Magyar Nemzet, 1988. december (51. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-29 / 309. szám

Egy kiiktatott főszereplő Kun Miklós munkája NAGT FELADAT VAB a tör­ténelem tudásaira és ujramesé- löire, hogy kisegítsenek a mostani válségtudat egyik legfőbb összete­vőjéből: a tévtudatok káoszából. — A mi napjainkban a lassú tisz­tulás a sztálinizmus valóságának gyanításával, majd tényről tény­re való megismerésével kezdő­dött. Egyelőre alighanem ez a leg­fontosabb teendője a kutató histo­rikusnak is, a széles körben Is­meretterjesztőnek is, a közölt is­mereteket értelmező publicistának is. Enélkiil többé nem tekinthető át a mi nemzeti történelmünk sem, a társadalmi élet egészét vi­lágviszonylatban befolyásoló munkásmozgalom sem, és mind­ehhez hozzá se lehet nyúlni a sztálinizmus fókuszának, a Szov­jetunió történetének hét évtizede nélkül. Mert nemcsak Sztálin sze­mélyéről, egyéniségének és tettei­nek megítéléséről van szó._ Nem csak a történelem főszereplői for­málják á történelem eseményeit, hanem a történelem egésze is for­málja a főszereplőket. A nagy erényekhez szentek egész serege szükségeltetik, és a nagy bűnök­höz bűnösök egész ármádiája. És milyen nehéz sok esetben megál­lapítani, hogy a bűnök végrehaj­tói közül ki mennyire felelős sze­mélyesen, ki sodródott esetleg jó­hiszeműen a tettesek sorába? Ki mennyit látott át abból, amit tett? A főszereplőket — a nagy bűn­tetteseket és a nagy áldozatokat — viszonylag könnyebb kiemelni, nagyító alá tenni, életútjukkal egész korukat érthetőbbé tenni. De az alább élők és a legalanti'bb, a viharsodorta tömegek egyesei, a mellékszereplők és a számlál- hatatlan statiszták egyedien alig értékelhetően élik együtt magát a történelmet, válnak olykor töme­gesen vétlen áldozattá, vagy elő­nyök élvezőjévé. Milliókat sodor egyedi véletlen, hogy a haláltábo­rok áldozata vagy smasszere le­gyen. — A történész egyelőre a főszereplők felé kénytelen fordul­ni. Az érdeklődés is feléjük for­dítja a figyelmet Nem szeszélyes véletlen, hogy ha a sztálinizmus lényege a főkérdés, akkor a leg­több szó Sztálinról esik. És ha ő a nemzedék közös bűneinek leg­főbb képviselője, akkor nem is beszélhetünk róla, nem is jelle­mezhetjük őt, ha nem szólunk egyre többet azokról a főszerep­lőkről, akiket ő iktatott ki a tör­ténetem drámájából. Egy zsarnok története egyben áldozatainak a története. Nyilván akad a felidézett évti­zedekben még néhány történelmi alak, akinek végzetteljes életútja ugyanúgy nélkülözhetetlen Sztálin és a sztálinizmus megértetéséhez. Trockij démonikus alakja, Tuha- csevszkij lovagokat idéző képe, a kellő időben külföldön meghaló Lunacsarszkij elegánsan kultu­rált egyénisége (és még jó néhány a döntő jelentőségűek közül) egy­re Inkább a széles körű megisme­rést és jellemzést ' igényli. De a történész Kun Miklós igen jó tu­dósi és közírói érzékkel válasz­totta elsőnek Nylkoláj Buharin emberileg vonzó, egy forradalmár típusra jellemző és a vétlen vér- tanúságra dokumentáló erejű alakját. A könyv szakmai műnek pon­tos és részletes, nem kis rész­ben egyéni kutatásokon alapuló, további vizsgálódásokhoz forrás­munkának tekinthető. Széles kö­rökhöz szóló olvasmányként igen érdekes, fegyelmezetten szabatos, választékos ismeretterjesztő stí­lusban írt. Tehát olyan szellemi termék, amelyet a recenzor a kö­zönség különböző rétegeinek ajánlhat Időszerűen fontos, és ér­tékeiben maradandónak vélt ol­vasmányul. , A kompozíció öt részre oszt­va követi a felidézett hős életút jának és egyéniségalakulásának kronológiáját: Tanulóévek, Emig­rációban, A hatalom csúcsain, A vereség és A nagy per. (Ezt a ta­golást sem a könyv elején, sem a végén nem jelzi tartalommutató, ami némi hiányérzetet kelt, ha az olvasó valamilyen adatnak kíván utánanézni és ezért újra be­lelapoz a terjedelmes műbe.) A mű történelmi életrajz lévén egyszerre és elválaszthatatlanul egy politikai egyéniség arcképe, ha tetszik; jellemrajza, és mőgöt- te-körülötte a kor politikai élete, amellyel kölcsönhatásban vari: az határozza meg lehetőségeit és ő befolyásolja azt. Ezért szükség- Γτοτΰοη a frihhi főszerenlő is töb­bé vagy kevésbé plasztikusan ki­rajzolódik az olvasó elé. Lenin nélkül a kor elmondhatatlan, és fontos is Lenin viszonya Buha- rinhoz. Éppen az ő kettejük kap­csolatában rajzolódik ki legszem­léletesebben Buharin gondolko­dásbeli eredetisége, kapcsolatai­ban vonzó kedvessége, felkészült­ségében igen nagy műveltsége. Lenin sem mindig ért vele min­denben egyet, de személye szerint szeretve kedveli. Az úgyszintén eleve igen művelt Lenin világosan ismeri fel benne a forradalmár értelmiségi típusát. — ö maga jó kapcsolatokat tud találni a ná­la kevésbé műveltekkel, de két­ségtelen, hogy sokakat némikép­pen elidegenít a sok nyelven jól beszélő, sőt író, filozófiában, tör­ténelemben, irodalomban, művé­szetekben otthonosan jártas fér­fi, aki tudósnak ugyan államfér­fi, de forradalmár államférfiként egyebek közt a forradalom esz­mevilágának is tudósa. — Kun Miklós könyve —, ha nem is hasz­nálja a mélylélektan kifejezéseit — jól érzékelteti, hogy a mind­végig hiányos műveltségű Sztálin, miközben hatalmi féltékenységgel érzi Buharlnban a. vetélytárs le­hetőséget, dühítő „Minderwertig- keitsgefühl”-lel kénytelen ránézni. Közben Sztálin úgy látszik, sze­retné szeretni a ténylegesen oly vonzó társat a forradalom vezér­karában. Ámde Sztálin — Sztá­lin. ö a pusztítás megtestesült szelleme: aki vetélytárslehetőség, annak el kell tűnnie. Ma már tudjuk, hogy milliókban mérhető Sztálin áldozatainak száma. A látványos koholt perek mögött, a történelmi színfalak mögött évtizedeken át számlálha- tatlan tömegeket irtott ki a Sztá- lin-féle szocializmusnak álcázott zsarnokság. A legszembeötlőbb példázatok a vetélytársak kiikta­tásai. — Lenin betegsége, majd halála után a történelem nagy- esélyesei a mozgalom és a Szov­jetunió élén: Trockij, Kirov és BuhaTin. Az első kettő úgy pusz­tult el, hogy végzetük mozzanatai máig sem felderítettek. Buharin felemelkedése, ragyogása, buká­sa, pusztulása lépésről lépésre nyomonkövethető. Tehát a sztá­lini önkény mechanizmusát is ez érzékelteti legjobban. Ezt végez­te el igen jól Kun Miklós, és az olvasó az eddigieknél mélyebben lát a módszerekbe, amikor a könyv végső, legdöbbenetesebb része dokumentumszerűen ismer­teti a per és az Ítélet anyagát Többek közt itt rajzolódik ki a drámai személyek között Visinsz- kij talán Sztálinénál is sátánibb képe. Az olvasó komoran, de gazda­gabban teszi le a könyvet. Egy jelentékeny történelmi alaknak, egy érdekes típusnak, a művelt, emberileg kedves, gondolkodásá­ban önálló, életét a szent eszmé­nek szentelő forradalmár nagy lehetőségeit és kora körülményei közt szükségszerű bukását ismer­te meg. (Szabad Tér) Hegedűs Géza MEGJELENT EMMANUEL JAKOVLEVICS VILKOVISZKU: A REJTÉLYES KVAZÁRUK A csillagok fejlMéie — A kvazá­rok első fizikai modelljei — Galaxi­sok, kvazárok és kozmológia — Ak­tív galaxismagok — A kvazár vázla­tos -képe — A galaktikus kilövellések — A szuper-fénysebességű objektu­mok — „Gravitációs lencsék’* — Az 88433 — kulcs a kvazárok titkához? (Gondolat) SOMOGY MEGYE MÚLTJÁBÓL (IS.) A Kanyar József szerkesztette so­mogyi levéltári évkönyvek IS. kötete jelent meg a megye múrtjáróL Már a megjelenés ténye is szellemi tapsot érdemel a mai nehéz körülmények közepette, amikor is a kultúra külö­nösen nehezen viselhető anyagi szo­rításban létezik, a kötet most sem ragad egyetlen korhoz, történelmi svédasztalt tesz elénk. Dolgozat az országbíró által a XV. században megbírságolt somogyiak lajstromá­ról; Magyarország lakossága a Xvm. században; könyv- és nyomdakultúra a késel feudalizmusban Dunántúlon; tanulmányok a magyarországi és so­mogyi németségről és sok más érte­kezés teszi fontossá a kötet tanulmá­nyozását. (Somogy Megyei Levéltár) SZABÓ LÁSZLÓ TAMAS: A „REJTETT TANTERV” „Gondoljuk meg: egy magyar gye­rek az alapiskolázás nyolc éve alatt több mint 7000 órát tölt el tanítási órán. (Többségük az iskolában ennél Jóval többet.) E temérdek időben át­élt tanulói tapasztalatokra gondolva úgy fogalmazhatunk e könyv szelle­mében, hogy: »»a legfontosabb tan­anyag: az Iskolai tapasztalat.« Az is­kola eme belső működése felé fordu­ló szemlélet azonban szoros kapcso­latban áll egy általánosabb, a társa­dalomtudományban magában bekö­vetkezett váltással, amelynek lényege, hogy a társadalmi tényekről a társa­dalom interaktív folyamataira helye­ződött át a hangsúly.” (Magvető) 300 ÉVES EGYÜTTÉLÉS (A MAGYARORSZAGI NÉMETEK TÖRTÉNETÉBŐL) A most megjelent két kötet a cím­mel illetett nemzetközi tudományos konferencia anyagát tartalmazza. Ez nagyon változatos képet mutat, tük­rözve a résztvevők nézetpluralizmu- sát, különböző politikai és filozófiai alapállását. A hivatalos témasor tdő- eleje a török hódoltság, Buda felsza­badulása, de az előadások sokkal ko­rábbra is visszanyúlnak, s a máról is szólnak. (Tankönyvkiadó) Sopronban 1800 és az első háború kitörésének éve között, ebben az egy évszázadnál alig valamivel többnek számítható időszakban többet építettek á szorgos mesterek, mint annak előtte mindösszesen. Wihkler Gábor gazdagon illusztrált kö­tete ennek a városi építészeti robbanásnak okait és eredmé­nyét kutatja s mutatja be, gondosan ügyelve arra, bogy bizonyítsa: különösen vonzóvá teszi ezt a kort, hogy az euró­pai építészet nagy stílusáram­latai mellett a XIX század soproni építészete soha nem vesztette el helyi ízét, jellegze­tességeit. (Akadémiai Kiadó) % A gépjárművezetés egészségügyi kockázata Pár esztendeje Székesfehérvá­rott szakszemináriumot rendez­tek a közlekedésbiztonság egész­ségügyi tényezőiről. Az ott el­hangzott előadásokból a szerzők választották ki azokat a témá­kat. amelyeket dr. Dévényi Gá­bor kötetbe rendezett. Vele együtt tizenhat magasan képzett szakorvos, illetve mérnök, tudo­mányos kutató elemezte a bal­esetek okait, illetve az egészség- ügyi tényezők hatását a közleke­désbiztonságra. A könyv terjedelmesebb részét klinikusok íriák, tudományos el- mélyültséggel, elsősorban az or­vosokhoz és a gépjárművezetés oktatásával foglalkozó szakembe­rekhez szólnak, de mondandójuk érinti a mindennapok autós em­berét is. Az egyik fejezet- például azt vizsgálja, miként hat a ma­gas vérnyomás az autóvezetésre. Magyarországon minden negye­dik-ötödik felnőtt szenved hiper­tóniában, s közülük sok százez­ren ülnek a volán mellett! Sze­repel a könyvben tanulmány a szívbetegek autóvezetési lehető­ségeiről, a gyógyszerszedés koc­kázatairól és sok olyan témáról, amelyeknek helyük lehet a maj­dan, de minél előbb összeállítan­dó hazai közlekedési orvostan­ban. A laikus autós számára közért­hetőbb a könyv első része, amely­ben a közlekedés-tudomány szak­emberei elemzik az autózás hazai helyzetét Meghökkentő tények és adatok szerepelnek az írásokban. „Ha repülőszerencsétlenség kö­vetkeztében száz ember életét veszti, vagy bányászszerencsét­lenségnél meghal harminc bá­nyász, az egész világ részvéte ta­pasztalható. Amellett, hogy csak Magyarországon évente több mint 1600 ember hal meg a köz­utakon (egy falu laJcossága) és ennek többszöröse a mozgássé­rültté váltak száma, a legtöbben szó nélkül elmennek.” — írja az egyik szerző. Köztudott, hogy elöregedett a magyar autópark, a hivatalos statisztika szerint a műszaki hi­bára visszavezethető balesetek száma igen alacsony, mindössze egy százaléknyi. Ez a statisztika hamis! — bizonyítja be az Or­szágos Kriminológiai és Krimi­nalisztikai Intézet tudományos főmunkatársa. A statisztika ugyanis csak akkor szántol mű­szaki okokkal, ha a balesetet a járművezető a tőle elvárható, vagy annál is nagyobb gondos­sággá) nem volt képes elhárítani. Nem szerepel tehát a műszaki okok között, ha az autós kopott fékbetétekkel, rossz gumikkal, hibás kormányművel közlekedett, s erről tudott is. Miért nem vi­gyázott jobban?) Nemcsak elöre­gedett a kocsipark, hanem a ná­lunk futó típusok zöme konstruk­ciós szempontból elavult, műsza­ki színvonaluk (fogyasztás, kör­nyezetvédelem, biztonság szem­pontjából) 20—25 évvel ezelőtt tartozott az európai középme­zőnybe. Ladák tízezrei érkeznek blyan gumiabroncsokkal, amilye­Elméleti és alkalmazott közgazdaságtan Heller Farkas klasszikus kötetei Kezdjük felismerni a latin mondás igazát, „sine praeterttis futura nulla", vagyis a „múlt nél­kül nincs jövő”. A második vi­lágháború előtti időszak tudósait, különösen a társadalomtudomá­nyok művelőit szocialista fejlő­désünk egyes szakaszaiban meg­lehetősen eltérően értékeltük. Az ötvenes, de még a hatvanas évti­zedben is sokszor napi érdekek és jó néhányszor dogmává me­revült tudás — gyakran tudássá kikiáltott dogmák — alapján cenzúráztuk meg eszmei öröksé­günket, tudományos és kulturá­lis életünk maradandó termékeit. Hosszú ideig, lényegében az 1980-as évtized elejéig az emlí­tett időszak társadalomtudomá­nyi eredményeit megalapozatla­nul, az eredeti művek ismereté­nek hiányában sematikusan ítél­tük meg. Gyakori volt a cimke- ragaszgatás, például eklektikus, az ellenforradalmi rendszert ki­szolgáló, reakciós, konzervatív szemléletű, de legalábbis polgá­ri. Erre a sorsra jutott hosszú ideig Heller Farkas (1877—1955) közgazdász professzor, akadémi­kus, a világhírű tudós is, akinek munkáit legközelebbi volt mun­katársai még idézni sem merték, mert olyan volt a politikai 4* il­letve ezért a szakmai közhangu­lat. 1948 után három évtizedig közgazdász generációk nőttek fel úgy, hogy még csak nem is hal­lottak az egyetemen Heller Far­kasról. Éppen ezért jelentős ered­ménynek tekinthetjük, hogy A társadalomtudományok magyar klasszikusai című sorozatban új­ra megjelent Heller Farkas két alapvető műve. A Közgazdaság- tan I, Című kötet, az Elméleti közgazdaságtan S. kiadása utol­jára 1945-ben, a Közgazdaságtan II. kötet Alkalmazott közgazda­ságtan 4. kiadása utoljára 1947- ben jelent, meg Magyarországon. E köteteket reprint kiadás for­májában így újra olvashatják a közgazdasági kérdések iránt ér­deklődők. Heller Farkas tudományos tel­jesítménye, az elmúlt nyolcvan évet tekintve, egyedülálló Ma­gyarországon, mivel három terü­leten — a közgazdasági elmélet története, az elméleti és alkal­mazott közgazdaságtan és a pénz­ügytan — alkotott jelentősét. A felszabadulás után mindhá­rom területnek voltak és vannak kiváló és nemzetközileg elismert művelői, de olyan kutató nem akadt, aki egymaga mindhárom területet átfogóan művelni tud­ta volna. Itthon és külföldön — német, angol, finn, francia és spanyol nyelven — a különböző kiadásokban több mint 40 köny­ve, és recenziókkal együtt több mint 200 tanulmánya jelent meg. Az elmúlt években végzett ku­tatásaim azt bizonyítják, hogy Heller Farkas munkái még 1960 után is igen népszerűek voltak Dél-Amerikában, Spanyolország­ban és Ausztráliában. Három könyvét, köztük Közgazdaságta­nát 1921. és 1933. között a német egyetemeken tankönyvként hasz­nálták, sőt, két könyve ez idő alatt négy kiadást ért meg. 1933-ban a náci Németország­gal és annak kiadójával (Meyer) megszakította a kapcsolatot, mi­vel nem volt hajlandó a náci­kat támogató német közgazdá­szokra hivatkozni. A Meyer cég Heller engedélye nélkül a Köz- gazdasági lexikon német nyelvű 3. kiadásának jogát eladta egy spanyol kiadónak. Az első spa­nyol nyelvű kiadás 1937-ben je­lent meg, a 6. kiadás, ámiről tu­domásunk van, 1989-ben. Heller Farkast a kiadásról hem értesítet­ték, pedig könyvét még Dél-Ame- rlkában is forgalmazták. Heller Farkas Közgazdaságta­nában a következő elméleti köz- gazdasági területeket kezelte ki­emelten: az ár, a jövedelemelosz­lás, a pénz, a külkereskedelem és a gazdasági élet hullámzása. Az Alkalmazott közgazdaságtanban a gazdaságpolitika területeit tár­gyalja, így foglalkozik a szerve­zési-, hitel-, kereskedelmi-, valu­ta-, közlekedési- és szociálpoliti­ka területeivel. Heller Farkas tu­neket árusítás céljából egyetlen nyugati országba sem engedné' nek be. A tanulmányok nemcsak beha­tóan vizsgálják a balesetele okát — a műszaki, az emberi, az egészségügyi, de még a gazdasá­gi, társadalmi tényezőket is — hanem sok-sok hasznos tanácsot adnak a baleseteik elkerülésére. Kitűnő ez a könyv, jó lenne, ha minden autós kezébe eljutna. (Népszava) (zsolt) A sör Caál Ernő kötete Messze még a nyár, a sör igazi szezonja, de a sörivók bizonyára örömmel fogadják télen ds a Gondolat Zsebkönyvek legújabb tagját, amely a sör kultúrtörté­netével foglalkozik Egyiptomban és Mezopotámiában. Egy sumer közmondás szerint „aki a sört nem ismeri: a jót nem ismeri; a sör kellemessé teszi a házat". Ha már ilyen tulajdonsá­gokkal rendelkezik ez az ital — írhatnám „folyékony kenyérnek” — érdemes közelebbről megis­merkedni vele. ■ A kötet szerzője — Caál Ernő — neves egyiptológus, aki évek óta részt vesz helyszíni egyipto­mi ásatásokon. A sörnek az egyiptomiak életében betöltött fontos szerepéről így „első kéz­ből” értesült, lévén igen gyakori jelenet a csodálatosan épségben megmaradt sírok' falfestményein a sörkészítés módja és a sör fo­gyasztása különböző alkalmak­kor. A képregényszerű ábrázolá­sok mellett feliratok ds tájékoz­tatnak a nagy eseményről — mármint a sörfőzésről. Azért, ne­hogy azt gondolja a kedves olva­só, hogy akkor minden világos, egy jószemű kutató csak „leol­vassa” a festményekről a sörké­szítés egyes fázisait. A képlet nem ilyen egyszerű. A hétközna­pi élet mozzanatait megörökítő ábrázolások veszítettek életsze­rűségükből azáltal, hogy bizonyos normák, teológiai elvek szabták meg az egyes jelenetek szerepét, és elhelyezését a sírépítményben. Szakkara, az egyik leglátoga­tottabb túrdstaközpont Kairótól nem messze fekszik. Feltárt, lá­togatható sírjai közül az egyik legszebb: Ti masztabája. TU — a sir tulajdonosa — nagy birtokkal rendelkezett, az 5. dinasztia ko­ráiban (kb. i.e. 2480—2350) élt A sír falán háromsávos lapos relief mutatja be a sörkészités egyés fázisait. . s' * A serfőzés sarkalatos kérdése: miből főzték az óegyiptomiak e nemes italt? Ti masztabájának felirata szerint: besából. E szó megfejtése sem könnyű, hiszen ott szerepel az Ébers Papiruszok orvosságreceptjei között, de a ma­tematikai példatárként szolgált moszkvai matematikai papiru­szon is — búza és datolya mel­lett. Több neves kutató vélemé­nye szerint csíráztatott gabonát, vagyis malátát jelöl a „besa” szó, tehát ebből készült az óegylp- tomiak söritala. Hasonló alapos­sággal és oknyomozással tárgyal­ja a szerző a sörfőzés többi kel­lékeinek mibenlétét is. Fontos jellemzője a sörnek az erőssége is. A pontosan könyvelő egyiptomiak felirataiból azt is megtudhatjuk, hogy Thébóban erősebb söröket ittak, mint Memphisben. A szövegekben elő­forduló leggyengébb sört Szenenr műt ajándékozta Hatsepszut fá­raónő templomának. No, nem ki­csinyességből, hanem egyszerűen jobban érdekelték a csillagászat problémái, mint a sör. Mennyi sört ittak az egyipto­miak? A hierarchiában elfoglalt helyük szerint más-más mennyi­séget. Egy középbirodalom ide­jéből származó papirusz szerint a templom elöljárója például kö­zel 208 litert kapott naponta — természetesen nem egyedül Itta meg. Azért senki ne gondolja, hogy csak „táplálék” céljából fo­gyasztottak sört. Az italozást, a részegséget, hosszú időn keresz­tül pozitívan ítélték meg Egyip­tomban, a mámor segítségével az Istenek közelében érezhették ma­gukat. Hasonló részletességgel tár­gyalja Gaál Ernő a mezopotá­miai forrásokat a sör készítése szempontjából. A két nagy ókori civilizáció között e tekintetben az a különbség, hogy míg Egyip­tomban több a technológiai rész­leteket bemutató ábrázolás, addig Mezopotámia írásos dokumentá­ciókban gazdagabb. A sok érdekes kultúrhistóriai leleményt színes fotók és ókos ábrák teszik élvezetessé és ért­hetővé. Örömmel forgathatja minden olvasó — nemcsak sör­ivóknak való. (Gondolat) (bankó) dományos munkálkodása kez­detén az osztrák „szubjektív, ha­tárhaszon iskolához" csatlako­zott, de nagyon is tisztában volt ezen iskola korlátáival és hiá­nyosságaival. Most megjelent könyve alap­ján is állítható, hogy az osztrák határhaszon iskola eredményeit meghaladta, és sikeres erőfeszíté­seket tett arra, hogy egy adott irányzathoz tartozás béklyóitól mentesen, európai mércével ma is színvonalas elméleti rendszert építsen fel, természetesen a ne­ves iskolák elméleti építőkövei­ből. A leginkább hasznosítható- nak azokat a fejtegetéseket te­kinthetjük, amelyek az árelmé­lettel, a ciklusokkal és az ökono- metriával foglalkoznak. Az ezen tudományágak által vizsgált je­lenségek szférájában általános és különös, tehát a szocializmus­ban és a kapitalizmusban is ér­vényesülő összefüggések, törvény- szerűségek hatnak. E relációban a polgári közgazdaságtan ered­ményei, ha azok objektíve he­lyesek, átvehetők, s kellő kiegé­szítések után beépíthetők a marxista elméletbe. Ez azért is szükséges, mert a marxizmus klasszikusai és a marxista köz­gazdászok többsége vizsgálataik­ban a kínálati oldalt hangsúlyoz­ták. Korunkban azonban a szo­cializmus politikai gazdaságta­nának feladatai gyarapodtak, a szocializmus árviszonyainak ma­gyarázatát Is meg kell adni, fog­lalkozni kell tehát az érem másik oldalával, a keresleti oldallal is. Ezen a területen viszont Heller Farkas, és hozzátehetjük, hogy az iskolája is (például Andreich Jenő, Kádas Kálmán, Varga Ist­ván, -Thetss Ekle és mások) igen figyelemreméltó eredményeket értek el, míg más szocialista orszá­gok kutatói ezt a területet álta­lában elhanyagolták. Heller Far­kas objektív tudományosságára jellemző, hogy műveiben kezdet­től fogva ismertette · a marxiz­mus—lenihizmust , mint tudomá­nyos irányzatot. A Közgazdaságtan II. beveze­tésében ezekről a témakörökről részletes áttekintést ad. Az el­méleti és alkalmazott közgazda­ságtan kapcsolatát a következő­képpen látja: „Az elmélet célja az élet jelenségeinek megfigye­lése és összefüggéseik felkutatá­sa." Ezzel szemben az alkalma­zott közgazdaságtan, melyet gaz­daságpolitikának is neveznek, „már elhatározások sorozata és belenyúl az élet folyásába, míg az, amit a közgazdaságtan mint tudomány nyújthat, ezen a téren is csak olyan öszefüggések feltá­rása, amelyekkel mint adottsá­gokkal kell számolnunk akkor, ha a közgazdaság menetébe be­lenyúlnak. Ezen összefüggések is­merete nélkül... gazdasági po­litikát csinálni veszélyes”. Fontosak Heller idézett gondo­latai. A szocializmus objektív törvényeit nem ismerjük, mivel a sztálini rövidített kurzus tan­tételei íróasztal mellett kitalált, apologetikus tételeket tartalma­zó, s főleg a gyakorlatban nem igazolható „törvényszerűségek” (például a szocializmus alaptörvé­nye, a tervszerű és arányos fejlő­dés törvénye, vagy a munka sze­rinti elosztás törvénye). Az ob­jektív törvények ismeretének hiányában viszont veszélyes gaz­daságpolitikát csinálni. Remél­jük, hogy Heller Farkas más, alapvető munkái A határhaszon elmélete 1904. Közgazdasági lexi­kon 1937. A közgazdasági elmé­let története 1943. Pénzügytan 1943.)' is hamarosan meg fognak jelenni. Bálint György „A halhatatlan szöveg" című írásának alább idé­zett megállapításai Heller Far­kas életművére is vonatkoznak: „Könyvtárak ezreit, pusztíthatja el bomba és tűzvész: a szöveg azért valahol mégiscsak megma­rad ... A szavak megmaradnak, az emberiség legszebb és legoko­sabb mondatai'többé már nem veszhetnek el. Lehet, hogy évekig, évtizedekig nem akad senki, aki elolvassa vagy megértse őket, le­het, hogy évszázadokon át értel­metlenül merednek majd rájuk az új barbárság fiai — de ez nem nagy baj. Az a fontos,· hogy meg­maradnak, számos példányban, olvasható állapotban. -Előbb- utóbb megint csak akadnak fnajd olvasóik... A szöveg is szenved, szennyeződik és roncsolódik épp­úgy, sőt, talán még súlyosabban, mint a kép vagy a szobor. Ijesztő sebeket kap, de azért elpusztíta­ni mégsem lehet: eldugott köny­vespolcok mélyéről egyszer majd megint előkerül, fiatalon, tisztán, sértetlenül és diadalmasan." (Közgazdasági és Jogi) Sipos Béla Magyar Nemzet KőnyvesMz s

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék