Magyar Nemzet, 1985. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-23 / 45. szám

4 Tájékoztató A gyermekgondozásról Március elsején lép életbe — új népesedéspolitikai intéz­kedésként — a gyermeket vállaló családok fokozott anyagi támogatását szolgáló gyermekgondozási díj rend­szere. Az új társadalombizto­sítási ellátás hatályba lépésé­nek időpontját azonban so­kan összetévesztik a gyer­mekgondozási díj első kifize­tésének esedékességével. A gyermekgondozási díj kifize­tése a munkabérekhez hason­lóan utólag, egy hónapra visz­­szamenőleg történik. A már­ciusra járó gyermekgondozási díjat tehát április első nap­jaiban kapják kézhez az érin­tettek. A gyermek egyéves koráig járó gyermekgondozási díj igénybevételének lehetőségéről a munkahelyi társadalom­­biztosítási kifizetőhelyek ügyintézői kötelesek tájékoz­tatni az érintett szülőket. A gyermekgondozási díj igény­bevételével és kifizetésével kapcsolatos tudnivalókra a megyei társadalombiztosítási igazgatóságok már felkészítet­ték a vállalati kifizetőhelyek munkatársait. Azok az anyák és gyermeküket egyedül neve­lő apák pedig, akiknek mun­kahelyén nem működik ilyen kifizetőhely, a napokban kap­ták, illetve kapják meg a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság tájékoztató lapját, amely egy­ben az igény bejelentésére is szolgál. A kitöltött lapot azonban nem a Nyugdíjfolyó­sító Igazgatósághoz­ kell visz­­szaküldeniük, hanem a mun­káltatójuk székhelyei illetve telephelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgató­sághoz, ahonnan majd a gyed­et is kapják. Áprilisban az várhatja a gyermekgondozási díj kézbe­sítését, aki márciuis közepéig bejelenti az igényét. Gyes he­lyett a gyermekgondozási díj folyósítását később is lehet kérni, de azt visszamenőleg nem fizetik ki. Ha valamely szülő számára a későbbiek­ben valamilyen okból a gyes bizonyul kedvezőbb anyagi megoldásnak, minden különö­sebb elbírálás nélkül vissza­térhet a gyermekgondozási díjról a gyesre. A gyermekgondozási díjra mindazok jogosultak, akik egyébként a gyest is kaphat­ják. Nem jár viszont a gyer­mekgondozási díj azoknak a szülőknek, akik méltányosság­ból veszik igénybe a gyest, il­letve a felsőoktatási intézmé­nyek nappali tagozata hallga­tóinak, akik az idei évtől let­tek jogosultak a gyesre. Vegyes bizottság Erősödik az ipari együttműködésünk Svédországgal A magyar—svéd gazdasági ipari és műszaki-tudományos együttműködési vegyes bizott­ság február 20. és 22. között ülésezett Stockholmban. Át­tekintve a két ország közötti kereskedelmi forgalmat a bi­zottság megállapította, hogy 1984-ben mind a magyar, mind a svéd export megélén­kült, a magyar import azon­ban még mindig meghaladta a Svédországba irányuló ki­vitelt. Különösen a magyar vegyes alumíniumipari szállítások bő­vültek, de a magyar vállala­tok jól használták ki azokat a lehetőségeket is, amelyeket a svéd piac a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek értékesítésére nyújtott. Vásárlásainkban döntő részt képviseltek a papíripari alap­anyagok, papíráruk, vegyipa­ri, gyógyszeripari, valamint magas fokon megmunkált kohászati termékek. A kedvező külső gazdasági körülmények hatására erő­södik az ipari együttműkö­dés. Közel két évtizedes múlt­ra tekintenek vissza a jár­művek, a szabályozó berende­zések és más gépipari termé­kek közös gyártására kötött megállapodások. A magyar mélyhűtőipar kapcsolatai a svéd partner vállalataival to­vább fejlődtek. Az elmúlt év­ben svéd részvétellel állati tápszer gyártására alapítottak vegyes vállalkozást Magyar­­országon, svéd vállalattal kö­töttek szerződést Bükkfürdőn gyógyszálló építésére. Ennek folytatásaként magyar és svéd építőipari vállalatok közös fellépésére számítanak harma­dik piacokon. A magyar delegáció tagjai találkoztak a magyar—svéd kereskedelem fejlesztésére alakult bizottság tagjaival és a svéd üzletemberek részéről nagy érdeklődést tapasztaltak gazdaságuk és a magyar vál­lalatokkal kiépíthető üzleti és együttműködési kapcsolatok iránt. Építőipari formatervezők kiállítása A FIMCOOP bemutatóte­remben pénteken megnyílt az építő- és építőanyag-ipari vál­lalatok formatervezőinek kiál­lítása, amelynek anyagát az idei formatervezési nívódíj­­pályázatra beküldött munkák­ból állították össze. A 33 pá­lyaművet 18 egyéni pályázó és 15 alkotó közösség készítet­­te. Egyebek között kiállítottak szobaajtót, bejárati ajtót, köz­téri díszítőelemeket, kő- és hangszigetelő falburkolatokat, épületváz-szerkezetet, valamint az üveg- és porcelánipar for­matervezőinek újdonságait, sokféle készletet és dísztár­gyat. A megnyitóval a bíráló bizottság szakemberei is meg­kezdték munkájukat, s a leg­sikerültebb alkotások kiválasz­tásánál figyelembe veszik a ki­állítás látogatóinak vélemé­nyét: a javaslatokat tesztla­pokon gyűjtik össze. A leen­dő vásárlók és a szakemberek véleményének egyeztetése után a harmincháromból öt pálya­művet javasolnak majd for­matervezési nívódíjra. A kiállítást április 4-ig te­kinthetik meg az érdeklődők, naponta 10 órától 17 óráig, az Apáczai Csere János utcai be­mutatóteremben. / Rendelet a védőoltásokról Az idei védőoltásokról megje­lent az egészségügyi miniszter uta­sítása az Egészségügyi Közlöny 1. számában. E szerint az újszülöt­tek gümőkór elleni, úgynevezett BCG-oltását a szülőintézetben, il­letve a születést követő hat héten belül folyamatosan végzik. A szü­letés utáni hat héten belül BCG- oltást kapott csecsemőket hat hó­napos koruk betöltésekor ellenőr­zik. A tüdőbaj elleni későbbi oltá­sokat csak tuberkulin-szűrővizsgá­­lat eredménye alapján lehet elvé­gezni. Változik az életkorhoz kö­tött újraoltások rendje: elmarad a 7—8, valamint a 13—14 éves ko­­rúaknál, és elvégzik a 10—11 éve­seknél. Ennek megfelelően 1985. első felében szűrővizsgálatot vé­geznek, és az oltóanyagra negatí­van reagálókat szükséges újra ol­tani: a 10—11 éveseknél, vagyis akik 1­973. szeptember 1.—1974. au­gusztus 31. között születtek, a 16— 18 éveseknél, a 18—30 éves olyan személyeknél, akik közösségekben (szakiskola, főiskola, egyetem, kol­légáim, munkásszállás) élnek. Folyamatosan adnak védőoltáso­kat diftéria, perlussis (szamárkö­högés) és tetanusz ellen kombinált oltóanyaggal (DPT): a kötelező alaimmunizálást a betöltött há­rom, négy, illetve öt hónapos kor­ban, az ifjraoltást pedig harminc­hat hónapos korban végzik. Ka­nyaró ellen a 14 hónapos korukat be­töltött gyermekeket oltják. kampányszerűen a következő oltásokban részesülnek a gyerme­kek: a DPT—III-as oltást a 6—7 évesek az iskolakezdés előtti or­vosi vizsgálat alkalmával, vagy az első osztályban szeptember első felében kapják. A diftéria—teta­nusz oltást az általános iskola ha­todik osztályos tanulóinak adják. A járványos gyermekbénulás ellen három részletben — szeptember­ben, októberben és decemberben — oltanak. Megbetegedési veszély esetén kötelező védőoltásokat adnak. Márciusban többek között azok a személyek kapnak, akik hastífusz kórokozóval fertőzött környezet­ben élnek, valamint azok, akik foglalkozásuknál fogva emiatt ve­szélyeztetettek. Akut fertőzési ve­szély esetén a szervezet ellenálló­­képességét erőteljesen fokozó ol­tásban részesítik a diftériás beteg környezetében a fogékonynak te­kinthető 14 éven aluli gyermeke­ket is Kanyaró előfordulásakor a családi környezetben élő, 14 hó­naposnál idősebb, 14 évesnél fiata­labb gyermekeket oltják, akiknél a megelőző védőoltás nem igazol­ható. A rendelet szabályozza a külföl­di utakkal kapcsolatos kötelező védőoltásokat, általában az oltá­sok nyilvántartását és az oltó­anyagok beszerzését is. Magyar Noniza A délszláv szövetség jubileumi ülése A Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja megala­kulásának 40. évfordulója al­kalmából pénteken Battonyán ünnepi ülést tartott a Magyar­­országi Délszlávok Demokra­tikus Szövetségének országos választmánya. A megjelente­ket, közöttük Milovan Zidart, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság budapesti nagykövetét. Rusz Márk, a szö­vetség elnöke köszöntötte, majd Mandity Marin főtitkár mondott ünnepi beszédet. Em­lékeztetett arra, hogy a ma­gyarországi horvátok, szerbek, szlovének és szlovákok a ma­gyar nép haladó erőivel együttműködve láttak hozzá az ország újjáépítéséhez, a népha­talom megteremtéséhez. A szláv nemzetiségű magyar ál­lampolgárok 1945. február 18-án hozták létre Battonyán a Magyarországi Szlávok Anti­fasiszta Frontját, amely a mai szövetség elődjének tekinthető. KNEB-jelentés A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteki ülésén meg­vitatta és elfogadta a népi el­lenőrzés tavalyi munkájáról, valamint a gazdaságos mű­anyag-feldolgozásról és -fel­­használásról szóló jelentése­ket. Programot hagyott jóvá a termelőberendezések karban­tartásában és korszerűsítésé­ben elért eredmények vizsgá­latához. Tájékoztatót hallgatott meg a testület a közterületen ellen­őrzést v­égzők munkájáról. E vizsgálat tapasztalatai alapján a népi ellenőrök többek kö­zött javasolták az illetékes ta­nácsi szerveknek, hogy intéz­kedjenek a „senkiföldje” terü­letek felszámolásáról. A testület tájékozódott több, jelentős visszaéléseket is fel­táró népi ellenőrzési vizsgálat­ról, és felhatalmazta a KNEB elnökségét, hogy kezdeményez­ze az érintett személyek fele­­lősségrevonását." Itthon a pécsi sziámi ikrek Ismét itthon vannak a pécsi sziámi ikrek: Bálint és Tamás. Kedvesek, szellemileg fejlettek, egészségi állapotuk megfe­lelő. A Münchenben végrehaj­tott sikeres műtétsorozat meg­teremtette a lehetőségét a gye­rekek kedvező irányú testi fej­lődésének. Természetesen ez­után is rendszeres orvosi ellen­őrzésben részesülnek, a későb­biek folyamán pedig további korrekciós műtétekre is szük­ség lesz. Gondos felügyeletü­ket a Pécsi Orvostudományi Egyetem gyermekklinikájának orvosai látják el. Mint emlékezetes, az ikrek összenőtt medencecsonttal jöt­tek világra 1983 őszén. A múlt év nyarán a müncheni gyer­meksebészeti klinikán — egy pécsi gyermeksebész asszisztá­­lásával — hosszú, bonyolult műtét során szétválasztották őket. Az elmúlt hónapokban újból megoperálták a kicsinye­ket. Magyarországon most elő­ször sikerült sziámi ikreket életben tartani. 1918-1944-1985 A szovjet fegyveres erők napján A Népbiztosok Tanácsa bár már 1918. január 28-án kiadta a Munkás-Paraszt Vörös Had­sereg létrehozásáról szóló ren­deletét, az elkövetkező napok­­hetek n­em igazolták a vára­kozásokat. A háborús fáradt­ság és a velejáró fásultság, a kiegészítő parancsnokságok hálózatának szétziláltsága, va­lamint egyéb okok következ­tében a reméltnél lényegesen lassúbb ütemben valósult meg az új típusú fegyveres erő szervezése. Proletár hadsereg születik Az 1918 elején kialakult helyzetet értékelve a német hadvezetés úgy vélte, hogy könnyű zsákmányra van kilá­tás a sok gonddal küzdő Szov­­jet-Oroszország rovására. Ezért felújította háborús tevékeny­ségét. A forradalom kritikus helyzetbe került, de éppen ez hozott döntő fordulatot a nyo­masztó technikai fölényben levő imperialista hadsereg le­győzésére képes proletárhad­sereg létrehozása terén. A Népbiztosok Tanácsa 1918. február 22-i „Veszélyben a szocialista haza!” című kiált­ványa felrázta a tömegeket, rádöbbentette őket történelmi felelősségükre. Így már a kö­vetkező napon, 1918. február 23-án tíz- és tízezrek léptek be a Vörös Hadseregbe, s rö­videsen meg is állították a német csapatok térnyerését. A hazaszeretet e tömeges meg­nyilatkozására emlékezve ün­neplik a Szovjetunióban és­ szerte a világon február 23-án a szovjet fegyveres erők nap­ját. Ennek kapcsán jóleső büsz­keséggel emlékezünk arra is, hogy e február 22-i, történel­mi jelentőségű felhívás nem­csak az orosz munkásságban és parasztságban talált vissz­hangra, hanem a magyar ha­difoglyok jelentős részében is felébresztette a közös felelős­ség tudatát. Ez utóbbiak leg­jobbjai kiáltványban fordul­tak sorstársaikhoz: „Veszély­ben a szocialisták közös hazá­ja ... jettek ... megmenteni az orosz forradalmat, fegyver­rel a kézben megkezdeni a magyar munkások, a magyar parasztok felszabadítását!” Az intervenció és a polgár­háború véres küzdelmeiben részt vevő mintegy százezer magyar internacionalista a bi­zonyítéka annak, hogy fel­ismerték a közös ellenséget, s azt, hogy a magyar proletariá­tus jövendő sorsa is alapve­tően attól függ, fennmarad-e Szovjet-Oroszország, vagy sem. Az 1918 tavaszán így létre­jött forradalmi magra támasz­kodva fokozatosan tökéletese­dett a fegyveres erő szerveze­te. Az intervenciósok és az egyre nagyobb tömeget alko­tó fehérgárdisták elleni küzde­lem mind újabb és újabb in­tézkedéseket követelt. Ezek közül a legfontosabb az Orosz­­országi Kommunista (bolsevik) Párt VIII. kongresszusán, 1919 márciusában elfogadott hatá­rozat volt, amely a forradalmi vasfegyelmen alapuló regulá­ris proletár tömeghadsereg lét­rehozásáról döntött. Ennek he­lyességét az élet igazolta: ez a fokozatosan létrehozott fegy­veres erő volt az, amely a túl­erőben levő külső és belső ellenséget részenként meg­semmisítve megvédte a forra­dalom vívmányait. Az ezt követő években is példátlan feladat várt a Vörös Hadseregre, hiszen rendkívül nehéz gazdasági viszonyok kö­zött kellett a kor színvonalá­nak minden téren megfelelő fegyveres erőt és hadművé­szetet teremteni. Ennek elő­feltételeit a Frunze nevével fémjelzett katonai reformok, valamint Triandofillov, Isszer­­zon, Tuhacsevszkij és mások hadtudományi munkássága te­remtették meg. Ezeknek az erőfeszítéseknek köszönhetően a Vörös Hadsereg állományá­ban született meg a világ első gépesített hadteste a 30-as évek első felében, s a fiatal szocialista hadtudomány adta a két világháború között lét­rejött katonai elméletek leg­tökéletesebbjét, a majdan a Reichstag kupolájáig vivő utat megalapozó ún. „mély hadmű­velet” elméletét. Háborús próbatétel Sajnos ezeknek a honvédel­mi, hadseregfejlesztési erőfe­szítéseknek hamarosan a Nagy Honvédő Háború vérzivataros éveiben kellett bizonyítaniuk életképességüket. Bár a német és szövetségeseinek katonai gépezete jelentős sikereket ért el 1941 nyarán a szovjet—né­met arcvonalon, mégis, már ekkor bizonyos csodálatra késztették az eseményeket reá­lisan szemlélő szakembereket. Így például Németh József tábornok, a „Dél” hadsereg­csoporthoz kiküldött magyar összekötő törzs parancsnoka 1941. július 3-án az alábbi je­lentést küldte a vezérkar had­műveleti osztályára: „Az el­lenállás váratlanul nagy. A vezetés meglepően jó, össze­omlásról még egyáltalán nem lehet beszélni. Általában az orosz vezetés eddig megle­pően ügyesen dolgozott. Fel­ismerik a helyzeteket és az adott helyzetnek megfelelően legjobbnak látszó megoldáso­kat választják ... Különösen váratlan az orosz csapatok rendkívüli szívóssága mind a támadásban, mind a védelem­ben ... Jellemzésükre szolgál­jon, hogy még üzemképtelen­né vált harckocsikat is véde­nek.” Ez a hozzáértés és elszánt­ság, valamint a korszerű had­műveleti elvek gyakorlatba történő átültetése feltételeinek fokozatos megteremtése lehe­tővé tette, hogy már 1941—42 fordulóján Moszkva alatt dön­tő, majd 1942—43 telén Sztá­lingrád térségében pedig gyö­keres fordulat következzen be a második világháború mene­tében. A Kurszk térségében megszilárdított hadászati kez­deményezés birtokában feltar­tóztathatatlanná vált a Vörös Hadsereg, „ettől fogva a Ke­leti Fronton már egyetlen nyu­godt napunk sem volt. A kez­deményezés teljesen az ellen­ség kezébe került” — állapí­totta meg Guderian vezérezre­des, a német szárazföldi erők vezérkari főnöke. Az egyre szélesebb arcvona­­lon, mind nagyobb­­ ütemben előnyomuló szovjet csapatok 1944. szeptember második fe­lében felzárkóztak az akkori román—magyar határra, majd 23-án Battonya térségében magyar földre léptek. A fiuk és unokák viszonozhatták 1918—21 még élő magyar in­ternacionalistáinak vagy azok leszármazottainak önfeláldozá­sukat, a közös ügyért tenni akarását. Nem hódítóként... A 2. Ukrán Front haditaná­csa október 27-én felhívásban hozta a magyar nép tudomá­sára, hogy „nem hódítóként, hanem a magyar nép német rabság alóli felszabadítója­ként” lépett Magyarország földjére. A különböző szintű politikai szervek ezzel párhu­zamosan a szovjet katonák kö­zött is aktív felvilágosító te­vékenységet folytattak annak érdekében, hogy velük is meg­értessék: nem a magyar nép, hanem a német fasizmus, s annak kiszolgálói képezik a szétzúzandó ellenséget. Mindez közrejátszott abban, hogy a közel hathónapos ma­gyarországi felszabadító had­műveletek során a bátorság és önfeláldozás számtalan pél­dáját adták a vöröskatonák. Különösen az erőszakos folyó­átkelések, valamint az ellen­séges harckocsik és repülőgé­pek elleni küzdelem tette pró­bára a katonákat, s e harcok során váltak legtöbben mél­­tóakká a legmagasabb szovjet kitüntetésre, a Szovjetünk Hőse címre, így például a deb­receni hadművelet befejeztét? (1944. október 28-áig) negy­venheten érdemelték ki a meg­tisztelő aranycsilagot, mintegy húszan közülük a folyóleküz­­désben, hídfőfoglalásban és -megtartásban tűntek ki. A budapesti hadművelet so­rán is sokan mutattak fel ka­tonai erényeket. A magyar nép nem felejti el a meggyilkolt parlamenterek, Steinmetz és Osztapenko századosok emlé­két. Az utóbbi személyes bá­torságát bizonyítja, hogy ami­kor elindult küldetése teljesí­tésére, az ellenség tüzet nyi­tott rá, s ezért visszafordult. Amikor viszont tudomást szer­zett arról, hogy parlamenter­­társa életét vesztette, újból megindult az ellenséges állá­sok felé abban a tudatban, hogy harcostársai és a főváros lakói életének megkímélése érdekében el kell vinnie az ul­timátumot. Amikor az Ideiglenes Kor­mány hadat üzent Németor­szágnak, lehetővé vált, hogy kiterebélyesedjék az 1917— 1921-ben megkötött fegyver­barátság, a közös ügy szolgá­lata. 1945. január—február hó­napjaiban már mintegy har­minc magyar század harcolt szovjet egységek kötelékében Buda felszabadításáért. Az egykori internacionalisták le­származottai egymásra talál­tak a fasizmus szétzúzásának közös ügyében. „Azoknak a parancsnokoknak, akiknek alá­­rendeltem az önkéntes M­a­­gyar Hadsereg alegységeit, el­rendelem, hogy vegyék őket teljes ellátmányba, kezelek őket mint velünk egyenlőe­ket ...” — szól a 83. gépesí­tett gyalogdandár törzsfőnöké­nek 1945. február 10-i paran­­csa. A mintegy 2500 m­ágyar katona bátorságával, önfelál­dozásával, közel hatszáz ha­lottjával bizonyította: rászol­gált e bizalomra. A Vörös Hadsereg több mint 140 ezer katonája adta életét Magyarország felszabadítá­sáért. A forradalom hadserege 1945 tavaszára beteljesítette a magyar internacionalisták kö­zel három évtizeddel korábbi álmát. E súlyos áldozatot azzal há­lálta meg a magyar nép, hogy élni tudott a történelmi lehe­tőséggel, létrehozott új típusú hadserege pedig méltó társává vált a 07. Szele+ách­am­pt ön­­nepis szovjet fegyveres erő­nek. M. Szabó Miklós A Magyar Nemzet megkérdezte: Milyenek a japán zongoristák? Zempléni Kornél, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisko­la tanára, szeptember óta az osakai University of Arts vendégprofesszoraként e ja­pán egyetem előadói fakultá­sán tanít. Kéthónapos szabad­ságára hazatérve megkérdez­tük, mi a véleménye a fiatal japán zongoristákról? — Véleményemet nemcsak mostani tapasztalataim alap­ján alakíthattam ki. Az el­múlt években jó néhány ösz­töndíjas japán hallgatóm volt a pesti főiskolán, azok mind kitűnő adottságú, nagyszerűen fölkészült és hihetetlenül szor­galmas fiatalok voltak. Osa­­kában ez a kép kissé csalóká­nak bizonyult. —• Mi volt ennek az oka? — Több okát is említhetem. Ez az osakai egyetem magán­alapítvány, amely elég borsos tandíjakkal tartja fenn magát, szemben né­hány állami intéz­ménnyel. Ebből következően óriási létszámú hallgatósága nem éppen válogatott. A má­sik ok: a technikailag nagyon jól képzett hallgatók is az eu­rópai zenéről — abban az ér­telemben, ahogyan azt mi a hallgatóktól itt elvárjuk —, keveset tudnak. Ami a szor­galmat illeti, annak erős fékje ott is a túlterhelés. Nemcsak az elméleti órák számára gon­dolok, hanem arra is, hogy az egyetem messze a városon kívül található. Nekem egy óra oda és egy óra vissza volt az út, de vannak kollégák és hallgatók, akik naponta két órát utazgatnak. Problémát okoztak a nyelvi nehézségek is; az angol nyelvtudás sok­kal kevésbé általános, mint amire számítottam. Igaz, ze­nét lehet tanítani olasz zenei műszavakkal és demonstráció­val is, ezért ez a gond áthi­dalható volt. Hogy ne legyek igazságtalan: az osakai egye­temen tanuló ezerötszáz zon­gorista hallgató között akad néhány elsőrangú tehetség is, akikre a budapesti főiskola is büszke lehetne. — Meddig tanít Japánban? — Másfél évre szól a szer­ződésem, amit meg lehet hosz­­szabbítani, ha mindkét fél úgy akarja. — Volt-e Osakában hang­versenye? — Bemutatkoztam az egye­tem évzáró hangversenyén, amelynek első felében én ját­szottam Liszt, Bartók, Kodály műveiből. Nyomban a koncert után fölkértek jövő őszre ön­álló szólóestre. Valószínűleg augusztusban Hokaido szige­tén, Sapporóban is lesz hang­versenyem, Tanimoto profesz­­szor, a nemzetközi Kodály Tár­saság elnökének meghívásá­ra. — Itthon mikor ha­lgathat­ja a közönség? — Február 24-én vasárnap délután a Zeneakadémián, ahol Schumann: Gyermekje­­lenetek című művét és C-dúr fantáziáját, valamint Liszt h­­moll szonátáját játszom. (gábor) Szombat, 1985. február 23.

Next