Magyar Nemzet, 1985. november (48. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-04 / 259. szám
6 Magyar Nwazd A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL Miért kaptak Nobel-díjat? Évről évre izgatottan várja a tudományos világ azokat az októberi napokat, amikor nyilvánosságra hozzák a legrangosabb kitüntetésre méltónak bizonyult kutatók nevét, amikor napvilágot lát a magas testület döntése a Nobel-díjakról. Megismétlődött a tavalyi eset — akkor is szóvá tettük — a díjazottak olyan teljesítményekért kapták az elismerést, amelyek szorosabban — lazábban ugyan, de a hétköznapi, a gyakorlati tennivalókhoz kötődnek. Ezért is érdemes közelebbről megvizsgálni a cím kérdését: miért, milyen eredményért kaptak Nobel-díjat az idei kitüntetettek? Ennek igyekeznek utánajárni az alábbi írások szerzői. Zátonyok a véráramban Természetes mértékegységek? A két amerikai tudóst, akik koleszterin kutatásaikért és felfedezésükért az idei orvosi Nobeldíjat megkapták, dr. Romlcr László professzor, a SOTE III. Belklinika igazgatója immártíz esztendeje személyesen is ismeri. A tudomány ugyanazon részterületén kutatást folytató magyar professzor — aki a koronáriaérbetegségek megelőzését szolgáló KGST tudományos együttműködési program vérzsír szekciójának magyarországi vezetője is — egy külföldi nemzetközi tudományos konferencián találkozott a dallasi egyetem molekuláris genetikai tanszékének két fiatal tanárával, Michael S. Brownnal és Joseph L. Goldsteinnel. Felfedezésüket tudományos közleményekből már ismerte, hiszen a két kutató ezt már 1973—1974- ben publikálta. S bár akkor még nem lehetett sejteni, hogy a két fiatal kutató felfedezéséért Nobeldíjat kap, felismerésük akkor is komoly visszhangot keltett. De idézzük a stockholmi Karolinska Intézet Nobel-díj bizottságának mostani indoklását, mely szerint e legmagasabb tudományos elismerést „a test koleszterin anyagcseréjének szabályozásával is a koleszterin okozta betegségekkel" kapcsolatos kutatásaikért kapták, mert „felfedezéseik széles és lenyűgöző teret nyitottak a kutatás számára az érelmeszesedés okozta betegségek birodalmában". — A koleszterin (a vérzsír egyik fajtája) lebomlásának a mechanizmusát fedezték fel — mondja Romics professzor. — Ennek lényegét felderítették, hogy a sejtek többségének a felületén olyan receptorok, kémiai kötőhelyek vannak, amelyek a véráramban keringő koleszterintartalmú részecskéket, elsősorban a kis sűrűségű lipoproteineket (LDL) tudják megkötni s így befolyásolják, segítik a koleszterin befogadását a sejtekbe. A koleszterint azután a sejt maga lebontja, a sejt újabb koleszterint nem termel. Tehát egyensúly alakul ki a szervezetben a koleszterin-lebomlás és a koleszterintermelés között. A koleszterin kétharmadát ugyanis szervezetünk termeli, valamennyi szövetünkben jelen van és létfontosságú szerepet játszik több, a szervezetünkben lezajló folyamatban. A normális mennyiségű koleszterin nem betegséget okozó, nem életmegrövidítő anyag. A baj akkor van, ha a sejt felszínén nincsen megfelelő számú ilyen kötőhely, így a többlet koleszterin felhalmozódik a vérben, lerakódik az érfalakban, amelynek következménye például a trombózis, szívinfarktus. A szervezet működésének ezt az egyik nagyon fontos láncszemét derítették fel Brown-ék. — A mindennapi orvosi gyakorlatban hogyan tükröződik e felfedezés jelentősége? — A magas vérzsírszint problémája világszerte nagyon sok embert érint. Magyarországon a lakosság mintegy tíz százalékának magas a koleszterinszintje. Az infarktust szenvedett betegeknek pedig 60 százalékában erősen emelkedett a vér koleszterintartalma. Ám most, hogy ismerjük e betegségek kialakulásának módját, a jövőben többet tudunk tenni azért, hogy mérsékelhető legyen a koleszterinnel kapcsolatos betegségek veszélye. — Gyógyszerrel és diétával? — Is-is. Ez a felfedezés tulajdonképpen a lehetőségeket nyitotta meg, semmint a konkrét tennivalókat. Tudjuk, hogy egyáltalán mire kellene gyógyszert találni, mi az, amit ki kellene találni a továbbiakban. Intenzív kutatások, kísérletek folynak, hogy a sejtek eme kötőhelyeire ható gyógyszereket találjanak. Olyanokat, amelyek az inaktív kötőhelyeket működésre tudják késztetni, vagy a működőket még hatékonyabb, fokozottabb munkára serkenteni. Biztató eredményei vannak a kutatásoknak, de ma még nincs forgalomban biztos hatású gyógyszer. Ami a diétát illeti: már tudjuk, hogy a diéta is befolyásolja a kötőhelyek működését, főként aktivitásukat Tehát az étrendmódosítás fontos.. a magas koleszterinszintű embereknél. És nem lényegtelen, hogy a diétára vonatkozó eddig adott orvosi javallatok az új felfedezés tükrében is lényegében jónak bizonyulnak ... Ám a magas koleszterinszint csak az egyik rizikófaktora a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek. Az érelmeszesedés és az infarktus megelőzésével kapcsolatban azt is figyelembe kell venni, hogy nemcsak a túl sok koleszterin okoz érelmeszesedést, hanem a dohányzás és a magas vérnyomás is. Ezeket a kockázati tényezőket együtt kell értékelni. Másrészt: nagyon sok más — a vér zsíranyagcseréjével kapcsolatos — receptort is felfedeztek. Természetesen nálunk is történik már receptor-meghatározás, mégpedig a debreceni Orvostudományi Egyetemen, de a közeljövőben a III-as Belklinikán is végzünk ilyeneket. (csákváry) probléma gyors, számítógépes megoldásához. Ez lehetővé teszi a molekulaszerkezet egyértelmű meghatározását a diffrakciós képből, ha az elemi összetétel is ismert Módszerük kiindulási pontja az a felismerés, hogy a folytonos és periodikus kristályrácsban az elektronsűrűség eloszlása mindenütt valós és sehol sem negatív. Évente ötezer publikált és több ezer nem publikált kristályszerkezetet határoznak meg a világ röntgendiffrakciós laboratóriumaiban. Ezek az adatok azon túlmenően, hogy megkímélik a vegyészt a fáradságos szerkezetig.Mint arról már beszámoltunk, az ez évi fizikai Nobel-díjat Klaus von Klitzing nyugatnémet kutató kapta, a „kvantumfizika terén végzett úttörő munkásságáért". Érdemes kissé részletesebben megismerkedni a jutalmazott munka tárgyát képező kvantum-jelenséggel, mely egyrészt példa a fizika látszólag távoleső területeinek összefonódására, másrészt arra, hogy egy váratlan felfedezés hogyan adhat egyidejűleg új lendületet az elmélet és egy olyan nagyon is gyakorlati szakterület, mint a méréstechnika fejlődésének. A most 42 éves von Klitzing a magas kitüntetést az úgynevezett kvantumos (vagy kvantált) Hailjelenség kísérleti kimutatásáért kapta. Az 1980-ban publikált felfedezés évszázados szünet után hozott igazi meglepetést olyan területen, melyet a szilárdtestfizika egyik legjobban feldolgozott fejezetének tartottak. Mindennapi életünkben elektromosan vezető anyagokra van szükségünk. A fémekben az áramot elektronok viszik, fontos tehát tudni, mekkora az áramot vivő elektronok koncentrációja. Ennek mérését szolgálja a klasszikus Hall-jelenség. 1879-ben E. H. Hall amerikai kutató azt vizsgálta, mi történik, ha egy áramot vivő vezetéket egy rá merőleges mágneses térbe helyezünk. A mágneses tér az elektronokat haladási irányukra merőlegesen próbálja eltéríteni, nekinyomva őket a vezeték egyik falának. Az egy oldalon felgyűlő elektronok az áramra keresztirányban feszültségesést, ún. Hali-feszültséget hoznak létre. A Hali-feszültség a vezetőben levő elektronok sűrűségének mértéke, más sűrűséghez más feszültség tartozik, a klasszikus Hali-jelenségben a Hali-feszültség folytonosan változva minden értéket felvehet. A kvantumos Hali-jelenségnél ettől minőségileg különböző viselkedést láthatunk: a Hali-feszültség szemlátomást nem követi az elektronok sűrűségének folytonos változtatását, hanem csak bizonyos élesen meghatározott — kvantált * — értékekkel bírhat. Ezek a kvantált értékek függetlenek a mérésnél használt minta nagyságától, anyagától és egyéb konkrét jellemzőitől, és két univerzális állandóval, az elektron töltésével és a Planck-állandóval fejezhetők ki. zoló szintetikus munkától, fontos adatokat szolgáltatnak a világszerte fejlődő racionális gyógyszertervezéshez. — Használják már a módszerüket? Az utóbbi tizenöt évben számos helyen továbbfejlesztették és a számítógépek elterjedésével ez a módszer általánossá vált. Ebben jelentős szerepet játszott Isabella Karle, Jerome Karle felesége. Karle és felesége 1977-ben hazánkban is járt a KKKI vendégeként, és igen jó kapcsolatot tart fenn ma is magyar kollégáival. (bankó) Ez az úgynevezett kvantált Hali-jelenség az anyag alapvetően kvantumos viselkedésének újabb látványos megnyilvánulása. Érdemes arra emlékeznünk, hogy a kvantumfizika elsősorban a mikrovilág leírására használatos. 70 évvel ezelőtt még az volt a friss felismerés, hogy például az atomok energiája csak ugrásszerűen változhat. Az atomok persze nagyon kicsinyek, és érzékeink számára a sok kis kvantumugrás összességében „kisimítva", folytonos változásként jelenik meg. Von Klitzing felfedezése azon jelenségek körét gyarapítja, ahol a kvantumos viselkedés a megfogható méretek világában, „szemmel láthatóan" jelentkezik. Az elméleti fizika hatékonyságát mutatja, hogy sok jelenséget elméletileg megjósoltak, és ezt követte a kísérleti igazolás. A kvantált Hali-jelenség felfedezése viszont meglepte a teoretikusokat: a magyarázatra irányuló első érdemi próbálkozások csak 1981-ben jelentek meg, s teljes megértéséről ma sem lehet beszélni. A nehézség itt az, hogy a jelenség az anyag viselkedésének eddig ismeretlen módját jelenti, ahol — hogy egy szakértőt szabadon idézzünk — éppen az anyag tökéletlenségeit kell jól leírni ahhoz, hogy egy minden konkrét anyagi mineműségtől független, univerzális végeredményhez eljussunk. Az a tény, hogy a kvantált Hali-feszültség révén az univerzális állandók egy kombinációját minden eddigi eljárásnál pontosabban mérhetjük, von Klitzing munkáját fontossá teszi az egész fizika számára. Sok területen a további előrehaladást az egyre finomabb hatások megismerése jelenti, hogy ezeket egyáltalán felismerhessük, az alapvető természeti állandók egyre pontosabb értékeire van szükség. Végül egy méréstechnikai vonatkozást említhetünk. Általános törekvés, hogy az önkényes megállapodáson alapuló mértékegységeket „természetes” egységekkel helyettesítsék. A kvantált Hali-effektus megnyithatja az utat az elektromos ellenállások egy természetes kvantumot egységének bevezetéséhez. Fazekas Patrik Módszer a gyógyszertervezéshez Az 1985. évi kémiai Nobel-díjat megosztva Herbert A. Hauptman és Jerome Karle kapta „a kristályszerkezetek meghatározására szolgáló közvetlen módszer kidolgozásáért". A két kutatóról és a módszer jelentőségéről kérdeztük Kálmán Alajost, az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetének tudományos osztályvezetőjét. — Kérem, ismertesse röviden a két díjazott pályáját. H. Hauptman 1917-ben született, doktori címét matematikából szerezte a Marylandi Egyetemen. Jelenleg a Medical Foundation of Buffalo kutatási igazgatója. J. Karle 1918-ban született, fizikai-kémiából szerzett doktori címet a Michigani Egyetemen. 1972-től az Amerikai Krisztállográfiai Társaság elnöke, majd 1981—84-ig a Nemzetközi Krisztállográfiai Unió elnöke volt Munkahelye — már 1944 óta — a washingtoni Anyagszerkezeti Laboratórium. — Krstályszerkezetek meghatározását röntgendiffrakciós vizsgálatokkal elég régen végeznek. Mennyiben hozott újat az általuk kidolgozott módszer alkalmazása? — Amióta 1912-ben felfedezték a röntgensugárzás kristályokon való szóródását, kiderült, hogy a diffrakciós képben benne van a teljes kristály- és molekulaszerkezet. Egy-egy kristály esetében több ezer szórási maximumot regisztrálhatunk. Ezekből matematikai módszerekkel egyértelműen nem építhető fel a kristály szerkezete, mert a különböző irányba szórt (röntgen)sugárnyalábok „relatív fázisa" elvész. 1912-től egészen 1934-ig — szervetlen kristályok vizsgálatánál — próbálkozásokkal oldották meg ezt az ún. krisztallográfiai fázisproblémát. 1935-ben ismerték fel azt, hogy közvetlenül a sugárnyalábok intenzitásából is kikövetkeztethető a kristálymolekula szerkezete, ha szét tudjuk válogatni az atomokat összekötő távolságokat irány és nagyság szerint. Ez a módszer a vektorok igen nagy száma miatt csak akkor vezetett eredményre, ha a kristályrácsban nehéz atomok is voltak. Ebből következik, hogy ha nem voltak nehéz atomok a vizsgálandó molekulákban, be kellett építeni azokat, hogy a mérés elvégezhető legyen. — Szerves és bioaktív molekuláknál ez nem is volt mindig megvalósítható. Szerencsés esetnek mondható, ha a molekula eleve tartalmazott nehéz atomot (pl. a B12-vitaminnál a kobaltot). Más esetekben sikerült ezeket beépíteni a kristályrácsba a molekula szerkezetének károsítása nélkül (pl. morfin-vázas alkaloidáknál). Ezen a téren végzett kutatásaiért kapott 1964-ben Nobel-díjat C. Hodgkin oxfordi kutató. A vegyipar számára fontos sok ezernyi molekula nehézatomos származékának előállítása a fentiekből következően aligha megvalósítható feladat. Ezért volt olyan fontos a „fázis probléma” direkt megoldása. — Mi volt ebben Hauptman és Karle érdeme? Ők tárták fel azokat az összefüggéseket, amelyek elvezettek a Anno... 225 éve, 1760. november 4-én született Hajdúdorogon Görög Demeter író, szerkesztő, a magyar tudományos irodalom szervezője és mecénása, akadémikus. Fő műve az 1911-ben megjelent „Magyar Atlás”, hazánk megyéinek atlasza, térképírásunk egyik legértékesebb dokumentuma, amely a kor legjelentősebb mérnökeinek közreműködésével készült, s 15 000 lakott helyet tartalmazó névmutatót is magában foglalt. Görög Demeter kiváló mezőgazdász is volt. 100 éve, 1885. november 4-én született Budapesten Tarján Ferenc tanár, feltaláló. Legismertebb találmánya a lemezjátszó hangszedője (pick-up). Eredményesen foglalkozott a színes és térhatású film kérdéseivel is. 75 éve, 1910. november 5. és 8. között tartották a magyar kémikusok első országos kongreszszusukat, melyet a Természettudományi Társulat Chemiaásványtan Szakosztálya, a Magyar Mérnök- és Építész Egylet vegyészmérnök szakosztálya, a Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesülete és a Magyar Chemikusok Egyesülete rendezett. 25 éve, 1960. november 7-én, Budapesten megkezdődött a csuklós járművek közlekedtetése először az autóbuszok, majd a trolibuszok, s végül a villamosok útvonalain. 175 éve, 1810. november 8-án született Budán Fauser Antal, a régi Pest érdemes gyógyszerésze, mineralógus, neves ásványgyűjtő.75 éve, 1910. november 8-án született Miskolcon Dégen Imre mérnök, egyetemi tanár. 1945- ben Csepel Mérnöki Hivatalának vezetője, az újjáépítés műszaki irányítója volt. 1955-től a vízügyi szolgálat vezetőjeként megszervezte a hazai vízkészletek mennyiségi és minőségi védelmét. 75 éve, 1910. november 13-án halt meg Budapesten Oetl Antal, vasöntöde- és gépgyáralapító, a vasöntés felvirágoztatásának hazai úttörője. Rézműves műhelyéből fejlődött ki a mai Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyár. (1837-ben Budán született.) 125 éve, 1860. november 22-én született Rimaszombatban Karlovszky Geyza gyógyszervegyész, a Gyógyszerész Közlöny szerkesztője. Ő állította elő az idegbántalmak ellen ma is használatos rubidiumammonium-bromidot. 75 éve, 1910. november 25-én megalapították a Hydroxigéngyár Rt-t, ahol hazánkban először állítottak elő nagy mennyiségben ipari gázokat. Budai Horváth Gábor Hétfő, 1985. november 4. Csep Jóska A Kalamár József 90. születésnapján megjelent emlékezést személyes emlékeimmel egészítem ki. Kalamár József és Jahn Ferenc mozgalmi kapcsolata két pilléren nyugodott. Utóbbi, mint magas színvonalon elemző társadalomtudós, kevesedmagával öt esztendővel előzte meg a Komintern VII. kongresszusán meghirdetett „népfrontpolitikát", módszeresen segítette a munkásegységen fáradhatatlanul dolgozó Kalamár Józsefet Kalamár viszont nagy hasznára volt Jahnnak, aki ugyan kispesti, pestlőrinci, pesterzsébeti munkások gondjait vállalta magára, de annyira belülről mégsem ismerhette az üzemek mindennapos problémáit, mint ahogy azokat a nagy csepeli gyár dolgozóinak mindennaposharcait részletező Kalamár beszámolóiból láthatta. Az sem volt haszontalan, ahogy Kalamár József megkínoztatásának részleteit közölte az orvossal. Lelkileg ezzel még erősebben felkészítve Jahnt 1940-ben kezdődő és mártírhaláláig tartó pokoljárásaira. Betekintést nyújt a kor bonyodalmaiba, hogy Kalamár Józsefnek egy véletlen elhurcolásában áttételesen része volt Jahnn Ferencnek is. Ugyanis a kommunista irányítású legálisfolyóirat, a Társadalmi Szemle szerkesztői, dr. Madzsar József és dr. Sándor Pál 1933-ban álnéven jelentették meg Jahn Ferenc tanulmányát, „A szovjet egészségügy tizenöt éve" címen. A tartalom indokolta gyanújukat, hogy a szerzőt perbefogják. Sokan ülték le sajtóvétségért a néhány hónapos fogházat. Ám ezzel a tanulmánnyal a folyóirat amúgyis ingatag sorsa megpecsételődött. A szerkesztőségben tartóztatták le a lap vezetőit, ugyanakkor véletlenül jelen volt néhány külső munkatársát, így Kalamárt is. Rövid időre vizsgálati fogságba kerültek, a Társadalmi Szemlét pedig betiltották. Mindez a Horthy-rendszerben nem érte váratlanul a közvéleményt. Bennünket annál inkább az a kommunista mozgalomban páratlan eset: a párt nem engedte Jahn Ferencet bíróság elé állni, nehogy „lefeketedése" gátolja a nagy népszerűség övezte sokirányú tevékenységét. Amennyire nyomasztott, hogy egy önként vállalkozó kommunista ülte le helyette a négy hónapos fogházbüntetést, annyirabántott Kalamár József megjegyzése: ......örülhet Jahn elvtárs, hogy nem került lakat mögé...”. (Ez is történelem.) Jahn Ferenc börtönbüntetéseinek egyikét fűtetlen magánzárkában töltötte, ahol kiújult ifjúkori súlyos tüdőbaja. Órákig tartó utcai toporgás után az öt percben megszabott beszélőre a fogoly halálsápadtan, lázban égő arccal jelent meg, láthatóan életveszélyben. Kérdések, válaszok, teendők tucatjait hogyan sűrítsük alig öt percbe? Tépelődtem, miközben a fogoly ezt kérdezte: „A CSEP JÓSKA BAJA NEM ÚJULT KI?” (Csepeli Jóska, vagyis Kalamár. Ilyen volt a titkos börtönnyelv.) Jahn Anna A szárhegyi Lázár-kastély Olvastam a Magyar Nemzet szeptember 16-i számában a Szárhegy kincsei című cikket, amely számomra különösen érdekes volt. Az írás arról a szárhegyi kastélyról szól, amely — tudomásom szerint — Erdély egyetlen reneszánsz kastélya, és szécsényi vonatkozása is van: a szécsényi temetőben van eltemetve báró Liptay Frigyesné, született gróf szárhegyi Lázár Margit. (1872—1954.) Valószínűleg többen emlékeznek Vitray Tamás televíziós műsorára, amely Liptay Béláné, Odescalchi Eugéniát mutatta be. Ő Lázár Margit menye volt. (Ez év augusztusában halt meg.)A családdal jó kapcsolatban álltam, Liptay Béla bácsival jó barátságban, aki Európa hírű tudós volt. Eugénia nénit — férje halála után — hetente, szerdai napokon látogattam, enyhítettem magányát, segítettem problémái megoldásában, és mikor emlékiratait írta, velem nézette át stilisztikai , magyarossági szempontból, mert az ő anyanyelve francia volt. Könyve a Gondolat könyvkiadó gondozásában, 1986. könyvnapra van előjegyezve megjelenésre. Reméljük, ez a kiadás nem késlekedik. A család dolgairól beszélgetve több alkalommal került szóba a szárhegyi Lázár-kastély. Emlékezetem szerint eredeti fényképek is vannak a család birtokában. Lázár Margit egyik unokája, Liptay Bálint Budapesten, a Geodéziai Intézetnél dolgozik, s tekintve, hogy a hagyték rászállt, talán lehetne találni olyan fényképet nála, amely megkönnyítené a kastély rekonstrukciós munkáit. Ha ebben segítségükre lehetek, örömmel teszem.. Kékkői László Szécsény Visszautasított helyreigazítási kérelem Hatos Géza sajtópert indított szerkesztőségünk ellen, kérve az iletékes bíróságot, hogy kötelezzen bennünket helyreigazító közlemény közzétételére. Mint az alábbiakból kitűnik, ilyen irányú felszólítás nem érkezett elmünkre, hogy a végzést mégis közzétesszük, arra ennek ellenére okunk van. Úgy hisszük, tanulságos ... Végzés: Hatos Géza felperesnek a Magyar Nemzet Szerkesztősége alperes ellen sajtóhelyreigazítás iránt indított perében a bíróság a felperes keresetét idézés kibocsátása nélkül elutasítja. A végzés ellen fellebbezni lehet a kézbesítéstől számított 15 nap alatt. Indokolás:. A Magyar Nemzet politikai napilap alperes 1985. július 5. napján megjelent számában „Az írástudók felelőssége” címmel tájékoztatás jelent meg Kosáry Domokos akadémikussal a „történeti" grafológiáról folytatott beszélgetésről. A beszélgetésről adott sajtóközlemény alapját az a tudományos vita képezte, amely Rákosáé Ács Klára „Vallanak a betűk” c. könyvével kapcsolatban folyt A kötetben a felperes írásai is megjelentek, amelyekről Kosáry Domokos véleményt nyilvánított A nyilatkozó véleménye több esetben eltért a felperes álláspontjától, ill. azzal ellentétes volt, idéztei módjait nem minősítette elfogadhatónak. A felperes 1985. július 26. napján az alpereshez intézett levelet „Ki a felelős? Válasz: Az írástudók felelőssége’ c. beszélgetésre” címmel, amelyben ismételten az általa leírtakat kívánja igazolni, Kosáry Domokos véleményével szemben. Alperes a felperesi levelet nem közölte le, arra nem nyilatkozott. Felperes a bírósághoz 1985. augusztus 21. napján érkezett keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a válasz közlésére. A bíróság a felperes keresetét a Pp. 130. §1. (1 bek. 1.) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította,mert a felperesnek a sajtóhelyreigazításra vonatkozó kérelme, nyilvánvalóan alaptalan. A Legfelsőbb Bíróság 432. számú polgári kollégiumi állásfoglalása szerint: vélemény-nyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, politikai, tudományos ts művészeti vita önmagában nem lehet sajtóhelyreigazítás alapja. A felperes által sérelmezett sajtótájékoztatásból te a felperes válaszleveléből is megállapíthatóan a tárgybeli tudományos vita kapcsán véleménykülönbség van. E véleménykülönbség tudományos vita te nem személyre szóló, nem tényállásra vonatkozik. A felperes válaszleveléből is kitűnően a történeti grafológiára vonatkozóan, illetve az abból levont 111. feltételezett tények valósága vagy valótlansága a vita tárgya. Ez pedig sajtóhelyreigazítás tárgyát nem képezheti, mert a tudományos vita eldöntése nem a sajtóhelyreigazítási eljárásra tartozik. Felperes a válaszlevelében is az új tudományos módszerek, utak biztosítását te azok elismerését igényli, ebből kitűnően is a sajtóközleményben nyilatkozóval szemben a sajtó tudományos álláspontjának kifejezését igényli. Mindezekből megállapíthatóan a felperes keresete tudományos vitára vonatkozik, amely a hivatkozott állásfoglalás alapján sajtóhelyreigazítási eljárás tárgyát nem képezheti, ezért a bíróság a felperes keresetét a Pp. 130. §. (1 bek. 1.) pontja alapján idézte kibocsátása nélkül elutasította. Budapest, 1985. szeptember 26. Madarász Vladimiré dr. tk. a tanács elnöke A Kristóf-szobor A Magyar Nemzet Július 2. számának levelezési rovatában olvasólevél jelent meg 87. F. aláírással» A levélíró javasolta» a »»Nagy Kristóf” szobor újrafelállítását eredeti helyén, a Kristóf téren. Az illetékes szakintézmény véleményét meghallgatva közöljük, hogy a szobor ma már gyakorlatilag megsemmisült, a Budapesti Történeti Múzeum kőtárában mindössze egy töredéke (a letört fejrész) található meg. Ez nem teszi lehetővé a rekonstrukciót. A szobor újrafaragása ellen szól az a tény is, hogy a megváltozott építészeti környezetben nem állítható vissza eredeti helyére. A fentieket összegezve: az olvasólevélben foglalt javaslatot nem áll módunkban valóra váltani. Dr. Henye Nándorné Budapest Fővárosi Tanácsa VB Művelődésügyi főosztály