Magyar Nemzet, 1987. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-22 / 223. szám
_________________________________________ __ Emléksorok Imre Sándorról Az idén emlékezünk — volt szegedi hallgatók — az egykori nagynevű tudós professzor, a hazai elméleti pedagógia kiemelkedő alakja, kultúrpolitikus születésének 110. évfordulójára. Ötvenöt évvel ezelőtt, 1932 szeptemberében, a szegedi egyetem bölcsészeti karának dékáni előszobájában várakoztunk — gólyák — az eskütételre. A titkárnő intésére beléptünk az ajtón, és felsorakoztunk a dolgozószobában egy magas termetű, szakállas, szuggesztív nézésű, tekintélyes professzor, Imre Sándor dékán előtt, aki mélyen zengő hangján felolvasta az eskü szövegét, mely szerint az egyetem törvényeit megtartjuk; a szöveget hangosan utána kellett mondanunk. Végül kézfogással „az egyetem polgáraivá” avatott bennünket. Imre Sándor 1877-ben született Hódmezővásárhelyen. Apja id. Imre József szemészprofesszor volt. Ő maga felsőbb tanulmányait a kolozsvári, a heidelbergi és lipcsei egyetemeken végezte. 1904-ben a budapesti egyetem magántanára lett. Ugyanezen évben jelent meg első nagyobb műve: „Gróf Széchenyi István nézetei a nevelésről”, ebben elsőként gyűjtötte össze a Legnagyobb Magyar elszórtan talált nevelési gondolatait. Ezzel a művével indult el az ún. „nemzetnevelés” kutatása és kifejtése felé. Tanulmányt írt Apáczai Csere Jánosról, Bessenyei Györgyről, Wesselényi Miklósról, Eötvös Józsefről. 1908-tól tíz évig a budapesti Polgári Iskolai Tanárképző Intézetben a pedagógia tanára, illetve igazgatója volt. 1918 őszétől a kultuszminisztériumban működött államtitkárként, majd a Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosságon, utána a hivatalnokkormányban rövid ideig kultuszminiszter, majd ismét államtitkár volt, de 1922-ben kényszerszabadságra küldték. 1925—1934 között a szegedi egyetem tanára, majd 1934—1945 között a budapesti műegyetemen a pedagógia professzora volt haláláig. 1912-ben jelent meg egyik főműve, a „Nemzetnevelés”, amelyben a feudális magyar közoktatást bírálta és a „nemzetnevelés" koncepcióját ismertette. Ennek lényege: „A nemzet fejlődésének segítése azáltal, hogy a nemzet minden tagját tudatosságra emeli, képessé és hajlandóvá teszi a nemzet munkájában való részvételre." Mennyire időszerűek e gondolatok napjainkban is! Már az 1910-es években hirdette a közoktatás állami, általános, kötelező,ingyenes, nyolcéves időtartamra szóló törvényének megalkotását. Imre Sándor munkássága ma már külön fejezetként szerepel a magyar nevelés történetében. Számtalan műve közül kiemelkedik a hatvan évvel ezelőtt megjelent „Neveléstan” című munkája. Ebből hadd idézzek néhány gondolatot, mert ezek fél évszázad múlva is időszerű, megvalósításra váró feladatokat tartalmaznak. A sok közül íme néhány eszméje: — A nemzet önismerete nélkül nincs tudatos nemzeti élet, ismernünk kell tehát a történelemből azt is, ami hibáinkat tárja fel, a jelenből mindazt, ami életünket nehézzé, sorsunkat fenyegetővé teszi. — Az iskola ne akarjon pusztán a jelen képe lenni, hanem küzdjön azért, hogy az újnemzedék a jövőjének óhajtott, tisztább, azaz tudatosabb és nemesebb életét élhesse. A közegészségügy tudatosításával el kell terjednie annak a gondolatnak, hogy a születések, halálozások arányszámának kedvezőbbé alakulása és a népbetegségek ellen való küzdelem sikeresebbé tétele a nemzetnek létkérdése. A sport útján nagy az érdeklődés a testnevelés iránt; ezt az érdeklődést felhasználva a nevelők küzdeni tartoznak a versenyek anyagi szempontjai és elfajulása ellen. Imre Sándor „A nevelés sorsa és a szocializmus" című művében 1909-ben az osztálybéke és a nevelői gondolkodás „tárgyiasságának" híve volt. Ő a „nemzetet” az osztályok,nemzetiségek, felekezetek belátáson alapuló egységében látta megvalósulni. Megszívlelendő ez a későbbi gondolata: „Egyén és nemzet közös érdeke, hogy az összetartozás érzése, együttdolgozás vágya, a kezdeményezés és helytállás, vagyis a felelősségvállalás megerősödjék, és a társadalom különféle elemei között a kölcsönös megbecsülés, segítés fejlesztése gyengítse meg az alsóbbrendű társadalomellenes indulatok (önzés, irigység, kapzsiság, kevélység, hatalmaskodás stb.) uralmát." 1919-ben tőle származik az a minisztériumi rendelet, amely az elemi iskolákban a társadalmi és- közgazdasági ismeretek tanításáról intézkedett Az első világháború után a Horthyrendszer Imre Sándor 1919-es tevékenységét nem felejtette el, Klebelsberg Kunó miniszter elbocsátotta államtitkári állásából, így került Szegedre, a pedagógiai tanszékre 1925-ben. A két háború között folyamatosan átértékelte nemzetnevelésének téziseit. Elítélte a fasizmus erőszakos beavatkozását az egyén és a közösség életébe. A hitleri sovinizmussal szembeállította Széchenyi hazafiságát, amely a faji felsőbbrendűséget elvetette. Szilárdan a humanizmus eszméinek talaján állt. Legutoljára Budapesten, a Kiss János altábornagy utcai (akkor még Fery Oszkár utcai) tanítóképzőben (ma főiskola) tartott számunkra, tanítóképző intézeti tanároknak továbbképzési előadásokat „A magyar nevelés időszerű feladatai” címmel, 1942 őszén. Az egyik estén — jól emlékszem — szeptember 4-én váratlanul ért minket Budapest első bombázása, nagy pánikot és riadalmat keltett, mert készületlenül találta amilliós főváros polgári lakosságát, de a honi légvédelmet is. Másnap reggel a hírlapokat áruló utcai rikkancsok ezt kiáltozták: „Móricz Zsigmond ma virradóra meghalt.” A nemzetnek egy másik nevelője ekkor távozott el tőlünk örökre... Imre Sándorral emlékezetes levélváltásom volt. 1943 februárjában a minisztérium a végzős tanítójelölteket gyakorlatra küldte ki az ország iskoláiba, a visszacsatolt területek tanítóhiányának enyhítése végett. A fiatalok viszszatérése után, félév végén én hatvan tanítójelölttel interjút végeztem tapasztalataikról. Az erről szóló tanulmányomban néhány visszásságot is megemlítettem, amelyek ma is „örökzöldek”: a tanítóhiányt, a nevelők nehéz anyagi helyzetét, gyenge megbecsülésüket,valamint várakozásukat a felülről jövő segítségre. A tanulmány különlenyomatát — mely egyébként a Magyar Tanítóképző folyóiratban jelent meg folytatásokban — megküldtem a nagyrabecsült professzornak. Ő nem késlekedett a válasszal, levelét ma is őrzöm: „Tisztelt Kartárs Úr! Vizsgálódásainak eredményét nagy érdeklődéssel olvastam el. Sok tanulságot szerezhet belőle a közoktatás, a kormányzat is. Remélhetően gondosan tanulmá 1987. szeptember 22. Ez a nap is pont olyan, mint a többi. Gyártjuk ma is a szmogot, mérgezzük vizeinket, elássuk hulladékainkat. Fáinkat savas eső locsolja, védett és védtelen állatok pusztulnak értelmetlenül ma is. De ma sem engedtük magunkban megszületni a gondolatot: milyen világot hagyunk hátra gyermekeinkre? Jól van ez így? REFLEX Győr-Sopron Megyei Környezetvédők Egyesülete 9028 Győr, Téglavető u. 36. Magyar NemzetKedd, 1987. szeptember 22. nyozza ezt a füzetet a pedagógiának valamennyi tanára. Köszönöm, hogy szíves volt a tanulmányt megküldeni. Tisztelettel Imre Sándor.” Az ország teljes felszabadulása előtt három héttel, 1945-ben híre jött, hogy a nagy professzor, a nemzetnevelő Budapesten örökre eltávozott az élők sorából. Meghalt, de szelleme, eszméi tovább élnek műveiben. Dr. Szántó Károly Pécs A Magyar Értelmező Kéziszótár rövidítésjegyzéke Az idén már tizenöt éves a sok ezer példányszámban közkézen forgó Magyar Értelmező Kéziszótár. Nekem még az 1972-ben megjelent, felső kiadása van meg, amely egy kötetben tartalmazza az 1550 oldal terjedelmű hatalmas anyagot. Vastag és súlyos, több kilós könyv ez, jól tette hát az Akadémiai Kiadó, hogy újabban ,két kötetben jelenteti meg: az I. kötet az A kezdőbetűs szavaktól kezdve a Ly-ig terjedő szócikkeket közli, a N. pedig az M-től a Zs-ig terjedőket. Közönségünk egyrészt örül ennek az újításnak, másrészt azonban bosszankodik amiatt, hogy a kettéosztás tervezői a 874 oldal terjedelmű I. kötet végére elfelejtették fölvétetni a szótárban használt rövidítések és jelek magyarázatát. Ez csak a II. kötet végén található meg, s így az I. kötet használata közben minduntalan le kell emelgetni a polcról a II. kötetet is. Az ismert szólás szerint, amit nyert a közösség a réven, azt elvesztette a vámon. Nézzük meg például a kis kezdőbetűs gyula szócikkét! Itt a vastag betűs címszó után a következő információt kapjuk: „In Tört A honfoglaló magyarságban legfőbb bíró v. hadvezér, (tör)”. Aki nem rendszeres szótárhasználó, az az itteni négy rövidítés közül csak a v.-t érti meg ( vagy). Ha a többi háromnak a magyarázatára is kíváncsi, akkor a másik kötetet is le kell emelnie a polcról, mert csak annak a végén levő jegyzékben találja meg a szükséges eligazítást: fn (= főnév), Tört (· történettudományi, történelmi fogalom), tör (— török eredetű szó). Aki az I. kötet majdnem negyvenezer szócikkének használatához nem akarja mind a két kötetet emelgetni és lapozgatni mert sajnálja az időt és a fáradságot, az bizony igen fontos információknak nem jut így a birtokába. Most jelent meg a Magyar értelmező kéziszótár hetedik, változatlan kiadása, de sajnos, ez is a föntebb említett hibával. Az I. kötet végén az esetleges följegyzések számára Jegyzetek címmel hat üres oldalt találunk, ezek helyén pontosan elfért volna A rövidítések és a jelek magyarázata, melynek kedvéért most is minduntalan a II. kötet végére kell lapoznia az igényes szótárhasználónak. Reméljük, hogy még sok kiadása lesz ennek az értékes könyvnek, de nagyon szeretnénk, ha ezek már mind a két kötet végére fölvennék a szótárban alkalmazott rövidítések ábécészerű jegyzékét. A korábban megjelent hétkötetes mű, A magyar nyelv értelmező szótára például mind a hét kötet végén közölte a rövidítések és a jelek magyarázatát, mégpedig igen gyakorlatias, kihajtható formában. Csodálom, hogy az újabb szótári mű, a Kéziszótár két kötetbe osztóinak ez a megoldás nem jutott az eszébe. Jó lenne, ha más többkötetes szótárak és lexikonok szerkesztői is félretennék a takarékoskodásnak ezt a célszerűtlen, sőt káros módját. A kitűnő Petőfi-szótár II. és III. kötete is úgy jelent meg, hogy nincs bennük rövidítésjegyzék, s így használatuk közben az I. kötet rövidítésjegyzékét kell gyakran előkeresnie annak, aki nem sajnálja ettől a „pluszmunkától” az időt és a fáradságot. A többkötetes szótárak és lexikonok használatát nagyon megkönnyíti, használati értéküket pedig jelentősen növeli az, ha minden kötetük végén ott van a rövidítések és a jelek magyarázata. Dr. Pásztor Emil A könnyű halál Jó néhány hete, hogy Fedor Ágnes megindító sorait olvashattuk Róna Erzsébet, Róna József szobrászművész — a Savoyai-szobor alkotója — 88 éves korában most elhunyt leányáról, aki „túlélte saját kivégzését". 1944 egyik utolsó dermesztő napján őt is kivezényelték a Duna-partra. A sortűz robajára lehanyatlott, de sértetlen maradt, a Dunába vetette magát, úszott, majd egy német őrcsónak kimentette. Nem faggatták, hogy kerül a vízbe. Két különös véletlen is közrejátszott tehát, hogy megmenekült. A Holocaust szomorú krónikája nem sok hasonló esetet ismer. Az ember azt hihette volna — írja Fedor Ágnes —, hogy az istennek valami célja van vele, mert élete most fog kialakulni. De semmi ilyen nem történt... meghalt, szépen és békésen. Álmában ... Előfordul, hogy egy asszociáció villámütésként éri az embert. Így voltam én is, e sorok olvasásakor. Eszembe villant Hunyady Sándor írása Róna József haláláról. Az író sehogy sem tudta megérteni, hogy meghalt, hiszen még aznap találkozott vele a Fészekben. Újságot olvasott, okuláréját homlokára tolta, azután leült kártyázni, élvezettel pipázott, „hatalmas szobrászi hüvelykjével” nyomkodta le a pipa parazsát. Az ilyen ember nem halhat meg csak úgy, egyik napról a másikra. De bizony, elaludt aznap éjszaka. „Rendesen, hanyatt fekve, bölcs mosollyal kisimult arcán...” Az író elmondta, mélyen sajnálta, de még jobban irigyelte. „Remekmű, ahogyan meghalt, mesterien csinálta. Mert lehet ügyetlenül is meghalni.” Az író ezután arról elmélkedik, milyen fejlett az orvostudomány, csak éppen a meghalás művészetének nincs még külön iskolája. Pedig mennyire áhítja az ember a könnyű halált. Lám, Róna Erzsébet, aki megélte az iszonyatok iszonyatát, végül is épp oly szépen halt meg, mint apja. Milyen kegye a sorsnak, hogy az apa nem sejtette a jövőt, amelyet leányának meg kellett élnie. Vajon a bátor, a munkás, a csendes élet jutalma-e a könnyű halál? Elképzelhető-e olyan statisztikai kimutatás, ami ennek titkába beavatna? Aligha. Hídvégi Jenő Veszprémi iskolai könyvtár A Magyar Nemzet július 27-i — Bronzkönyv című — vezércikkének szerzője bronzba öntve találta meg ezt a könyvet, s ezzel együtt az iskolában azt az oktató-nevelő szellemet, mely „célhoz vezet”. Lőcsei Gabriella írásában hangsúlyozza, kell, hogy az iskola vonzó legyen, várják a tanulók a szeptemberi tanévnyitást, olyan közösséggé alakuljon az iskola, ahová később is visszavágynak a növendékek., Vannak ilyen iskolák — szerencsére. Veszprém új lakótelepén leltem egy ilyen iskolára. A pedagógusok mondták el nekem, hogy „az iskolavezetés hozzáállása nélkül nem lehetett volna mindazt létrehozni, ami ma az elméleti és gyakorlati szakmai követelmények kielégítését biztosítja, sőt az országos és nemzetközi bemutatóhely feltételeit is megteremtette”. Színes, rajzos kis tájékoztatót ad, ismertetést a veszprémi Báthory Istváni Általános Iskola könyv- ésmédiatáráról, útmutatást a könyvek, folyóiratok, médiatár használatáról, bemutatva a könyvtár alapzaját, a gazdag gyűjtemény elrendezését. A 100 négyzetméter alapterületű könyvtárban naponta 2-13 szakköri foglalkozásra, pedagógiai megbeszélésre, KISZ-gyűlésre van lehetőség. Ez a könyvtár az iskola tanulóinak egy életre adhat irányítást nemcsak a továbbtanulásra, hanem az új ismeretek befogadására is felkészíti végzős diákjait. Az olvasást az integrált nevelés szolgálatába állították. „Könyvtári munkánkban a nevelési tevékenységnek kell érvényesülni, önmagában a könyvek, a könyvtári eszközök felhasználása megfelelő irányítás nélkül kevés s az irányítás nemcsak a könyvtáros feladata. Célunk, hogy információs központtá váljunk. Helyettesemmel mi is tanítunk és meghallgatunk órákat, amelyeknek tapasztalatait könyvtári tevékenységünkben hasznosítjuk" — mondta látogatásomkor a könyvtár vezetője. Az igazgató, dr. Tölgyesi József, akinek elképzelése, segítsége váltotta valóra az „információs központok kialakítását, messze kezdte: a tanyai iskola könyveitől jutott el a városi iskola eszköztáráig. Véleménye szerint az iskolák az intézményektől kaphatnak segítséget, de a teljes megújulásnak az iskola saját erejéből kell megtörténnie. Az iskola adottságait figyelembe véve teremtették meg a délutáni iskolai tanulás lehetőségét a könyvtárban, a szaktantermekben. A segédeszközöket a tanulók délután is igénybe vehetik, kikölcsönözhetik az anyagokat, átjátszhatják a szalagokat, kísérlet megismétlésére is van lehetőség délután a tanár, vagy a laboráns segítségével. A pedagógusok elmondták, hogy 1978-tól folyamatosan figyelemmel kísérik a gyerekek otthoni tanulási lehetőségeit. Sokan szabadidejükben délután is visszajönnek a könyvtárba. Továbbtanulók is visszatérnek, pályázatokra készülők is. Az iskolai vonatkozású kiadványok között láttam egy jegyzéket „Az iskola nevelői által készített pályázatok, szak- és záródolgozatok" címmel. És amit nagyonjó volt hallani az iskola tanaitól: az igazgató nemcsak lehetőséget ad a pedagógusok tudományos munkájára, egyéni továbbképzésére, hanem azt minden módon elősegíti. Sebeiben Pálma Palibatschi" él! Akinek halálhírét keltik, az nagyon sokáig fog élni, így tartják. Nagyon sokáig fog tehát még élni „Palibatschi", azaz Hevesy Pali bácsi, akinek a Magyar Nemzet 1967. augusztus 3-iki cikkében júniusban bekövetkezett haláláról számolt be. Én Pali bácsit vagy tíz éve jól ismerem, Münchenben élvén emlékiratai végső formába öntésénél vette igénybe szerény segítségemet. Svájcban és Kitzbühelben többször meglátogattam. Legutóbb ez év augusztus 12-én randevúztunk egy kis kitzbüheli vendéglőben, ahová napjainkban is mindennap ebédelni szokott járni. A vendége voltam. A Langer-cukrászda teraszán még e nap délutánján fényképet is készítettem róla. Hevesy Pali bácsi szellemi frissesége, humora a régi. Halálhíre után néhány héttel is ... Dr. Tóth L. Béla Budapest ★ Vidéki érettségi találkozónkon két volt osztálytársam is azzal fogadott, hogy külföldi rádiók híradása szerint Hevesy Pál meghalt. Hazatérve közös ismerősünk ugyanezzel a hírrel várt. . Hozzátette, hogy írjak róla, hiszen én tartottam vele leginkább a kapcsolatot. Pali bácsi számtalanszor emlegette, hogy teljes csendességben ott temessék el, ahol éppen a halál éri, bátran gondolhattam arra, hogy a gyászjelentés szétküldésének mellőzését is kérte. Ezekután emlékeztem meg róla e lap hasábjain , és kiderült, hogy nem halt meg. Levelezésünk az utóbbi időben eléggé egyoldalú volt. Én írtam, ő csak éppen aláírva , elküldött valamilyen sajtóorgánumban vele készített interjút. ‘Tavaly például a Frankfurter Allgemeine többek között feltette neki a kérdést: Másoknak milyen hibáját bocsátja meg a legkönnyebben? — Válasza: Senkit sem szoktam elítélni semmilyen hibája miatt. Merem remélni, hogy ez a kijelentése rám is vonatkozik. Kelecsényi Gábor A roveretói emlékmű Érdeklődéssel olvastam a Magyar Nemzetben Szombathy Viktor levelét a roveretói harangokról. Amint az írásból kivehető, Szombathy Viktor a két világháború kioti helyzetet ismerheti, azóta azonban lényeges fejlődés van. Az idén, májusban tartotta a WCRP (a vallások a világbékéért) európai tagozata — tizennyolc nemzet részvételével — soros összejövetelét Roveretóban, ezen a Magyar Unitárius Egyház képviseletében magam is részt vehettem. A helyszín kiválasztása éppen azért történt, hogy a régi hagyományokat megerősítve a két világháború hősi hatottairól is meg tudjunk emlékezni. Itt kapcsolódnak be a harangok: pár évvel ezelőtt a Roveretóhoz tartozó, mintegy két kilométerre levő Campo di Caduti (Elesettek mezeje) nevű dombon a város felállított egy harangtornyot; abban elhelyezték az — állításuk szerint — a világ harmadik legnagyobb harangját, és körülötte zászlórudakon az olasz ABC sorrendjében az egyes nemzetek zászlóit (nem csak a világháborús halottakét, hanem valamennyi nemzetét). Ez a harang minden este napnyugtakor megkondul és messzehangzóan áldozik a halott katonák emlékének. Kongresszusunk záróünnepségét is itt tartottuk, amikor a magyar zászlórúdnál elhelyeztem egy Budapestről vitt kis magyar zászlót a néhai olasz harctereken nyugvó magyar katonák emlékére.Bartók Béla * Lapjuk június 23-i számában Borbély Kálmán olvasólevelében felteszi a kérdést, hogy megvan-e még a roveretói emlékmű, s harangoznak-e még a hősi halottak emlékére? A kérdésre a következőket válaszolhatom: Rovereto város határában megvan a háborúban elesettekre emlékeztető hatalmas harang, egy nagy parkban. A harangot minden este megszólaltatják, emlékeztetve valamennyi nemzet világháborús áldozataira. A tulajdonképpeni roveretói emlékmű egy kerek mauzóleum, nem messze azelőbbi parktól, Castel Dante nevű helyen. Itt vannak eltemetve a magyar, osztrák és a monarchia nemzetiségeiből való, valamint az olasz hősi halottak ezreinek földi maradványai.Dr. Rösner Péter Olaszország A Teleki család emléke A zónaközi sakkvilágbajnoki döntő alkalmából Szirákon jártam és láttam a mintaszerűen helyreállított, gyönyörű Teleki- Dégenfeld kastélyt és parkját, valamint a hozzátartozó létesítményeket. " Elgondolkodtam azon, hogy a Teleki család az elmúlt évszázadok során a magyar nemzet életében és művelődéstörténetében milyen szerepet játszott. A közelmúltban jelent meg Teleki Józsefnek XVIII. századi nyugat-európai utazásáról írt útinaplója. Franciaországi, tartózkodása során ismerkedett meg a felvilágosodás haladó eszméivel és a nagy francia gondolkodókkal. Szirákon töltötte fiatalságát és számos életrajzi elem fűzi oda a család későbbi leszármazottját, Teleki Lászlót, aki a szomszédos kiskastélyban lakott. Fiatalon bekapcsolódott a reformkor politikai küzdelmeibe, szerepet,vállalt a Kossuth-kormányzat oldalán és kiemelkedő, aktív alakja volt az 1849 utáni politikai emigrációnak. Szirákon írta 1841-ben Kegyenc című színművét, amelyet a Nemzeti Színház többször is játszott. Valamennyi Teleki ott nyugszik a sziráki temetőben, a jeltelen sírokban. Kívánatos lenne az illetékes múzeumok közreműködésével a kastély egyik termében emlékszobát berendezni a Telekiek életének és működésének bemutatása céljából. A Telekiek talán még azt is megérdemelnék, hogy Szirákon utcát nevezzenek el róluk. Sallay László A Pápai és a Győr-Sopron megyei Városgazdálkodási Vállalat Tanácsi Tervező Vállalat pályázatot hirdet közös vállalatának, a Pápai Műszaki Tervező és Beruházó Vállalat igazgatói állás betöltésére. A pályázat feltételei: építész, vezető tervezői jogosultsággal. A pályázatot a Pápai Városgazdálkodási Vállalat Vállalat igazgatója címére (Pápa, Anna tér 11.) kell benyújtani. A pályázatban ki kell térni az eddigi tevékenységre és az állás betöltésével kapcsolatos igényekre.