Magyar Nemzet, 1988. július (51. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-30 / 181. szám
Szombat, 1988. július 30. Veszprémi Miklós: HOGYAN HALT MEG PETŐFI? (Történelmi oknyomozás) ■— 15: Száz ezüst babérkoszorú A fájdalom mégsem homályosítja el a tekintetünket. A seb ugyan mély és gyötrő, mégsem torzíthatja el a lelket. Nem siklathatja félre az ítélkezést, nem válhat semmiféle elvakult gyűlölködés forrásává. Ezt éppen negyvennyolc szelleme tiltja. Mi sem idegenebb a szabadság és testvériség gyönyörű eszméjétől, mint a féktelen elvakultság, az ostoba bosszúállás szellemkísértete. Bár nincs értelme elhallgatni, ez a kísértet olykor nem is keveseket kerített a hatalmába. Holott ott, az Ispánkútnál nem egy orosz ölt meg egy magyart, hanem egy hullarablóvá aljasuló zsoldos egy szabadságharcos költőt. A döfő lándzsát irányító kézben nem az orosz nép, hanem a rajta uralkodó zsarnokság fékeveszettsége öltött testet. Márpedig a fékevesztett zsarnokságnak nem a nemzetisége a lényeg, hanem az ereje, a jellege, az életképessége. Ez szabja ugyanis meg történelmi hatását, amely országok, népek életét ugyanúgy meg tudja nyomorítani, mint az egyes emberét. A diktatúra azóta is szinte mindenütt a világon futószalagon állítja elő a kezeket, amelyekben a döfőlándzsás indulat tenyészik tovább, modern korhoz illő kifinomultabb — ám annál gátlástalanabb — formában. Mindezt ott érezni igazán, Fehéregyháza és Héjjasfalva között, az úthajlatnál, ahol ma kőbe vésett Petőfi-emlékmű áll. Előtte a forrás, vagyis hogy a domboldali Ispánkút idevezetett vize, amely valószínűleg sokakat megállít az országút mai szomjas vándorai közül. Századunk persze nem tagadja meg magát: konzervdobozok, papírfoszlányok, sörösüvegek szanaszét a kicsiny liget fái körül. Tökéletesen tisztában vagyok vele, mennyire groteszk épp itt idézni Illyés Gyulát: .. füvek, fák, van sejtelmetek, mit tűrtetek, mit tettetek s ti emberek s te eszelős nap! Itt hörgött. S itt nézte kacagva meghalni a bárgyú világ legnagyobb épeszű fiát, ki meggyógyítani akarta." Magam is megsejtettem valamit az Illyést átjárta indulatból, nézve a szelíd tájat, az enyhén emelkedő domboldalt, a forrást körülfogó füzest, szemközt a távoli küküllőt, fölötte az égen a bárányfelhőt. Nehéz elképzelni, hogy a csönd és nyugalom mélyén történelmi tragédia feszül. A domboldalon egy fehér inges holttest hever, az országúton egy osztrák tiszt közeledik, Heydte báró, öt kozák kíséri. Fél hét körül lehet, tehát még világos van. Jól látni, hogy a holttest körül iratok hevernek, ez ébreszti föl a tiszt érdeklődését. Heydte báró annál előkelőbb, hogysem saját kezűleg szedné öszsze a halott mellől az itt-ott öszszevéreződött papírokat. Az egyik kozákra bízza ezt; tőle veszi át Kemény Farkas ezredes jelentését, amelyet Kolozsvárott írtak, s azt közli Bemmel, hogy csapataival augusztus elsején vagy másodikán — tehát másnap vagy harmadnap — érkezik Marosvásárheyre. Aztán egy másik impírlapon Bem parancsának német nyelvű fogalmazványa: Stein Miksa honvédezredes támadja meg Nagyszebent. Rendkívül értékes értesülések! Heydte valószínűleg igazolva látta szimatát. Mégiscsak érdemes volt fölkaptatni értük a dombot. Ollay-Petrics Soma Mezőberényben festette le a költőt, közvetlenül Erdélybe indulása előtt, dalra. S látszólag jelentéktelennek látszó megbízatása is menynyire fontos. Nem egyszerű öszszekötőtiszt ő a cári csapatok mellett, aki afféle fogolykihallgató, halottszemlélő és eltemettető, hanem a szemét nyitva tartó, akinek, lám, most például a hadviselés menetét közvetlenül is befolyásoló papírok kerültek a kezébe. Másnap már mindkét irat útban van egyenesen őfelsége hadügyminiszteréhez. (Honnan sejthette volna a báró, hogy Bem nem bízott igazán értékes írást Petőfire. Kemény Farkasnak aznap Segesvár alá kellett volna jönnie, Nagyszebent pedig nem Stein Miksa, hanem maga Bem támadta meg és foglalta el — öt nappal a fehéregyházai csatavesztés után.) A báró természetesen alaposan szemügyre vette a halottat. Az iratokon kívül zsinegre fölfűzött kitüntetések is hevertek körülötte: száz darab, ezüstből sajtolt babérkoszorú, azaz harmadosztályú Érdemdíszjet. Ki lehetett ez az ember? Hogy Bemhez közelálló, az bizonyos, állapítja meg Heydte. De ennél többre nem futja neki: „... teljesen idegen volt nekem, sovány volt, kicsi, száraz nagyon határozott arckifejezéssel és nagy fekete körszakállal. Nadrágja fekete pantalló volt." Ez a leírás csaknem öt évvel, későbbi, katonához illően pontos. Kétségkívül Petőfi lehetett a halott. Megerősítették ezt a fogságba esettek is, tőlük ugyanis Heydte ugyancsak érdeklődött az ispánkúti halott kilétéről. Lengyel József, az utolsó szemtanú szintén találkozott később a báróval, aki időközben ezredes lett és a székelyudvarhelyi katonai körzet szinte korlátlan hatalmú katonai helytartója. Beszélgetésükből kiderült, hogy a holttest „alig volt 100 lépéssel idébb, hol utolszor látta" a sebészorvos az országúton futó költőt. Itt persze meg kell állnunk: Lengyel háromnegyed hat, Heydte fél hét körül járt az Ispánkút környékén. A két időpont túlságosan messze esik egymástól, még akkor is, ha leszámítjuk azt a tizenöt-húsz percet, amennyivel később követte a báró a dzsidás lovasokat. Miként lehetséges, hogy a teljes erejéből rohanó Petőfi ennyi idő alatt csupán száz lépésnyire jutott el, holott a kaptatóról visszanéző semmiféle üldözőt nem látott mögötte? Csakis úgy, hogy semmiképp sem maradt az országúton! Lengyel alighanem épp ott pillantotta meg őt, ahol nemsokára a dűlőúti elágazás kínálta föl a menekülés védettebb ösvényét. Ez az útvonal már jóval hosszabb volt száz lépésnél, emelkedni is sokkal magasabbra emelkedett, vagyis tovább tartott elvergődni rajta a forráshoz. De még így sem kell hozzá félóra: sétálva is bárki tíztizenöt perc alatt eléri az Ispánkutat. Petőfi viszont , legalábbis az elején, a veszélyes országaihoz közel — nyilván tőle telhetően szedte a lábát, s csak később válthatott át sétára. Vagyis az időbeli számvetés csakis akkor nem válik képtelenné, ha a dűlőúti kitérőt is figyelembe vesszük, hozzászámítva a forrásnál eltöltött perceket. Máskülönben sehogysem képzelhető el, mi játszódhatott le a szóban forgó fél óra alatt. Mert a Lengyel említette száz lépés még érthető: ő gondolatban kötötte össze az országúti menekülő és az ispánkúti holttest helyét, mit sem törődve a távolságra alaposan rácáfoló percekkel. (Folytatjuk) Az utolsó Petőfi-kép* Magyar Nemzet Junior atlétikai vb Bagyula István világcsúcs-beállítással aranyérmes Nagyszerű magyar esiker született a junior atlétáik világbajnokságának második napján, Sudburyben: Bagyula István 565 cm-es junior világcsúcs beállítással, országos felnőtt rekorddal szerzett aranyérmet rúdugrásban. Schulek Ágoston szövetségi kapitány — aki a tatai edzőtáborban értesült a jó hírről — elmondta: azzal a nehéz útravalóval küldte tanítványát a vb-re, hogy ott kétféle módon válthatja meg a szöuli repülőjegyet. Ha az érmesek között végez, vagy ha országos csúcsát, az 556-ot sikerül megjavítania. A fiatal rúdugró alaposan „bebiztosította" magának Szöult: a legértékesebb érmet hozza haza, kilenc cm-rel toldva meg régi rekordját. A tízpróbázók között szereplő Munkácsi Sándor 7063 ponttal a 7. helyen végzett. FTC–FF Malmö mérkőzés •• az Üllői úton Ma 18 órakor az Üllői úton barátságos nemzetközi mérkőzést vív a Ferencváros labdarúgócsapata az egykori BEK-döntős svéd FF Malmővel. A kilencven perc keretében öt, a pályafutását közelmúltban befejező játékosát búcsúztatja a zöld-fehér egyesület. Ebedli, Pogány, Rab, Szokolai és Takács együtt több mint kétezer alkalommal vette magára az FTC mezét, s közülük hárman a válogatottságig is jutottak. A tervek szerint a mérkőzés előtt a Springerszobornál köszöntik őket, majd még egyszer, és utoljára pályára lépnek zöld-fehér színekben. Tízpercsnyi játék után adják át helyüket az utódoknak. Labdarúgó-válogatott keretünk pénteken rövid időn belül harmadik előkészületi mérkőzését játszotta, ezúttal a Videotonnal. A keret Hajszán és Fischer góljával 2—0 (1—0) arányban győzött. A második játékrészben az addig is meglehetősen gyenge színvonal tovább romlott. Egy friss hír: Tóth Kálmán gyúró bejelentette, hogy nem vállalja a nemzeti együttes melletti munkát.♦ Siófokon, a Siotur Kupa nemzetközi tornán a jugoszláv Spartak Subotica 2—0 (0—0) arányban legyőzte a Pécsi MSC-t. Pénteken véget értek a csoportküzdelmek az ifjúsági Aranykalász Kupa tornán. A magyar csapat ezúttal is gyenge teljesítményt nyújtva szenvedett 3—0-ás vereséget a Bajor tartományi válogatottól. Vasárnap a végső győzelemért a szovjet és francia együttes lép pályára (17). A 3. helyért: Jugoszlávia—Izrael (15). Az 5. helyért: Bajor vál.—Csehszlovákia (13). A 7. helyért: Magyarország—NDK (11). Augusztus elsejétől KistelekiIstván irányítja az NB II-be most felkerült BVSC csapatának felkészítését Két sportág „kilógn9 a sorból A Magyar Olimpiai Bizottság határozata alapján a MOB augusztus 13-i ülésén jelölik ki végérvényesen a szöuli olimpiára utazómagyar sportolókat. A döntés apró szépséghibája: az úszók országos bajnokságát augusztus 14—21. között rendezik, s ezen a viadalon is ki lehet vívni még a csapatba kerülést. — Sajnos, nem vették figyelemb a sportág sajátosságait, ezért állhatott elő ez a különös helyzet — jelentette ki Osváth Sámuel, az úszószövetség főtitkára. — Kedden tartunk elnökségi ülést, s ezen döntünk a MOB elé kerülő névsorról. Valószínűleg az olimpiai keret tizenkét tagját javasoljuk annak ellenére, hogy közülük Csépe Gabriella, Szilágyi Zoltán, Szabó Péter, Debnár Tamás, Ágh Norbert és Kalaus Valter még nem teljesítette a kiküldetési szintet. Ha erre az országos bajnokságon sem lesznek képesek, akkor visszavonják a jelölésüket. Az úszók mellett az atléták is lehetőséget kapnak arra, hogy a MOB-ülést követően is teljesítsék a szintet. Mint Schmitt Pál, a MOB főtitkára elmondta: az erre esélyesek nevét szintén előterjesztik augusztus 13-án, az utazók közé azonban csak a szint teljesítésével kerülhetnek. Újabb siker úszásban Amersfoortban, az ifjúsági úszó EB-n Csépe Gabriella csütörtöki győzelme után pénteken Egerszegi Krisztina szerzett aranyérmet: 1:02.87 perccel győzött Szabó Tünde (1:03.99) előtt. Csabai Judit 4:18.95-tel 4. lett 400 gyorson. A MI KIS ÜGYEINK A hét elején azt kérdezték tőlem a kollégáim, hogy nem kellene-e utánajárni a „Vinczeügynek?" Mert szerintük érdemes lenne valakivel kapcsolatot teremteni az olasz Lecce csapatánál, kifürkészendő, mi is van abban az olasz nyelvű szerződésben, amit a Tatabánya aláírásra felhatalmazott vezetője a kézjegyével látott elBécsben. Nem csupán a nagy meleg tette, hogy csupán legyintettem, mondván, engem úgy istenigazából nem érdekel, hogy mi az igazság a Vincze-ügyben”. Nincs kétségem, biztosan óriási érték ez a tatabányai fiatalember, meglehet valóságos futball-fenomén, engem azonban hidegen hagy még az is, hogy jöhet-e,s ha jöhet, hányszor teheti be a lábát a magyar válogatott háza tájára. Inkább az foglalkoztat ezúttal is, hogy megiint van egy ügy. Másként most éppen a „Vincze-ügy” van. Márpedig töredelmesen bevallom — én nem szeretem az ügyeket. Kis túlzással, betegesen irtózom tőlük, nem veszem észre bennük a szenzációt. Ahány ügy csak előkerül mostanság a futball, a sport háza táján, csak arra tudok gondolni, hogy: „Na, tessék, megint elrontottak valamit!” Ezért lehetett belőle ügy. Vincze esetében — akármi is a pontos igazság — például megint nem vettek tudomást arról, hogy a szerződés komoly dolog. Meglehet, az a bizonyos olasz nyelvű megállapodás olyan tiszta, mint a nyári égbolt, olyannyira kedvező számunkra, hogy csak vigyázzban állva illik még rágondolni is, ám ha így van, az csupán a szerencse számlájára írható. Az viszont tény, hogy eddig még senki se beszélt a Tatabánya vezetői közül, hogy mi is állt abban a bizonyos olasz nyelvű, módosított, a Lecce által felkínált szerződésben. Nem kell mindenkinek olaszul tudnia, ám azzal illik tisztában lenni, hogy mi van azon a papíron, amit éppen aláír. Még akkor is, ha jó hazai szokás szerint csak a könnyein keresztül látja a leírtakat az aláírásra jogosult, olyannyira meg van hatva attól, hogy milliókról, ráadásul dollármilliókról van szó. A könnyek, a dollárbevétel fölött érzett eufórikus öröm se akadályozza azonban meg, hogy egy tulajdonképpen egyszerű aktusból ügy legyen. Persze Vincze példája csak azért érdekes, mert a legfrissebb a sorban. Nálunk mindig voltak és lesznek is ügyek. Ha a szövetség vezérkara dönt, abból is (lásd: két csoportos NB II.), ha nem, akkor pláne („megegyezéses" meccsek). Üggyé válik, ha a volt technikai igazgató véleménye más, mint a közvéleményé (Bálint, az osztrák—magyar után), s akkor is, ha bevallja: hibázott (Bálint lemondólevele). Már-már kénytelen vagyok azt hinni, hogy nekünk kellenek az ügyek. Egyébként szent meggyőződésem, hogy több az ügy, mint hinnénk. Csak hát kevés kerül a szemünk elé. Azt is a héten hallottam például, hogy egyik vidéki klubunknál felmondtak annak az edzőnek, aki minden szállal a városhoz, az egyesülethez kötődik. Történt pedig, hogy behívatta a klubelnök (egykori játékostársa), s közölte vele: két nap múlva lejár a szerződése, s nem újítják meg. Az edző csak hüledezett, ugyanis a szerződéséből még egy év hátra volt. Az elnök nem jött zavarba, elővette a szekrényből a szerződést, s megmutatta. A dokumentumon az 1989-es dátumnál a 9-es láthatóan ki volt vakarva, s helyén a „célt” jobban szolgáló 8-as díszelgett. Hősünk se jött zavarba, hazament a másodpéldányért, ahol minden vakargatás nélkül jól látható volt az 1989-es dátum. Elképzelni sem tudom, mire gondolt az elnök ennél a vakargatási manővernél, elvégre megoldásként meglehetősen piti, amit tett, lévén a másodpéldány. Hogy mi lesz a folytatás, nem tudom, de esetünkben talán nem is ez az érdekes. Inkább az, hogy a közelmúlt ügyei nem ügyek. Inkább következmények, jelzések arról, hogy nincs igazán rend még ott sem, ahol pedig a rendezettség, a pontosság alapvető követelmény. Például a szerződéseknél. És mindenütt, ahol jogok és kötelességek szerepelnek a mindennapi munka során. Én úgy gondolom, hogy a magyar futballban csak egy igazán nagy ügy van — maga a magyar futball. Tisztában vagyok vele, hogy ez a megállapítás kissé szenteltvízszagú, de képtelen vagyok másként megfogalmazni a lényeget. Ráadásul ez az ügy nem olyan népszerű, mint a különféle, csak a pletyka nívóján érdekes, történések, fekete és fehér pénzekről, szerződések betartásáról és betarthatatlanságáról, arról, hogy ki rúgott be a meccs után, s ki maradt szintózan, megpofozták-e a szélsőt, s, hogy visszaütött-e a hátvéd — és így tovább, és így tovább. Engem a magyar labdarúgás — mint úgy — jobban érdekel, mint a látványos piszlicsáré semmiségek. Azok, amelyek jönnek és mennek, s csak arra jók, hogy jelezzék az arra illetékeseknek, hogy valami nem stimmel. Aligha véletlen, hogy az elmúlt esztendőkben a futball különféle posztjain szolgálatot teljesítők csak vádoltak és védekeztek, a szakmáról kevés szó esett. Mert, hamár a következményeknél, a felháborodásra és bosszankodásra alkalmat teremtő jelenségeknél tartunk, engem jobban érdekel, hogy miért kell ásítoznom egy-egy bajnoki mécsesen már a huszonvalahányadik percben, mint az, hogy ki kivel, mikor és miért, vagy éppen miért nem. Az is ügy lehet, hogy miért röpködnek milliók olyan futballisták szerződtetése kapcsán, akiknek láttán egy mit sem sejtő kívülálló kétségbe vonja, hogy a sokat érő fiatalember egyáltalán sportolt valamit életében, mert már a kinézete olyan távol esik az „egészséges felnőtt ember" fogalmától, mint — a témánál maradva — a mi bajnokságunk a Bundesligától. Vagy: mi az oka annak, hogy egy kieső csapatban játszott futballista azt nyilatkozhatja, hogy ő egy zseni, s mert az, meg kell fizetni a produkcióját. Más kérdés, hogy azóta megfizették, ő maradt az NB 1-ben, csak a csapat búcsúzott el az első osztálytól. (Az ő hathatós közreműködésével.) Tehát sohasem a jelenség az ügy, hanem az okok, amelyeknek következményei. Az igazi ügy az okok feltárása lenne, sőt, a megszüntetésük. Annak érdekében, hogy anyagilag és erkölcsileg egyaránt stabil értékrend uralkodjék — a futballban is. Mert az igazi ügy (sőt: ÜGY) — a labdarúgás. A foci, ami — higgyék el nekem — nagyszerű játék. Olyannyira az, hogy már nem is játék. Ahogy mondtam: ügy. Malonyai Péter Tenisz olimpiai selejtező Csak Markovits győzött... Pénteken két magyar versenyzőnek kellett volna a margitszigeti Dózsa-stadionban pályára lépnie a férfi teniszezők olimpiai selejtezőjében. Köves Gábor azonban nem tudta lejátszani a dán Christensen elleni találkozóját, a délelőtt folyamán könynyebb autóbalesetet szenvedett, s bal karja megsérült. A bepályázott végtagot szinte mozdítani sem tudta. A dán teniszező így játék nélkül került a negyeddöntőbe. A másik magyar, Markovits László viszont ragyogó játékkal, szettveszteség nélkül (6:2, 6:1) verte a norvég Pedersent, s jutott a legjobb nyolc közé. Hogy a pénteki program ne legyen olyan rövid, Lányi András bemutatót játszott Christensennel. Ma, 15 órától Volkov (szovjet) —Whichello (brit), majd Sanchez (spanyol)—Lányi András negyeddöntőre kerül sor. A győztesek már olimpiai résztvevők. A linzi selejtezőből már Szöulba utazhat az NSZK-beli Steele és a lengyel Kowalski. SPORTNAPLÓ A férfi röplabda IBV-n, utolsó csoportmérkőzésén a magyar fiatalok 3:0-ra verték Románia együttesét. A csoport harmadik helyén végezve az 5—6. helyért lépnek ismét pályára. Nem elégedett meg az Ivan Lend elleni bravúrjával a bahamai teniszező, Roger Smith (aki a Stratton Mountainban folyó nemzetközi teniszversenyen biztosan verte a világranglista vezető csehszlovák Lendrt: a második fordulóban az amerikai Eric Amend ellen nyert 6:1, 6:4 arányban. Egy győzelemmel, négy vereséggel zárta a csoportmérkőzéseket a magyar válogatott Veliko Tirnovóban, a női ifjúsági kosárlabda EB-n, s így a továbbiakban a 9—12. helyért folytathatja a küzdelmet. A döntőbejutásért a Szovjetunió Jugoszláviával, ■Bulgária Csehszlovákiával mérkőzik. A motoros sárkányrepülő bajnokságot vasárnaptól a Tolna megyei Őcsényben rendezi meg a Magyar Honvédelmi Szövetség. Az eseményen csehszlovák, szovjet és NSZK-beli versenyzők is részt vesznek. A szovjet sakkbajnokság 3. fordulójában a beteg Talt Vjacseszlav Elgorn váltotta fel. Az élen 2.5 ponttal a világbajnok Kaszparov áll. ■ Az Európában túrázó brazil olimpiai labdarúgó válogatott első mérkőzésén, Oslóban 1-1-et játszott Norvégiával. Főszerepben: ismét a szél ! Pénteken ismét a szél volt a főszereplő Agárdon a 420-as vitorlás Európa-bajnokságon. Pontosabban: megint a szél volt a hiánycikk. Ami nélkül elképzelhetetlen egy vitorlásverseny. A versenyzők tíz órakor annak rendje és módja szerint kimentek a vízre, ám nem sokkal később vissza is tértek — az egyébként igen kellemes, enyhe szellő alkalmatlan volt a versenyzésre, így aztán továbbra is csak három futamot tudhat a magáénak az EB mezőnye. Hogy nő-e a futamok száma, az nem tudható, mindenesetre szombat délelőttre kiírták újra a negyedik futamot. A többit meg, majd meglátjuk. (M. P.) A Ferencváros legénysége (Somogyi, Fábián, Pais, Eisenkrammer) szerzett bajnoki címet az országos kerékpáros pályabajnokság 4000 m-es üldöző csapatversenyében, a Millenárison. 2. Csepel, 3. Tipográfia. „Ötven nap — ötven kép” címmel a Stadion szállóban pénteken nyílt meg a Népsport két fotóriporterének, Záhonyi Ivánnak és Koppány Györgynek a kiállítása. Tíz tablón sorakoznak az elmúlt két év sporteseményeinek legszebb, legemlékezetesebb pillanatai. Schmitt Pál, a MOB főtitkára megnyitójában hangsúlyozta: „A sport varázslatának megörökítő nélkül nem lenne teljes a legnagyobb eredmény sem. Azáltal, hogy a fotóriporterek felfedezik, képre álmodják az élményt, nem csupán közvetőivé, hanem részeseivé is válnak a versenyző sikerének.” A kiállítás augusztus 10-ig látható. Hétvégi sportműsor Szombat Kerékpár, országos felnőtt női-, férfi-, ifjúsági leánybajnokság. Millenáris, 17. Kézilabda: Magyarország—Jugoszlávia, férfi. Szeged, is. Labdarúgás. Siófok—Arnheim (holland), a Siótúr Kupáért, Siófok, 1I. FTC—Malmö (svéd), Üllői út, 18. Tenisz. Férfi olimpiai selejtező. Margitsziget, 15. Vitorlázás. 420-as nyílt. EB. Agárd, 10. Vasárnap Labdarúgás. A Siótúr Kupáért. 3. helyért ifi.15, döntő 16. Siófok. Aranykalász Kupa nemzetközi ifjúsági torna. Ráckeve, K órától (döntő 17). Tenisz. Olimpiai selejtező. Margitsziget. 15. Szombati ügető 1. Komika — Joszip — Nótárius — Szir - gól. — 2. Omen — OVó — Őrsvezető — őszinte. — 3. Kobzos — Impozáns — Karoting — Green River. — 4. Lejtő — Lepke — Jersey — Koholmány. — 5. Janicsár — Memória — Olaszé — Mogorva. — 6. Júdás — Lobogj! — Konszern — Fennsík. — 7. Kém — Herbaria — Laterna — Lujzika. — 8. Miksa — Mimóza — Karikacsapás — Jánoshegy. — 9. Marsall — Morcos — Money — Kaukázus. — 10. Loggia — Lelkes — Modell — Ikion. Vasárnapi galopp (1. Big — Nikkel — Assaf — Nikla. — 2. Dama — Kristálygömb — Kötéltáncos — Dinamó. — 3. Cvikli — Sonntag — Kitűnő — Riblillio. — 4. Gésa — Nárcisz — High Life — Capri. — 5. Tono — Hugha — Nautilus — Altmo. — 6. Miklós — Myself — Midway — Dizőz. — 7. Peking — Kobalt — Rakoncátlan — Molnár. — 11. Karakán —*■ Kámfor — Quincy — Mork. — 9. Renato — Metrika — Sörbet — Skipetár. — 10. Romulus — Kevély — Ódium — Rocco. A versenyeket 14.00-kor kezdik. Háromgólos vereség Békéscsabán, vb-ezüstérmes férfi kézilabda-válogatottunk a világ- és olimpiai bajnok jugoszláv együttest fogadta. A tv által is közvetített összecsapáson általában a vendégek akarata érvényesült, s 12 i10-es félidő után 23 -0-ra győztek. Visszavágó ma, 18 órakor, Szegeden. 13