Magyar Nemzet, 1988. július (51. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-05 / 159. szám
Ira: 1,80 forintMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Kedd 1988. július 5.. évf oly 159. szám Huszár István a Hazafias Népfront főtitkára Az Országos Tanács megtárgyalta a pártértekezlet utáni népfrontmozgalmi feladatokat Az országos elnökség iíj tagja Paskai László, Tóth Károly és Nagy Gyula Tiltakozás a romániai falupusztító tervek ellen Tegnap délelőtt a Parlamentben Kállay Gyula elnökletével ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Az elnök külön tisztelettel köszöntötte az ülésen megjelent Grósz Károlyt, az MSZMP főtitkárát, miniszterelnököt, aki moszkvai utazása előtt részt vett az ülés munkájában. Ezt követően a tanácskozás részvevői egyperces néma felállással adóztak Timkó Imre görög katolikus püspök — az országos tanács volt tagja — emlékére, akinek elhunytéval súlyos veszteség érte a népfrontmozgalmat. Ezt követően javaslatot tett az ülés napirendjére, melyek közül elsőként személyi kérdések megvitatását javasolta. Miután a tanácskozás részvevői a napirendi pontokkal egyetértettek, megadta a szót Grósz Károlynak, politikai cselekvés irányát. A Központi Bizottság nagyon határozott munkaprogramot fogadott el, amelyet nyilvánosságra hozott, és a parlament múlt heti ülésén egyértelműen formálta ezt a politikai törekvést, szeretném hangsúlyozni, jó irányban. S a társadalmi szervezetekben az elmúlt hetekben rendezett viták tanulsága egyértelműen bizonyítja, hogy testületeik csatlakoznak ahhoz a programhoz, amely az ország felemelkedését szolgálja. Igyekeznek ennek személyi feltételeit is megteremteni. Ennek szervezeti és személyi konzekvenciái is vannak, az élet ma már nem engedi meg, hogy külön és külön végiggondoljuk a szervezeti feladatokat, és azokhoz igazítsuk a személyi feltételeket, ma már egyszerre kell ezt a két feladatot elvégezni, még akkor is vállalnunk kell ennek kockázatát, ha a feladatokhoz igazodva, a jövőben gyakrabban lesz szükség személyi változásokra, mert egy olyan felgyorsult korban élünk, amikor kinek-kinek naponta kell mérlegre tenni mnkájának eredményességét. Nem kizárólag az alkalmatlanság jelenti majd ezeknek az alapját, hanem a gyors megújulás igénye követeli ezeket a döntéseket. Ezek ismeretében az elhangzott vitát is természetesnek tartom. Elég régen dolgozom már politikai munkásként, ahhoz, hogy tisztában legyek azzal: a még leggondosabb személyi döntésben is van egy bizonyos kockázat, hiszen, aki egyik beosztásában kiemelkedő munkátvégzett, nem biztos, hogy a másikban képes megbirkózni az új feladatokkal. De a kockázati tényezőktől függetlenül, döntenünk kell, és azon a gyakorlatunkon kell változtatni; ha felismertük, hogy rosszul döntöttünk, akkor kell hogy legyen erőnk a következtetések levonására is. Mindannyiunkat különböző tulajdonságaink alapján értékelnek és ítélnek meg, különböző adottságainkat minősítik előnynek vagy hátránynak. Ez elősegítheti közéletünk sokszínűbbé válását, és hiszem, hogy ez óvhat meg bennünket a nagyobb tévedésektől. Ki kell alakítani ennek gyakorlatát, és vállalni kell az ezzel járó konfliktusokat is, hiszen nem biztos, hogy amit évtizedek alatt elmulasztottunk, azt az egyik napról a másikra képesek vagyunk pótolni. — Szeretném azt is elmondani — folytatta Grósz Károly —, egyesek szerint a demokrácia fő kritériuma a többes jelölés, és a titkos szavazás. Ebben eltér a véleményem, ezt egy közbenső állapotnak tartom. Azt vallom, ha bárkinek az a véleménye, hogy valaki nem alkalmas a feladata ellátására, akkor azt ne a háttérben és titokban mondja meg, hanem nyíltan az adott fórum előtt, mert így magasabb fokú a demokrácia, és csakis ez lehet fejlődésünk fő útja. Nem kérem, hogy ebben értsenek velem egyet, csupán azt, hogy fogadják el, hogy ez az én véleményem. Majd így folytatta: — Szeretném azt a meggyőződésemet kifejezésre juttatni — mondta —, hogy a pártnak és a kormánynak a jövőben még az eddigieknél is jobban kell együtt gondolkodnia és együtt dolgoznia a népfronttal. A közös gondolkodás és közös döntés módszereinek a kimunkálásában Pozsgay Imrénél jobb szakértőt nem tudok elképzelni, és ezt nem mondom első ízben, hiszen bizonyította ezt már a népfrontmunkában számtalanszor. Az előttünk álló feladat igényli, hogy harmonikus együttműködés legyen a kormányzat és az országos tanács között, és ebben a munkakapcsolatban a kormányzati szándékot Pozsgay Imre képviseli majd, és feladata lesz az elnökséggel és az új főtitkárral való együttműködés is. Grósz Károly felszólalása A miniszterelnök köszöntötte az eszmecsere részvevőit és az MSZMP KB nevében kérte az országos tanács tagjait, hogy érdemei elismerése mellett mentse fel tisztsége alól Pozsgay Imrét, az országos tanács főtitkárát, akit a múlt héten az Országgyűlés államminiszterré választott meg. A Központi Bizottság döntését a következő szavakkal indokolta : — Úgy gondolom, Pozsgay Imre kiemelkedő politikusi, közéleti tevékenységét nem kell méltatnom. Aktív közéleti, politikusi munkája nyomán az önök közreműködésével az elmúlt esztendőkben a népfrontmozgalom a magyar társadalom és a politikai közélet meghatározó tényezőjévé vált. Pozsgay Imre műveltsége, politikai tapasztalata, szervezőkészsége, rendkívüli fogékonysága az új iránt, a gondjaink megoldására irányuló konstruktív szemlélete, a politikai nyíltság, ahogy a megoldásra váró kérdésekre ország és világ előtt megoldást keresett, jelentős mértékben hozzájárult a magyar politikai intézményrendszer megújulásához, annak a politikai közgondolkodásnak a kialakításához, mely egyik feltétele, ha úgy tetszik motorja, hajtóereje a kibontakozásnak. Munkája nyomán ezen időszak alatt jelentős mértékben növekedett a népfrontmozgalom tekintélye, mind az ország határain belül, mind pedig nemzetközi méretekben. Ezért csak a legnagyobb elismeréssel lehet szólni a közéleti tevékenységről, amelyet a Hazafias Népfront főtitkáraként végzett. Éppen ez a problémák iránti fogékonysága és a kiút keresésének módja sugallta a Központi Bizottságnak azt, hogy Pozsgay Imre nagy tapasztalatai a kormányzati munka korszerűsítésében elengedhetetlenül szükségesek. Önök nyilvánvalóan tudják, hogy egy olyan kormányzati munkát szeretnénk meghonosítani, amely megfelel a mai korszerű követelményeknek, a társadalom mai politikai intézményének, olyan kormányzati munkát, amely alkotó módon, kezdeményezően vállal részt a politikai intézményrendszer megújításából. Egy olyan, kormányzati munkát, amely az Országgyűléssel új módon rendezi kapcsolatait, a különböző önszerveződések segítségével építi fel a helyi államhatalmi szervezeteket, a hatalmi szervezetekkel együtt munkálkodva és együtt gondolkodva foglalkozik a társadalom előtt álló feladatokkal. Az elmúlt évek nagy politikai tanulsága az ugyanis, hogy gazdasági megújulás elképzelhetetlen a közgondolkodás és a politikai intézményrendszer megújítása nélkül. Ebben a munkában szükség van Pozsgay Imre tapasztalatára, s vele egyetértésben a Központi Bizottság támogatásával és jóváhagyásával került sor új feladatának meghatározására. Kérem, segítsék ahhoz hozzá, hogy új munkakörben dolgozzon. Ez azonban nem jelenti azt, hogy eltávolodik a hazafias népfrontmozgalomtól, hiszen az országos tanácsnak és az elnökségnek tagja marad, ugyanakkor új állami tisztsége lehetőséget ad arra, hogy a kormányzati munka erősítésére bekapcsolja a népfrontmozgalomban felhalmozódott javaslatokat, tapasztalatokat és az önök fórumain megfogalmazódó javaslatok mindinkább beépüljenek a döntésekbe. Jól tudjuk ugyanis, hogy a megújuláshoz nem mondhatunk le az önök munkája során felhalmozódott hatalmas szellemi tőkéről. Ezért is kérem tisztelettel önöket, hogy mentsék fel Pozsgay Imrét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkári tisztsége alól. Ezt követően Grósz Károly előterjesztette a Központi Bizottság és a társadalmi szervekkel egyetértésben azt a javaslatot, mely szerint kéri az országos tanács tagjait, hogy a népfront főtitkári tisztére válasszák meg Huszár Istvánt, aki tagja az országos tanácsnak, s évek óta eredményes munkát végez a népfrontmozgalomban. — Huszár István nagy politikai tapasztalatokkal rendelkezik. Jelölésénél fontos szempont volt, hogy olyan személyre tegyünk javaslatot, aki ismeri a mozgalom belső életét, szokásait és szabályait, aki nyitott a mozgalomban meglevő sokszínű szellemi áradatra, progresszív törekvésekre, aki képes megkülönböztetni a mozgalmi életben támogatandó törekvéseket, azoktól, amelyek nem érdemelnek támogatást. Olyan személyre teszünk ajánlást, aki jártas a közéletben, aki kiváló politikai kultúrával rendelkezve képes bátorítani a mozgalomban előforduló megújulási törekvéseket Ezt követően Grósz Károly ismertette Huszár István politikai pályafutását, eddigi munkahelyeit, betöltött tisztségeit és kérte az országos tanács tagjait hogy támogassák megválasztását. Bár — mint hangsúlyozta —, amenynyiben mások nevei is szóba kerülnek, természetesen nem kell elzárkózni jelölésük megvitatásától sem. Többes jelölésre csupán azért nem került sor, mert a jelenlegi jelölés megfelel az elmúlt évek gyakorlatának és természetesen a döntés az országos tanács tagjainak a feladata. Meggyőződésünk, hogy Huszár Istvánt eddigi munkája alkalmassá teszi ennek a feladatnak az ellátására. Ezt követően Kállay Gyula megerősítette az elhangzottakat, külön hangsúlyozta, hogy Pozsgay Imre tevékenysége idején erősödött a népfrontmozgalom politikai jellege, jelentősen növekedett az a mozgástér, amelyben a népfront kifejlesztette tevékenységét Ezután vita következett a személyi javaslatokról. A vitában elhangzott javaslatok, vélemények Elsőként Ratkó József költő szólalt fel. Önmagunkat becsülnénk meg azzal, ha az MSZMP jelöltjét egyik jelöltünknek tartanánk — mondta, s javasolta, az országos tanácstagjai állítsanak más jelöltet is a főtitkár személyére. Bihari Mihály egyetemi tanárt ajánlotta a jelölőlistára fölvenni. Sípos Béla, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem egyetemi docense titkos szavazást kért, s társelnöki funkcióba javasolta dr. Márton Jánost. Kérte az országos tanács tagjait, foglaljanak állást a pusztulásra ítélt romániai falvak megsemmisítése ellen. Dr. Mándi Barnabás, orvos, szintén a valódi választási lehetőség mellett emelt szót. Ő a lapokból értesült arról, kit ajánlanak a HNF főtitkárának. Nem Huszár István személye ellen van kifogása, de azzal nem tud egyetérteni, hanem demokratikus keretek között megy végbe egy fontos tisztség betöltésének eldöntése. Az ő javaslata az volt: ne válasszanak most főtitkárt, hanem alakuljon jelölőbizottság, s szeptemberben döntsék el megfontolt vizsgálódás után, ki a legalkalmasabb e posztra. Czine Mihály irodalomtörténész viszont az alternatívák mellőzését kérte ezúttal, hiszen — mint mondta — Huszár István már Pozsgay Imre jelenléte előtt képviselte a népfrontgondolatot. Szabó Kálmán tanszékvezető egyetemi tanár, ehhez a véleményhez csatlakozott, hangsúlyozva: ne válasszanak ötletszerűen embereket, pusztán a többes jelölés kedvéért, hiszen a jelölteket hozhatják igazán kellemetlen helyzetbe konzultáció nélkül. Ő egyébként titkos szavazást tartott indokoltnak annak eldöntésére, hogy többes jelölést óhajt-e az országos tanács. Pásztor Béla veresegyházi tanácselnök pedig azzal érvelt az ajánlott főtitkár mellett, ha bizalommal vagyunk a kormány vezetője iránt, aki előterjesztette a jelöltet, e bizalomnak meg kell nyilvánulnia a jelölt elfogadásában. Az előterjesztést követő vitát Grósz Károly foglalta össze. CSM. Harmonikus együttműködést a kormányzat és a népfront között Szeretném megköszönni önöknek ezt a hasznos és konstruktív munkát — kezdte válaszát Grósz Károly —, amely valamennyiünk számára újabb tanulságokkal szolgált, és egyre inkább elmélyülő közéletiségről tanúskodnak. Szeretném azonban ismételten hangsúlyozni, a jelölés gondos előkészítés után történt, s ennek során egy pillanatig sem hittük, hogy e megbeszélések során nem lehet a mienknél jobb javaslatot tenni, persze tisztában vagyunk azzal is, hogy minden személyi döntésben van bizonyos kockázat. El kell azonban gondolkodnunk azon, hogy az elmúlt időszakokban bevált jelölési módjainkat miként lehetne továbbfejleszteni, és ha igény van rá —é s ezt ez a vita is igazolta —, ki kell dolgozni a többes jelölés módszereit is, ez a munka az országos tanács feladata. Mi az elmúlt időszakban minden esetben tiszteletben tartottuk a választott testületeknek azt a jogát, hogy maguk is tegyenek javaslatot a jelöltekre, a Központi Bizottság ugyanis nem vindikálja magának azt a jogot, hogy mások nevében is döntsön. Ugyanakkor élt azzal a jogával és kötelezettségével, amit egy kormányzópártnak a hatalom szervezésében be kell töltenie, ezzel természetesen nem sértjük a testületi önállóságot, sőt annak bővítésére törekszünk. A pártértekezlet az elmúlt időszakban ország-világ előtt nyilvánosan megfogalmazta a munka, a Pozsgay Imre: A népfrontmozgalmat is nyilvánosabbá kell tenni — Úgy vélem, időszerű lenne — ez már az elnökség ülésén szóba került —, ha a népfront mozgalom saját kezdeményezésére áttekintené az elmúlt évek mozgalmi tapasztalatait, az önállóságból és a politikai reformból következő feladatait és erre a célra munkabizottságot kérnek fel a feladat elvégzésére. Javaslom az országos tanácsnak, hogy Huszár Istvánt, az országos tanács főtitkárát bízzák meg e munkabizottság vezetésével. — Miként a Központi Bizottság legutóbbi üléséről értesülhettek, az MSZMP elhatározta, hogy egy szigorú önvizsgálatot tart az elmúlt három évtized, ha szükséges négy-négy fél évtized tanulságainak összegzésére mélyreható elemzéssel és a valóságnak megfelelő következtetésekkel feltárja eddigi tapasztalatainkat és e munka eredményeként javaslatot tesz a párt új programjának a XIV. kongresszus eszmei mondanivalójára. A Központi Bizottság döntése értelmében ezt a feladatot nekem kell irányítani de megítélésem szerint e feladat megoldásában jó együttműködés alakulhat ki a népfront új főtitkárával és a népfrontmozgalommal. Elkerülhetetlenül fontos ezt a munkát jól elvégezni, a népfrontban kezdett tapasztalataink alapján magam is vallom, hogy a mozgalomban is el kell végezni ezt a feladatot. Kun Majd így folytatta: — A pártértekezlet a legnagyobb nyilvánosság előtt zajlott, miként azt is tapasztalhatják, a Központi Bizottság az egész közvélemény előtt vállalja ezt a nyilvánosságot de ez első komoly kérdés a népfrontmozgalommal kapcsolatban. Ha a párt a nyilvánosság bevonásával kívánja politikai szerepét betölteni a társadalomban, ennek alapján a népfrontnak is az eddigieknél nyilvánosabbá kell tennie a saját mozgalmát és a mozgalomnak tovább kell tágítania az eddigi kereteket. Ha a társadalom aktivitásának színtere akar lenni. Úgy hiszem ez nagyon fontos követelmény, amelynek eleget kell tenni akkor, hogy a népfrontmozgalom az eddigi kivívott helyét, szerepét ne csak őrizhesse, hanem tovább is növelhesse a magyar társadalomban. Ezzel függ össze az a kérdés is, hogy milyen módon, milyen időszakban kapcsolódjon be a népfrontmozgalom az országot, annak sorsát és jövőjét érintő politikai kérdések előkészítésébe. Ez elvi, politikai jelentőségű kérdés, összefügg azzal a történelmi tapasztalattal, hogy a népfront meggyőződéssel és minden alapvető kérdésben támogatással fogadta a párt kezdeményezéseite a párt politikáját Ennek során időnként a párt hibáit is támogatásban részesítette. Jól tudom, hogy ez rendre kritikai folyamatban és utólagos tapasztalatként szokott napvilágra kerülni, ám hogy a jövőben minél kevesebb alkalommal kelljen voluntarista döntés miatt közös sajnálkozásunkat kifejezni, már a döntés előkészítésében biztosítani kell a népfront részvételét. Azért is, mert amikor az önvizsgálat és az önkritika ideje eljön, ne a leválás ne a mellőzés és a felelősség nem vállalása legyen a párttal szövetségben dolgozó mozgalom magatartása. Érdeke ez a népfrontmozgalomnak is, hogy ne legyen asszisztense a voluntarista döntéseknek. Úgy vélem, ez az egész társadalom számára fontos. — Fontos beszélnünk arról is — folytatta Pozsgay Imre —, a szocialista politikai pluralizmus a szocializmus megújulásának ts az újfajta kibontakozásnak egyik alapfeltétele. A különféle érdekképviseletek, szövetségek részvételével az érdek- de érdekérvényesítés olyan formáját kell megteremteni, amelyben a politikai döntéssel az autonóm állampolgár, önrendelkezésre képes személy félelem nélkül mondhatja el véleményét, tudja megtenni azt, ami a demokráciához nélkülözhetetlen. Nem kockázat nélkül, mert minden döntésnek megvan a maga kockázata, ehhez a népfrontmozgalom teret ad, megfelelő te kibontakozást nyújtó feltételeket teremt. Az idillikusnak hitt és társadalmi béke látszatát fenntartó közmegegyezte, amely egy időben jól szolgálta a konszenzust, konszolidációt, de nem Nyílt szavazás A Hazafias Népfront Országos Tanácsa — 15 ellenszavazattal és 9 tartózkodással — úgy döntött, hogy a személyi kérdésekben nyílt szavazást tart. Az országos tanács egyhangúlag felmentette Pozsgay Imrét főtitkári tisztéből, és megerősítette tagságát az országos tanácsban, és az országos elnökségben. A HNF Országos Tanácsa Huszár Istvánt — két ellenszavazattal és 25 tartózkodással — főtitkárrá választotta. Az ülésen Paskai László bíborost, esztergomi érseket, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökét, a népfront országos tanácsának tagját, az országos elnökségbe választották. Tóth Károlyt, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökét, és Nagy Gyulát, az Evangélikus Egyház püspökelnökét megválasztották az országos tanács és az országos elnökség tagjává. Ezután Pozsgay Imre köszönte meg a bizalmat, a támogatást, és az elismerő szavakat. Majd Huszár István, a népfront főtitkára kért szót: — Köszönöm és kérem bizalmukat, az önökét és azokét a szervezetekét, intézményekét, akiktől ezt a bizalmat kaptam, és köszönöm azoknak a bizalmát is, akik szerte az országban együtt dolgoznak velünk a népfrontmozgalomban. És azok bizalmát is, akiknek vágya a nemzet, a magyar közösség boldogulásának az ügye. Tudom, milyen drága kincs ma a bizalom. Arra törekszem, hogy ezt a drága kincset tovább hasznosítsuk, kamatoztassuk. A népfront főtitkárának szavai után Pozsgay Imre ismertette a pártértekezlet utáni népfrontmozgalmi feladatokat, és egészítette ki az állásfoglalás tervezetét