Magyar Nemzet, 1988. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

2 Válaszul a hétvági támadásokra Irak az összes Iráni várost célpontnak tekinti Bagdadból jelenti a Reuter. Iráni rakéták­ csapódtak be hét­főn Bagdadban — közölték az iraki fővárosban. A közlemény szerint a három föld-föld rakéta célpontja a bag­dadi rádió és televízió, illetve két katonai központ volt. Teherán nyilvánvalóan ezzel torolta meg az iráni városok ellen intézett hétvégi iraki támadásokat Akkor iraki harci repülőgépek Teherán, Hamadán és Dezsul városokat bombázták.­­ A városokra mért sorozatos lé­gicsapások megújulásával fenye­get a helyzet Irak és Irán hábo­rújában. Bagdadban hétfőn be­jelentették, hogy az összes iráni várost célpontnak tekintik a haj­nali rakétatámadás miatt Tehe­rán az ENSZ-főtitkár közbelépé­sét kérte, hogy ne újuljon ki a „városok háborúja”. Bagdadban és más iraki nagy­városokban a közeljövőben kiürí­tési gyakorlatokat fognak tarta­ni. A hét és fél éve háborúzó Irak és Irán között kíván közvetíteni teheráni látogatása­ során Turgut­szal. A török kormányfő vasár­nap érkezett az iráni fővárosba. Az IRNA iráni hírügynökség sze­rint Hosszein Muszavi iráni kor­mányfővel regionális és széle­sebb nemzetközi kérdéseket te­kintenek át, melyeknek „nagy je­lentőségük lehet a térség béké­jének és az egyetértésnek a ki­alakításában”. A tervek szerint özal hat hét múlva Bagdadba is ellátogat. Nyugat-európai próbálkozás a közép-amerikai válság megoldására Bonnból jelenti az MTI. Az Európai Közösség (EK) és Közép- Amerika összesen 21 országának külügyminiszterei hétfőn Ham­burgban kétnapos tanácskozást kezdtek a közép-amerikai béke­folyamat előmozdításáról, a gaz­dasági és politikai együttműkö­dés elmélyítéséről. A tanácskozás immáron a ne­gyedik úgynevezett San José-i konferencia, amely nevét a Costa Rica fővárosában először 1984- ben megrendezett, ilyen jellegű értekezletről kapta. Az azóta évenként sorra kerülő összejö­vetelen az EK tizenkét tagálla­mán kívül Costa Rica, El Salva­dor, Guatemala, Honduras, Nica­ragua, nemkülönben a Contado­­ra-országok, Kolumbia, Mexikó, Panama és Venezuela képviselői folytatnak véleménycserét. A San­­José-konferenciákat an­nak idején Hans-Dietrich Gen­scher nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter kezdeménye­zésére rendszeresítették. Gen­scher jelenleg az EK miniszteri tanácsának elnökeként irányítja a tanácskozást, amelyen részt vesz Jacques Delors, az EK bizottsá­gának elnöke is. Genscher az értekezleten mon­dott beszédében megerősítette az EK-országoknak a térség hosszú távú támogatására irányuló kész­ségét és megígérte: a nyugat­európai országok konstruktív módon közre kívánnak működni a közép-amerikai országok gaz­dasági akciótervének megvalósí­tásában. j­ szankciók bejelentése után a panamai elnök szerint ellenállnak a washingtoni nyomásnak Washingtonból jelenti az MTI. Az Egyesült Államok esetleg újabb gazdasági megszigorításo­kat léptet életbe Panamával szemben. Ezt fehér házi forrá­sokra hivatkozva jelentette az NBC televíziós hálózat. Mivel Washington már korábban fel­függesztette az országnak nyúj­tott gazdasági és katonai segély folyósítását és a teljes gazdasá­gi bojkottot nem látja célszerű­nek, most azt tervezi, hogy a különböző nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezetekben egy­előre megakadályozza a hitelek nyújtását, kölcsönök folyósítását Panamának. Kormánykörökben azonban változatlanul cáfolják, hogy bármiféle katonai intézke­dés tervével foglalkoznának és egyelőre csupán diplomáciai ak­ciót szeretnének kezdeni — fő­ként a latin-amerikai országok bevonásával — del Valle elmoz­dított elnök mellett. Antonio Noriega tábornok, a panamai fegyveres erők főpa­rancsnoka hazája belügyeibe történő beavatkozásnak minősí­tette Washington akcióját. A tá­bornok a CBS televízió „Hatvan perc” című műsorának adott rö­vid interjújában kijelentette, hogy del Valle leváltása az elnö­ki tisztből megfelelt a panamai törvényeknek. Azt is kijelentet­te, hogy a volt elnököt semmifé­le veszély sem fenyegeti, ellene nem adtak ki elfogatási paran­csot, nem indítottak eljárást. Del Valle ismeretlen helyen tartóz­kodik, bár Noriega utalt arra, hogy az Egyesült Államok pana­mai nagykövete rejtegeti. Noriega ismételten kijelentet­te: semmiféle veszély sem fe­nyegeti az országban tartózkodó mintegy ötvenezer amerikai ál­lampolgárt sem. Egyúttal ismét elutasította azt a vádat, hogy közreműködött volna a kábító­szercsempészek akcióiban. Az AFP jelentése szerint Pa­nama ellenáll az Egyesült Álla­mok gazdasági és diplomáciai nyomásának. Ezt saját belső for­rásai mozgósításával teszi, külső segítség nélkül, hiszen „nemze­ti méltóságát és szuverenitását védelmezi” — jelentette ki sajtó­­nyilatkozatában Manuel Solis Palma, az új panamai elnök. Átértékelés: húsz év múltán LENGYELORSZÁGBAN újabb „fehér foltot” boncolgatnak. Úgy tűnik fel, az 1968-as diáklázon­gások feltárása mellett húsz esz­tendő után elítélik Varsóban a márciusi eseményeket övező ér­telmiségellenes és antiszemita fellépéseket Nyilván nem ennyi­re egyszerű a dolog, ám tény, hogy a lengyel kormány szóvivő­je a minap kifejtette, a közeli időszakban mértékadó értékelés jelenik meg 1968-ról, amelyben minden bizonnyal megbélyegzik az antiszemitizmus akkori és mai megnyilvánulásait A Polityka mindenesetre két szerző tollából már februárban nagy port felverő írást közölt a márciusi évfordulóról, valamint megjelentette az Izraelt is meg­járt Artur Landauer cikkét a len­gyelországi zsidókép elemzésé­vel. A szerző a háború utáni an­tiszemita megnyilvánulások kö­zül a „kielcei pogromot” és 1968- at említette — megjegyezvén, mindez az 1945-öt követő pozitív szemléletbeli változások ellenére is megtörtént. A másik dolgozat, amely a „Március ’68” címet vi­seli, nem is tagadja, hogy a szer­zők a szubjektivitástól nem mentesen írnak, lévén húsz év­vel ezelőtt mindketten a varsói egyetem „lázongó" diákjai. Az oldalakon keresztül húzódó írás — mintegy igazolásképpen — dokumentumokat idézve megpró­bálja bemutatni, hogyan jutha­tott el Lengyelország 1968 már­ciusáig, amit a szerzők „szégyen­­teljesnek” neveznek. Lássuk azonban, mivel indokolják e vé­leményüket, miképpen látják a résztvevők a márciusi esemé­nyeket, az okokat A belső helyzetet boncolgatva kifejtik, hogy az 1956 októbere után „meg nem reformált” po­litikai és gazdasági rendszer fo­kozatosan közeledett a válság­hoz, nem tudván kielégíteni a mind képzettebb társadalom, de különösen a fiatalok anyagi és „demokrácia iránti" igényeit. A liberális értelmiség nem érezte beteljesülve az 56-ot követő vá­gyakat, s talán ennek is tulaj­donítható, hogy útjai elváltak a Gomulka-féle pártvezetéstől, amellyel egyébként 1956-ban szö­vetséget kötött. A LIBERÁLIS IRÁNYZAT­NAK a képviselői fokozatosan tűntek el a politikai életből, a hatalmi struktúrából, vagyis az értelmiséggel Gomul­ka valami­képpen nem tudta magát megér­tetni. Igaz — emelik ki a Po­lityka cikkírói — ő maga sem értette meg az „intelligencia” gondolkodásmódját, nem fogta fel, hogy ennek a rétegnek a lé­tezési formája a vita és a kriti­­zika. S ekkoriban minden reform­gondolatot, mint a revizionizmus megnyilvánulását fojtották el, amely „a legnagyobb fenyegetést jelenti a szocializmusra Lengyel­­országban”. A kormányzásban megjelenő nehézségekre a vá­lasz az 1956. októberi vívmá­nyok következetes megsemmisí­tése volt, méghozzá a hatalom­­gyakorlás zsarnoki eszközeivel, a gazdaságirányítás központosított változatával, a vastagon fogó ce­ruza segítségével — vélekednek a szerzők. A beígért „desztalinizációt” sem vitték véghez következete­sen, sőt a szovjet vezetésben bekövetkezett 1964-es változások után — Hruscsovot Brezsnyev követte a párt élén — a folya­mat szükségességét is kétségbe vonták. Ezzel már az akkori, a hatvanas évek nemzetközi hatá­sainak a megemlítése követke­zik. E kisugárzások nagymérték­ben befolyásolhatták a lengyel belpolitikát is: a berlini, majd a kubai válságról, közvetlen előzményként pedig a 67-es kö­zel-keleti konfliktusról, valamint az 1968 eleji csehszlovákiai vál­tozásokról van szó. Ezenkívül akkoriban még nem normalizál­­ták Lengyelország kapcsolatait az NSZK-val, de a Polityka fel­hozza a nemzetközi kommunista mozgalom megosztottságát is, amely akkor a szovjet—kínai el­lentétekben testesült meg. Közben — immár a hatvanas évek végéhez közeledvén — a varsói vezetés képtelen volt megbirkózni a reformokat kísé­rő ellentmondásokkal, nem sür­gette a demokratizálást, s en­nek köszönhető, hogy más irány­zatok álltak elő a kilábalásra vo­natkozó javaslatokkal — derül ki a lapból. Ez a csoport Go­­mulka párton belüli ellenzéke a reformokat ,s most is kemény kezet követelt a nyugtalanság le­verésére. De ezzel közvetve a „Gomulka-csapat” menesztését kívánták meggyorsítani. EKKOR JELENTEK MEG a különböző jelszavak hazafias tartalommal, s ugyanakkor ek­kor jelent meg a politikai gon­dolkodásban az „értelmiségelle­nes és antiszemita tünetcsoport”.­­Ezzel is a pártvezetőt támad­ták — jegyezte meg a minap a Reuter kommentárja. Mivel köz­vetlenül nem támadhatták Go­­mulkát, egykori 56-os szövetsé­geseit vették célba, a liberális értelmiséget, amelyben nagy­számban voltak találhatók zsidó származásúak is.) S a LEMP ak­kori első titkára hamarosan csatlakoztat az antiszemita kampányhoz, hogy leszerelje el­lenfeleit. Miközben a varsói egyetemen 1968 márciusában gyűlés­gyűlést követett, s a diákság — közte zsidó származású egyetemisták — jogait követelve lázongott, egyre erősödött az antiszemita kampány az országban. A köz­vetlen kiváltó ok az arab—izrae­li háború kitörése volt 1967-ben, amikor az izraeli csapatok egyiptomi területeket foglaltak el. A lengyel kormány is elítélte a megszállást, s öt másik kor­mánnyal — Szovjetunió, Cseh­szlovákia, Bulgária, Magyaror­szág és Jugoszlávia — együtt megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. A Polity­ka most közli Gomulka 1967 jú­nius végi, tehát kevéssel a közel­­keleti konfliktus kirobbanása utá­ni beszédét, amelyben a pártve­zető kifejtette: „Mivel Izrael agresszióját az arab államok el­len lengyel zsidó cionista körök tapssal fogadták, ezennel kije­lentem, nem akadályozzuk a zsi­dó nemzetiségű lengyel állam­polgárok áttelepülését Izraelbe.” A HETILAP SZERINT Gomul­ka még mindehhez hozzátette, ám ez már nem jelent meg az akkori publikációban: „Nincs szükségünk ötödik hadoszlopra az országban.” (A második világ­háború kezdetén Lengyelország német megszállásakor így ne­vezték azokat a német nemzeti­ségieket, akik a megszállókat se­gítették.)­Pontos számadatokat nem tet­tek ugyan közzé, de becslések szerint több mint tízezer zsidó származású — köztük vezető posztokat betöltő — lengyel ál­lampolgár hagyta el akkoriban az országot. S ebben nyilván a cionizmust elítélő munkásgyűlé­sek is nagy szerepet játszottak. A Polityka eseménynaptára sze­rint március huszadikán — mint minden központi intézményben — a Külügyminisztériumban­­is anticionista pártgyűlést tartot­tak. S Adam Rapacki, a minisz­ter ekkor demonstratív módon kivonult a teremből, hogy már soha többé ne térjen vissza az épületbe. A cionizmusra hivat­kozva az egész országban effaj­ta elítélő, de egyben Gomulkát támogató megmozdulásokat tar­tottak. Gomulka még két és fél esztendeig maradt hatalmon. 1968 MÁRCIUSÁBAN persze, mégis a diákok forrongásai vál­tották ki a legnagyobb vihart, azonban nem állíthatjuk, hogy a varsói, egyetemisták lázongása és az értelmiség, valamint a zsi­dóság ellen indított shecckam­­pány között semmilyen összefüg­gés ne lenne. De nézzük az ese­ményeket! 1967 november elején — az októberi forradalom 50. év­fordulójára — a varsói Nemzeti Színházban bemutatták Mickie­­wicz drámáját, a „Dziady”-t. A „dziady" a pogány hitből maradt litván-lengyel, halottak napi szertartás.) A vezetés, s tulajdon­képpen a nézők is, a mű cárelle­nes mondanivalójának Kazimierz Dejmek rendezésében szovjetel­lenes élet tulajdonított, s ezért 1968 február 1-jei hatállyal le­vették a műsorról. Ez azonban tiltakozást váltott ki az értelmi­ség és a diákság körében, akik petíciókkal és megmozdulások­kal fejezték ki elégedetlenségü­ket a hivatalos kultúrpolitika mi­att. S, persze, többször a rend­­ség erőszakos beavatkozására is sor került, ami csak szította a tü­zet. A Polity­kából kiderül, hogy eközben a munkásság hitet tett a hivatalos irányvonal mellett. A varsói hetilap Edward Gie­rek 1968 márciusi katowicei be­szédét idézte ezzel kapcsolatban. Gierek akkor a vajdasági párt­­bizottság első titkára volt, s egy százezres nagygyűlésen ezt mond­ta: „Nem nehéz rájönni, hogy ki áll a varsói és az országban ténykedő kalandorok mögött. Ezek a népi Lengyelország azon csalódott ellenségei, akiket az élet nem tanított meg a józanság­ra, a régi rendszer különböző utószülöttei, revizionisták, cio­nisták, az imperializmus szolgái.” S Gierek is támogatásáról bizto­sította Gomulkát, hogy aztán mintegy két évre rá felváltsa posztján. Közben a varsói egye­temről elbocsátották a diáktilta­kozások vezetőit, s megkönnyí­tették a munkás—paraszt szár­mazású fiatalok bejutását. Tehát változtattak a káderpolitikán a felsőoktatásban. (Egyébként a 68-as diákmegmozdulásokon tűnt fel a mai ellenzék értelmiségi magja: Kuron, Michnik, Modze­­lewski.) A KÖZELJÖVŐBEN a 68-as eseményekből — a jelzések sze­rint — sok mindent átértékel a lengyel vezetés, elsősorban a zsi­dóellenes kampány elítéléséről, valamint néhány személy reha­­bilitásáról lehet szó. (Urban szóvivő a minap megjegyezte, például azok esetében, akiket ez utóbbit csak bíróság teheti — akkor megtorlásként elbocsátot­tak a munkahelyükről —, s csak azokra vonatkozhat, akik ma nem folytatnak államellenes te­vékenységet.) Mert mára — amint a Polityka írja — a már­ciusi események örökségként a dicstelen antiszemita hecckam­pány, az emberi sértődés, a mun­kásosztály és az értelmiség „ösz­­szeugratása” maradt, valamint az, hogy évekre eltemették a szo­cializmus reformját Lengyelor­szágban. Ri­ecz Miklós Magyar Nem­et Várkonyi Pétert fogadta India államfője A hivatalos indiai látogatáson tartózkodó Várkonyi Péter kül­ügyminisztert hétfőn Új-Dellal­­ben fogadta Ramaszvami Ven­­katarámán köztársasági elnök és Sankar Dajal Sarma alelnök. Mint az MTI jelenti, a magyar diplomácia vezetőjének hétfői programja koszorúzással kezdő­dött az indiai történelem ki­emelkedő személyisége, Mahatma Gandhi hamvasztási emlékhelyé­nél. Utána mekezdődtek a hiva­talos tárgyalások. Várkonyi Péter először négy­­szemközt találkozott Natvar Szingh külügyi államminiszterrel, majd szakértők jelenlétében foly­tatták megbeszélésüket. Egyetér­tés van abban, hogy biztosítani kell a magas szintű személyi po­litikai érintkezések folyamatossá­gát Mindkét fél hangsúlyozott fontosságot tulajdonít a gazdasá­gi-kereskedelmi együttműködés elmélyítésének, megelégedettség­gel állapítva meg, hogy tavaly a magyar—indiai árucsere-forga­lom­ értéke átlépte a százmillió dolláros szintet. Az érintett nem­zetközi és regionális témák sorá­ban szó volt az általános bizton­sági kérdésekről, a kelet-nyugati viszonyrendszerről, az afganisztá­ni és a kambodzsai rendezéssel összefüggő fejleményekről. A külügyi tárgyalások után Várkonyi Péter hivatalában fel­kereste Krisna Csandra Pant had­ügyminiszter. Gorbacsovo»t március közepén Belgrádba várják Belgrádból jelenti az MTI. Mi­hall Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára a jugoszláv államelnökség és a JKSZ Központi Bizottságá­nak meghívására március köze­pén hivatalos baráti látogatást tesz Jugoszláviában — közölték hétfőn Belgrádban. A szocialista országok testvérpártjai külügyi titkárainak havannai tanácskozása Havannából jelenti az MTI. Szocialista országok testvérpárt­jainak külügyi kérdésekkel fog­lalkozó titkárai kezdtek hétfőn tanácskozást Havannában. Az eszmecserét Raúl Castro, a Ku­bai KP KB másodtitkára nyitot­ta meg. A havannai értekezleten 12 kommunista és munkáspárt küldöttsége vesz részt. Az MSZMP delegációját Szűrös Má­tyás, a KB titkára vezeti. A TASZSZ Jelentene Zavargások robbantak ki az azerbajdzsáni Szumgajt városban Moszkvából jelenti a TASZSZ: Zavargások voltak az azerbaj­dzsáni Szumgajt városában feb­ruár 28-án. Ezt jelentette hétfőn a TASZSZ szovjet hírügynökség. A jelentés szerint huligánok egy csoportja provokálta ezeket a zavargásokat, a garázda és erő­szakos cselekményeket Intézke­déseket foganatosítottak a város­ban az élet normalizálása, a fe­gyelem és a közrend biztosítása érdekében. A hatóságok vizsgála­tot folytatnak az ügyben. A teljes szovjet szesztilalom nem hozta meg a várt eredményt Enyhítették az előírásokat Moszkvából jelenti az MTI. A szovjet főváros hatóságai az el­múlt napokban enyhítettek a szi­gorú alkoholellenes rendelkezése­ken. Délután két órától ismét nyitnak az italt árusító bolto­k, sőt az eddigieknél nemesebb, ér­tékesebb italokkal próbálják bő­víteni a választékot, és az ünne­pek előtt nem csökkentik a for­galmat, mint eddig. Vereség az alkohol ellen indí­tott háborúban? A szovjet sajtó­ban számos cikk állapítja meg, hogy e háború egyes frontjain helytelenül választották meg a taktikát, a túlméretezett admi­nisztratív intézkedéseket vezettek be. A bürokrácia sajnos megint gátolja az egyébként jó szándék­kal megindított küzdelmet. Az alkoholizmus elleni kam­pány egyik fontos lépésének tar­tották az italt árusító üzletek be­zárását, illetve korlátozott idejű nyitva tartását, a vodka száműzé­sét az élelmiszerüzletek polcairól. De ezek az intézkedések nem hozták meg a várt eredményt, sőt újabb kedvezőtlen jelenségek lép­tek fel. Bebizonyosodott hogy az alkohol forgalmazásának a visz­­szaszorítása önmagában még nem csökkenti a szeszfogyasztást A késő déutántól nyitva tartó ital­boltok előtt az olykor több száz­méteres sorok verődnek össze, és a sor végén álló csak reményked­het abban, hogy aznap még egy üveg borhoz jut A zúgpálinkafőzés a sokadik virágzását éli az országban, s leg­elszántabb ivók már a kölnivízzel is beérték. Létrehozták a Józanságért Küz­dők önkéntes össz-szövetségi Társaságát A szervezet tevékeny­sége kudarcba fulladt" — állapí­totta meg a Nyegyelja, az Izvesz­tyija című napilap heti mellékle­te. A társaságot bürokratikus ala­pokon szervezték meg. Kedd, 1988. március 1. A The Guardian értesült­ A London manőverező­ repülőgépek kifejlesztését határozta el Párizsból jelenti az MTI. Fran­cois Mitterrand francia elnök a NATO csúcsértekezlete előtt is­­­mét állást foglalt a Nyugat-Euró­­pában telepített rövid hatótávol­ságú rakéták fejlesztése ellen. Ez­zel új ellentét van kibontakozó­ban a NATO-ban egyfelől az an­golszász hatalmak, másfelől a francia—NSZK felfogás között. A francia államfő a legnagyobb példányszámú lapnak, a Ouest- France-nak adott interjúban ki­jelentette, hogy az európai bizton­ság szempontjából ma a legsür­gősebb teendőnek a hagyomá­nyos fegyverzetek egyensúlyának megteremtését tartja. Az 500 ki­lométernél rövidebb hatótávolsá­gú rakéták korszerűsítése „ellent­mondásos és kedvezőtlen túlfegy­­verkezés lenne”. Mitterrand más­részt „komoly politikai problé­mának” nevezte az Egyesült Ál­lamok jövendő katonapolitikájá­nak alakulását Az MTI bonni jelentése szerint viszont bosszúságot váltott ki brit kormánykörökben Mitterrand hétfőn közzétett nyilatkozata, amely keresztezi Margaret Tha­tcher céljait. Mitterrand elnök állásfoglalása — miszerint nem tartja szüksé­gesnek sem a nukleáris fegyve­rek korszerűsítésének napirendre tűzését, sem pedig azt, hogy a hagyományos haderőkről való előzetes megállapodáshoz, mint feltételhez kössék a tárgyalások megkezdését a rövid hatótávolsá­gú nukleáris fegyverek felszámo­lásáról — meghiúsította Thatcher asszonynak a bonni kancellár el­szigetelésére vonatkozó remé­nyét. A brit kormányfő bosszú­ságát tetézi, hogy elsősorban ép­pen a másik nyugat-európai atomhatalom, Franciaország tá­mogatására számított az európai „denuklearizálási folyamat” meg­fékezésére irányuló törekvései­ben. Londoni megfigyelők szerint azonban Thatcher asszonyt Pá­rizs „árulása” sem térítette el at­tól a szándékától, hogy óva intse a NATO-t a „megtévesztően von­zó” szovjet leszerelési javaslatok­tól. S attól sem, hogy a XXI. szá­zadig terjedő érvénnyel nukleá­ris fegyver-korszerűsítési irány­elvek elfogadására ösztönözze partnereit. Ennek a szándékának adott nyomatékot a miniszterelnök­asszony azzal is, hogy a The Guardian értesülése szerint, uta­sította hadügyminiszterét: bizto­sítson költségvetési keretet légi indítású manőverező robotrepü­­l­­őgép kifejlesztésére. A külpolitika hírei 0 (Moszkva, MTI) Hétfőn ta­lálkozott Jegor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja, a Központi Bizott­ság titkára és Ali Szalem al-Beid, a Jemeni Szocialista Párt KB fő­titkára, aki gyógykezelésen tar­tózkodik a szovjet fővárosban. 0 (Párizs, MTI) A francia el­nökválasztási hadjárat során Raymond Barre, a jobboldal egyik esélyes pályázója először bírálta a vetélytárs, Jacques Chi­rac miniszterelnök kormányzati mérlegét. Georges Marchais, az FKP főtitkára figyelmeztette a Szocialista Pártot, hogy nem szá­míthat a kommunisták támogatá­sára egy olyan kormányban, amelyben jobboldaliak is helyet kapnak.­­ (Fokváros, Reuter) A dél­afrikai rendőrség hétfőn Fokvá­rosban több magas rangú egyhá­zi személyiséggel együtt, rövid időre őrizetbe vette Desmond Tutu Nobel-békedíjas anglikán érseket, aki az ellen tiltakozott, hogy a kormány nemrég betiltot­ta 17 apartheid-ellenes szervezet működését. " 193­0 (Róma, MTI) Sztrájkolnak az olasz újságírók, vasárnap és hét­főn nem jelentek meg a napilapok, a hírügynökségek a hét végén szüneteltették szolgáltatásaikat, a rádió- és tévéállomások vasárnap és hétfőn nem mondtak híreket. A kiadók és az újságírók szerve­zete közötti vitában a béremelések kérdésén kívül a sajtó egész rend­szerét érintő témák is szerepel­nek.­­ (Peking, MTI) Kínában re­habilitálják Lin Jü­-tangot, a Méz és bors, az Egy múló pillanat és a Bölcs mosoly mellőzött íróját. 0 (Nairobi, AFP) Kenyában hétfőn ismét Daniel Arap Mait kiáltották ki köztársasági elnök­nek, aki ezzel harmadik — öt év­re szóló — mandátumát kezdi meg. 0 (Moszkva, MTI) A Szovjet­unió külügyminisztériuma hét­főn erélyesen tiltakozott az Egye­sült Államok moszkvai nagykö­vetségénél amiatt, hogy az Ame­rika Hangja nevű rádióállomás az utóbbi időben jelentősen fo­kozta a Szovjetunióba irányuló adásainak felforgató jellegét.­­ (Bécs, TASZSZ) A Varsói Szerződés és a NATO huszonhá­rom tagállamának képviselői hét­főn Bécsben ismét megbeszélést tartottak, amelyen folytatták az európai hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentéséről tartandó tárgyalások mandátumá­nak kidolgozását.­­ (Guatemalaváros, TASZSZ) A nicaraguai kormány és az el­­lenforradalmárok közötti tűzszü­neti tárgyalások újabb fordulóját március 2. és 4. között Guatema­lav­árosban tartják. ~ 0 (Dakar, DP­A) Szenegálban a vasárnapi választásokon megerő­sítették államelnöki tisztségében Abdou Dioufot, aki 1981 óta tölti be ezt a tisztséget. 0 (Bangui, Reuter) Andre Ko­­lingba, a Közép-afrikai Köztársa­ság elnöke hétfőn életfogytig tar­tó kényszermunkára enyhítette az ország volt diktátorára tavaly nyáron kiszabott halálbüntetést. Bokassát, aki őrmesterként kezd­te pályafutását, s hatalomra ke­rülése után, császárrá koronáztat­ta magát, júniusban ítélték halál­ra, mert 13 évig tartó uralma alatt elképesztően véres bűnök soroza­tát követte el.

Next