Magyar Nemzet, 1990. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-01 / 51. szám
2 születik. Az előírások enyhítése várható a szerszámgépek, a számítógépek és a távközlés területén. Emellett a magyar kérelmek elbírálásának procedúráját is jelentősen meggyorsítják. Douglas Hurd kedvezően reagált tárgyalópartnerének arra a kérésére, hogy a brit kormány járjon közben a hongkongi adminisztrációnál a magyar kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében. Magyarország ugyanis nyitni szeretne Hongkong irányában, s ezért arra törekszik, hogy megkönnyítsék a magyar üzletemberek beutazását a távol-keleti üzleti paradicsomba. A brit külügyminiszter közölte azt is, hogykormánya az új pénzügyi évben 5 millió fontot folyósít a nemzetközi Pető-intézet felállítására, s további 5 millió font összegyűjtését is vállalja erre a célra, nem kormányzati forrásokból. A nemzetközi kérdéseket áttekintve, Douglas Hurd elsősorban is bővebb felvilágosítást kért vendéglátójának arról a minapi fejtegetéséről, miszerint Magyarország távlatilag aNATO politikai szervezetének tagjává válhat. Horn Gyula hangsúlyozta, hogy a felvetés egy tudományos tanácskozáson hangzott el, így azt saját álláspontját kifejező, a távlatokat elemző elméleti fejtegetésnek kell tekinteni. Semmi esetre sincs szó arról, hogy valamiféle hivatalos döntést ismertetett volna. Horn szerint a második világháború utáni rendezés — helyben hagyva a trianoni döntéseket — nagy árat fizettetett Magyarországgal, s végeredményben szovjet hegemónia alá helyezte. Az 56-os népfelkelés pedig bizonyította, hogy a világhatalmak nem tudtak támogatást nyújtani e hegemóniával szemben. A változó európai rendszerben új alapokat kellett keresni a biztonság szavatolására, ám közeledésünket az európai integrációs intézményekhez, valamint az észak-atlanti közgyűléshez, hidegen fogadták a VSZ-ben, ahol persze, mára átrendeződtek az erőviszonyok. A semlegesség csak akkor hozhatna megoldást, hia nem csupán a Szovjetunió garantálná. Az igazi kiút azonban a szakítás a tömblogikával, a szövetségi rendszerek összeolvadása. Az európai kapcsolatok erősítése azért olyan fontos Horn szerint, mert a kelet-európai, s főként a szovjetunióbeli változások sok kiszámíthatatlan elemet tartalmaznak. Budapestnek azonban figyelembe kell vennie a szovjet érdekeket, és az összeurópai folyamatokat.' ' A német egység kérdésében a magyar külügyminiszter úgy vélekedett, hogy a két német állam egyesülése elkerülhetetlen folyamat. A magyarországi szovjet csapatkivonásról Horn Gyula elmondta, hogy várhatóan néhány napon belül megszületik a megállapodás a Szovjetunióval, aminek eredményeként előreláthatólag másfél év alatt hagyják el hazánkat a szovjet alakulatok. A romániai helyzetre rátérve, Horn kifejtette, hogy a bukaresti látogatásakor kidolgozott tizennyolc pontos rendezési tervnek mindössze egyetlen szeletében jutottak előbbre, a folyókkal kapcsolatos együttműködésben. A kedvezőtlen folyamatokat Helsinki szellemében kellene rendezni, s Hurd egyetértett abban, hogy esetleg figyelmeztetni kellene a román kormányt ilyen értelmű kötelezettségeire. A külügyminiszteri tárgyalásokat követően, Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök fogadta a brit diplomácia vezetőjét a Parlamentben. Az államfővel folytatott megbeszélés után NémethMiklós kormányfő fogadta Douglas Hurdöt. A kormányt jelenleg az a törekvés vezérli — mondotta Németh Miklós —, hogy működőképes gazdaságot hagyjon utódjára. Douglas Hurd kérdésére válaszolva, a kormányfő annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Magyarországon nagy tekintélyüknél fogva, az egyházak tölthetik be a társadalom pártoktól független, integráló erejének szerepét. Douglas Hurd délután John Birch nagykövet és munkatársai kíséretében látogatást tett a Magyar Demokrata Fórum Bem téri székházában, ahol Keresztes K. Sándor és Kulin Ferenc alelnökök, Szabad György elnökségi tag, valamint Bod Péter Ákos gazdasági és Kodolányi Gyula külügyi szakértők fogadták a vendéget. Az eszmecserén Douglas Hurd méltatta az MDF szerepét a diktatúra felszámolásáért és a demokrácia megteremtéséért vívott küzdelemben. Douglas Hurd a délutáni órákban John Birch kíséretében meglátogatta a Szabad Demokraták Szövetségének Irodáját. A megbeszélésen Kis János megbízott pártelnök, valamint Haraszti Miklós és Rajk László ügyvivők vettek részt. Az SZDSZ vezetői tájékoztatták a vendéget a szabad demokraták gazdasági programjáról és politikai terveiről. Douglas Hurd ezután látogatást tett a Marx Károly Közgazdaság tudományi Egyetemen, ahol az oktatási intézmény vezetőivelés hallgatóival találkozott. Bush-Gorbacsov telefonbeszélgetés Nicaraguáról, a német újraegyesítésről Moszkvából jelenti az MTI. Telefonbeszélgetést folytatott szerdán Mihail Gorbacsov szovjet, és George Bush amerikai elnök. Alig egy hónapon belül a két nagyhatalom első számú vezetője másodszor választotta a közvetlen eszmecserének ezt a módját. Az eseményről szóló rövid TASZSZ-jelentés szerint a telefonbeszélgetés a két politikus rendszeres eszmecseréjének része. A szovjet hírügynökség szerint néhány nemzetközi kérdésről volt szó a beszélgetésben: egyebek között áttekintették a nicaraguai választások eredménye után kialakult helyzetet, és az európai biztonság problémáit, különös tekintettel e kérdéskör német vonatkozásaira. Emellett érintették a küszöbönálló szovjet—amerikai csúcstalálkozó előkészítésének néhány kérdését is. A jelentésből nem derül ki, hogy ez alkalommal ki volt a hívó fél. Mint a DPA jelentette, Mihail Gorbacsov arról biztosította a balti államokat, hogy megkezdődhetnek az esetleges kiválásukkal kapcsolatos tárgyalások. Ezt "Arnold.. Rüütel, az észt parlament elnöke közölte a DPA nyugatnémet hírügynökséggel, szerdán, Tallinnból, telefonon. A tájékoztatás szerint a szovjet államfő kedden délután fogadta az észt, a litván és a lett parlament két-két képviselőjét. Mint Rüütel elmondotta, Mihail Gorbacsov a negyven percig tartó találkozón közölte a balti államok parlamenti képviselőivel, hogy ez a kérdés akkor kerülhet napirendre, amikor a Szovjetunió parlamentje megkezdi a kiválásról szóló törvénytervezet vitáját. A Szovjetunió kész megfontolni a csatlakozást az Európa Tanácshoz Mit tesz egy nagyhatalom, ha egy nemzetközi szervezethez akar közeledni? Mikor mit. Most például már-már egy hirdetést adott fel. Sevardnadze külügyminiszter ugyanis az újságban írta meg, hogy a Szovjetunió távlatilag az Európa Tanács tagja kíván lenni, és egyúttal javasolja, hogy annak funkcióját terjesszék ki. A nyugat-európai szervezet vezető hivatalnokainak moszkvai látogatása elé időzített, a Moszkovszkije Novosztyi című hetilapban közölt írásában Sevardnadze kifejti, hogy a kelet-európai forradalmi hullám, illetve a küszöbönálló német újraegyesítés az európai biztonsági rendszer mélyreható reformját teszi szükségessé. Szerinte az új együttműködési mechanizmus ideális fóruma lehet az Európa Tanács, melynek igen nagy gyakorlatavan az integrációs folyamatok kezelésében, és már maga is jelét adta annak, nem idegen tőle, hogy nagy Európában gondolkodjék, amely nemcsak a Nyugatot foglalja magában, de az Atlanti-óceántól az Urálig nyúlik. Az Európa Parlamentben minden adott ahhoz, hogy az valóban összeurópai fórummá váljon, miért kellene ismét kitalálni azt, ami már létezik — így Sevardnadze. A szovjet külügyminiszter cikkében azt is közli, hogy minisztériuma már hosszabb idő óta tanulmányozza, az Európa Tanács által alkotott 135 konvenciót, illetve egyéb dokumentumot, és azok összességét olyan nemzetközi, jogi kódexnek tekinti, amelynek vitathatatlan előnye, hogy nem vonja kétségbe egy-egy ország szuverenitását, nem próbálja pótolni a nemzeti törvénykezést. A Szovjetunió máris kész csatlakozni az emberi jogokkal, a környezetvédelemmel, illetve a nemzetközi információcserével kapcsolatos megállapodások többségéhez. A szovjet külügyminisztériummal kapcsolatos az a hír is, hogy a testület új hivatalos kiadványa a „Vestnik” közölte azt korábban szupertitkosan kezelt dokumentumot, amely egyértelműen bizonyítja, hogy a Molotov—Ribbentrop paktum létezett, és ismeretében nyilvánvaló hazugság volt tagadni, hogy a Lengyelország és a balti köztársaságok számára végzetes alkut valóban megkötötték. A világ szeme elé most először tárt feljegyzést Molotov külügyminiszter titkárai írták egymás számára, tanúsítva, hogy átadták egymásnak a titkos dokumentumot, melynek még a a tartalmát is egyértelműen öszszefoglalták. Ez perdöntő bizonyíték volt az Alekszandr Jakovlev vezette parlamenti bizottság számára, és ezt erősítette meg az is, hogy írásszakértők úgy nyilatkoztak, hogy a Bonnban publikált másolatokon, kétségtelenül Molotov aláírása látható. Barát József Magyar Nemzet Varsói bejelentés• Április elején megrendezhető svagyar—lengyel—csehszlovák csúcs Varsóból jelenti az MTI. Vác-lav Havel csehszlovák köztársasági elnök meghívására Pozsonyban április 9-én tartanák meg a köztársasági elnökök, a kormányfők és a külügyminiszterek részvételével a magyar—lengyel—csehszlovák csúcsot. ■ A találkozón, amely mindenekelőtt a három ország közös visszatérését lenne hivatott elősegíteni Európához, megfigyelőként jelen lennének Ausztria, Jugoszlávia és Olaszország képviselői — ezt Boleslaw Kulski lengyel külügyminiszterhelyettes jelentette be a lengyel szenátus külügyi bizottsága előtt. Mindezt azonban március 17-én egy Havel—Walesa határtalálkozó előzné meg, amely feltételezések szerint szolgálhatná a hármas együttműködésen belül Varsó és Prága különös kapcsolatainak hangsúlyozását, vagy egyszerűen a kibékülést a két kelet-európai személyiség között. Emlékezetes, hogy Walesa Havel első lengyelországi látogatása alkalmával, sértődése jeléül — mert Havel előbb a két német államba látogatott és csak utána Lengyelországba — nem volt hajlandó találkozni a nálánál alig valamivel kevésbé ismert, egykori ellenzékivel. A lengyel külügyminiszter-helyettes kijelentette, hogy Varsó — nyilván a térségben már korábban Budapest részvételével létrejött osztrák—magyar—jugoszláv— olasz együttműködés kontójára ragaszkodni fog a hármas együttműködés intézményesítéséhez. Ugyanakkor lengyel szenátorok az áprilisi időpontot túl korainak tartják, tekintettel a „politikai stabilitás hiányára" a csehszlovák és a magyar partnernél. Petre Roman szerint több türelemre van szükség a nemzetiségi kérdésben Kárpáti Ferenc bukaresti látogatása Bukarestből jelenti az MTI. A hadseregek sajátos lehetőségeikkel kedvező irányban befolyásolhatják a két nép új baráti kapcsolatainak fejlődését — hangsúlyozta az a közös közlemény, amelyet a román—magyar katonai tárgyalásokról szerdán este adtak ki Bukarestben. Victor Atanasie Stanculescu vezérezredes, román nemzetvédelmi miniszter meghívására katonai küldöttség élén Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter — több magas rangú magyar katonai vezető társaságában — szerdán két alkalommal folytatott tárgyalást a román partnerekkel. Kárpáti Ferencet fogadta Petre Roman miniszterelnök, aki elismeréssel szólt a magyar hadsereg segítségéről és szolidaritásáról, amely a magyar nép segítségével együtt hozzájárult a romániai forradalom győzelméhez. Külön szólt arról, hogy édesapja révén sok magyar barátra tett szert, s így átérzi a magyar nemzetiség sajátos helyzetét. Említette, hogy a nemzetiségi kérdésben több türelemre és megértésre van szükség, mert a problémákat nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Elutazása előtt Kárpáti Ferenc sajtótájékoztatón ismertette a magyar—román katonai tárgyalások eredményeit Kárpáti Ferenc konstruktívnak és eredményesnek nevezte a megbeszéléseket, amelyek jól szolgálták a két nép közeledésének ügyét. * Kárpáti Ferenc vezetésével a magyar delegáció az esti órákban visszautazott Budapetre. Véleménycsere a demokratikust átalakulásból Ilelmut Kohl megbeszélése Antall Józseffel Bonnból jelenti az MTI. Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke szerdán több mint egyórás megbeszélésre fogadta Antritt Józsefet, a Magyar Demokrata Fórum elnökét. A vendég tájékoztatást adott a magyarországi helyzetről. Nyugatnémet tájékoztatás szerint Kohl kifejezte az NSZK kiemelkedő érdekeltségét a magyarországi általános demokratikus átalakulásban, és méltatta azt a jelentős szerepet, amelyet mind személy szerint Antall József, mind az MDF betölt. A kancellár választási sikert kívánt a Kereszténydemokrata Néppártnak és a független kisgazdapártnak is, mint további partnereknek. Antall József sajtóértekezletén Franciaországban és most az NSZK-ban tett látogatásáról szólva elmondta: útja azt a célt szolgálta, hogy közvetlenül a választások előtt kapcsolatba léphessen azokkal a politikai pártokkal, amelyek közelebb állnak az MDF- hez, mint,',más,‘ európai politikai' pártok Az MDF elnöke igen jelentősnek mondotta a Kohl kancellárral történt találkozását, amelyet megbeszélés előzött meg Bernhard Vogel volt tartományi miniszterelnökkel, a Konrad Adenaueralapítvány elnökével. A véleménycserék kiterjedtek olyan kérdésekre is, mint Magyarország helye Európában. Antall József szerint a kancellár egyértelmű ígéretet tett arra, hogy a német egyesítési folyamat és az NDK támogatása nem jelentheti Magyarország mellőzését. Sidó Zoltán és Duray Miklós nyilatkozata A kisebbségeknek nem kedvező választási törvényt fogadott el a prágai parlament Prága, február 28. Az utóbbi időben egyre növekvő szlovákiai magyarellenes hangulat, úgy látszik, behatolt a prágai parlament falai közé is. A választási törvényjavaslat vitájában felszólaló szlovákiai magyar képviselők beszédeit magyarellenes megjegyzések kísérték a törvényhozás padsoraiból, s a szövetségi nemzetgyűlés végül, kedden este, olyan új törvényt fogadott el, amely korántsem kedvez a csehszlovákiai kisebbségeknek, köztük, a hivatalos adatok szerint is több mint félmilliós szlovákiai magyarságnak. A parlamenti vitában elsőként Sidó Zoltán, a Csemadok elnöke mondta el véleményét az előterjesztett törvényjavaslatról. Antidemokratikusnak nevezte az ötszázalékos választási szavazati küszöböt, hangoztatva, az döntő többségében azokat a kis pártokat sújtja, amelyeknek nincs saját sajtószervük és csak részben kiépített a belső struktúrájuk, ezért elméleti lehetőségük sincs, hogy megismertessék a közvéleményt politikai céljaikkal. Sidó Zoltán felszólalásában figyelmeztette a parlament elnökségét a Dél-Szlovákiában megnyilvánuló, egyre növekvő nemzetiségi feszültségekre, s javasolta, haladéktalanul állítsanak fel bizottságot a helyzet kivizsgálására. Az ötszázalékos küszöböt kifogásolta Popély Gyula történész is, hangsúlyozva, az főleg a kisebbségektől veszi el a lehetőséget, hogy mandátumhoz jussanak. Popély Gyula azt indítványozta, foglalják törvénybe az arányos képviselet elvét, és esetleg azt, hogy az ötszázalékos küszöb ne vonatkozzék a nemzeti kisebbségekre Hasonló szellemben szólalt fel a szlovákiai magyarság jogainak ismert védelmezője, az Együttélés mozgalom alapítója, Duray Miklós is. Bírálta, hogy a képviselőknek nem volt elég idejük áttanulmányozni a tervezetet, a javaslatok nem tükrözik a csehszlovák társadalom bonyolult helyzetét, az ország sajátosságait, a tervezet olyan elemeket tartalmaz, amelyek egy antidemokratikus rendszer új fajtájának a megteremtését teszik lehetővé, s a megválasztott képviselők nem a választóik, hanem a pártok érdekeit részesítenék előnyben. Annak a véleményének adott hangot, ha a pártok választási indulásához tízezer tagra vagy aláírásra lenne szükség, ez az aláírások hajszolásához, illetve formális tagsághoz vezetne. A Magyar Nemzet és az MTI tudósítójának nyilatkozva Duray Miklós a jelenlegi csehszlovákiai alkotmány rendelkezéseivel ellentétesnek és a nemzetközi emberi jogi normákkal is összeférhetetlennek nevezte az új választási törvényt. Hangsúlyozta, azt, lényegesen át kellene dolgozni ahhoz, hogy valóban demokratikus legyen, és ne különböztesse meg hátrányosan a csehszlovákiai kisebbségeket. Elmondotta, szinte az egész szövetségi parlament ellenségesen fogadta azt a javaslatát, hogy az új törvény szerint a parlamentbe való bejutáshoz szükséges ötszázalékos választási küszöböt a nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok esetében kéthárom százalékra csökkentsék, vagy töröljék el. Láng Péter Csütörtök, 1990. március 1. Az ázsiai háromszög „A szocializmus központja Keletre tevődött át” — jelentették ki Pekingben az év elején, 1969 viharos közép-európai változásait kommentálva. Ezt az érzést Kína mellett joggal oszthatják a térség másik két jelentős „szocialista" országában, Vietnamban, illetve Észak-Koreában is. Mindenesetre a jelek szerint — bár valamelyest nyugtalanná váltak, főleg azt követően, hogy a legutóbbi kb-ülésen az SZKP is lemondott a kommunista párt alkotmányos vezető szerepéről —, egyikük sem vesztette el bizodalmát, részint útjának ideológiai helyességében, részint pedig abban, hogy a valaha volt elvtársak, országaik felől érkező tavaszi fuvallatot megállíthatják államuk határainál. Új mandarinátus A többé-kevésbé közös ideológiai alap mellett azonban az ázsiai szocialista országokat több dolog is elválasztja mind a már bukott kelet-európai rendszerektől, mind pedig egymástól. Az ázsiai szocialista forradalmakról összességében és általánosságban elmondható, hogy „hazai termékek”, s nem a területüket megszálló külső hatalom erőltette rájuk berendezkedését. Ez alól valamelyest Észak-Korea lehet kivétel, amelynek a létrehozásában jelentős szerepet játszott a megszálló szovjet hadsereg, ám a koreai háború a szovjet kapcsolatokat lazábbra, a kínaiakat szorosabbra fogta, miközben Phenjanban a másik két ázsiai országhoz nem hasonlítható személyi kultusz alakult ki. Ami még a kelet-európai és az ázsiai, magukat szocialistának nevező országok között különbség — véli a térség jó ismerője, a Far Eastern Economic Review elemzése —, hogy az utóbbiak (most természetesen eltekintve Kína nagyságától), nem szorultak két versengő nagyhatalom közé, sőt, Észak-Korea mindeddig meglehetős sikerrel játszotta ki egymás ellen két szocialista támogatóját, Pekinget és Moszkvát. A politikai kultúra különbségei pedig más jelentést adnak a szocializmus rendszerének a két térségben. Míg a bizonyos demokratikus hagyományokkal még rendelkező Kelet-Európában a szocialista eszme a térség XIX. századának a terméke, addig az ázsiai szocialista országokban nem több, mint egy új mandarinátus köpönyege. A kis Kim Mindhárom ázsiai szocialista országban közös, egyre élesebben vetődik föl az utódlás kérdése. Ráadásul — tekintve a szocializmusnak nevezett rendszerek fiatalságát — ez a váltás nem egyszerűen utódok kormányrúdhoz állása, hanem az alapító nemzedék távozása. Teng Hsziao-ping és társai mind nyolcvanas éveiknek a közepén járnak, s az utódlás megoldhatatlanságát jelzi, hogy — bár Teng már elhagyta utolsó hivatalos posztját, a párt katonai bizottságának vezetését —, általános a meggyőződés: még mindig a Mao utáni korszak konszolidálója mozgatja a szálakat Pekingben, annak ellenére, hogy eszméi, módszerei és őfölötte is jócskán eljárt az idő. A független értelmiség Kínában talán ismét bízik abban, hogy a politikai hullám megfordulhat, s a radikális politikai változás Teng halálát követően elkerülhetetlen lesz — ha nem következik be még előtte. A reménykedők a múlt demokratikus megmozdulásainak tavaszi évfordulóira vetik szemüket, mint gyújtópontnak megfelelő alkalomra. Nem szabad arról sem elfelejtkezni, hogy Kínának legkésőbb szeptemberben újra meg kell nyitnia kapuit: idén Peking rendezi az Ázsiai Játékokat, s ezen a kormányzat tekintélye foroghat kockán. A KNDK „nagy vezetője”, Kim Ir Szen 76 éves, s bár fiát, Kim Dzsong Ilt már hosszú évek óta a vezetői poszt örökösének tartják, ám időről időre pletykák látnak napvilágot arról, hogy az ifjabb Kim utódlását a hadsereg nem nézné jó szemmel. Észak- Korea továbbra is a világ egyik legzártabb országa, ahol a belpolitikai ellenőrzést tovább fokozza a mindenféle politikai szervezkedést meggátolni kívánó intézkedés: a városi lakosok 30-40 százalékát időről időre más munkahelyre, s ezzel más lakásba helyezik. Ezt az ötletet a potenciális ellenzék szétzilálására Phenjan egyébként a Koreát a második világháború alatt megszálló japánoktól vette át. Egyelőre teljesen használhatatlan a párhuzam a két Németország mind gyorsabb közeledése és a két Korea esetleges újraegyesülésének az emlegetése között. Észak ugyanis továbbra is a frázisok hadjáratát folytatja, miközben Dél a térségbeli elemzők fejcsóválását kiérdemelve, kihagyja a kínálkozó propagandaalkalmakat. Mindenesetre — főleg a változó világpolitikai légkör és az emberi élet végessége miatt — egyre többen vélik: ma már nem az a kérdés, hogy egyesül-e a két Korea, hanem az, hogy mikor, és hogyan? Keverék A Vietnami Kommunista Párt vezetője a 74 éves Nguyen Van Linh, aki a megromlott egészségéről és a vietnami politikai irányvonal bizonytalanságairól szóló híreszteléseket egyszerre cáfolta az indokínai kommunista mozgalom születésének 60. évfordulójára rendezett ünnepségen, ahol kijelentette: „A jelenlegi körülmények között, sőt a jövőben is, Vietnamban nincs szükség ellenzéki pártok alapítására.” A kelet-európai változások beszivárgását megelőzendő mindenesetre — állítják a jelentések — Hanoi leállította vietnami diákok küldését a kelet-európai egyetemekre, és korlátozták a szovjet újságok hozzáférhetőségét. Mégis, Vietnamban erős a kommunista párt pozíciója, hiszen a lakosság egyértelműen az országot a franciáktól, majd az amerikaiaktól felszabadító erőt látja benne —, még ha a békében korántsem aratott akkora sikert,mintha tiéborúban. Vietnamban szívesen nevezik az országban elkezdett reformokat — a dói moit — a szovjet és a kínai átalakítás keverékének. Felfogásuk szerint ugyanis a Szovjetunióban a politikai reformok erősebbek, mint a kevés eredményt hozó gazdaságiak, míg Kínában a gazdasági reformok szerintük túl gyorsak, a politikaiak pedigtúl lassúk. Arra, hogy Vietnamban visszafogottaknak minősítik-e a politikai reformokat, lehet, hogy meg kell várni a VKP következő, egyelőre 1991 közepére tervezett kongreszszusát, hacsak addig nem következik be váltás a párt élén. A három ázsiai szocialista ország közeledése, vagy valamilyen eszmei szövetségük rendkívül távolinak látszik. A legélesebb az ellentét Hanoi és Peking között, elsősorban Kambodzsa és a dél-kínai tenger két szigetének a hovatartozásáról dúló vita miatt. Az elemzők szerint ezért a szovjet támogatást maga mögött gyengülni érző Vietnam hamarabb fog fordulni az ASEAN-országokhoz, Tajvanhoz vagy Dél-Koreához, mint Kínához. Észak-Korea, és Kim Ir Szen személyi kultusza pedig valószínűleg a Mao-korszak után túl riasztó, a rendszer maga pedig túl kiszámíthatatlan Kína számára a kapcsolatok eddiginél szorosabbra fűzéséhez. Nagy Gábor Bizakodó magyar, borúlátó szovjet nyilatkozat a légterek megnyitásáról Ottawából jelenti az MTI. A terv szerint májusban a NATO- és a VSZ-országok külügyminiszterei írják alá Budapesten a „Nyitott égbolt”-egyezményt akölcsönös bizalomépítő felderítő repülésekről. A célt kedden, a szerződésről tárgyaló konferencia első szakaszának befejeztével tűzték ki. A kanadai fővárosban egyetértés született abban, hogy a konferencia második szakaszát április 23.—május 12. között, Budapesten rendezik meg. Tóth Tibor külügyminisztériumi főosztályvezető-helyettes, a magyar küldöttség vezetője az MTI tudósítójának elmondta, hogy a NATO — tárgyalási alapként elfogadott — szerződéstervezete, illetve a szovjet kiegészítő javaslatgyűjtemény és más indítványok alapján, háromhetes munkával kialakult a megállapodás tervezete. Viktor Karpov szovjet helyettes külügyminiszter szerint viszont „zsákutcába jutottak" a NATO és a VSZ tagállamai között a „Nyitott égbolt"-konferencia keretében folytatott bizalomépítő tárgyalások. A szovjet küldöttség vezetője Ottawában tartott sajtóértekezletén kijelentette: az Egyesült Államok egyelőre csak ahhoz járult hozzá, hogy a felderítő repüléseken szerzett adatokat a saját katonai szövetségének tagjaival ossza meg, míg a Szovjetunió ragaszkodik ahhoz, hogy az információcsere mindkét katonai szervezetre kiterjedjen. A szovjet politikus úgy vélte, „kétséges", hogy a „Nyitott égbolt”konferencia Budapesten tartandó második fordulóján, máájus 12-én, a 23 részt vevő ország aláírhatná az egymás légterének megnyitásáról szóló egyezményt. (London, MTI) Mórocz Lajos vezérezredes, honvédelmi minisztériumi államtitkár szerdán „Magyarország fegyveres erői és a európai biztonság jövője” címmé tartott előadást Londonban, a Királyi Fegyveres Szolgálatok Egyesített Védelmi Kutató Intézetének (RVSI) meghívott közönsége előtt.