Magyar Nemzet, 1988. július (51. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

Szom­bat, 1988. július 30. Veszprémi Miklós: HOGYAN HALT MEG PETŐFI? (Történelmi oknyomozás) ■— 15: Száz ezüst babérkoszorú A fájdalom mégsem homályo­­sítja el a tekintetünket. A seb ugyan mély és gyötrő, mégsem torzíthatja el a lelket. Nem sik­lathatja félre az ítélkezést, nem válhat semmiféle elvakult gyű­lölködés forrásává. Ezt éppen negyvennyolc szelleme tiltja. Mi sem idegenebb a szabadság és testvériség gyönyörű eszméjétől, mint a féktelen elvakultság, az ostoba bosszúállás szellemkísér­­tete. Bár nincs értelme elhallgatni, ez a kísértet olykor nem is ke­veseket kerített a hatalmába. Holott ott, az Ispánkútnál nem egy orosz ölt meg egy magyart, hanem egy hullarablóvá aljasuló zsoldos egy szabadságharcos köl­tőt. A döfő lándzsát irányító kéz­ben nem az orosz nép, hanem a rajta uralkodó zsarnokság féke­­veszettsége öltött testet.­ Márpe­dig a fékevesztett zsarnokságnak nem a nemzetisége a lényeg, ha­nem az ereje, a jellege, az élet­­képessége. Ez szabja ugyanis meg történelmi hatását, amely or­szágok, népek életét ugyanúgy meg tudja nyomorítani, mint az egyes emberét. A diktatúra azóta is szinte mindenütt a világon fu­tószalagon állítja elő a kezeket, amelyekben a döfőlándzsás indu­lat tenyészik tovább, modern kor­hoz illő kifinomultabb — ám annál gátlástalanabb — formá­ban. Mindezt ott érezni igazán, Fe­héregyháza és Héjjasfalva között, az úthajlatnál, ahol ma kőbe vé­sett Petőfi-emlékmű áll. Előtte a forrás, vagyis hogy a domboldali­ Ispánkút idevezetett vize, amely valószínűleg sokakat megállít az országút mai szomjas vándorai közül. Századunk persze nem ta­gadja meg magát: konzervdobo­zok, papírfoszlányok, sörösüvegek szanaszét a kicsiny liget fái kö­rül. Tökéletesen tisztában vagyok vele, mennyire groteszk épp itt idézni Illyés Gyulát: .. füvek, fák, van sejtelmetek, mit tűrtetek, mit tettetek s ti emberek s te eszelős nap! Itt hörgött. S itt nézte kacagva meghalni a bárgyú világ legnagyobb épeszű fiát, ki meggyógyítani akarta." Magam is megsejtettem vala­mit az Illyést átjárta indulatból, nézve a szelíd tájat, az enyhén emelkedő domboldalt, a forrást körülfogó füzest, szemközt a tá­voli küküllőt, fölötte az égen a bárányfelhőt. Nehéz elképzelni, hogy a csönd és nyugalom mé­lyén történelmi tragédia feszül. A domboldalon egy fehér inges holt­test hever, az országúton egy oszt­rák tiszt közeledik, Heydte báró, öt kozák kíséri. Fél hét körül le­het, tehát még világos van.­ Jól látni, hogy a holttest körül iratok hevernek, ez ébreszti föl a tiszt érdeklődését. Heydte báró annál előkelőbb, hogysem saját kezűleg szedné ösz­­sze a halott mellől az itt-ott ösz­­szevéreződött papírokat. Az egyik kozákra bízza ezt; tőle veszi át Kemény Farkas ezredes jelenté­sét, amelyet Kolozsvárott írtak, s azt közli Bemmel, hogy csapatai­val augusztus elsején vagy má­sodi­kán — tehát másnap vagy harmadnap — érkezik Marosvá­­sárheyre. Aztán egy má­sik impírlapon Bem parancsának német nyelvű fogalmazványa: Stein Miksa honvédezredes tá­madja meg Nagyszebent. Rendkívül értékes értesülések! Heydte valószínűleg igazolva lát­ta szimatát. Mégiscsak érdemes volt fölkaptatni értük a dombot­. Ollay-Petrics Soma Mezőberény­­ben festette le a költőt, közvetlenül Erdélybe indulása előtt, dalra. S látszólag jelentéktelen­nek látszó megbízatása is meny­nyire fontos. Nem egyszerű ösz­­szekötőtiszt ő a cári csapatok mel­lett, aki afféle fogolykihallgató, halottszemlélő és eltemettető, ha­nem a szemét nyitva tartó, aki­nek, lám, most például a hadvi­selés menetét közvetlenül is be­folyásoló papírok kerültek a ke­zébe. Másnap már mindkét irat útban van egyenesen őfelsége hadügyminiszteréhez. (Honnan sejthette volna a báró, hogy Bem nem bízott igazán értékes írást Petőfire. Kemény Farkasnak az­nap Segesvár alá kellett volna jönnie, Nagyszebent pedig nem Stein Miksa, hanem maga Bem támadta meg és foglalta el — öt nappal a fehéregyházai csatavesz­tés után.) A báró természetesen alaposan szemügyre vette a halottat. Az iratokon kívül zsinegre fölfűzött kitüntetések is hevertek körülöt­te: száz darab, ezüstből sajtolt babérkoszorú, azaz harmadosztá­lyú Érdemdíszjet. Ki lehetett ez­­ az ember? Hogy Bemhez közelál­ló, az bizonyos, állapítja meg Heydte. De ennél többre nem fut­ja neki: „... teljesen idegen volt nekem, sovány volt, kicsi, száraz nagyon határozott arckifejezéssel és nagy fekete körszakállal. Nad­rágja fekete pantalló volt." Ez a leírás csaknem öt évvel, későbbi, katonához illően pon­tos. Kétségkívül Petőfi lehetett a halott. Megerősítették ezt a fog­ságba esettek is, tőlük ugyanis Heydte ugyancsak érdeklődött az ispánkúti halott kilétéről. Len­gyel József, az utolsó szemtanú szintén találkozott később a bá­róval, aki időközben ezredes lett és a székelyudvarhelyi katonai körzet szinte korlátlan hatalmú katonai helytartója. Beszélgeté­sükből kiderült, hogy a holttest „alig volt 100 lépéssel idébb, hol utolszor látta" a sebészorvos az országúton futó költőt. Itt persze meg kell állnunk: Lengyel háromnegyed hat, Heydte fél hét körül járt az Ispánkút környékén. A két időpont túlsá­gosan messze esik egymástól, még akkor is, ha leszámítjuk azt a ti­zenöt-húsz percet, amennyivel ké­sőbb követte a báró a dzsidás lo­vasokat. Miként lehetséges, hogy a teljes erejéből rohanó Petőfi ennyi idő alatt csupán száz lépés­nyire jutott el, holott a kapta­tóról visszanéző semmiféle üldö­zőt nem látott mögötte? Csakis úgy, hogy semmiképp sem ma­radt az országúton! Lengyel alig­hanem épp ott pillantotta meg őt, ahol nemsokára a dűlőúti elága­zás kínálta föl a menekülés vé­dettebb ösvényét. Ez az útvonal már jóval hosszabb volt száz lé­pésnél, emelkedni is sokkal ma­gasabbra emelkedett, vagyis to­vább tartott elvergődni rajta a forráshoz. De még így sem kell hozzá félóra: sétálva is bárki tíz­tizenöt perc alatt eléri az Ispán­kutat. Petőfi viszont , legaláb­bis az­ elején, a veszélyes ország­aihoz közel — nyilván tőle tel­hetően szedte a lábát, s csak ké­sőbb válthatott át sétára. Vagyis az időbeli számvetés csakis akkor nem válik képte­lenné, ha a dűlőúti kitérőt is fi­gyelembe vesszük, hozzászámítva a forrásnál­­ eltöltött perceket. Máskülönben sehogysem képzel­hető el, mi játszódhatott le a szó­ban forgó fél óra alatt. Mert a Lengyel említette száz lépés még érthető: ő gondolatban kötötte össze az országúti menekülő és az ispánkúti holttest helyét, mit sem törődve a távolságra alapo­san rácáfoló percekkel. (Folytatjuk) Az utolsó Petőfi-kép* Magyar Nemzet Junior atlétikai vb Bagyula István világcsúcs-beállítással aranyérmes Nagyszerű magyar esiker szü­letett a junior atlétáik világbaj­nokságának második napján, Sudburyben: Bagyula István 565 cm-es junior világcsúcs beállítás­sal, országos felnőtt rekorddal szerzett aranyérmet rúdugrásban. Schulek Ágoston szövetségi ka­pitány — aki a tatai edzőtábor­ban értesült a jó hírről — el­mondta: azzal a nehéz útravaló­­val küldte tanítványát a vb-re, hogy ott kétféle módon válthatja meg a szöuli repülőjegyet. Ha az érmesek között végez, vagy ha országos csúcsát, az 556-ot si­kerül megjavítania. A fiatal rúdugró alaposan „bebiztosítot­ta" magának Szöult: a legértéke­sebb érmet hozza haza, kilenc cm-rel toldva meg régi rekord­ját. A tízpróbázók között szereplő Munkácsi Sándor 7063 ponttal a 7. helyen végzett. FTC–FF Malmö mérkőzés •• az Üllői úton Ma 18 órakor az Üllői úton barátságos nemzetközi mérkő­zést vív a Ferencváros labdarú­gócsapata az egykori BEK-dön­­tős svéd FF Malmővel. A ki­lencven perc keretében öt, a pá­lyafutását közelmúltban befejező játékosát búcsúztatja a zöld-fe­hér egyesület. Ebedli, Pogány, Rab, Szokolai és Takács együtt több mint kétezer alkalommal vette magára az FTC mezét, s közülük hárman a válogatott­ságig is jutottak. A tervek sze­rint a mérkőzés előtt a Springer­­szobornál köszöntik őket, majd még egyszer, és utoljára pályára lépnek zöld-fehér színekben. Tíz­­percsnyi játék után adják át he­lyüket az utódoknak. Labdarúgó-válogatott keretünk pénteken rövid időn belül har­madik előkészületi mérkőzését ját­szotta, ezúttal a Videotonnal. A keret Hajszán és Fischer góljával 2—0 (1—0) arányban győzött. A második játékrészben az addig is meglehetősen gyenge színvonal tovább­ romlott. Egy friss hír: Tóth Kálmán gyúró bejelentette, hogy nem vállalja a nemzeti együttes mel­letti munkát.♦ Siófokon, a Siotur Kupa nem­zetközi tornán a jugoszláv Spar­tak Subotica 2—0 (0—0) arány­ban legyőzte a Pécsi MSC-t. Pénteken véget értek a csoport­küzdelmek az ifjúsági Aranyka­lász Kupa tornán. A magyar csa­pat ezúttal is gyenge teljesítményt nyújtva szenvedett 3—0-ás vere­séget a Bajor tartományi váloga­tottól. Vasárnap a végső győzelemért a szovjet és francia együttes lép pályára (17). A 3. helyért: Ju­goszlávia—Izrael (15). Az 5. helyért: Bajor vál.—Csehszlová­kia (13). A 7. helyért: Magyaror­szág—NDK (11). Augusztus elsejétől Kisteleki­­István irányítja az NB II-be most felkerült BVSC csapatának felké­szítését Két sportág „kilógn9 a sorból A Magyar Olimpiai Bizottság határozata alapján a MOB augusztus 13-i ülésén jelölik ki végérvényesen a szöuli olimpiá­ra utazó­­magyar sportolókat. A döntés apró szépséghibája: az úszók országos­ bajnokságát augusztus 14—21. között rende­zik, s ezen a viadalon is ki le­het vívni még a csapatba kerü­lést. — Sajnos, nem vették figye­lemb a sportág sajátosságait, ezért állhatott elő ez a különös helyzet — jelentette ki Osváth Sámuel, az úszószövetség főtit­kára. — Kedden tartunk elnök­ségi ülést, s ezen döntünk a MOB elé kerülő névsorról. Való­színűleg az olimpiai keret tizen­két tagját javasoljuk annak el­lenére, hogy közülük Csépe Gab­riella, Szilágyi Zoltán, Szabó Péter, Debnár Tamás, Ágh Nor­bert és Kalaus Valter még nem teljesítette a kiküldetési szintet. Ha erre az országos bajnoksá­gon sem lesznek képesek, akkor visszavonják a jelölésüket. Az úszók mellett az atléták is lehetőséget kapnak arra, hogy a MOB-ülést követően is tel­jesítsék a szintet. Mint Schmitt Pál, a MOB főtitkára elmondta: az erre esélyesek nevét szintén előterjesztik augusztus 13-án, az utazók közé azonban csak a szint teljesítésével kerülhetnek. Újabb siker úszásban Amersfoortban, az ifjúsági úszó EB-n Csépe Gabriella csü­törtöki győzelme után pénteken Egerszegi Krisztina szerzett aranyérmet: 1:02.87 perccel győ­zött Szabó Tünde (1:03.99) előtt. Csabai Judit 4:18.95-tel 4. lett 400 gyorson. A MI KIS ÜGYEINK A hét elején azt kérdezték tőlem a kollégáim, hogy nem kellene-e utánajárni a „Vincze­­ügynek?" Mert szerintük érde­mes lenne valakivel kapcsolatot teremteni az olasz Lecce csapa­tánál, kifürkészendő, mi is van abban az olasz nyelvű szerződés­ben, amit a Tatabánya aláírásra felhatalmazott vezetője a­­ kéz­jegyével látott el­­Bécsben. Nem csupán a nagy meleg tette, hogy csupán legyintettem, mondván, engem úgy istenigazából nem érdekel, hogy mi az igazság a Vincze-ügyben”. Nincs kétségem, biztosan óriá­si érték ez a tatabányai fiatal­ember, meglehet valóságos fut­­ball-fenomén, engem azonban hi­degen hagy még az is, hogy jöhet-e,­­s ha jöhet, hányszor te­heti be a lábát a magyar válo­gatott háza tájára. Inkább az fog­lalkoztat ezúttal is, hogy megiint van egy ügy. Másként most éppen a „Vincze-ügy” van. Már­pedig­­­ töredelmesen bevallom — én nem szeretem az ügyeket. Kis túlzással, betegesen irtózom tőlük, nem veszem észre ben­nük a szenzációt. Ahány ügy csak előkerül mostanság a fut­ball, a sport háza táján, csak arra tudok gondolni, hogy: „Na, tessék, megint elrontottak vala­mit!” Ezért lehetett belőle ügy. Vincze esetében — akármi is a pontos igazság — például megint nem vettek tudomást ar­ról, hogy a szerződés komoly dolog. Meglehet, az a bizonyos olasz nyelvű megállapodás olyan tiszta, mint a nyári égbolt, oly­annyira kedvező számunkra, hogy csak vigyázzban állva illik még rágondolni is, ám ha így van, az csupán a szerencse számlá­jára írható. Az viszont tény, hogy eddig még senki se be­szélt a Tatabánya vezetői közül, hogy mi is állt abban a bizo­nyos olasz nyelvű, módosított, a Lecce által felkínált szerződés­ben. Nem­ kell mindenkinek ola­szul tudnia, ám azzal illik tisz­tában lenni, hogy mi van azon a papíron, amit éppen aláír. Még akkor­­ is, ha jó hazai szokás szerint csak a könnyein keresz­tül látja a leírtakat az aláírásra jogosult, olyannyira meg van hatva attól, hogy milliókról, rá­adásul dollármilliókról van szó. A könnyek, a dollárbevétel fölött érzett eufórikus öröm se aka­dályozza azonban meg, hogy egy tulajdonképpen egyszerű aktus­ból ügy legyen. Persze Vincze példája csak azért érdekes, mert a legfris­sebb a sorban. Nálunk mindig voltak és lesznek is ügyek. Ha a szövetség vezérkara dönt, ab­ból is (lásd: két csoportos NB II.), ha nem, akkor pláne („meg­egyezéses" meccsek). Üggyé vá­lik, ha a volt technikai igazgató véleménye más, mint a közvéle­ményé (Bálint, az osztrák—ma­gyar után), s akkor is, ha be­vallja: hibázott (Bálint lemondó­levele). Már-már kénytelen va­gyok azt hinni, hogy nekünk kellenek az ügyek. Egyébként szent meggyőződé­sem, hogy több az ügy, mint hinnénk. Csak hát kevés kerül a szemünk elé. Azt is a héten hallottam például, hogy egyik vidéki klubunknál felmondtak annak az edzőnek, aki minden szállal a városhoz, az egyesü­lethez kötődik. Történt pedig, hogy behívatta a klubelnök (egy­kori játékostársa), s közölte ve­le: két nap múlva lejár a szer­ződése, s nem újítják meg. Az edző csak hüledezett, ugyanis a szerződéséből még egy év hátra volt. Az elnök nem jött zavarba, elővette a szekrényből a szerződést, s megmutatta. A dokumentumon az 1989-es dá­tumnál a 9-es láthatóan ki volt vakarva, s helyén a „célt” job­ban szolgáló 8-as díszelgett. Hő­sünk se jött zavarba, hazament a másodpéldányért, ahol min­den vakargatás nélkül jól látható volt az 1989-es dátum. Elképzelni sem tudom, mire gondolt az elnök ennél a vakar­­gatási manővernél, elvégre meg­oldásként meglehetősen piti, amit tett, lévén a másodpéldány. Hogy mi lesz a folytatás, nem tudom, de esetünkben talán nem is ez az érdekes. Inkább az, hogy a közelmúlt ügyei­­ nem ügyek. Inkább kö­vetkezmények, jelzések arról, hogy nincs igazán rend még ott sem, ahol pedig a rendezettség, a pontosság alapvető követel­mény. Például a szerződéseknél. És mindenütt, ahol jogok és kö­telességek szerepelnek a min­dennapi munka során. Én úgy gondolom, hogy a ma­gyar futballban csak egy igazán nagy ügy van — maga a magyar futball. Tisztában vagyok vele, hogy ez a megállapítás kissé szenteltvízszagú, de képtelen va­gyok másként megfogalmazni a lényeget. Ráadásul ez az ügy nem olyan népszerű, mint a külön­féle, csak a pletyka nívóján ér­dekes, történések, fekete és fehér pénzekről, szerződések betartá­sáról és betarthatatlanságáról, arról, hogy ki rúgott be a meccs után, s ki maradt szintózan, megpofozták-e a szélsőt, s, hogy visszaütött-e a hátvéd — és így tovább, és így tovább. Engem a magyar labdarúgás — mint úgy — jobban érdekel, mint a látványos piszlicsáré sem­miségek. Azok, amelyek jönnek és mennek, s csak arra jók, hogy jelezzék az arra illetéke­seknek, hogy valami nem stim­mel. Aligha véletlen, hogy az elmúlt esztendőkben a futball különféle posztjain szolgálatot teljesítők csak vádoltak és vé­dekeztek, a szakmáról kevés szó esett. Mert, ha­­már a következmé­nyeknél, a felháborodásra és bosszankodásra alkalmat teremtő jelenségeknél tartunk, engem jobban érdekel, hogy miért kell ásítoznom egy-egy bajnoki mécs­esen már a huszonvalahányadik percben, mint az, hogy ki kivel, mikor és miért, vagy éppen miért nem. Az is ügy lehet, hogy miért röpködnek milliók olyan futballisták szerződtetése kap­csán, akiknek láttán egy mit sem sejtő kívülálló kétségbe vonja, hogy a sokat érő fiatal­ember egyáltalán sportolt vala­mit életében, mert már a kiné­zete olyan távol esik az „egész­séges felnőtt ember" fogalmától, mint — a témánál maradva — a mi bajnokságunk a Bundes­­­ligától. Vagy: mi az oka annak, hogy egy kieső csapatban ját­szott futballista azt nyilatkoz­­hatja, hogy ő egy zseni, s mert az, meg kell fizetni a produk­cióját. Más kérdés, hogy azóta megfizették, ő maradt az NB 1-ben, csak a csapat búcsúzott el az első osztálytól. (Az ő hat­hatós közreműködésével.) Tehát sohasem a jelenség az ügy, hanem az okok, amelyek­nek következményei. Az igazi ügy az okok feltárása lenne, sőt, a megszüntetésük. Annak érde­kében, hogy anyagilag és erköl­csileg egyaránt stabil értékrend uralkodjék — a futballban is. Mert az igazi ügy (sőt: ÜGY) — a labdarúgás. A foci, ami — higgyék el ne­kem — nagyszerű játék. Oly­annyira az, hogy már nem is játék. Ahogy mondtam: ügy. Malonyai Péter Tenisz olimpiai selejtező Csak Markovits győzött... Pénteken két magyar verseny­zőnek kellett volna a margitszi­geti Dózsa-stadionban pályára lépnie a férfi teniszezők olim­piai selejtezőjében. Köves Gábor azonban nem tudta lejátszani a dán Christensen elleni találkozó­ját, a délelőtt folyamán köny­­nyebb autóbalesetet szenvedett, s bal karja megsérült. A bepályá­zott végtagot szinte mozdítani sem tudta. A dán teniszező így játék nélkül került a negyed­döntőbe. A másik magyar, Mar­kovits László viszont ragyogó játékkal, szettveszteség nélkül (6:2, 6:1) verte a norvég Peder­­sent, s jutott a legjobb nyolc közé. Hogy a pénteki program ne legyen olyan rövid, Lányi András bemutatót játszott Christensennel. Ma, 15 órától Volkov (szovjet) —Whichello (brit), majd Sanchez (spanyol)—Lányi András negyed­döntőre kerül sor. A győztesek már olimpiai résztvevők. A linzi selejtezőből már Szöulba utaz­hat az NSZK-beli Steele és a len­gyel Kowalski. SPOR­TNAPL­Ó A férfi röplabda IBV-n, utolsó cso­portmérkőzésén a magyar fiatalok 3:0-ra verték Románia együttesét. A csoport harmadik helyén végezve az 5—6. helyért lépnek ismét pályára. Nem elégedett meg az Ivan Lend elleni bravúrjával a bahamai tenisze­ző, Roger Smith (aki a Stratton Mountainban folyó nemzetközi tenisz­­versenyen biztosan verte a világrang­lista vezető csehszlovák Lendrt­: a má­sodik fordulóban az amerikai Eric Amend ellen nyert 6:1, 6:4 arányban. Egy győzelemmel, négy vereséggel zárta a csoportmérkőzéseket a ma­gyar válogatott Veliko Tirnovóban, a női ifjúsági kosárlabda EB-n, s így a továbbiakban a 9—12. helyért foly­tathatja a küzdelmet. A döntőbe­jutásért a Szovjetunió Jugoszláviával, ■Bulgária Csehszlovákiával mérkőzik. A motoros sárkányrepülő bajnok­ságot vasárnaptól a Tolna megyei Őcsényben rendezi meg a Magyar Honvédelmi Szövetség. Az eseményen csehszlovák, szovjet és NSZK-beli­­ versenyzők is részt vesznek. A szovjet sakkbajnokság 3. fordu­lójában a beteg Talt Vjacseszlav El­­gorn váltotta fel. Az élen 2.5 ponttal a világbajnok Kaszparov áll. ■ Az Európában túrázó brazil olim­piai labdarúgó válogatott első mérkő­zésén, Oslóban 1-1-et játszott Norvé­giával. Főszerepben: ismét a szél ! Pénteken ismét a szél volt a főszereplő Agárdon a 420-as vi­torlás Európa-bajnokságon. Pon­tosabban: megint a szél volt a hiánycikk. Ami nélkül elképzel­hetetlen egy vitorlásverseny. A versenyzők tíz órakor an­nak rendje és módja szerint ki­mentek a vízre, ám nem sokkal később vissza is tértek — az egyébként igen kellemes, enyhe szellő alkalmatlan volt a ver­senyzésre, így aztán továbbra is csak há­rom futamot tudhat a magáénak az EB mezőnye. Hogy nő-e a futamok száma, az nem tudható, mindenesetre szombat délelőttre kiírták újra a negyedik futa­mot. A többit meg, majd meglátjuk. (M. P.) A Ferencváros legénysége (Somogyi, Fábián, Pais, Eisenkramm­er) szerzett bajnoki címet az országos kerékpáros pályabajnokság 4000 m-es üldöző csa­patversenyében, a Millenárison. 2. Cse­pel, 3. Tipográfia. „Öt­ven nap — ötven kép” címmel a Stadion szállóban pénteken nyílt meg a Népsport két fotóriporterének, Zá­honyi Ivánnak és Koppány György­nek a kiállítása. Tíz tablón sorakoz­nak az elmúlt két év sporteseményei­nek legszebb, legemlékezetesebb pil­lanatai. Schmitt Pál, a MOB főtitká­ra megnyitójában hangsúlyozta: „A sport varázslatának megörökítő­ nél­kül nem lenne teljes a legnagyobb eredmény sem. Azáltal, hogy a fotó­riporterek felfedezik, képre álmod­ják az élményt, nem csupán közve­­­tőivé, hanem részeseivé is válnak a versenyző sikerének.” A kiállítás au­gusztus 10-ig látható. Hétvégi sportműsor Szombat Kerékpár, országos felnőtt női-, férfi-, ifjúsági leánybajnokság. Mille­náris, 17. Kézilabda: Magyarország—Jugo­szlávia, férfi. Szeged, is. Labdarúgás. Siófok—Arnheim (hol­land), a Siótúr Kupáért, Siófok, 1I. FTC—Malmö (svéd), Üllői út, 18. Tenisz. Férfi olimpiai selejtező. Margitsziget, 15. Vitorlázás. 420-as nyílt. EB. Agárd, 10. Vasárnap Labdarúgás. A Siótúr Kupáért. 3. helyért ifi.15, döntő 16. Siófok. Arany­kalász Kupa nemzetközi ifjúsági torna. Ráckeve, K­ órától (döntő 17). Tenisz. Olimpiai selejtező. Margit­sziget. 15. Szombati ügető 1. Komika — Joszip — Nótárius — Szir - gól. — 2. Omen — OVó — Őrs­vezető — őszinte. — 3. Kobzos — Im­pozáns — Karoting — Green River. — 4. Lejtő — Lepke — Jersey — Ko­holmány. — 5. Janicsár — Memória — Olaszé — Mogorva. — 6. Júdás — Lo­bogj! — Konszern — Fennsík. — 7. Kém — Herbaria — Laterna — Luj­­zika. — 8. Miksa — Mimóza — Karika­csap­ás — Jánoshegy. — 9. Marsall — Morcos — Money — Kaukázus. — 10. Loggia — Lelkes — Modell — Ikion. Vasárnapi galopp (1. Big — Nikkel — Assaf — Nikla. — 2. Dama — Kristály­gömb — Kötél­táncos — Dinamó. — 3. Cvikli — Sonntag — Kitűnő — Riblillio. — 4. Gésa — Nárcisz — High Life — Capri. — 5. Tono — Hugh­a — Nautilus — Altmo. — 6. Miklós — Myself — Mid­way — Dizőz. — 7. Peking — Kobalt — Rakoncátlan — Molnár. — 11. Karakán —*■ Kámfor — Quincy — Mork. — 9. Rena­to — Metrika — Sörbet — Ski­­petár. — 10. Romulus — Kevély — Ódium — Rocco. A versenyeket 14.00-kor kezdik. Háromgólos vereség Békéscsabán, vb-ezüstérmes férfi ké­zilabda-válogatottunk a világ- és olimpiai bajnok jugoszláv együttest fogadta. A tv által is köz­vetített összecsapáson általában a ven­dégek akarata érvényesült, s 12 i10-es félidő után 23 -0-ra győztek. Vissza­vágó ma, 18 órakor, Szegeden. 13

Next