Magyar Nemzet, 1987. július (50. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

2 hoz a politikai közmegegyezés elmélyítésében. A korábbitól nagyobb hangsúlyt kell fektetni a diákság, az egyetemi, főiskolai hallgatóság, a fiatal értelmiség és a fiatal felnőttek társadalmi, kulturális, politikai-közéleti szerepvállalásának bővítésére, a fiatalok lakóhelyi problémái megoldásának segítésére. Az utóbbi években eredményes kísérletet tettünk lakóhelyi fórumok kialakítására, amelyeknek továbbfejlesztése két irányú lehet. Az egyik a fiatalok mindennapi életében jelentkező társas-társadalmi közéleti problémák feldolgozására szolgáló klubok, körök és helyi egyesületek létrehozása. A másik, hogy a helyi kultúra ápolását szolgáló honismereti mozgalom eredményeire támaszkodva lehetőséget kell adni a település fiataljainak a művelődési egyletek, körök létrehozására, vagy azokon belül ifjúsági tagozatok megteremtésére. A nehezedő körülmények között végzendő településfejlesztő társadalmi munka sikeres továbbfejlesztése érdekében javasoljuk a helyi tanácsokkal együttműködésben — azok anyagi támogatásával — olyan közösségi vállalkozások rendszerét kialakítani, amelyek keretében a fiatalokat érintő problémák megoldására ifjúsági tagozatok létesülnek. A kísérletileg néhány településen létrehozott ifjúsági fórumot fokozatosan mind szélesebb körben ki kell terjeszteni. E fórumok akkor tölthetik be megfelelően szerepüket, ha folyamatos élő kapcsolatot tartanak fenn a klubokkal, körökkel és egyesületekkel, valamint lehetőséget kapnak a helyi nyilvánosságban való részvételre. A fiatal közgazdászok és mérnökök számára javasoljuk a „Harmadik Évezred" mozgalom megindítását. A Neumann János Társasággal közösen igyekszünk támogatni azokat a kezdeményezéseket, amelyek a számítógép-technika társadalmunk mindennapjaira való elterjedését, az e folyamatokhoz fűződő kulturális gátlások leépítését elősegíthetik. A Csepeli Központi Munkásfórum kezdeményezése nyomán a munkásfórumok ifjúsági tagozatának létrehozásával lehetőséget biztosítunk a munkásfiatalok számára párt- és állami vezetőkkel való találkozásra, véleménycserére. Mindhárom forma alkalmas az ifjúság társadalmi-politikai felelőssége fejlesztésére, a társadalmi modernizációs folyamatban való részvételük fontosságának tudatosítására. A középiskolákban, igazodva azok jellegéhez, a diákok számára a helyi népfrontbizottságok az iskolai KISZ-szervezettel, az iskolatanáccsal és a szülői munkaközösségekkel együttműködve hozzanak létre klubokat, köröket, amelyekben a diákok leenndő szakmájuk közéleti vonatkozásaival, illetve megismertetik és megvitathatják a pályakezdéssel, a családalapítással kapcsolatos problémákat, elsajátítva az emberi viszonyok alakításához szükséges ismereteket, morális alapértékeket. A felsőfokú tanintézmények hallgatóinak tágabb lehetőséget kell biztosítani a megyei és városi népfrontbizottságok ifjúsági bizottságaihoz való kapcsolódásra. Lehetővé kell tenni az ifjúsági bizottságon belül a hallgatói képviselet kialakítását. Ennek során szoros együttműködést kell kialakítani a KISZ és a HNF között. Meg kell vizsgálni a feltételeit a Fiatal Értelmiségiek Tanácsa létrehozásának a népfronton belül. A fiatal értelmiség számára — a honismereti mozgalom mintájára — klubokat, köröket kell kialakítani a társadalmunk fejlődésében jelentkező kérdések megvitatására. Az eddig felsorolt feladatok megvalósításának érdekében a mozgalom minden szintjén a társadalompolitikai tanácsok keretében működő ifjúsági bizottságokat javasolunk létrehozni, a népfrontba tömörült szervezetek és az ifjúság minden — a társadalmi közmegegyezés alapelveit elfogadó — rétegének bevonásával. A nemzedékek közötti hídépítés jegyében kívánunk dolgozni A főtitkár szóbeli kiegészítése Az írásos előterjesztéshez Pozsgay Imre fűzött szóbeli kiegészítést, néhány összefüggés kiemelésével, a figyelem felhívása érdekében. " A Hazafias Népfront nem törekszik saját ifjúságpolitikai szervezet kialakítására. Hanem megnevezni azon társadalmi öszszefüggéseket, megközelítési módokat, amelyekkel sajátos módon járulhat hozzá ahhoz az ifjúság körében végzett munkához, amely a pártban, az ifjúsági szövetségben, a szakszervezetekben, s más mozgalmakban is folyik. Szeretnénk elkerülni, hogy e tekintetben párhuzamosságok alakuljanak ki. S éppen ezért világosan kimondjuk azt, hogy a Hazafias Népfront nem csupán a szervezeteken kívüli ifjúság irányába tesz lépéseket, hanem az egész ifjúság körében kíván állampolgári, közéleti politikai tevékenységet folytatni. A fő erőforrás — A népfrontnak sajátos lehetősége van arra, hogy a munkamegosztáson kívüli életmódban, életszférákban a nemzedékek közötti találkozást, kapcsolatot megteremtse. Elsősorban a munkamegosztáson kívüli szférákra gondolunk, tehát a lakóhelyre, a kulturális, közművelődési, intézményrendszerre, s arra a társadalmi mozgástérre, amelyet a nemzedékek közötti hídépítés jegyében a népfront is megteremthet. A főtitkár szólt arról, hogy tovább romlottak a fiatalok foglalkoztatási lehetőségei, így éppen a legfontosabb társadalmi kapcsolaton keresztül, amely az értékrendbe való besorakozást és integrációt is jelenthet, a munkában nehezültek meg a társadalmi kibontakozás lehetőségei a fiatalok számára. A munkalehetőségekért való küzdelembe, amely most küzdelemnek nevezhető, éppen ezen társadalmi csoportok számára, valamit külön is érdemes szemrevételezni és szem előtt tartani. Nemzeti méretű veszteség és vereség érhet bennünket, ha a társadalomnak e jól felkészült, kvalifikált és legaktívabb csoportja kiesik a nemzeti munkából. (Hiszen a Központi Bizottságban is erre, a nemezti munkára, mint fő erőforrásra hivatkoztak.) Úgy hiszem — miközben azt hangsúlyozom, hogy a népfront dolga nem elsősorban a munkamegosztási jellegű tagolódásban közelíteni az ifjúság kérdéseihez —, erre mint átfogó társadalmi problémára figyelni kell, és saját társadalmi kibontakozási programunk tervezésekor ezt, mint nagyon fontos politikai problémát vizsgálni kell — hangsúlyozta Pozsgay Imre. Lehetséges a közmegegyezés Az ifjúság és az intézményrendszer kapcsolatáról szólva a HNF főtitkára kifejtette: " Rendkívül figyelemre méltó az, amit a KISZ KM ülésén az elmúlt napokban mondtak és a sajtóban is olvashattuk. Az ifjúság demokratikus, szocialista társadalomban kíván élni. De ehhez én teszem hozzá saját előterjesztésünk szellemében, hogy a fiatalság a társadalom intézményeit és lehetőségeit akkor fogadja el sajátjaként, ha maga is részvevője lehet ezek kialakításának, megalkotásának. Nemzeti-társadalmi ajándékként nem fogadja el és nem érzi sajátjának. Ezért úgy vélem, hogy a kibontakozási programban éppúgy, mint a népfront ifjúságpolitikai tevékenységében, erre a követelményre nagyon oda kell figyelni. Hozzátehető és kérdésként is megfogalmazható, hogy a megnehezült körülmények, a pályakezdés, családalapítás, otthonteremtés gondjai között elképzelhető, lehetséges-e a közmegegyezés az ifjúsággal? Hiszen ezek a gondok alegközvetlenebbül éppen ezt a társadalmi csoportot sújtják. Úgy vélem, lehetséges a közmegegyezés, ha a kibontakozásban programot lát az ifjúság is. Nem szólamként, mert úgy elég gyanakvó ez a fiatalság. Hiszen az elmúlt másfél évtizedben éppen ez a társadalmi réteg érzékelte a legkeservesebben, hogy míg apáik, elődeik nemzedékének életében fordulatot és élethelyzeteikre, kérdéseikre megoldást hozott az új társadalom, a forradalom és szocialista berendezkedés, addig az ő problémáikról vajmi keveset tudunk. Ezért, hovatovább az lehet a kérdés, hogy a fiatalság, az új nemzedékek, valóban olyan társadalomnak tekintik-e a szocializmust, amely meg tudja oldani az ember problémáit, egyebek közt azáltal is, hogy a gazdasági teljesítményekben sikereket ér el. Ha tehát az ifjúság körében manapság itt-ott felbukkanó, legitimációs kételyekre választ akarunk adni, akkor sikeresnek kell lenni. Eredményes, sikeres társadalomépítő munkát folytatni, persze a közreműködésükkel. S ehhez teret igényelnek. Az igazi válasz Mit nyújthat a Hazafias Népfront ebből a szempontból? Mindenekelőtt, mint tömörülés, meszszemenően támaszkodik és igénybe veszi a tömörülésben részt vevő szervezetek tapasztalatait, legfőképpen a KISZ, az iskolák, a közoktatás tapasztalatait, egy olyan intézményrendszer mozgásterét, amelyben a társadalmi szocializációja végbemegy ennek a fiatalságnak. S ha munkához jut, akkor persze munkát is ide sorolom. Azt remélem, hogy ez a lehetőség, még a struktúraváltás ellenére is a közeljövőben, az előbb emlegetett igények miatt növekedni fog. Ha minderre tekintettel a népfront az ifjúságkörében ténykedni, tevékenykedni akar, és akar, s a dokumentum A vita során Szalayné, Pásztor Gabriella az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője azt hangsúlyozta, hogy ifjúságpolitikánkban nem a nulláról indulunk, hiszen a Központi Bizottság 1970-es határozata valamint az ifjúsági törvény hatására már szép eredményeket értünk el. Többet kell azonban beszélnünk az eredményekről és fontos feladatként hangsúlyozta azt is, hogy pozitív példákat állítsanak a fiatalok elé, segíteni kell őket abban, hogy átérezzék a munka, becsületet és felelősséget érezzenek önmagukért. Tunyogi László az Országos Béketanács nemrégiben újjáalakult ifjúsági bizottsága nevében kért szót. Ő is azon a véleményen volt: meg kell újítani az ifjúsággal a közmegegyezést, hiszen mindez nemzeti érdek. A politikai munka az élettapasz- talatokat is figyelembe vevő, differenciált, emberközeli módszereket igényel — hangsúlyozta a fel-,szólaló. Dr. Benczik Vilmos, a Budapesti Tanítóképző Főiskola docense a megfogalmazott dokumentumok alapján elkeserítőnek mondta a beilleszkedés lehetőségeit és azt, hogy a pályakezdők egyharmada öt év múltán már nem saját szakmájában dolgozik. Ennek okát elsősorban az értékrendek fordulásában kell keresnünk. Figyelni kell arra, hogy a foglalkoztatási gondok ezt a nemzedéket fenyegetik leginkább. Nem szerencsés, ha a középiskolát végzettek úgy kezdik az életüket, hogy a család tartja el őket. Mindez a személyiségfejlődésükben felmérhetetlen károkat okoznak. Horváth Lászlóné a szakszervezet szemszögéből elemezte a népfront ifjúságpolitikai feladatait. Felhívta rá a figyelmet, hogy vannak olyan fiatalok, akik jó helyzetben vannak, jó családi háttérrel rendelkeznek, de azok vannak többségben, akik csak magukra számíthatnak. A mai fiatalok nagy többsége figyelemmel dolgozik, tanul. Az otthonalapítás, a tanulás sok lemondással jár. Segítsük a kitűzött feladataik megvalósulását. Kovács Dezső művészeti író felszólalásában azt hangoztatta, hogy amikor az ifjúság gondjairól beszélünk, akkor a jövő társadalmáról is beszélünk egyben. A nemzedékek gondjának megismeréséhez azonban a mi nehézségeinkből és példaadásunkból kell kiindulnunk. — Szembe kell néznünk azzal — mondta — milyen példákat adtunk ennek a nemzedéknek, hiszen napjainkban is gyakran előfordul, hogy a bólogatók könynyebben érvényesülnek, mint azok az emberek, akik alkalmasabbak lennének egy-egy közösség vezetésére. Meg kell adnunk ennek a nemzedéknek a tévedés jogát, hogy ne legyen annyi tévedhetetlen ember Bauer Tamás, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa felszólalásának kezdetén az össztársadalmi párbeszéd és a nagyobb társadalmi nyilvánosság elengedhetetlen szükségességéről beszélt. Az önszerveződés útján létrejött ifjúsági egyesületek hivatalos megítélése olykor kívánni valót hagy maga után. Ez pedig gyakran a kirekesztettség érzetét kelti a fiatalokban, mert úgy érzik, hogy konfliktusba kerülnek a különféle intézményekkel, emiatt sokan hátat fordítanak a közéletnek. Márpedig úgy érzem, a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy ezeknek a nemzedékeknek nem lebecsülendő hányada apolitikus legyen. A munkásfiatalok helyzetéről beszélt Németh József, aki maga is munkásember. Elmondta: a csökenő reálkereset egyre nehezebbé teszi a fiatalok megélhetését, lakásgondjaik orvoslását. Mindez rossz közérzetet okoz. A helyzet megváltoztatásáért nemcsak szavakra, hanem tettekre van szükség. Huszár István, az MSZMP Párttörténeti Intézetének igazgatója felszólalásában a dokumentum néhány szövegrészének pontosítására hívta fel a figyelmet, majd elmondta, úgy érzi nem fordítottunk elegendő figyelmet a Központi Bizottság 1984-es ifjúságpolitikai határozatára. Újabban azonban a KISZ néhány bátor felelősségteljes kezdeményezése már a kedvező előremozdulást sejteti! — A felelős politika — mondta — nemzedéki méretekben gondolkodik, a stratégiai kérdéseket akkor is napirenden tartja, ha a napi gondjai szaporodóban vannak. A jövőért érzett felelősséget kell erősítenünk a politika minden szférájában. Tudjuk már régóta, hogy az ifjúságpolitika része a társadalompolitikának és ezért az ifjúságpolitikában tükröződő gondok is csak össztársadalmi keretek között oldhatók meg. Egyetértek azzal, hogy a népfrontnak különös figyelemmel kell kezelnie a dokumentumban felvetett problémákat, elő kell segítenie az ifjúságpolitikai szocializációját, az ifjú nemzedék közügyeinkbe való bevonását. Dr. Tenke Sándor református lelkész arról a sokrétű munkáról számolt be, amit egyháza tett az elmúlt évtizedekben és tesz ma is a fiatalokért. Sokat, de nem eleget — fogalmazta a felszólaló, majd hozzátette: Mindenki felelős abban, ahová az ifjúság jutott. Hiszen az ifjúság nevelése nemzeti ügy! Szeretettel, féltő gondoskodással kell segíteni boldogulásukat. Bihari István, a Chinoin vezérigazgatója hiányolta azon generáció képviselőit, akikről éppen a vita folyik. A fiatalság — mondotta — többek között az életkor szempontjából is heterogén. Ezen korosztály képviselőinek akkor is itt lenne a helyük, ha történetesen nem közvetlenül róluk esne szó. Ez a tény pedig valamelyest tükrözi az ifjúsághoz való viszonyunkat is. E viszony egyik jellemzője a gondoskodás és nem a felelősség megosztása. A következménye, hogy „elvárásaink” vannak az ifjúsággal szemben, pontosabban azt várjuk el, hogy komformisták legyenek, a mi véleményünket erősítsék meg Többnyire ettől függ az előrejutásuk is. Pedig az ifjúság szemszögéből az oppozíció, a természetes magatartás. Ez nem a rendszerrel való szembenállás, hanem ügyeink intézésének, megrögzöttségeink kritizálása. A vezetővé válás útja, az előrelépés feltétele nem lehet a komformizmus. Erre már másutt régebben rájöttek. Több nyugati országban a nagyvállalatok, bankok fontos operatív funkcióiban igen gyakran 30—40 éves fiatalemberek vannak. Meg kell találnunk annak a módját, hogy azt a bizonyos sokat emlegetett stafétabotot ne erőszakosan kelljen kitépni az idősebbek kezéből. A fiatalokat az élet minden területén be kell vonni a vezetésbe. Az eddigi gyakorlat szerint, ha a madarak tőlünk vennének példát, akkor csupán egyéves koruk után tanítgatnák röpülni a fiókáikat. Ám azok már nem tanulnának meg röpülni. Azt hiszem, ez nemcsak a madarakra igaz... Eszmecsere az érvényesülésről és a Magyar Nemzet munkban is jelzett kezdeményezésekkel kínálatot teremt a népfrontmunkában való részvételre, akkor kiindulni abból kell, hogy a legitimációs kételyekre az igazi válasz az ő közreműködésével is megszületett siker, valamint a kitáruló, növekvő szabadság és demokrácia. Ezek között a viszonyok között, bajokat is vállalva, elérhető a társadalmunkkal való azonosulás fenntartása, vagy ahol ez megingott, újraépítése. Megújító hatás Ebben az újraépítkezésben a HNF a sajátintézményeit is felkínálja. De szeretném hozzátenni: egyáltalán nem tehetjük ezt az iskolamester pozíciójából, a katedráról, mert bizonyosak lehetünk benne, hogy abban a pillanatban elutasításra találunk. Kínálatot, javaslatokat tehetünk, de a fiatalok, az ifjúság közreműködését csakis úgy érhetjük el, ha olyan társadalmi politikai légkör és intézményrendszer alakul ki, ahol a kezdeményezés nem engedélyhez kötött kezdeményezés, hanem valós állampolgári lehetőség, az egyesülés, az egyesületalapítás, a különböző állampolgári társulások lehetősége nő. Ez közmegegyezést teremtő erő lehet, nehéz, áldozatvállalásra is kényszerítő viszonyok között is. A Hazafias Népfront természetesen saját mozgalma sorainak a megújítását is várja az ifjúság nagyobb részvételétől. A különböző más szervezetekben is dolgozó és ott részt, munkát vállaló ifjúság közreműködésétől. Ebben a tekintetben lelkileg is némileg át kell állítani magunkat. Ez a kapcsolat, mint éppen az új értékekért folytatott küzdelem, az eddig kivívott és kikristályosodott értékek vitatásával, konfliktusokkal, súrlódásokkal jár, járhat. Főleg akkor, ha valóságos ez a kapcsolódás és valódi tartalma van a politikai közéletben, a demokrácia intézményeinek, a választási rendszernek, a parlamenti munka fejlesztésében — mind olyan dolgokat emlegetek, amelyekkiváltképp a népfront tevékenységének középpontjában állnak ezen körülmények között, azt a lelki beállítódást nekünk magunknak is el kell érnünk, hogy a különvélemény, és a véleménynyilvánítás szabadsága nem botrány, hanem társadalmi erőforrás, a demokrácia működésének lélektani feltétele. Amihez begyakorlásra is szükség van természetesen, de főképp olyan intézményekre, amelyek tolerálni tudják az ilyen fajta magatartást, s nem a közmegegyezésen kívülre rekesztik az ilyen törekvéseket, hanem bevonni igyekeznek a közös megegyezésbe. A fiatalok a készen kapott viszonyokat mindaddig nem tekintik sajátjuknak, amíg azok megváltoztatásában és újraalkotásában feladatot, részt nem kaphatnak — mondotta Pozsgay Imre. Dr. Sipos Béla, a pécsi Jannus Pannonius Tudomány Egyetem docense felszólalásában azt emelte ki, hogy társadalomépítésünk első időszakának évezredes erkölcsi értékek estek áldozatul, új értékeket viszont nem tudunk ezek helyett adni az ifjúságnak. Bár való igaz, sok jogszabály születik napjainkban, kevés azonban az olyan törvény, amelyet ez a nemzedék belső meggyőződésből követne. Hámori Csaba: Reális távlatokat kell nyújtani A vitában szót kért Hámori Csaba, a Politikai Bizottság tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára is, aki bevezető szavaival a párt Központi Bizottságának üdvözletét tolmácsolta. Emlékeztetett rá, mennyire összefügg a két téma, amit a népfront Országos Tanácsa most napirendjére tűzött. A fiatal korosztályok, minden más réteghez képest sajátos helyzetből indulnak — mondotta. — A mai magyar társadalmat többféleképpen lehet taglalni. Úgy is meg lehet tenni, hogy vannak, akiknek van féltenivalójuk, ami elveszhet, megfogyatkozhat, anyagi biztonság, lakás, nyaraló, munkahely stb. S vannak, akiknek még nincs vesztenivalójuk. Ezek jórészt fiatalok. Akiknek reális távlatokat kell nyújtani, amely illúzióktól mentes, de mozgósító erejű. Nekik el kell hinniük, hogy munkával és tanulással boldogulhatnak. Véleményem szerint, túl sokáig élt a köztudatban, s a politikai közvéleményben is, a fiatalokkal kapcsolatban a gyámkodás. Bizonyítási lehetőségek nyújtása helyett a gondoskodás. Ahelyett, hogy sikereket és kudarcokat idejében átélnének, túl sokáig tartjuk őket védelmünk alatt. Egy kicsit infantilizáljuk az ifjúságot. Pedig a társadalomnak, különösen mai helyzetünkben, szüksége van arra a hajtóerőre, amit a fiatalok jelentenek. A fiataloknak tudniillik kisebb a kompromisszumkészsége, megalkuvás hajlandósága, belenyugvási képessége, mint más korosztályoknak. Ehhez persze idejében kell adni feladatokat a számukra, s ehhez felelősséget, s idejében kell értékelni őket, mérni az eredményeket . A Hazafias Népfront Országos Tanácsa — az előterjesztés és az eddigi munka szerint is — az új generációk összefogásáért új helyzetben indít vagy inkább gyorsít. Üdvözlöm ezt, a KISZ nevében is szólva, s szívesen üdvözöltem volna korábban is már, hiszen a párt ifjúságpolitikai határozata majdnem hároméves. — Azt ígérhetem, a KISZ részéről nem fognak kicsinyes, presztízsszempontokkal találkozni. Mi már évek óta szorgalmazzuk, valósuljon meg az ifjúság soraiban a közéletiségnek mind több, mind nagyobb lehetősége és formája. Ne csak a KISZ lehessen a fiatalok számára közéleti terep. Az előterjesztésben felvázolt működési területek mind fontosak. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egyszerre és mindenütt ezek nem működhetnek. Bármennyire is mozgatom a Hazafias Népfront, szervezőerő is szükséges hozzá. Szervezőerőből pedig kevesebb van, mint kellene, s nemcsak a népfrontban, hanem az egész társadalomban. Pozsgay Imre szólt róla, hogyan lehetne a kibontakozási programot az ifjúság programjává is tenni. Egyetértek vele.. Csak úgy lehetséges ez, ha felnőttnek tekintjük őket, s ha nem magukra hagyva dolgoznak. Többekkel ellentétben, én nemcsak az elbizonytalanodás, az erózió jegyeit látom a társadalomban, hanem a felelős, a fegyelmezett magatartás jelét is, amely a nemzeti kibontakozás egyik előfeltétele — mondotta többek között Hámori Csaba. Szépfalusi Péter, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat technikusa a pályakezdés és az otthonteremtés nehézségeit hozta szóba. Számítása szerint Szegeden egy ma KISZ-korú, ifjú, ötvenhat éves korában fizetné ki az utolsó lakásrészletet... Azt mondják, nem terhelhetők a fiatalok, mert gyengék. Talán azért, mert a megélhetés, az otthonteremtés miatt oly mértékben kénytelenek mellékállásokat vállalni, hogy veszélybe jut a főmunkaideji teljesítmény. Szomorú, de napjainkban sokkal több harmincnegyven éves embert temetünk, mint korábban ... Arról is szólt, hogy a fiatalok közül sokan nem találnak ambícióiknak megfelelő állást, a családok széthullása pedig együttjár a fiatalkori bűnözés emelkedésével. Az alkoholizmus veszélye is egyre inkább érinti őket, boltjainkban még mindig jóval gazdagabb az italok, mint az egyéb cikkek választéka. A családalapítók jobban megfontolják vállaljanak-e több gyermeket, hiszen a feleség nem maradhat otthon, mert egy kereset nem elég a családfenntartáshoz. Érdekeltté kellene tenni a vállalatokat például a rövidített munkaidő bevezetésében. A létfenntartás gondjai befolyásolják a közéleti tevékenységet is, sokaknál érdektelenség tapasztalható, vagy egyszerűen nem jut idejük rá. Az ifjúság anyagi problémáinak megoldása kihat az idősebbekre is, mert alig van olyan fiatal, aki ne szorulna szülei támogatására. Ratkó József könyvtárigazgató szerint elhibázott volt megszüntetni a szülőotthonokat, miközben a kórházak szülészetei nem fejlődnek kellőképpen. Legutóbb Püspökladányban zárták be a szülőotthont, a lakosság tiltakozása ellenére. Ez maga után vonhatja az amúgy sem biztató szülési kedv csökkenését. Szólt arról is, hogy harmincezer állami gondozott van, s mintegy százezerre tehető a veszélyeztetett gyerekek száma. Ha azt akarjuk, hogy a bűnözés ne íveljen felfelé, változtatnunk kell a nevelőotthonok munkáján. Vannak olyan középiskolák — folytatta —, ahol felvételi vizsgát kell tenni a tanulóknak, és vannak olyanok, ahol ilyen nincs. Ez utóbbi a gyakori. Ezekben ugyancsak megkínlódnak a tanárok azért, hogy tanítványaik leérettségizhessenek. Sok fiatalt látunk elzülleni. Újfajta analfabétizmus kezd elterjedni, ami azt jelenti, hogy a fiatalok az állampolgári ismeretek alapfokát sem sajátítják el, nem találják helyüket a társadalomban. Vitazáró Zárszavában Pozsgay Imre elmondta, számos tanulsággal szolgált ez az eszmecsere, amelynek javaslatait figyelembe veszik a dokumentum végleges megszövegezésénél. — A vita bizonyította — mondotta —, hogy az ifjúságpolitikának igenis szerepe van a népfrontmozgalomban. Az eszmecsere kapcsán felvetődhet az is, hogy nem késlekedtünk-e e tekintetben. Bár magyarázatokat találhatnánk, de úgy érzem, a tisztességes kapcsolat megkívánja, hogy elmondjuk, korábban kellett volna foglalkoznunk az ifjúságot érintő gondokkal. Sokan felvetik napjainkban, hogy alkalmas-e az ifjúság a reá váró feladatok felelős megoldására, érett-e a felelősségvállalásra? Azt hiszem, erre egyértelműen igennel felelhetünk, s ha az egész társadalom kilép a gondoskodó állam bűvköréből és mindent szabályozni való igyekezetéből ez a tény önmagábanintézményesítheti a kezdeményezőkészséget, az öntudatot és a felelősséggel együtt azt a gondolkodásmódot, amely éretté teszi nemcsak a fiatalokat, hanem az állampolgárokat a közügyekben való részvételre. Ezt a törekvést a népfrontmozgalom megfelelően támogatja és ezért is tartjuk nagyon nagy jelentőségűnek a KISZ „Jövőnk a tét" akcióját, amely szintén elkezdte realizálni a XIII. pártkongreszszusnak azt az intencióját, hogy a társadalom politikai szervezetei és mozgalmai még önállóbban végezzék tevékenységüket. Ez a törekvése a népfrontmozgalomnak is, mert meggyőződésünk, hogy ez a politikai stabilitás mellett a politikai intézményrendszer fejlődését is szolgálja. Vannak, akik a megvalósítás tempóját túl lassúnak tartják, nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk a politikai tagoltságot és azt, hogy a kölcsönös tolerancia beletartozik ebbe az együttműködésbe, és része annak a nemzeti közmegegyezésnek, amely a társadalmi és gazdasági reform megvalósítását elősegítheti és amelynek keretében az állampolgárok felelősséggel részt vállalhatnak közügyeink formálásában. Az Országos Tanács új tagjai Ezt követően dr. Molnár Béla országos titkár új tagok felvételére tett javaslatot. Javasolta az Országos Tanácstagjának megválasztani Dérfalvi Istvánnál, a népfront központi apparátusa gazdasági és ügykezelési osztályának vezetőjét, dr. Major Istvánt a központ nemzetközi osztályának vezetőjét és Törbe Dezsőt, a HNFK Bács-Kiskun megyei bizottságának titkárát. Elmondotta továbbá, hogy a szocialista demokrácia fejlődése során felerősödtek a közösségalkotó egyesületi törekvések, így kezdeményezték a Nagycsaládosok Országos Egyesületének a létrehozását. Győrött már létrejött ilyen egyesület, Szolnokon és Gyöngyösön alakulóban van, Debrecenben klubformában indult szervezés. Javaslat született a nyugdíjasokat tömörítő országos egyesület létrehozására is. A Művelődési Minisztérium felkérésére szervezzük a Széchenyi Társaságot is — folytatta Molnár Béla. A népfront kialakítja sajátos elképzeléseit az egészségmegőrzés hosszú távra szóló társadalmi programjáról is, s hasonlóképpen állást foglal az adóreform keretében bevezetésre kerülő új adókról szóló törvénytervezetekről is. Szombat, 1987. július 11.