Magyar Nemzet, 1986. augusztus (49. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-25 / 199. szám

4 SZÉLRÓZSA Filmen a Borisz Godunov Ha a címet olvassuk, vagy halljuk, óhatatlanul Muszorgszkij világhírű operájára, és nem Puskin kevésbé ismert drámájára gondolunk. Pedig az orosz zeneszerző a költőnek ezt a művét használta fel librettója alapanyagául. Puskin a Borisz Godunovot még 1825-ben írta, imihajlovszkojei száműzetésében. Ez tulajdonképpen családi birtok volt, s így inkább kényszerlakhelynek mondhatnánk, mint száműzetésnek. A költő történelmi tanulmányokat és népköltési gyűjtést végzett, s közben — mint említettük — itt készült el a Borisz Godunov című drámájával. A mű megjelenését 1831-ig nem engedélyezték, s színpadra is csak 1870-ben került, tehát jóval Puskin halála után, aki — tudjuk — 1837-ben hunyt el egy párbaj következtében. Most ennek alapján készült film a Szovjetunióban, mégpedig Szergej Bondarcsuk rendezésében. A világhírű szovjet rendezőnek ez a hetedik filmje, de minden előző munkájával nagy sikert aratott. A Háború és béke elnyerte például az év legjobb külföldi filmjéért járó Oscar-díjat. Már első munkáját, az Emberi sors című filmjét egyedül a Szovjetunióban több mint tizenkétmilióan nézték meg. De minden alkotásáról beszéltek és írtak a nézők és az újságok. A Borisz Godunovról most ő nyilatkozott. Nézeteit számos lap közölte, így a soknyelvű Szovjetunió című folyóirat is. Egyebek között elmondotta, hogy noha Puskin drámai költeménye több mint másfél évszázada nem aratott igazi sikert színpadon, ő Borisz alakját az orosz klasszikus drámairodalom remekének tekinti. A lehető, leghitelesebben akarta ábrázolni az adott történelmi kort, ugyanakkor igyekezett megőrizni a puskini költemény zeneiségét. A mű a XVII. század elejének Oroszországéban, az úgynevezett „zavaros időkben” játszódik. A költő abban látta feladatát, hogy „drámai formába öltöztesse a történelem egyik legdrámaibb korszakát”. Puskin arra kérte barátait és ismerőseit, hogy mielőtt elolvasnák a darabot, alaposan tanulmányozzák az ábrázolt történelmi korszakot. Puskin felismerte — mondotta Bondarcsuk — Godunov alakjánakköltői vonását, bűntudatát, lelkiismeret-furdalását. Azt ábrázolta meggyőzően, hogy a bűn árán szerzett hatalom sohasem lehet szilárd. Bondarcsuk nem akarta modernizálni a tragédiát, s nyelvét sem igyekezett egyszerűsíteni. Hű akart maradni Puskinhoz. Hogy ez mennyire sikerült — fejezte be nyilatkozatát —, azt a nézők ítélik majd meg. Heinrich Böll Írásai és beszédei Alig egy esztendeje, hogy elhunyt (július 16-án) a háború utáni német próza egyik legkiemelkedőbb művelője. Írásait számos nyelvre lefordították, nagy részük magyarul is megjelent. Heinrich Böll pályája kezdeti szakaszában a „romirodalom” képviselőjének vallotta magát számos társával együtt, akik főként a Gruppe 47 elnevezésű írói csoportosulásban kezdték el irodalmimunkásságukat. Majdnem minden írása elismerést, de ugyanakkor vitát is váltott ki, amely főként ama közegnek tulajdonítható, amelyben élt és alkotott. Katolikus írónak vallotta magát, de talán ő lépett fel legszigorúbban a politikai klerikalizmus ellen. A polgári demokrácia hívének tekintette magát, de a gazdasági csoda német társadalmának ő volt az egyik legszóki, mondóbb, ugyanakkor legironikusabb hangvételű bírálója. Szépirodalmi alkotásain kívül sohasem mulasztotta el, hogy szavát hallassa aközügyekben. Bár Nemzetközi grafika Nagy sikerrel nyílt meg a csehszlovákiai Brnóban az a nemzetközi tárlat, amelyet immár tizenkettedik alkalommal rendeznek meg, ő a maga nemében a legjelentősebb események közé tartozik. Az alkalmazott grafika egyre inkább elnyeri az őt megillető rangot a képzőművészet világában. A brnóci szemle is ezt tanúsítja. (Nem kevesebb, mint 590 művész mutatja be alkotását 52 országból! A legnagyobb érdeklődés a plakátok iránt nyilvánul meg. Talán azért, mert a grafikusok e műfajban tudják legszemléletesebben A kiállítás jó alkalom a különböző stílusok tanulmányozására. Érdekes például összehasonlítani a francia, olasz, brazil, szovjet vagy akár a japán munkákat. Az egyszerű, hagyományos tipográfiától a legélénkebb színeken keresztül egészen a fotomontázs eszközeinek felhasználásáig mindent igénybe vettek, hogy magukra, illetve az adott tárnára vonják a figyelmet. A komputertechnika alkalmazása külön szemlélteti, hogy milyen új lehetőségek nyílnak meg e téren is a grafikusok előtt. A zsűri a kiállítás nagydíjával a szovjet Valerij Akopov és munkaközösségének Promo című alkotását tüntette ki, amely a külkereskedelem lehetőségeit tárja a nézők elé. A különböző műfajokban három aranyérmet osztottak ki. A reklámplakátok közül egy svájci, az általános témájú grafikák közül egy NSZK-sbeli alkotás, aművészi jellegű munkák közül pedig egy angol mű nyerte az aranyérmet. Brno város nagydíját pedig egy NDK-s grafikusnak ítélték oda, ,,DT 64" című plakátjáért. A tárlat szeptember 21-ig terén kiállt az Igazság ügye mellett, ha ez még oly népszerűtlennek hatott is olykor. És ezt komolyan tette, mindhalálig. Éppen ezért figyelemre méltó az a kiadvány, amely most jelent meg a bornheim Lammr Verlag gondozásában 316 oldalon. A kötet Böll életének utolsó két évében tartott beszédeit, valamint újságcikkeit és kisebb tanulmányait tartalmazza. (Címe: Die Fähigkeit zu trauern. Schriften und Reden 1983—ms.) Az írónak még életének utolsó éveiben is megvolt minden oka — és képessége, erre utal a cím —, hogy szomorkodjon és gyászoljon. De ezt néha szatirikusan, máskor igen keményen tette. Szétemelt például a közéleti anomáliák ellen. Felfedte a jótékonyság címén elkövetett súlyos visszaéléseket. „ Ezek az írások, felszólalások, sőt halotti beszédek, amelyeket több írótársa sírjánál tartott, jól kiegészítik ezt az életművet, amely a halhatatlanok sorába emelte. kiállítás Brunóban kiüthető meg a Művészet Házának kiállítótermeiben. Chesterton, a nevű angol regényíró és költő (1814—1936) közismerten nem volt nagy híve a nők egyenjogúságának. Barátai ezt gyakran szemére is vetették. Egy alkalommal megkérték, hogy fejtse ki végre teáján a nézetét. Az író a maga Ironikus modorában ezt mondta: — Képzeljék el, hogy húszmillió fiatal lány tüntetésbe kezd ezzel a jelszóval: »Nem hagyunk többé diktálni magunknak!** — No és aztán ! — Utána elmennek gépírónőnek. Összeállított»: Vámos Imre FÁBRI PÉTER kifejezni a témával együtt önmagukat. Azon kívül itt mutatkoznak meg leginkább az egyes országok sajátosságai és érdeklődésikörei. *Elmondok egy történetet arról, hogy kamaszkorunkban milyen őszintén hiszünk még az őszinteségben; sőt, ami több: egymás őszinteségében, és arról, hogy milyen meglepő módon tudatában vagyunk ugyanakkor az őszinteség korlátainak, nehézségeinek is. Arról, hogy milyen jóleső izgalommal jár a félelem legyőzésének akarása, és arról, hogy talán egyedül ebben az életkorban vagyunk képesek a szerelem teljességével vetekedő, de a szerelemtől kollektív mivoltukban eltérő érzelmi élményeket átélni. A történet ma már csak egy helyzet és egy hangulat emléke. Tizenkét-tizenhárom éves koromben esett meg velem, vagyis inkább velünk, telen négyünkkel-ötünkkel, fiúkkal-lányokkal vegyesen. Egy vállalati gyermeküdültetésen, Tihanyban, télen, mi voltunk a nagyok. Nálunk csak az a három, első gimnazista fiú volt nagyobb, akik már inkább vendégeknek számítottak. A legkisebbek óvodás korúak voltak, mi tehát igazán egészen nagyoknak érezhettük magunkat. Minden csodálatos volt körülöttünk, így húsz év távoztából is csodálatos, hihetetlen és mesebeli. Először is ott volt a téli Tihany. A befagyni készülő Bala Gyula Bás ton, a hófödte dombok, a kiürült üdülők. Azután ott volt Karcsi bácsi,teljes nevén Sághy Károly, aki egymaga képes volt felügyelni vagy harminc különböző korú gyerekre, képes volt ezeket a gyerekeket — minket — ha kellett, munkára fogni, ha kellett, szórakoztatni, kitalálni játékokat, amelyeket a hároméves és a tizenhárom éves egyaránt élvezett — sohse felejtem például azt a zálogosért, amelynek során a legkisebb pöttömnek föl kellett húznia Karcsi bácsi alig negyvenhatos bakancsát —, és főleg képes volt a szabadság, a közösen átélhető szabadság élményével, és ennek megfejtett titkával, az egyéniség jelentőségének tudatával megajándékozni minket. Végül pedig ott volt a szerelem, első gyermekszerelmeim egyike, Panni. Mint minden táborozásnak, ennek is a legtöbb szorongással és a legtöbb kiváncsi izgalommal várt eseménye a búcsúest volt, az együttlétek örök hattyúdala. A búcsúesttől mindenki vár valamit. A magányosok azt, hogy most majd, a fölolvadó érzelmek közepette, mégiscsak sikerül párra találniuk. Az egymásra talált párok a legalizált összebújást tánc közben és az együttlét deklarálásának kissé pökhendi örömét. A kisebbek pedig egyszerűen a kaland izgalmát: hű, ma tovább lehet fönt maradni! És még a nagyok szórakozásába is beláthatnak. (Ne feledjük: 1965-öt vagy 66-ot írunk, híre sincs még gyerekdiszkóknak és hasonlóknak.) A gimnazisták egész héten készültek felnőtt-voltuk bizonyítására : zenekari föllépésükre ők voltak az első beatzenekar, akiket élőben hallottam. Elsősorban zörögni. Volt ugyanis nem csak egy pergődobjuk, egy lábcsinjük és két gitárjuk, hanem egy rádióból átalakított erősítőjük és hangszórójuk is, amely elég ötletszerűen szórta, vagy inkább csak lökte magából a hangot. Ha ezt a már akkor is muzeális értékű készüléket valamiképpen sikerült viszonylag folyamatos működésre bírni, akkor biztosra lehetett venni, hogy elhangolódik valamelyik gitár, esetleg földre dől a dobfelszerelés. A huzalokkal folytatott elszánt küzdelemből végül mégis a fiúk kerültek ki győztesen, és eljátszottak két dalt: a Hóembert (talán Neményi Béla száma volt, nagy sláger a maga idejében) és egy Donadona címűt, amely igen érzelmes volt, és amelytől mindig meghatódtunk. Az előbbi volt a gyors szám, az utóbbi a lassú. Többet nem tudtak. De ezt a kettőt — a tomboló sikerre és a repertoár szűkösségére való tekintettel — még eljátszották néhányszor, míg csak a köréjük tekeredő huzalok és a rádiókészülék önkénye végképp beléjük nem fojtotta a szót. Mindez azonban — mint itt is — csupán élőjáték volt. Amiért most megírom ezt az emléket, csak ezután következett. Néhányan — köztük Panni és én — összegyűltünk az egyik szobában. Valaki különös játékot javasolt. Olyat, amellyel sem azelőtt, sem azóta nem találkoztam. Gyufázásnak nevezték. Ezt játszottuk, így: A nagyobb titokzatosság kedvéért leoltottuk a villanyt. Emlékszem, halk zene szólt, valakinek volt egy zsebrádiója. Körben ültünk a földön. Egyikünk meggyújtott egy szál gyufát és azonnal átadta a mellette ülőnek. Az a következőnek és így tovább. Mígnem valaki már kénytelen volt eloltani a lángot, ha nem akarta, hogy a körmére égjen. És most jött a lényeg. Az ekképp kiválasztódott személynek el kellett mesélnie tökéletes őszinteséggel valamit az életéből, amit még soha senkinek nem mert elmondani, és amit persze igazán fontosnak is tart (ez a két dolog gyakran jár együtt, de azért mégse mindig). Ennyire emlékszem pontosan. Fogalmam sincs, hányan meséltünk, mindegyikünkre rákerült-e a sor, és hogy miről is volt szó. Mert pontosan emlékszem viszont az Igazság hangulatára. A tökéletes őszinteség vágyának, reményének, hitének és — talán — beteljesülésének ama csakis erotikusnak nevezhető légkörére, amit azóta csak sokkal intimebb helyzetekben, a szerelemben, a barátságban és az írásban éreztem. Illetve még valahol, ha olykor-olykor pódiumra mentem és sikerült valamely versemet vagy mesémet a megírásra emlékeztető hangulatban és lendületben elmondanom. Nem más, kollektív lelki sztriptíz volt ez, és járt akkora izgalommal, félelemmel és gyönyörűséggel, mint később a szerelemben a testek vétkezése. És ha nem is emlékszem a vallomások témájára, biztos vagyok benne, hogy így vagy úgy mind a szerelemről szólt. Ha viszont mostanában eszembe jut néha ez a réges-régi játék, egészen, máson gondolkodom el. Azon, hogy vajon mit vallanék be most? Tehát: mi az, amit legmélyebben titkolok, leginkább szégyellek? Manapság, és így, felnőtt fejjel a szerelmet már nem lengi körül az a titokzatosság?, amiért e tárgyban volna bevallani valóm. De hányféle vétkem jut eszembe, szándékolt és akaratlan bántások, még olyan vétkek is, amelyekről se más, se az nem tudott, aki ellen elkövettem. . Vétkek, melyeket talán csak én tartok vétkeknek. De én annak tartom őket, és így volna ma is mit beváltanom. Égetem hát olykor képzeletemben a gyufaszálat, mert kell, hogy az ember bírája legyen önmagának, és szigorúbban ítéljen saját tettei fölött, mint ahogyan barátai ítélkeznének fölöttük. Hogy megmaradjon a kamaszkor tiszta ösztöne, amely megtanított szembenézni a talán legfélelmetesebbel: saját titkainkkal. Magyar Nemzet Készülő televíziós munkák (MTI) A magyar és a világirodalom alkotásait feldolgozó tévéfilm forgatása kezdődikmeg szeptemberben a televízió és a MAFILM műhelyeiben. Új produkciója lesz Bródy Sándor A dada című drámájának tv-változata Léner Péter rendezésében. Kosztolányi Dezső novellafüzéréből, az Esti Kornélból Esztergályos Károly formál tévéfilmet. A tv-játék dramaturgja Boldizsár Miklós, Esti Kornél alakját Gálffi László személyesíti meg. O’Neill Ifjúság című drámájából készül az a produkció, amelyet Horvai István rendez, főszereplője Szoboszlai Sándor, Szakonyi Károly és Szirtes Tamás Csehov novell'láiból készít tv-filmet, amelynek első részében az író ironikusabb, másik felében a lírai hangvételű novellái kapnak helyet. A Hódolat Csehovnak főbb szerepeit Molnár Piroska, Horesnyi László, Almási Éva, Lófe Attila és Kubik Anna alakítja. ♦ (MTI) Új külföldi filmsorozatok vetítését kezdi meg a következő hónapban a televízió: szeptember 2-án kezdődik, s 15 héten át kedd esténként láthatják a nézők a Rabszolgasort című brazil produkciót A Bernardo Gimaranz regénye alapján készült film a XIX. század végén játszódik, s egy rabszolganő életét kíséri nyomon. Élet a Földön címmel szeptember 6-tól sugározzák az angoltelevízió 13 részes ismeretterjesztő sorozatot A mai élővilág kialakulásának több mint 2 milliárd évre visszanyúló folyamatát felelevenítő film epizódjait szombat délutánonként vetítik. A hónap közepétől új rendezők sorozatot is műsorra tűznek. A hazánkban is jól ismert Tizenkét dühös ember alkotójának, Sydney Lumet amerikai filmrendezőnek immár csaknem három évtizedes pályáját reprezentáló sorozatban 9 híres filmjét láthatják az érdeklődők. Elsőként, szeptember 13-án sugározzák az 1957-ben készült, ma már filmtörténeti jelentőségű Tizenkét dühös embert, ezt követi majd egyebek között egy katonai büntetőtáborban játszódó A domb, az 1968-as Sirály, valamint a Kánikulai délután, a Hálózat és a Halálcsapda című filmjét NAPLÓ Bakó Józsefre, a zsellércsaládból származott íróra, költőre emlékeztek vasárnap születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából szülőfalujában, a Vas megyei Nemescsón: kiállítás nyílt a kultúrotthonban és felavatták, megkoszorúzták emléktábláját. Vasárnap zárult Tatabányán a bányász fafaragók országos tárbara. Csaknem félszáz fafaragó dolgozott. Több alkotást ajándékoztak a városnak. Játszótéri berendezéseket és városkaput faragtak. A Hazafias Népfrontbizottság kérésére a békeév jegyében hét méter magas emlékoszlopot készítettek, amelyet a város békeparkjában állítanak fel a közelgő bányásznap tiszteletére. A táborban készült alkotásokból szeptember végéig látható kiállítást is nyitottak a Népházban. Hétfő, 1986. augusztus 25. Elhomályosult emlékek élesztgetése 200 éve törölték el a pálos rendet A KEREK SZÁMÚ ÉVFORDULÓK megállásra, merengésre és emlékezésre késztetnek még akkor is, ha fájdalmas érzéseket ébresztenek. 1786. augusztus 20-én, Szent István király napján — mivel II. József császár feloszlatta az egyetlen magyar alapítású középkori szerzetes intézményt, a pálosok rendjét — örökre bezárultak a monarchiában 64 pálos rendház — közte 31 magyar intézmény — kapui. Ezen az utolsó napon kellett 786 pálos rendinek, köztük 361 magyar szerzetesnek a száműzetésbe vonulnia. Hogy ez a szám sok-e vagy kevés, és hogy legyen viszonyítási alapunk Magyarországon, Karácsonyi János neves egyháztörténészt idézem: „Összesen 134 férfi szerzetesház és 6 apácakolostor lan II. József önkényének az áldozata, s azzal együtt 1482 férfi szerzetes és 190 apáca lett földönfutó.” Tehát nemcsak a pálosokat, hanem más, tizennyolcféle szerzetesrendet sújtott az intézkedés. (Csak a tanítással foglalkozó piaristák 19 gimnáziumát és az irgalmasok 10 kórházát kímélte meg.) A XVIII. században a pálosok hazánk legnépszerűbb és legképzettebb szerzetesrendje, volt. Ruhájuk fehér színéről népünk ,fehér barátoknak” nevezte őket. A török másfél évszázados viszontagságait csak a ferencesek és a pálosok 5—6 rendháza vészelte át; a többi rend vagy elnéptelenedett, vagy kihalt. A XVII. SZÁZAD ELSŐ FELÉTŐL a pálosok a kor igényeinek megfelelő iskolákat nyitottak ; Pápán, Sátoraljaújhelyen, Késmárkon, Kőrösön, Zengben híres gimnáziumokban tanítottak. Az 1786. évi eltörléskor már 12 gimnázium állt vezetésük alatt. Rendtagjaiknak egy része külföldi egyetemeken végezte felsőbb tanulmányait (Róma, Bécs, Krakkó, Prága). Mi volt a feloszlatásuknak igazi oka? II. József 1784. V. 11-én kelt rendeletével Magyarországon a német nyelvet tette hivatalossá. A közhivatalok és a tanári állások elnyeréséhez a német nyelv tudása feltétlenül szükséges volt. A császár jól tudta, hogy a pálos írókat és költőket — mint Ányos Pál, Virág Benedek, Kreskay Imre, Táncz Menyhért — soha nem tudja se németté, sem németbarátokká tenni. Szerinte ilyen elfogult,a „vad” magyarokra nincs szüksége a 12 gimnázium ifjúságának. A császár germanizációs tervei megvalósításának legerősebb gátját a pálos rend szellemében látta. A fegyelem hanyatlása — a hivatalos indoklás — csak ürügy volt a valós ok elkendőzésére. A pálosok eltörlésének veszteséglistáját eddig még nem állították össze. A több évszázados művelődési intézmények megszüntetése fájdalmas vesztesége a magyar művelődés- és kultúrtörténetnek, s a nagyszámú pálos rendi műemlék épület elpusztulása is pótolhatatlan kár. Megfosztva eredeti rendeltetésüktől, gazdátlanul maradva, építőanyagként hordták szét mikét. Nyomtalanul tűnt el a tájból Tüskevár, Csáktornya, Diósgyőr, Nezsdder, Mocsár, Szentkút, Bécsújhely, Rajna — a középkori csúcsíves stílusú, később barokk stílusban átépített műemlék templomok és monostorok. A pálosok híres fafaragó alkotásainak nagy része szintén szétszóródott. Hasonló sors érte a műkincseket, kolostori képtárakat és ereklyegyűjteményeket is. A Zrínyi család nyughelye, a Csáktornyai pálos monostor lerombolásával semmisült meg. Gaz, csalit, bozót lepte el a helyet Mátyás király családi ereklyéi, amelyeket fia, Corvin János a lepoglávai monostornak ajándékozott, a feloszlatás után kerültek ismeretlen helyekre. Huszonnyolc leltári tárgy tanúsítja, hogy különleges értékűek voltak. A NAGY LAJOS ÁLTAL ALAPÍTOTT Pozsony melletti Máriavölgyi monostor kincstárában az Eszterházy, Nádasdy, Szécheny, Forgách, Kéry főúri családok ajándékaiból 384 tétel sorolja fel a már felbecsülhetetlen műkincseket arany- és drágakövekből készült műalkotásokat, amelyeknek a Nemzeti Múzeumban lett volna a helyük. Szétszóródtak, elkótyavetyélődtek, ismeretlen helyeken lappanganak. A feloszlatott pálos kolostorok középkori iratai, könyvtárai, kódexeinek egy része szintén elveszett, mert nem gyűjtötték össze a közművelődés számára. A rend feloszlatásával megszakadt a szomszédos szláv népekkel az addigi szoros, jó, testvéri kapcsolat is. A horvát szellemi élet irányításában a pálosok az élen jártak. Az első közép- és főiskolát Horvátországban ők nyitották meg, öt híres és közkedvelt gimnáziumban tanítottak (Varasd, Körös, Pozsega, Zeng és Zágráb), a letoglavai akadémiájukon doktori fokozatot is nyerhettek a hallgatók. (A horvát pálosok kulturális és művészeti tevékenységéről az újabb időben számos kiadvány jelent meg, amelyek elismerően méltatják a hajdani érdemeiket.)II. József — mint a felvilágosodás híve — népei boldogulását tűzte ki uralkodásának céljául. Bizonyítja ezt a jobbágyok felszabadítása és a protestánsok vallási sérelmeinek orvoslása. Az önmagával vívódó, korlátlan hatalmú császár azonban kénytelen volt belátni, hogy az egyház és a szerzetesek elleni rendeleteivel nagy közfelháborodást keltett , nem volt sem előrelátó, sem pedig bölcs. Ha az lett volna, akkor az általa megszüntetett pálos rendiházak és kolostorépületek jövőbeli sorsáról intézkedett volna, azokban iskolákat nevelő intézeteket vagy az aggok számára menhelyeket létesített volna. Nemzeti kincseink összegyűjtéséről sem gondoskodott. Nem ismerte föl a műtárgyak kegyeleti értékét, történelmi múltját, vagy művészeti becsét. Műkincseink elprédálásával nemcsak az egyház, az egész nemzet lett szegényebb. Mindez ugyanis, ami így elveszett, nemcsak egyházi, hanem nemzeti vagyon volt, és felbecsülhetetlen értéket képviselt. Dr. Szabó László Az Egyesült Államokba készül a Mojszejev együttes (Tudósítónktól) Tizenkét évvel ezelőtt szerepelt utoljára Amerikában a világhírű szovjet Mojszejev együttes, jóllehet azóta is több meghívást kapott. A szovjet—amerikai kapcsolatok lehűlésével összefüggésben, a washingtoni hatóságok mindeddig megakadályozták a beutazást Az elmúlt évi genfi csúcstalálkozó azonban a kultúraterületén is megindította az olvadást nemrégiben megállapodás született az együttesek, szólisták, művészek kölcsönös vendégszerepléséről. A szovjet részről többek között óceánon túl turnéra készül a jövő évben a moszkvai nagyszínház balettkara, valamint Jelena Obrazcova. A sort augusztus végén a Mojszejev együttes nyitja meg. Három hónapos vendégszereplésüket New Yorkban, a Metropolitaryben kezdik, majd ezt követően ellátogatnak az Egyesült Államok több más nagyvárosába, így pélsdéül Bostonba, Washingtonba, Chicagóba és Los Angelesbe is. Igor Mojszejev és együttese az egyik legmagasabban jegyzett kulturális „védjegy”. Amerikában eddigi hat turnéjuk mindegyike hatalmas sikerrel zárult. Így lesz ez minden bizonnyal ez alkalommal is, ezt ígéri az újságírók előtt bemutatott rövid ízelítő abból, az új programból, amely korábban már Moszkvában, Leningrádiban és Párizsban is osztatlan sikert aratott. A műsor első felében az együttes a Szovjetunió népeinek táncaiból mutat be színpompás revüt, míg a második résznek különálló történetei is vannak: egy jégpálya és egy vidám falusi vásár forgataga teremt alkalmat arra, hogy magas művészi szinten tolmácsolják, ötvözzék a szovjetunióbeli néptáncok különböző elemeit. A program nem nélkülözi ugyanakkor a modern revü kellékeit sem: az ilyen búcsúk egyik velejárójának a pityókásságnak a kifigurázása közben a részeg álomba merült tivornyázót — fergeteges dobszólóra a szédületes rock-and-roll balettet — „gyötrik" a köréje sereglett ördögök. Igor Mojszejev elmondta, reménykedik abban, hogy ez a vendégszereplés is hozzájárul majd a két ország közötti megértés és bizalom erősítéséhez. Mojszejev 1937 februárjában hoztalétre együttesét és azóta ez a dátum a szovjet hivatásos néptánc megteremtését is jelenti. A csaknem 50 év alatt együttesével több 300 táncot állított színpadra, Ázsia, Európa, Amerika — de mindenekelőtt a Szovjetunió népeinek folklórjából. Műsorukkal a világ több mint 50 országában arattak eddig osztatlan elismerést, augusztus 29-től pedig az Egyesült Államokban feledtetik 12 éves távollétüket (lombért) Szupergrup címmel rendezik meg kiállításukat a Fotóművészeti Galériában a Képes 7 fotóriporterei. A kiállítást augusztus 28-án, csütörtökön 16 órakor nyitja meg Gyapay Dénes, a Képes 7 főszerkesztője. Nagy Gábor Mihály szobrászművész kiállítása szeptember 3- án 17 órakor nyílik meg a Stúdió Galériában.