Magyar Nemzet, 1988. augusztus (51. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
Szombat, 1988. augusztus 20. A hiba az Ön készülékében van... Áremelés a Fiskális utcában Egy hét leforgása alatt most szólunk negyedszerre a Videoton Elektronikai Vállalatbejelentéséről, néhány tévékészüléknek, rádiónak, hangfalnak az áremeléséről. Megér ennyit pár száz forintos drágulásának ügye? Hiszen, hetente találkozunk hasonló hírrel, a hazai gyártású tartós fogyasztási cikkek csaknem mindegyike új számokat tartalmazó táblácskával kerül a kirakatba. A Videoton helyzete talán mégis többet árul el a hazai gazdasági környezetről. Jó tudni: a vállalat még egy évvel ezelőtt is azt tervezte, hogy leszorítja egyes készülékei árát, a bűvös húszezer forint alá. S lám, alig tizenkét hónappal később éppen ellenkező előjelű változás tanúi lehetünk. Ennyire elszámolták volna magukat? Egy darab sem jött... — Az új adórendszerre, a termelői árak mérséklődésére számítva, reálisan számoltunk a múlt évben. S hogy mégis a csökkenésből emelés lett három televíziótípus esetében, az kizárólag a gyárkapun kívüli hatásoknaktudható be — válaszolja Kázsmér János vezérigazgató. — Már az első negyedévben látható volt, hogy az ígérettől eltérő árstruktúra alakul ki a gazdaságban. Az alapanyagok drágulása miatt szinte hetek alatt eltűntek a maradék tartalékaink is, árat kellett hát emelnünk. A kormányzat kérésére halasztottuk későbbre — áprilisról augusztusra — a lépés megtételét. Mivel számoltak ennél a vállalatnál egy évvel ezelőtt? Hogyan hihették, hogy képesek meghatározó mértékben önköltséget csökkenteni ? Annyi bizonyos: fölépítettek egy új gyárat a gyárkapun belül. Elkészült az az üzem, amelyikben a nagyobb részt japán gépekből álló szerelő-, mérő-, ellenőrző- és számítógépek vezérelte automatikák mindent tudnak, amit a televíziógyártás mai színvonalántudni érdemes. Ezenkívül a lengyel Poliolor gyár tavaly arra tett ígéretet, hogy a magyar dollárhozzájárulással épült képcsőgyártó üzemből kisméretű, modern és olcsó termékeket is küld a Videotonnak. — Miből mi lett igaz 1988-ban? — A televíziógyártás technikai rekonstrukciója a végéhez közeledik, az olcsóbban gyártás egyik feltétele szerintem ezzel teljesült is — hangzik a vezérigazgató válasza. — A kis lépcsőből azonban egy darabot sem láttunk, viszont arra van esély, hogy varsói partnerünk emelni akarja még a hagyományos termékeinek is az árát... — De még nem tette. És az elektronikai alkatrészek sem lettek drágábbak a világpiacon. Mi indokolta a Videoton áremelését? — Bennünket nem az elektronikai alkatrészek hoztak igen kellemetlen helyzetbe, hanem az év eleje óta többször és drasztikusan megdrágult egyszerűbb anyagok. A faáru 40 százalékkal kerül többe, mint januárban. Márpedig nagy mennyiségben használunk fel belőle készülékeinkhez. Hasonló a helyzet a műanyaggal és a papírral is. A Videoton itthon bizonyára el tudja ismertetni a piaccal az emelést Mint mondják, most érik utól a belföldi versenytársnak, az Orionnak az árait. Ám a fehérvári gyár bővíteni akarja tőkés exportját, s mielőbb gyártani fogják a Thomson márkanevű licenc-készülékeket Talán csak az nem lesz mindegy, hogy meddig és mennyit lehet „beépíteni” a formatervezett fadobozokba, a magyar háttéripar drágulásából. — Áraink a nyugati piacon reálisak — mondja Kázsmér János — pozícióinkat nem befolyásolják. 1988-ban 30 millió dollár értékben exportálunk televíziókat, szórakoztató elektronikai berendezéseket A Thomson termékekből például évi 80 ezer eladását tervezzük már az első időszakban. A televíziókat még egy-két éve is öt-hat százalék nyereséggel gyártottuk. Az idén ez 0,3 százalékra zsugorodott néhány központi döntés hatására. Például január elsején termelői árainkat 10 százalékkal csökkentettük. Az anyag- és termelési költségek azonban nem mérséklődtek, sőt, tavasz óta is látványosan emelkedtek. Mi most jóformán csak azt tudjuk megakadályozni, hogy e termékcsoport nyereségtartalma ne csökkenjen tovább. Drága döntés Úgy tetszik a türelmesség áldozata lett a székesfehérvári gyár, hiszen várt az áremeléssel, és alighanem rossz lélektani pillanatban kapott engedélyt terve megvalósítására. Akkor, amikor idegesebben reagál a lakosság az ilyen intézkedésekre. Ingerültebben, ugyanakkor nyitott szemmel járnak az emberek, s látják: a magánforgalomban nem lebecsülendő arányban érkezik külföldi televízió az országba. Egy műszaki bizományi áruházi szakember, elektronikához értő mérnök kérésünkre gondolatban el is helyezi a polcon ezeket a portékákat. Föllapozza hozzá a vámtáblázatot, s mondja: mindennel együtt körülbelül 30 ezer forintból behozza az utazó a kinti jó közepes, de itthoni mérce szerint tökéletes minőségű televíziót. Ha a család „importálja" külföldi útja során a tévét, akkor még olcsóbb a beszerzés. Tegyük hozzá: nem mai évjáratú, nem a legdivatosabb gyártmányt veszi meg ilyenkor a turista. Elvégre a „régieket” olcsóbban kínálják, mint két-három évvel korábban. Hogy miért? A választ a honi tévégyártók — mint a diákok, akik bebiflázták a tankönyvet a vizsgára — fújják hibátlanul. A fehérvári érvek szó szerint azonosak az Orionban hallottakkal, ez utóbbi gyárban Czirinkó József vezérigazgató megállapításait jegyezhettük le. — Nyugaton a kereskedelem általában 40—50 százalékos haszonkulcsot használva értékesíti a televíziókat, s amikor már kezd kimenni a divatból valamelyik típus, akkor van miből kedvezményeket adni. Hol van Magyarországon ilyen árstruktúra, s ilyen üzleti gyakorlat? A Videoton áremelésének látszólag az Orion a haszonélvezője. Ám kiderült, a Videoton is, az Orion is ugyanabból a tányérból kénytelen enni: nem mehet más háttéripari gyártóhoz, importszállítóhoz egyik sem. Nincs például kétféle képcső. De nincs több ellenállást, kondenzátort vagy integrált áramkört gyártó cég hazánkban. A szocialista import — a képcsőhöz hasonlóan — ezekből is teljesen bizonytalan. , A közös koszton lévő gyárakban jól tudják a szakma nagy tévedését: hiába ágáltak ellene, a magyar képcsőgyártást a hetvenes években mégis megszüntette a kormányzat. A döntés kapcsán a KGST-szakosodást emlegették. Most ismét dönteni kell: legyen-e saját gyártás, vagy fogadjuk el a lengyel, illetve — újabban — a csehszlovák ajánlatot, szálljunk be most ottani fejlesztésekbe dollárral, s fizetségképp kapunk majd egyszer a termékeikből. A hazai gyártás mellett a Tungsram hozzáértése, vállalkozókedve szól, ellene talán csak az, hogy ma még nem látszik biztonságosnak a nagy sorozatú értékesítés. Védett hiány A képcsőügy egy-két év múlva válik árkérdéssé , a nyomtatott áramköri lapok három legnagyobb hazai gyártója a minap egyszerre küldte el egyeztetett áremelésükről a leveleket a tévégyártóknak. — Így jár a sor végén álló végtermékgyártó, legyen az az Orion,vagy a Videoton — kommentálja Czirinkó József. — A közvélemény, a lakosság például nem veszi észre, ha a faanyagok, a papír, a műanyagok vagy egyéb alkatrészek beszállítói árat emelnek felénk. Ekkor csak a mi zsebünkbe nyúlnak bele. Az elmúlt időszakban nekünk is foglalkozni kellett azzal, hogy ha egy újabb kormányzati döntés hatására tovább drágul a termelésünk, akkor azt már mi sem tudjuk lenyelni, kénytelenek leszünk a Videotonhoz hasonlóan mi is tovább hárítani. A lakosságra. Az Orion árpolitikája is tartalmaz persze emelésszerű elemeket. A régebbi készüléktípusokat nem adják többért, de az újak árának kialakításánál — így fogalmaznak — az azonos paraméterű import készülékek ára alatt hozzák forgalomba, továbbra is három év garanciával. — Az rendjén van, hogy növelik a választékot és versenyre serkentik a hazai üzemeket — mondja az Orion vezérigazgatója . Ám, ha már kialakított a korábbi iparpolitika egy komoly gyártóbázist, akkor nem éppen szerencsés a túlzott importtal azt gyöngíteni. Itt kéne védővámokat alkalmazni. Minálunk arra az alkatrészimportra tesznek rá súlyos vámot, amelyik szinte elengedhetetlen a jó minőségű és biztonságos hazai gyártáshoz. Miért nem lehet versenyhelyzetbe hozni a belföldi háttéripart? S miért lesz mesterségesen sokkal drágább a nyugati lépcső akkor, amikor egyszerűen a napi termelést veszélyezteti a szocialista partner szállítási pontatlansága? Az Orion tehát nem emel árat jelenleg, a Videoton azonban drágábban kínálja egyik-másikportékáját. Melyik cselekszik helyesen, melyik cég döntését pártfogolja a kormányzat, pontosabban az Országos Árhivatal? — Versenyhelyzetben, annak tudatában, hogy telített a piac, hozta meg áremelési döntését a fehérvári vállalat — érvel Sárközi György főosztályvezető. — Eddig képes volt kigazdálkodni a begyűrűződő alapanyagár-emelkedést, most már nincs hozzá tartaléka. A hazai gyártmányú készülékek árai sokáig az importált részegységek összeszerelési értékét fejezték ki, ám azóta a saját fejlesztés, a saját műszaki tartalom alapvetően megnövelte a termékek használati értékét, javította a minőségüket — ezt is jó, ha kifejezik az árak ... ... Ám ezúttal mintha nem a műszaki színvonal változását juttatnák kifejezésre az átfestett ártáblák. Sokkal inkább egy mechanizmusnak, az inflációs spirál működésének jelképe a drágább végtermék. A tévégyár leginkább áldozata a kényszerű döntésének. De valahogy előre sejthették ezt a különös állapotot a székesfehérváriak, mert — talán figyelmeztetőül — a gyár melletti utcának találó nevet adtak. Jobbról is, balról is megannyi táblán ez áll: Fiskális utca... Vajon hová vezet? GergelyLászló FELJELENTÉS Dr. K. úr megelégelte. Hosszú ideig tűrte ő is fegyelmezett alattvalóként az élet kisebb-nagyobb megpróbáltatásait a közérttől a zsúfolt SZTK-n és a használhatatlan telefonon át az éppen aktuális forintleértékelésig, mígnem egyszercsak megelégelte. Ki tudja, mi lehetett az oka, hogy éppen egy osztrák import alsónemű váltotta ki a végső haragját, ara tény: a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet (Kermi) a silány, használhatatlan, bóvli árusításának megtiltásáról szóló közleményére hivatkozva fogta magát és feljelentést tett a Fővárosi Főügyészségen ismeretlen tettes ellen. A tettes persze csak dr. K. úr számára ismeretlen, hiszen a nyomozó szervek könnyedén megállapíthatnák — lám, olykor haszna is van annak, hogy a külkereskedelmet át- és átszövi a bürokrácia —, hogy ki is volt az, aki döntött az elszíneződő, formáját vesztő, minőséghibás, osztályba nem sorolható gatyák megvásárlásáról, s ki az, aki a devizaszűkös időkben ilyesmire pocsékolta az oly kevés kemény valutát. Feljelentésében dr. K. úr vélte, ilyen esetekben a reform célkitűzéseinek a közvélemény előtti érthetetlen megcsúfolásáról van szó, s így a kivizsgálással példát kellene statuálni, hogy az elkövető felelősségre vonásával a nyilvánosság előtt is megnyugtatóan ellenőrizhető legyen külkereskedelmünk alkalmassága, felelőssége. Kik, miért és kiknek az érdekében kötnek ilyen üzleteket, kérdezte K. úr az ügyészségnek címzett feljelentésében. Dr. K. úr most megtisztelt azzal, hogy elküldte nekem az ügyiratok másolatát, s arra kért, kísérjem figyelemmel a további eseményeket. Be kell vallanom, többszöri elolvasás után egyre komorabb gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Mert képzeljük csak el, ha egy mosásban elszíneződő kisnadrág ekkora indulatot képes kiváltani egy állampolgárból, mi lesz ha valaki a formájukat vesztett tervek sorsáról gondolkodik el? S mi lesz, ha megint más valaki az iparpolitikát találja minőséghibásnak, ha a beruházásokról vélekedik úgy, hogy azok osztályba nem sorolhatók? Mi lesz ha valaki megkérdezi, hol kell feljelentést tenni elszabott gazdaságpolitikai koncepció árusításában vétkes ismeretlen — vagy éppenséggel nagyon is ismert — tettesek ellen? Hol van az a Társadalmi Minőségellenőrző Intézet (Tármi), amely verdiktet mondhatna be nem tartott ígéretekről, s elrendelhetné azok visszavásárlását, s a vevők kártalanítását? Hová vezetne mindez? Teljes mértékben helyeslem tehát, hogy a feljelentés címzettje több mint két hónap eltelte után mindössze arról értesítette dr. K.-t, hogy ügyét illetékesség okából áttették... Kedves dr. K. úr, önnek is be kell látnia, ha példája iskolát teremt, és minden magyar állampolgár, aki úgy érzi hogy őt magát, családját, szűkebb vagy tágabb környezetét, az országot sérelem érte, s ez okból az ismeretlen vagy ismert tettes ellen feljelentést tesz, akkor itt semmi másra nem marad papír. Sem. Weyer Béla Magyar Nemzet A Magyar Nemzet megkérdezte: Van-e kenyér az új Ünnep előtti rituáléinkhoz mármár hozzátartozik a hosszas sorbaállás friss kenyérért. Nem volt ez másként ezúttal sem. Pénteken délután a Fővárosi Tanács ünnepi ügyeletén Kékedi Tibor kereskedelmi főosztályvezető-helyettestől érdeklődtünk: van-e kenyér az új kenyér ünnepén? — Információink szerint van. Pénteken összesen ötszáztizenhat tonnát szállítottak a fővárosi üzletekbe, ennek harminc százaléka, mintegy száz-százhúsz tonna előfűtésben, még csütörtökön készült el. De hát érthetően a vevők ezt nem szeretik, és sok helyen a frissre vártak. Feszültség volt a Sugár környékén, Kőbánya-Újhegyen és dél körül a Déli ABC-nél. Ezeken a helyeken pótolták a friss szállításból az igényeket. Harminc tonnányit vittek a tartalékból, s még maradt tíz tonna. Ezenkívül van kenyér ünnepén? úgynevezett melegüzemi kapacitás: ahol már elfogyott volna a kenyér, vagy nem veszik az elősütöttet, oda egészen frisset tudnak vinni. — Hol van ez a készenlét? — A Fővárosi Sütőipari Vállalat Prielle Kornélia utcai telephelyén, de tudomásom szerint másutt is fölkészültek. A Fővárosi Sütőipari Vállalat ügyelőjén Süle Balázs termelési osztályvezetőtől érdeklődtünk: hogyan készültek, föl az ünnep előtti rohamra? — Mi más számokkal dolgozunk, mint a Fővárosi Tanács, mert a mi adatainkból le kell vonni azt a mennyiséget, amit a vendéglátóiparnak szállítunk, viszont hozzá kell adni az általuk vidékről rendelt kontingenst. Az ünnep előtti egyeztető tárgyaláson 528,9 tonnára kaptunk rendelést, ehhez még negyven tonnát szállítottunk pénteken délutánig a tartalékból. Befűtöttük a Prielle Kornélia utcai kemencéiket is, s ha a meglevő tartalék tetemes mennyisége, mondjuk a kétharmada elfogyna, akkor pillanatokon belül sütünk. — Mi a helyzet az ünnepeken pékárut eladó vendéglátó helyekkel? — Ők is megkapták már a szokásosnál valamivel nagyobb szállítmányt, friss kenyeret, péksüteményt legközelebb augusztus 21-én sütünk majd. Ebből kap az öt nyitva tartó élelmiszeráruház. — Nem tart-e attól, hogy hétfőn sok üzletben csütörtöki, pénteki kenyeret fognak árulni? — Bár ilyesmi megeshet, de kizártnak tartom. Hiszen a boltok zöme két napi zárva tartás után nyit ki újra, s ilyenkor már nem lehet eladni öreg árut. Az, hogy az ünnep előtt kiszállított mennyiségből mennyi marad meg, az csak hétfőn, kedden derül ki, de föltétlenül szükség van erre a "szelepre" a lakosság biztonságos ellátásához. Masvaj „Semmi sem úgy jó, ahogy van” Kilényi Géza arról, hogy milyen egy modern alkotmány, mi nem kizárólagos burzsoá tulajdon és miért hibás a sandaság feltételezése A magyar alkotmány azt a kétes dicsőséget mondhatja magáénak, hogy a szocialista országok hatályos alaptörvényei között ő a rangidős. Annak a korszaknak, világ- és hatalomfelfogásnak a szülötte, amely lényege tömören így foglalható össze: „mindent deklarálni — semmit sem garantálni”. Új alkotmány megalkotását régóta sürgetik már a közjog szakértői és a demokratikusabb társadalom létrejöttében reménykedő polgárok egyaránt Hol tart ma az új alkotmány előkészítése, s egyáltalán milyen szerepet játszhat egy alkotmány a XX. század végének Magyarországán a társadalom sokak által hangoztatott és sokak által halaszthatatlannak érzett átalakításában? — erről kérdeztem dr. Kilényi Gézát az Akadémia államtudományi kutatások programirodájának vezetőjét. Betöltötte szerepét — Az alkotmány felülvizsgálata négy szinten folyik. Kiküldött egy bizottságot a párt Központi Bizottsága a jogi szabályozás politikai összefüggéseinek tanulmányozására. Képviselőkből is alakult egy csoport az Országgyűlés megbízásából. Életre hívtak tíz munkabizottságot, amelynek tagjai résztémaként tekintik át a hazai és a nemzetközi irodalmat, és fogalmaznak meg ajánlásokat. Végül született egy tudományos munkabizottság az igazságügyminiszter elnökletével, amelynek a munkabizottságok vezetői, valamint a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész a tagjai. A munkabizottságok semmiféle „ukázt" nem kaptak, teljesen szabadon alakíthatják ki véleményüket. Három hónap áll rendelkezésükre, ami azért nem irreális határidő, mert két éve szisztematikusan foglalkoznak a továbbfejlesztés elméleti kérdéseivel, számtalan tanulmány készült már el, s lefordíttatták az európai országok alkotmányait, párttörvényeit. A szolgai másolás nem lehet cél, de feltalálnunk sem kell semmit; az értelmes szabályozási megoldásokat, akárhol is születtek, át kell vennünk, ha illeszkednek a törekvéseinkhez, és alkalmazhatók a hazai viszonyokra. A kodifikációs bizottság a munkabizottságok javaslatai alapján egy hónap alatt dolgozza ki a szabályozási koncepciót, amit az" említett két bizottság megvitat A tervek szerint jövő év végére készül el az új alkotmány szövegének tervezete. Az 1949-es alkotmány elavultságát ma már aligha vitatja bárki is, mégis érdemes szólni azokról a körülményekről, amelyek sürgetővé teszik a felülvizsgálatát. — Nem nyelvbotlás, hogy következetesen új alkotmányról beszélek. Igaz, még nem született erről politikai állásfoglalás, de kutatóként az a határozott véleményem, hogy nem a régi alkotmány toldozgatására, hanem attól szerkezetében, koncepciójában lényegesen különböző alaptörvényre van szükség. Távol álljon tőlem, hogy pocskondiázzam a 49-es szöveget, a maga korában megvolt a jelentősége, hiszen megteremtette a szocialista államszervezet alapjait Mivel nem voltak szabályozási tapasztalataink, a többi szocialista országgal együtt, a sztálini alkotmányt másoltuk, s tekintettük egyedül üdvözítő mintának. Ma már tudjuk, hogy nem ez az egyetlen lehetséges és nem is a legjobb szocialista államszervezeti modell. Akkor sajnálatos módon burzsoá Címkét ragasztottak olyan jogintézményekre, alkotmányos rendezőelvekre, amelyek korántsem tapadnak szorosan valamelyik társadalmi rendszerhez, hanem az embe- I riség egyetemes kultúrkincséhez ■ tartoznak. A törvényesség, az al- l kotmányosság, vagy például a közigazgatási bíróság, az alkot- .. mánybíróság nem a burzsoázia kizárólagos tulajdona, helyük van a szocialista rendszerben is. A 49-es alotmány betöltötte szerepét. Azóta minden megváltozott: az osztály- és termelési viszonyok, a hatalomgyakorlásról vallott felfogásunk. Ennek tükröződnie kell az alkotmányban. — A hatályos alkotmánnyal szemben az egyik fő kifogás, hogy általánosságokat tartalmaz. Milyen kívánalmaknak kell megfelelnie véleménye szerint az új alkotmánynak? * — Nem lebeghet az elvont deklarációk szintjén, sokkal konkrétabbnak kell lennie, jogokat és kötelezettségeket kell adnia és garantálnia. Egy példa: a személyi szabadságról a magyar alkotmányban egy fél mondat található. Az olasz alaptörvény több szakaszt szentel a személyi szabadság védelmének, vagyis nem a végrehajtási szabályok, hanem maga az alkotmány ad az állampolgárnak közvetlenül érvényesíthető jogokat. A gyülekezési jogról a magyar alkotmány csupán más állampolgári jogokkal együtt emlékezik meg, s törvényi szabályozására más fontos elfoglaltságaink miatt nem jutott idő. A politikai berendezkedés olyan volt, hogy a spontán gyűléseknek nem volt létjogosultságuk. A legutóbbi hónapok békés tüntetései igazolták, hogy az állampolgárok érettek e jogok gyakorlására, hiszen az erdélyi vagy a nagymarosi megmozdulás alkalmával is példás fegyelmezettségről, önuralomról tettek tanúbizonyságot Az absztrakt deklaráció szintjéről le kell tehát szállnunk a konkrét szabályozás szintjére. Az állampolgároknak nem jogaik és kötelességeik ünnepélyes deklarálására van szükségük, hanem alkotmányos garantálására. Nesze semmi, fogd meg jól ! Megoszlanak a vélemények arról, mit kell tartalmaznia feltétlenül egy alkotmánynak és mi kerülhet törvényekbe. A mai alkotmányra az jellemző, hogy sok minden hiányzik belőle, ami egy civilizált ország alkotmányából nem hiányozhat. Az ártatlanság vélelme például alapvető jelentőségű elv; a jogrendszerünkből nem hiányzik, de az alkotmányból igen. De említhetem a jogszabályok visszamenőleges hatályba léptetésének tilalmát, amelynek megsértése nálunk a legutóbbi időkig rendszeresen megesett Civilizált országban ez elképzelhetetlen. Damoklész kardjaként nem lebeghet a polgárok feje felett az a lehetőség, hogy egy ma törvényes magatartást holnap jogellenesnek nyilvánítanak, s ezért visszamenőleg hátrány éri őket A másik jellemzője a mi alkotmányunknak, amit már említettem, hogy egy sor alapkérdést „nesze semmi, fogd meg jól" alapon tartalmaz. Nem feneketlen zsák az alkotmány, de lényeges dolgok nem maradhatnak ki belőle. Deklarálja például a magánlakás sérthetetlenségét miközben egy tanácsi tisztviselő minden külön határozat nélkül jogosult belépni a nap bármely szakában a polgár nyaralójába, ellenőrizni, nem adta-e bérbe valakinek. A rendőr is megteheti, hogy az igazolványát felmutatva ellenőrzi, azok laknak-e egy lakásban, akik oda be vannak jelentve. Ha ez a magánlakás sérthetetlenségének biztosítása, akkor ez egyfabatkát sem ér. Ha van alkotmánybíróság, ilyesmi nem fordulhat elő. Az alkotmány megalkotása jó esetben is másfél-két év múlva várható. Közben egy sor alkotmányos jelentőségű kérdésről törvény készül. Nem lehetett volna a sorrendet felcserélni? Így az a veszély fenyeget, hogy a pillanatnyi politikai erőviszonyokat, felfogást rögzíti a megalkotandó törvény, amely nem egyezik majd az alkotmány szellemével. Vagyis úgy járhatunk, mint a sajtótörvénnyel, amely bevallottan az addigi gyakorlatot akarta törvényi formába önteni, ezért megszületése után azonnal felvetődött egy másik törvény megalkotásának szükségessége. Ezekkel a törvényekkel nem lehet tovább várni. A jogalkotásról szólót is idesorolom már, a soron levők közül pedig említhetem az egyesülési és gyülekezési jog, a lelkiismereti szabadság, a nemzetiségi viszonyok vagy a népszavazás szabályozását, a választójogi törvény reformját, a közigazgatási és alkotmánybíróság felállítását. Legfontosabb rendelkezéseiknek azonban bele kell majd kerülniük az új alkotmányba. Alapvető szemléleti változásra van szükség abban, hogyan viszonyulunk bizonyos alapvető állampolgári jogokhoz. Évtizedeken át minden alulról jövő kezdeményezést gyanakvással fogadtunk, sandaságot véltünk benne felfedezni. El kell felejtenünk a sandaság feltételezését és természetesnek kell tekintenünk, hogy az alulról jövő kezdeményezéseknek tág teret adunk. Veszélyes kompromisszumok — A gyülekezési törvénytervezet ugyanakkor tartalmaz olyan általános klauzulákat, amelyeket ön is kifogásolt a 49-es alkotmány kapcsán. Ezeket, ahogy ön is mondta, a mindenkori hatalom úgy értelmezheti, ahogy akarja. — Harci kérdés, hogy mit tartalmaznak ezek a törvények. Azok, akik félnek, akik a sandaságot vélelmezik, nem álltak félre. Meg kell harcolni azért, hogy az említett két szabadságjogot szabályozó törvénybe olyan rendelkezések kerüljenek, amelyek összhangban állnak a tervezett alkotmánnyal. Veszélyes volna olyan kompromisszumos jogszabályokat hozni, amelyeket másfél év múlva módosítani kellene. Jön a vezetője a tíz munkabizottság közül az országgyűléssel, Elnöki Tanáccsal, alkotmánybírósággal foglalkozónak. Mondana néhány példát arra, hogyan is képzelik el az államszervezet átalakítását? — Az országgyűlés hosszú időn keresztül önmaga karikatúrája volt El kell foglalnia a helyét az államszervezet csúcsán. Ma az alkotmány minimum két ülés megtartását írja elő. Vannak nyugati országok is, ahol két ülésszak van egy évben, csakhogy ott egy ülésszak négy-öt hónapig is eltart Legalább négyre fel kell emelni az ülésszakok számát időtartamukat pedig nyitva hagyni, tartsanak addig, amíg a teendők indokolják. Az Elnöki Tanács helyettesítő jogkörének korlátozásával várhatóan jóval több törvény kerül a parlament elé, ezért meg kell vizsgálni a képviselők bizonyos részének függetlensését az országgyűlési ciklus idejére. Működőképes parlamentre van szükség, amelyik a kormányzati tevékenység tartalmának meghatározásában és ellenőrzésében érdemi szerepet játszik. Hovatovább a szocialista országok közül is egyedül állunk azzal, hogy nincs szabályozva a bizalmi indítvány kérdése. Úgy foglalhatom össze a lényeget: nem minden rossz, ami van, de semmi sem úgy jó, ahogy van. Az időtálló értékeket meg kell őrizni, de az alkotmánynak akármelyik államszervezeti egységre vonatkozó fejezetét nézem, kisebb-nagyobb mértékben mindegyik változtatásra szorul. Javorniczky István