Magyar Nemzet, 1988. július (51. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-05 / 159. szám

Ira: 1,80 forintMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Kedd 1988. július 5.­­. évf oly 159. szám Huszár István a Hazafias Népfront főtitkára Az Országos Tanács megtárgyalta a pártértekezlet utáni népfrontmozgalmi feladatokat Az országos elnökség iíj tagja Paskai László, Tóth Károly és Nagy Gyula Tiltakozás a romániai falupusztító tervek ellen Tegnap délelőtt a Parlamentben Kállay Gyula elnökletével ülést tartott a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa. Az elnök külön tisztelettel köszöntötte az ülésen megjelent Grósz Károlyt, az MSZMP főtitkárát, miniszterel­nököt, aki moszkvai utazása előtt részt vett az ülés munkájában. Ezt követően a tanácskozás rész­vevői egyperces néma felállással adóztak Timkó Imre görög kato­likus püspök — az országos ta­nács volt tagja — emlékére, aki­nek elhunytéval súlyos veszteség érte a népfrontmozgalmat. Ezt követően javaslatot tett az ülés napirendjére, melyek közül el­sőként személyi kérdések megvi­tatását javasolta. Miután a tanács­kozás részvevői a napirendi pon­tokkal egyetértettek, megadta a szót Grósz Károlynak, politikai cselekvés irányát. A Központi Bizottság nagyon határozott munkaprogramot fo­gadott el, amelyet nyilvánosság­ra hozott, és a parlament múlt heti ülésén egyértelműen for­málta ezt a politikai törekvést, szeretném hangsúlyozni, jó irányban. S a társadalmi szerve­zetekben az elmúlt hetekben ren­dezett viták tanulsága egyértel­műen bizonyítja, hogy testületeik csatlakoznak ahhoz a program­hoz, amely az ország felemelke­dését szolgálja. Igyekeznek ennek személyi feltételeit is megterem­teni. Ennek szervezeti és szemé­lyi konzekvenciái is vannak, az élet ma már nem engedi meg, hogy külön és külön végiggon­doljuk a szervezeti feladatokat, és azokhoz igazítsuk a személyi feltételeket, ma már egyszerre kell ezt a két feladatot elvégez­ni, még akkor is vállalnunk kell ennek kockázatát, ha a felada­tokhoz igazodva, a jövőben gyak­rabban lesz szükség személyi vál­tozásokra, mert egy olyan fel­gyorsult korban élünk, amikor kinek-kinek naponta kell mér­legre tenni m­­nkájának eredmé­nyességét. Nem kizárólag az al­kalmatlanság jelenti majd ezek­nek az alapját, hanem a gyors megújulás igénye követeli ezeket a döntéseket. Ezek ismeretében az elhangzott vitát is természetes­nek tartom. Elég régen dolgozom már politikai munkásként, ahhoz, hogy tisztában legyek azzal: a még leggondosabb személyi dön­tésben is van egy bizonyos koc­kázat, hiszen, aki egyik beosztá­sában kiemelkedő munkát­­vég­zett, nem biztos, hogy a másik­ban képes megbirkózni az új fel­adatokkal. De a kockázati ténye­zőktől függetlenül, döntenünk kell, és azon a gyakorlatunkon kell változtatni; ha felismertük, hogy rosszul döntöttünk, akkor kell hogy legyen erőnk a követ­keztetések levonására is. Mind­annyiunkat különböző tulajdon­ságaink alapján értékelnek és ítélnek meg, különböző adottsá­gainkat minősítik előnynek vagy hátránynak. Ez elősegítheti köz­életünk sokszínűbbé válását, és hiszem, hogy ez óvhat meg ben­nünket a nagyobb tévedésektől. Ki kell alakítani ennek gyakor­latát, és vállalni kell az ezzel já­ró konfliktusokat is, hiszen nem biztos, hogy amit évtizedek alatt elmulasztottunk, azt az egyik napról a másikra képesek va­gyunk pótolni. — Szeretném azt is elmondani — folytatta Grósz Károly —, egyesek szerint a demokrácia fő kritériuma a többes jelölés, és a titkos szavazás. Ebben eltér a véleményem, ezt egy közbenső állapotnak tartom. Azt vallom, ha bárkinek az a véleménye, hogy valaki nem alkalmas a feladata ellátására, akkor azt ne a háttér­ben és titokban mondja meg, ha­nem nyíltan az adott fórum előtt, mert így magasabb fokú a de­mokrácia, és csakis ez lehet fej­lődésünk fő útja. Nem kérem, hogy ebben értsenek velem egyet, csupán azt, hogy fogadják el, hogy ez az én véleményem. Majd így folytatta: — Szeretném azt a meggyőző­désemet kifejezésre juttatni — mondta —, hogy a pártnak és a kormánynak a jövőben még az eddigieknél is jobban kell együtt gondolkodnia és együtt dolgoznia a népfronttal. A közös gondolko­dás és közös döntés módszerei­nek a kimunkálásában Pozsgay Imrénél jobb szakértőt nem tu­dok elképzelni, és ezt nem mon­dom első ízben, hiszen bizonyí­totta ezt már a népfrontmunkában számtalanszor. Az előttünk álló feladat igényli, hogy harmonikus együttműködés legyen a kor­mányzat és az országos tanács között, és ebben a munkakapcso­latban a kormányzati szándékot Pozsgay Imre képviseli majd, és feladata lesz az elnökséggel és az új főtitkárral való együttműkö­dés is. Grósz Károly felszólalása A miniszterelnök köszöntötte az eszmecsere részvevőit és az MSZMP KB nevében kérte az országos tanács tagjait, hogy ér­demei elismerése mellett mentse fel tisztsége alól Pozsgay Imrét, az országos tanács főtitkárát, akit a múlt héten az Országgyű­lés államminiszterré választott meg. A Központi Bizottság dönté­sét a következő szavakkal indo­kolta : — Úgy gondolom, Pozsgay Im­re kiemelkedő politikusi, közéleti tevékenységét nem kell méltat­nom. Aktív közéleti, politikusi munkája nyomán az önök köz­reműködésével az elmúlt eszten­dőkben a népfrontmozgalom a magyar társadalom és a politi­kai közélet meghatározó ténye­zőjévé vált. Pozsgay Imre mű­veltsége, politikai tapasztalata, szervezőkészsége, rendkívüli fo­gékonysága az új iránt, a gond­jaink megoldására irányuló konst­ruktív szemlélete, a politikai nyíltság, ahogy a megoldásra vá­ró kérdésekre ország és világ előtt megoldást keresett, jelentős mér­tékben hozzájárult a magyar po­litikai intézményrendszer meg­újulásához, annak a politikai közgondolkodásnak a kialakítá­sához, mely egyik feltétele, ha úgy tetszik motorja, hajtóereje a kibontakozásnak. Munkája nyo­mán ezen időszak alatt jelentős mértékben növekedett a népfront­mozgalom tekintélye, mind az ország határain belül, mind pe­dig nemzetközi méretekben. Ezért csak a legnagyobb elismeréssel le­het szólni a közéleti tevékenység­ről, amelyet a Hazafias Népfront főtitkáraként végzett. Éppen ez a problémák iránti fogékonysága és a kiút keresésének módja sugall­ta a Központi Bizottságnak azt, hogy Pozsgay Imre nagy tapasz­talatai a kormányzati munka kor­szerűsítésében elengedhetetlenül szükségesek. Önök nyilvánvalóan tudják, hogy egy olyan kormány­zati munkát szeretnénk megho­nosítani, amely megfelel a mai korszerű követelményeknek, a társadalom mai politikai intéz­ményének, olyan kormányzati munkát, amely alkotó módon, kezdeményezően vállal részt a politikai intézményrendszer meg­újításából. Egy olyan, kormány­zati munkát, amely az Ország­­gyűléssel új módon rendezi kap­csolatait, a különböző önszerve­ződések segítségével építi fel a helyi államhatalmi szervezeteket, a hatalmi szervezetekkel együtt munkálkodva és együtt gondol­kodva foglalkozik a társadalom előtt álló feladatokkal. Az el­múlt évek nagy politikai tanul­sága az ugyanis, hogy gazdasági megújulás elképzelhetetlen a köz­­gondolkodás és a politikai intéz­ményrendszer megújítása nélkül. Ebben a munkában szükség van Pozsgay Imre tapasztalatára, s vele egyetértésben a Központi Bizottság támogatásával és jóvá­hagyásával került sor új felada­tának meghatározására. Kérem, segítsék ahhoz hozzá, hogy új munkakörben dolgozzon. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy eltávo­lodik a hazafias népfrontmozga­lomtól, hiszen az országos ta­nácsnak és az elnökségnek tagja marad, ugyanakkor új állami tisztsége lehetőséget ad arra, hogy a kormányzati munka erősítésé­re bekapcsolja a népfrontmoz­galomban felhalmozódott javas­latokat, tapasztalatokat és az önök fórumain megfogalmazódó javaslatok mindinkább beépülje­nek a döntésekbe. Jól tudjuk ugyanis, hogy a megújuláshoz nem mondhatunk le az önök munkája során felhalmozódott hatalmas szellemi tőkéről. Ezért is kérem tisztelettel önöket, hogy mentsék fel Pozsgay Imrét a Ha­zafias Népfront Országos Taná­csa főtitkári tisztsége alól. Ezt követően Grósz Károly elő­terjesztette a Központi Bizott­ság és a társadalmi szervekkel egyetértésben azt a javaslatot, mely szerint kéri az országos ta­nács tagjait, hogy a népfront fő­titkári tisztére válasszák meg Hu­szár Istvánt, aki tagja az orszá­gos tanácsnak, s évek óta ered­ményes munkát végez a népfront­­mozgalomban. — Huszár István nagy politi­kai tapasztalatokkal rendelkezik. Jelölésénél fontos szempont volt, hogy olyan személyre tegyünk javaslatot, aki ismeri a mozga­lom belső életét, szokásait és sza­bályait, aki nyitott a mozgalom­ban meglevő sokszínű szellemi áradatra, progresszív törekvések­re, aki képes megkülönböztetni a mozgalmi életben támogatandó törekvéseket, azoktól, amelyek nem érdemelnek támogatást. Olyan személyre teszünk ajánlást, aki jártas a közéletben, aki kivá­ló politikai kultúrával rendelkez­ve képes bátorítani a mozgalom­ban előforduló megújulási törek­véseket Ezt követően Grósz Károly is­mertette Huszár István politikai pályafutását, eddigi munkahe­lyeit, betöltött tisztségeit és kérte az országos tanács tagjait hogy támogassák megválasztását. Bár — mint hangsúlyozta —, ameny­­nyiben mások nevei is szóba kerülnek, természetesen nem kell elzárkózni jelölésük megvitatá­sától sem. Többes jelölésre csu­pán azért nem került sor, mert a jelenlegi­­ jelölés megfelel az elmúlt évek gyakorlatának és ter­mészetesen a döntés az országos tanács tagjainak a feladata. Meg­győződésünk, hogy Huszár Istvánt eddigi munkája alkalmassá teszi ennek a feladatnak az ellátására. Ezt követően Kállay Gyula megerősítette az elhangzottakat, külön hangsúlyozta, hogy Pozs­gay Imre tevékenysége idején erősödött a népfrontmozgalom politikai jellege, jelentősen növe­kedett az a mozgástér, amelyben a népfront kifejlesztette tevé­kenységét Ezután vita következett a sze­mélyi javaslatokról. A vitában elhangzott javaslatok, vélemények Elsőként Ratkó József költő szólalt fel. Önmagunkat becsül­nénk meg azzal, ha az MSZMP jelöltjét egyik jelöltünknek tarta­nánk — mondta, s javasolta, az országos tanács­­tagjai állítsanak más jelöltet is a főtitkár szemé­lyére.­­ Bihari Mihály egyete­mi tanárt ajánlotta a jelölőlistá­ra fölvenni. Sípos Béla, a pécsi Janus Pannonius Tudományegye­tem egyetemi docense titkos sza­vazást kért, s társelnöki funkció­ba javasolta dr. Márton Jánost. Kérte az országos tanács tagjait, foglaljanak állást a pusztulásra ítélt romániai falvak megsemmi­sítése ellen. Dr. Mándi Barnabás, orvos, szintén a valódi választá­si lehetőség mellett emelt szót. Ő a lapokból értesült arról, kit ajánlanak a HNF főtitkárának. Nem Huszár István személye el­len van kifogása, de azzal nem tud egyetérteni, ha­nem demokrati­kus keretek között megy végbe egy fontos tisztség betöltésének eldöntése. Az ő javaslata az volt: ne válasszanak most főtitkárt, hanem alakuljon jelölőbizottság, s szeptemberben döntsék el meg­fontolt vizsgálódás után, ki a leg­alkalmasabb e posztra. Czine Mihály irodalomtörté­nész viszont az alternatívák mel­lőzését kérte ezúttal, hiszen — mint mondta — Huszár István már Pozsgay Imre jelenléte előtt képviselte a népfrontgondolatot. Szabó Kálmán tanszékvezető egyetemi tanár, ehhez a véle­ményhez csatlakozott, hangsú­lyozva: ne válasszanak ötletsze­rűen embereket, pusztán a többes jelölés kedvéért, hiszen a jelölte­ket hozhatják igazán kellemet­len helyzetbe konzultáció nélkül. Ő egyébként titkos szavazást tar­tott indokoltnak annak eldönté­sére, hogy többes jelölést óhajt-e az országos tanács. Pásztor Béla veresegyházi tanácselnök pedig azzal érvelt az ajánlott főtitkár mellett, ha bizalommal vagyunk a kormány vezetője iránt, aki előterjesztette a jelöltet, e biza­lomnak meg kell nyilvánulnia a jelölt elfogadásában. Az előterjesztést követő vitát Grósz Károly foglalta össze. CSM. Harmonikus együttműködést a­ kormányzat és a népfront között Szeretném megköszönni önök­nek ezt a hasznos és konstruktív munkát — kezdte válaszát Grósz Károly —, amely valamennyiünk számára újabb tanulságokkal szolgált, és egyre inkább elmé­lyülő közéletiségről tanúskod­nak. Szeretném azonban ismétel­ten hangsúlyozni, a jelölés gon­dos előkészítés után történt, s en­nek során egy pillanatig sem hit­tük, hogy e megbeszélések során nem lehet a mienknél jobb ja­vaslatot tenni, persze tisztában vagyunk azzal is, hogy minden személyi döntésben van bizonyos kockázat. El kell azonban gon­dolkodnunk azon, hogy az elmúlt időszakokban bevált jelölési mód­jainkat miként lehetne továbbfej­leszteni, és ha igény van rá —é s ezt ez a vita is igazolta —, ki kell dolgozni a többes jelölés módszereit is, ez a munka az or­szágos tanács feladata. Mi az el­múlt időszakban minden esetben tiszteletben tartottuk a választott testületeknek azt a jogát, hogy maguk is tegyenek javaslatot a jelöltekre, a Központi Bizottság ugyanis nem vindikálja magának azt a jogot, hogy mások nevében is döntsön. Ugyanakkor élt azzal a jogával és kötelezettségével, amit egy kormányzópártnak a hatalom szervezésében be kell töltenie, ezzel természetesen nem sértjük a testületi önállóságot, sőt annak bővítésére törekszünk. A pártértekezlet az elmúlt időszak­ban ország-világ előtt nyilváno­san megfogalmazta a munka, a Pozsgay Imre: A népfrontmozgalmat is nyilvánosabbá kell tenni — Úgy vélem, időszerű lenne — ez már az elnökség ülésén szó­ba került —, ha a népfront moz­galom saját kezdeményezésére áttekintené az elmúlt évek moz­galmi tapasztalatait, az önálló­ságból és a politikai reformból következő feladatait és erre a célra munkabizottságot kérnek fel a feladat elvégzésére. Javas­lom az országos tanácsnak, hogy Huszár Istvánt, az országos ta­nács főtitkárát bízzák meg e munkabizottság vezetésével. — Miként a Központi Bizott­ság legutóbbi üléséről értesülhet­tek, az MSZMP elhatározta, hogy egy szigorú önvizsgálatot tart az elmúlt három évtized, ha szüksé­ges négy-négy fél évtized tanul­ságainak összegzésére mélyre­ható elemzéssel és a valóságnak megfelelő következtetésekkel fel­tárja eddigi tapasztalatainkat és e munka eredményeként javas­latot tesz a párt új programjának a XIV. kongresszus eszmei mon­danivalójára. A Központi Bi­zottság döntése értelmében ezt a feladatot nekem kell irányítani de megítélésem szerint e feladat megoldásában jó együttműködés alakulhat ki a népfront új főtit­kárával és a népfrontmozgalom­mal. Elkerülhetetlenül fontos ezt a munkát jól elvégezni, a nép­frontban kezdett tapasztalataink alapján magam is vallom, hogy a mozgalomban is el kell végezni ezt a feladatot. Kun Majd így folytatta: — A pártértekezlet a legna­gyobb nyilvánosság előtt zajlott, miként azt is tapasztalhatják, a Központi Bizottság az egész közvélemény előtt vállalja ezt a nyilvánosságot de ez első komoly kérdés a népfrontmozgalommal kapcsolatban. Ha a párt a nyil­vánosság bevonásával kívánja politikai szerepét betölteni a tár­sadalomban, ennek alapján a népfrontnak is az eddigieknél nyilvánosabbá kell tennie a sa­ját mozgalmát és a mozgalomnak tovább kell tágítania az eddigi kereteket. Ha a társadalom ak­tivitásának színtere akar lenni. Úgy hiszem ez nagyon fontos kö­vetelmény, amelynek eleget kell tenni akkor, hogy a népfront­mozgalom az eddigi kivívott he­lyét, szerepét ne csak őrizhesse, hanem tovább is növelhesse a magyar társadalomban. Ezzel függ össze az a kérdés is, hogy milyen módon, milyen időszak­ban kapcsolódjon be a népfront­mozgalom az országot, annak sor­sát és jövőjét érintő politikai kér­dések előkészítésébe. Ez elvi, po­litikai jelentőségű kérdés, össze­függ azzal a történelmi tapasz­talattal, hogy a népfront meggyő­ződéssel és minden alapvető kér­désben támogatással fogadta a párt kezdeményezéseit­­e a párt politikáját Ennek során időnként a párt hibáit is támogatásban ré­szesítette. Jól tudom, hogy ez rendre kritikai folyamatban és utólagos tapasztalatként szokott napvilágra kerülni, ám hogy a jövőben minél kevesebb alkalom­mal kelljen voluntarista döntés miatt közös sajnálkozásunkat ki­fejezni, már a döntés előkészíté­sében biztosítani kell a népfront részvételét. Azért is, mert ami­kor az önvizsgálat és az önkriti­ka ideje eljön, ne a leválás ne a mellőzés és a felelősség nem vállalása legyen a párttal szövet­ségben dolgozó mozgalom maga­tartása. Érdeke ez a népfront­­mozgalomnak is, hogy ne legyen asszisztense a voluntarista dön­téseknek. Úgy vélem, ez az egész társadalom számára fontos. — Fontos beszélnünk arról is — folytatta Pozsgay Imre —, a szocialista politikai pluralizmus a szocializmus megújulásának ts az újfajta kibontakozásnak egyik alapfeltétele. A különféle érdek­­képviseletek, szövetségek részvé­telével az érdek- de érdekérvé­nyesítés olyan formáját kell meg­teremteni, amelyben a politikai döntéssel az autonóm állampol­gár, önrendelkezésre képes sze­mély félelem nélkül mondhatja el véleményét, tudja megtenni azt, ami a demokráciához nélkü­lözhetetlen. Nem kockázat nélkül, mert minden döntésnek megvan a maga kockázata, ehhez a nép­frontmozgalom teret ad, megfe­lelő te kibontakozást nyújtó fel­tételeket teremt. Az idillikusnak hitt és társadalmi béke látszatát fenntartó közmegegyezte, amely egy időben jól szolgálta a kon­szenzust, konszolidációt, de nem Nyíl­t szavazás A Hazafias Népfront Országos Tanácsa — 15 ellenszavazattal és 9 tartózkodással — úgy döntött, hogy a személyi kérdésekben nyílt szavazást tart. Az országos tanács egyhangúlag felmentette Pozsgay Imrét főtitkári tisztéből, és megerősítette tagságát az or­szágos tanácsban, és az országos elnökségben. A HNF Országos Tanácsa Huszár Istvánt — két el­lenszavazattal és 25 tartózkodás­sal — főtitkárrá választotta. Az ülésen Paskai László bíborost, esztergomi érseket, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökét, a népfront országos tanácsának tagját, az országos elnökségbe vá­lasztották. Tóth Károlyt, a Ma­gyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökét, és Nagy Gyulát, az Evangélikus Egy­ház püspökelnökét megválasztot­ták az országos tanács és az or­szágos elnökség tagjává. Ezután Pozsgay Imre köszönte meg a bizalmat, a támogatást, és az elismerő szavakat. Majd Huszár István, a nép­front főtitkára kért szót: — Köszönöm és kérem bizal­mukat, az önökét és azokét a szervezetekét, intézményekét, akiktől ezt a bizalmat kaptam, és köszönöm azoknak a bizalmát is, akik szerte az országban együtt dolgoznak velünk a népfront­mozgalomban. És azok bizalmát is, akiknek vágya a nemzet, a magyar közösség boldogulásának az ügye. Tudom, milyen drága kincs ma a bizalom. Arra törek­szem, hogy ezt a drága kincset tovább hasznosítsuk, kamatoztas­suk. A népfront főtitkárának sza­vai után Pozsgay Imre ismertet­te a pártértekezlet utáni nép­frontmozgalmi feladatokat, és egészítette ki az állásfoglalás ter­vezetét

Next