Magyar Nemzet, 1989. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-14 / 12. szám

Szombat, 1959. január 14. Soltész István dokumentumsorozata A Rajk-per (24. Amerikai kapcsolatok?) Rajk a bírósági forgatókönyv szövege szerint azt „vallja”, hogy polgári demokratikus kormány­zattal akarja felváltani a balol­dali hatalmak „Elnök: De személy szerint az ön vezetésével? Rajk: Nem. Amikor én Himm­­lerrel beszéltem, erről nem volt szó, hogy kinek a vezetésével. Nem is nagyon lehetett szó, mert hi­szen akkor Nagy Ferenc, Kovács Béla és más figurák is voltak még a magyar közéletben. Himm­ler Márton egyszersmind közöl­te velem azt is, hogy minden valószínűség szerint vele, vagy általában­ az amerikai hírszerző szervek képviselőivel ez lesz az utolsó beszélgetésem, mert ők az egész hálózatukat átadják a ju­­goszlávoknak és a jövőben a to­vábbi tennivalókra az utasításo­kat jugoszláv vonalon fogom megkapni. Ő nekem semmiféle említést nem tett arra vonatko­zóan, hogy ki lesz az, akitől ju­goszláv vonalon az utasításokat kapni fogom, sem arra vonatko­zóan nem tett említést, hogy ju­goszláv részről a kapcsolatot mi­lyen módon fogják felvenni ve­lem. Ezzel a Himmlerrel való be­szélgetésem véget is ért Ameri­kái részről még egy kapcsolatom volt: ez Chapin amerikai követ­tel való nem állandó jellegű, időnkénti titkos érintkezésem. Elnök: Az amerikai kapcsola­­tainak volt valami befolyása Cse­resnyés, Marschall, Major, Szász, stb. elhelyezésére? Rajk: Igen. Elfelejtettem mon­dani, hogy Himmler Márton 1948 végén, amikor beszéltem vele, közölte velem azt is, hogy kihasz­nálva az én belügyminiszteri hatáskörömet — mert akkor már belügyminiszter voltam —, igye­keztem egyrészt a vezető állá­sokba számukra megbízható em­bereket, aza­z az amerikaiak po­litikáját folytató vagy az ame­rikai hírügynökségbe beszervezett embereket elhelyezni, nemcsak a Belügyminisztériumban, hanem kihasználva a Magyar Kommu­nista Pártban betöltött funkció­mat, valamint a kormányban el­foglalt helyemet. Igyekeztem az államapparátus más területén is ilyenfajta elemeket elhelyezni. Én a későbbiek folyamán részint Himmlernek erre az utasítására, részint más utasításra — arra azt hiszem, jobb ha később térek­­ki —, el is helyeztem a­ Belügymi­nisztériumban Cseresnyés Sán­dort, aki a jugoszláv hírszerzői szerveknek volt az embere. Mar­schall Lászlót, aki a francia hír­szerző szerveknek, a „2-sème Bu­­reau”-nak volt a beszervezett em­bere, Major Frigyest, aki az ame­rikai CIC hírügynökségnek volt az ügynöke, Szász Bélát,­­aiki az angol­­Intelligence Service-nek volt az embere. Azonkívül Ko­­vách alezredes már 1946 elején hozzám kapcsolta Szőnyi Tibort, aki az ő beszervezett emberük volt. Szőnyi Tibort használtam fel arra, hogy a Kommunista Párt vonalán különböző állások­ba, különböző jobboldali, nacio­nalista, soviniszta, szovjetellenes erőket helyezzek el. Elnök: Vázolja ön most ezt a káderpolitikát, amelyet részben ön, saját maga, részben Szőnyi Tiboron keresztül végzett az említett célok érdekében. Rajk: Ennek a káderpolitiká­nak a lényege az volt, hogy lehe­tőség szerint az államéletnek azo­kon a területein, amelyek a ha­talomátvétel szempontjából dön­tőek, legyenek megbízható embe­rek, akikre a népi demokratikus rendszer megbuktatása szempont­jából számítani le­het. Meg kell jegyeznem azonban, hogy ez a káderpolitika 1946-ban, amikor én Himmler Mártonnal beszéltem, még csa­k felmerült, de nem rea­lizálódott. A realizálása már nem a Himmler Mártonnal való meg­beszélés alapján, hanem Tito, Rankovics utasítása és politikai tervei alapján történt. Ez azon­ban természetesen végső fokon egy és ugyanaz a vonal volt, mert Tito és Rankovics az ame­rikai hírügynökséggel szorosan és szervesen együtt dolgozott. Arra vonatkozóan, hogy ők szo­rosan és szervesen együtt dol­goztak, különböző tények is ren­delkezésemre állnak. Mindenek­előtt a francia internálótáborban szerzett tapasztalatom, amikor is saját magam győződtem meg ró­la, hogy olyan személyek, akik a mai Jugoszláviában döntő, ve­zető állami állásokat töltenek be, a 2-réme Bureau beszervezett ügynökei voltak ,és a Gestapo útján kerültek haza. Természete­sen a 2-réme Bureau már a há­ború tartama alatt szorosan együttműködött az amerikai hír­szerző szervezetekkel. A 2-réme Bureau beszervezett emberei a háború után Közép- és Kelet- Európában az amerikaiak beszer­vezett embereivé váltak. Hogy a jugoszláv vezetőkörök, kormány­körök, Tito, Rankovics és mások és az amerikai hírszerző szervek között szoros kapcsolat volt, er­ről meg kellett győzzön engem az a tény is, hogy 1945-ben az ame­rikaiak a saját embereiket túl­nyomó nagyrészt mind Jugoszlá­vián keresztül küldötték haza Magyarországra. Éspedig úgy, hogy a jugoszlávok előtt is is­mert volt az, hogy ezek a sze­mélyek amerikai ügynökök vol­tak, így például Jugoszlávián ke­resztül kerültek haza Magyaror­szágra Szanyi Tibor és társai, az a svájci trockista csoport, amely teljes egészében az amerikaiak beszervezett embereiből állott. Meg kell mondanom, hogy vala­mennyi tény közül a legdöntőbb és legkézenfekvőbb, amely előt­tem igazolta a jugoszláv vezető államférfiak, Tito miniszterelnök, Rankovics belügyminiszter kap­csolatait az amerikaiakkal, az én Rankoviccsal való beszélgetésem, találkozásom 1947 nyarán, amikor is én szabadságomat Jugoszláviá­ban, Abbáziában töltöttem. Elnök: Most beszéljen arról, hogyan kezdődtek a kapcsolatok a jugoszláv hivatalos tényezők és ön között. Majd így jutunk el az­után a Rankoviccsal való talál­kozásig. Rajk: A jugoszláv hírszerző szervekkel nekem az amerikai hírszerző szervektől teljesen füg­getlenül, 1945-ben volt már kap­csolatom, Brankovval. Akkor még nem tudtam, hogy ők szorosan együtt dolgoznak az amerikaiak­kal. Brankovval a NÉKOSZ, a Népi Kollégiumok Országos Szö­vetségének különböző Ünnepsé­gei alkalmával találkoztam, s egy ilyen ünnepség alkalmával ismerkedtem meg. Később pedig, amikor belügyminiszter lettem, 1946 tavaszától ő, mint a jugo­szláv katonai missziónak ekkor a vezetője, gyakran felkeresett en­gem a belügyminisztériumban. Már a NEKOSZ-ismeretségem alkalmával is nagyon kiemelte a NÉKOSZ-nak a helyes politikai vonalát Helyesnek tartotta a NÉKOSZ poltikáját azért, mert nacionalista alapokon állott és utalt arra, hogy a NÉKOSZ ki­csinyben­ az, ami a nagy jugo­szláv ifjúsági mozgalom fejlet­tebb formában, ugyancsak nacio­nalista alapon. Ezzel kapcsolat­ban már abban az időben beszélt nekem Tito politikájáról, aki a háború befejezése után naciona­lista alapon igyekszik a maga po­litikáját érvényre juttatni, úgy igyekezett Brankov nekem beál­lítása Titonak ezt a politikáját,­­mintha­ a második világháború­,­ban megváltozott össztörténelmi helyzetnek egy új taktikája len­ne a szocializmus építésében, ő, amikor belügyminiszter lettem, erre minduntalan visszatért, és fel kellett fedeznem ezekben a beszélgetésekben, hogy ő azért irányítja így a velem való tár­gyalásait, hogy kipuhatolja, mi­lyen az én beállítottságom a Szov­jetunió iránt, a Kommunista Pártnak szovjetbarát politikáját folytató vezetői iránt, tehát Rá­kosi, Derő, Farkas és mások iránt, mennyiben szimpatizálok, rokon­­szenvezek Tito nacionalista po­litikájával, mennyiben vannak meg bennem ezek a politikai be­állítottságok. Brankov az én vá­laszaimból meggyőződhetett ar­ról, hogy én nemcsak rokonszen­vezem Titóval, de helyeslem az ő nacionalista és lényegében szov­jetellenes politikáját. Ennek kö­vetkeztében lett Brankov maga­tartása olyan nyílt, hogy meg­mondta nekem egyenesen: ő Ma­gyarországon a jugoszláv hírszer­zésnek a vezetője és kér engem arra, mint belügyminisztert, hogy különböző adatokat szogláltassak ki neki, adjak tájékoztatásokat a magyar politikai helyzetről, kü­lönböző álllamtitkokat képező dolgokról és így tovább. Bram­­koval ez volt az érintkezésem­nek, kapcsolatomnak a lényege." (Folytatjuk) — NEM AZ ÚTVISZONYOKNAK megfelelő sebességgel vezetett Bag községben Boros Mihály 33 éves ház­­takarító, budapesti lakos. Tehergépko­csijával a síkos úttesten megcsúszott és egy várakozó személygépkocsinak ütközött. Mindkét kocsi az árokba borult. A várakozó személyautó mel­lett álló Tóth Sándor 49 éves fényező, helyi lakos a baleset következtében a helyszínen meghalt. A NEM a látási viszonyok­nak megfelelő sebességgel vezetett Elegyes kovácsiban Hersics Gyula, 25 éves betanított munkás, helyi lakos, aki személygépkocsijával elütötte a kerékpárját toló Varga Lajos 57 éves helyi lakost, rokkantnyugdíjast. A férfi a helyszínen meghalt.­­ A Fővárosi Fürdőigazgatóság tá­jékoztatása szerint a Széchényi fürdő valamennyi fürdőosztálya zárva lesz január 17-én, 15-án, és 19-én, a re­konstrukció előkészítésével kapcso­latos vízgépészeti munkák miatt. A kiadott SZTK-utalványok és bérletek a Lukács-, a Rudas- és a Rácz-fürdő­­ben használhatók fel.­­ A Génért für­dő női termál súlyfürdője január 30- tól február 12-ig, műszaki munkák miatt zárva tart. Nyitás: február 13- án. Az SZKT-utalványok a Lukács­­fürdő Iszap- és súlyfürdő osztályon használhatók fel.­­ Az Operaház Igazgatósága közli, hogy Alexandr Fegyn lemondta ter­vezett fellépését, így január 24-én, a Bohémélet Rodolphe szerepében Gegam Grigorian, a moszkvai Nagy­színház tenoristája lép fel. Magyar Nemzet a­p .o­n . Vívás Függő Sztárparádé a pástokon (MTI) Szombaton 14 órától nem mindennapi vívógálát lát a fiat a Nemzeti Sportcsarnokba kilátogató közönség. A 7. Caola Kupa női tőr Világ Kupa viada­lon ugyanis mindenki pástra lép, aki nagy névnek számít A tizen­négy ország több mint 100 ver­senyzője sorában szerepel a szöuli olimpia több döntőse, így a nyugatnémet érmesek (Anja Fichtel, Sabine Bau, Zita Fun­kenhauser), az 5. helyezett Tat­jana Szadovszkaja, valamint a 4. helyen végzett Jánosi Zsuzsa és Stefanek Gertrud (β.). A legné­pesebb küldöttséggel — a 26 tagú magyar együttes mellett — az NSZK képviselteti magát (16). Az olimpiai bajnokokat felsora­koztató nyugatnémet csapat mel­lett a románok és az olaszok sem kisebb nevekkel kapcsolódnak be a küzdelmekbe. Elég csak a vi­lágbajnok Elisabeta Tufán vagy a junior világbajnok Giovanna Trillini nevét említeni. A viadalt már az új szabályok szerint, rövidített pástokon rende­zik. A verseny újdonsága még, hogy vasárnap estére (a döntő 16 órakor kezdődik a Budapest Kongresszusi Központban), nem­csak az dől el, hogy ki forgatta a legeredményesebben a fegy­vert, hanem az is, hogy ki a leg­­csinosabb tőröző. A Népszava ugyanis díjat ajánlott fel a­­ver­seny szépének. Tavaly a dobogón a szovjet Ol­ga Voscsakina, Jánosi és az olasz Diana Blanchedi végzett. * Pénteken Budapesten a Fórum Szállóiban ülésezett a Nemzetközi Vivó Szövetség (FIE) Végrehaj­tó Bizottsága. Ezúttal került sor az áléinak választására. A vb­­tagok közül az olasz Sydney Ro­meo, a svájci Jack Hochstetter, az amerikai Csaba Pallaghy és dr. Kamuti Jenő pályázott a tiszt­ségre. Romeo hét szavazatot ka­pott, Hott és tetteire hatan, Kamu­ti­ra öten, Pallaghyra ketten vok­soltak. Az elkövetkező négy év­ben Romeo és Höchsteiber a két alelnök. Kamuti Jenő a harmadik he­lyet nem tekinti kudarcnak. Úgy érzi, a directo­re technique­­ben jobban tudja szolgálni a ma­gyar vívósport érdekeit SPORTNAPLÓ A Sportmúzeum előadótermében pénteken megtartotta alakuló köz­gyűlését a Ferencvárosi Evezős Club. A szakosztályt az FTC keretein be­lül, 1909-ben hívták életre, azonban 80. „születésnapját*’ nem érhette meg, az egyesület elnökségének határozata 1968. december 31-ével megszüntet­te ... Az érintettek azonban nem nyugodtak bele a döntésbe, a régi hagyományokat folytatva, ám új né­ven folytatják a sportolást. Az Európai Atlétikai Szövetség (EAA) négynapos edzői szemináriu­mot rendez az NDK-ban. A Gera mel­letti Bad Blankenburg sportiskolájá­ban, e hét végén folyó rendezvényen a vágta- és gátfutás szakemberei igye­keznek gyarapítani tudásukat. Az európai országok edzőin kívül Auszt­ráliából, az Egyesült Államokból, Kí­nából, Kanadából, Kubából, Új-Zé­­landból és Törökországból is érkez­tek tanulni vágyók Bad Blankenburg­­ba. Mint Schulek Ágoston szövetsé­gi kapitány elmondta, magyar edző nem tudott elutazni a szeminárium­ra, mivel az a Magyar Atlétikai Szö­vetségnek naponta mintegy 100 dol­lárba került volna. Kár, hogy ilyen eseményről anyagi okok miatt távol kell maradnia a honi szakoktatók­nak .. A Népsport által első ízben kiírt Bravúr-díjat a szerkesztőség munka­társainak szavazatai alapján tavalyi teljesítményéét Borkai Zsolt, a ló­lengés olimpiai bajnoka kapta, aki súlyos sérülései után ,is remekül helyt állt Szöulban. A serleget pén­teken délután te Népsport szerkesztő­ségében Király Ferenc főszerkesztő adta át a Bp. Honvéd 23 éves torná­szának. Hazaérkezett a hollandiai terem­labdarúgó-világbajnokságról a ma­gyar válogatott. Az együttes, mint ismeretes, nem jutott a legjobb négy közé. A szombati elődöntő párosítá­sa: Egyesült Államok—Hollandia, Belgium—Brazília. Pézsa Tibor, a Bp. Honvéd vivő­­szakosztályának vezető edzője nyug­díjba vonult. Ebből az alkalomból a szakosztály képviselőinek jelenlété­ben Szabó Tibor ezredes, a piros­­fehér klub ügyvezető elnöke köszön­tötte az egykori olimpiai és világ­bajnok, sokszoros magyar bajnok kardvívót. Pézsa Tibort nagyszerű eredményei és edzői tevékenysége el­ismeréseként a honvédelmi miniszter ,A haza szolgálatáért” érdemérem arany fokozatával tüntette ki. Szombaton reggel a Ferihegyi re­pülőtérről a római járattal utazik Indiába a Videoton labdarúgócsapa­ta, amely magyar olimpiai válogatott néven vesz­ részt a Nehru Kupán. A mérkőzéssorozaton 18 játékos vesz részt: Koszta, Petry, Máriász, László, Horváth, Emmer, Sallői, Csucsánszky, Novath, Jónás, Jován, Petrec, Ogend­, Kányák, Babai, Király, Földes, Ta­kács. A küldöttség vezetője Brávácz Ottó, a Videoton elnöke. Előzetes hí­rek szerint a tornán hat csapat vesz részt, a helyezések sorsa körmérkő­zés formájában dől el. Szolnokon, a Munkásőr úti temető­ben pénteken katonai tiszteletadás mellett eltemették az 59 éves korá­ban elhunyt Boros Ottót, aki 1954 és 1964 között két olimpiai és három Európa-bajnokságon győztes magyar vízilabda válogatott tagja volt. ENDURO A cikk címéből legföljebb a tá­jékozottabb olvasó tud következ­tetni arra, vajon miről is lesz szó. Az enduro a motorversenyzésnek az egyik ága, tulajdonképpen hosszú távú terepversenynek is lehetne nevezni. Embert, gépet próbáló nehéz viadal. "Egy világ­­bajnokság például hat napon át tart, naponta minimálisan 250 ki­lométert tesznek meg a részvevőik, úttalan utakon, vízmosásokban, erdőben, a lehető legnehezebb te­repeken, betartva az egyes szaka­szokra előírt időket. Akárcsak az autós raliversenyeken, ez csupán a feladat könnyebbik része. A verseny az úgynevezett spéciét szakaszokon dől el: aki ezeken a leggyorsabb, az győz. Persze, a gyorsasági verseny sem betonon folyik. Az egyik szakasz cross­­pályára emlékeztet, a másik ennél hosszabb távon, kriminális uta­kon vezet. Egész embert, kivéte­les fizikai felkészültséget, meste­ri motorkerékpáros tudást és per­sze, kiváló gépet igényel ez a sport Ha futballról írnék, nem kelle­ne ismertetnem a sportágat. Az endurónak azonban nincs miná­­lunk reklámja, nem szerepel a sportág a tévében, az újságokban is csak nagy-nagy ritkán. Így még a sport barátai közül is sokan azt sem tudják, eszik-e, vagy isz­­szák-e ezt a valamit Pedig Euró­pa számos más országában az el­ismert sportágak között szerepel, van közönsége, van reklámja. Ide­haza azonban szinte nap mint nap meg kell küzdeni a létéért. Hogy miként lehet életben tar­tani nálunk egy ennyire perifé­riára szorult versenyágat erről szól az írásunk. És arról, hogy sokszor egyetlen ember megszál­lottságától, akaraterejétől, sport­­szenvedélyétől függ, vajon mivé formálódik egy egész sportág. Valamikor, az ötvenes években, amikor Csepelen még gyártottak Pannónia motorokat magyarok is részt vettek az akkor már híres hatnapos versenyeken. (Az endu­ro elnevezést még nem használ­ták.) A Pannónia gépekkel együtt azonban szépen elhalt mi nálunk ez a versenyág és csak a hetvenes évek közepén éledt újjá. De csak amolyan grundfoci színvonalon. Egy Zsembery Barnabás nevű fia­talember volt az egyik kezdemé­nyező. Úszásban eljutott ifiválo­gatott szintig, mellékesen, amúgy szórakozásként crossozott. Mégis­­ a motor lett a szívügye. Talán azért mert édesapja is a motorok világában él. Ferjáncznak volt a ralipartnere hosszú esztendőkön át jelenleg a Hungaroring, a ma­gyar Forma-1 technikai igazga­tója. Hogy fia miért éppen az enduro újraélesztését tűzte ki célul, azt nem tudom, de nem is lényeges. Tény az, hogy barátaival együtt a szériamotorjaikat kis sufniműhe­lyekben alkalmassá próbálták ten­ni erre a versenyágra. Összeáll­tak vagy harmincan — még a ba­rátnők is Simson motorral —, rendeztek enduro-versenyt β ezt elnevezték magyar bajnokságnak. Zsembery — ha már belekez­dett — nem kívánta csupán hob­biszinten űzni ezt a sportot Mű­egyetemi hallgatóként, majd gé­pészmérnökként technikailag kép­zett emberré vált, s aztán nekilá­tott, hogy kitanulja a motoros szakmát . "— Nálunk, a motoros szakágak­ban jóformán ismeretlenek a mo­dern edzéselmélet és módszertan elvei — mondja. — Pedig a ver­senyzés nemcsak abból áll, hogy húzni kell a gázt Hogy csak pél­daként említsem, alig egy-két edző tudja, hogy egy crossozónak nem elég motoroznia, hanem fut­nia, medicinlabdáznia, erősítenie kell. Ugyanolyan tudományos fel­­készültségre van szükség, mint mondjuk az úszásban. Zsembery ezt nemcsak prédi­kálta, hanem nekiállt tanulni. A Testnevelési Főiskolán akkor még nem volt motorosedző-képzés, el­végezte tehát az úszóedzői szakot; az élettani, az orvosi, az edzései­, méreti, a pedagógiai, a pszicholó­giai tárgyak minden sportágban egyformán fontosak. Mikor aztán bevezették a motorosok képzését a TF-en, oda is azonnal jelentke­zett. Elvégzett egy edző tovább­képző tanfolyamot az NDK-ban. Azért ott, mert az NDK visz ve­zető szerepet az enduróban. A szintén világklasszisokkal rendel­kező csehszlovák válogatott szak­vezetőjével együttműködve készí­tette el az edzésterveket,­­tanul­mányozta a világ szakirodalmát és eljutott odáig, hogy a sport­ágáról tud mindent, amit érdemes tudni. Valamelyest Széchy Ta­mást juttatta eszembe a pályájá­nak ilyetén kezdete: először meg­tanulni mindent, amit csak lehet s aztán kezdeni hozzá az edzői tevékenységhez. Lehetséges, hogy Zsembery Barnabás is rendelke­zik Széchyhez hasonló képessé­gekkel, de ez sosem derül ki ró­la, hiszen egy olyan sportágban dolgozik, amelyben egyszerűen ki­zárt a jelentősebb felfelé ívelés le­hetősége. A motorozásban az em­ber, mégha oly tehetséges és am­biciózus is, nem viheti semmire egy hozzá méltó gép nélkül. Zsemberyt ez mit sem zavarta. Szervezte a versenyágat, néhány hozzá hasonlóan megszállott tár­sával együtt. Otthonra találtak a Zalka motoros klubban, ahol min­den anyagi ellenszolgáltatás nél­kül vezette a szakmai és kondi­­cionális edzéseket. Természetesen maga is versenyzett, hiszen ennek érdekében vágott neki az egész­nek. Ez a kis mag alkotta a válo­gatott keretet is. A szövetségben megalakult az enduro bizottság és hivatalosan megadta a válogatott edzői tisztet Zsemberynek. Fejlődött szépen az enduro. A versenyzők száma vagy százra nö­vekedett, rendszeresen megren­dezték a bajnokságot, Zsembery három ízben is első lett Bekap­csolódtak a nemzetközi versen­gésbe, úgy tűnt sínen Van min­den. Csakhogy nem élnének a ma­gyar sportban, ha a sikerek hatá­sára nem indult volna meg a fú­rás-faragás. Voltak ennek hagyo­mányai. Harangvölgyi Andrást a régi enduro legnagyobb egyénisé­gét kiutálták a sportágból s ugyanerre a sorsra jutott Mohácsi Jenő, Máthé Sándor. Ha Zsembe­ry hagyja magát, ez a jövő várt volna rá is. Vagy két esztendeje történt hogy az enduro bizottság váratla­nul új edzőt nevezett ki a váloga­tott élére. Zsembery akkor már nemzetközileg elismert versenyző­nek számított. Közölte, hogy ki­válik mindenfajta közös munká­ból. Ha versenyzőként szükség van rá a válogatottban, vállalja a szereplést ha nem, akár a Bun­­desligától is kaphat licencet, hi­szen ezt többször is fölajánlották neki. Olyan jól nem állt a magyar enduro, hogy lemondjon legered­ményesebb versenyzőjéről, Zsem­bery tehát maradt Gondolt egy merészet, tíz esztendő után kivált a Zalka motorosklubból, ahol amúgy is voltak szakmai ellenté­tei, s megalapította a Kamaraer­dei Kerekes Klubot, terepmotoro­sok, terepkerékpárosok számára. A Kamaraerdei Ifjúsági Park adott helyiséget, telefont, a mű­helyt a klubtagok saját pénzükön szerelték fel, de építhettek az In­­terag segítségére is. Mindjárt az első évben — tavaly — a Zsembe­ry­vel tartó, általa nevelt verseny­zők egy magyar bajnokságot és egy ezüstérmet nyertek. Ő maga a 350 kcm-es, négyütemű Yama­hájával a jóval erősebb kétütemű félliteresek között csak második lett, viszont az EB-n, a saját ka­tegóriájában tizedikként végzett. Ilyen eredményt magyar még so­hasem ért el. Indult a hatnapos vb-n is, de nem fejezte be a ver­senyt. Elrontott egy féktávot, 40 méteres rézsűn csúszott le. Ha bárki is úgy vélné, hogy emögött az igyekezet mögött va­lamiféle anyagi haszonszerzés rej­lik, nagyon téved. Zsemberyt — és klubtársait is — csakis a moto­rozás szenvedélyes szeretete hajt­ja. (Szerencsére még ma is talál­kozni ilyesmivel.) Zsembery kény­telen volt feladni gépészmérnöki hivatását, hogy legyen ideje edzésre, versenyzésre. Dolgozott négy éven át a Delta reklámüzlet­­kötőjeként, majd sportszervező lett az Ifjúsági Parkban, idén pe­dig szabadúszóvá vált. A motoro­záshoz nagyon ért, de hogy mi­ként lehet eb­ből megélni, azt egyelőre nem tudja. Most mégis megpróbálja megtalálni a módot, hogy csakis a sportjának éljen. Kis klubjával vállalkozásokat kí­ván szervezni, ezzel megteremtve a működés anyagi alapjait, és a maga megélhetését. Már ma ott tartanak, hogy van két egyesületi gépük — értékük legalább 200 000 forint —, tudják fedezni a három elsőosztályú mo­torosok versenyzésének költségeit (a többiek saját pénzüket fo­gyasztják), sőt Zsembery bízik abban, hogy a magyar versenyzők jó híre révén más országbeli szponzort is találnak, így társai szintén nemzetközi versenylehető­séghez jutnak , maga a Janoge cég támogatásával idén részt vesz valamennyi EB-futamon. Kapott két négyütemű Yamahát. Olyas­fajta elismerésre tehát már nem számíthat, mint amilyenben része volt két éve, első EB-szereplése alkalmából: különdíjjal jutalmaz­ták, mert ócska motorjával egyál­talán végigbírta a 600 km-es meg­próbáltatásokat. Zeolt lekért A sakkszövetség úgy tervezte, hogy január 13-án, pénteken dél­után 2 órakor a Fórum Szállóban tünteti ki a tavalyi sakkolimpián sikeresen szerepelt magyar vá­logatottakat. Az ünnepségből azonban semmi sem lett. — Miért? — kérdezte az MTI munkatársa Lakó László főtit­kárt — Három napja kaptam érte­sítést az AISH személyzeti fő­osztályától, hogy a jutalmazási ceremóniát egyelőre el kell ha­lasztani, merthogy nem készültek el a kitüntetések.­­ Ezek szerint a szaloniki öt­karikás olimpián aranyérmet nyert női és az 5. helyen végzett férfi csapat tagjainak dukáló pénz együtt van, csupán az ok­levelek és az ilyenkor szokásos egyéb rekvizítumok hiányoznak? — Igen, velem ezt közölték. — Hiába van tehát a szövetség páncélszekrényében a takarékbe­tétkönyvekben elhelyezett, és pél­dául az olimpiai bajnoknők ese­tében egyenként 200 000 forintot jelentő pénzjutalom, továbbra sem kaphatják meg azok, akiket pedig teljesítményük után megil­let? — Nem, mert együtt kell át­adni a pénzt a többi kitüntetés­sel, így viszont az ünnepségre hí­vó invitálás után gyorsan minden érintettet arról kellett értesíte­nem, hogy a 13-i összejövetelünk elmarad. Hogy végül is mikor lesz a jutalmazás, nem tudom, várom az AISH újabb telefon­ját. Ami többek között azért is sürgető, mert másfél hét múlva a magyar vegyes válogatott, amelyben a négy olimpiai bajnok, tehát a Polgár lányok és Mádl Ildikó is benne van, Franciaor­szágba utazik. . . Érdekelt bennünket, s gondo­lom az olvasókat is, miért nem készültek el a kitüntetések? — Nem erről van szó — mond­ja, Grónai Alfonz főosztályvezető­helyettes. — Még folynak az egyeztető tárgyalások az érdekelt felek között, hogy a lányok mi­lyen, a nagy sikernek megfelelő állami kitüntetést kapjanak. A magyar női sakkválogatott olim­pián még sohasem nyert. Igaz, hogy a sakk a NOB által nem el­ismert sportág, igaz, hogy a sakk­­olimpiát két és nem négyéven­ként rendezik, de a szenzációs teljesítményt magas erkölcsi el­ismerésnek kell követnie. — Mikorra várható döntés? — Ezt pontosan még nem tu­dom, remélem, mihamarabb. Vi­gyázunk, hogy olyan időpontot válasszunk, amikor mindegyik versengő itthon van. — Ki döntötte el, hogy január 13-án legyen az eredeti ceremó­nia? — Ezt sajnos nem tudom. Mi pedig azt nem értjük, hogy miért nem volt elegendő a sza­loniki világverseny befejezése — november vége — óta eltelt idő arra, hogy elhatározzák, ki mi­lyen kitüntetést kapjon. Sakk­nyelven: miért függő most az ál­lás? Az illetékesek remélhetően gyorsan borítékolják lépésüket... (o. b. p.) Profi ökölvívók csatája (MTI) A Nemzeti Sportcsarnok­ban február 18-án profi ökölvívó­­mérkőzést rendeznek. Ilyen via­dal Magyarországon még nem volt Az amerikai Simon Brown váltósúlyú világbajnok a Puerto Rico-i Jorge Maysonnet ellen lép szorítóba. A mérkőzést azért nem lehet a sokkal több nézőt befogadó Buda­pest Sportcsarnokban megtarta­ni, mert azt a március elején sor­ra kerülő atlétikai fedett pályás világbajnokságra készítik elő. Samaranch: „„Nem tartanám sértőnek... ” (AFP) Rövid párizsi tartózko­dása alkalmából sajtókonferen­ciát tartott Juan Antonio Sama­ranch, a NOB elnöke. Egy kér­désre válaszolva, kifejtette: „ Egyáltalán nem tartanám megbotránkoztatónak, vagy sér­tőnek, ha Ben Johnson részt ven­ne a barcelonai olimpián. Elő­ször is azért nem, mert nem éle­te végéig szól az eltiltása, hanem csak két évig, amely után újra teljes jogú sportolóként készül­het, versenyezhet. Másrészt: meg kell ismételnem korábbi állításo­mat, azt, hogy nem Johnson volt a főbűnös az emlékezetes dop­pingügyben, hanem azok, akik a közvetlen környezetét alkották. 13

Next