Magyar Nemzet, 1988. december (51. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-29 / 309. szám
Egy kiiktatott főszereplő Kun Miklós munkája NAGY FELADAT VAN a történelem tudásaira és újramesélőire, hogy kisegítsenek a mostani válságtudat egyik legfőbb összetevőjéből, a tévtudatok káoszából. A mi napjainkban a lassú tisztulás a sztálinizmus valóságának gyanításával, majd tényről tényre való megismerésével kezdődött. Egyelőre alighanem ez a legfontosabb teendője a kutató historikusnak is, a széles körben ismeretterjesztőnek is, a közölt ismereteket értelmező publicistának is. Enélkül többé nem tekinthető át a mi nemzeti történelmünk sem, a társadalmi élet egészét világviszonylatban befolyásoló munkásmozgalom sem, és mindehhez hozzá se lehet nyúlni a sztálinizmus fókuszának, a Szovjetunió történetének hét évtizede nélkül. Mert nemcsak Sztálin személyéről, egyéniségének és tetteinek megítéléséről van szó._ Nem csak a történelem főszereplői formálják a történelem eseményeit, hanem a történelem egésze is formálja a főszereplőket. A nagy erényekhez szentek egész serege szükségeltetik, és a nagy bűnökhöz bűnösök egész ármádiája. És milyen nehéz sok esetben megállapítani, hogy a bűnök végrehajtói közül ki mennyire felelős személyesen, ki sodródott esetleg jóhiszeműen a tettesek sorába? Ki mennyit látott át abból, amit tett? A főszereplőket — a nagy bűntetteseket és a nagy áldozatokat — viszonylag könnyebb kiemelni, nagyító alá tenni, életútjukkal egész korukat érthetőbbé tenni. De az alább élők és a legalantibb, a viharsodorta tömegek egyesei, a mellékszereplők és a számlálhatatlan statiszták egyedien alig értékelhetően élik együtt magát a történelmet, válnak olykor tömegesen vétlen áldozattá, vagy előnyök élvezőjévé. Milliókat sodor egyedi véletlen, hogy a haláltáborok áldozata vagy smasszere legyen. A történész egyelőre a főszereplők felé kénytelen fordulni. Az érdeklődés is feléjük fordítja a figyelmet Nem szeszélyes véletlen, hogy ha a sztálinizmus lényege a főkérdés, akkor a legtöbb szó Sztálinról esik. És ha ő a nemzedék közös bűneinek legfőbb képviselője, akkor nem is beszélhetünk róla, nem is jellemezhetjük őt, ha nem szólunk egyre többet azokról a főszereplőkről, akiket ő iktatott ki a történetem drámájából. Egy zsarnok története egyben áldozatainak a története. Nyilván akad a felidézett évtizedekben még néhány történelmi alak, akinek végzetteljes életútja ugyanúgy nélkülözhetetlen Sztálin és a sztálinizmus megértetéséhez. Trockij démonikus alakja, Tuhacsevszkij lovagokat idéző képe, a kellő időben külföldön meghaló Lunacsarszkij elegánsan kulturált egyénisége (és még jó néhány a döntő jelentőségűek közül) egyre inkább a széles körű megismerést és jellemzést igényli. De a történész Kun Miklós igen jó tudósi és közírói érzékkel választotta elsőnek Nyikoláj Buharin emberileg vonzó, egy forradalmár típusra jellemző és a vétlen vértanúságra dokumentáló erejű alakját. A könyv szakmai műnek pontos és részletes, nem kis részben egyéni kutatásokon alapuló, további vizsgálódásokhoz forrásmunkának tekinthető. Széles körökhöz szóló olvasmányként igen érdekes, fegyelmezetten szabatos, választékos ismeretterjesztő stílusban írt. Tehát olyan szellemi termék, amelyet a recenzor a közönség különböző rétegeinek ajánlhat időszerűen fontos, és értékeiben maradandónak vélt olvasmányul. , A kompozíció öt részre osztva követi a felidézett hős életútjának és egyéniségalakulásának kronológiáját: Tanulóévek, Emigrációban, A hatalom csúcsain, A vereség és A nagy per. (Ezt a tagolást sem a könyv elején, sem a végén nem jelzi tartalommutató, ami némi hiányérzetet kelt, ha az olvasó valamilyen adatnak kíván utánanézni és ezért újra belelapoz a terjedelmes műbe.) A mű történelmi életrajz lévén egyszerre és elválaszthatatlanul egy politikai egyéniség arcképe, ha tetszik, jellemrajza, és mögötte-körülötte a kor politikai élete, amellyel kölcsönhatásban vann, az határozza meg lehetőségeit és ő befolyásolja azt. Ezért szükség- Γτοτΰοη a fridhi főszereplő is többé vagy kevésbé plasztikusan kirajzolódik az olvasó elé. Lenin nélkül a kor elmondhatatlan, és fontos is Lenin viszonya Buharinhoz. Éppen az ő kettejük kapcsolatában rajzolódik ki legszemléletesebben Buharin gondolkodásbeli eredetisége, kapcsolataiban vonzó kedvessége, felkészültségében igen nagy műveltsége. Lenin sem mindig ért vele mindenben egyet, de személye szerint szeretve kedveli. Az úgyszintén eleve igen művelt Lenin világosan ismeri fel benne a forradalmár értelmiségi típusát. — ő maga jó kapcsolatokat tud találni a nála kevésbé műveltekkel, de kétségtelen, hogy sokakat némiképpen elidegenít a sok nyelven jól beszélő, sőt író, filozófiában, történelemben, irodalomban, művészetekben otthonosan jártas férfi, aki tudósnak ugyan államférfi, de forradalmár államférfiként egyebek közt a forradalom eszmevilágának is tudósa. — Kun Miklós könyve —, ha nem is használja a mélylélektan kifejezéseit — jól érzékelteti, hogy a mindvégig hiányos műveltségű Sztálin, miközben hatalmi féltékenységgel érzi Buharinban a vetélytárs lehetőséget, dühítő „Minderwertigkeitsgefühl”-lel kénytelen ránézni. Közben Sztálin úgy látszik, szeretné szeretni a ténylegesen oly vonzó társat a forradalom vezérkarában. Ámde Sztálin — Sztálin, ő a pusztítás megtestesült szelleme: aki vetélytárslehetőség, annak el kell tűnnie. Ma már tudjuk, hogy milliókban mérhető Sztálin áldozatainak száma. A látványos koholt perek mögött, a történelmi színfalak mögött évtizedeken át számlálhatatlan tömegeket irtott ki a Sztálin-féle szocializmusnak álcázott zsarnokság. A legszembeötlőbb példázatok a vetélytársak kiiktatásai. — Lenin betegsége, majd halála után a történelem nagyesélyesei a mozgalom és a Szovjetunió élén: Trockij, Kirov és Buharin. Az első kettő úgy pusztult el, hogy végzetük mozzanatai máig sem felderítettek. Buharin felemelkedése, ragyogása, bukása, pusztulása lépésről lépésre nyomonkövethető. Tehát a sztálini önkény mechanizmusát is ez érzékelteti legjobban. Ezt végezte el igen jól Kun Miklós, és az olvasó az eddigieknél mélyebben lát a módszerekbe, amikor a könyv végső, legdöbbenetesebb része dokumentumszerűen ismerteti a per és az ítélet anyagát Többek közt itt rajzolódik ki a drámai személyek között Visinszkij talán Sztálinénál is sátánibb képe. Az olvasó komoran, de gazdagabban teszi le a könyvet. Egy jelentékeny történelmi alaknak, egy érdekes típusnak, a művelt, emberileg kedves, gondolkodásában önálló, életét a szent eszmének szentelő forradalmár nagy lehetőségeit és kora körülményei közt szükségszerű bukását ismerte meg. (Szabad Tér) Hegedűs Géza MEGJELENT EMMANUEL JAKOVLEVICS VILKOVISZKY: A REJTÉLYES KVAZÁROK A csillagok fejlése — A kvazárok első fizikai modelljei — Galaxisok, kvazárok és kozmológia — Aktív galaxismagok — A kvazár vázlatosképe — A galaktikus kilövellések — A szuper-fénysebességű objektumok — „Gravitációs lencsék’* — Az 88433 — kulcs a kvazárok titkához? (Gondolat) SOMOGY MEGYE MÚLTJÁBÓL (II.) A Kanyar József szerkesztette somogyi levéltári évkönyvek II. kötete jelent meg a megye múltjáról Már a megjelenés ténye is szellemi tapsot érdemel a mai nehéz körülmények közepette, amikor is a kultúra különösen nehezen viselhető anyagi szorításban létezik, a kötet most sem ragad egyetlen korhoz, történelmi svédasztalt tesz elénk. Dolgozat az országbíró által a XV. században megbírságolt somogyiak lajstromáról. Magyarország lakossága a XvI. században; könyv- és nyomdakultúra a kései feudalizmusban Dunántúlon; tanulmányok a magyarországi és somogyi németségről és sok más értekezés teszi fontossá a kötet tanulmányozását. (Somogy Megyei Levéltár) SZABÓ LÁSZLÓ TAMÁS: A „REJTETT TANTERV” „Gondoljuk meg: egy magyar gyerek az alapiskolázás nyolc éve alatt több mint 7000 órát tölt el tanítási órán. (Többségük az iskolában ennél jóval többet.) E temérdek időben átélt tanulói tapasztalatokra gondolva úgy fogalmazhatunk e könyv szellemében, hogy: »»a legfontosabb tananyag: az iskolai tapasztalat.« Az iskola eme belső működése felé forduló szemlélet azonban szoros kapcsolatban áll egy általánosabb, a társadalomtudományban magában bekövetkezett váltással, amelynek lényege, hogy a társadalmi tényekről a társadalom interaktív folyamataira helyeződött át a hangsúly.” (Magvető) 300 ÉVES EGYÜTTÉLÉS (A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK TÖRTÉNETÉBŐL) A most megjelent két kötet a címmel illetett nemzetközi tudományos konferencia anyagát tartalmazza. Ez nagyon változatos képet mutat, tükrözve a résztvevők nézetpluralizmusát, különböző politikai és filozófiai alapállását. A hivatalos témasor időeleje a török hódoltság, Buda felszabadulása, de az előadások sokkal korábbra is visszanyúlnak, s a máról is szólnak. (Tankönyvkiadó) Magyar Nemzet KönyvesMzs Sopronban 1800 és az első háború kitörésének éve között, ebben az egy évszázadnál alig valamivel többnek számítható időszakban többet építettek a szorgos mesterek, mint annak előtte mindösszesen. Winkler Gábor gazdagon illusztrált kötete ennek a városi építészeti robbanásnak okait és eredményét kutatja s mutatja be, gondosan ügyelve arra, hogy bizonyítsa: különösen vonzóvá teszi ezt a kort, hogy az európai építészet nagy stílusáramlatai mellett a XIX század soproni építészete soha nem vesztette el helyi ízét, jellegzetességeit. (Akadémiai Kiadó). A gépjárművezetés egészségügyi kockázata Pár esztendeje Székesfehérvárott szakszemináriumot rendeztek a közlekedésbiztonság egészségügyi tényezőiről. Az ott elhangzott előadásokból a szerzők választották ki azokat a témákat, amelyeket dr. Dévényi Gábor kötetbe rendezett. Vele együtt tizenhat magasan képzett szakorvos, illetve mérnök, tudományos kutató elemezte a balesetek okait, illetve az egészségügyi tényezők hatását a közlekedésbiztonságra. A könyv terjedelmesebb részét klinikusok írták, tudományos elmélyültséggel, elsősorban az orvosokhoz és a gépjárművezetés oktatásával foglalkozó szakemberekhez szólnak, de mondandójuk érinti a mindennapok autós emberét is. Az egyik fejezet például azt vizsgálja, miként hat a magas vérnyomás az autóvezetésre. Magyarországon minden negyedik-ötödik felnőtt szenved hipertóniában, s közülük sok százezren ülnek a volán mellett! Szerepel a könyvben tanulmány a szívbetegek autóvezetési lehetőségeiről, a gyógyszerszedés kockázatairól és sok olyan témáról, amelyeknek helyük lehet a majdan, de minél előbb összeállítandó hazai közlekedési orvostanban. A laikus autós számára közérthetőbb a könyv első része, amelyben a közlekedéstudomány szakemberei elemzik az autózás hazai helyzetét Meghökkentő tények és adatok szerepelnek az írásokban. „Ha repülőszerencsétlenség következtében száz ember életét veszti, vagy bányászszerencsétlenségnél meghal harminc bányász, az egész világ részvéte tapasztalható. Amellett, hogy csak Magyarországon évente több mint 1600 ember hal meg a közutakon (egy falu sarcossága) és ennek többszöröse a mozgássérültté váltak száma, a legtöbben szó nélkül elmennek.” — írja az egyik szerző. Köztudott, hogy elöregedett a magyar autópark, a hivatalos statisztika szerint a műszaki hibára visszavezethető balesetek száma igen alacsony, mindössze egy százaléknyi. Ez a statisztika hamis! — bizonyítja be az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet tudományos főmunkatársa. A statisztika ugyanis csak akkor szántol műszaki okokkal, ha a balesetet a járművezető a tőle elvárható, vagy annál is nagyobb gondosságga nem volt képes elhárítani. Nem szerepel tehát a műszaki okok között, ha az autós kopott fékbetétekkel, rossz gumikkal, hibás kormányművel közlekedett, s erről tudott is. Miért nem vigyázott jobban?) Nemcsak elöregedett a kocsipark, hanem a nálunk futó típusok zöme konstrukciós szempontból elavult, műszaki színvonaluk (fogyasztás, környezetvédelem, biztonság szempontjából) 20—25 évvel ezelőtt tartozott az európai középmezőnybe. Ladák tízezrei érkeznek olyan gumiabroncsokkal, amilyen Elméleti és alkalmazott közgazdaságtan Heller Farkas klasszikus kötetei Kezdjük felismerni a latin mondás igazát, „sine praetertiis futura nulla", vagyis a „múlt nélkül nincs jövő”. A második világháború előtti időszak tudósait, különösen a társadalomtudományok művelőit szocialista fejlődésünk egyes szakaszaiban meglehetősen eltérően értékeltük. Az ötvenes, de még a hatvanas évtizedben is sokszor napi érdekek és jó néhányszor dogmává merevült tudás — gyakran tudássá kikiáltott dogmák — alapján cenzúráztuk meg eszmei örökségünket, tudományos és kulturális életünk maradandó termékeit. Hosszú ideig, lényegében az 1980-as évtized elejéig az említett időszak társadalomtudományi eredményeit megalapozatlanul, az eredeti művek ismeretének hiányában sematikusan ítéltük meg. Gyakori volt a cimkeragaszgatás, például eklektikus, az ellenforradalmi rendszert kiszolgáló, reakciós, konzervatív szemléletű, de legalábbis polgári. Erre a sorsra jutott hosszú ideig Heller Farkas (1877—1955) közgazdász professzor, akadémikus, a világhírű tudós is, akinek munkáit legközelebbi volt munkatársai még idézni sem merték, mert olyan volt a politikai 4, illetve ezért a szakmai közhangulat. 1948 után három évtizedig közgazdász generációk nőttek fel úgy, hogy még csak nem is hallottak az egyetemen Heller Farkasról. Éppen ezért jelentős eredménynek tekinthetjük, hogy A társadalomtudományok magyar klasszikusai című sorozatban újra megjelent Heller Farkas két alapvető műve. A Közgazdaságtan I. Című kötet, az Elméleti közgazdaságtan I. kiadása utoljára 1945-ben, a Közgazdaságtan II. kötet Alkalmazott közgazdaságtan 4. kiadása utoljára 1947- ben jelent, meg Magyarországon. E köteteket reprint kiadás formájában így újra olvashatják a közgazdasági kérdések iránt érdeklődők. Heller Farkas tudományos teljesítménye, az elmúlt nyolcvan évet tekintve, egyedülálló Magyarországon, mivel három területen — a közgazdasági elmélet története, az elméleti és alkalmazott közgazdaságtan és a pénzügytan — alkotott jelentését. A felszabadulás után mindhárom területnek voltak és vannak kiváló és nemzetközileg elismert művelői, de olyan kutató nem akadt, aki egymaga mindhárom területet átfogóan művelni tudta volna. Itthon és külföldön — német, angol, finn, francia és spanyol nyelven — a különböző kiadásokban több mint 40 könyve, és recenziókkal együtt több mint 200 tanulmánya jelent meg. Az elmúlt években végzett kutatásaim azt bizonyítják, hogy Heller Farkas munkái még 1960 után is igen népszerűek voltak Dél-Amerikában, Spanyolországban és Ausztráliában. Három könyvét, köztük közgazdaságtanát 1921. és 1933. között a német egyetemeken tankönyvként használták, sőt, két könyve ez idő alatt négy kiadást ért meg. 1933-ban a náci Németországgal és annak kiadójával (Meyer) megszakította a kapcsolatot, mivel nem volt hajlandó a nácikat támogató német közgazdászokra hivatkozni. A Meyer cég Heller engedélye nélkül a Közgazdasági lexikon német nyelvű 3. kiadásának jogát eladta egy spanyol kiadónak. Az első spanyol nyelvű kiadás 1937-ben jelent meg, a 6. kiadás, amiről tudomásunk van, 1989-ben. Heller Farkast a kiadásról nem értesítették, pedig könyvét még Dél-Amerikában is forgalmazták. Heller Farkas Közgazdaságtanában a következő elméleti közgazdasági területeket kezelte kiemelten: az ár, a jövedelemeloszlás, a pénz, a külkereskedelem és a gazdasági élet hullámzása. Az Alkalmazott közgazdaságtanban a gazdaságpolitika területeit tárgyalja, így foglalkozik a szervezési-, hitel-, kereskedelmi-, valuta-, közlekedési- és szociálpolitika területeivel. Heller Farkas tudományos munkálkodása kezdetén az osztrák „szubjektív, határhaszon iskolához" csatlakozott, de nagyon is tisztában volt ezen iskola korlátaival és hiányosságaival. Most megjelent könyve alapján is állítható, hogy az osztrák határhaszon iskola eredményeit meghaladta, és sikeres erőfeszítéseket tett arra, hogy egy adott irányzathoz tartozás béklyóitól mentesen, európai mércével ma is színvonalas elméleti rendszert építsen fel, természetesen a neves iskolák elméleti építőköveiből. A leginkább hasznosíthatónak azokat a fejtegetéseket tekinthetjük, amelyek az árelmélettel, a ciklusokkal és az ökonometriával foglalkoznak. Az ezen tudományágak által vizsgált jelenségek szférájában általános és különös, tehát a szocializmusban és a kapitalizmusban is érvényesülő összefüggések, törvényszerűségek hatnak. E relációban a polgári közgazdaságtan eredményei, ha azok objektíve helyesek, átvehetők, s kellő kiegészítések után beépíthetők a marxista elméletbe. Ez azért is szükséges, mert a marxizmus klasszikusai és a marxista közgazdászok többsége vizsgálataikban a kínálati oldalt hangsúlyozták. Korunkban azonban a szocializmus politikai gazdaságtanának feladatai gyarapodtak, a szocializmus árviszonyainak magyarázatát is meg kell adni, foglalkozni kell tehát az érem másik oldalával, a keresleti oldallal is. Ezen a területen viszont Heller Farkas, és hozzátehetjük, hogy az iskolája is (például Andreich Jenő, Kádas Kálmán, Varga István,Thetss Ekle és mások) igen figyelemreméltó eredményeket értek el, míg más szocialista országok kutatói ezt a területet általában elhanyagolták. Heller Farkas objektív tudományosságára jellemző, hogy műveiben kezdettől fogva ismertette a marxizmus—lenihizmust , mint tudományos irányzatot. A Közgazdaságtan II. bevezetésében ezekről a témakörökről részletes áttekintést ad. Az elméleti és alkalmazott közgazdaságtan kapcsolatát a következőképpen látja: „Az elmélet célja az élet jelenségeinek megfigyelése és összefüggéseik felkutatása." Ezzel szemben az alkalmazott közgazdaságtan, melyet gazdaságpolitikának is neveznek, „már elhatározások sorozata és belenyúl az élet folyásába, míg az, amit a közgazdaságtan mint tudomány nyújthat, ezen a téren is csak olyan öszefüggések feltárása, amelyekkel mint adottságokkal kell számolnunk akkor, ha a közgazdaság menetébe belenyúlnak. Ezen összefüggések ismerete nélkül... gazdasági politikát csinálni veszélyes”. Fontosak Heller idézett gondolatai. A szocializmus objektív törvényeit nem ismerjük, mivel a sztálini rövidített kurzus tantételei íróasztal mellett kitalált, apologetikus tételeket tartalmazó, s főleg a gyakorlatban nem igazolható „törvényszerűségek” (például a szocializmus alaptörvénye, a tervszerű és arányos fejlődés törvénye, vagy a munka szerinti elosztás törvénye). Az objektív törvények ismeretének hiányában viszont veszélyes gazdaságpolitikát csinálni. Reméljük, hogy Heller Farkas más, alapvető munkái A határhaszon elmélete 1904. Közgazdasági lexikon 1937. A közgazdasági elmélet története 1943. Pénzügytan 1943.) is hamarosan meg fognak jelenni. Bálint György „A halhatatlan szöveg" című írásának alább idézett megállapításai Heller Farkas életművére is vonatkoznak: „Könyvtárak ezreit, pusztíthatja el bomba és tűzvész, a szöveg azért valahol mégiscsak megmarad ... A szavak megmaradnak, az emberiség legszebb és legokosabb mondatai többé már nem veszhetnek el. Lehet, hogy évekig, évtizedekig nem akad senki, aki elolvassa vagy megértse őket, lehet, hogy évszázadokon át értelmetlenül merednek majd rájuk az új barbárság fiai — de ez nem nagy baj. Az a fontos, hogy megmaradnak, számos példányban, olvasható állapotban.Előbbutóbb megint csak akadnak majd olvasóik... A szöveg is szenved, szennyeződik és roncsolódik éppúgy, sőt, talán még súlyosabban, mint a kép vagy a szobor. Ijesztő sebeket kap, de azért elpusztítani mégsem lehet: eldugott könyvespolcok mélyéről egyszer majd megint előkerül, fiatalon, tisztán, sértetlenül és diadalmasan." (Közgazdasági és Jogi) Sipos Béla neket árusítás céljából egyetlen nyugati országba sem engednének be. A tanulmányok nemcsak behatóan vizsgálják a balesetek okát — a műszaki, az emberi, az egészségügyi, de még a gazdasági, társadalmi tényezőket is — hanem sok-sok hasznos tanácsot adnak a baleseteik elkerülésére. Kitűnő ez a könyv, jó lenne, ha minden autós kezébe eljutna. (Népszava) (zsolt) A sör Caál Ernő kötete Messze még a nyár, a sör igazi szezonja, de a sörivók bizonyára örömmel fogadják télen is a Gondolat Zsebkönyvek legújabb tagját, amely a sör kultúrtörténetével foglalkozik Egyiptomban és Mezopotámiában. Egy sumer közmondás szerint „aki a sört nem ismeri, a jót nem ismeri, a sör kellemessé teszi a házat". Ha már ilyen tulajdonságokkal rendelkezik ez az ital — írhatnám „folyékony kenyérnek” — érdemes közelebbről megismerkedni vele. ■ A kötet szerzője — Caál Ernő — neves egyiptológus, aki évek óta részt vesz helyszíni egyiptomi ásatásokon. A sörnek az egyiptomiak életében betöltött fontos szerepéről így „első kézből” értesült, lévén igen gyakori jelenet a csodálatosan épségben megmaradt sírok falfestményein a sörkészítés módja és a sör fogyasztása különböző alkalmakkor. A képregényszerű ábrázolások mellett feliratok is tájékoztatnak a nagy eseményről — mármint a sörfőzésről. Azért, nehogy azt gondolja a kedves olvasó, hogy akkor minden világos, egy jószemű kutató csak „leolvassa” a festményekről a sörkészítés egyes fázisait. A képlet nem ilyen egyszerű. A hétköznapi élet mozzanatait megörökítő ábrázolások veszítettek életszerűségükből azáltal, hogy bizonyos normák, teológiai elvek szabták meg az egyes jelenetek szerepét, és elhelyezését a sírépítményben. Szakkara, az egyik leglátogatottabb turistaközpont Kairótól nem messze fekszik. Feltárt, látogatható sírjai közül az egyik legszebb: Ti masztabája. TU — a sír tulajdonosa — nagy birtokkal rendelkezett, az 5. dinasztia koráiban (kb. i.e. 2480—2350) élt A sír falán háromsávos lapos relief mutatja be a sörkészítés egyes fázisait. . .' * A serfőzés sarkalatos kérdése: miből főzték az óegyiptomiak e nemes italt? Ti masztabájának felirata szerint: besából. E szó megfejtése sem könnyű, hiszen ott szerepel az Éberi Papiruszok orvosság receptjei között, de a matematikai példatárként szolgált moszkvai matematikai papiruszon is — búza és datolya mellett. Több neves kutató véleménye szerint csíráztatott gabonát, vagyis malátát jelöl a „besa” szó, tehát ebből készült az óegyiptomiak söritala. Hasonló alapossággal és oknyomozással tárgyalja a szerző a sörfőzés többi kellékeinek mibenlétét is. Fontos jellemzője a sörnek az erőssége is. A pontosan könyvelő egyiptomiak felirataiból azt is megtudhatjuk, hogy Thébában erősebb söröket ittak, mint Memphisben. A szövegekben előforduló leggyengébb sört Szenenmut ajándékozta Hatsepszut fáraónő templomának. No, nem kicsinyességből, hanem egyszerűen jobban érdekelték a csillagászat problémái, mint a sör. Mennyi sört ittak az egyiptomiak? A hierarchiában elfoglalt helyük szerint más-más mennyiséget. Egy középbirodalom idejéből származó papirusz szerint a templom elöljárója például közel 208 litert kapott naponta — természetesen nem egyedül ítta meg. Azért senki ne gondolja, hogy csak „táplálék” céljából fogyasztottak sört. Az italozást, a részegséget, hosszú időn keresztül pozitívan ítélték meg Egyiptomban, a mámor segítségével az istenek közelében érezhették magukat. Hasonló részletességgel tárgyalja Gaál Ernő a mezopotámiai forrásokat a sör készítése szempontjából. A két nagy ókori civilizáció között e tekintetben az a különbség, hogy míg Egyiptomban több a technológiai részleteket bemutató ábrázolás, addig Mezopotámia írásos dokumentációkban gazdagabb. A sok érdekes kultúrhistóriai leleményt színes fotók és okos ábrák teszik élvezetessé és érthetővé. Örömmel forgathatja minden olvasót nemcsak sörivóknak való. (Gondolat) (bankó)