Magyar Nemzet, 1988. szeptember (51. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-08 / 215. szám
Kisebb baj, ha nem váltják be? Változatok belföldi forintcsekkre Körmend, OTP-fiók, kedd délelőtt. Átlagos forgalom, átlagos ügyek. A magamét is közéjük sorolom. Három-négynaposra tervezett ausztriai kirándulásom előtt belföldi forintcsekket szeretnék vásárolni azért a tízezer forintért, ami a kirándulást megelőző balatoni családi nyaralásiból megmaradt (takarékosak voltunk, és az autóval sem történt semmilyen rendkívüli esemény). Szokványos ügylet, hiszen 1979. március elseje óta ezt ajánlják annak a külföldre utazó magyarnak, akinek visszatérte után a határtól a lakóhelyéig vezető úton kevés lenne a 400 (régebben 200) forint, amit külföldre is magával vihet. Volna, persze, más legális megoldás is. A Pénzügyminisztérium tavaly június végétől engedélyezi, hogy a csekkfüzettel rendelkező honpolgár egy kitöltetlen csekk lapot vigyen magával hazatérte utáni úti szükséglete fedezésére. Csakhogy egy csekklap az egy csekklap. OTP-ben vagy postán ugyan egészen 20 ezer forintig felvehetődé készpénz, de ha ezek zárva vannak, már csak egy tankolást, vagy egy szállodai éjszakát lehet vele kifizetni. Nem is ismerik !Maradna még az utasforgalmi letét a határon. De ki akarná kockáztatni, hogy az óriási nyári forgalomban letéti nyugta kiállítására kényszerítse a vámtisztviselőt? Ezzel könnyen haragra gerjesztené, arról már nem is beszélve, hogy hazatéréskor megint csak nyitva tartó pénzintézetet kellene keresnie aletét kiváltására. Szával marad abelföldi forintcsekk. Amely az autós turistának a legnagyobb kényelmet kínálja, hiszen a hozzá mellékelt tájékoztató szerint „az Áfor és a Shell benzintöltő állomásain ... fizetésként elfogadják, illetve kérésre ... forintra átváltják”. Emigyen tankolás után van már forint az esetleges szállodaszámla kiegyenlítésére is. Szállodában ugyanis a belföldi forintcsekk nem használható közvetlen fizetőeszközként. A körmendi OTP pultjánál ülő előzékeny hölgy sajnálkozik. Kívánságomnak csak 5100 forint erejéig tud eleget tenni. Ennyi forintcsekk van még a fiókban. A rábafüzesi határállomás felé vezető főútvonalon Körmenden van az utolsó lehetőség a forintkivitel ilyetén való legalizálására, s ez, úgy látszik, sokaknak eszükbe jut Emiatt nekem sincs mit tennem. Ha egyenesen folytatni akarom az utam, be kell érjem ennyivel. Átnyújtom az útlevelem — enélkül nincs forintcsekkvásár —, kiállítják a kísérő dokumentumot majd 500-as címlet hiányában leszámolnak elém 21 darab 100 és 200 forintos címletű papírt. Már csak 21-szer alá kell írnom, 21- szer rávezetnem a személyi vagy az útlevélszámomat, s máris mehetek a kasszához: 5202 forint ellenében átvehetem az 5100 forint árú csekket. Két százalék a kezelési költség. Maradék forintomat rossz lelkiismerettel bár, a bőröndbe gyömöszöltem, és nekivágtam a határnak. Szerencsém volt, kétszeresen is. Először, mert nem kutattak át a határállomáson, másodszor mert így visszatérés után ki tudtam tankolni. Nem álltam ugyanis sorba a határállomás nagy forgalmú (és csekély személyzetű) I IBUSZ-irodájában, hanem az első Shell-kútig halogattam a csekkvisszaváltást. Ámott hallani sem akartak gyanús fizetőeszközöm elfogadásáról. — Tavaly és az idén az eddig eltelt időben nem érkezett hozzánk semmilyen reklamáció belföldi forintcsekkel kapcsolatban— mondja tapasztalataim meghallgatása után Mikola György, az OTP valuta- és devizaosztályának vezetője. — Pedig a tavalyi második félévben 5,9 millió forintos forgalmunk volt belőle, idei összesített adat még nincs, de az a benyomásom, némileg visszaesett az eladás a tavalyi előő félévhez képest. Lehet, hogy az utazók már megtanulták: nem szabad várni a forintcsekkjükkel az első benzinkútig, inkább vállalni kell a sorállást a határon lévő IBUSZ- irodában. Itt legalább biztosra mehetnek, emellett az iroda nyitva is tart, amíg a határállomáson be- és kiléptetnek. De az is lehet, hogy kevesebb embernek jut idejereklamálni. Minek is? Hiszen az eredmény többnyire csupán egy elnézést kérő szabványlevél, s minden marad a régiben. — Gondoltunk mi, kérem, a beváltóhelyek anyagi ösztönzésére. Megkapják a kezelési költség felét, azaz egyszázalékos felárat a beváltott összegre. Emellett felkérésünkre a Magyar Nemzeti Bank utasítást is kiadott, hogy minden olyan helyen, ahol a külföldi valuta beváltásával foglalkoznak, kötelező a belföldi forintcsekket is beváltani. Ha mégis akadozik a dolog, arra csak egy magyarázatot tudok. Túl kicsi a forgalom, ezért sokan nem találkoztak ezzel az értékpapírral. És ha nem váltják be, abból semmiképp sem lehet akkora baj, mint ha esetleg szabálytalanul adtak volna érte készpénzt, árut vagy szolgáltatást Nem érné meg vajon a kétszázalékos kezelési költség, hogy több erőfeszítést tegyen az OTP a forgalomnövelésért? Ráadásul az sem lehet a pénzintézetnekközömbös, hogy — ha rövid időre is — le van nála kötve a pénz. Másbankok valóságos harcot folytatnak még az egészen rövid lejáratú betétekért is. Fölöslegesen bonyolult De hát a propaganda önmagában, persze, nem elég, ha éppen a nagy forgalmú helyeken és az utazási idény kellős közepén fogy ki ez az értékpapír. Lehetséges volna, hogy ennek az adott OTP- fiók dolgozói kifejezetten örülnek? Mert a csekkvásárlással járó vegzatúra, különösen ha százas címletekben kell nagyobb öszszegeket kiadni, nemcsak az ügyfélre hat riasztólag. Aki azt még megérti, hogy minden egyes csekket alá kell írnia átvételkor, majd beváltáskor ismét. Ez végül is az ő érdekeit óvja, ezzel akadályozzák meg, hogy illetéktelenül használhassák a csekket.De minek minden aláírása mellé oda róni még a személyi, vagy az útlevélszámát is? Egyáltalán: minek van szükség azútlevélre az egész csekkvásárlási tranzakcióhoz? — A csekk „gyermekkorában” elsődleges gondunk a zavartalan működtetés volt, s ahogy már utaltam rá, ennek megteremtése nem ment könnyen. A mi körülményeink között ez szerintem nem is oldható meg adminisztratív eszközök igénybevétele nélkül, hiszen a gazdasági környezet nem kényszeríti a piac szereplőit a csekkkezeléssel járó többletmunka vállalására — magyarázza Mikola György. — Ami pedig az eladással kapcsolatos túlbiztosítást illeti, ezt felül fogjuk vizsgálni. Igaza van, amikor azt mondja, hogy ez fölöslegesen bonyolult. Illegálisan jobban járunk... Mindezek után próbáljuk megfejteni a titkot, miért eshetett vissza a belföldi forintcsekk eladási forgalma a tavalyihoz képest? Jócskán nőtt a nyugati országokba kiutazók száma, köztük az autósoké, akik talán a leginkább rá vannak szorulva, hogy néhány ezer forint minden eshetőségre ott legyen a tárcájukban. Emelkedtek az árak is mind a szálláshelyeken, mind az éttermekben, ahol leginkább igénybe vehetnek szolgáltatásokat az utazók, amíg a határtól a lakóhelyükig érnek. Biztos, hogy erre nem nyújthat fedezetet az a személyenként 400 forint, amit legálisan magukkal vihetnek. Én a magam részéről kötve hiszem, hogy az a bizonyos takarékcsekk-lap terjedt volna el a magyar turisták körében, és ez teremtett volna konkurenciát a belföldi forintcsekknek. És az sem valószínű, hogy az autóval Nyugat-Európába fölkerekedő magyar kevesebb forintot dugna a zsebébe, mint azelőtt Ha pedig így van, akkor a dolgok logikája szerint ezek a meglapuló forintok át is lépik a határt. Illegálisan bár, de a felfedeztetés csekély kockázatával. Ezzel a nem maradéktalanul törvénytisztelő utas nemcsak a csekkvásárlásra, meg a visszaváltásra fordítandó időt takarítja meg. Az az előnye de megvan, hogy a forintbankjegyet — ha kell — be is váltják Ausztriában, de még az NSZK-ban is. Igaz, ha beváltják, a (korlátozottan érvényes) hazai árfolyamhoz képest többet veszítenek a forintcsekk kezelési költségeként felszámított két százaléknál. Cserébe viszont nem forintot, hanem sahelinget, vagy márkát adnak nekik a kaszsránál. Érsek Iván Ajándék a magyar múzeumoknak Felbontásra vár négy ládányi hungarika A Magyarok Világszövetsége szeptember 3-án, kedden tartotta ünnepi ülését megalakulásának ötvenedik évfordulója alkalmából az Országos Széchényi Könyvtárban. Ugyanezen a napon látogatott a könyvtár gyarapítási főosztályára, dr. Ferenczy Líviához Huzsányi István, hogy az Amerikából magával hozott dokumentumok átadását megbeszéljék, korábbi ajándékküldeményeit a Magyarok Világszövetsége már 1936-ban!s levélben köszönte meg. Huzsányi István nyugdíjas adóügyi szakértő ugyanis a magyar történelem Amerikában föllelhető dokumentumainak kutatója, gyűjtője. Eredetileg könyvet szándékozott írni Kossuth amerikai útjáról, s ehhez gyűjtött anyagot az amerikai könyvtárakban, levéltárakban, antikváriumokban, londoni, párizsi könyvkereskedőknél. Később letett erről a szándékáról, de a Kossuthtal kapcsolatos iratok megszerzéséről nem, sőt, kiterjesztette a gyűjtést általában a magyar vonatkozású dokumentumokra. Így a Chicagóban élő magyarok politikai és kulturális szervezeteinek életét, az itt letelepedők életmódját bemutató fotók, újságcikkek, filmek és visszaemlékezések kerültek birtokába, amelyek java részét a Néprajzi Múzeumnak ajánlotta fel. Mostani ajándékú, négyládányi hungarika már túljutott a vámkezelés meglehetősen hosszadalmas eljárásán, s arra vár, hogy az Országos Széchényi Könyvtár, az Országgyűlési Könyvtár, illetve a ceglédi és a monoki Kossuth Múzeum állományát gyarapítsa. Közülük talán legérdekesebb az a több mint harminc térkép — eredeti és másolat —, amely 1720 és 1895 között készült, Magyarországot és egyes részeit ábrázolja. A ládákat a könyvtáraik munkakatársai a jövő héten bontják ki. (k. m.) r. GOLASOV(•XUWUtv,’· BOSTON, 800TODAT, JANUARY 17, 1852. MUD* |ND. S.—VOL. 0. A drowin* «f ------------------------ in o Börtön pop«' Korabeli bostoni lap Kossuth-rajza ............ .... ■ :í Csütörtök, 1988. szeptember 8. Magyar Nemzet Titkos szavazástól az egyetemi autonómiáig Lehet-e a népfront az ördög ügyvédje A Hazafias Népfront jelentősége a jövőben várhatóan tovább nő. Legalábbis ezt remélik, igénylik az állampolgárok, akikben a mozgalom az elmúlt években megerősítette a hitet: a társadalom demokratizálódása nem képzelhető el közös részvétel nélkül. A részleteket illetően nyilván különböznek a vélemények, mint ahogy azt is meg merjük kockáztatni, hogy dr. Sípos Béla, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem docense, a HNF Országos Tanácsának tagja alább közölt nézeteivel bizonyára nem áll egyedül. A választások, szavazások titkossága a demokratikus alapelvek közé tartozik. Véleményem szerint a titkos választásnak párosulnia kell a következő három feltétellel: Széles körű konzultációk alapján, több jelöltet állítanak, s ismertek a választók előtt a jelöltek nézetei, szakmai tudásuk, politikai platformjuk,programjuk és előéletük. Nálunk többnyire arcnélkülivé váltak a politikusok. A francia, vagy az USA-beli politikusok nézeteiről többet tudunk, mint a miénkről. A közösségek felelőssége A vezetők kiválasztásánál, kisebb kollektívák esetén már a jelölést is titkosan kellene szervezni, s azok kerülnének a vezető állásra pályázók közé, akik a legtöbb szavazatot kapták. Ha ugyanis közlik a kollektívával, hogy a felsőbb párt- és állami szervek kit látnak alkalmasnak, akkor a választás formális, hiszen ritka az ellenvélemény, mivel ez megtorlást vonhat maga után.Biztosítani kellene szélesebb körben a visszahívás lehetőségét, vagyis, ha valaki nem felel meg a követelményeknek (például hatalmával visszaél, nem képviseli a választottak érdekeit, hanem csak a sajátját), akkor a megbízási idő lejárta előtt visszahívható, vagy leváltható legyen. A HNF különböző testületeibe, sokakat csak funkciójuk miatt választottak be, részvételük formális. Akik rendszeresen nem járnak a testületi ülésekre, azokat is ki kellene zárni. A felsoroltak lehetővé tennék a kontraszelekciós folyamatok megfékezését, az összefonódások kialakulásának megakadályozását, sőt egészségesebb verseny alakulna ki. A HNF ÖT ülésén három felszólalásomból kétszer javasoltam a titkos szavazás bevezetését a népfrontban. Nem tudom elfogadni azt a hivatalos érvelést, hogy a magyar ember álljon ki, legyen bátor, mondja el véleményét. Ez akkor lenne lehetséges, ha a magyar ember, a többi emberhez hasonlóan nem lenne gyarló, ha ideálisak lennének a viszonyaink. Titkos szavazás esetén is sokszor évekig nyomoznak az érdekeltek, hogy ki szavazott ellenük, s ha ezt megtudják, igyekeznek törleszteni. A Beér—Kovács—Számos: Magyar államjog című tankönyv is visszalépésként minősítette 1922-ben a Bethlen-kormány azon rendeletét, amely részben visszaállította a nyárszavazásos rendszert Természetesen nem sokra megyünk, ha az MSZMP csak belül demokratizálódik a többes jelölés és a titkos szavazás bevezetésével, mert a párt csak egy részét képviseli a felnőtt lakosságnak. Ha erősíteni akarjuk a Hazafias Népfront, mint politikai mozgalom jelentőségét, akkor többirányú változtatásra van szükség. A Társasági Törvény lehetővé fogja tenni véleményem szerint a szakmai jellegű mozgalmak önállóvá válását és leválasztását a népfronttól. Ilyen például a Kertbarátok és Kistenyésztők Országos Szövetsége, a Szabadidő- és Sportbizottság vagy az Olvasómozgalmi Bizottság stb. A másik szükséges változás, hogy a népfront a döntési folyamatban (fenn és lent) aktív résztvevővé váljon. Ehhez viszont az kell, hogy a döntésekhez szükséges információk nagyobb nyilvánossághoz jussanak el, hiszen dönteni csak megfelelő informáltság mellett lehet. Az információk monopolizálása viszontbizonyos csoportok, apparátusok érdeke. A demokratizálódás nem más, mint az, hogy a helyi szintektől az országos szervekig az emberek együtt döntenek a közös dolgainkról, s így a közösségek felelőssége is növekszik a meghozott határozatokkal, és azok végrehajtásával szemben. Jogszabályok burjánzása El kellene érni azt, hogy a normál működéshez ne kelljen „civil kurázsi", s a HNF ne csak az MSZMP döntéseinek mechanikus végrehajtója legyen, hanem, ahol szükséges, vitapartner, ha kell az „ördög ügyvédje” szerepet töltse be. Különben ez érvényes a közösségek, például a falu szintjén is. Nyilvánvaló, hogy a népfront nem járdaépítő és gázbevezető szervezet, vagy gmk, de ha a tanácsi vezetők nem figyelnek oda, például a járdaépítésre, akkor az ilyen problémákra felhívhatja a figyelmet. Igen fontos lenne, hogy a népfront választ is kapjon a felvetett problémáikra. Az apparátusok, hivatalok a demokratizálódás növekedésével „nemcsak láncaikat”, hanem hatalmukat is elveszíthetik. A felülről elindított reformfolyamat csak akkor lehet eredményes, ha az alulról jövő kezdeményezésekkel találkozik, s biztosítva van a gazdasági életben a vállalkozás szabadsága is. A helyi szinteken azonban az említett apparátusok, hivatalok azonnal behúzzák a fékeket, hiszen saját érdekeik ellen nem cselekedhetnek. Ennek egyik megnyilvánulási formája a jogszabályok burjánzása. Helyes az az érv, amit ma az MSZMP képvisel, mindent szabad, amit a törvény nem tilt. A baj az, hogy kevés a törvény és sok a jogszabály. Új alkotmányra van szükség és arra, hogy csak az alkotmány tiszteletben tartása legyen előírva. Az önkény ellen Számtalan példát sorolhatok fel, hogy az alkotmányt nem tartották tiszteletben. A pécsi egyetemi tanács például megvitatta azt az előterjesztést, amit a Művelődési Minisztérium javasolt, hogy ki lehet egyetemi oktató. Ebben szerepel az, hogy csak a marxista- leninista világnézetű diplomás lehet egyetemi oktató. Ez alkotmányellenes előírás volt. A Szovjetunióban és Magyarországon is több olyan nézet jelent meg, melyek szerint az egyetemek és a bíróságok önállóságát fokozni kell. Teljes mértékben egyetértek ezekkel az elképzelésekkel. Heller Farkas (1877—1955) közgazdász professzor már 1920- ban felhívta erre a figyelmet, egy kormányzati önkényes intézkedés kapcsán. Írásából most a következőket idézem: „Az egyetemi autonómia az egyetemek intézményének két sarkalatos föltételét kívánja biztosítani. Az egyik a tanszabadság, a másik a tudományi szabadsága. E két kultúrkincs védőbástyája az egyetemi autonómia, és minden rés, melyet e bástyán ütnek, az egyetem intézményének alapköveit ingatja meg... A főiskolai tanárnak függetlennek kell lennie, akárcsak a bírónak, különben δ is a mindenkori kormány és az éppen fölülkerekedett politikai áramlat rabszolgája. Ott pedig, ahol rabszolgák nevelik az országban vezetésre hivatott férfiakat, csak szolgalélek fejlődhetik bennük, mely a tág látókör és az igazi törvénytisztelet, valamint gerinces magatartás legnagyobb ellensége. Ezért bástyázza körül minden műveit állam az egyetemi tanári állást az elmozdíthatatlanság és áthelyezhetetlenség sáncaival és ezért védik meg az egyetemi tanárt a kormány önkényéből folyó nyugdíjazással szemben. Ha ezt elmulasztjuk, a kutatás szabadságának ássuk meg sírját. Az egyetemi autonómia tehát egyszerűen a kultúra követelménye. Nélküle nincsen független tudomány, de nincsen másrészt biztosítéka annak sem, hogy illetéktelen elemek be nem tolakszanak az egyetemekre, és nem veszélyeztetik azok kulturális színvonalát." Végül a reformok szükségességét az is indokolja, hogy az életminőség romlik. Ennek alapja, mint azt a fizikusok megállapították, hogy az energia minősége romlik az általunk megfigyelt világmindenségben. A társadalom például a megélhetésért folytatott küzdelemben nemcsak átalakítja a természet erőforrásait, s így fogyasztásra alkalmassá teszi, hanem rombolja is. A rövid és hoszszabb távú érdekek így ellentétbe kerülnek. A másik általános probléma, hogy az ember etikai tulajdonságai nem változtak sokat az elmúlt évezredekben. (Befejezésül Lenin egy figyelmeztető gondolatát idézem: „Nincs osztály, amely megbuktathatna bennünket, ... Senki sem vihet a pusztulásba bennünket, kivéve saját hibáinkat.” Az Árhivatal előtt a dohányforgalmazás veszteségességével érvel a Harmónia (MTI) Nagy visszhangot keltett, hogy kedden az Árhivatal három hónapra felfüggesztette a Harmónia Kereskedelmi Vállalat döntését, amely szerint felemelték a cigaretták árát. A Harmónia gazdasági igazgatóhelyettese, Dióssy Dezsőné elmondta, hogy a vállalat központjában kedd délután értesültek hivatalosan az Árhivatal határozatáról, azt követően, hogy a rádió már hírt adott róla. Rendkívül nehéz helyzetbe kerültek, mivel 270 boltjuk van Budapesten, s ezeknek túlnyomó többségében nincs telefon. Levélbeni értesítésre sem volt módjuk az idő rövidsége miatt, így tehát személyesen keresték fel a boltvezetőket és értesítették őket az újabb árváltozásról. A gazdasági igazgatóhelyettes tudomása szerint szerdán reggel 7 óráig valamennyi bolt kezelőjét sikerült elérni, így ezen a napon már mindenhol a régi áron kínálták a cigarettákat. Amennyiben valaki mást tapasztalt, a vállalat kéri, hogy ezt jelentse be a központban. A Harmónia vezetői egyébként szerdán megbeszéléseket folytattak az Árhivatalban és beterjesztették az áremelésre vonatkozó érveiket, azokat a kimutatásokat, amelyek bizonyítják, hogy a dohányforgalmazás a jelenlegi feltételek között veszteséges. Az Árhivatal az elkövetkező napokban mérlegeli a számításokat és az indokokat, s dönt arról, hogy megalapozottnak tartja-e az áremelést. A Magyar Nemzet megkérdezte: Miért szervezik újjá a Magyar—Román Baráti Társaságot? Mint lapunk már beszámolt róla, kezdetben maroknyi, de felelősen gondolkodó fiatal alakította meg az úgynevezett „Lelkiismeret 88” csoportot, amely augusztus végén, szeptember elején békés tiltakozást tartott a romániai falvak megmentéséért. A román nagykövetség tőszomszédságában azóta befejeződött a néma tiltakozó akció; a demonstráció szervezői közül Dely Géza főiskolai hallgatót kérdeztük: — Úgy hallani, hogy már nevet is adtak annak a térnek, ahol összegyűltek. — Valóban. Eljuttattuk hivatalos kérelmünket a XIV. kerületi tanácshoz, hogy a parkot nevezzék el Magyar—Román Szolidaritási Parknak. Elképzeléseinket egyébként a megmozdulás sok száz résztvevője, valamint aszimpatizánsok aláírásukkal erősítették meg. A magyar—román viszony legújabb fejleményei közé tartozik, hogy újjászervezik a Magyar— Román Baráti Társaságot. A munkában aktívan részt vevő Cellért Gyöngyit kérdeztük erről. — Vajon miért használják az újjászervezés és nem a megalakulás kifejezést? — Azért, mert ez a társaság sohasem szűnt meg hivatalosan. Tudni kell róla, hogy 1947-ben hozták létre, és elnöke KodályZoltán volt. — Miben látja a társaság célját, feladatát? — Úgy vélem, hogy alapvető: a két országban felvetődő problémák megoldásáért demokratikus eszközökkel küzdjünk. Ugyanakkor szeretnénk azt a lyukat is betömni, amelyet amelyet a román történelem és kultúra nem kellő ismerete ejtett a magyarok tudásanyagán. — Eddig hányan biztosították aláírásukkal önöket, hogy támogatják a társaság újjáalakítását? — Mintegy hatszázan. — Milyennek képzelik el a társaságot? — Azt szeretnénk, ha ez az új szerveződés semmiképpen nem lenne a szellemi elit társasága, hanem munkájában minden érdeklődő minél nagyobb számban részt vehetne. B. L