Magyar Nemzet, 1988. május (51. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-16 / 115. szám

Hétfő, 1988. május 16. Magyar Nemzet 3 Változatlanul hiányos a tartós fogyasztási cikkek választéka Érdekes statisztika a harmincnyolcezer kutató mibenlétéről KÖZÉLETI HÍREK Vasárnap elutazott Budapestről Hans Peter Fagagnini, a Svájci Kereszténydemokrata Néppárt fő­titkára, aki a Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghívásá­ra látogatott hazánkba. A svájci politikus megbeszélést folytatott Pozsgay Imrével, a HNF ÖT fő­titkárával az együttműködés lehe­tőségeiről, belpolitikai életünk aktuális kérdéseiről, s fogadta őt Cservenka Ferencné, az Ország- gyűlés alelnöke. Lőrincze Péternek, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkárának meghívására május 11. és 15. kö­zött héttagú ír üzletember-dele­gáció tartózkodott hazánkban Padraic A. WZtite-nak, az ír Ipar- fejlesztési Hatóság (IDA) vezér- igazgatójának vezetésével. Az ír vendégek a Kamarában hazai ipari és kereskedelmi vállalatok képviselőivel találkoztak. Ennek keretében Padraic A. White és John Lloyd, az IDA nemzetközi igazgatója tájékoztatót tartott az fr gazdaságról. A delegáció veze­tője tárgyalásokat folytatott az ír —magyar kapcsolatok fejlesztési lehetőségeiről Szabó Imre ipari minisztériumi államtitkárral, An- tnlpéter Tiborral, a Kereskedel­mi Minisztérium főosztályvezető­jével, Geleji Frigyessel, az OMFB elnökhelyettesével és Illés János­sal, az Országos Tervhivatal fő- csoportfőnökével. Az MNB veze­tőivel folytatott tárgyalásokon a két ország közötti beruházási le­hetőségekről. közös vállalatok ala­pításáról folytattak megbeszélést. Az ír üzletemberek tárgyalásokat folytattak a Magyar Postánál és a Hungarocamionnál távközlési, szállítmányozási és a mezőgazda- sági együttműködésről. Igencsak meglepődött, amikor a zöld kártyák kerültek szóba. — Szívesen adnánk a vendé­geknek, de erről a lehetőségről még nem tájékoztattak minket. Monopolhelyzeftben a taxisait A szálloda hátsó frontján, a rámpát kivéve, öt autóbusznyi szabad hely van a parkolásra — összesen. További gond, hogy a Bécsből érkező buszvezetők ed­dig a Galamb utcán át közelítet­ték meg a szállodát, s ez szom­battól már tilos. A főportás azt is szóvá tette, hogy az új forgalmi rend igazi kárvallottjai a három Duna parti szálloda több mint másfél ezer dolgozója, ha a saját autóját használja A fizető parkolók a három műszakban dolgozó ven­déglátósok számára sem ígérkez­nek olcsó mulatságnak. Éjjel ha­zamenni munka után pedig csak kocsival vagy gyalog lehet Ami az egyiknek bosszúság, az másoknak jó üzlet Az új forgal­mi rend igazi nyertesei közé tar­toznak a monopolhelyzetbe ke­rült taxisok. — Úgy érzem, nem fogunk rosszul járni. Érdemes erre por- tyázni, mert, ha csak két sarkot megyek is az utassal, kiszállás után újra indul az órám — mondja egyikük. Tisztázandó kérdések még ma­radtak. Például az, hogy ki fi­zeti majd a turistabuszok hatvan forintos óránkénti parkolási dí­ját? (kishallá) Csakken a közgazdászok száma Felmérés a kutatókról Szegedi béketalálkozó Jugoszlávia és Magyarország nemzetiségi politikája példamutató (MTI) Szombaton Szegeden be­fejeződött a kétnapos magyar— jugoszláv békemozgalmi határ­találkozó. Az eseményen az Or­szágos Béketanács küldöttei és a Jugoszláv Békeliga delegációjá­nak tagjai folytattak eszmecserét a leszerelés kérdéseiről, a béke­mozgalom feladatairól, a kultu­rális kapcsolatoknak a bizalom építésében játszott szerepéről. A találkozó befejeztével a ma­gyar és a jugoszláv békemozga­lom vezetői sajtóértekezletet tar­tottak. Zsivan Beriszavljevics, a Jugoszláv Békeliga elnöke kifej­tette: a békés egymás mellett éléshez hozzájárul, hogy mind Ju­goszlávia, . mind Magyarország nemzetiségi politikája példamu­tató,. Nemzetiségeink összekötő kapocsként szolgálnak országaink között Kezdeményezte, hogy a szegedi tanácskozás folytatása­ként jövőre Jugoszlávia egyik vá­rosában rendezzék meg a magyar és .a jugoszláv békeaktivisták má­sodik határ menti találkozóját. Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára a találkozót eredményesnek minősítette, olyan eseménynek, amely a két ország oékemozgalmi kapcsolataiban új szakaszt nyit Örömmel nyugtázta, hogy a tanácskozáson a magyar és a jugoszláv békeaktivisták vé­leménye azonos vagy hasonló volt a békemunka mindennapi tenni­valóival kapcsolatban. Kulturális és más kérdésekben hasznos len­ne a kétoldalú találkozó- több­oldalúvá bővítése, más közép­európai országok bevonásával Szobakulcs zöld kártyánál Premier az autómentes belvárosban . A KP 06 52-.es rendszámú Zsi­guli tulajdonosa feltehetőleg bal- szerencsés napjai között tartja majd számon a belvárbsi közle­kedés "** új rendjének kezdetét Már 8.35-kor kitette szélvédőjé­re a szigorú közterületfelügyelő az 500 forintos büntetésről szóló hiradást a Galamb utcában. Kol­légája a korlátozott forgalmú belterület északi oldalán kíméle­tesebb volt: a Szende Pál utcá­ban szabálytalanul várakozó PL 25 62-es rendszámú Wartburg tulajdonosa megúszta egy figyel­meztetéssel. 1536 engedélytulajdonos Az új belvárosi közlekedési rend szombati nyitó napja men­tes volt a közlekedők és a rend éber őrei közti hangos összecsa­pásoktól. Az autósok — külföl­diek és magyarok egyaránt — legfeljebb egy-egy fintorral ad­ták olykor jelét nemtetszésük­nek, hogy ezután már szombaton sem juthatnak el némi gyaloglás nélkül belvárosi úti céljukhoz. A rendőrök sem mennydörögtek a szabálytalankodókra, sőt ők is osztogatták a tájékoztató brosúrá- kat. Panaszra azoknak a belvá­rosi lakosoknak sem lehetett okuk, akik valamilyen okból szombatig még nem váltották ki az V. kerületi tanácsnál a be­hajtási engedélyüket. Az ügyfél- szolgálati irodában szombat dél­előtt is megkaphatták 100 forint illeték ellenében a kék kártyát. Tizenegy óra tájban már 1536 engedélytulajdonosról adtak szá­mot az iroda munkatársai. A korlátozott forgalmú terüle­tet körülvevő parkolókban — a Martinéin téri és a Türr. István utcai parkolóházban, a Deák té­rén, sőt még a Martinéin téren is — egész délelőtt akadt sza­bad hely — óránként 20 forin­tért, A parkolóházak verseny- előnye: náluk csak a ténylegesen eltöltött időt kell kifizetni, szá­mítógépük percre (forintra) pon­tosan számláz. Ezt csak az Er­zsébet híd alatti parkoló „veri”, ahol 12 Torint az óránkénti ta­rifa. Csalódás éri viszont azt, akinek itt már nem jut hely, és továbbhajt a Március 15. tér fe­lé, ahol a belvárosi templom előtti tábla szerint ugyanennyit kell fizetni. Ám a parkoló sar­kán álló táblán már 20 forintos óradíj szerepel: A Belváros szívében lakóknak nagy elégtételük lehet, hogy a József nádor téri 130 parkolóhely legnagyobb része díjmentesen az övék, miközben ezúttal a Pénz­ügyminisztériumnak is a kasz- szához kell járulnia. A neki (és minden más itt székelő hatóság­nak, hivatalnak és vállalatnak) közterületen biztosított parkoló­helyekért évi 58 ezer forint a taksa. A Martinéin téri parkolóház­ban levő benzinkút csak egy út­vonalon, a Petőfi Sándor utcán közelíthető meg, mégpedig csak a Kossuth Lajos utca felől, lé­vén az utca egyirányú. Itt, a dél­északi áthaladást biztosító útvo­nalon -nem szabad várakozni, és az egyik forgalmi sáv a buszok­nak. van rezerválva. A másik­ban, a BÁV Vénusz áruházával átellenben szombat délelőtt órá­kon át zavartalanul várakozik a KR 54 10-es rendszámú Lada. — Már nem sokáig — nyugtat meg az itt posztoló főtörzsőr­mester. — Hamarosan elszállít­juk. Ma még csak egy kocsink van erre a célra, így kicsit több időt vesz igénybe a dolog. De hétfőn, amikor a 15/A jelzésű bel­városi buszjárat is megindul, már hat szállítókocsival dolgo­zunk, úgyhogy percek múltán elvitetjük a forgalmat feltartó, szabálytalanul várakozó kocsi­kat (érsek) Mi nem tudtuk Vasárnap kora délelőtt a Mar­tinéin téri parkolóház mellett pösztoló rendőröknek nemigen akadt munkájuk. Mint elmond­ták, a zavartalan forgalmat si­került biztosítaniuk, bírságolni inkább a közterületfelügyelők dolga volt eddig. A Régiposta utca és az Arany­kéz utca sarkán a közterület­felügyelő a szombati után már a második ötszáz forintos bírság- cédulát teszi az engedély nélkül parkoló piros Dacia szélvédőjére. — A Közlekedési Főigazgató­ság megegyezett a szállodákkal. Az érkező külföldi vendégek már a szállodaportán megkapják a zöld kártyát a szobakulccsal együtt. Ennek birtokában be­hajthatnak a tilalom alá eső ut­cákba is — mondta dr. Szabó Béla, a Fővárosi Közterületfel­ügyelet igazgatóhelyettese. A Duna Intercontinental fő­portása, Krompaszky Gábor (MTI) A Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint az. or­szág intézetei, vállalatai, több mint 38 ezer tudományos kutatót foglalkoztatnak, a felsőfokú vég­zettséggel' rendelkező aktív ke­resőik közül átlagosan minden ti­zenharmadikát. A tudományos kutatómunkával foglalkozók között a nők száma és aránya az elmúlt 15 évben folya­matosan emelkedett, de’még min­dig nem éri el a 30 százalékot sem, noha a diplomás aktív ke­resőknek több mint 40 százaléka nő. A legutóbbi öt évben a tudo­mányos kutatók szakmai össze­tétele alapvetően nem változott, többségük műszaki egyetemeken, főiskolákon, szerezte diplomáját. Jelenleg kevesebb közgazdasági végzettségű kutatót foglalkoztat­nak, mint korábban; 1987-ben 13 százalékkal kevesebb közgazdász végzett tudományos kutató mun­kát, mint 1982-ben. Huszonhat százalékkal több biológus foglal-, koztk. viszont tudományos kuta­tással, mint öt évvel korábban, s ugyancsak növekedett'a' töfté- n elem tudomány ok ban, áí-'régészet-' ben elméleti kutatásokat folyta­tók számaránya is. Kutatási te­rületen a legkevesebben az egész­ségügyben és a mezőgazdaságban dolgoznak. Jelentős mértékben növekedett az elmúlt években a tudományos kutatással foglalkozók átlagos életkora, ami most 41,3 év, s majdnem 3 évvel haladja meg az 1977-ben felmért átlagot. 1972- ben pedig még a tudományos ku­tatók 22,5 százaléka 29 évesnél fiatalabb volt és csupán 13,1 szá­zalékuk 50 évesnél idősebb, ám 1987-re ez az arány megfordult: a 30 év alatti kutatók már csak 12,8 százalékot képviselnek, s a nyugdíjhoz közeledő korúak 22,6 százalékot. A statisztikai adatok arra utalnak, hogy az utánpótlás a legtöbb helyen nem megnyug­tató. Az eredményes tudományos ku­tatómunkának mind fontosabb feltétele a nyelvtudás. A mos­tani felmérés szerint a kutatók mintegy 69 százaléka legalább egy idegen nyelvet ismer olyan szin­ten, amely a szükséges szakiro- dalom p tanulmányozásához ele­gendő. Ez azonban még mindig nagyon kevés, különösen a vál­lalati kutató-fejlesztő helyeken; , ahol a munkatársaknak csupán a fele beszél idegen nyelvet Álta­lában a nők nyelvismerete jobb mint a férfiaké. Az árfigyetés tapasztalatai Feszültség az építőaiapg-piacon (Mii) A Fogyasztók Országos Tanácsa, miként erről hírt ad­tunk —, aktivistáinak bevonásával — februártól árfigyelői szolgálatot működtet A vizsgálódások során figyelemmel kísérik az áruellátást, az árképzést az árfeltüntetési gyakorlatot Tapasztalataik szerint az elmúlt hetekben az élelmiszer-ellátás országszerte kiegyensúlyozott volt. A húsvéti árucikkekből — sonkából, tojásból — megfelelő választék állt a vásárlók rendel­kezésére. Ellátási gondok mutat­koztak viszont a húsvéti csoko­ládés töltelékárukból. Változatlanul sok a panasz a tőkehúsok minöstgére. A hús­ipari készítmények választéka sze­gényes. Előfordul az is, hogy ha a kiskereskedelmi egység a szab­ványtól eltérő húst nem veszi át, akkor egész héten nem kap árut. Továbbra is tapasztalható, hogy az olcsóbb termékek választéka hiányos. Változatlanul hiányos a tartós fogyasztási cikkek választéka. A kereskedelmi vállalatok bíztak abban, hogy áprilisban nagyobb szállítmányokat kapnak, azonban ehelyett topább bővült a hiány­cikkek köre: több megyében hiá­ba keresnek a vásárlók olcsóbb mosógépet, kemping kerékpárt, lakatot, metszőollót, Videoton au­tórádiót Jelentős feszültségekkel terhes az építőanyag-piac is. Kiegyen­súlyozott az ellátás cementből, a legtöbb építőanyag-telep 3—5 hónapos határidővel szállít tég­lát, falazóanyagot. Egyes termé­kek — például faanyagok, bur­kolóanyagok, üveg- és tetőcserép- fajták gyakran hiányoznak a kí­nálatból. A szolgáltatások területén az idei induló árakhoz képest nem tapasztalható jelentős áremelke­dés. Együttműködési tánc Fórum vállalatoknak Észak-Dunántúl 24 vállalatá­nak, Szövetkezetének, gyáregysé­gének képviselői találkoznak ma a kisalföldi városban, Mosonma- gyaróvárott. A Gépipari Tudomá­nyos Egyesület Vállalati fórum címmel invitálta erre a rendez­vényre a szakembereket. Ezúttal az lesz a fő téma, hogy az MTESZ tagegyesület hogyan tudja köze­lebb hozni egymáshoz a földrajzi értelemben ugyan közeli cégeket, amelyek azonban olykor szinte semmit sem tudnak a másik, har­madik tevékenységéről munkájá­ról, lehetőségeiről. A mosonma­gyaróvári fórumon nemcsak a nagyvállalati központok képvise­lői, hanem a kisebb gyáregységek szakemberei is elmondhatják egy­másnak egyrészt azt, hogy mun­kahelyükön mivel is foglalkoznak, másrészt azt, hogy mit ajánlanak föl hasznosításra a többi cégnek. Éppen ezért nem a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár győri központ­ja, hanem annak az egyik gyár­egysége a vendéglátó. (m. á.) Nosztalgiavonattal Ausztriábót Turistaáradat főszezon előtt (MTI) Az esőre hajló idő ellenére a hét végén sokan ke­resték fel a kirándulóhelyeket, Ismerkedtek hazai és külföldi lá­togatók városaink nevezetessé­geivel. Mintha már főszezon Vol­na, olyan nagy.volt a turistafor­galom ezen a hétvégén Sopron­ban és környékén. Pannonhal­mán, Nagycenken és Fertődön. A Győr—Sopron—Ébenfurt Vasút utazási irodája, a Lokomotív Tu- rist szervezésében több száz oszt­rák turista utazott át a nyugati országrész népszerű kiránduló- helyeire. Voltak, akik nosztalgia- vonattal érkeztek a szomszédos Ausztriából. Vasárnap több tízezren indul­tak .útnak a Budapest környéki kirándulóhelyekre és a Duna­kanyarba. SZEMBENÉZŐ Vasárnap a szomszédéknál csir­iz eporkolt totyogott a fakókban. Két kiló aprólékot vettek, három gyerek mellett ennyi, igazán kell az ébédre valóhoz. Zöldségleves- sel, a vastagon szelt házi kenyér­rel, s a legolcsóbb bolgár kon­zervuborkával együtt sem kóstált százötven, forintnál többet a pi­rosnapos lakoma. 'Ugyanabban az ABC-ben, alhal a szomszédasszony a mélyhűtő­ből kihalászta a kevésbé értékes száimyasrészéket, a húsos tizen­két kiló bélszínt adott el. Két mázsa fagyott a karajból is. Má­sutt tehát Chateaubriand, azaz dupla bélszín, avagy púpozott tál rántott szelet került az asztalra. 'Nem tévedek nagyot, ha azt ál- htom, asz ember a gyomrán ke­resztül is érzékeli a körötte zajló történéseket. Ebből következően nem kunszt kitalálni, hogy vasár­nap este ki-ki a saját vagyoni helyzetén szűrte át a készülő tár­sasági törvényről hallottakat. Mert tegyük fel, az valóban csak gazdasági, pénzügytechnikai kér­dés, hogy rövidesen megjelennek a piacon a bánlti álltai megvásá­rolható részvények. Csak hát az értékpapírt az veheti meg, aki­nek a vásárlásra futja. Követke­zésképpen másak az esélyek a esirkepörkölt, s megint másak a dupla bélszín mellől szemlélődve. Mégis, tatán aprólékra vadász­va is el lehet fogadni azt a gaz­daságpolitikai váltást, amit Né­meth Miklós, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára vasárnap A hétben körvonalazott. A mó­dosítás lényege ugyanis vélemé­nyem szerint nem a részvény, még csak nem is a néhány évvel ezelőtt még tűzzel-vassal irtott „tőke” megjelölés létjogosultsá­ga, hanem az esélyegyenlőség megteremtése. Ahogy a rádió szombati 168 óra műsorában Ko­vács Imre, a KB osztályvezetője megfogalmazta: az új társasági törvénnyel végre tényleges ver­seny- és esélyegyenlőséget kell te­remteni a gazdaságban. Tehát ne legyen más mérce a megítélésnél, osak a teljesítmény! Vagyis a pörköltös szomszéd, aki egyébként esztergályos egy'újpesti nagyvál­lalatnál, mai üzemében - éppúgy, mint netán saját, műhelyében el­készített munkadarabjai után ítél­tessen meg. Maszekként, kisszö­vetkezetedként éppúgy juthasson hozzá a kurrens alkatrészhez, mint az állami cég. A terheket szabja ki azonos elvek alapján a Pénzügyminisztérium, s jöjjön akár a Váci úti nagyüzemből, vagy a zuglói pincebérletből, jel­képesen akkor SüvegeJjék meg a hivatalban, ha arra maga rászol­gált ... Esélyegyenlőségről még ebben az esetben sem tehet szó egy ideig. Hiszen a szomszédnak sem műhelyre, sem pedig részvényre nincs pénze. S errőll' elsősorban nem ő tehet. De ha majd nem is ért egyet a leendő társasági tör­vény mind a 350 paragrafusával, talán elfogadja, hogy valamiként el kell indulni. Ami és ahogy ma van. az neki is kevés. A három gyereknek még inkább... Igen, az ifjúság az idősebb kor­osztálynál jóval határozottabban feszegeti gazdaságunk, politikánk mai működésének kereteit. A di­ákság körében mostanában zajló viták, a fiatalok önszerveződési-------- A NAP -------­próbá lkozásai bizton jelzik: az utánunk jövő generáció kizárólag a határozott fordulatban, Magyar- ország most már nemzeti leg áhí­tott megújulásában lát maga előtt is esélyt. Érdeklődésüket, szándé­kukat jól tükrözte a televízió szombati Mi, ti, ők újonnan in­dult középiskolás politikai klub­jának vitája. Nehéz lenne most a majd’ száz elhangzott kérdési akár csak téma szerint is csokor­ba szedni. A lényeg: ezek a fia­talok nem egyszerűen nagyobb, hanem minőségileg más teret akarnak maguknak a boldogulás­hoz, a továbbtanuláshoz, az egyé­ni és a közösségi érdekérvénye­sítéshez. Teszik ezt úgy, hogy közben a munkanélküliség kap­csán észreveszik saját veszélyez­tetett önmagukat, s mind e mö­gött á teljes' foglalkoztatoiiság fel­adása nyitotta ideológiai rést is. Nem tudhatom, hogy a Mi, ti, ők vendége, Berecz Jáno6 KB-tit- kár milyen érzésekkel távozott a vitáról. Az tény, hogy a fiatalok helyenként felnőttes, kacifántos­sá bonyolított kérdéseire egyszer- másszor egészen szokatlan, a résztvevőket ugyancsak meglepő választ adott. Mint mondotta, mi­ért lenne például választások ide­jén, több jelölt indulása kapcsán elítélendő, rendőrért kiáltó kor­teskedés, ha — mint Keszthe­lyen —, a polgárok kiteszik erké­lyükre a transzparenst: „Hadd tudja meg sógor, koma, képvise­lőnk doktor Czoma...”. Komo­lyabbra fordítva a szót, kijelen­tette, rossz beidegződéseink el­hagyására, ideológiai felszabadí­tásra van szükségI Az egyik ifjú például azt kér­dezte, hogy a pártkonferencia után „mekkora beleszólást akar­nak biztosítani az ifjúságnak”. Berecz János azzal reagált: rossz a kérdés. Egy pillanatra min­denki megmerevedett Aztán a KB titkára azzal folytatta, rossz a kérdés, mert a fiatalokra egy emberöltőn át rákényszeritették a szerepet, ahonnan nézve saját' mozgásszabadságukat, beleszólá­sukat csak felülről lehet „bizto- . sí tani”. Mondandóját egy összeg­zési síkkal meg is emelte, mond­ván, a párt hibázott, amikor nem fordított elég figyelmet'az ifjú­ságra... A múlt és jövő iránti felelősség kérdései még tovább ágaztak a televízió ugyancsak szombaton sugárzott Szembenéző műsorában. Együttvéve tehát, e hét végén a tömegkommunikáció hűen meg­jelenítette azt az általános vita­készséget, érett döntést szorgal­mazó hangulatot, amely ma a magyar társadalmat jellemzi. Azt is tudomásul kell venni, hogy s várakozások mindenekelőtt a né­hány nap múlva kezdődő pártér- tekezlethez kapcsolódnak. Sze­mérmesség nélkül írjuk le, hogy a közvélemény éppúgy várja a végre tényleg valóra váltható dön­téseket, mint a Berecz János által is jelzett generációs vezetőváltást. Talán azt is tudják: nem egy­szerűen ifjabbakra, hanem felké­szültebb, eredményesebb irányí­tókra van szükség. ...Olyanokra, akiknek némi gyakorlati bizonyítás után a csir­keaprólék és a bélszín mellől egy­aránt bizalmát lehet szavazni. (mélykúti) Szófejtés Amikor valaki forrón, érzelmesen szól arról, amit nem is ismer — zavaromban elvörösödöm és dadogni kezdek. Már-már restellem elmagyarázni, hogy nem minden romá­niai magyar — erdélyi magyar. Magyarok élnek Erdélyen kívül a Bánságban (vagy a Bánátban) is, Partiumban, Bi­harban, Szatmárban, a Mezőségen, s erős szórványokban egyebütt is; nemcsak a moldvai csángókra gondolok... Restellem elmagyarázni, hogy nem minden erdélyi ma­gyar — székely. Nagyjából csak minden harmadik erdélyi magyar az. Nem székely, mégis magyar a mezőségi és a kalo­taszegi, a bihari és a szilágysági — és sorolhatnám tovább. Kínos, hogy sokan minden romániai németet — szásznak neveznek. Nos: szász az erdélyi németek zöme, akiket több mint nyolcszáz éve telepítettek le a magyar királyok; a szá­szok evangélikusok, a régi Kolozsvár, Brassó, Medgyes, Se­gesvár, Nagyszeben, Beszterce és sok más város az ő kezü- ket-eszüket dicséri. A Bánátban, Arad és Temesvár, vala­mint Szatmár környékén élő németeket viszont sváboknak nevezzük, ők jórészt katolikusok, s a XVIII. században ér­keztek. Végképp érthetetlen, miért nevezi a felületes köznyelv a romániai magyarokat, németeket, szerbeket: románoknak. Holott ők csak román állampolgárok — nem pedig romá­nok. Magyarok, németek, szerbek (meg bolgárok, ukránok, zsidók, rutének, lipovének, törökök, tatárok) — akik ro­mániaiak. Ahogyan a csehszlovákiai magyarok sem cse­hek vagy szlovákok, hanem csehszlovákiai magyarok. Anyanyelvűnknek szabatossággal is tisztelnie kell azokat, akiket szeret. DIURNUS

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék