroham ért. Az idős embert a válságos állapotban eltöltött 13 óra után kórházba szállították és a hírek szerint már túl van a veszélyen. ■Megkezdődik a galoppidény a Magyar Lóverseny Vállalat Dobi István úti versenypályáján, a Kincsem Parkban. A négyhónapos téli szünet után a vasárnapra meghirdetett tíz futamban mintegy száz telivér áll rajthoz. A nap kiemelkedő eseménye a már hagyományos Pesti hendikep lesz, amelyben tizenhat telivér indul. A versenyek déli 12 órakor kezdődnek és délután 5 óra után fejeződnek be. Szanyi csúcsokkal Felnőtt és az ifjúsági világbajnok versenyzett egymással a súlyemelő Pannónia Kupa pénteki versenynapján, a 90 kg-os súlycsoportban. A felnőtt világelső, a bolgár Blagoev látványosan magabiztos gyakorlatokkal, 405 kg-os összeteljesítménnyel nyerte a versenyt. Az ifjúsági világbajnok, Szanyi Andor tőle ugyan elmaradt, de minden fogásnemben s így öszszetettben is megjavította a felnőtt és ifjúsági magyar csúcsot. Szanyi 380 kg-os összeteljesítménnyel szerezte meg a magyar bajnoki címet. Az öszszetettben egyébként saját és Baczakó 377.5 kg-os legjobb eredményét javította meg. Baczakó ezzel a teljesítménnyel szerzett aranyérmet Moszkvában. A Pannónia Kupa győztese a 90 kg-ban: Blagoj Blagoev 405 kg (190, 215), 2. és magyar bajnok: Szanyi Andor (Olefin SC) 380 kg (170, 210). A 100 kg-osok versenyében a Pannónia Kupát a két külföldi induló egyike, a csehszlovák Czernik nyerte. Eredménye 385 kg (170, 215). A magyar bajnok Hlavati András (Bp. Honvéd) lett, ugyancsak 385kg-os eredménnyel. Hlavati a szakításban 182,5 kg-mal országos csúcsot ért el, a lökésben pedig 202,5 kg-ot teljesített. A 90 kg-osok küzdelme után ünnepélyes eseményre került sor. A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség vezetői, Gottfried Schödl elnök, dr. Aján Tamás főtitkár, valamint André Corel, az európai szövetség elnöke átadta Blagoevnek az 1983. évi Világ Kupát. Idegenben az élen illők A bajnoki táblázat első három helyezettje ellenfele otthonában lép pályára a labdarúgó NB I. 17. fordulójában. A Bp. Honvéd a SZEOL AK vendége lesz. A Videoton Budapestre látogat, az első fordulóban Csepelen fölényes győzelmet arató, de még mindig kieső helyen álló Volán ellen játszik. Az Újpesti Dózsa Szombathelyre utazik. Az élcsapatok bármelyike veszíthet tehát pontot, a negyedik helyezett Rába ETO viszontotthonában játszik a Nyíregyháza ellen, valószínűleg győz. Elképzelhető tehát, hogy a forduló után tömörebb lesz az élmezőny. A táblázat alsó felében egyre nehezebb helyzetbe kerülő Diósgyőr a Vasas ellen, a megtorpant Csepel pedig az Üllői úton az FTC ellenfeleként próbálhat javítani az első tavaszi forduló kudarcán. A forduló mérkőzései: MTKVM—Pécs, SZEOL AK— Bp. Honvéd, ZTE—Tatabánya. Vasas—Diósgyőr (az elölállók a pályaválasztók), mindegyik szombaton 14.30 órakor. Ugyanezen a napon 17 órakor: Rába ETO—Nyíregyháza. FTC—Csepel. Vasárnap 10.30 ó.: Volán —Videoton, 14.30 ó.: Haladás —V. Dózsa. Rajt a szovjet labdarúgó-bajnokságban A 18 legjobb szovjet labdarúgócsapat ma kezdi meg a tavaszi idényt. A bajnokság első fele július elsején zárul. Közben néhányszor a válogatott kötelezettségei miatt szünetel a küzdelem. Az Eduard Malofejev vezette nemzeti tizenegy március 28-án az NSZK-val játszik, április 15-én Csehszlovákia, május 2-án pedig Anglia az ellenfél hazai pályán. A szovjet olimpiai válogatott sorsdöntő mérkőzés előtt áll: április 25-én Moszkvában a magyar olimpiai csapattal találkozik a Los Angeles-i ötkarikás játékokra való kijutásért. Az előkészületek során a szakvezetők számos játékost kipróbáltak. Általános vélemény, hogy azok a labdarúgók, akik most tagjai az olimpiai keretnek, a legmegfelelőbbek erre a célra, és minden bizonnyal sikerrel veszik ezt az utolsó akadályt is. Ami az ..A válogatottat illeti: szeptemberben és októberben a világbajnoki selejtezők teszik próbára a gárdát. Ennek a csapatnak is az olimpiai keret az alapja, de a most rajtoló bajnokságban kiemelkedőt nyújtók még biztosíthatják helyüket. A szovjet labdarúgóélet egyik fontos eseményének számít a bajnok és a kupagyőztes találkozója. A Szuper Kupáért a Dnyepr és a Sahtyor augusztus 7-én, illetve 11-én mérkőzik. 13