Magyar Nemzet, 1987. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-06 / 132. szám

10 Min töpreng, professzor úr? Neutrinóvadászat, fizikusoknak Szikrázó fehérség, orkánszerű szél, fogvacogta­tó hideg érzete tölti be az egyébként barátságos Irodát. Szinte érezni vélem a döc­­cenéseket, amint a terepjáró ke­reke át-átugrik a Bajkál-tó meg­fagyott hullámhegyein. Kiss De­zső akadémikus, az MTA Köz­ponti Fizikai Kutatóintézetének igazgatóhelyettese igencsak ér­zékletesen mesél, a tavaszi expe­dícióról. Egy óra hosszat tartott az út a száguldó terepjáróval a tóóriás jégpáncélján, míg feltűn­tek a szán­talpakon álló faházak és a körülöttük elszórtan fekvő áramfejlesztő generátorok — jól­eshetett a forró tea, ami kijár az érkezőknek a megfigyelőállomá­son. Bent, a faházakban — a kör­nyező természeti helyszínnel tö­kéletesen ellentétben — a csúcs­­technika hivalkodó eszközei: fel­felvillanó oszcilloszkóp-ernyő, pi­­­­tyegő számítógép, bonyolult elekt­ronikák sora. Ideje tisztázni: milyen expedí­cióról van szó? Hiszen Kiss Dezső professzor fizikus, mégpedig ré­szecskefizikus. Mi után kutat a Bajkál megfagyott vizében? — A neutrínókat, az elemi ré­szecskék egy különleges, bizarr fajtáját kutatom, amelynek már fél évszázada megjósolták létét, de csak 25 éve sikerült kísérle­tileg is bebizonyítani a feltevés igazát. E parányok ugyanis elekt­romosan semlegesek, az eredeti elképzelés szerint nincsen töme­gük, a fénysebességgel haladnak és rendkívül közömbösek az anyaggal szemben, azaz gyakor­latilag nem lépnek kölcsönhatás­ba semmivel. Mindez nagyon megnehezíti a megfigyelésüket. Óriási méretű, több tonnányi ér­tékes vegyi anyagból kell észlelő­műszereket építeni befogásokra, ez viszont nagy technikai nehéz­ségekbe ütközik. Vízből van a műszer Néhány éve merült fel az az érdekes ötlet, hogy a mesterséges berendezések helyett az óceánok, illetve a mély tavak vizét lehet­ne felhasználni megfigyelésükre. Megvan a valószínűsége ugyanis annak, hogy a kozmikus sugárzás részeként a légkörbe jutó neutrí­nók a vízbe csapódva eltalálnak egyes vízmolekulákat, s energiá­juk „felrobbantja" az eltalált atommagot. Az ütközés eredmé­nye másodlagos ,elemi részecskék­­keletkezése, mégpedig­ villamosan töltött részecskéé. A vízbel­ ezek a gyorsabban haladnak a fény ter­jedési sebességénél, s egy sajátos kékes fényfelvillanást okoznak, a fizikából ismert Cserenkov-sugár­­zást. Ez a fényfelvillanás természe­tesen szabad szemmel nem lát­ható, de megfelelő fényérzékelő­vel — jelen esetben fotoelektron­­sokszorozóval — érzékelni lehet a neutrínók okozta villamos álla­potváltozásokat a vízben. — A kísérletekhez mindenkép­pen nagyon mély víz kell, hogy a kozmikus sugárzás egyéb ösz­­szetevői elnyelődjenek — mondja Kiss Dezső. — A világon két he­lyen próbálták meg ily módon kimutatni a neutrínókat. Az első megfigyelőállomást a Hawaii­szigetektől 20 kilométerre, mint­egy 5000 méteres mélységben telepítették, de a nagy víznyomás, az áramlások, a hullámok rendre kábelszakadást okoztak, s a kí­sérletben leengedett műszerek többsége odaveszett a tenger mé­lyén. Szovjet kutatóknak jutott eszébe az a briliáns ötlet, hogy a Bajkálon kellene próbálkozni. A Szibériai tavat ugyanis az év több hónapján át jég fedi. Ha léken át engedik le az értékes műszereket, így­ a telepítés tech­nikai nehézségei jórészt kiküszö­bölhetőek. Ez a módszer bevált, a tóparttól mintegy négy kilométer­nyire vágott léken át 1300 méter mélyre engedjük le a detektoro­kat, a jeget a partig „felsliccel­­­ve” kivezetjük a kábeleket a bá­zisállomásra, így tulajdonképpen szárazföldi körülményeket terem­tünk a megfigyelés számára. Márciusban szoktuk „felnézni" és újra telepíteni a műszereket, ilyenkor­ ugyanis a legvastagabb a jégpáncél a Bajkálon. — Mit tudunk egyáltalán­­a neutrínókról, s mit lehet várni ezektől a vizsgálatoktól? — Sok mindent tudunk már, de ez csak annyira elegendő, hogy további kérdéseket tegyünk fel. Kiderült például — természete­sen nemcsak a mi vizsgálataink eredményeként —, hogy a neut­rínóknak három típusuk is van, s mindegyiküknek egy-egy anti­­része. Születhetik a Napban, de a reaktorok működése közben spontán módon is, és „előállítha­­tók” a napenergiájú részecske­­gyorsítókban. Tudjuk róla, hogy kizárólag a gyenge kölcsönhatá­sokban vesz részt, s tulajdonkép­pen ez az egyik legfontosabb jel­lemzője a kutatás szempontjából, hiszen a legtöbb elemi részecske egyidejűleg több folyamat része­se is lehet, a gravitáció, a gyen­ge, az elektromágneses vagy az erős kölcsönhatások következté­ben. A neutrínó viszont — mint­hogy csak egyetlen gyenge köl­csönhatást létesít — egyszerűbb eszköz a világ törvényszerűsé­geinek feltárására. — Eddig egy mérést fejeztünk be, amely a bomló protonelmélet valószínűsítéséhez adhat tám­pontokat. Naponta néhány — Mennyi időnként érkeznek neutrínók bolygónkra? — Pontos gyakoriságot nem mondhatok, az észlelés nyilván függ a telepített műszerek meny­­nyiségétől is. A mi méréseink napi néhány neutrínót jeleznek. A kozmikus sugárzás intenzitása — ennek része a neutrínó is — azonban függ a világegyetemi történésektől. Ez év februárjában például a csillagászok jeleztek egy szupernova-robbanást (Ko­pernikusz óta az elsőt), mégpe­dig viszonylag közel, 170 ezer fényévnyire. De mielőtt a csilla­gászok észlelhették volna a fel­villanást, a néhány létező földi , neu­trínómérő berendezés érzé­kelte a jóval gyakoribb részecs­kebecsapódást. Mi sajnos lema­radtunk e rendkívüli lehetőség­ről, mert a szupernova-robbanás éppen a karbantartás idejére esett. De tulajdonképpen a neut­rínó-vizsgálatok az Univerzum­ban zajló események megfigyelé­sére is alkalmasak. — Persze, mondhatnék olyan, ma még, tudományos-fantasztikus el­beszélésekbe illő elképzeléseket, hogy a mesterségesen előállított neutrinónyalábokkal pontosan fel­térképezhető lenne bolygónk bel­ső szerkezete, s ez a nyersanyag­lelőhelyek felkutatásának gya­korlati hasznával járhatna, — de ettől még nagyon messze járunk. A neutrinókutatás ma alapkuta­tásnak számít, persze megfigyelé­seiből fontos következtetések von­hatók le. A világegyetem hiányzó tömege — Nem lezárt kérdés még pél­dául, hogy az elméletileg nulla tö­megűnek számított neutrínónak nincs-e mégis valamennyi töme­ge. Egyes kísérletek és számítá­sok arra vallanak, hogy a kozmo­lógiai elméletekben leírt „hiány­zó tömeg” — amely a csillagok mozgáspályájának­­megfigyelt tör­vényszerűségeit igazolhatná — részben a neutrínók tömegével magyarázható. — Említette, hogy a neutrínó­­becsapódás meglehetősen ritka jelenség. Észlelésük nem kecseg­tet túl gyakori sikerrel, s látvá­nyos eredményekkel, ön miért választotta éppen ezt a tudo­mányágat? ■ — Az első indíttatás felidézé­séhez a debreceni gimnáziumi évekig kell visszamenni. Szalai Sándor professzor egyetemi atom­­fizikaóráira ugyanis belógtunk néhányan, s a professzor úr nagy megdöbbenésére év végén még kollokviumra is jelentkeztünk. Pestre kerülvén Jánossy profesz­­szornál aspiráltam kozmikus su­gárzásból, majd a KFKI atom­reaktorának beindulásával kez­dődően a magfizikával kacérkod­tam. Megmondom őszintén, meg­untam ezt a témát, s 1970-ben a részecskefizikára tértem át.­­ A kívülállónak talán ezen na­gyon rokon témakörnek tűnnek, de a szakembernek mindegyik külön-külön meghódítandó biro­dalom. Nem valószínű, hogy én még egy témaválasztásra elszán­nám magam, már csak azért sem, mert úgy érzem, hogy a legfun­­damentálisabb kérdések a ré­szecskefizika területén dőlnek el. A neutrínó tömegével kapcsola­tos feltevésekre, már utaltam, a következtetések végigvezethetők egészen az Univerzum keletkezé­sét és fejlődését taglaló elmélete­kig, vagy az atomok oszthatósá­gának kérdésköréig, ami végered­ményben ismeretelméleti problé­ma is. Amíg az atomot magra és elektronhéjra, a magot protonok­ra és neutronokra osztottuk, vi­szonylag könnyű volt „összerak­ni" a világot. Ma viszont leg­alább harminc elemi részecskét ismerünk, s felsejlik a még mé­lyebb­­szint, a kvarkok birodal­ma. Sokkal nehezebb már e bo­nyolult, egymást kölcsönösen fel­tételező és egymásra épülő ele­meket rendszerbe illeszteni, s megmagyarázni általuk a világot. Mindez filozófiáikig is izgató probléma, fizikusként viszont kísérletezni kell. A többit meg­látjuk. — Professzor úr a napokban ismét útra kel. Hova utazik? — Dubnába, egy tudományos tanácsülésre, ahol az ezredfordu­lóig terjedő kutatási programok egyeztetéséről lesz szó. Ez az uta­zás persze egészen más jellegű, de hasonlóan izgalmas feladat, mint a Bajkál-expedíció. (montskó) TUDOMÁNY .SCIENTIFIC OSEKHAN ...mindenről, amiről érdemes— mimfankink­, akinek fontos! A kreacionizmus kérdőjelei Vita az eredetről |DARWIN a Fajok eredete­­cí­­mű műve fordulópontot jelen­tett a biológiában. Kemény viták­ban szerezte meg létjogosultsá­gát és vívta ki széles körű elis­mertségét­. ■Napjainkban is folynak persze [evolúciós viták, hiszen a darwini elmélet nem ad választ minden kérdésre. Érdekes ellentmondás viszont, hogy a tudományos is­meretek gyarapodásával nemcsak a szakmai kérdések értelmezésé­ről élesednek az eszmecserék, ha­nem az antidarwinista nézetek között kimondottan evolúcióelle­nesek is terjednek. Ezeket össze­foglalóan kreacionizmusnak hív­ják. Képviselői szerint az evolú­ció „vicc”, „humbug”, „mese" vagy legjobb esetben munkahipo­tézis. Visszatértek a Biblia szó szerinti értelmezéséhez, a hatna­pos teremtéstörténethez, a Föld ötezer éves korához, a 40 napos vízözönhöz, amelynek ugyanúgy tanúi a több ezer méter vastag üledékes kőzetek,­mint a rétegek­be zárt valamennyi ősmaradvány (fosszilia). • Állításaik igazolására hamisít­ványokkal, illetve hamis interpre­tációkkal szolgálnak. Bemutattak például olyan kövületet, amelyben együtt volt a több tízmillió évvel ezelőtt kihalt dinoszaurusz láb­nyom emberi lábnyommal, vagy egy még régebben élt háromka­­réjú ősrák­nyomát, amelyet mint­ha emberi saru taposott volna el. Persze, e kövületek hitelét nem bizonyítják alapos vizsgálatok, de az „új” tanok követőit mintha nem is érdekelné a bizonyítás. Egy kevésbé felkészült kutatót — persze — maga a természet is meg tud téveszteni. Erre jó pél­da a kreacionisták „ordoviciumi kalapácsa”. Az ordovicium a föld­­történeti ókornak egy 440—500 millió évvel ezelőtti periódusa. Egy ilyen idős kőzetben találtak egy kalapácsot. Ez azt jelenthet­né, hogy az egész kőzet mégsem olyan idős, vagy azt, hogy az em­ber már az ordoviciumban is lé­tezett. Nos az igazság az, hogy a kőzetanyag bizonyíthatóan több száz (!) millió éves, de maga a burok, ami a kalapácsot körül­veszi és ebből az idős kőzetanyag­ból áll, csak a XIX. században keletkezett. (Az ehhez hasonló gyors kőzetképződésre sok egyéb példát is lehetne hozni.) MEGDÖBBENTŐ, hogy ezek a nézetek ma is talajt találnak, s hátráltatják a tudomány fejlődé­sét. Hiszen, aki az evolúciót ta­gadja, az lényegében a biológiát tagadja és hosszú távon a termé­szettudományt, a technikát, a ci­vilizációt és mindent, amit az em­beriség alkotott a skolasztika óta. S mindezek ellenére a kreacio­nizmus mégis divat! A darwiniz­mus már csaknem 130 éves, egyes „tudósok” szívesen eljátszanak a gondolattal: mi lenne, ha helyé­re valami új kerülne? Nyugaton sok híve van a krea­cionizmusnak. A rádió, a televí­zió, a sajtó egy része már csak üzleti megfontolásokból is mö­göttük áll. Szerveztek például té­vévitákat a kreacionisták és darwinisták között, ahol a ter­mészetes kiválogatódás bizonyos, egyelőre még megoldatlan kérdé­seit és a különböző evolúciós is­kolák közötti nézeteltéréseket ki­használva a kreacionisták eleve védekezésre kényszerítették az evolúció híveit, miközben a te­remtést kinyilatkoztatásként ke­zelték. Mivel a kreacionista ma­gabiztos, a természettudós pedig nagyon is tisztában van saját is­mereteinek határaival és korlá­taival, érthető, ha ezek a vitamű­sorok a kreacionisták látványos, de kétes értékű sikereivel zárul­tak. Népszerűségükre hivatkozva néhol már az oktatás megosztását követelik: a diákok választhassa­nak a darwinizmus és a kreacio­nizmus között, fele-fele legyen az oktatók létszáma, az oktatásra szánt idő, de legfőképpen a ku­tatásnak nyújtott állami támoga­tás. Persze az egésznek tulajdon­képpen politikai töltete van: Reagan 1980-ban — a választási hadjárata idején — mondott be­szédében még egyetértett azzal, hogy a kreacionizmust is tanítani kell, hiszen a Biblián alapul, míg az evolúció csak munkahipotézis. 1981-ben a georgiai bíróság Dar­win „majom mitológiáját” tette felelőssé a kábítószerélvezés, a perverzitás, az abortusz, a kör­nyezetszennyezés és minden földi bűnök terjedéséért. CSAK LÁTSZÓLAG „nevetsé­gesek” az ilyen feltevéseken ala­puló vádak. Az utóbbi időben megfigyelhető a kreacionizmus beszivárgása hozzánk. Főleg a természettudományosan képzet­len tömegek és a fiatalok köré­ben találhat­­ó táptalajra ez az áramlat. Az evolúció megértése — lévén összetett történeti folya­mat — komoly tudást igényel a genetika, az ökológia, a geológia és pateontológia terén. Az esé­lyek tehát meglehetősen eltérőek, már ami a népszerűséget illeti. Akik ezt kihasználják, ügyesen taktikáznak. És ez nem egészen veszélytelen tendencia. Viszkok János Magyar Nemzet M... lett örömest vesztő, hogy korán nemzete nyerjen *’• Siklósi harangok Lapunk márciusi számában tá­jékoztattuk olvasóinkat, hogy a Siklósi Vár-­­és Múzeumbarát Kör kezdeményezésére március 10-én hazánk konzuli képviselőjének jelenlétében exhumálták gróf Batthyány Kázmér­ hamvait a párizsi Montmartre-i temetőben és 11-én repülővel szállították haza. Az ügyben intézkedő ope­ratív bizottság döntése szerint a búcsúztatást ma tartják Sikló­son. A középkori vár udvarán rava­talozzák fel kettős, fém- és fa­koporsóban az első független ma­gyar kormány külügyminiszteré­nek földi maradványait. A Vár­baráti Kör tagjai díszőrséget­­áll­nak, majd Péter János, az Or­szággyűlés alelnöke emlékezik meg az államférfi szerepéről. A város és a szomszédos települé­sek harangjainak zúgása közben helyezik örök nyugalomra a sik­lósi vár gótíves kápolnájának padozatába, sírját kőtáblával je­lölik meg. Pénteken az esemény­hez kapcsolódó tudományos kon­ferenciát is rendeztek, ahol neves történészek méltatták Batthyány Kázmér politikai tevékenységét. Batthyány Kázmér gróf a Batthyány nemzetség­­ hercegi ágához tartozott, így neveltetése révén kezdetben — mint a főne­messég általában! — nem gondolt arra, hogy a hazának, melynek földjét birtokolta és jövedelmét élvezte, szolgálatokat is tegyen. Ám, kivételes egyéniségek a fő­nemesek között is akadtak. Szé­chenyi István, Festetich György, Batthyány Lajos, Wesselényi Mik­lós, Teleki László, Andrássy Gyu­la — hogy csak a legnagyobbakat említsük. Az ő „iskolájukhoz” csatlakozva Batthyány Kázmér is hamar szakított az „Ubi bene, ibi patria” jelszavát hirdető kozmo­polita magyar urakkal. Életéről nem sok dokumentum maradt fenn, mivel korai halála megakadályozta emlékiratai ki­adásában, elvhűsége miatt saját osztálya, bíráló hangneme miatt a szabadságharc bukása utáni emigráció is megtagadta. Az utóbbi években Füzes Mik­lós történész több tanulmányban foglalkozott a méltatlanul elfele­dett hazafi életével és politikai pályafutásával. A Széchenyi és barátai által elindított reformmozgalomhoz csatlakozva az 1839—1840-es or­szággyűlésen már nyíltan a libe­rális ellenzékhez csatlakozott. Nemzeti érzéseinek föltámadásá­val egy időben bontakozott ki köz­­életi tevékenysége is. Nagy szere­pet játszott életében a tudós po­lihisztor barát Nagy Károly, a Magyar Tudós Társaság tagja, aki a Batthyány-birtokok bicskei központjában telepedett le, mint Batthyány Kázmér pénzügyi ta­nácsosa. A tudós barát közgazda­­sági képzettsége sokat segített a fiatal gróf ilyen irányú érdeklő­désének felkeltésében. Tevékeny­sége nyomán a siklósi uradalom is jövedelmezővé vált A harká­nyi gyógyvíz hasznosítására für­dőszállót építtetett, Rohoncon gazdasági iskolát alapított, ahol több ezer kötetes könyvtárat ren­dezett be. A vasútépítő társaság és a Védegylet elnökévé válasz­tották. Vörösmarty Mihályt igen sokra tartotta, szoros barátság fűzte őket össze. Több versét kívülről tudta, sőt anyagilag is támogatta a költőt, aki verseiben megemlé­kezett barátjáról. Batthyány Lajos kormányala­kítása után baranyai főispánnak nevezték ki. E minőségében is folytatta a liberális ellenzék ko­rábban elkezdett megszervezését. 1849 februárjától már Dél-Ma­­gyarország kormánybiztosa. Rá­termettségével és határozottságá­val megalapozta Perczel Móric tábornok bácskai harctéri sike­reit „Gróf Batthyányi vagyok, úr még síromban is: engem Nem verhet le vihar, meg nem nyithat idő. Én uraságomat a nép közt osztom meg egyenlőn. Amit adok, örök és trónom alapja marad.” Személye és tevékenysége méltán szolgálhat példaként a mai kor­nak is. Ha a nemzet érdekei úgy kívánták, saját elvein is túltette magát, európai méretekben gon­dolkodott. A sokat emlegetett nemzeti konszenzus megteremté­sének korai előfutára volt, és­­a­ A dézsma és a robot káros ha­tásának bemutatására pályázatot hirdetett már 1843-ban, amelyek közül az első hármat nyomtatás­ban is kiadta. Korát messze meg­előzve önként felszabadította job­bágyait. Az 1849. május 1-jén megalakult Szemere-kormányban — Kossuth kérésére — elvállalta a külügyminiszteri tárcát. Fel­adata volt a független magyar állam elismertetése, ennek előse­gítésére követeket nevezett ki több nyugati államban, sőt az Amerikai Egyesült Államokba is. Külügyminiszteri működésének legnehezebb és legmegalázóbb részét a cári csapatokkal való kapcsolatteremtés kísérlete köz­ben élte át. Ezt kieszközlendő Görgey táborába ment, de Pöl­­tenberg Ernővel küldött levelére Paskievics tábornoktól még vá­laszt sem kapott. A szabadság­­harc bukása után követte Kos­suthot az emigrációba. Szemere Bertalan emlékirataiból ismere­tes, hogy ők hagyták el utoljára az országot. Előtte még megpró­bálták összeszedni a szétzilálódott seregeket, sőt Görgeyvel is keres­ték a kapcsolatot, de ő nem fog­lalkozott velük. A törökországi Vidinben, Sum- rában és Kitahiában tartózko­dott, majd­ amikor Kossuth elfo­gadta az amerikai meghívást, ő több társával együtt 1851-ben Párizsban telepedett le. Távol­létében halálra ítélték, az ítéletet 1851. szeptember 22-én jelképe­sen végrehajtották. Néhány év múlva, 1854. július 12-én hunyt el Párizsban. Halálának oka és kö­rülményei máig tisztázatlanok. Nekrológját Szemere Bertalan, sírversét Vörösmarty Mihály írta. tán kevesen tudják, hogy a világ első nemzetiségi törvényének megalkotóját is Batthyány Káz­mér személyében tisztelhetjük. A siklósi harangok zúgása mel­lett az utolsó független magyar kormány külügyminisztere végre megtért hazájába. Hankó Ildikó Szombat, 1987. június 6. A határ két oldalán Interetnikus vizsgálatok Baranyában Magyarországon talán még kis­sé szokatlan, hogy könyvtár ku­tatóműhely is egyben. Az Állami Gorkij Könyvtárban 1982 óta foly­nak átfogó nemzetiségi kutatá­sok. Az elmúlt évben Baranyában kezdtek vizsgálatokat. Verseghi György főigazgató-helyettest a helyszínválasztás okairól kérde­zem: "— Baranya nemzetiségi összeté­telét tekintve, országunk legvál­tozatosabb képet mutató megyéje. A magyar lakosság mellett dél­szlávok és németek élnek itt együtt. A többnemzetiségű tele­püléshálózat, a kiépített oktatási­közművelődési rendszer és az inf­rastruktúra miatt választottuk éppen Baranyát. A megyei tanács itt különös gondot fordít a nem­zetiségi oktatás intézményrend­szerének kiépítésére. Több köz­ségben működik nemzetiségi óvo­da, Pécsett pedig a német gimná­ziumot említeném. — Milyen intézményeket von­tak be a munkába, kikkel működ­nek együtt? — Figyelembe vettük a kuta­tás előzményeit is. Az MTA Dél­dunántúli Intézete korábban már végzett itt vizsgálatokat, az 1980- as népszámlálás kapcsán pedig dr. Hoóz István foglalkozott részlete­sebben a baranyai nemzetiségek történeti-demográfiai adataival. (A témát feldolgozó tanulmánykö­tet egyébként az MTA pécsi re­gionális központja és könyvtárunk közös kiadásában jelent meg.) »— A mostani kutatás — eltérően a korábbi, egy-egy nemzetiségre összpontosító vizsgálatoktól — a német—délszláv környezetben élő magyar csoportok népi érintkezés­­tipológiai tanulmányozása is egy­ben. — A történeti dokumentumok bázisintézménye a megyei levél­tár. A kutatócsoportot könyvtá­runk nemzetiségi osztályának munkatársai mellett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Történettudományi és Nemzetiségi Intézete (német, délszláv és törté­nelem tanszék) biztosítja. A mun­kába bekapcsolódik még több más helyi intézmény is, például a Ba­ranya Megyei Könyvtár, mint nemzetiségi báziskönyvtár. — Jelenleg hol tart a kutatás? — Az elmúlt hetekben fejező­dött be az 1300-as nagyságrendű (10 százalékos) mintavétel. Ilyen nagyléptékű mintavétel a nemze­tiségi kutatásban Kelet-Közép- Európában egyedülálló. — A német, horvát és szerb nyel­vű kérdőívek egy korábbi, felső­­szölnöki magyar—szlovén közös kutatás alapján készültek. A tör­ténelmi, szociológiai, néprajzi­­és nyelvészeti adatok gyűjtése mel­lett felmérjük az interetnikus kapcsolatokat és a tudati jellem­zőket is. . . Tizenhét községre terjed ki a vizsgálat. A terepmunka szerve­zését és a tanácsi intélémény­ek koordinációját a megyei levéltári nemzetiségi kutatócsoport látja el. Az adatgyűjtők, felmérők a tere­pet jól ismerő délszláv, illetve né­met szakos egyetemi hallgatók, oktatási-művelődési dolgozók.­­ A kérdőívek feldolgozása könyvtárunk számítógépes elem­zőrendszerével történik. Az első szakaszban hétszáz táblázatot nyomtatunk ki, és a feltöltött adatbázist mágneslemezen adjuk át a kutatásban részt vevő intéz­ményeknek. — A kutatás a határon túli te­rületekre is kiterjed? — A baranyai vizsgálat volta­képpen előszondázás. A felmé­rést szeretnénk az ország többi nemzetiséglakta megyéjére is ki­terjeszteni, létrehozva ezzel egy nemzetiségi „adatbankot”. Ezt is hasznosítva indítjuk meg a zág­rábi Migráció- és Nemzetiségku­tató Központtal közös kutatásun­kat. — A magyar—horvát nemzetiség­­szociológiai vizsgálat célja a két nemzetiség történetének, jelenlegi életkörülményeinek és megmara­dásuk esélyeinek interdiszcipliná­ris, komplex vizsgálata. A várha­tóan három hazai megyére kiter­jedő felmérés a határ jugoszláviai oldalán, Szlavóniában, a baranyai háromszögben, valamint Bjelovár környékén folytatódik. — Kik vesznek részt ebben a kutatásban? — A múlt hónapban aláírt meg­állapodás értelmében az Állami Gorkij Könyvtár és a szakterüle­tek legkiválóbb kutatóit felvonul­tató OSZK Magyarságkutató Cso­portja működik együtt a zágrábi Migráció- és Nemzetiségkutató Intézettel. — A munkamegosztás és a gyűj­tés az intézmények szakterülete szerint történik. A kérdőívek ki­dolgozására nyáron várjuk a zág­rábi javaslatokat. Az első hazai te­reppróbákat októberre tervezzük, ezeket a horvát kutatócsoport tag­jai végzik majd.­­ A háromévesre tervezett tudo­mányos munka szinte példa nél­küli a magyar nemzetiségvizsgá­­latok történetében. Az elmúlt években a ljubljanai Nemzetiségi Intézettel folyatott kutatás egy­­egy községre kiterjedő vizsgálata mellett a több települést feldolgo­zó, sokszempontú tudományos munka eredménye nemcsak a közgyűjtemények anyagát gazda­gítja majd, hanem minden bi­zonnyal gyakorlati haszna is lesz: eredménye, tanulsága beépül a nemzetiségi közművelődésbe és oktatásba. Rojkó Annamária

Next