Magyar Nemzet, 1990. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-28 / 50. szám

Szerda, 1990. február 28. Huszonöt törvényjavaslat a napirenden Módosították a család­jogi törvényt Várhatóan a jövő hét elején is folytatja munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról)­­ Az eredeti harmincból 25, he­lyenként összevont napirendi pontot fogadott el tárgysorozatául az Országgyűlés. Elsőként a családjogi törvény módosításáról döntöttek a kép­viselők. Mint ismeretes, a leg­utóbbi ülésszakon elnapolták a szavazást, ugyanis az igazság­ügy-miniszter és az egyik képvi­selő ellentétesen vélekedett arról: e törvény alkotmányerejű-e vagy sem. A parlament e kérdés el­döntésére az Alkotmánybírósá­got kérte fel. Az Alkotmánybíró­ság határozata szerint a család­jogi törvény alkotmányerejű, így elfogadásához minősített többség, a képviselők kétharmadának igenlő szavazata szükséges. A mostani szavazás során a plénum először a módosító indít­ványokról döntött, majd — a már elfogadott módosításokkal együtt — 312 igenlő, 7 nem sza­vazattal, 11 tartózkodás mellett elfogadta a házasságról, a csa­ládról és a gyámságról szóló — korábban már többször módosí­tott — 1952. évi IV. törvény mó­dosításáról szóló javaslatot. A csjt. március 1-jén lép hatályba. Napirend előtt egy személyi kérdést is megtárgyalt a testü­let. Balsai István, az Országos Választási Bizottság tagja le­mondott e tisztségéről, mivel a Magyar Demokrata Fórum or­szágos listáján jelöltként indul a közelgő választáson. Helyébe — Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár javaslatára — Né­meth Jánost, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara polgári eljá­rásjogi tanszékének vezetőjét vá­lasztották meg. Ferencné (Bács-Kiskun m., 19. vk.) felhívta a figyelmet arra, hogy a családi pótlék reálértéké­nek megőrzésére programot kell kidolgozni. A törvényjavaslat ál­talános vitájában Tóth Istvánná (Bács-Kiskun m., 11. vk.) utalt ar­ra, hogy sok szülő elhanyagolja a gyermeke nevelését, ezért mielőbb meg kell erősíteni a gyámhatósá­gok, a gyermekvédő-gyermekne­­velő intézetek szerepét. Vassné Nyéki Ilona (Pest m., 1. vk.) — a Magyar Néppárt parlamenti csoportja nevében —, az anyák, a családok védelmében javasolta: a kormány a törvény végrehajtá­si utasításának elkészítésekor, az igényjogosultság meghatározása­kor konkrétan fogalmazza meg, hogy a családi pótlék külön ké­relem nélkül, anyai jogon jár, és elsődlegesen a szülő anyákat ille­ti meg. A részletes vitában Ördög Ferenc (Zala m., 7. vk.) a törvény­­javaslatnak arra a súlyos hiá­nyosságára hívta fel a figyelmet, hogy hatálya nem terjed ki az egyetemeken, a főiskolákon ta­nuló szülőkre. Csehák Judit vála­szában, erre a javaslatra ezt vá­laszolta: nem a jelenlegi törvény­ben veszik figyelembe, hanem a felsőoktatás reformja és támoga­tási rendszerének átalakítása ke­retében hasznosítják. Ezután határozathozatal követ­kezett. A szavazás során a képvi­selők azokat a módosító javasla­tokat, amelyekkel az illetékes szakbizottság nem értett egyet, el­vetették. Végül a bizottság által jóváhagyott indítványokkal ki­­egészíve, általánosságban és rész­leteiben — 229 egyetértő, 10 el­lenző, és 25 tartózkodó szavazat­tal —, a törvényjavaslatot elfo­gadták. Csak a kétkamarás parlament hozhat igazi megoldást Ezt követően a képviselők úgy döntöttek, hogy az alkotmány módosításáról, valamint a nem­zeti és a nyelvi kisebbségek or­szággyűlési képviseletéről szóló törvényjavaslatokat együttesen tárgyalják. Kulcsár Kálmán igaz­ságügy-miniszter elmondta: a nemzeti kisebbségek vezetői ra­gaszkodnak a garantált parla­menti képviselethez. Két lehető­ség van arra, hogy a választások során az Országgyűlés 386 kép­viselőjén feiül miként kooptál­ják a nemzetiségek képviselőjét. A jelölésekre vagy az Ország­­gyűlés elnöke, vagy pedig a pár­tok és a függet­len képviselők küldöttjeiből álló jelölőbizottság tenne javaslatot. A Magyar Köz­társaságban a cigány, a horvát, a német, a román, a szerb, a szlo­vák, a szlovén és a zsidó közös­ségnek az a része, amely önmagát a legteljesebb ön­kéntesség alapján, nemzeti, etnikai kisebbének vallja, egy-egy képviselővel rendelkez­nek. A miniszter véleménye sze­rint tökéletes megoldást csak a kétkamarás parlamenti rendszer hozhat, amelynek kidolgozása már elkezdődött. A jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottság nevében Nagy Jó­zsef (Baranya m., 6. vk.) ismer­tette a bizottsági vita során föl­merült különböző véleményeket. Ezután került sor a törvényjavas­lat általános és részletes vitájá­ra. Tóth Károly református püs­pök (országos lista) javasolta, hogy a nemzeti kisebbségekhez hasonlóan az egyházak is kapja­nak tíz képviselői helyet. Horváth Jenő (Budapest X. vk.) vélemé­nye szerint a megoldást utalják a következő parlament hatáskö­rébe. Ezzel Tamás Gáspár Mik­lós (Budapest, 14. vk.) is egyet­értett. Mezei Károly (Szabolcs- Szatmár-Bereg m., 14. vk.) a ja­vasolt 8 képviselő helyett tizen­nyolcat tart elfogadhatónak. Fi­­ló Pál (Budapest, 18. vk.) a mos­tani törvénytervezetet csak át­meneti megoldásnak véli, végső megoldást csakis a kétkamarás parlamenti rendszer hozhat. Ju­hász Ferenc (Budapest, 62. vk.) a mostani törvénytervezet elfoga­dása mellett érvelt. Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) bár maga is egy­házi ember, mégsem javasolta az egyházak parlamenti képvisele­tét. Peták Emil (Budapest, 56. vk.) szerb anyanyelvűként úgy vélte, hogy a nemzetiségekre kell bízni a képviselőikről való döntést. Tamás Gáspár Miklós ezt elvetette. Mándity Maria (orszá­gos lista) kifejtette, hogy átme­netinek tartják ezt a törvényja­vaslatot. Szabó Kálmán (Buda­pest, 36. vk.) a zsidóság nemzeti­ségi kategóriába történő sorolá­sa mellett érvelt. Schöner Alfréd főrabbi (országos lista) hasonló véleményen volt, azzal, hogy akik vallásos alapon közelítik meg a kérdést, szintén jussanak képvi­selőhöz. Bognár József (országos lista) úgy gondolta, hogy szükség van a nemzeti kisebbségek kép­viseletére ahhoz, hogy a köztár­saság a határokon túli magyar kisebbség érdekeiben is fellép­hessen. Rózsa Edit szerint akkor sincs kés­ő, ha az új parlament az első vagy a második ülésén foglalkozik ezzel a kérdéssel. Márk György (országos lista) a Magyarországi Románok Demok­ratikus Szövetségének főtitkára a mostani elfogadás mellett ér­velt Ördög Ferenc (Zala m., 7. vk.) úgy vélte, hogy a legjobb megoldás a kétkamarás parla­ment kialakítása. Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.) hangoztatta, hogy a döntést, már nem lehet halogatni. Ezt követően a törvényjavas­lat részletes vitájára került sor. Bánffy György (Budapest, 4. vk.) javasolta, hogy a zsidóságnak azon tagjait, akik nemzetiségnek kívánják nyilváníttatni magukat, tekintsék kisebbségnek. Nagy Gyula evangélikus püspök (orszá­gos lista) szerint, a pártok kép­viseletében mandátumot szerző egyházi személyiségek nem jelen­tik automatikusan az egyházak jelenlétét a törvényhozásban. Zsidei Istvánná (Heves m., 5. vk.) indítványozta,­­hogy az Ország­­gyűlés megalakulását követő har­minc napon belül a kisebbségek képviseletéről, azok érdekképvi­seleti szervei tájékoztassák a Parlamentet. A vita lezárását kö­vetően a szünetben a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizottság véleményezte a módosító javas­latokat. Családi pótlék a gyermek léte jogán Szünet után bejelentették: ha­tározathozatalra csak szerdán ke­rül sor. Ezért a Magyar Néphad­sereg nevének megváltoztatásáról szóló — az alkotmány és a hon­védelmi törvény módosítását is igénylő — törvényjavaslat került terítékre. Kovács Mátyás, a hon­védelmi bizottság előadója szóbe­li kiegészítésében elmondta: Se­bők János Veszprém megyei kép­viselő javaslatára egyhangúan egyetértenek azzal, hogy a Ma­gyar Néphadsereg nevét változ­tassák Magyar Honvédségre. A tervezethez nem jelentkezett sen­ki hozzászólásra, döntés szerdán várható. Ezután a köztársasági elnök közvetlen választására vonatkozó, ugyancsak alkotmánymódosítást igénylő törvényjavaslatot vették sorra, amelyet az indítványozó Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) terjesztett elő. A javaslatot Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.) ellenezte, akárcsak Kar­­valits Ferenc (Zala m., 1. vk.). Támogatta viszont Hámori Csaba (országos lista) a maga és a Ma­gyar Szocialista Párt parlamenti csoportja nevében, Varga Lajos (Pest m., 26. vk.), Maróthy László (Békés m., 13. vk.), valamint Lé­kai Gusztáv (Hajdú-Bihar m., 13. vk.). A vita végén Tamás Gáspár Miklós hangsúlyozta, hogy az SZDSZ által kezdeményezett nép­szavazás kérdése az elnökválasz­tás időpontjára és nem a módjá­ra vonatkozott. Az általános vitát ezzel lezárták, s mert a részletes vitában hozzászóló nem volt, Ki­rály Zoltán válaszolt az elhang­zottakra, majd a határozathoza­talt ugyancsak szerdára napolták el. Ezt követően a családi pótlék teljes körűvé tételéről szóló tör­vényjavaslat tárgyalására tértek át. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter előterjesz­tésében hangsúlyozta: az eddigi gyakorlattól eltérően a családi pótlék ezentúl nem társadalom­­biztosítási ellátás lesz, folyósításá­nak előfeltétele pedig nem a szü­lők munkaviszonya, hanem a gyermek léte jogán folyósítják. A magyar állampolgárokkal csak­nem azonos jogállású nem ma­gyar állampolgárokra is terjedjen ki ez a jogosultság. A változás, a jogosultak körét 80-90 ezer gyer­mekkel növeli, s ennek költségki­hatása az áprilisi bevezetéssel számolva, az idén valamivel több, mint egymilliárd forint. A szociális és egészségügyi bi­zottság képviseletében Moravcsik Magyar Nemzet Feladják az állam Ezt követően a képviselők át­tértek az oktatási törvényt mó­dosító javaslat tárgyalására. Glatz Ferenc művelődési minisz­ter expozéjában elmondta: a ja­vasolt módosítások nyomán a tárca fel kívánja adni az állam iskolaalapítási monopóliumát. Lépést tesznek az alternatív köz­oktatás irányába, annak kimon­dásával, hogy­­a középiskolákban folyhat nyolcosztályos oktatás. A felsőoktatási intézményekkel kap­csolatban egyetlen lényeges pon­ton, mégpedig az egyetemi auto­nómia növelésében javasolnak változtatást. Végezetül tolmá­csolta a Marx Károly Közgazda­ság-tudományi Egyetemnek azt a kérését, hogy az országgyűlési határozattervezetben — amely felsorolja a hazánkban jelenleg működő felsőoktatási tanintézete­ket —, már mint Budapesti Köz­gazdaság-tudományi Egyetem szerepeljen. Fehér Tibor, a kulturális bi­zottság előadója elmondta: vitát váltott ki a közoktatás ingyenes­ségének az ügye. Megfelelőbb volna inkább a térítésmentesség fogalmát használni. A képviselők szerint egyébként a jövőben úgy­­ célszerű a tankötelezettségi kört­­ meghatározni, hogy az a 8. osz­tály befejezéséig, de legkésőbb a gyerek 16. életévéig tartson. A vi­tában elsőként felszólalt Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.) a többi között örömmel üdvözölte, hogy a módosítás közvetett módon lé­nyegében deregulációt hajt vég­re a Művelődési Minisztérium te­rületén is. Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár-Ber­eg m., 8. vk.) iskolapárti társadalmi köz­szellemet sürgetett hozzászólása­iban. Földy Ferenc (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 18. vk.) javasolta, hogy a határozattervezet egé­szüljön ki a főiskolák felsorolá­sával, köztük a hajdúböszörmé­nyi és a soproni óvónőképző fő­iskolával, amelyek a parlament­től önállóságuk visszaállítását remélik. A kérést támogatta Szi­­gethy Dezső (Győr-Sopron m­ 14. vk.). Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) véleménye szerint a törvény­nek nem szabad túlzottan rész­letesnek lennie. Ezt követően az elnöklő Hor­váth Lajos az ülést berekesztet­te, és bejelentette, hogy szerdán alkotmányerejű törvényjavasla­tok feletti döntéssel folytatják a munkát. A Ofei „Hagyjuk már abba a demokrá­cia fiatalságára való örökös hivat­­kozást, és ne igyekezzünk ily mó­don mentséget és alibit találni az antidemokratikus kilengésekre. Köztudomású, hogy mindig a de­mokrácia fiatalságára hivatkoz­nak azok, akik mentséget keres­nek antidemokratikus céljaik és cselekedeteik, kilengéseik számá­ra” — több mint negyven évvel ezelőtt hangzottak el e szavak a Tisztelt Házban. Aki akkor ezt mondta, az ötvenes években bör­tönben halt meg, s a 301-es par­cellában temették el. Tegnap az Országgyűlés, leánya jelenlétében emlékezett rá, Zsedényi Bélára, akit 1944-ben választottak Deb­recenben az Ideiglenes Nemzet­­gyűlés elnökévé. A kialakuló ma­gyar demokrácia jelképe lehetett volna. Ám amikor az ország szép álmai szertefoszlottak, Zsedényi Bélát a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervez­kedés miatt életfogytiglani sza­badságvesztésre ítélték. A Kozma utcai börtönben halt meg 1955- ben. — Halála után többször adtam be rehabilitációs kérelmet — mondta tegnap Zsedényi Béla leánya, Zsedényi Lilla a Parla­ment folyosóján a tévé riporteré­nek. — Huszonöt éven át még azt sem tudhattam, hogy egy másod­fokú eljárásban halála után fel­mentették. Ez is „dupla nullás” ügy volt. A mostani parlamenti megem­lékezés, ahogy a tragikus sorsú elnök lánya fogalmazott, „kis gyógyír az elszenvedett sérelmek­re”. Mire a végére érünk, kialakul a T. Ház új arca. Talán fél eszten­deje, hogy Avar István megkezd­te az átalakulást, a vastag kere­tes szemüvege alá bajszot és sza­kállat növesztett. Majd az utóbbi napokban tovább alakította arcát, s a szakáll megszűnt. Nem így a Vas megyei képviselő, Mayer Bertalan, ő hónapokkal ezelőtt Kossuth-szakállat kezdett növesz­teni. A legújabb fizimiskaváltoz­tató az egykorvolt MSZMP Bé­kés megyei első titkára, Szabó Miklós, s az ötévi parlamenti változatlanság után tegnap legé­­nyes bajusszal örvendeztette meg képviselőtársait. A baj csak az, hogy a T. Ház nemcsak kívül szőrösödik, hanem belül is: most beterjesztett tör­vénytervezetekkel az istennek sem akarnak róluk dönteni­­, amit lehet, rálőcsölnek az új par­lamentre. Hát hogy lehetnek eny­­nyire szőrös szívűek ... ★ Tegnap, az ebédszünetben a bel­biztonsági ügyekkel­ foglalkozó parlamenti munkacsoportot ülé­sezésre hívták. Az első napirend az esketés volt, aki részt akar venni a munkában, az szavát ad­ja: megtart minden titkot, sem­mit nem mond el az elhangzot­takról, a döntésekről. A honatyák fogadalmat tettek, majd meghall­gatták a következő bejelentést: a résztvevők három évig nem utaz­hatnak külföldre. Ügyes!* Maholnap virágoskert lesz a T. Ház. Virít már a szocialisták vö­rös szegfűje, a szocdemek vörös rózsája és az emdéefesek nemzeti színekben pompázó tulipánja. A szép kompozíció fölött pedig ott köröznek az eszdécsek libresse­­madárkái. Ja, és ne feledjük: van, aki gyomlálni szeretne. Sarlóval.* Kissé megilletődött emberek gyülekeztek tegnap az elegáns de­­legációs terem bejárata előtt. Az Országgyűlés elnöke néhány szó­val üdvözölte a választási csatá­rozások során országos listát is ál­lítani képes pártok delegált képvi­selőit, majd elhangzott az eskü szövege. Kolossváry István, az MDF, Sa­lamon Ferenc, az SZDSZ, dr. Schmidt Péter, a Hazafias Vá­lasztási Koalíció, dr. Wiener György, az MSZP, dr. Fehér Jó­zsef, a Független Kisgazdapárt, Wirth Ádám, az MSZMP, dr. Hallatha Máriusz, a Keresztény­­demokrata Néppárt, dr. Borbély Endre, az MSZDP, Kónya László, a Magyar Néppárt, dr. Filipsz László, az Agrárszövetség, Bor­dás Vilmos, a Fidesz, és Fejes Im­re, a Vállalkozók Pártja nevében esküdött, hogy az Országos Vá­lasztási Elnökségben mindent megtesznek a választás tisztasá­gának megőrzése érdekében. * Miközben a jogi bizottság vitá­zott, Király Zoltán és Raffay Er­­nő közös indítványán, amihez csatlakozott Hámori Csaba is a szocialista párt nevében, bent az ülésteremben megkezdődött a disputa arról, hogy miként, mikor és hogyan válasszunk köztársa­sági elnököt. Ez annál is inkább furcsa volt, mivel amíg a bizott­ság nem foglal határozottan állást, nem szokás vitára bocsátani egy napirendet. Ráadásul a bizottsági ülés legvégén kapták kézhez az immár új javaslat végleges szöve­gét a képviselők, amit emiatt nem is tárgyaltak meg, hanem úgy döntöttek, hogy annak részletei­ről majd akkor vitáznak, ha is­mét elrendeli a Ház elnöke. Szóval többszörös zavar kelet­kezett a T. Ház működésében. Tamás Gáspár Miklós nem is takargatta indulatait a szünetben. — Ez így, ebben a megoldás­ban felér egy puccsal. Miért kell ismét felkavarni a választópolgá­rokat ezzel a kérdéssel, amikor erről világos és egyértelmű ered­ményt hozott a népszavazás?! Nem értem a parlamentet. Ráadá­sul vagy nem akarják észrevenni, vagy pedig tudatosan manipulálj­va a régi struktúrát védik. Azt a­, egypárti diktatúrát, amiben sem­mi keresnivalójuk nem volt más politikai szereplőknek. Mintha azt akarnák bizonygatni, hogy a több­párti parlament, egyáltalán a többpártrendszer csak káoszt, za­vart és bizonytalan politikai dön­téseket hoz majd a jövőben. Mu­latságos az erőlködés, de egyál­talán nem lesz tőle tréfás kedvem. Parlamenti tudósítóink: Császár Nagy László, Dési János, Gergely László, Gyulay Zoltán, Szendrei Lő­rinc és Weyer Béla. ( 1990. február DEMOKRÁCIA — Mivel 40 éven keresztül nem szidhattuk a kormányt, nem csoda, hogy most folyton szidjuk... (Brenner György rajza) Az MDF-nek kedvezett a szerencse az országos lista sorsolásán Kedden este a Parlament gobelintermében nyilvános ülést tartott az országos listát állító pártok képviselőivel tizenhét ta­gúra bővült Országos Választási Bizottság. Itt mutatkozott be a sajtó képviselőinek a bizottság délután megválasztott elnöke, dr. Németh János egyetemi docens. Ezután került sor az országos lis­ták sorsolására. Bár a március 25-i választás napján a polgárok közvetlenül nem szavaznak az országos listára, a sorsolás ered­ményeként kialakult sorrend mégsem közömbös. Az úgyneve­zett töredékszavazatok kiszámítá­sánál ugyanis adott esetben a sor­szám dönti majd el, hogy melyik párt jut a kérdéses mandátum­hoz. A sorsolásnál a szerencse isten­nőjét ezúttal egy fiatal, bőrszok­nyás hölgy, az Országos Lottó­igazgatóság munkatársa szemé­lyesítette meg, aki egy öblös üvegpohárból először a sorszámo­kat, majd egy másik ugyanolyan pohárból az országos listát állító párt nevét húzta ki. Néhány perc múlva eldőlt a sorrend: a lista­vezető a Magyar Demokrata Fó­rum lett. Az utána következő pártok a következők: Magyar Néppárt, MSZMP, Független Kis­gazda, Földmunkás- és Polgári Párt, Fidesz, SZDSZ, Vállalkozók Pártja, MSZP, Agrárszövetség, Hazafias Választási Koalíció, Ke­reszténydemokrata Néppárt és MSZDP. —kbp— A Fidesz teljes nyilvánosságot kíván az országos pártok találkozójának .A Szabad Demokraták Szövetsége a március 15-i ünnepségekről (OS) Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök megbeszélést kezdeményezett hétfőre, március 5-re azzal a 12 párttal, amely az egyéni választókerületekben ka­pott támogatottság alapján terü­leti, illetve országos listát állít­hat. A Fidesz országos választmánya ezzel kapcsolatban nyílt levélben fordult az érintettekhez, és előké­szítő egyeztetést javasol március 2-ára. A Fidesz lényegesnek tart­ja, hogy a résztvevők előre rög­zített szabályok szerint kaphassa­­nak szót. Napirendként a szovjet csapatok kivonásáról kötendő egyezménynek, a volt MSZMP vagyonelszámoltatásának, a jelen­legi parlamenti törvénykezési kor­látoknak és a tömegkommuniká­ciós esélyegyenlőségnek a megvi­tatását ajánlja. Elfogadja emel­lett az eddig felmerült kérdése­ket, nevezetesen a békés átmenet és a választási versengés tiszta­ságának biztosítását, valamint a választások utáni átmeneti hely­zetre való felkészülést. A Fidesz nyílt levele szerint a hétfői pártközi megbeszéléseket élőben kellene közvetítenie a te­levíziónak. Az SZDSZ nyilatkozatban ad hangot megütközésének amiatt, hogy a március 15-i ünnep poli­tikai semlegesítését tervezik, és csorbítani akarják a tájékoztatást. Úgy vélik, még nem­ érkezett el a közös ünneplés ideje, és termé­szetellenesnek tartják, hogy a vá­lasztásra készülő országban ne szólalhassanak meg ezen a na­pon a képviselőjelöltek. Visszatet­szőnek nevezik továbbá, hogy a szabad sajtó ünnepén a televízió­ból ne szerezhessen tudomást az ország az elhangzó beszédekről. * (MTI) Választási nagygyűlést tartott kedden a móri művelődési központban a Szabad Demokra­ták Szövetsége. A szónok, Pető Iván történész, a párt ügyvivője elöljáróban azt hangsúlyozta, hogy az SZDSZ ma az egyik leg­erősebb, legnépszerűbb párt Ma­gyarországon, s tömegbefolyása tovább nő. Kérdésekre válaszolva Pető Iván szólt pártja koalíciós elkép­zeléseiről is. Az SZDSZ elsősor­ban természetes szövetségesére, a Fideszre számít. E két párt azon­ban természetesen nem tudja kormányozni az országot, ahhoz más partnerekre is szükség lesz. Az SZDSZ két párttal már együttműködött a népszavazás során, ez a két párt az MSZDP és a Független Kisgazdapárt volt. E két párt és az SZDSZ között — mondta a szónok — viszonylag kevés politikai véleménykülönb­ség van, s ez is áthidalható. A szociáldemokratákkal a szakszer­vezetekhez való viszonyban, a kisgazdákkal pedig a földkérdés­ben nem ért egyet a Szabad De­mokraták Szövetsége. Az MSZMP- vel, az Agrárszövetséggel és a Ha­zafias Választási Koalícióval nem kívánnak koalícióra lépni — mondta a szónok —, s e tekintet­ben az MSZP­­ sem jöhet számí­tásba. A Magyar Demokrata Fó­rummal kapcsolatosan az SZDSZ ügyvivője elmondta: nagy nézet­­különbségeik ellenére, elvileg el­képzelhető, hogy végül is kényte­lenek lesznek a koalícióról tár­gyalni. 3

Next