Magyar Nemzet, 1988. szeptember (51. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-08 / 215. szám

Kisebb baj, ha nem váltják be? Változatok belföldi forintcsekkre Körmend, OTP-fiók, kedd dél­előtt. Átlagos forgalom, átlagos ügyek. A magamét is közéjük so­rolom. Három-négynaposra ter­vezett ausztriai kirándulásom előtt belföldi forintcsekket szeretnék vásárolni azért a tízezer forintért, ami a kirándulást megelőző ba­latoni családi nyaralásiból megmaradt (takarékosak voltunk, és az autóval sem történt sem­milyen rendkívüli esemény). Szokványos ügylet, hiszen 1979. március elseje óta ezt ajánlják annak a külföldre utazó magyar­nak, akinek visszatérte után a ha­tártól a lakóhelyéig vezető úton kevés lenne a 400 (régebben 200) forint, amit külföldre is magával vihet. Volna, persze, más legális meg­oldás is. A Pénzügyminisztérium tavaly június végétől engedélyezi, hogy a csekkfüzettel rendelkező honpolgár egy kitöltetlen csekk la­pot vigyen magával hazatérte utáni úti szükséglete fedezésére. Csakhogy egy csekklap az egy csekklap. OTP-ben vagy postán ugyan egészen 20 ezer forintig felvehető­dé készpénz, de ha ezek zárva vannak, már csak egy tan­kolást, vagy egy szállodai éjsza­kát lehet vele kifizetni. Nem is ismerik !Maradna még az utasforgalmi letét a határon. De ki akarná koc­káztatni, hogy az óriási nyári forgalomban letéti nyugta kiállí­tására kényszerítse a vámtiszt­­viselőt? Ezzel könnyen haragra gerjesztené, arról már nem is be­szélve, hogy hazatéréskor megint csak nyitva tartó pénzintézetet kellene keresnie a­­letét kiváltá­sára. Szával marad a­­belföldi forint­­csekk. Amely az autós turistának a legnagyobb kényelmet kínálja, hiszen a hozzá mellékelt tájékozta­tó szerint „az Áfor és a Shell benzintöltő állomásain ... fize­tésként elfogadják, illetve kérésre ... forintra átváltják”. Emigyen tankolás után van már forint az esetleges szállodaszámla kiegyen­lítésére is. Szállodában ugyanis a belföldi forintcsekk nem hasz­nálható közvetlen fizetőeszköz­ként. A körmendi OTP pultjánál ülő előzékeny hölgy sajnálkozik. Kí­vánságomnak csak 5100 forint ere­jéig tud eleget tenni. Ennyi fo­­rintcsekk van még a fiókban. A rábafüzesi határállomás felé ve­zető főútvonalon Körmenden van az utolsó lehetőség a forintkivitel ilyetén való legalizálására, s ez, úgy látszik, sokaknak eszükbe jut Emiatt nekem sincs mit ten­nem. Ha egyenesen folytatni aka­rom az utam, be kell érjem ennyi­vel. Átnyújtom az útlevelem — enélkül nincs forintcsekkvásár —, kiállítják a kísérő dokumentumot majd 500-as címlet hiányában le­számolnak elém 21 darab 100 és 200 forintos címletű papírt. Már csak 21-szer alá kell írnom, 21- szer rávezetnem a személyi vagy az útlevélszámomat, s máris me­hetek a kasszához: 5202 forint ellenében átv­ehetem az 5100 fo­rint árú csekket. Két százalék a kezelési költség. Maradék forintomat rossz lel­­kiismerettel bár, a bőröndbe gyö­möszöltem, és nekivágtam a ha­tárnak. Szerencsém volt, kétsze­resen is. Először, mert nem ku­tattak át a határállomáson, má­sodszor mert így visszatérés után k­i tudtam tankolni. Nem álltam ugyanis sorba a határállomás nagy forgalmú (és csekély személyzetű) I IBUSZ-ir­odájában, hanem az el­ső Shell-kútig halogattam a csekkvisszaváltást. Ám­ott halla­ni sem akartak gyanús fizetőesz­közöm elfogadásáról. — Tavaly és az idén az eddig eltelt időben nem érkezett hoz­zánk semmilyen reklamáció bel­földi forintcsekkel kapcsolatban­­— mondja tapasztalataim meg­hallgatása után Mikola György, az OTP valuta- és devizaosztályá­nak vezetője. — Pedig a tavalyi második félévben 5,9 millió fo­rintos forgalmunk volt belőle, i­dei összesített adat még nincs, de az a benyomásom, némileg visszaesett az eladás a tavalyi el­őő félévhez képest. Lehet, hogy az utazók már megtanulták: nem szabad várni a forintcsekkjükkel az első ben­­zinkútig, inkább vállalni kell a sorállást a határon lévő IBUSZ- irodában. Itt legalább biztosra mehetnek, emellett az iroda nyit­va is tart, amíg a határállomá­son be- és kiléptetnek. De az is lehet, hogy kevesebb embernek jut ideje­­reklamálni. Minek is? Hiszen az eredmény többnyire csupán egy elnézést kérő szab­ványlevél, s minden marad a ré­giben. — Gondoltunk mi, kérem, a beváltóhelyek anyagi ösztönzésé­re. Megkapják a kezelési költ­ség felét, azaz egyszázalékos fel­árat a beváltott összegre. Emel­lett felkérésünkre a Magyar Nem­zeti Bank utasítást is kiadott, hogy minden olyan helyen, ahol a külföldi valuta beváltásával fog­lalkoznak, kötelező a belföldi fo­rintcsekket is beváltani. Ha mégis akadozik a dolog, arra csak egy magyarázatot tudok. Túl kicsi a forgalom, ezért sokan nem talál­koztak ezzel az értékpapírral. És ha nem váltják be, abból semmi­képp sem lehet akkora baj, mint ha esetleg szabálytalanul adtak volna érte készpénzt, árut vagy szolgáltatást Nem érné meg vajon a két­százalékos kezelési költség, hogy több erőfeszítést tegyen az OTP a forgalomnövelésért? Ráadásul az sem lehet a pénzintézetnek­­kö­zömbös, hogy — ha rövid időre is — le van nála kötve a pénz. Más­­bankok valóságos harcot foly­tatnak még az egészen rövid le­járatú betétekért is. Fölöslegesen bonyolult De hát a propaganda önmagá­ban, persze, nem elég, ha éppen a nagy forgalmú helyeken és az utazási idény kellős közepén fogy ki ez az értékpapír. Lehetséges volna, hogy ennek az adott OTP- fiók dolgozói kifejezetten örül­nek? Mert a csekkvásárlással já­ró vegzatúra, különösen ha szá­zas címletekben kell nagyobb ösz­­szegeket kiadni, nemcsak az ügy­félre hat riasztólag. Aki azt még megérti, hogy minden egyes csek­ket alá kell írnia átvételkor, majd beváltáskor ismét. Ez végül is az ő érdekeit óvja, ezzel akadályoz­zák meg, hogy illetéktelenül hasz­nálhassák a csekket.­­De minek minden aláírása mellé oda róni még a személyi, vagy az útlevél­számát is? Egyáltalán: minek van szükség az­­útlevélre az egész csekkvásárlási tranzakcióhoz? — A csekk „gyermekkorában” elsődleges gondunk a zavartalan működtetés volt, s ahogy már utaltam rá, ennek megteremtése nem ment könnyen. A mi körül­ményeink között ez szerintem nem is oldható meg adminisztratív eszközök igénybevétele nélkül, hi­szen a gazdasági környezet nem kényszeríti a piac szereplőit a csekk­kezeléssel járó többletmun­ka vállalására — magyarázza Mi­­kola György. — Ami pedig az eladással kapcsolatos túlbiztosí­tást illeti, ezt felül fogjuk vizs­gálni. Igaza van, amikor azt mondja, hogy ez fölöslegesen bo­nyolult. Illegálisan jobban járunk... Mindezek után próbáljuk meg­fejteni a titkot, miért eshetett vissza a belföldi forintcsekk el­adási forgalma a tavalyihoz ké­pest? Jócskán nőtt a nyugati or­szágokba kiutazók száma, köztük az autósoké, akik talán a legin­kább rá vannak szorulva, hogy néhány ezer forint minden eshe­tőségre ott legyen­ a tárcájukban. Emelkedtek az árak is mind a szálláshelyeken, mind az étter­mekben, ahol leginkább igénybe vehetnek szolgáltatásokat az uta­zók, amíg a határtól a lakóhe­lyükig érnek. Biztos, hogy erre nem nyújthat fedezetet az a sze­mélyenként 400 forint, amit le­gálisan magukkal vihetnek. Én a magam részéről kötve hi­szem, hogy az a bizonyos taka­­rékcsekk-lap terjedt volna el a magyar turisták körében, és ez teremtett volna konkurenciát a belföldi forintcsekknek. És az sem valószínű, hogy az autóval Nyugat-Európába fölkerekedő magyar kevesebb forintot dugna a zsebébe, mint azelőtt Ha pedig így van, akkor a dolgok logikája szerint ezek a meglapuló forintok át is lépik a határt. Illegálisan bár, de a felfedeztetés csekély kockázatával. Ezzel a nem mara­déktalanul törvénytisztelő utas nemcsak a csekkvásárlásra, meg a visszaváltásra fordítandó időt ta­karítja meg. Az az előnye de meg­van, hogy a forintbankjegyet — ha kell — be is váltják Ausztriá­ban, de még az NSZK-ban is. Igaz, ha beváltják, a (korlátozottan ér­vényes) hazai árfolyamhoz képest többet veszítenek a forintcsekk kezelési költségeként felszámított két százaléknál. Cserébe viszont nem forintot, hanem sahelinget, vagy márkát adnak nekik a kasz­­sránál. Érsek Iván Ajándék a magyar múzeumoknak Felbontásra vár négy ládányi hungarika A Magyarok Világszövetsége szeptember 3-án, kedden tartotta ünnepi ülését megalakulásának ötvenedik évfordulója alkalmá­ból az Országos Széchényi Könyv­tárban. Ugyanezen a napon lá­togatott a könyvtár gyarapítási főosztályára, dr. Ferenczy Líviá­hoz Huzsányi István, hogy az Amerikából magával hozott do­kumentumok átadását megbeszél­jék, korábbi ajándékküldeményeit a Magyarok Világszövetsége már 1936-ban!­s levélben köszönte meg. Huzsányi István nyugdíjas adó­ügyi szakértő ugyanis a magyar történelem Amerikában föllelhető dokumentumainak kutatója, gyűj­tője. Eredetileg könyvet szándé­kozott írni Kossuth amerikai út­járól, s ehhez gyűjtött anyagot az amerikai könyvtárakban, levéltá­rakban, antikváriumokban, lon­doni, párizsi könyvkereskedőknél. Később letett erről a szándéká­ról, de a Kossuthtal kapcsolatos iratok megszerzéséről nem, sőt, kiterjesztette a gyűjtést általában a magyar vonatkozású dokumen­tumokra. Így a Chicagóban élő magyarok politikai és kulturális szervezeteinek életét, az itt letele­pedők életmódját bemutató fo­tók, újságcikkek, filmek és vissza­emlékezések kerültek birtokába, amelyek java részét a Néprajzi Múzeumnak ajánlotta fel. Mostani ajándékú, négyládá­­nyi hungarika már túljutott a vámkezelés meglehetősen hossza­dalmas eljárásán, s arra vár, hogy az Országos Széchényi Könyvtár, az Országgyűlési Könyvtár, illetve a ceglédi és a monoki Kossuth Múzeum állomá­nyát gyarapítsa. Közülük talán legérdekesebb az a több mint harminc térkép — eredeti és másolat —, amely 1720 és 1895 között készült, Magyaror­szágot és egyes részeit ábrázolja. A ládákat a könyvtáraik munka­­katársai a jövő héten bontják ki. (k. m.) r. G­OLASOV(•XUWUtv,’· BOSTON, 800TODAT, JANUARY 17, 1852. MUD* |ND. S.—VOL. 0. A drowin* «f ------------------------­ in o Börtön pop«' Korabeli bostoni lap Kossuth-rajza ............­­ .... ■ :í Csütörtök, 1988. szeptember 8. Magyar Nemzet Titkos szavazástól az egyetemi autonómiáig Lehet-e a népfront az ördög ügyvédje A Hazafias Népfront jelentősége a jövőben várhatóan tovább nő. Legalábbis ezt remélik, igénylik az állampolgárok, akikben a mozga­lom az elmúlt években megerősí­tette a hitet: a társadalom demok­ratizálódása nem képzelhető el kö­zös részvétel nélkül. A részleteket illetően nyilván különböznek a vé­lemények, mint ahogy azt is meg merjük kockáztatni, hogy dr. Sípos Béla, a pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem docense, a HNF Or­szágos Tanácsának tagja alább kö­zölt nézeteivel bizonyára nem áll egyedül. A választások, szavazások tit­kossága a demokratikus alapel­vek közé tartozik. Véleményem szerint a titkos választásnak pá­rosulnia kell a következő három feltétellel: Széles körű konzultációk alap­ján, több jelöltet állítanak, s is­mertek a választók előtt a jelöl­tek nézetei, szakmai tudásuk, po­litikai platformjuk,­­programjuk és előéletük. Nálunk többnyire arcnélkülivé váltak a politikusok. A francia, vagy az USA-­beli poli­tikusok nézeteiről többet tudunk, mint a miénkről. A közösségek felelőssége A vezetők kiválasztásánál, ki­­sebb kollektívák esetén már a je­lölést is titkosan kellene szervez­ni, s azok kerülnének a vezető állásra pályázók közé, akik a leg­több szavazatot kapták. Ha ugyanis közlik a kollektívával, hogy a felsőbb párt- és állami szervek kit látnak alkalmasnak, akkor a választás formális, hi­szen ritka az ellenvélemény, mi­vel ez megtorlást vonhat maga után.­­Biztosítani kellene szélesebb körben a visszahívás lehetőségét, vagyis, ha valaki nem felel meg a követelményeknek (például ha­talmával visszaél, nem képviseli a választottak érdekeit, hanem csak a sajátját), akkor a megbí­zási idő lejárta előtt visszahív­ható, vagy leváltható legyen. A HNF különböző testületeibe, sokakat csak funkciójuk miatt választottak be, részvételük for­mális. Akik rendszeresen nem járnak a testületi ülésekre, azo­kat is ki kellene zárni. A felso­rolta­k lehetővé tennék a kontra­­szelekciós folyamatok megfékezé­sét, az összefonódások kialakulá­sának megakadályozását, sőt egészségesebb verseny alakulna ki. A HNF ÖT ülésén három fel­szólalásomból kétszer javasoltam a titkos szavazás bevezetését a népfrontban. Nem tudom elfogad­ni azt a hivatalos érvelést, hogy a magyar ember álljon ki, legyen bátor, mondja el véleményét. Ez akkor lenne lehetséges, ha a ma­gyar­ ember, a többi emberhez hasonlóan nem lenne gyarló, ha ideálisak lennének a viszonyaink. Titkos szavazás esetén is sokszor évekig nyomoznak az érdekeltek, hogy ki szavazott ellenük, s ha ezt megtudják, igyekeznek tör­leszteni. A Beér—Kovács—Szá­mos: Magyar állam­jog című tan­könyv is visszalépésként minősí­tette 1922-ben a Bethlen-kormány azon rendeletét, amely részben visszaállította a nyárszavazásos rendszert Természetesen nem sokra megyünk, ha az MSZMP csak belül demokratizálódik a többes jelölés és a titkos szava­zás bevezetésével, mert a párt csak egy részét képviseli a felnőtt lakosságnak. Ha erősíteni akarjuk a Haza­fias Népfront, mint politikai moz­galom jelentőségét, akkor több­irányú változtatásra van szükség. A Társasági Törvény lehetővé fogja tenni véleményem szerint a szakmai jellegű mozgalmak önál­lóvá válását és leválasztását a népfronttól. Ilyen például a Kert­barátok és Kistenyésztők Orszá­gos Szövetsége, a Szabadidő- és Sportbizottság vagy az Olvasó­­mozgalmi Bizottság stb. A másik szükséges változás, hogy a népfront a döntési folya­matban (fenn és lent) aktív részt­vevővé váljon. Ehhez viszont az kell, hogy a döntésekhez szüksé­ges információk nagyobb nyilvá­nossághoz jussanak el, hiszen dönteni csak megfelelő informált­ság mellett lehet. Az információk monopolizálása viszont­­bizonyos csoportok, apparátusok érdeke. A demokratizálódás nem más, mint az, hogy a helyi szintektől az országos szervekig az emberek együtt döntenek a közös dol­gainkról, s így a közösségek fe­lelőssége is növekszik a megho­zott határozatokkal, és azok vég­rehajtásával szemben. Jogszabályok burjánzása El kellene érni azt, hogy a normál működéshez ne kelljen „civil ku­rázsi", s a HNF ne csak az MSZMP döntéseinek mechanikus végrehajtója legyen, hanem, ahol szükséges, vitapartner, ha kell az „ördög ügyvédje” szerepet töltse be. Különben ez érvényes a kö­zösségek, például a falu szintjén is. Nyilvánvaló, hogy a népfront nem járdaépítő és gázbevezető szervezet, vagy gmk, de ha a ta­nácsi vezetők nem figyelnek oda, például a járdaépítésre, akkor az ilyen problémákra felhívhatja a figyelmet. Igen fontos lenne, hogy a népfront választ is kapjon a felvetett problémáikra. Az apparátusok, hivatalok a demokratizálódás növekedésével „nemcsak láncaikat”, hanem ha­talmukat is elveszíthetik. A felül­ről elindított reformfolyamat csak akkor lehet eredményes, ha az alulról jövő kezdeményezések­kel találkozik, s biztosítva van a gazdasági életben a vállalkozás szabadsága is. A helyi szinteken azonban az említett apparátusok, hivatalok azonnal behúzzák a fé­keket, hiszen saját érdekeik ellen nem cselekedhetnek. Ennek egyik megnyilvánulási formája a jog­szabályok burjánzása. Helyes az az érv, amit ma az MSZMP kép­visel, mindent szabad, amit a tör­vény nem tilt. A baj az, hogy ke­vés a törvény és sok a jogszabály. Új alkotmányra van szükség és arra, hogy csak az alkotmány tiszteletben tartása legyen előír­va. Az önkény ellen Számtalan példát sorolhatok fel, hogy az alkotmányt nem tartot­ták tiszteletben. A pécsi egyetemi tanács például megvitatta azt az előterjesztést, amit a Művelődé­si Minisztérium javasolt, hogy ki le­het egyetemi oktató. Ebben sze­repel az, hogy csak a marxista- leninista világnézetű diplomás lehet egyetemi oktató. Ez alkot­mányellenes előírás volt. A Szovjetunióban és Magyar­­országon is több olyan nézet je­lent meg, melyek szerint az egye­temek és a bíróságok önállóságát fokozni kell. Teljes mértékben egyetértek ezekkel az elképzelé­sekkel. Heller Farkas (1877—1955) közgazdász professzor már 1920- ban felhívta erre a figyelmet, egy kormányzati önkényes intézkedés kapcsán. Írásából most a követ­kezőket idézem: „Az egyetemi autonómia az egyetemek intézményének két sarkalatos föltételét kívánja biz­tosítani. Az egyik a tanszabad­ság, a másik a tudományi szabad­sága. E két kultúrkincs védőbás­tyája az egyetemi autonómia, és minden rés, melyet e bástyán üt­nek, az egyetem intézményének alapköveit ingatja meg... A fő­iskolai tanárnak függetlennek kell lennie, akárcsak a bírónak, különben δ is a mindenkori kor­mány és az éppen fölülkerekedett politikai áramlat rabszolgája. Ott pedig, ahol rabszolgák nevelik az országban vezetésre hivatott fér­fiakat, csak szolgalélek fejlődhe­tik bennük, mely a tág látókör és az igazi törvénytisztelet, valamint gerinces magatartás legnagyobb ellensége. Ezért bástyázza körül minden műveit állam az egyete­mi tanári állást az elmozdíthatat­­lanság és áthelyezhetetlenség sán­caival és ezért védik meg az egye­temi tanárt a kormány önkényé­ből folyó nyugdíjazással szemben. Ha ezt elmulasztjuk, a kutatás szabadságának ássuk meg sírját. Az egyetemi autonómia tehát egyszerűen a kultúra követelmé­nye. Nélküle nincsen független tudomány, de nincsen másrészt biztosítéka annak sem, hogy ille­téktelen elemek be nem tolaksza­nak az egyetemekre, és nem ve­szélyeztetik azok kulturális szín­vonalát." Végül a reformok szükségessé­gét az is indokolja, hogy az élet­minőség romlik. Ennek alapja, mint azt a fizikusok megállapí­tották, hogy az energia minősége romlik az általunk megfigyelt vi­lágmindenségben. A társadalom például a megélhetésért folytatott küzdelemben nemcsak átalakítja a természet erőforrásait, s így fo­gyasztásra alkalmassá teszi, ha­nem rombolja is. A rövid és hosz­­szabb távú érdekek így ellentét­be kerülnek. A másik általános probléma, hogy az ember etikai tulajdonságai nem változtak so­kat az elmúlt évezredekben. (Befejezésül Lenin egy figyel­meztető gondolatát idézem: „Nincs osztály, amely megbuk­tathatna bennünket, ... Senki sem vihet a pusztulásba bennün­ket, kivéve saját hibáinkat.” A­z Árhivatal előtt a dohányforgalmazás veszteségességével érvel a Harmónia (MTI) Nagy visszhangot keltett, hogy kedden az Árhivatal három hónapra felfüggesztette a Harmó­nia Kereskedelmi Vállalat dönté­sét, amely szerint felemelték a ci­garetták árát. A Harmónia gazda­sági igazgatóhelyettese, Dióssy Dezsőné elmondta, hogy a válla­lat központjában kedd délután értesültek hivatalosan az Árhi­vatal határozatáról, azt követően, hogy a rádió már hírt adott róla. Rendkívül nehéz helyzetbe kerül­tek, mivel 270 boltjuk van Buda­pesten, s ezeknek túlnyomó több­ségében nincs telefon. Levélbeni értesítésre sem volt módjuk az idő rövidsége miatt, így tehát személyesen keresték fel a bolt­vezetőket és értesítették őket az újabb árváltozásról. A gazdasági igazgatóhelyettes tudomása sze­rint szerdán reggel 7 óráig vala­mennyi bolt kezelőjét sikerült el­érni, így ezen a napon már min­denhol a régi áron kínálták a ci­garettákat. Amennyiben valaki mást tapasztalt, a vállalat kéri, hogy ezt jelentse be a központ­ban. A Harmónia vezetői egyébként szerdán megbeszéléseket folytat­tak az Árhivatalban és beterjesz­tették az áremelésre vonatkozó érveiket, azokat a kimutatásokat, amelyek bizonyítják, hogy a do­hányforgalmazás a jelenlegi fel­tételek között veszteséges. Az Ár­hivatal az elkövetkező napokban mérlegeli a számításokat és az indokokat, s dönt arról, hogy meg­alapozottnak tartja-e az áreme­lést. A Magyar Nemzet megkérdezte: Miért szervezik újjá a Magyar—Román Baráti Társaságot? Mint lapunk már beszámolt róla, kezdetben maroknyi, de fe­lelősen gondolkodó fiatal alakí­totta meg az úgynevezett „Lelki­­ismeret 88” csoportot, amely au­gusztus végén, szeptember ele­jén békés tiltakozást tartott a romániai falvak megmentéséért. A román nagykövetség tőszom­szédságában azóta befejeződött a néma tiltakozó akció; a de­monstráció szervezői közül Dely Géza főiskolai hallgatót kérdez­tük: — Úgy hallani, hogy már nevet is adtak annak a térnek, ahol összegyűltek. — Valóban. Eljuttattuk hiva­talos kérelmünket a XIV. kerületi tanácshoz, hogy a parkot nevez­zék el Magyar—Román Szolida­ritási Parknak. Elképzeléseinket egyébként a megmozdulás sok száz résztvevője, valamint a­­szimpatizánsok aláírásukkal erő­sítették meg. A magyar—román viszony leg­újabb fejleményei közé tartozik, hogy újjászervezik a Magyar— Román Baráti Társaságot. A munkában aktívan részt vevő Cell­ért Gyöngyit kérdeztük er­ről. — Vajon miért használják az újjászervezés és nem a megala­kulás kifejezést? — Azért, mert ez a társaság sohasem szűnt meg hivatalosan. Tudni kell róla, hogy 1947-ben hozták létre, és elnöke Kodály­­Zoltán volt. — Miben látja a társaság cél­ját, feladatát? — Úgy vélem, hogy alapvető: a két országban felvetődő prob­lémák megoldásáért demokrati­kus eszközökkel küzdjünk. Ugyanakkor szeretnénk azt a lyu­kat is betömni, amelyet amelyet a román történelem és kultúra nem kellő ismerete ejtett a ma­gyarok tudásanyagán. — Eddig hányan biztosították aláírásukkal önöket, hogy tá­mogatják a társaság újjáalakítá­sát? — Mintegy hatszázan. — Milyennek képzelik el a tár­saságot? — Azt szeretnénk, ha ez az új szerveződés semmiképpen nem lenne a szellemi elit társasága, hanem munkájában minden ér­deklődő minél nagyobb számban részt vehetne. B. L

Next