Magyar Nemzet, 1989. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-14 / 12. szám
Szombat, 1959. január 14. Soltész István dokumentumsorozata A Rajk-per (24. Amerikai kapcsolatok?) Rajk a bírósági forgatókönyv szövege szerint azt „vallja”, hogy polgári demokratikus kormányzattal akarja felváltani a baloldali hatalmak „Elnök: De személy szerint az ön vezetésével? Rajk: Nem. Amikor én Himmlerrel beszéltem, erről nem volt szó, hogy kinek a vezetésével. Nem is nagyon lehetett szó, mert hiszen akkor Nagy Ferenc, Kovács Béla és más figurák is voltak még a magyar közéletben. Himmler Márton egyszersmind közölte velem azt is, hogy minden valószínűség szerint vele, vagy általában az amerikai hírszerző szervek képviselőivel ez lesz az utolsó beszélgetésem, mert ők az egész hálózatukat átadják a jugoszlávoknak és a jövőben a további tennivalókra az utasításokat jugoszláv vonalon fogom megkapni. Ő nekem semmiféle említést nem tett arra vonatkozóan, hogy ki lesz az, akitől jugoszláv vonalon az utasításokat kapni fogom, sem arra vonatkozóan nem tett említést, hogy jugoszláv részről a kapcsolatot milyen módon fogják felvenni velem. Ezzel a Himmlerrel való beszélgetésem véget is ért Amerikái részről még egy kapcsolatom volt: ez Chapin amerikai követtel való nem állandó jellegű, időnkénti titkos érintkezésem. Elnök: Az amerikai kapcsolatainak volt valami befolyása Cseresnyés, Marschall, Major, Szász, stb. elhelyezésére? Rajk: Igen. Elfelejtettem mondani, hogy Himmler Márton 1948 végén, amikor beszéltem vele, közölte velem azt is, hogy kihasználva az én belügyminiszteri hatáskörömet — mert akkor már belügyminiszter voltam —, igyekeztem egyrészt a vezető állásokba számukra megbízható embereket, azaz az amerikaiak politikáját folytató vagy az amerikai hírügynökségbe beszervezett embereket elhelyezni, nemcsak a Belügyminisztériumban, hanem kihasználva a Magyar Kommunista Pártban betöltött funkciómat, valamint a kormányban elfoglalt helyemet. Igyekeztem az államapparátus más területén is ilyenfajta elemeket elhelyezni. Én a későbbiek folyamán részint Himmlernek erre az utasítására, részint más utasításra — arra azt hiszem, jobb ha később térekki —, el is helyeztem a Belügyminisztériumban Cseresnyés Sándort, aki a jugoszláv hírszerzői szerveknek volt az embere. Marschall Lászlót, aki a francia hírszerző szerveknek, a „2-sème Bureau”-nak volt a beszervezett embere, Major Frigyest, aki az amerikai CIC hírügynökségnek volt az ügynöke, Szász Bélát,aiki az angolIntelligence Service-nek volt az embere. Azonkívül Kovách alezredes már 1946 elején hozzám kapcsolta Szőnyi Tibort, aki az ő beszervezett emberük volt. Szőnyi Tibort használtam fel arra, hogy a Kommunista Párt vonalán különböző állásokba, különböző jobboldali, nacionalista, soviniszta, szovjetellenes erőket helyezzek el. Elnök: Vázolja ön most ezt a káderpolitikát, amelyet részben ön, saját maga, részben Szőnyi Tiboron keresztül végzett az említett célok érdekében. Rajk: Ennek a káderpolitikának a lényege az volt, hogy lehetőség szerint az államéletnek azokon a területein, amelyek a hatalomátvétel szempontjából döntőek, legyenek megbízható emberek, akikre a népi demokratikus rendszer megbuktatása szempontjából számítani lehet. Meg kell jegyeznem azonban, hogy ez a káderpolitika 1946-ban, amikor én Himmler Mártonnal beszéltem, még csak felmerült, de nem realizálódott. A realizálása már nem a Himmler Mártonnal való megbeszélés alapján, hanem Tito, Rankovics utasítása és politikai tervei alapján történt. Ez azonban természetesen végső fokon egy és ugyanaz a vonal volt, mert Tito és Rankovics az amerikai hírügynökséggel szorosan és szervesen együtt dolgozott. Arra vonatkozóan, hogy ők szorosan és szervesen együtt dolgoztak, különböző tények is rendelkezésemre állnak. Mindenekelőtt a francia internálótáborban szerzett tapasztalatom, amikor is saját magam győződtem meg róla, hogy olyan személyek, akik a mai Jugoszláviában döntő, vezető állami állásokat töltenek be, a 2-réme Bureau beszervezett ügynökei voltak ,és a Gestapo útján kerültek haza. Természetesen a 2-réme Bureau már a háború tartama alatt szorosan együttműködött az amerikai hírszerző szervezetekkel. A 2-réme Bureau beszervezett emberei a háború után Közép- és Kelet- Európában az amerikaiak beszervezett embereivé váltak. Hogy a jugoszláv vezetőkörök, kormánykörök, Tito, Rankovics és mások és az amerikai hírszerző szervek között szoros kapcsolat volt, erről meg kellett győzzön engem az a tény is, hogy 1945-ben az amerikaiak a saját embereiket túlnyomó nagyrészt mind Jugoszlávián keresztül küldötték haza Magyarországra. Éspedig úgy, hogy a jugoszlávok előtt is ismert volt az, hogy ezek a személyek amerikai ügynökök voltak, így például Jugoszlávián keresztül kerültek haza Magyarországra Szanyi Tibor és társai, az a svájci trockista csoport, amely teljes egészében az amerikaiak beszervezett embereiből állott. Meg kell mondanom, hogy valamennyi tény közül a legdöntőbb és legkézenfekvőbb, amely előttem igazolta a jugoszláv vezető államférfiak, Tito miniszterelnök, Rankovics belügyminiszter kapcsolatait az amerikaiakkal, az én Rankoviccsal való beszélgetésem, találkozásom 1947 nyarán, amikor is én szabadságomat Jugoszláviában, Abbáziában töltöttem. Elnök: Most beszéljen arról, hogyan kezdődtek a kapcsolatok a jugoszláv hivatalos tényezők és ön között. Majd így jutunk el azután a Rankoviccsal való találkozásig. Rajk: A jugoszláv hírszerző szervekkel nekem az amerikai hírszerző szervektől teljesen függetlenül, 1945-ben volt már kapcsolatom, Brankovval. Akkor még nem tudtam, hogy ők szorosan együtt dolgoznak az amerikaiakkal. Brankovval a NÉKOSZ, a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének különböző Ünnepségei alkalmával találkoztam, s egy ilyen ünnepség alkalmával ismerkedtem meg. Később pedig, amikor belügyminiszter lettem, 1946 tavaszától ő, mint a jugoszláv katonai missziónak ekkor a vezetője, gyakran felkeresett engem a belügyminisztériumban. Már a NEKOSZ-ismeretségem alkalmával is nagyon kiemelte a NÉKOSZ-nak a helyes politikai vonalát Helyesnek tartotta a NÉKOSZ poltikáját azért, mert nacionalista alapokon állott és utalt arra, hogy a NÉKOSZ kicsinyben az, ami a nagy jugoszláv ifjúsági mozgalom fejlettebb formában, ugyancsak nacionalista alapon. Ezzel kapcsolatban már abban az időben beszélt nekem Tito politikájáról, aki a háború befejezése után nacionalista alapon igyekszik a maga politikáját érvényre juttatni, úgy igyekezett Brankov nekem beállítása Titonak ezt a politikáját,mintha a második világháború,ban megváltozott össztörténelmi helyzetnek egy új taktikája lenne a szocializmus építésében, ő, amikor belügyminiszter lettem, erre minduntalan visszatért, és fel kellett fedeznem ezekben a beszélgetésekben, hogy ő azért irányítja így a velem való tárgyalásait, hogy kipuhatolja, milyen az én beállítottságom a Szovjetunió iránt, a Kommunista Pártnak szovjetbarát politikáját folytató vezetői iránt, tehát Rákosi, Derő, Farkas és mások iránt, mennyiben szimpatizálok, rokonszenvezek Tito nacionalista politikájával, mennyiben vannak meg bennem ezek a politikai beállítottságok. Brankov az én válaszaimból meggyőződhetett arról, hogy én nemcsak rokonszenvezem Titóval, de helyeslem az ő nacionalista és lényegében szovjetellenes politikáját. Ennek következtében lett Brankov magatartása olyan nyílt, hogy megmondta nekem egyenesen: ő Magyarországon a jugoszláv hírszerzésnek a vezetője és kér engem arra, mint belügyminisztert, hogy különböző adatokat szogláltassak ki neki, adjak tájékoztatásokat a magyar politikai helyzetről, különböző álllamtitkokat képező dolgokról és így tovább. Bramkoval ez volt az érintkezésemnek, kapcsolatomnak a lényege." (Folytatjuk) — NEM AZ ÚTVISZONYOKNAK megfelelő sebességgel vezetett Bag községben Boros Mihály 33 éves háztakarító, budapesti lakos. Tehergépkocsijával a síkos úttesten megcsúszott és egy várakozó személygépkocsinak ütközött. Mindkét kocsi az árokba borult. A várakozó személyautó mellett álló Tóth Sándor 49 éves fényező, helyi lakos a baleset következtében a helyszínen meghalt. A NEM a látási viszonyoknak megfelelő sebességgel vezetett Elegyes kovácsiban Hersics Gyula, 25 éves betanított munkás, helyi lakos, aki személygépkocsijával elütötte a kerékpárját toló Varga Lajos 57 éves helyi lakost, rokkantnyugdíjast. A férfi a helyszínen meghalt. A Fővárosi Fürdőigazgatóság tájékoztatása szerint a Széchényi fürdő valamennyi fürdőosztálya zárva lesz január 17-én, 15-án, és 19-én, a rekonstrukció előkészítésével kapcsolatos vízgépészeti munkák miatt. A kiadott SZTK-utalványok és bérletek a Lukács-, a Rudas- és a Rácz-fürdőben használhatók fel. A Génért fürdő női termál súlyfürdője január 30- tól február 12-ig, műszaki munkák miatt zárva tart. Nyitás: február 13- án. Az SZKT-utalványok a Lukácsfürdő Iszap- és súlyfürdő osztályon használhatók fel. Az Operaház Igazgatósága közli, hogy Alexandr Fegyn lemondta tervezett fellépését, így január 24-én, a Bohémélet Rodolphe szerepében Gegam Grigorian, a moszkvai Nagyszínház tenoristája lép fel. Magyar Nemzet ap .on . Vívás Függő Sztárparádé a pástokon (MTI) Szombaton 14 órától nem mindennapi vívógálát lát a fiat a Nemzeti Sportcsarnokba kilátogató közönség. A 7. Caola Kupa női tőr Világ Kupa viadalon ugyanis mindenki pástra lép, aki nagy névnek számít A tizennégy ország több mint 100 versenyzője sorában szerepel a szöuli olimpia több döntőse, így a nyugatnémet érmesek (Anja Fichtel, Sabine Bau, Zita Funkenhauser), az 5. helyezett Tatjana Szadovszkaja, valamint a 4. helyen végzett Jánosi Zsuzsa és Stefanek Gertrud (β.). A legnépesebb küldöttséggel — a 26 tagú magyar együttes mellett — az NSZK képviselteti magát (16). Az olimpiai bajnokokat felsorakoztató nyugatnémet csapat mellett a románok és az olaszok sem kisebb nevekkel kapcsolódnak be a küzdelmekbe. Elég csak a világbajnok Elisabeta Tufán vagy a junior világbajnok Giovanna Trillini nevét említeni. A viadalt már az új szabályok szerint, rövidített pástokon rendezik. A verseny újdonsága még, hogy vasárnap estére (a döntő 16 órakor kezdődik a Budapest Kongresszusi Központban), nemcsak az dől el, hogy ki forgatta a legeredményesebben a fegyvert, hanem az is, hogy ki a legcsinosabb tőröző. A Népszava ugyanis díjat ajánlott fel averseny szépének. Tavaly a dobogón a szovjet Olga Voscsakina, Jánosi és az olasz Diana Blanchedi végzett. * Pénteken Budapesten a Fórum Szállóiban ülésezett a Nemzetközi Vivó Szövetség (FIE) Végrehajtó Bizottsága. Ezúttal került sor az áléinak választására. A vbtagok közül az olasz Sydney Romeo, a svájci Jack Hochstetter, az amerikai Csaba Pallaghy és dr. Kamuti Jenő pályázott a tisztségre. Romeo hét szavazatot kapott, Hott és tetteire hatan, Kamutira öten, Pallaghyra ketten voksoltak. Az elkövetkező négy évben Romeo és Höchsteiber a két alelnök. Kamuti Jenő a harmadik helyet nem tekinti kudarcnak. Úgy érzi, a directore techniqueben jobban tudja szolgálni a magyar vívósport érdekeit SPORTNAPLÓ A Sportmúzeum előadótermében pénteken megtartotta alakuló közgyűlését a Ferencvárosi Evezős Club. A szakosztályt az FTC keretein belül, 1909-ben hívták életre, azonban 80. „születésnapját*’ nem érhette meg, az egyesület elnökségének határozata 1968. december 31-ével megszüntette ... Az érintettek azonban nem nyugodtak bele a döntésbe, a régi hagyományokat folytatva, ám új néven folytatják a sportolást. Az Európai Atlétikai Szövetség (EAA) négynapos edzői szemináriumot rendez az NDK-ban. A Gera melletti Bad Blankenburg sportiskolájában, e hét végén folyó rendezvényen a vágta- és gátfutás szakemberei igyekeznek gyarapítani tudásukat. Az európai országok edzőin kívül Ausztráliából, az Egyesült Államokból, Kínából, Kanadából, Kubából, Új-Zélandból és Törökországból is érkeztek tanulni vágyók Bad Blankenburgba. Mint Schulek Ágoston szövetségi kapitány elmondta, magyar edző nem tudott elutazni a szemináriumra, mivel az a Magyar Atlétikai Szövetségnek naponta mintegy 100 dollárba került volna. Kár, hogy ilyen eseményről anyagi okok miatt távol kell maradnia a honi szakoktatóknak .. A Népsport által első ízben kiírt Bravúr-díjat a szerkesztőség munkatársainak szavazatai alapján tavalyi teljesítményéét Borkai Zsolt, a lólengés olimpiai bajnoka kapta, aki súlyos sérülései után ,is remekül helyt állt Szöulban. A serleget pénteken délután te Népsport szerkesztőségében Király Ferenc főszerkesztő adta át a Bp. Honvéd 23 éves tornászának. Hazaérkezett a hollandiai teremlabdarúgó-világbajnokságról a magyar válogatott. Az együttes, mint ismeretes, nem jutott a legjobb négy közé. A szombati elődöntő párosítása: Egyesült Államok—Hollandia, Belgium—Brazília. Pézsa Tibor, a Bp. Honvéd vivőszakosztályának vezető edzője nyugdíjba vonult. Ebből az alkalomból a szakosztály képviselőinek jelenlétében Szabó Tibor ezredes, a pirosfehér klub ügyvezető elnöke köszöntötte az egykori olimpiai és világbajnok, sokszoros magyar bajnok kardvívót. Pézsa Tibort nagyszerű eredményei és edzői tevékenysége elismeréseként a honvédelmi miniszter ,A haza szolgálatáért” érdemérem arany fokozatával tüntette ki. Szombaton reggel a Ferihegyi repülőtérről a római járattal utazik Indiába a Videoton labdarúgócsapata, amely magyar olimpiai válogatott néven vesz részt a Nehru Kupán. A mérkőzéssorozaton 18 játékos vesz részt: Koszta, Petry, Máriász, László, Horváth, Emmer, Sallői, Csucsánszky, Novath, Jónás, Jován, Petrec, Ogend, Kányák, Babai, Király, Földes, Takács. A küldöttség vezetője Brávácz Ottó, a Videoton elnöke. Előzetes hírek szerint a tornán hat csapat vesz részt, a helyezések sorsa körmérkőzés formájában dől el. Szolnokon, a Munkásőr úti temetőben pénteken katonai tiszteletadás mellett eltemették az 59 éves korában elhunyt Boros Ottót, aki 1954 és 1964 között két olimpiai és három Európa-bajnokságon győztes magyar vízilabda válogatott tagja volt. ENDURO A cikk címéből legföljebb a tájékozottabb olvasó tud következtetni arra, vajon miről is lesz szó. Az enduro a motorversenyzésnek az egyik ága, tulajdonképpen hosszú távú terepversenynek is lehetne nevezni. Embert, gépet próbáló nehéz viadal. "Egy világbajnokság például hat napon át tart, naponta minimálisan 250 kilométert tesznek meg a részvevőik, úttalan utakon, vízmosásokban, erdőben, a lehető legnehezebb terepeken, betartva az egyes szakaszokra előírt időket. Akárcsak az autós raliversenyeken, ez csupán a feladat könnyebbik része. A verseny az úgynevezett spéciét szakaszokon dől el: aki ezeken a leggyorsabb, az győz. Persze, a gyorsasági verseny sem betonon folyik. Az egyik szakasz crosspályára emlékeztet, a másik ennél hosszabb távon, kriminális utakon vezet. Egész embert, kivételes fizikai felkészültséget, mesteri motorkerékpáros tudást és persze, kiváló gépet igényel ez a sport Ha futballról írnék, nem kellene ismertetnem a sportágat. Az endurónak azonban nincs minálunk reklámja, nem szerepel a sportág a tévében, az újságokban is csak nagy-nagy ritkán. Így még a sport barátai közül is sokan azt sem tudják, eszik-e, vagy iszszák-e ezt a valamit Pedig Európa számos más országában az elismert sportágak között szerepel, van közönsége, van reklámja. Idehaza azonban szinte nap mint nap meg kell küzdeni a létéért. Hogy miként lehet életben tartani nálunk egy ennyire perifériára szorult versenyágat erről szól az írásunk. És arról, hogy sokszor egyetlen ember megszállottságától, akaraterejétől, sportszenvedélyétől függ, vajon mivé formálódik egy egész sportág. Valamikor, az ötvenes években, amikor Csepelen még gyártottak Pannónia motorokat magyarok is részt vettek az akkor már híres hatnapos versenyeken. (Az enduro elnevezést még nem használták.) A Pannónia gépekkel együtt azonban szépen elhalt mi nálunk ez a versenyág és csak a hetvenes évek közepén éledt újjá. De csak amolyan grundfoci színvonalon. Egy Zsembery Barnabás nevű fiatalember volt az egyik kezdeményező. Úszásban eljutott ifiválogatott szintig, mellékesen, amúgy szórakozásként crossozott. Mégis a motor lett a szívügye. Talán azért mert édesapja is a motorok világában él. Ferjáncznak volt a ralipartnere hosszú esztendőkön át jelenleg a Hungaroring, a magyar Forma-1 technikai igazgatója. Hogy fia miért éppen az enduro újraélesztését tűzte ki célul, azt nem tudom, de nem is lényeges. Tény az, hogy barátaival együtt a szériamotorjaikat kis sufniműhelyekben alkalmassá próbálták tenni erre a versenyágra. Összeálltak vagy harmincan — még a barátnők is Simson motorral —, rendeztek enduro-versenyt β ezt elnevezték magyar bajnokságnak. Zsembery — ha már belekezdett — nem kívánta csupán hobbiszinten űzni ezt a sportot Műegyetemi hallgatóként, majd gépészmérnökként technikailag képzett emberré vált, s aztán nekilátott, hogy kitanulja a motoros szakmát . "— Nálunk, a motoros szakágakban jóformán ismeretlenek a modern edzéselmélet és módszertan elvei — mondja. — Pedig a versenyzés nemcsak abból áll, hogy húzni kell a gázt Hogy csak példaként említsem, alig egy-két edző tudja, hogy egy crossozónak nem elég motoroznia, hanem futnia, medicinlabdáznia, erősítenie kell. Ugyanolyan tudományos felkészültségre van szükség, mint mondjuk az úszásban. Zsembery ezt nemcsak prédikálta, hanem nekiállt tanulni. A Testnevelési Főiskolán akkor még nem volt motorosedző-képzés, elvégezte tehát az úszóedzői szakot; az élettani, az orvosi, az edzései, méreti, a pedagógiai, a pszichológiai tárgyak minden sportágban egyformán fontosak. Mikor aztán bevezették a motorosok képzését a TF-en, oda is azonnal jelentkezett. Elvégzett egy edző továbbképző tanfolyamot az NDK-ban. Azért ott, mert az NDK visz vezető szerepet az enduróban. A szintén világklasszisokkal rendelkező csehszlovák válogatott szakvezetőjével együttműködve készítette el az edzésterveket,tanulmányozta a világ szakirodalmát és eljutott odáig, hogy a sportágáról tud mindent, amit érdemes tudni. Valamelyest Széchy Tamást juttatta eszembe a pályájának ilyetén kezdete: először megtanulni mindent, amit csak lehet s aztán kezdeni hozzá az edzői tevékenységhez. Lehetséges, hogy Zsembery Barnabás is rendelkezik Széchyhez hasonló képességekkel, de ez sosem derül ki róla, hiszen egy olyan sportágban dolgozik, amelyben egyszerűen kizárt a jelentősebb felfelé ívelés lehetősége. A motorozásban az ember, mégha oly tehetséges és ambiciózus is, nem viheti semmire egy hozzá méltó gép nélkül. Zsemberyt ez mit sem zavarta. Szervezte a versenyágat, néhány hozzá hasonlóan megszállott társával együtt. Otthonra találtak a Zalka motoros klubban, ahol minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül vezette a szakmai és kondicionális edzéseket. Természetesen maga is versenyzett, hiszen ennek érdekében vágott neki az egésznek. Ez a kis mag alkotta a válogatott keretet is. A szövetségben megalakult az enduro bizottság és hivatalosan megadta a válogatott edzői tisztet Zsemberynek. Fejlődött szépen az enduro. A versenyzők száma vagy százra növekedett, rendszeresen megrendezték a bajnokságot, Zsembery három ízben is első lett Bekapcsolódtak a nemzetközi versengésbe, úgy tűnt sínen Van minden. Csakhogy nem élnének a magyar sportban, ha a sikerek hatására nem indult volna meg a fúrás-faragás. Voltak ennek hagyományai. Harangvölgyi Andrást a régi enduro legnagyobb egyéniségét kiutálták a sportágból s ugyanerre a sorsra jutott Mohácsi Jenő, Máthé Sándor. Ha Zsembery hagyja magát, ez a jövő várt volna rá is. Vagy két esztendeje történt hogy az enduro bizottság váratlanul új edzőt nevezett ki a válogatott élére. Zsembery akkor már nemzetközileg elismert versenyzőnek számított. Közölte, hogy kiválik mindenfajta közös munkából. Ha versenyzőként szükség van rá a válogatottban, vállalja a szereplést ha nem, akár a Bundesligától is kaphat licencet, hiszen ezt többször is fölajánlották neki. Olyan jól nem állt a magyar enduro, hogy lemondjon legeredményesebb versenyzőjéről, Zsembery tehát maradt Gondolt egy merészet, tíz esztendő után kivált a Zalka motorosklubból, ahol amúgy is voltak szakmai ellentétei, s megalapította a Kamaraerdei Kerekes Klubot, terepmotorosok, terepkerékpárosok számára. A Kamaraerdei Ifjúsági Park adott helyiséget, telefont, a műhelyt a klubtagok saját pénzükön szerelték fel, de építhettek az Interag segítségére is. Mindjárt az első évben — tavaly — a Zsemberyvel tartó, általa nevelt versenyzők egy magyar bajnokságot és egy ezüstérmet nyertek. Ő maga a 350 kcm-es, négyütemű Yamahájával a jóval erősebb kétütemű félliteresek között csak második lett, viszont az EB-n, a saját kategóriájában tizedikként végzett. Ilyen eredményt magyar még sohasem ért el. Indult a hatnapos vb-n is, de nem fejezte be a versenyt. Elrontott egy féktávot, 40 méteres rézsűn csúszott le. Ha bárki is úgy vélné, hogy emögött az igyekezet mögött valamiféle anyagi haszonszerzés rejlik, nagyon téved. Zsemberyt — és klubtársait is — csakis a motorozás szenvedélyes szeretete hajtja. (Szerencsére még ma is találkozni ilyesmivel.) Zsembery kénytelen volt feladni gépészmérnöki hivatását, hogy legyen ideje edzésre, versenyzésre. Dolgozott négy éven át a Delta reklámüzletkötőjeként, majd sportszervező lett az Ifjúsági Parkban, idén pedig szabadúszóvá vált. A motorozáshoz nagyon ért, de hogy miként lehet ebből megélni, azt egyelőre nem tudja. Most mégis megpróbálja megtalálni a módot, hogy csakis a sportjának éljen. Kis klubjával vállalkozásokat kíván szervezni, ezzel megteremtve a működés anyagi alapjait, és a maga megélhetését. Már ma ott tartanak, hogy van két egyesületi gépük — értékük legalább 200 000 forint —, tudják fedezni a három elsőosztályú motorosok versenyzésének költségeit (a többiek saját pénzüket fogyasztják), sőt Zsembery bízik abban, hogy a magyar versenyzők jó híre révén más országbeli szponzort is találnak, így társai szintén nemzetközi versenylehetőséghez jutnak , maga a Janoge cég támogatásával idén részt vesz valamennyi EB-futamon. Kapott két négyütemű Yamahát. Olyasfajta elismerésre tehát már nem számíthat, mint amilyenben része volt két éve, első EB-szereplése alkalmából: különdíjjal jutalmazták, mert ócska motorjával egyáltalán végigbírta a 600 km-es megpróbáltatásokat. Zeolt lekért A sakkszövetség úgy tervezte, hogy január 13-án, pénteken délután 2 órakor a Fórum Szállóban tünteti ki a tavalyi sakkolimpián sikeresen szerepelt magyar válogatottakat. Az ünnepségből azonban semmi sem lett. — Miért? — kérdezte az MTI munkatársa Lakó László főtitkárt — Három napja kaptam értesítést az AISH személyzeti főosztályától, hogy a jutalmazási ceremóniát egyelőre el kell halasztani, merthogy nem készültek el a kitüntetések. Ezek szerint a szaloniki ötkarikás olimpián aranyérmet nyert női és az 5. helyen végzett férfi csapat tagjainak dukáló pénz együtt van, csupán az oklevelek és az ilyenkor szokásos egyéb rekvizítumok hiányoznak? — Igen, velem ezt közölték. — Hiába van tehát a szövetség páncélszekrényében a takarékbetétkönyvekben elhelyezett, és például az olimpiai bajnoknők esetében egyenként 200 000 forintot jelentő pénzjutalom, továbbra sem kaphatják meg azok, akiket pedig teljesítményük után megillet? — Nem, mert együtt kell átadni a pénzt a többi kitüntetéssel, így viszont az ünnepségre hívó invitálás után gyorsan minden érintettet arról kellett értesítenem, hogy a 13-i összejövetelünk elmarad. Hogy végül is mikor lesz a jutalmazás, nem tudom, várom az AISH újabb telefonját. Ami többek között azért is sürgető, mert másfél hét múlva a magyar vegyes válogatott, amelyben a négy olimpiai bajnok, tehát a Polgár lányok és Mádl Ildikó is benne van, Franciaországba utazik. . . Érdekelt bennünket, s gondolom az olvasókat is, miért nem készültek el a kitüntetések? — Nem erről van szó — mondja, Grónai Alfonz főosztályvezetőhelyettes. — Még folynak az egyeztető tárgyalások az érdekelt felek között, hogy a lányok milyen, a nagy sikernek megfelelő állami kitüntetést kapjanak. A magyar női sakkválogatott olimpián még sohasem nyert. Igaz, hogy a sakk a NOB által nem elismert sportág, igaz, hogy a sakkolimpiát két és nem négyévenként rendezik, de a szenzációs teljesítményt magas erkölcsi elismerésnek kell követnie. — Mikorra várható döntés? — Ezt pontosan még nem tudom, remélem, mihamarabb. Vigyázunk, hogy olyan időpontot válasszunk, amikor mindegyik versengő itthon van. — Ki döntötte el, hogy január 13-án legyen az eredeti ceremónia? — Ezt sajnos nem tudom. Mi pedig azt nem értjük, hogy miért nem volt elegendő a szaloniki világverseny befejezése — november vége — óta eltelt idő arra, hogy elhatározzák, ki milyen kitüntetést kapjon. Sakknyelven: miért függő most az állás? Az illetékesek remélhetően gyorsan borítékolják lépésüket... (o. b. p.) Profi ökölvívók csatája (MTI) A Nemzeti Sportcsarnokban február 18-án profi ökölvívómérkőzést rendeznek. Ilyen viadal Magyarországon még nem volt Az amerikai Simon Brown váltósúlyú világbajnok a Puerto Rico-i Jorge Maysonnet ellen lép szorítóba. A mérkőzést azért nem lehet a sokkal több nézőt befogadó Budapest Sportcsarnokban megtartani, mert azt a március elején sorra kerülő atlétikai fedett pályás világbajnokságra készítik elő. Samaranch: „„Nem tartanám sértőnek... ” (AFP) Rövid párizsi tartózkodása alkalmából sajtókonferenciát tartott Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke. Egy kérdésre válaszolva, kifejtette: „ Egyáltalán nem tartanám megbotránkoztatónak, vagy sértőnek, ha Ben Johnson részt venne a barcelonai olimpián. Először is azért nem, mert nem élete végéig szól az eltiltása, hanem csak két évig, amely után újra teljes jogú sportolóként készülhet, versenyezhet. Másrészt: meg kell ismételnem korábbi állításomat, azt, hogy nem Johnson volt a főbűnös az emlékezetes doppingügyben, hanem azok, akik a közvetlen környezetét alkották. 13