Magyar Nemzet, 1987. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-25 / 71. szám

Szerda, 1967.­ március 25. Majd ha nem fagy... Vödör a mennyezeten Két éve, egy zord februári na­pon a föltámadó szél megbontot­ta a panelház tetejét, a súlyos kátránypapír-lepedők tíz emelet­nyi magasságból zuhantak le. A felső­­lakások az első eső után ázni kezdtek. A­­lakók természe­tesen az IKV-hoz fordultak. Nem eredménytelenül. „Tárgy: Szó­beli panaszára válasz. A cím alatti lakóépület tetőszigetelését 1985. február 9-én a vihar feltép­te, az ideiglenes helyreállítást a területileg illetékes X/5 Házke­­zelőségünk elvégezte. Mivel az épület teljes tetőfelületének szi­getelése indokolt, vállalatunk külső kivitelező felé intézkedik ... Kérjük fentiek szíves tudomásul vételét." Aláírás, pecsét: Főváro­si X—XVII. ker. Ingatlankezelő Vállalat 2. Ez volt a múlt. A jelen: felmo­­sóvödör lóg a csillár helyén, a plafonból­­ kim­eredő vezetékek mellett, közölt, alatt könnyezik a tető, mély csöndet hozó szüne­tekkel lassan csöppenget a víz: platty, platty, platty ... Ismét itt a tavasz, az 1987-es. Vízhólyag a falon Hát nem történt az elmúlt két év alatt semmi a X. kerületi Gyakorló közben álló épületben? Hogyne történt volna! Az elmúlt éveknek talán az egyik legfon­tosabb állomása volt az, hogy ami­kor a becsurgó víz Lengyelfi Miklós lakásában helyet vá­ltoz­­tatott. Egyik héten még az elő­szoba mennyezetén szivárgott át, a következőben viszont már a hálóban jelent meg a szoba kiürí­tésére kényszerítve a bérlőt, mert hát nem kellemes dolog nedves ágynemű között fölébred­ni. De félre a tréfával. Mert hát a lakónak is inkább sírhatnékja, mint nevethetnékje volt — és van. Na persze azért nem búsla­kodik nagyon, mert tudja, hogy az övénél sokkal súlyosabb dol­gok is vannak a világban. Meg aztán: a kára sem tetemes, nem éri el tán még a 10 ezer forintot sem. — De azért higgye el — győz­köd Lengyelt! Miklós — szörnyű érzés az, amikor éppen telefonon beszélek az illetékes IKV vezető­vel, itt van a készülék a kezem­ben, a zsinór túlsó végén meg az elvtárs, s köbben mellettem csak csöpög, csak csurog, csak tovább ázik a lakásom és ez ellen senki nem tud tenni semmit. Ez a te­hetetlenség, ez a kiszolgáltatott­ság a legrosszabb. Há­t azért ne túlozzunk,­ Len­gyelei Miklós egyáltalán nem te­hetetlen ember. Mert ha az len­ne, nem cserélte volna ki a csil­lárt vödörrel, s nem jutott volna eszébe az sem, hogy a műanyag tapéta alá becsurgó, ott lesebb­­nagyobb hólyagokat képző vizet injekciós tűvel szivattyúzza ki. Meg aztán rest sem volt. Telefo­nált, s ment személyesen is elég­szer az ingatlankezelőhöz, az iga­záért. Helyesebben: a hiba gyors elhárításáért. Tény — s ezt sem tagadja — az IKV-ban soha nem viselkedtek vele ellenségesen. Mindig figyelmesen meghallgat­ták, segítséget ígértek, sőt, a se­gítség előbb-utóbb meg is érke­zett. Csak hát az eső ellen a megjelenő mesterek ugyanolyan hatástalannak bizonyultak, mint a visszatérő­­beázás okainak, a hibaelhárítást gátló tényezőiknek a részletes ismertetése. De mire ez kiderült... A lakó eleinte hitt a szakembe­reknek: az elmúlt évben a tető egyik rendbetétele után — 100 ezer forintos kölcsönt felvéve — felújíttatta a több helyen átázott lakását. A múlt nyáron szárazság volt, gyönyörködhetett a tiszta falakban, meg a száraz padlósző­­nyegben. Karácsony előtt viszont esni kezdett, s rögvest meg is je­lent az első sárga folt a vadonat­új tapétán. Aztán lekerült a csil­lár, fel pedig a vödör... Leverik a lakatot? Az LKV gyorsszolgálatánál készségesen és részletekbe me­nően elmagyarázták neki, hogy Magyarországon egyenlőre nincs olyan lapostető szigetelési eljá­rás, ami tökéletes volna. Meg az­tán, ha hideg van, vagy esik az eső, hozzá sem lehet kezdeni a munkáikhoz. Meg aztán a válla­latnak csak egyetlenegy tetőfe­dője van. Ez az ember kimehet és bekenheti ismét a hibás tető­­részt azzal az anyaggal, amely már eddig sem vált be. A jó meg­oldás: a teljes tetőfelújítás, ami legalább 2 millió forint. De amíg erre sor kerül, várjon türelmesen, és reménykedjen, hogy száraz lesz a tavasz, a nyár. De ha nem? Hívom a XXXVII. kerületi IKV-t. Morvai Róbert műszaki igazgatóhelyettes figyel­mesen végighallgat. Ígéri, utána­néz a Gyakorló közi dolognak és jelentkezik. Három hét után is­mét én tárcsázom. Elnézést kér, a munkatársa elfelejtett vissza­hívni. De most már ő is ismeri az esetet . A tetőbeázás megszüntetése az elmúlt évben még garanciális téma volt, de kiderült, hogy az egész tető felújításra szorul, és ez a munka szerepel az idei ter­veinkben, s rögtön hozzákezdünk, mihelyst jóra fordul az idő. — Mégis, ön szerint, mitől áz­nak be gyakran a házgyári lapos tetők ? — Elsősorban a figyelmetlen építés, a rossz kivitelezés miatt De, ez a tapasztalatunk, sok be­ázásért a lakók is felelősek. — Hogyan? — Ezeken a tetőkön ugyanis nem szabad járkálni — mondja a szakember. — De hiába van a k­ijárati ajtókon lakat leverik azt, kimennek a gyerekek, a fel­nőttek is, például antennát sze­relni. És bizony elég a szigetelé­sen egy kavicslyuk, a víz máris utat talál lefelé ... A minap a Fogyasztók Orszá­gos Tanácsa lakásépítési szakér­tő bizottsága a lakásszavatossági perek okait tapasztalatait tekin­tette át. A testület megállapí­totta, hogy jelenleg ötezer per folyik, a minőségi kifogások je­lentős hányadát pedig a beázá­sok teszik ki. Miért van sok baj a lapos tetőkkel?­­ Mert gondat­lan munkát végez az építő, és azért ment majd mindenhol el­marad ezeknek a tetőknek a rendszeres karbantartása. Ugyan­is egy lapos­­tető élettartama nem több 25—30 évnél, ám csak ak­kor él­ meg ezt a kort ha állan­dóan gondozzák és legalább 10— 15 évente­­teljesen felújítják. A száraz igazság Jakab Istvántól, az Építéstudo­mányi Intézet tudományos tago­zatvezetőjétől kérdezem: lapos tetőt építeni és javítani tényleg csak verőfényes időben lehet? — Ma nincs olyan technológia, amellyel fagypont alatt vagy eső­ben lehetne ezt a munkát elvé­gezni. De ez — teszi rögtön hoz­zá — csak a végleges megoldá­sokra érvényes. Ideiglenes véde­lem ugyanis bármely időben ad­ható,­­ például a különféle lepe­dőszigetelési eljárásokkal. Ilyen módszert kínál a Taurus, illetve a Hungária Műanyagfe­l­dolgozó Vállalat is. Tény viszont, hogy ezek a korszerű módszerek drá­gábbak a hagyományos bitume­nes technológiáknál. Persze ez utóbbi sem olcsó, hőszigetelés nélküli tetőfelújítás ára négyzet­­méterenként 1000 forint, vagyis egy lakótelepi lépcsőház tetejé­nek generáljavítása legalább 240 —300 ezer forintba kerül. — Ha jól értem, egy beázás akár télen is megszüntethető? — Ez műszakilag megoldható. De ahhoz sem kell két év, hogy az ideiglenes védelmet végleges­sé tegyék. Az, hogy egy lakás ne ázzon be, csaknem ugyanolyan követelmény, minthogy ne dőljön össze. Maradjunk e száraz igazságnál. Horváth L. István Ifj bolgár számítógéprendszer (MTI) Kedden a Budavári Pa­lotában, a Magyar Nemzeti Ga­léria C­ épületében bolgár számí­tástechnikai kiállítás nyílt az Isotimpex Külkereskedelmi Vál­lalat szervezésében. A bemutatót Ivan Tenev, a bolgár elektro­nikai egyesülés elnöke és Szabó Imre ipari államtitkár nyitotta meg. Ott volt Venelin Todorov Kocev, Bulgária budapesti nagy­követe is. Az Isotimpex a bolgár szá­mítástechnika legújabb eredmé­nyeit mutatja­­be. A magyar szakemberek megismerkedhetnek egy olyan új, nagyteljesítményű számítógéprendszerrel, amely má­sodpercenként egymillió műveletet tud elvégezni, továbbá személyi számí­tógépeteket, memóriaegysé­gekkel, különböző felhasználói programcsoportokkal és egy szál­lodai ügyviteli rendszerrel. A magyar—bolgár árucsere-for­galom 1986-ban nem érte el az ál­lamközi megállapodás szerinti előirányzatot. Megtorpant a szá­mítástechnikai termékek kölcsö­nös forgalma is, pedig a­­koráb­bi években az ilyen termékek cseréje dinamikusan fejlődött. A magyar—bolgár kereskedelem fejlesztése kölcsönös érdek, a bolgár import növelése megte­remti a magyar export bővítésé­nek lehetőségét is. Ezért széles körű piackutatás indult meg, amelynek célja, hogy a magyar termelők és felhasználók az ed­diginél alaposabban megismer­jék a bolgár ipar kínálatát Ezt a célt szolgálja a mostani kiállí­tás is. A bemutató március 29-ig tart nyitva. A következő tanévben legföljebb 14 szünnapot adhatnak az iskolák (MTI) A Művelődési Miniszté­rium tájékoztatást adott a kö­vetkező, az 1987/88-as tanév munkarendjére vonatkozó tud­nivalókról. Az általános iskolákban és a középfokú oktatási intézmények nappali tagozatán a tanév 1987. szeptember 1-jén, az első tanítá­si nappal kezdődik. A dolgozók általános és középiskoláiban az első és utolsó tanítási napot az igazgató állapítja meg. A zene­iskolákban szeptember első heté­ben kezdődik és június második hetében végződik a tanév. Az utolsó tanítási nap az általános iskolákban, s a gimnáziumok I—III. évfolyamán 1988. június 10-e. Az érettségizők május 13-án mennek utoljára iskolába. Az első félév 1988. január 31-ig tart. Az iskolák február 5-ig ér­tesítik a tanulókat, illetve szülei­ket a diákok első félévi munká­jának eredményéről. A téli szü­net 1987. december 19-től 1988. január 3-ig tart A szünet előtti utolsó tanítási nap tehát decem­ber 18., a szünet utáni első ta­nítási nap január 4. A tavaszi szünet 1988. április 2-től április 10-ig tart, így a szünet előtti utolsó tanítási nap április 1., a szünet utáni első tanítási nap áp­rilis 11. Az érettségi Írásbeli vizsgák a középiskolák nappali tagozatán 1988. május 16-án, a nemzetiségi gimnáziumokban május 13-án, az esti és levelező tagozatokon pe­dig május 30-án kezdődnek. A közös írásbeli érettségi-felvételi vizsgát 1988. május 23-tól kell tar­tani. A tanév során — a téli és ta­vaszi szüneten kívül — az isko­lák legfeljebb 14 tanítás nélküli napot tarthatnak: nevelési célú munkára, honvédelmi napra és versenyre, kirándulásra, üzemlá­togatásokra, ifjúsági napokra, pe­dagógus-továbbképzésre, nevelési értekezletre, valamint a nevelő­­testület által választott egyéb célra. Ha különleges indokok alap­ján a téli, illetőleg a tavaszi szü­net kezdő vagy befejező napját a fentiektől eltérően állapítja meg a nevelőtestület, ezzel nem nö­velheti a tanítás nélküli munka­napok számát. Magyar Nemzet A Magyar Nemzet megkérdezte: Milyen számon és mikortól hívható az AIDS-tudakozó? Az AIDS ma már minden két­séget kizáróan az emberiség egyik első számú közegészségügyi prob­lémája. A század pestiseként em­legetett pusztító kór elleni hatá­sos gyógyszer és vakcina felfe­dezésére még a legbizakodóbb szakemberek szerint is legalább öt évet kell várni. Addig a járvány megfékezésének leghatásosabb eszköze a lakosság és azon belül is elsősorban a különböző rizi­kócsoportokhoz tartozók tájékoz­tatása. — Mit tervez ennek ér­dekében az Országos Egészség­nevelési Intézet? — kérdeztük dr. Botta Ádámné főelőadót. — A Magyar Posta közremű­ködésével hamarosan egy telefon­­automataszolgálat kezdi meg mű­ködését, amely időszerű tájékoz­tatást ad az AIDS-szel kapcsola­tos legfontosabb tudnivalókról. Ez a háromperces szolgáltatás abban is különbözik az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézetben működő AIDS-vonaltól, hogy munkaidő után, hét végén és egyéb ünnepnapokon hívható. A mindenkori szöveget mi fogalmaz­zuk meg, természetesen azok után,­­hogy konzultálunk az élő AIDS- vonal munkatársaival. Így tudhat­juk meg ugyanis, hogy milyen kér­dések érdeklik elsősorban a la­kosságot. — Mi lesz 02 AIDS-tudakozó száma is mikortól hívható? — A budapesti szám 384-555, és április 6-án, délután 5 órától áll az érdeklődők rendelkezésé­re — Milyen egyéb felvilágosító tevékenységet tervez az országos intézet? — Hamarosan nyomdába kerül egy az AIDS-szel kapcsolatos alapismereteket tartalmazó kiad­ványunk, amely négymillió pél­dányban készül, és még a tavasz folyamán a vöröskeresztes aktí­vák közreműködésével jut el minden családhoz. A szórólapo­kon ismertetjük magát a beteg­séget, terjedését, a védekezés módozatait, s természetesen azt is, hogy kik vannak leginkább ki­téve a fertőzésnek. (kerten) Háttér-sorozat másodszor Megjelent a Háttér újabb fo­lyamsorozata, pontosabban még csak a gimnazistáknak szóló fü­zetek. Mint arról már hírt ad­tunk, az Országos Pedagógiai In­tézet és a Delta Szaklapkiadó Vál­lalat — módszertani kiadvány­ként — a tizenhárom—tizennyolc esztendős gyerekek számára kor­osztályonkénti bontásban éven­ként két-s­él „háttérújságot" je­lentet meg. Az iskolai tantervek­hez kapcsolódó, színes ifjúsági folyóiratok a tananyag hátterét próbálják felvillantani; olyan ér­dekességek, újdonságok és aktua­litások kapnak helyet a lapban, amelyek a gyerekek kíváncsiságá­ra joggal tarthatnak számot. A magyar pedagógia történeté­ben, mondhatni, szinte előzmény nélküli ez a Japánból „importált” ötlet, s a Háttér második folya­ma tartja az első magas szín­vonalát. Belelapozva például a legnagyobbaknak, tehát az érett­ségi előtt álló tizennyolc évesek­nek készült lapba, az ott olvas­ható ismeretterjesztő írások egy „felnőtt” újságban is megállnák helyüket. A fényképekkel, raj­zokkal illusztrált cikkek mentesek a didaktikus magyarázgatások­­tól csakúgy, mint a nagyképű tu­dományoskodástól. Példát muta­tó az is, ahogy a cikkek szerzői eltalálták az olvasóiknak szóló hangot, ahogy a fontos és az ér­dekes egyensúlyát megtartva szólnak, mondjuk, az Ormánság tájnyelvéről, Malonyay Dezső A magyar nép művészete című kö­tetéről, temetőink ősi művészeté­ről, a tárgyak zenéjéről, vagy a XX. századi komoly­zenéről, a környezetvédelemről, Papp László és Charles Humer ökölvívó sike­reiről, vagy éppenséggel a koa­líciós Magyarország négy eszten­dejéről a karikatúrákban. De ugyanígy említhetnénk egy kivonatos tartalomjegyzéket a tizenhat és a tizenhét éveseknek szóló füzetekből is. Hiszen az akupunktúra, a tiszaeszlári vér­­vádper, a világűr fényképekben, a szamuráj-életvitel vagy éppen­séggel Petőfi Sándor és Tompa Mihály viszályokkal terhes kap­csolata egyaránt helyet kapott a Háttér hasábjain. Bizonyos, hogy a szép kivitelű, jól szerkesztett Háttér új szín­folt a pedagógiában, bár arról még nincs hír, hogy a lapot vé­gül is miként fogadták az érin­tettek, maguk a tanulók. S azt sem tudni, hogy a pedagógusok mennyiben használják fel mun­kájuk során ezt a készen kapott oktatási segédeszközt. (lányt) . Ha hinni lehet a lexikonoknak, a világon az első önálló szemkli­nika egyetemi tanszékkel Ma­gyarországon létesült 1801-ben. 1808-ban pedig Pesten két szobá­ban hat ággyal megnyílt az egye­tem „szemkóronája”, bár a szemé­szet és annak egyetemi jellegű művelése hazánkban lényegileg 1817-ben kezdődött, amikor a pá­lyázók közül Fabini Theofil Já­nost nevezték ki a magyar szemé­szet első nyilvános rendes taná­rává. Persze ez orvosi szakág hi­vatalos elismerésekor a szemé­szetnek még ugyancsak mostoha sorsa volt nálunk, ám a tudo­mánytörténeti kutatások szerint a neves professzorok és munka­társaik majd háromnegyed évszá­zadon át tartó sanyarú viszonyok között is nemzetközileg értékelt gyakorlati és tudományos mun­kát folytattak. Kedvezőtlenebb kilátással Nemzetközileg mennyire érté­kelt ma a gyakorlati és tudomá­nyos munka, netán napjainkban is alkotói tehetséggel pótoljuk technikai hiányosságainkat? Dr. Imre György professzornak, a BOTE II. számú Szemklinikája igazgatójának tettem fel a kér­dést. — Nekem mindig az volt a vé­leményem, hogy a világon a leg­jobb szemorvosok a magyarok, mert sokkal kezdetlegesebb mű­szerekkel is jók voltak az ered­ményeik. Ez igaz volt körülbelül tíz évvel ezelőttig. Ma már nem igaz. És azért nem igaz, mert bár változatlanul nagyon jók a szem­orvosok, és mindig tudják, hogy mit kellene tenni, ám a szükséges modern műszerek hiányában mégsem tudják ezt a legjobb szín­vonalon elvégezni. A felkészülés, a képzés megfelelő ... Természe­tesen bizonyos új műtéti eljárá­sok s sikeres alkalmazása, például a világszerte alig másfél, itthon egy évtizedes múltú intrektómia be­vezetése — az üvegtest-mű­tétek, ideghártya-leválás gyógyítása a vitrektom nevű műszerrel a spe­ciális teamek kialakulását teszi szükségessé. Ehhez elkerülhetet­len, hogy a magyar szakemberek kimenjenek (saját költségükön) e műtéti eljárásra szakosodott kül­földi intézményekbe, ott pontosan megtanulják a legújabb műsze­rekkel történő eljárásokat. —’ Nálunk önmagában minden ilyen operáció, esemény. A vit­­rektómiával foglalkozó munka­­cso­portok fantasztikus eredmé­nyeket érhetnek el és fognak a jövőben elérni. Ebben vagyunk talán a legjobban elmaradva a nemzetközi mezőnytől. És az a körülmény, hogy nálunk a nem­zetközinél jóval kedvezőtlenebb kilátással szállnak harcba legjobb orvosaink a látás visszanyeré­séért — az nem képességeik, ha­nem objektív lehetőségeik hiánya miatt van. — Hogyan és mint segít a vit­rektómia? — A szemgolyó belsejét az üvegtest, a corpus vitreum tölti ki. Mögötte helyezkedik el a lá­tást szolgáló ideghártya, a retina. A retina érrendszeréből sérülés, vagy például cukorbetegség miatt ismételten többször is vérzés jut­hat az üvegtestbe és a bevérzés nemcsak a látást rontja, hanem szervülhet, erek és kötőszövet szö­vődhet az üvegtestbe. A kötőszö­vet úgynevezett hártyákat képez az üvegtestben és e hártyák zsu­gorodva ideghártya-leválást okoz­hatnak. Ezen a helyzeten csak úgy lehet segíteni, hogy a beteg üvegtestet leszívjuk (a szemgo­lyó burkain készített nyíláson jut­tatjuk be az eszközt a szem bel­sejébe), a már kialakult kötőszö­­vetes hártyákat a vitrektom guil­­lotine-szerűen mozgó miniatűr késével feldaraboljuk és kiszív­juk. A készülék automatikusan pótolja a kiszívott folyadékot. Természetesen csak akkor érhető el kifejezett javulás ezzel a mű­téttel, ha még aránylag ép az ideghártya és a látóideg. Külön­ben csak — s ez főleg akkor for­dul elő, ha már régóta fennállt a betegség — az anatómiai viszo­nyokat állítottuk helyre. A kor­szerű intrektomok nagyon drága készülékek, és ahhoz, hogy min­den szemklinikán biztonsággal legyenek végezhetők az ilyen mű­tétek, mindenüvé két készülék kellene. Mert ha műtét közben hibásodik meg ez a műszer, a hibás részt azonnal pótolni kell. Jelenleg mi is csak egy készü­lékkel rendelkezünk, ami nem is a legkorszerűbb. Drágák a műlencsék — Ám az a tény, hogy bizonyos területeken a kevés modern mű­szer miatt nem vagyunk a csú­cson, még nem jelenti azt, hogy a szembetegségek gyógyításának fejlődésében a nemzetközi szín­vonaltól nagyon elmaradtunk — folytatja a professzor. — Például a szürkehályog és a zöldhályog, a glaukóma gyógyítása terén sem állunk rosszabb helyen. De a szürkehályog újfajta műtéti meg­oldásához is (amikor műlencsét ültetünk be a szemgolyóba az el­szürkült szemlencse helyébe, mert speciális szemüveg vagy kontakt­­lencse alkalmazása helyett ez biztosítja, illetve javítja legtöké­letesebben a látást) óriási szemlé­letváltozás kellett Nemcsak ha­zánkban, világszerte. Ez a szem­léletváltozás tulajdonképpen az utolsó negyedszázadban indult el Amerikában is csak 10—15 éve váltak gyakoribbá e műtétek, de ma már hazánkban is több vidé­ki és pesti kórházban alkalmaz­zák. Ehhez a hályogműtét tech­nikáját meg kellett változtatnunk, át kellett térnünk egy másfajta hályogműtéti módra. Ez a más­fajta mód azt jelenti, hogy a be­teg szemlencsét eltávolítjuk, de a szemlencsének a hátsó tokját benne hagyjuk a szemben. E hát­só tokon — az esetek 40—50 szá­zalékában — hónapokkal, évek­kel később megvastagodások, el­szürkül­ések támadhatnak, és ak­kor vagy újabb műtétet kell vé­gezni, vagy az úgynevezett mag­­lézer készülékkel kell ezen az el­szürkült hátsó fokon látást bizto­sító nyílást ejteni. Röviden: a műlencse beültetésének nagyon sok előnye van, ám csak akkor szabad ezt a műtéti eljárást vá­lasztani, ha megoldott az utóla­gos Yag-lézer készülékes keze­lés is. — És megoldott? — A mi klinikánkon nem. E százezer nyugatnémet márkába kerülő különleges lézerkészülék­ből egy darab van az országban, a Pest megyei Tanács Semmel­weis Kórházában. Az ilyen utó­kezelésre szoruló betegeket tehát oda kell irányítanunk De más­hová kell küldjük betegeinket egyéb lézerkezelésre is, olyanok­ra, amelyek leggyakrabban a cukorbetegek szemfen­éki elvál­tozásainak gyógyításában nélkü­lözhetetlenek.­­ A költséges új műtéti eljá­rásokkal kapcsolatban engedje meg, hogy újra rákérdezzek a műlencsére. Az Of­ztért vezér­­igazgatója nemrég úgy nyilat­kozott: foglalkoznak azzal a gon­dolattal is, hogy az Egészségügyi Minisztérium közreműködésével műtétileg beépíthető lencséket szereznek be és hoznak forgalom­ba. Ez mennyiben jelentene segít­séget a magyar szemészetnek? — Évente több mű­lencse-beül­tetéses operációt végezhetnénk. Most azért nem tudunk elegendő ilyen műtéti eljárást alkalmazni, mert nagyon drágák e kis műlen­csék és jelenleg az egyetem, a klinika költségvetéséből kell fe­dezni az árukat. Addig nem is emelkedhet e műtétek száma, amíg nem valósul meg az a tu­domásom szerint is folyamatban levő elképzelés, hogy majd az Of etért hozza be a műlencséket, a szemész felírja és a betegek megvehetik. Gyermeknek nem — Minthogy minden műanyag protézist egy idő múltán cserélni kell tapasztalatuk szerint a szem hogyan tűri a többszöri műlencse­­cserét, operációt? — Nincs tudomásunk arról, hogy a mai, korszerű műlen­csé­­ket, ha hosszabb ideig viselik is, el kellene távolítani a szemből. Ez nem testidegen anyag, gyulla­dást nem okoz, nem oldódik a szemben, szóval: nagyon jól visel­kedik. Az esetek többségében idős betegek szemébe kerül (hiszen a szürkehályog főleg az idős embe­rek betegsége) s ha 10—20 évig viselik is szemükben a műlencsét, semmiféle problémát nem okoz. Bizonyos esetekben, amikor aránylag fiatal emberek szemé­szeti elváltozásai miatt biztosíta­ni akarjuk a kétszemes látást, a tér- és éleslátást, akkor is csak a műlencse-beültetés a lehetséges megoldás. Mert valóban ezzel a legjobb a látás korrekciója. Vi­szont mindig ellenzem a műlen­­cse beültetését gyermekek szemé­be, mert a gyereknek 50—70 évig kell viselnie ezt, és ilyen hosszú idő alatt előfordulhat valami elő­re nem látott komplikáció. Hi­szen még nem él olyan ember, akinek negyed századnál hosszabb ideje van beültetett szemlencsé­je... A műlencse-beültetéssel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy ehhez szükség van egy szin­tén nagyon drága ultrahang­készülékre is, aminek a segítsé­gével akkor is meghatározható a beültetendő műlencse erőssége, ha ez más módon nem volna ki­számítható. De korszerű, úgyne­vezett A és B képes szemészeti ultrahang-készülék is alig van Magyarországon ... Csák­váry Margit Szemünk világa (1.) A tét nagy, a műszer kevés

Next