Magyar Nemzet, 1990. március (53. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-01 / 51. szám

2 születik. Az előírások enyhítése várható a szerszámgépek, a szá­mítógépek és a távközlés terüle­tén. Emellett a magyar kérelmek elbírálásának procedúráját is je­lentősen meggyorsítják. Douglas Hurd kedvezően reagált tárgya­lópartnerének arra a kérésére, hogy a brit kormány járjon köz­ben a hongkongi adminisztráció­nál a magyar kapcsolatok szoro­sabbra fűzése érdekében. Ma­gyarország ugyanis nyitni szeret­ne Hongkong irányában, s ezért arra törekszik, hogy megkönnyít­sék a magyar üzletemberek be­utazását a távol-keleti üzleti pa­radicsomba. A brit külügyminiszter közölte azt is, hogy­­kormánya az új pénz­ügyi évben 5 millió fontot folyósít a nemzetközi Pető-intézet felállí­tására, s további 5 millió font összegyűjtését is vállalja erre a célra, nem kormányzati források­ból. A nemzetközi kérdéseket átte­kintve, Douglas Hurd elsősorban is bővebb felvilágosítást kért vendéglátójának arról a minapi fejtegetéséről, miszerint Magyar­­ország távlatilag a­­NATO politi­kai szervezetének tagjává válhat. Horn Gyula hangsúlyozta, hogy a felvetés egy tudományos tanács­kozáson hangzott el, így azt sa­ját álláspontját kifejező, a távla­tokat elemző elméleti fejtegetés­nek kell tekinteni. Semmi esetre sincs szó arról, hogy valamiféle hivatalos döntést ismertetett vol­na. Horn szerint a második világ­háború utáni rendezés — hely­ben hagyva a trianoni döntéseket — nagy árat fizettetett Magyar­­országgal, s végeredményben szovjet hegemónia alá helyezte. Az 56-os népfelkelés pedig bizo­nyította, hogy a világhatalmak nem tudtak támogatást nyújtani e hegemóniával szemben. A vál­tozó európai rendszerben új ala­pokat kellett keresni a biztonság szavatolására, ám közeledésünket az európai integrációs intézmé­nyekhez, valamint az észak-at­lanti közgyűléshez, hidegen fo­gadták a VSZ-ben, ahol persze, mára átrendeződtek az erőviszo­nyok. A semlegesség csak akkor hoz­hatna megoldást, hia nem csupán a Szovjetunió garantálná. Az iga­zi kiút azonban a szakítás a tömblogikával, a szövetségi rend­szerek összeolvadása. Az európai kapcsolatok erősítése azért olyan fontos Horn szerint, mert a ke­let-európai, s főként a szovjet­unióbeli változások sok kiszámít­hatatlan elemet tartalmaznak. Budapestnek azonban figyelembe kell vennie a szovjet érdekeket, és az összeurópai folyamatokat.' ' A német egység kérdésében a magyar külügyminiszter úgy vé­­­­lekedett, hogy a két német állam egyesülése elkerülhetetlen folya­mat. A magyarországi szovjet csa­patkivonásról Horn Gyula el­mondta, hogy várhatóan néhány napon belül megszületik a meg­állapodás a Szovjetunióval, ami­nek eredményeként előrelátha­tólag másfél év alatt hagyják el hazánkat a szovjet alakulatok. A romániai helyzetre rátérve, Horn kifejtette, hogy a bukaresti látogatásakor kidolgozott tizen­nyolc pontos rendezési tervnek mindössze egyetlen szeletében ju­tottak előbbre, a folyókkal kap­csolatos együttműködésben. A kedvezőtlen folyamatokat Helsin­ki szellemében kellene rendezni, s Hurd egyetértett abban, hogy esetleg figyelmeztetni kellene a román kormányt ilyen értelmű kötelezettségeire. A külügyminiszteri tárgyaláso­kat követően, Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök fo­gadta a brit diplomácia vezetőjét a Parlamentben. Az államfővel folytatott megbeszélés után Né­meth­­Miklós kormányfő fogadta Douglas Hurdöt. A kormányt je­lenleg az a törekvés vezérli — mondotta Németh Miklós —, hogy működőképes gazdaságot hagyjon utódjára. Douglas Hurd kérdésé­re válaszolva, a kormányfő an­nak a meggyőződésének adott hangot, hogy Magyarországon nagy tekintélyüknél fogva, az egyházak tölthetik be a társada­lom pártoktól független, integrá­ló erejének szerepét. Douglas Hurd délután John Birch nagykövet és munkatársai kíséretében látogatást tett a Ma­gyar Demokrata Fórum Bem téri székházában, ahol Keresztes K. Sándor és Kulin Ferenc alelnö­­kök, Szabad György elnökségi tag, valamint Bod Péter Ákos gazdasági és Kodolányi Gyula külügyi szakértők fogadták a ven­déget. Az eszmecserén Douglas Hurd méltatta az MDF szerepét a dikta­túra felszámolásáért és a demok­rácia megteremtéséért vívott küz­delemben. Douglas Hurd a délutáni órák­ban John Birch kíséretében meg­látogatta a Szabad Demokraták Szövetségének Irodáját. A megbe­szélésen Kis János megbízott pártelnök, valamint Haraszti Miklós és Rajk László ügyvivők vettek részt. Az SZDSZ vezetői tájékoztatták a vendéget a szabad demokraták gazdasági programjá­ról és politikai terveiről. Douglas Hurd ezután látogatást tett a Marx Károly Közgazdaság tudományi Egyetemen, ahol az oktatási intézmény­­ vezetőivel­­és hallgatóival találkozott. Bush-Gorbacsov telefonbeszélgetés Nicaraguáról, a német újraegyesítésről Moszkvából jelenti az MTI. Te­lefonbeszélgetést folytatott szer­dán Mihail Gorbacsov szovjet, és George Bush amerikai elnök. Alig egy hónapon belül a két nagyhatalom első számú vezetője másodszor választotta a közvetlen eszmecserének ezt a módját. Az eseményről szóló rövid TASZSZ-jelentés szerint a tele­fonbeszélgetés a két politikus rendszeres eszmecseréjének része. A szovjet hírügynökség szerint néhány nemzetközi kérdésről volt szó a beszélgetésben: egyebek kö­zött áttekintették a nicaraguai választások eredménye után ki­alakult helyzetet, és az európai biztonság problémáit, különös te­kintettel e kérdéskör német vo­natkozásaira. Emellett érintették a küszöbönálló szovjet—amerikai csúcstalálkozó előkészítésének né­hány kérdését is. A jelentésből nem derül ki, hogy ez alkalommal ki volt a hí­vó fél. Mint a DPA jelentette, Mihail Gorbacsov arról biztosította a balti államokat, hogy megkezdőd­hetnek az esetleges kiválásukkal kapcsolatos tárgyalások. Ezt "Ar­nold.. Rüütel, az észt parlament elnöke közölte a DPA nyugatné­met hírügynökséggel, szerdán, Tallinnból, telefonon. A tájékoz­tatás szerint a szovjet államfő kedden délután fogadta az észt, a litván és a lett parlament két-két képviselőjét. Mint Rüütel elmondotta, Mihail Gorbacsov a negyven percig tartó találkozón közölte a balti államok parlamenti képviselőivel, hogy ez a kérdés akkor kerülhet napi­rendre, amikor a Szovjetunió par­lamentje megkezdi a kiválásról szóló törvénytervezet vitáját. A Szovjetunió kész megfontolni a csatlakozást az Európa Tanácshoz Mit tesz egy nagyhatalom, ha egy nemzetközi szervezethez akar közeledni? Mikor mit. Most pél­dául már-már egy hirdetést adott fel. Sevardnadze külügyminiszter ugyanis az újságban írta meg, hogy a Szovjetunió távlatilag az Európa Tanács tagja kíván lenni, és egyúttal javasolja, hogy an­nak funkcióját terjesszék ki. A­ nyugat-európai szervezet vezető hivatalnokainak moszkvai látoga­tása elé időzített, a Moszkovszki­­je Novosztyi című hetilapban kö­zölt írásában Sevardnadze kifej­ti, hogy a kelet-európai forradal­mi hullám, illetve a küszöbönálló német újraegyesítés az európai biztonsági rendszer mélyreható reformját teszi szükségessé. Sze­rinte az új együttműködési me­chanizmus ideális fóruma lehet az Európa Tanács, melynek igen nagy gyakorlata­­van az integrá­ciós folyamatok kezelésében, és már maga is jelét adta annak, nem idegen tőle, hogy nagy Eu­rópában gondolkodjék, amely nemcsak a Nyugatot foglalja ma­gában, de az Atlanti-óceántól az Urálig nyúlik. Az Európa Parlamentben min­den adott ahhoz, hogy az valóban összeurópai fórummá váljon, miért kellene ismét kitalálni azt, ami már létezik — így Sevard­nadze. A szovjet külügyminiszter cikkében azt is közli, hogy mi­nisztériuma már hosszabb idő óta tanulmányozza, az Európa Tanács által alkotott 135 konvenciót, il­letve egyéb dokumentumot, és azok összességét olyan nemzetkö­zi, jogi kódexnek tekinti, amely­nek vitathatatlan előnye, hogy nem vonja kétségbe egy-egy or­szág szuverenitását, nem próbál­ja pótolni a nemzeti törvényke­zést. A Szovjetunió máris kész csatlakozni az emberi jogokkal, a környezetvédelemmel, illetve a nemzetközi információcserével kapcsolatos megállapodások több­ségéhez. A szovjet külügyminisztérium­mal kapcsolatos az a hír is, hogy a testület új hivatalos kiadvá­nya a „Vestnik” közölte azt ko­rábban szupertitkosan kezelt do­kumentumot, amely egyértelműen bizonyítja, hogy a Molotov—Rib­­bentrop paktum létezett, és is­meretében nyilvánvaló hazugság volt tagadni, hogy a Lengyelor­szág és a balti köztársaságok számára végzetes alkut valóban megkötötték. A világ szeme elé most először tárt feljegyzést Mo­lotov külügyminiszter titkárai írták egymás számára, tanúsítva, hogy átadták egymásnak a titkos dokumentumot, melynek még a a tartalmát is egyértelműen ösz­­szefoglalták. Ez perdöntő bizo­nyíték volt az Alekszandr Jakov­lev vezette parlamenti bizottság számára, és ezt erősítette meg az is, hogy írásszakértők úgy nyilat­koztak, hogy a Bonnban publikált másolatokon, kétségtelenül Molo­tov aláírása látható. Barát József Magyar Nemzet Varsói bejelentés• Április elején megrendezhető sva­­gyar—lengyel—csehszlovák csúcs Varsóból jelenti az MTI. Vác-­­lav Havel csehszlovák köztársasá­gi elnök meghívására Pozsonyban április 9-én tartanák meg a köz­­társasági elnökök, a kormányfők és a külügyminiszterek részvéte­lével a magyar—lengyel—cseh­szlovák csúcsot. ■ A találkozón, amely mindenekelőtt a három or­szág közös visszatérését lenne hi­­vatott elősegíteni Európához, megfigyelőként jelen lennének Ausztria, Jugoszlávia és Olaszor­szág képviselői — ezt Boleslaw Kulski lengyel külügyminiszter­helyettes jelentette be a lengyel szenátus külügyi bizottsága előtt. Mindezt azonban március 17-én egy Havel—Walesa határtalálkozó előzné meg, amely feltételezések szerint szolgálhatná a hármas együttműködésen belül Varsó és Prága különös kapcsolatainak hangsúlyozását, vagy egyszerűen a kibékülést a két kelet-európai személyiség között. Emlékezetes, hogy Walesa Havel első lengyel­­országi látogatása alkalmával, sértődése jeléül — mert Havel előbb a két német államba láto­gatott és csak utána Lengyelor­szágba — nem volt hajlandó ta­lálkozni a nálánál alig valamivel kevésbé ismert, egykori ellenzéki­vel. A lengyel külügyminiszter-he­lyettes kijelentette, hogy Varsó — nyilván a térségben már koráb­ban Budapest részvételével létre­jött osztrák—magyar—jugoszláv— olasz együttműködés kontójára ragaszkodni fog a hármas együtt­működés intézményesítéséhez. Ugyanakkor lengyel szenátorok az áprilisi időpontot túl korainak tartják, tekintettel a „politikai stabilitás hiányára" a csehszlovák és a magyar partnernél. Petre Roman szerint több türelemre van szükség a nemzetiségi kérdésben Kárpáti Ferenc bukaresti látogatása Bukarestből jelenti az MTI. A hadseregek sajátos lehetőségeik­kel kedvező irányban befolyá­solhatják a két nép új baráti kap­csolatainak fejlődését — hangsú­lyozta az a közös közlemény, ame­lyet a román—magyar katonai tárgyalásokról szerdán este adtak ki Bukarestben. Victor Atanasie Stanculescu ve­zérezredes, román nemzetvédelmi miniszter meghívására katonai küldöttség élén Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter — több ma­gas rangú magyar katonai vezető társaságában — szerdán két al­kalommal folytatott tárgyalást a román partnerekkel. Kárpáti Ferencet fogadta Petre Roman miniszterelnök, aki elis­meréssel szólt a magyar hadse­reg segítségéről és szolidaritásá­ról, amely a magyar nép segítsé­gével együtt hozzájárult a romá­niai forradalom győzelméhez. Kü­lön szólt arról, hogy édesapja ré­vén sok magyar barátra tett szert, s így át­érzi a magyar nemzetiség sajátos helyzetét. Említette, hogy a nemzetiségi kérdésben több tü­relemre és megértésre van szük­ség, mert a problémákat nem le­het egyik napról a másikra meg­oldani. Elutazása előtt Kárpáti Ferenc sajtótájékoztatón ismertette a ma­gyar—román katonai tárgyalások eredményeit Kárpáti Ferenc konstruktívnak és eredményes­nek nevezte a megbeszéléseket, amelyek jól szolgálták a két nép közeledésének ügyét. * Kárpáti Ferenc vezetésével a magyar delegáció az esti órákban visszautazott Budapetre. Véleménycsere a demokratikust átalakulásb­ól Ilelmut Kohl megbeszélése Antall Józseffel Bonnból jelenti az MTI. Hel­mut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja, a Kereszténydemok­rata Unió (CDU) elnöke szerdán több mint egyórás megbeszélésre fogadta Antritt Józsefet, a­ Magyar Demokrata Fórum elnökét. A ven­dég tájékoztatást adott a magyar­­országi helyzetről. Nyugatnémet tájékoztatás szerint Kohl kifejez­te az NSZK kiemelkedő érdekelt­ségét a magyarországi általános demokratikus átalakulásban, és méltatta azt a jelentős szerepet, amelyet mind személy szerint Antall József, mind az MDF be­tölt. A kancellár választási sikert kívánt a Kereszténydemokrata Néppártnak és a független kisgaz­dapártnak is, mint további part­nereknek. Antall József sajtóértekezletén Franciaországban és most az NSZK-ban tett látogatásáról szól­va elmondta: útja azt a célt szol­gálta, hogy közvetlenül a válasz­tások előtt kapcsolatba léphessen azokkal a politikai pártokkal, amelyek közelebb állnak az MDF- hez, mint,',más,‘ európai­ politikai' pártok­ Az MDF elnöke igen jelentős­nek mondotta a Kohl kancellárral történt találkozását, amelyet meg­beszélés előzött meg Bernhard Vogel volt tartományi miniszter­elnökkel, a Konrad Adenauer­­alapítvány elnökével. A véle­ménycserék kiterjedtek olyan kérdésekre is, mint Magyaror­szág helye Európában. Antall József szerint a kancel­lár egyértelmű ígéretet tett ar­ra, hogy a német egyesítési folya­mat és az NDK támogatása nem­­­ jelentheti Magyarország mellőzé­sét. Sidó Zoltán és Duray Miklós nyilatkozata A kisebbségeknek nem kedvező választási törvényt fogadott el a prágai parlament Prága, február 28. Az utóbbi időben egyre növek­vő szlovákiai magyarellenes han­gulat, úgy látszik, behatolt a prá­gai parlament falai közé is. A vá­lasztási törvényjavaslat vitájában felszólaló szlovákiai magyar kép­viselők beszédeit magyarellenes megjegyzések kísérték a törvény­­hozás padsoraiból, s a szövetségi nemzetgyűlés végül, kedden este, olyan új törvényt fogadott el, amely korántsem kedvez a cseh­szlovákiai kisebbségeknek, köz­tük, a hivatalos adatok szerint is több mint félmilliós szlovákiai magyarságnak. A parlamenti vitában elsőként Sidó Zoltán, a Csemadok el­nöke mondta el véleményét az előterjesztett törvényjavaslatról. Antidemokratikusnak nevezte az ötszázalékos választási szavazati küszöböt, hangoztatva, az döntő többségében azokat a kis párto­kat sújtja, amelyeknek nincs sa­ját sajtószervük és csak részben kiépített a belső struktúrájuk, ezért elméleti lehetőségük sincs, hogy megismertessék a közvéle­ményt politikai céljaikkal. Sidó Zoltán felszólalásában figyelmez­tette a parlament elnökségét a Dél-Szlovákiában megnyilvánuló, egyre növekvő nemzetiségi fe­szültségekre, s javasolta, haladék­talanul állítsanak fel bizottságot a helyzet kivizsgálására. Az ötszázalékos küszöböt kifo­gásolta Popély Gyula történész is, hangsúlyozva, az főleg a kisebb­ségektől veszi el a lehetőséget, hogy mandátumhoz jussanak. Po­pély Gyula azt indítványozta, fog­lalják törvénybe az arányos kép­viselet elvét, és esetleg azt, hogy az ötszázalékos küszöb ne vonat­kozzék a nemzeti kisebbségekre Hasonló szellemben szólalt fel a szlovákiai magyarság jogainak ismert védelmezője, az Együttélés mozgalom alapítója, Duray Mik­lós is. Bírálta, hogy a képviselők­nek nem volt elég idejük átta­nulmányozni a tervezetet, a javas­latok nem tükrözik a csehszlovák társadalom bonyolult helyzetét, az ország sajátosságait, a tervezet olyan elemeket tartalmaz, ame­lyek egy antidemokratikus rend­szer új fajtájának a megteremté­sét teszik lehetővé, s a megvá­lasztott képviselők nem a válasz­tóik, hanem a pártok érdekeit ré­szesítenék előnyben. Annak a vé­leményének adott hangot, ha a pártok választási indulásához tíz­ezer tagra vagy aláírásra lenne szükség, ez az aláírások hajszolá­sához, illetve formális tagsághoz vezetne. A Magyar Nemzet és az MTI tudósítójának nyilatkozva Duray Miklós a jelenlegi csehszlovákiai alkotmány rendelkezéseivel ellen­tétesnek és a nemzetközi emberi jogi normákkal is összeférhetet­lennek nevezte az új választási törvényt. Hangsúlyozta, azt, lénye­gesen át kellene dolgozni ahhoz, hogy valóban demokratikus le­gyen, és ne különböztesse meg hátrányosan a csehszlovákiai ki­sebbségeket. Elmondotta, szinte az egész szövetségi parlament ellen­ségesen fogadta azt a javaslatát, hogy az új törvény szerint a par­lamentbe való bejutáshoz szüksé­ges ötszázalékos választási küszö­böt a nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok esetében két­­három százalékra csökkentsék, vagy töröljék el. Láng Péter Csütörtök, 1990. március 1. Az ázsiai háromszög „A szocializmus központja Ke­letre tevődött át” — jelentették ki Pekingben az év elején, 1969 viharos közép-európai változásait kommentálva. Ezt az érzést Kína mellett joggal oszthatják a tér­ség másik két jelentős „szocialis­­­ta" országában, Vietnamban, il­letve Észak-Koreában is. Minden­esetre a jelek szerint — bár vala­melyest nyugtalanná váltak, főleg azt követően, hogy a legutóbbi kb-ülésen az SZKP is lemondott a kommunista párt alkotmányos vezető szerepéről —, egyikük sem­­ vesztette el bizodalmát, részint útjának ideológiai helyességében, részint pedig abban, hogy a vala­ha volt elvtársak, országaik felől érkező tavaszi fuvallatot megállít­hatják államuk határainál. Új mandarinátus A többé-kevésbé közös ideoló­giai alap mellett azonban az ázsiai szocialista országokat több dolog is elválasztja mind a már bukott kelet-európai rendszerektől, mind pedig egymástól. Az ázsiai szocia­lista forradalmakról összességé­ben és általánosságban elmond­ható, hogy „hazai termékek”, s nem a területüket megszálló kül­ső hatalom erőltette rájuk beren­dezkedését. Ez alól valamelyest Észak-Korea lehet kivétel, amely­nek a létrehozásában jelentős sze­repet játszott a megszálló szovjet hadsereg, ám a koreai háború a szovjet kapcsolatokat lazábbra, a kínaiakat szorosabbra fogta, mi­közben Phenjanban a másik két ázsiai országhoz nem hasonlítható személyi kultusz alakult ki. Ami még a kelet-európai és az ázsiai, magukat szocialistának ne­vező országok között különbség — véli a térség jó ismerője, a Far Eastern Economic Review elem­zése —, hogy az utóbbiak (most természetesen eltekintve Kína nagyságától), nem szorultak két versengő nagyhatalom közé, sőt, Észak-Korea mindeddig meglehe­tős sikerrel játszotta ki egymás ellen két szocialista támogatóját, Pekinget és Moszkvát. A politi­kai kultúra különbségei pedig más jelentést adnak a szocializ­mus rendszerének a két térség­ben. Míg a bizonyos demokratikus hagyományokkal még rendelkező Kelet-Európában a szocialista esz­me a térség XIX. századának a terméke, addig az ázsiai szocialis­ta országokban nem több, mint egy új mandarinátus köpönyege. A kis Kim Mindhárom ázsiai szocialista országban közös, egyre élesebben vetődik föl az utódlás kérdése. Ráadásul — tekintve a szocializ­musnak nevezett rendszerek fia­talságát — ez a váltás nem egy­szerűen utódok kormányrúdhoz állása, hanem az alapító nemze­dék távozása. Teng Hsziao-ping és társai mind nyolcvanas éveik­nek a közepén járnak, s az utód­lás megoldhatatlanságát jelzi, hogy — bár Teng már elhagyta utolsó hivatalos posztját, a párt katonai bizottságának vezetését —, általános a meggyőződés: még mindig a Mao utáni korszak kon­szolidálója mozgatja a szálakat Pekingben, annak ellenére, hogy eszméi, módszerei és őfölötte is jócskán eljárt az idő. A független értelmiség Kínában talán ismét bízik abban, hogy a politikai hullám megfordulhat, s a radikális politikai változás Teng halálát követően elkerülhetetlen lesz — ha nem következik be még előtte. A reménykedők a múlt demokratikus megmozdulásainak tavaszi évfordulóira vetik szemü­ket, mint gyújtópontnak megfe­lelő alkalomra. Nem szabad arról sem elfelejtkezni, hogy Kínának legkésőbb szeptemberben újra meg kell nyitnia kapuit: idén Pe­king rendezi az Ázsiai Játékokat, s ezen a kormányzat tekintélye foroghat kockán. A KNDK „nagy vezetője”, Kim Ir Szen 76 éves, s bár fiát, Kim Dzsong Il­t már hosszú évek óta a vezetői poszt örökösének tart­ják, ám időről időre pletykák lát­nak napvilágot arról, hogy az if­jabb Kim utódlását a hadsereg nem nézné jó szemmel. Észak- Korea továbbra is a világ egyik legzártabb országa, ahol a belpo­litikai ellenőrzést tovább fokozza a mindenféle politikai szervezke­dést meggátolni kívánó intézke­dés: a városi lakosok 30-40 száza­lékát időről időre más munkahely­re, s ezzel más lakásba helyezik. Ezt az ötletet a potenciális ellen­zék szétzilálására Phenjan egyéb­ként a Koreát a második világ­háború alatt megszálló japánok­tól vette át. Egyelőre teljesen használhatat­lan a párhuzam a két Németor­szág mind gyorsabb közeledése és a két Korea esetleges újraegye­sülésének az emlegetése között. Észak ugyanis továbbra is a frá­zisok hadjáratát folytatja, miköz­ben Dél a térségbeli elemzők fej­­csóválását kiérdemelve, kihagyja a kínálkozó propagandaalkalma­kat. Mindenesetre — főleg a vál­tozó világpolitikai légkör és az emberi élet végessége miatt — egyre többen vélik: ma már nem az a kérdés, hogy egyesül-e a két Korea, hanem az, hogy mikor, és hogyan? Keverék A Vietnami Kommunista Párt vezetője a 74 éves Nguyen Van Linh, aki a megromlott egészsé­géről és a vietnami politikai irányvonal bizonytalanságairól szóló híreszteléseket egyszerre cáfolta az indokínai kommunista mozgalom születésének 60. évfor­dulójára rendezett ünnepségen, ahol kijelentette: „A jelenlegi kö­rülmények között, sőt a jövőben is, Vietnamban nincs szükség el­lenzéki pártok alapítására.” A ke­let-európai változások beszivár­gását megelőzendő mindenesetre — állítják a jelentések — Hanoi leállította vietnami diákok kül­dését a kelet-európai egyetemek­re, és korlátozták a szovjet újsá­gok hozzáférhetőségét. Mégis, Vietnamban erős a kom­munista párt pozíciója, hiszen a lakosság egyértelműen az orszá­got a franciáktól, majd az ame­­­­rikaiaktól felszabadító erőt látja benne —, még ha a békében ko­rántsem aratott akkora­­ sikert,­­mintha­ tié­borúban. Vietnamban szívesen nevezik az országban el­kezdett reformokat — a dói moit — a szovjet és a kínai átalakítás keverékének. Felfogásuk szerint ugyanis a Szovjetunióban a poli­tikai reformok erősebbek, mint a kevés eredményt hozó gazdasá­giak, míg Kínában a gazdasági reformok szerintük túl gyorsak, a politikaiak pedig­­túl lassúk. Ar­ra, hogy Vietnamban visszafogot­taknak minősítik-e a politikai re­formokat, lehet, hogy meg kell várni a VKP következő, egyelőre 1991 közepére tervezett kongresz­­szusát­­, hacsak addig nem kö­vetkezik be váltás a párt élén. A három ázsiai szocialista or­szág közeledése, vagy valamilyen eszmei szövetségük rendkívül tá­volinak látszik. A legélesebb az ellentét Hanoi és Peking között, elsősorban Kambodzsa és a dél-kí­nai tenger két szigetének a hova­tartozásáról dúló vita miatt. Az elemzők szerint ezért a szovjet támogatást maga mögött gyengül­ni érző Vietnam hamarabb fog fordulni az ASEAN-országokhoz, Tajvanhoz vagy Dél-Koreához, mint Kínához. Észak-Korea, és Kim Ir Szen személyi kultusza pedig valószínűleg a Mao-korszak után túl riasztó, a rendszer maga pedig túl kiszámíthatatlan Kína számára a kapcsolatok eddiginél szorosabbra fűzéséhez. Nagy Gábor Bizakodó magyar, borúlátó szovjet nyilatkozat a légterek megnyitásáról Ottawából jelenti az MTI. A terv szerint májusban a NATO- és a VSZ-országok külügyminisz­terei írják alá Budapesten a „Nyi­tott égbolt”-egyezményt a­­köl­csönös bizalomépítő felderítő re­pülésekről. A célt kedden, a szer­ződésről tárgyaló konferencia el­ső szakaszának befejeztével tűz­ték ki. A kanadai fővárosban egyetértés született abban, hogy a konferencia második szakaszát április 23.—május 12. között, Bu­dapesten rendezik meg. Tóth Tibor külügyminisztériu­­mi főosztályvezető-helyettes, a magyar küldöttség vezetője az MTI tudósítójának elmondta, hogy a NATO — tárgyalási alapként elfogadott — szerződéstervezete, illetve a szovjet kiegészítő javas­latgyűjtemény és más indítvá­nyok alapján, háromhetes mun­kával kialakult a megállapodás tervezete. Viktor Karpov szovjet helyettes külügyminiszter szerint viszont „zsákutcába jutottak" a NATO és a VSZ tagállamai között a „Nyi­tott égbolt"-konferencia kereté­ben folytatott bizalomépítő tár­gyalások. A szovjet küldöttség vezetője Ottawában tartott sajtó­­értekezletén kijelentette: az Egyesült Államok egyelőre csak ahhoz járult hozzá, hogy a felde­rítő repüléseken szerzett adato­kat a saját katonai szövetségének tagjaival ossza meg, míg a Szov­jetunió ragaszkodik ahhoz, hogy az információcsere mindkét­ ka­tonai szervezetre kiterjedjen. A szovjet politikus úgy vélte, „két­séges", hogy a „Nyitott égbolt”­­konfer­encia Budapesten tartandó második fordulóján, máájus 12-én, a 23 részt vevő ország aláírhatná az egymás légterének megnyitá­sáról szóló egyezményt.­­ (London, MTI) Mórocz Lajos vezérezredes, honvédelmi minisz­tériumi államtitkár szerdán „Ma­gyarország fegyveres erői és a európai biztonság jövője” címmé tartott előadást Londonban, a Ki­rályi Fegyveres Szolgálatok Egye­sített Védelmi Kutató Intézeté­nek (RVSI) meghívott közönsé­ge előtt.

Next