Magyar Nemzet, 1984. március (47. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-10 / 59. szám

Szombat, 1984. március 10. PÉNZ ÉS DICSÉRET Magam is amondó voltam, hogy a labdarúgók régebbi, pornónként nyolcszáz forintos premizálása nagyjából akkora hajtóerőt jelent nekik, mint a pincérnek, benzinkutasnak adott borravaló. Ha kapja, nem látszik meg tevékenysé­gén a hatása. Valamikor a hat­vanas évek második felében szabták meg a futballisták ju­talmazásának ezt a rendjét, akinek jó a memóriája, emlék­szik rá, hogy akkortájt nyolc­száz forintért több mindent le­hetett vásárolni, mint ma. Tavaly ősszel az MLSZ jó­korát lépett, határozatot ho­zott, amelynek segítségével teljesítmény-orientációjúvá igyekezett tenni a premizálást. Megszüntette az elavult nyolc­száz forintos határt és az egye­sületekre bízta a jutalmazást, de szigorúan előírva, hogy csak abból az összegből szabad fizetni, amit a játékos össze­­futballozik, illetve amit a szurkoló áldoz csapatáért. Vagyis legyen érdekelt abban a labdarúgó, hogy menjen ki a néző a pályára, váltsa meg a belépőjegyét. Mert ha kicsi a közönség, kicsi a prémium is. Ez a fajta érdekeltség azon­ban nem jelentkezik a gyakor­latban. Továbbra is a bázis­­szerv viseli a labdarúgó-szak­osztály fenntartásának nem éppen kis költségeit, az ő gond­ja a stadion karbantartása, az alkalmazottak fizetése. A kö­zönségtől származó bevételre nem­ tart igényt, ezzel a szak­osztály gazdálkodik. Így aztán nem csoda, hogy mai, szomo­rúan csekély látogatottság mel­lett sem okoz gondot a lénye­gesen megemelt prémiumok kifizetése. A Volán játékosai például az ősszel nem azért kerestek keveset, mert mind­össze 2000—2200 fizető néző tekintette meg átlagosan a meccseiket, hanem azért, mert kevés pontot gyűjtöttek. Fél­millió forintja maradt meg a szakosztálynak az ősszel — ennyivel több jutalmat fizet­hetett volna ki, ha jól szere­pel a csapat. Tehát még a legkevesebbet inkasszáló kluboknak is — a Volánnak, a Csepelnek, az MTK-VM-nek — bőven ele­gendő a pénzük a magasabb premizálásra, a labdarúgó ezért nem is érezheti, hogy ne­ki szerepe lenne a jutalom ösz­­szegének megszabásában. Azt látja csupán, hogy bármennyi­re kevés is a néző, az ő pénze összejön, csak győzzön a csa­pat. Nem hiszem, hogy létez­ő a világnak olyan profi alapon szervezett klubja, amely kétez­res átlagnézőszám mellett egy­általán premizálni tudná a já­tékosait. Olyan mértékben pe­dig semmiképpen sem, mint ahogyan történik ez nálunk, hiszen egy NB I-es magyar labdarúgó egyetlen győze­lemért majd annyi pénzt kap, amennyit teljes egy hónap alatt keres nálunk az átlagdol­gozó. A profivilágban — ahol jó­val magasabb a belépők ára, mint Magyarországon , mini­málisan a harmincezres néző­számot tekintik elfogadható­nak, legalább ekkora látoga­tottság szükséges ahhoz, hogy jól prosperáljon egy klub. Ná­lunk az öt-hatezres átlag elle­nére sem panaszkodnak az egyesületek, hogy nincs pén­zük a premizálásra, holott a nyugati országokban két-há­­romszor ekkora nézőszám mel­lett kénytelenek csökkenteni a játékosok javadalmazását. Ha nálunk ekkora a futball és a futballista létbiztonsága, akkor minek törje magát a labdarú­gó, miért foglalkozzék játékos és vezető azzal, mennyien gyűlnek össze a lelátókon?! Az egyesületek ugyan pró­bálkoznak a bevételek növelé­sével, de hol vannak még a lehetőségeik határától? Ezút­tal nem is az unos-untalan hangoztatott nézőtaszító körül­ményekre, a stadionok kiszol­gálóhelyeinek lehangoló voltá­ra hivatkozom, hanem arra, hogy a valóságos nézőszámok jóformán sehol nem egyeznek az elszámolásban feltüntetett adatokkal. Nem a klubok vág­ják zsebre a különbözetet, ők az eladott jegyek árát ponto­san elkönyvelik. A Volán ve­zetői mondták el, hogy az ősz­szel átlagosan három és fél­ezres volt a közönségük, mecs­etenként mégis csupán 2000— 2200 jegyet adtak el. Hasonló az arány már Dályákon is. A szabadjegyesek száma ma már felette alacsony, tehát a nézők egy része érvényes és szabá­­lyos belépők nélkül jut be a lelátókra. Nincs más számba­­vehető magyarázat: a jegysze­dők „gazdasági munkaközössé­gének” jövedelmét növelik a jegy nélküliek. A szurkolónak nem kell sorakoznia a pénztár előtt, nem veszi meg a mond­juk harmincforintos jegyet, hanem a rendező kezébe nyom tíz vagy húsz forintot és máris ott van a lelátón. Sosem tudom megérteni, miért nincs semmiféle szám­láló szerkezet a magyar stadio­nokban. Nem lenne szükség elektronikára, bonyolult szer­kezetre. Az angol pályákon év­százada működik minden bejá­ratnál egy teljesen primitívnek minősíthető szerkentyű, csak egyenként lehet rajta átjutni, egy oszlopra merőlegesen el­helyezett kereszt elfordításá­­val. Ha jól emlékszem, vala­ha a Vidám Parkban is mű­ködött ilyen egyszerű eszköz, amely minden egyes tekerésre egy számmal tovább csavarja a számsort. Filléres beruházás, de a segítségével percek alatt meg lehetne állapítani, mek­kora az eltérés a fizető nézők és a lelátón valójában ottlevő közönség száma között. Még az sem lenne boszorkányság, hogy adott szektorok látoga­tottságát számolnák meg s ezt összevetnék a ténylegesen el­adott jegyek számával. Azon­nal kiderülne, hány nézőt en­gedett be saját zsebre az ott álló jegyszedő. De ha nem, hát nem. A ma­gyar stadionok hagyományos rendjét, az ott uralkodó álla­potokkal együtt, úgy látszik, konzerválni kell. A kulturált­ság hiányát egyvalamivel azonban ellensúlyozni lehetne: jó mérkőzésekkel. Ha izgal­mas csatákat lát a közönség, elfeledkezik arról, hogy be­piszkolódott a ruhája az ülé­sen és nem gondol a mellék­­helyiségekben szerzett nyo­masztó tapasztalataira. A jó meccs alapfeltétele per­sze, hogy a játékos szenvedé­lyesen akarjon győzni. Ennek az akaratnak egyik ösztönzője — akár tetszik, akár nem — a pénz. De csakis az ésszerűen és célszerűen adagolt pénz. Régi vesszőparipám — a hatvanas évek óta ezt emlege­tem írásaimban —, hogy az ak­kortájt még titkon, a mostan­ság már nyíltan adott prémiu­mot sokkal következetesebben kellene a teljesítmény-fokozás céljaiba illeszteni. Ne adjanak ellenérték nélkül egyetlen fil­lért sem a labdarúgónak, de fizessék meg őt ugyanolyan tisztesen, mint a tömegszóra­koztatás más rangos szereplőit, ha örömet, élményt nyújt a közönségnek. Egy pillanatra sem hiszem, hogy tengernyi, kérészéletű írásomnak szerepe volt az ilyesfajta irányzatok fokozott erősödésében, de min­denesetre örvendetes tényként könyvelem el, hogy az egész mai prémiumrend egyértel­műen teljesítmény-centrikus. A labdarúgó-vezető a pénz adagolásával és elosztásával jó eredmény elérésére igyekszik ösztönözni a játékosát, de kezd a másik véglet felé hajlani: úgy érzi, a pénzzel mindent el­intézett. Fizet, ha győz a csa­pat, nem fizet, ha veszít. És kész. Holott ez önmagában nem elegendő. A labdarúgó számára ugyanolyan fontos a dicséret, az elismerés, mint bármelyikünknek. Hányszor mondja azt az ember, hogy a jutalomnál is többet ért számá­ra a néhány jó szó. A jutalom értékét pedig jócskán lecsök­kenti, ha csak úgy odavetik, ha nem adnak neki erkölcsi súlyt. Minálunk a labdarúgó-szak­osztályokban egyre kevesebb az emberi kapcsolat. A vezető, az edző alig-alig ül le egy-egy játékosával, hogy megbeszélje vele közös gondjaikat, kife­jezze elismerését, s felhívja a figyelmet lappangó, később ve­szedelmessé váló hibáira. A szakosztály pénzzel jutalmaz és pénzzel büntet, kevéssé épít a szavak erkölcsi erejére, az emberi kapcsolatokra. Nem olyasmire gondolok elsősor­ban, hogy az edző próbálja fa­natizálni játékosait a mérkő­zés előtt: akinek van szuggesz­­tív ereje, ezt amúgy is teszi, akinek nincs ilyen hatása, hiába próbálkozik. De ember­séggel bárki közeledhet a já­tékoshoz, akiben van ember­ség. Ez az emberközelség ma­napság egyre inkább hiányzik a labdarúgónak. Nem érzi jól magát a rideg légkörben. Nem­csak azt várja, hogy a jutalom értékét növeljék meg erkölcsi súllyal is, hanem azt, hogy ál­talában és rendszeresen áll­ná­nak szóba vele. Hogy tekintsék embernek, partnernek ne pe­­dig egy automatának, amelybe bedobják a pénzt és akkor mű­ködik. Zsolt Róbert » SPORT Mentség a kupadöntő vesztesének Jönnek az emberek a Ron­­chetti Kupa döntőjéről. Nézők, szakmabeliek, újságírók, nem éppen jókedélyűen. Aztán ha két ismerős szempár össze­akad, máris felhangzik a meg­jegyzés: „Nem baj, szép, hogy idáig eljutottak.” S aztán ugyanígy, egyformán a vissz­hang: „De ■ azért kár!" Az alaphang ez­ a letörtségé. És okkal. A BSE győzelemre fel­­ajzott, nagy közönség előtt a Ronchetti Kupa védőjeként lépett pályára az olasz Bata Roma ellen. Pusztán ennyi elég volt ahhoz, hogy esélyes­nek érezze mindenki a ma­gyar csapatot. Mert az is volt, papíron. Valójában játékosai már a mérkőzés előtt fásult­ságról, túlterheltségről panasz­kodtak. Azt lehetett hinni, majd a kupadöntő hangulata földobja őket. Hangulat volt, a csoda azonban elmaradt. A frisseség, ötletesség ugyanis nem akaraterő dolga, nem el­határozás kérdése. Mert hiszen a BSE-lányok igazán akarták a sikert. A mérkőzés után Luigi Mi­­nervini, a Bata Roma edzője elmondta, hogy ők is megeről­tető sorozat után vannak, na­gyon sok mérkőzést játszottak mostanában, de az elmúlt hé­ten már csak a BSE ellen ké­szültek. Ezzel szemben a ma­gyar csapat vasárnap még a Tungsram SC ellen játszott bajnoki mérkőzést. Hogy ezt a rájátszást miért nem lehetett a kupadöntők utáni időpontra halasztani, az aligha könnyen megválaszolható kérdés. Maradt volna a BSE számá­ra még egy megoldás. A ráját­száson pihentethette volna leg­jobbjait. Erről Szabó Ödön edző viszont a következőkép­pen vélekedett: „Az ezüst­érmünk nem volt biztos, a Spartacus ellen tehát még tétért játszottunk. A Tungsram ellen pedig mindig presztízs­­mérkőzést vívunk , különben sem lett volna jó propagandá­ja a kupadöntőnknek, ha előt­te hagyjuk magunkat többször is jól elverni. Akkor nem hi­szem, hogy olyan sokan kíván­csiak lettek volna ránk, mint így.” A BSE játékosai egyébként a kupadöntő előtti hetekben a rájátszáson kívül az MNK négyes döntőjében vettek részt, Ronchetti Kupa elődöntőt ját­szottak, azelőtt pedig a­ sűrített bajnoki hajrá vette őket igény­be. Ezzel szemben a Bata Ro­ma mikor játssza a Zola Vi­­cenza elleni sorsdöntő bajnoki mérkőzését? Most vasárnap, vagyis a kupadöntő után há­rom nappal. S nem előtte. A BEK-döntő után megkér­deztem Roberto Gallit, a vesz­tes — s egyébként kupavédő­ként érkezett — Zola Vicenza edzőjét, minek tudja be a kupa elvesztését. Azt felelte, számí­tott a kudarcra. Egy amerikai­val kevesebb játszik náluk, mint tavaly. S ez döntő. Ezen­túl, a Levszki-Szpartak vala­mivel jobb csapat is, mint a tavalyi ellenfél, az Agon 08 Düsseldorf. Igen, az ameri­kaiak. Megjelenésük a nyugat­európai klubcsapatokban fel­borogatta a korábban megszo­kott erőviszonyokat. Tavaly a düsseldorfiaknál két amerikai játszott és Szemjonova csapata, a TTT Daugava Riga, évtize­des sikersorozat után kiesett a nyugatnémet bajnok elleni elő­döntő után. A Zolában tavaly egy amerikai és egy kanadai játékos szerepelt, a vicenzaiak be is jutottak a döntőbe, ahol két amerikai kettővel állt szemben. Végül nyert az olasz csa­pat. A düsseldorfiaktól az idén elment az egyik tengeren­túli játékos, idő előtt ki is es­tek a BEK-ből. A Zolától is elment az egyik, ők csak a döntőben maradtak alul. Eny­­nyit számítanának tehát az amerikaiak? Ha Smithnek a Tungsram ellen szerzett 31, vagy Menkennek most a BSE ellen elért 35 pontjára gondo­lunk, azt kell mondani, hogy ennyit. De ehhez is kívánkozik egy megjegyzés. A BSE veze­tői, játékosai a döntő előtt egy­szer sem láthatták a Bata Ro­mát, pedig az ellenfél kétszer játszott Jugoszláviában, egy­szer Csehszlovákiában. Men­­kenről sem igen tudták, hogy az európai női kosárlabda szintjén ellenállhatatlan klasz­­szis, láthatóan nem is készül­tek fel ellene. S ez végzetesnek bizo­nyult. Szóltam már azokról az okokról, illetve ezek egynéme­­lyikéről, melyek hátráltatták a BSE felkészülését. Az igazság­hoz tartozik azonban az is, hogy a vereség nem volt telje­sen váratlan. A BSE ugyanis könnyen zavarba hozható a 202 cm magas Németh kikap­csolásával. Az ő jelenléte ugyanis a mérkőzések túlnyo­mó többségén viszonylag köny­­nyű helyzetbe hozza társait. Ha kicsit szorult helyzetbe ke­rülnek, vagy bizonytalannak érzik magukat, feladják Né­­methnek a labdát s akkor va­lószínűleg kosár következik. Tavaly a Szpartak Moszkva el­leni Ronchetti Kupa döntőn Németh 31 pontot szerzett, a BSE nyert is. Most csak nyol­cat, s nem maradt el a vere­ség. Gulyás ugyan valameny­­nyit átvett a kikapcsolt center­társ szerepéből, a többiek, a hónapok során nem lévén kényszerítve a kockázatválla­lásra, kezdeményezésre, ilyen hirtelen nem tudtak változtatni a megszokott stíluson. Talán, ha pihentebbek, igen. De így,­­fá­radtan nem. Pedig a többiek tehetsége, képessége kifejezet­ten kívánná a többrétű stílust. A BSE játékosállománya van olyan gazdag és erős, hogy egy elvesztett kupadöntő után azt lehessen mondani, nem baj, majd legközelebb. A „legköze­lebb'' egyértelmű. A ..nem baj"-hoz azért kívánkozik még valami. Nem baj csak talán történhetett volna más­ként is. Mindezek ellenére a végső szó legyen az elismerése. Mert ha ki is kapott a BSE, a vereség egy kupadöntőben ér­te. Ahová azért el is kellett jutni. Nagy N. Péter Sstwhhol sportműsor Birkózás: Kötöttfogású felsza­badulási emlékverseny, Szeged, 9 és 15 ó. Kézilabda: Magyarország—Szov­jetunió barátságos női találkozó Cegléd, 17.00 ó. Műkorcsolya: Országos utánpót­lás bajnokság, Budapest Sport­­csarnok, 12 ó. Ökölvívás: Ifjúsági felszabadu­lási emlékverseny elődöntői, Sajó­­szentpéter, 15 ó. Ritmikus Sportgimnasztika: Gyermek Budapest-bajnokság, Tor­nacsarnok, 18 ó. Tollaslabda: Szabolcs Kupa or­szágos verseny. Nyíregyháza, 11 ó. üló röplabda: Magyarország— NSZK válogatott mérkőzések. Ta­tabánya, 10 és Veszprém 17:30 ó. Magnumt Vasárnapi galoppversenyek Jelöltjeink: 1. Anteus — Lasszé — Nagyszerű — Thora. — 2. Bitang — Goszpo­­dár — Antony — Jolly. — 3. Mik­ronéz — Pancsoló — Szóda — Dü­börgő. — 4. Disszertáció — Kádi — Jacopo — Nubia. — 5. Pest me­gyei hendikep.: Tévedés — Csim­­borasszo — Hűtlen — Kordon. — 6. Bohó — Woodhouse — Recep­tor — Garcia. — 7. Polyhistor — Gulács — Grandoletti — Tibi. — 8. Titkár — Nonstop — Jobber — Liatris. — 9. Normás — Braban­­tia — Turgor — Mon ami. — 10. Hun — Wadie — Goda — Alkí­mia. A versenyeket 12.00-kor kezdik. SP­O­R­TNA­PL­Ó A belga Eric Gerets, Európa egyik legjobb labdarúgója, nem játszhat többé jelenlegi csapatá­ban, az AC Milánban. Az olasz együttes elnöke, Giuseppe Farina kijelentette, hogy a Milán nem engedheti meg magának, hogy egy vesztegetési botrányba keveredett játékost foglalkoztasson. Gerets egykori klubja, a Standard Liege játékosaként szerepelt abban az ügyben, amelynek kivizsgálása je­lenleg is tart. A Milan ügyvédje közölte, a történtek után vissza­követelik a Standard Liege-től Gerets vételárát, vagyis 440 ezer dollárt. A luganói nemzetközi sakkver­­seny 7. fordulójában Sax Gyula legyőzte a jugoszláv Cvitant. A ver­senyben Sax vezet 5,5 ponttal, Hort, Nutl, Cvitán és Korcsnoj 5,5 pontot gyűjtött. Az olasz Banco Roma és a spa­nyol Barcelona csapata jutott a férfikosárlabda BEK döntőjébe. A bajnokok legjobb hat csapata kör­mérkőzésének utolsó fordulójában a következő eredmények szület­tek: Banco Roma—Boszna Szara­jevó (jugoszláv) 66:55, Maccabi Tel A­viv (izraeli)—Barcelona 98:105 Colomban Conta (olasz)—Limoges (francia) 95:93. A hatos torna vég­eredménye: 1. Barcelona 17 pont, 2. Banco Roma 17, 3. Colombani Can­­tu 16, 4. Boszna Szarajevó 15, 3. Maccabi Tel Aviv 13, 6. Limoges 12. Pénteken Szegeden, a Városi Sportcsarnokban a szabadfogású döntőkkel folytatódott . Felszaba­dulási emlékverseny keretében ren­dezett III. Tutranszmas Kupa nem­zetközi verseny. Az egyes súlycso­portok győztesei a 48 kg-tól kezd­ve: Kim Csei Hvan (KDNK-beli), Gi Cshok (KNDK-beli), Schwedt­­ner (csehszlovák), Karajev (szov­jet), Bold (mongol), Cascaret (ku­bai), Kazibekov (szovjet), Tavgazov (szovjet), Puscasu (román), Rov­­nyai (magyar). A csapatversenyt Magyarország nyerte. Versenyzőink közül Németh és Gulyás ezüstér­met szerzett. Az alpesi sí Világ Kupa befeje­ző versenyeit az Egyesült Államok­ban rendezik. Vailben a svéd Stefi­m­­ark nyerte az óriás műlesiklást, ő vezet az összetett versenyben a svájci Zurbriggen és a luxemburgi Girardelli előtt. A nők mezőnyé­ben óriás műlesiklásban az ameri­kai Courier áll az élen. Szovjetunió—Világválogatott sakk­mérkőzés lesz Jugoszláviában. A lebonyolításért Belgrád és Szara­jevó verseng. Az IBUSZ karate Világ Kupa versenyének belépőjegyeit már áru­sítják az IBUSZ-irodáiban. Eddig több ezer jegy kelt el a március 31-én és április 1-én a Budapest Sportcsarnokban sorra kerülő ver­senyre. A mérkőzést követő napon, az edzésen találtak rá az Atletico Madrid stadionjában eg­y hetven esztendős szurkolóra, akit az elő­ző napi meccsen szívroham ért. Az idős embert a válságos állapotban eltöltött 13 óra után kórházba szál­lították és a hírek szerint már túl van a veszélyen. ■Megkezdődik a galoppidény a Magyar Lóverseny Vállalat Dobi István úti versenypályáján, a Kin­csem Parkban. A négyhónapos té­li szünet után a vasárnapra meg­hirdetett tíz futamban mintegy száz telivér áll rajthoz. A nap ki­emelkedő eseménye a már hagyo­mányos Pesti hendikep lesz, amely­ben tizenhat telivér indul. A ver­senyek déli 12 órakor kezdődnek és délután 5 óra után fejeződnek be. Szanyi csúcsokkal Felnőtt és az ifjúsági világ­bajnok versenyzett egymással a súlyemelő Pannónia Kupa pénteki versenynapján, a 90 kg-os súlycsoportban. A felnőtt világelső, a bolgár Blagoev lát­ványosan magabiztos gyakorla­tokkal, 405 kg-os összeteljesít­­ménnyel nyerte a versenyt. Az ifjúsági világbajnok, Szanyi Andor tőle ugyan elmaradt, de minden fogásnemben s így ösz­­szetettben is megjavította a felnőtt és ifjúsági magyar csú­csot. Szanyi 380 kg-os összetel­­jesítménnyel szerezte meg a magyar bajnoki címet. Az ösz­­szetettben egyébként saját és Baczakó 377.5 kg-os legjobb eredményét javította meg. Ba­czakó ezzel a teljesítménnyel szerzett aranyérmet Moszkvá­ban. A­ Pannónia Kupa győztese a 90 kg-ban: Blagoj Blagoev 405 kg (190, 215), 2. és magyar bajnok: Szanyi Andor (Olefin SC) 380 kg (170, 210). A 100 kg-osok versenyében a Pannónia Kupát a két kül­földi induló egyike, a cseh­szlovák Czernik nyerte. Ered­ménye 385 kg (170, 215). A magyar bajnok Hlavati And­rás (Bp. Honvéd) lett, ugyan­csak 385­­kg-os eredménnyel. Hlavati a szakításban 182,5 kg-mal országos csúcsot ért el, a lökésben pedig 202,5 kg-ot teljesített. A 90 kg-osok küzdelme után ünnepélyes eseményre került sor. A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség vezetői, Gottfried Schödl elnök, dr. Aján Ta­más főtitkár, valamint André Corel, az európai szövetség elnöke átadta Blagoevnek az 1983. évi Világ Kupát. Idegenben az élen illők A bajnoki táblázat első há­rom helyezettje ellenfele ott­honában lép pályára a labda­rúgó NB I. 17. fordulójában. A Bp. Honvéd a SZEOL AK vendége lesz. A Videoton Bu­dapestre látogat, az első fordu­lóban Csepelen fölényes győ­zelmet arató, de még mindig kieső helyen álló Volán ellen játszik. Az Újpesti Dózsa Szombathelyre utazik. Az él­csapatok bármelyike veszíthet tehát pontot, a negyedik helye­zett Rába ETO viszont­­ottho­nában játszik a Nyíregyháza ellen, valószínűleg győz. El­képzelhető tehát, hogy a for­duló után tömörebb lesz az él­mezőny. A táblázat alsó felé­ben egyre nehezebb helyzetbe kerülő Diósgyőr a Vasas ellen, a megtorpant Csepel pedig az Üllői úton az FTC ellenfele­ként próbálhat javítani az első tavaszi forduló kudarcán.­­ A forduló mérkőzései: MTK­­VM—Pécs, SZEOL AK— Bp. Honvéd, ZTE—Tatabánya. Va­sas—Diósgyőr (az elölállók a pályaválasztók), mindegyik szombaton 14.30 órakor. Ugyan­ezen a napon 17 órakor: Rába ETO—Nyíregyháza. FTC—Cse­pel. Vasárnap 10.30 ó.: Volán —Videoton, 14.30 ó.: Haladás —V. Dózsa. Rajt a szovjet labdarúgó-bajnokságban A 18 legjobb szovjet labda­rúgócsapat ma kezdi meg a ta­vaszi idényt. A bajnokság­ első fele július elsején zárul. Köz­ben néhányszor a válogatott kötelezettségei miatt szünetel a küzdelem. Az Eduard Malofe­­jev vezette nemzeti tizenegy március 28-án az NSZK-val játszik, április 15-én Csehszlo­vákia, május 2-án pedig Ang­lia az ellenfél hazai pályán. A szovjet olimpiai váloga­tott sorsdöntő mérkőzés előtt áll: április 25-én Moszkvában a magyar olimpiai csapattal találkozik a Los Angeles-i öt­karikás játékokra való kiju­tásért. Az előkészületek során a szakvezetők számos játékost kipróbáltak. Általános véle­mény, hogy azok a labdarú­gók, akik most tagjai az olim­piai keretnek, a legmegfelelőb­bek erre a célra, és minden bizonnyal sikerrel veszik ezt az utolsó akadályt is. Ami az ..A­ válogatottat il­leti: szeptemberben és októ­berben a világbajnoki selejte­zők teszik próbára a gárdát. Ennek a csapatnak is az olim­piai keret az alapja, de a most rajtoló bajnokságban kiemelke­dőt nyújtók még biztosíthatják helyüket. A szovjet labdarúgó­élet egyik fontos eseményének számít a bajnok és a kupa­győztes találkozója. A Szuper Kupáért a Dnyepr és a Sahtyor augusztus 7-én, illetve 11-én mérkőzik. 13

Next