Magyar Nemzet, 1988. május (51. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-03 / 104. szám
Kedd, 1988. május 3. Magyar Nemzet 3 Közgazdászok és társadalmi szervezetek tanácskozása Új alapokra kell helyezni bérpolitikánkat Indokoltnak tartják a képviselők a lakossági részvényvásárlást KÖZÉLETI HÍREK Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke hétfőn bemutatkozó látogatáson fogadta Mohsen Nagi Bin Nagit, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövetét A beruházásokat elősegítő megállapodást írt alá Budapesten hétfőn Patkó András pénzügyminiszter-helyettes és Hans Kühne, a Dán Királyság budapesti nagykövete. A megállapodás kedvező feltételeket teremt a két ország vállalatai együttműködéséhez, és az erőforrások hatékony kihasználására ösztönöz. Alsó-ausztriai küldöttség érkezett hétfőn Zalaegerszegre Siegfrid Ludwignak, a tartományi kormány elnökének vezetésével. Az öttagú delegáció megbeszélést folytatott a Zala Megyei Tanács vezetőivel. A találkozón, amelyen részt vett Nagy János, hazánk bécsi nagykövete is, a résztvevők kifejezték szándékukat, hogy tovább erősítsék a két terület közötti kapcsolatokat. az oka, hogy megváltozott a véleményünk, vagy netán kollégáink közül senki sem vállalkozott volna a feladatra. Az ülésre egész egyszerűen nem kaptunk meghívást. Az okokat nem ismerjük, magát a tényt azonban igen sajnálatosnak tartjuk. Reméljük, nem csak mi sajnáljuk... (neyer) További pénzszűkítő rendelkezésekre van szükség — hangzott el az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának ülésén (MTI) Hétfőn ülést tartott az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága. Bognár József, a bizottság elnöke bevezetőben ismertette az Országos Diákparlament levelét, amelyet a képviselőkhöz intéztek a parlament küldöttei. Arra kérték a bizottságot, hogy a képviselők a jövő évi költségvetési törvény tárgyalásakor annak szellemében vizsgálják az oktatásra fordított támogatásokat, hogy a kibontakozási program végrehajtása elképzelhetetlen az általános, középfokú és felsőfokú oktatás jelenlegi helyzetének gyökeres javítása nélkül. A bizottság úgy határozott, hogy az 1989. évi költségvetés tárgyalásánál nagy figyelmet fordítanak az oktatásra fordított költségvetési kiadások alakulására. . . ... Ezután a márciusi plenáris ülésen elhangzott és bizottsági hatáskörbe utalt interpellációkra kidolgozott javaslatok tárgyalásával folytatták a munkát Devcsics Miklós (Nógrád megye) az erre a célra alakult alkalmi bizottság vezetője elmondta, hogy a villanyáram díjszabásával kapcsolatban az Országos Árhivatal két javaslatát jelenleg tanulmányozzák a képviselők, így a bizottság következő ülésén terjeszti elő javaslatát. A másik alkalmi bizottság vezetője, Mészáros Győző (Somogy megye) arról számolt be, hogy az eddigiek alapján megállapítható, hogy a nemzeti bank a kormány stabilizálási politikájának megfelelően hajtotta végre a pénzszűkítő intézkedéseket ám a módszerek nem minden esetben feleltek meg a követelményeknek, s így agazdálkodásban zavart okoztak. Egyébként nemcsak a vállalatoknál, hanem a költségvetésnél is szigorú pénzszűkítő intézkedésekre van szükség. Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke arról szólt hogy a parlament márciusi ülése óta több ízben találkozott a kereskedelmi bankok vezetőivel, és számos intézkedés történt az indokolatlan likviditási gondok rendezésére. A bizottság ezután együtt vitatta meg a vagyonérdekeltségről és a készülő gazdasági társaságokról szóló törvény alapvető elveiről írásos tájékoztatót. A tájékoztatót kiegészítve Madarász Attila pénzügyminisztériumi államtitkár elmondta, hogy a vagyonérdekeltség feltételeinek megteremtése számos intézkedést igényel a kormányzattól. Ennek érdekében vezették be az egységes vagyonszámlát, hozták létre a vagyonjegy intézményét. A vagyonérdekeltség szempontjából igen fontos a leendő társasági törvény is, amely lehetővé teszi majd, hogy a gazdálkodók tevékenységükhöz kiválasszák a legmegfelelőbb működési formát. Hangsúlyozta, hogy olyan társadalmi, gazdasági környezetet kell kialakítani, amelyben a vagyonát gyorsan növelni képes szervezet minősül gazdaságilag és politikailag sikeresnek. Indokolt lehetővé tenni a lakosság számára is a részvények vásárlását. Mérlegelni kell azt is, hogy a részvényvásárlás az állampolgárok több generációja számára teremthet értékőrző, felhalmozási lehetőséget, s átalakíthatja a lakosság fogyasztási befektetési struktúráját, jelentősen csökkentve a pazarló fogyasztást. Sárközy Tamás, a Minisztertanács parlamenti titkárságnak vezetője arra hívta fel aképviselők figyelmét, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvénytervezete nyitott, annak kiegészítésére számos javaslatot várnak. Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese arról szólt, hogy atársasági törvényhez egy sor más intézkedés is párosul, így az egységes adótörvény, a bér- és keresetszabályozás korszerűsítése a készülő bérreform szellemében, a bankrendszer további korszerűsítése, a vagyonértékelés szabályainak kialakítása, a vezetői érdekeltség továbbfejlesztése, a vállalati kategorizálás megszüntetése. Csak ezekkel együtt fejtheti ki azt a hatást a társulási törvény, amelyet várnak tőle a szakemberek. A vitában a képviselők felvetették, hogy a települések vagyonának haszszosításáh 1£ ítí'kellene alakítani a vállalkozói magatartást, szükség van a nem termelő szférában is a vagyonérdekeltség biztosítására. Lényegesen növelni kell a menedzserek érdekeltségét, hiszen nélkülük elképzelhetetlen a vállalati vagyon működtetése, a jövedelmező gazdálkodás biztosítása. Fontos kérdés a vállalati vagyon értékelésése is. A képviselőkhangsúlyozták, hogy a vállalatok eszközeit piaci módszerekkel kell értékelni, s felhívták a figyelmet: meg kell akadályozni annak lehetőségét, hogy a gazdálkodók más működési formát választva kibújjanak korábban vállalt kötelezettségeik teljesítése alól. A felvetésekre, a képviselők kérdéseire Madarasi Attila, Pulai Miklós és Sárközy Tamás válaszolt. Sárközy Tamás elmondta, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvénynek nem lesz végrehajtási utasítása. A törvény nagyon gyakorlatias lesz, a parlament folyamatos kontrollját az is szavatolja, hogy két jogász országgyűlési képviselő részt vesz a munkában. Egyébként a munkacsoport tagjai zömében vállalati jogászok. A képviselők szükségesnek tartják, hogy még jóval az őszi ülésszak előtt kézhez kapják a gazdasági társaságokról szóló törvény tervezetét. A vitában felszólalt még: Horváth Lajos, a terv- és költségvetési bizottság titkára, Vass Józsefné (Békés megye, Szabó Kálmán (Budapest) Antal Imre (Pest megye), Fehérné Eke Katalin (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), Séra János (Komárom megye). ★ • Olvasóink megszokhatták, megszokták: az Országgyűlés bizottságainak üléseiről a Magyar Nemzet általában belső munkatársának tollából származó írásban számol be. Nemcsak megszokták, meg is szerették lapunk előfizetői és vásárlói ezeket a — ahogy mi mondjuk — saját tudósításokat, legalábbis erre engednek következtetni az elismerő telefonhívások, az olvasói levelek, a baráti és szakmai beszélgetések során elhangzó vélemények, örülünk ennek, s természetesen szívesenis számolunk be esetenként a bizottságok munkájáról, arról, mi hogyan láttuk-hallottuk a T. Ház egy-egy képviselői testületének ülésén elmondottakat. Nos, ha ez alkalommal mégsem ült ott a terv- és költségvetési bizottság tanácskozásán lapunk munkatársa, annak nem az Hévis vagy (és?) Nyirád. A kompromisszum esélyei Sajtótájékoztatóra invitálta hétfőn a lapok, a rádió, a televízió munkatársait a Magyar Alumíniumipari Tröszt Téma — amint megjelölték — a „Hévíz—Nyirád térség vízgazdálkodási-bányászati helyzete”. Szakszerű és neutrális a cím. Mögötte késhegyig menő vita húzódik, amelynek tétje méltó ehhez a minősítéshez, hiszen arról van szó, fenyegeti-e — ha igen, meddig és milyen mértékben — a Nyirád térségében folyóbauxitkitermelés a Hévízi-tavat. A Magyar Nemzet olvasói az elmúlt hónapokban gyakran találkozhattak ezzel a kérdéssel a lap hasábjain — a sajtótájékoztatóról szóló rövid írás ezért lesz talán kissé szokatlan, jegyzetre emlékeztet inkább, mint hírügynökségi beszámolóra. Megjelent abeszélgetésen atröszt teljes vezetősége, s szép számmal a kollégák is. Dr. Dózsa Lajos vezérigazgató bevezető előadásában hangsúlyozta: azért választották ezt az időpontot (kimondatlanul is utalás ez a tényre, hogy a közeljövőben magas szintű döntés várható a régi vitában, s felmerülhet kiben-kiben a gyanúja: valamiféle „előhangolás” a trösztvezetés szándéka), mert megérlelődött az az elhatározásuk, hogy nekik is formálniuk kell a közvéleményt, nemcsak az „ellentábornak". Ami azt illeti, valóságos sorozatra számíthatunk: nem elég a sajtótájékoztató, nagygyűlés is lesz a bányászok részvételével (akiket sért — mondta Dózsa Lajos —, hogy munkájukért szemrehányásokat kapnak), tröszti munkásgyűlés is sorra kerül, s minden üzemegységben megintcsak munkásgyűlések. Valóságos hadjárat az emberek megnyeréséért. Pedig a helyzet úgy alakul, hogy egyre tisztábban látszanak a kompromisszum körvonalai, s egyre nagyobb az esély a megegyezésre. Az ember igazán nem érti, miért kell —, ha e tényt maga a trösztvezetés is elismeri — előhozakodni a régi érvekkel, s a néha felettébb furcsa hangulatú minősítésekkel. Az egyik újságíró kolléga — a Magyar Hírlap munkatársa — meg is jegyezte, úgy tűnik föl a beszámolóból: kifejezetten jót tett Hévíznek a nyirádi vizemelés... Amit persze Dózsa Lajos sietett megcáfolni, mondván: nem tagadják, hogy a bányászat kárt okoz Hévizen.__ — Végül is ki mit hajlandó feláldozni a megegyezés érdekében? — kérdeztem. Egész pontosan arra voltam kiváncsi, hajlandó-e elfogadni a Magyar Alumíniumipari Tröszt a Szociális és Egészségügyi Minisztériumnak azt az igényét, hogy a tónál egyetlen napra se csökkenjen a forrásbarlang vízhozama a másodpercenkénti háromszáz liter alá. „Mi el tudjuk fogadni a háromszáz litert — hangzott a válasz — mint minimumot, de akkor másként kell a A jövőre tervezett bérintézkedések jelentős változásokat hozhatnak a gazdaságban (MTI) Bérreform és gazdasági kibontakozás címmel hétfőn háromnapos tanácskozás kezdődött az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatali rendezésében Budapesten, a Nemzetközi Kereskedelmi Központban. A résztvevők — közgazdászok, vállalatvezetők, társadalmi szervezetek ,képviselői és meghívott külföldi szakemberek — a bérreform előkészítése korán felvetődött, egyelőre nyitott vagy még vitatott kérdésekre keresnek választ a tudományos és a gyakorlati tapasztalatok segítségével. A tanácskozást Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes nyitotta meg. Szólt arról, hogy a gazdasági reform lényeges eleme a költségekkel való racionálisabb vállalati gazdálkodás, s azon belül a munkavállalók megfelelő érdekeltségének kialakítása. Ehhez azonban már nem elegendő a bérszabályozás jelenlegi gyakorlatát tovább alakítgatni, hanem alapvetően új megoldásra, az eddigiektől merőben eltérő bérszabályozási rendszerre van szükség. A bérreform olyan lépés, amely elsődlegesen a bérmechanizmus reformját, a piaci, gazdasági feltételek megteremtésével párhuzamosan a bérgazdálkodás kötöttségeinek oldásával jár , szögezte le. Hangsúlyozta, hogy a bérreform végrehajtása során számolni kell az ország teherbíró képességével. A vitaindító előadások sorában elsőként Halmos Csaba államtitkár, a munkaügyi hivatal elnöke ismertette a munkaügyi kormányzat elképzeléseit, a bérreformról. Elmondta: a műhelymunka során megkülönböztetett figyelemmel elemezték az elmúlt húsz évnek azokat a folyamatait, amelyek bérrendszerünk torzulásához, a keresetek ösztönző erejének csökkenéséhez vezettek, s mára elodázhatatlanná tették a bérszabályozás megreformálását. Mindezek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy bérpolitikánkat és bérmechanizmusunkat új alapokra kell helyezni. Azt azonban látni kell, hogy a bérreformtól sem várható azonnali, látványos fordulat, az csak az általános reform kiteljesedésével együtt, vele összhangban haladhat előre. A szakemberek véleménye szerint a bérreform csak egy átfogó gazdasági — bizonyos ■ értelemben társadalmi, szociálpolitikai és politikai — reform keretében, illetve annak részeiként képzelhető el. Már 1989-re ki kell alakítani az intézményes érdekegyeztetés mechanizmusának néhány fontos elemét. Ezzel együtt a jövő év elejétől lényegesen oldani szükséges az elkülönített bérszabályozás kötöttségeit. A kérdéssel kapcsolatban a szakszervezetek álláspontját Nagy Sándor, a SZOT titkára foglalta össze. A szakszervezetek szerint az érdekek olyan egyeztetésére van szükség, amely alulról, a vállalatoktól indul ki, s a munkáltatók a szakszervezeti szervekkel a béremelés minimális mértékében állapodnak meg. E „béralkuról” ágazati szinten folytatódnának tovább a tárgyalások szakmák, szakmacsoportok szerint, majd a kormány, a SZOT és a Kamara egyeztetné elképzeléseit Fodor László, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkárhelyettese szerint a bérszabályozás megreformálása helyett most helyesebb lenne a bérmechanizmus reformjáról beszélni. A közeljövőre tervezett változások ugyanis nem a bérszínvonal emelését célozzák, s rövid távon azoknak a torzulásoknaka rendezését sem vállalhatják, amelyek az elmúlt 20—30 évben alakultak ki. A jövőre tervrejett intézkedések azonban jelentős változásokat hozhatnak a gazdasági életben. A vállalatoknál olyan feszültségek halmozódtak fel, amelyeket a vezetők a jelenlegi eszközökkel már nem tudnak feloldani. Héthy Lajos, a Munkaügyi Kutatóintézet igazgatója szerint a bérpolitika alapvető prioritása a jövőben a gazdaságilag, racionális és társadalmilag méltányos bérszínvonal, bérarány-kialakítás kell hogy legyen. A jelenlegi helyzetben bérpolitikánknak a reálbérek szakszerű védelmére kell törekednie. Itt nem arról van szó — jegyezte meg —, hogy kritikátlanul karolja fel a bérek növelésére irányuló törekvéseket, hanem arról, hogypróbáljon egyfajta kompromisszumot találni a bérekkel kapcsolatos kormányzati, munkáltatói érdekek között. bányászat programját meghatározni" Ez — mint a későbbi kifejtésből nyilvánvalóvá vált — valami olyasmit jelent, hogy ha a döntés ezt a határértéket kényszeríti a bányászatra, bizonyos bányanyitásokat időlegesen vagy végleg el kell halasztani, s más, kevésbé vízveszélyes bányákat megnyitva pótolni a kiesett termelési értéket. Az is elhangzott, és ezt is figyelembe kell venni: a bányászat csak akkor tud garanciát vállalni ezért a hozamért, ha a Hévíz térségében működő termálkutak is betartják a vízjogi engedélyekben megszabott kiemelési értékeket; erre viszont a trösztnek kell szavatosságot kapnia. Egyelőre azonban még úgy szól a program: az idén megkezdik a lengyelmajori bánya megnyitásának előkészítését, s csak később a csabpusztaiét, ahol hatvan köbméter vizet kellene kiemelni, míg az előbbi bányában240 (!) köbmétert. S noha Dózsa Lajos immár sokadszor vállalta akár a személyes felelősséget is, hogy ez utóbbi esetben sem kerül kritikus helyzetbe a tó, ez az ígéret nem tartozik a valóban számon kérhető fogadkozások közé. Konklúzió? Sok szó, érv, ismert fordulat elhangzott ezen a különös időpontban összehívott sajtótájékoztatón, de mintha valahol a mondatok mögött ott rejtene az elhatározás: ha az lesz a döntés, a tröszt elviseli a rá nézve hátrányos következményekkel járó kompromisszumot. "Elviseli, mert el tudja viselni! Hogy ennek ára van? Ez természetes. A törszt vezérigazgatóját idézem: a tó károsodása volt az ára, hogy 1958 óta kerek harmincnégymillió tonna bauxitot bányászhattak ki a földből. Tekintsük ezt talán adósságnak. S követeljük meg legalább az első törlesztőrészletet. Hiszen ha holnap megköttetik a tó gazdáinak kívánalmai szerinti kompromiszszum, akkor is — jól mutatták ezt a tanácskozóterem falain kifüggesztett grafikonok — évtizedeknek kell még eltelnie ahhoz, hogy a tóforrás hozama néhány tíz- vagy esetleg félszáz literrel megnövekedjék. És az a hozam is legfeljebb a háromnegyede lesz az „utolsó békeévben” mért értéknek ... (búza) Fejenként négyezer forint értékű munka Salgótarjánnak átadták a népfront nemzeti zászlaját Salgótarján város képviselői tegnap vették át a Hazafias Népfront Országos Tanácsának nemzeti zászlaját, amelyet a helység kiváló társadalmi munkájáért immár ötödször nyert el. Tarján első lett a megye városai közötti versengésben is. Az ünnepségen kitüntették a társadalmi munkában kimagasló teljesítményt elérővállalati, üzemi, intézményi közösségeket, állampolgárokat. Salgótarjánban az 1987-ben végzett közösségi munka értéke meghaladta a kétszázhárommillió forintot; ez egy lakosra számítva több mint négyezer forintot tesz ki — emelte ki értékelésében Győrffy Rezső, a városi tanács elnökhelyettese. A népfront országos tanácsa nevében Soltész István, a Magyar Nemzet főszerkesztője adta át a kitüntető zászlót, és megerősítette: „Nem növelhetjük teljesítményünket, ha a gazdasági bajokkal szembenéző gazdasági reform nem párosul az egésztársadalom demokratikus átalakításával. Minden állampolgár jogot tart arra, hogy ne csak a munkája, hanem a szava, a beleszólása is legyen fontos." Kitüntetés (MTI) Az Elnöki Tanács a Néphadseregben hosszú időn át végzett kimagasló munkássága elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából a Magyar Népköztársaság kardokkal díszített Csillagrendjével tüntette ki Reményi Gyula altábornagyot A kitüntetést Mórocz Lajos altábornagy, honvédelmi minisztériumi államtitkár adta át hétfőn a Honvédelmi Miniszériumban. Elhunyt Barinkai Oszkár (MTI) Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Barinkai Oszkár, a munkásmozgalom régi harcosa, az MSZMP Központi Ellenőrzési Bizottságának volttitkára, a Központi Népi EllenőrzésiBizottság nyugalmazott elnökhelyettese április 30-án, hosszan tartó betegség után elhunyt. Barinkai Oszkár temetése május 5-én, csütörtökön 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le tiszteletüket a Mező Imre úti temető fedett díszravatalozójában — közli gyászjelentésében az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. * Barinkai Oszkár 1915-ben született Budapesten. Apja nyomdász, édesanyja — aki egyedül nevelte fel — könyvkötő volt. Anyja szakmáját követve még az inasévek alatt, szinte gyermekként ismerkedett meg a munkásmozgalommal. Már 1932-ben a Szociáldemokrata Párt tagja lett, és a Könyvkötők Szakszervezetében választott tisztségeket viselt. A munkanélküliség kényszere vezette, hogy Csehszlovákiában, Ausztriában próbáljon szerencsét, eredménytelenül. Hazatért, hamarosan a katonaévek következtek, amelyeket megnyújtott a második világháború; huszonhat évesen a fronton szerzett súlyos sebesülése miatt leszerelték. Hazatérve Barinkai Oszkár munkásmozgalmi vezetőket, üldözötteket bújtatott; részükre a nyomdában — ahol dolgozott—hamis irataikat készített; későbbi feleségével háborúellenes feliratokat festett. A fővárosban még folytak a harcok, amikor 1945 januárjában jelentkezett a Magyar Kommunista Pártba; a Tolnai Nyomdában megválasztották párttitkárnak. Élete további sorsa ezután összeforrott a párttal: hamarosan a budapesti pártbizottságon alosztályvezetői munkával bízták meg, majd a VII. kerületi pártbizottság első titkárának választották. 1962-ben részt vett — Nógrádi Sándornak, a KEB akkori elnökének vezetésével — abban a nagy munkában, amelynek során felszámolták a személyi kultusz maradványait, tisztázták az igazságtalanul meghurcoltakat. A párt X. kongresszusa előtt a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettesének választották. 1976-ban kérte nyugdíjazását. A legutóbbi pártkongresszusig a KEB lapjaként töltött be fontos párttisztséget. Az ezekben az esztendőkben végzett munkájáért tüntették ki a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével és a Szocialista Hazáért Érdemrenddel. ----- A NAP -----------------------------Tulipánja „Hallatlanul kínos — mondta zavartan Z. —, az imént vettem észre, hogy hirtelen elszállt a lelkesedésem. Mint amikor elfolyik a kocsi olaja. Nem mondhatom, hogy váratlanul múlt el. Volt már némi elszivárgás, már éppen csak szinten tartottam, őszintén szólva nem is igen voltak körülöttem lelkesítő példák.. A vezetőkis már csak azon vitatkoztak, hogy mi a különbség a válság és a valóság között. A televízióban egyikük kedves nyelvbotlással a valóságból kivezető utat emlegette. Egy szó, mint száz, nem kívánok részvényesként beszállni a dunaújvárosi vasműbe, de azért már fontolgattam magamban, hogy azért mégsem csupa helyesírási hibából áll a történelem , amikor, mondom, ma reggel észrevettem, hogy elszállt a lelkesedésem. Lehet persze, hogy még visszatér. Elvégre mindig imádtam a magnóliát, tulipánját, a tisztességes, alapos munkát, az orvost, aki nem a betegséget, hanem a beteg embert szereti, rajongtam Makovecz épületeiért és az estvéli Dunáért, Bachért meg azokért, akik nem képesek rosszul dolgozni — de ma reggel valahogy teljesen lekornyultam. Kínos. Micsoda illetlenség, mozdultam magamra. Pont május elején. Attól tartok, májusban is februári kedvemben leszek. Ugye, azért nem ennyivel vagyunk lemaradva? Májusban — február? Ugye, visszatér még a kedvem?” Vissza — válaszoltam —, vissza, mert olyan év még nem volt, hogy tizenkét februárból álljon. DIURNUS