Magyar Nemzet, 1992. október (55. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-15 / 244. szám
CSÜTÖRTÖK, 1992. október 15. Kultúra Új pedagógiai utakon A csokióvoda titka Budapesten, a XIV. kerület lakóteleprengetegében bolyongva a Tipegő utcai óvodát kerestem. Tudakozódásomra bizonytalan útba igazításokat kaptam: Melyik óvodát keresi, kérem? A zöldet, a sárgát vagy a barnát, a „csokióvodát" ?. A kérdés zavarba hozott: az óvoda színét nem tudtam megmondani, a környékbeli lakosok pedig a Tipegő utcát nem ismerték. Hiszen az utcák errefelé teljesen egyformák, ugyan ki bajmolódna azzal, hogy nevüket megjegyezze... Végül is megtaláltam, amit kerestem - mint kiderült, a „csokióvodát". Amit szemmel láthatóan kevesen tudnak a helybéliek közül, az a csokiovi titka: olyan képzési-nevelési rendszer indult meg barna színű falai között, amelyre nincsen példa másutt az országban. Lili Jánosné, az óvoda vezetője erről az új formáról tájékoztatott. - Szívfacsaró a zokogó gyermek látványa: hull a könnyük, amikor bölcsödébe adják őket, pityeregnek, amikor elkísérik őket az oviba, s rémülten állnak kis elsősként nyolcszáz gyerek között az általános iskola udvarán. Ezt az átmenetet szeretnénk feloldani olyan intézmény létrehozásával, amelyben kettőtől nyolc éves korig vehetnek részt a gyermekek. Az iskoláskor elérésétől a második osztály befejezéséig az épületen belül kialakított részlegben tanulhatnak. Idén ősszel indult az első volt ovisokból szervezett osztály, és beilleszkedési gondjaik egyáltalán nem voltak, sőt! Kicsit vissza is kellett fogni a gyerekeket. Milyen kapcsolatban állnak az iskolával? - Az átalakított óvodai foglalkoztató kihelyezett iskolai osztályként működik, igazgatását az Ond vezér park 5. szám alatti iskola látja el. A gyermekeket az iskola veszi fel saját állományába, a szakmai ellenőrzés rendszere és a teljesítmények értékelése azonos az anyaiskola épületébez,fűtőködő osztályokéval. A tanterem és a napközis terem valamennyi eszközét és berendezését az iskola biztosítja. A bölcsödével közös épületben működünk: százötven óvodáskorú gyermekre harmadannyi hely jut csak, mint a száz bölcsödésre... Ha nem sikerül valahogy újabb helyiségekhez jutnunk, jövőre harminc évissal kevesebbet tudunk felvenni. Mivel a csecsemőosztályt hosszú évekig lezárták, ezt a részt sikerült megszereznünk. Az átalakítások után most külön részleget kaptak a kisiskolások, ehhez tartozik öltöző és konyha is, amelyben ma még iroda is működik. A tavalyi dadusuk is itt van a kisiskolásokkal, segít az önözésben, játszik velük - fő, hogy jelen van közöttük. Huszonnégyen vannak az elsősök, és amikor csak akarnak, átszaladnak hozzánk az óvodába, hogy megmutassák a csillagjaikat, amiket az órákon összegyűjtöttek. Az elsősök a nagycsoportosokkal együtt mennek színházba, szüretelni, tavasszal falvakat látogatni, hogy minél több élményt szerezzenek. Közben a nagycsoportosok megbarátkoznak az iskolaformával, és a tanítónő sem lesz idegen a számukra. Eddig az óvoda és az iskola közötti együttműködés azt jelentette, hogy az óvónők beültek az iskolákba, és a tanítónők tanulmányozták az óvónők munkáját. Mostantól fogva a nyitott időszakokban ha akarnak, az ovisok is elmehetnek, és ott ülhetnek egy kicsit az órán, ameddig nem zavarnak. Oktatási módszerük miben különbözik más intézményekben alkalmazottaktól? - A mindenkire egységesen érvényes tanrendet szeretnénk a mi sajátos viszonyaink között megvalósítani. Célunk, hogy a tanítónő ismerje meg az óvoda szabályrendszerét, építsen erre, és ezt emelje magasabb szintre, így a gyerekeket végigkísérnék mindazok a rajzok, festmények, amelyeket még ovis korukban készítettek, mindaddig, amíg nem kerülnek helyükre egy fokkal ügyesebben készített kis munkáik. Az óvodában megtanult és következetesen végigvitt egészséges életmódra,rizigiéniára és kulturált viselkedésre nevelés sem szűnik meg egy csapásra. Tulajdonképpen ez minden vágyam, akár zenei nevelésről, akár matematikai vagy bármi másról legyen szó, az óvodában szerzett tapasztalatok, eredmények ne halványuljanak el, amint ez gyakran előfordul az iskolákban. Az egységesített iskolarendszer azt eredményezte, hogy szinte megszűnt a különbség az iskolák rendje közt. Kevés az olyan tanítónő, aki nem csupán az eredményre figyel, hanem az is fontos számára, hogy a gyerek tiszta kézzel írjon, zenét és mesét is halljon. A különféle új - Zsolnai, Tolnai, Waldorf, Rogers... - oktatási módszerek közül hatott-e valamelyik az önök elméletére? - Ezeket többnyire magánintézményekben vezették be, úgy gondolom, hogy kell annak a rétegnek is óvodát és iskolát biztosítani, akik nem tudják a magániskolákat,óvodákat megfizetni. Ez a másság szerintem nem jelenthet igénytelenséget. Említette az ének-zenei és a matematikai nevelést Hallhatnánk ezekről bővebben is? -1971 óta zeneileg kiemelt óvodának minősítették intézményünket. A zenei nevelést már az óvodában szaktanárnő biztosítja, az iskolában ő veszi majd át a szolfézsórákat. Az általános iskolákban többnyire heti egy énekóra van, nálunk kicsit több lesz. Az új matematikát kísérleti szinten először az óvodákban vezették be Magyarországon. A matematikát természetesen az érzékelés szintjén tanítjuk, amire később az iskolában építeni lehet. Játékos számítástechnikai alapozással is foglalkozunk az oviban; ez ismerkedést jelent a számítógéppel. A Sound Baster nevű zenés program segítségével kedves játékokat játszhatnak Ez a beszélő program mindig ad visszajelzéseket arról, hogyan oldotta meg a gyerek a feladatot. Ősztől indultak az első kétnyelvű óvodáscsoportjaink, angol és német nyelven. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezt ez egységes nevelési rendszert én egyetlen házra képzeltem érvényes- nek, és nem többre. A mindenkire érvényes egységes tantervi utasítást szeretném „testre szabottan” megvalósítani, hogy a gyerekek szabadon, de fegyelmezetten fejlődjenek. László Dóra Biztos sikerre számítottak a forgalmazók, amikor megvették a Tinidémon című francia filmet, hiszen csak a fővárosban nyolc mozi vetíti. Zenés bűnügyi filmvígjátéknak nevezhetjük, leszögezve, hogy a három műfaji összetevőből a zene a legéletrevalóbb. Olyan neves előadók számai hangzanak fel, mint a Scorpions, Texas, Status Quo, Billy Falcon. A slágereknek semmi köze a filmhez, azon kívül, hogy a rendező szerint ilyen számokat szeretnek a fiatalok. Hogy megszólaljon egyegy dal, Hervé Palud rendező - eredeti dramaturgiai ötlettel - beteteti a főhőssel a magnóba a kazettát. A A HÉT FILMJEI Tinidémon film bűnügyi része tökéletesen érdektelen, a humorról csupán annyit, hogy a legeredetibb poén az lehetett - mert ekkor hangzott fel a nézőtéren enyhe nevetés -, amikor egy középkorú portugál hölgy megtudja, hogy unokaöccsét megölték, mire latin temperamentummal kiabálni kezd, sőt a tévét is kidobja az ablakon. A címszerepet Maiwenn játssza. A rendező segítségével árnyalt képet ad napjaink tizenéveseiről. Az ifjú hölgy rendszeresen fel tudja fújni a rágógumit, mániákusan lop, a határon gyémántot csempész át, valamint ha nagyon elkeseredett, elszív egy füves cigarettát. Mindezt azért teszi - tudjuk meg a nagypapa közléséből -, mert még ifjabb korában nem kapott elég szeretetet. De talán mást sem, aminek viszont idejében kellett volna elcsattannia... Mindehhez Johnny Hallyday aszszisztál, mint volt rendőr, akinek unottságánál csupán a nézőé nagyobb. Az ember szomorúan gondol arra, hogy a francia populáris film harminc évvel ezelőtt olyan kiváló műveket tudott felmutatni, mint a Cartouche, a Riói kaland, Philipe de Broca révén messze megelőzve a még diafilm korszakában levő Hollywoodot. Isten veled, király Azután Hollywood észbe kapott. Válságából a szinte tinédzserkorú rendezők rántották ki: a tüneményes tehetségű Spielberg, a fantasztikus filmet humanizáló és mesévé oldó Lucas és társai. Közülük nálunk John Milius a legkevésbé ismert, műfajteremtő filmjének, a Conan, a barbárnak előbb láthattuk rossz utánzatait, mint az eredetit. Most bemutatott munkája, az Isten veled, király unalmas film. Csakhogy az unalomnak is különböző változatai vannak. Míg a francia film képileg és dramaturgiai szempontból, a színészi játékot tekintve érdektelen, Milius filmjére egyfajta arisztokratikus, konzervatív unalom ül. Az operatőr (Dean Semler) mindent tud, amit bizonyos költségvetés felett illik tudni a filmről; ha humorról van szó, az nem verbális, hanem képi jellegű, a zene észrevehetetlenül funkcionális. A történetnek van eleje, közepe és vége, betartva a legrégebbi esztétikák egyik legfontosabb követelményét. A történet Borneo szigetén játszódik, Isten szabadtéri templomában, az áhított természetesség világában. Ebbe az idilli környezetbe dobnak le a szövetségesek a második világháború idején egy angol tisztet, hogy rábírja a bennszülötteket a japánok elleni harcra. A dzsungel ura az őslakosok választása alapján egy korábbi dezertőr (Nick Nolta), aki kibékítette a törzseket, és az emberség világát hozta létre a szigeten. Most olyan körülményt teremtenek számára, hogy kénytelen újra bekapcsolódni a harcba, de a háború után, a győztesek jóvoltából felelnie kell a dezertálásért. Egy hajótörés során az angol tiszt szabadon engedi a fogoly királyt, így az visszatérhet a természet világába. Sok mindenen ironizálhatnánk a film kapcsán, a természet európai szemmel giccsbe forduló szépségén, furcsa, egzotikus színein, amelyeket oly hatásosan közvetít az operatőr, a főhős ragaszkodásán bennszülött feleségéhez és gyermekeihez, mert a kritikusnak illene tudnia, hogy kutya, gyermek... szóval ez mind hatásvadász elem. Persze hogy tudja, de nem zavarja. Mikius filmje semmi újat nem mond a háborúról, de nem árt néha alapvető dolgokat megismételni. Például azt, hogy az ember nem teremthet szigetet magának a világ ellenében, hogy a világpolitikai szükségszerűségből tett lépések - ha hiányzik mögülük az erkölcsi alap - önmaguk ellentétébe válthatnak át, hogy a győztesek erkölcsi fölénye éppen a győzelem pillanatában válik kétségessé... Milius, az egykori fenegyerek, konzervatív rendező. Minden akciófilmbetét ellenére lassan hömpölygő, humánus üzenetű, filmet készített. Ez se kevés. Szabolcs Imre Magazmt 11 A két pozsonyi küldött nem ment el Párizsba Az Európai Közösség tanácskozása A Nagy Európa Párizsban címmel kedden és szerdán száz vezető európai értelmiségi kétnapos tanácskozásra ült össze a francia fővárosban. Jacques Lang miniszter megnyitójában emlékeztetett az összeurópai kulturális együttműködés néhány francia kezdeményezésére, így az évente mindig más közép-európai országban megrendezett Tocqueville-konferenciákra. Az első kerekasztal-beszélgetés témája az európai kulturális identitás volt. A vitavezető Jacques Julliard történész azt emelte ki, hogy a középkor, a felvilágosodás kora, valamint a XX. század elejének felvirágzása után immár negyedszer adódik lehetőség az egyetemes európai kultúra megteremtésére, ehhez azonban az kell, hogy kölcsönösen felfedezzük egymást. Ez a felfedezés azonban nem lehet egyirányú, s nem vezethet a kis népek kultúráinak elszegényedéséhez - hangsúlyozta nem kevés aggodalommal Georgiosz Himonasz görög író, s Blaga Dimitrova költőnő, Bulgária alelnöke. Gvozden Flego zágrábi filozófus megrendítő beszédben hívta fel a figyelmet arra, hogy minden kultúra alapfeltétele a béke, s amit ma láthatunk, az két Európa kialakulása: az egyik a békéé és az életé, a másik háborúé és halálé. Ehhez a gondolathoz csatlakozott a szlovén drámaíró, Drago Jancar, aki mindenekelőtt szerénységre intette a hirtelen nagyot akarókat. ,Az értelmiségre akkor van szükség, ha baj van - szólalt meg a lengyel történész-politikus Adam Michnik -, mert a gyűlölet erősödik. Ebben a helyzetben az egyetlen lehetőség, hogy az értelmiség az igazság és a szabadság szószólójává váljon.” Claude Hagege nyelvész, Fejtő Ferenc és a szerb Ivan Gyurics történész hozzászólásából egyértelművé vált: a délszláv válsággal a herderi teória, miszerint a nyelv egysége az egyetértés záloga, végleg hamisnak bizonyult A kultúrák közeledtének feltétele csakis a gazdagító többnyelvűség lehet. Mi ebben az oktatás szerepe? Alain Touraine szociológus szerint új típusú nemzetközi egyetemeket kell létesíteni. A spanyol Jose Vittal Benetto más véleményen van: nem új egyetemekre van szükség, hanem a meglévőket kell tömegintézményekből újra elitképző központokká alakítani. Az európaiságot biztosítandó pedig kötelezővé kell tenni mindenütt tíz százalék külföldi diák jelenlétét, s a diplomát legalább három nyelv ismeretéhez kötni. Az európai örökségről szólva a vita szinte kizárólagosan a műemlék- és városvédelemre korlátozódott. A „totalitáriánus kulturális örökség” méltatlan kezelése felett siránkozó francia szakértőt a román Andrei Plesu némi iróniával megnyugtatta: ha másutt nem, Bukarestben unokái is láthatják majd az annyira féltett örökség egy darabját, a Ceaucescu-palotát, ugyanis fizikailag lehetetlen elbontani. Sajnálatos, hogy a két pozsonyi meghívott nem jött el Párizsba. Akkor talán hallhattunk volna mindannyiunk közös európai örökségéről, a Dunáról is... A filmművészetről szóló szerdai viták egyöntetűen hangsúlyozták: nem szabad a mozit veszni hagyni Európában. Ahhoz, hogy Közép- és Kelet-Európában továbbra is a régi energiával közvetítsék, mivé is alakulnak társadalmaink, a rendezőknek az eddigi méltósággal kell viselkedniük, s nem válhatnak a pénzcsinálók rabszolgáivá - fejtette ki Gazdag Gyula. Mészáros Márta arról szólt, hogy a politikai harcokban őrlődő Magyar Televíziónak jelenleg se pénze, se ötletei nincsenek. Melina Merkuri két javaslattal fordult a résztvevőkhöz: minden európai főváros tartson fenn egy, kizárólag európai filmeket vetítő mozitermet, s készüljön az európai filmművészet remekeiből önállóan is élvezhető montázsfilm. Egybehangzóan javasolták, hogy a változatosságot megőrizendő, ne angolul, hanem nemzeti nyelvükön készüljenek a filmek. A televízióval kapcsolatban a BBC, a francia ARTE s a német ZDF igazgatója egyaránt azt hangsúlyozta, az előttünk álló újabb technikai forradalom mit sem változtat a lényegen: csak eredeti, önmagukat tükröző televíziózással érhető el, hogy az valóban a megismerés eszköze legyen. Az Európa Tanács művelődési minisztereinek - köztük Andrásfalvy Bertalannak - lapzárta után számolnak be az elhangzott vitákról. A megfogalmazott aggodalmak és remények mellett feltehetőleg a konkrét javaslatok is meghallgatásra találnak, és bebizonyosodik, hogy Európa nemcsak az Airbus-repülőgép avagy az Ariane-rakéta megkonstruálására képes. Mert jelenleg az Európai Közösség költségvetéséből kevesebb mint egy százalékot fordít a kultúrára. Mátyássy Miklós Párizs Diákmozgalmak a megszállás előtt 1944 október. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége történelmi emlékülésének résztvevői tegnap felidézték a felsőoktatásban tanuló ifjúság független, szabad, demokratikus Magyarország megteremtésére irányuló, az 1944 október 15-i kiugrási kísérletet megelőző törekvéseit. A fiatal értelmiségiek egykori vezetői közül Fitos Vilmos történész tárgyilagos hangú előadásban, Györffy Sándor történész pedig naplójegyzetei alapján elevenítette fel a hajdan történteket. Sokszínűség jellemezte a harmincas évekbeli diákmozgalmakat: egymás mellett létezett a parasztfőiskolások Bolyai Kollégiuma, majd az ebből alakult Győrffy Kollégium által képviselt baloldalibb irányzat a különféle felekezeti ifjúsági szervezetekkel, a népi irodalom eszmeköréhez kapcsolódó, a Turul Szövetségből létrejött Diákegység mozgalommal. Az egykori szervezők értékelése szerint a történelem túllépett az „egyletesdin”, a korszak rengeteg tennivalót kínált az ifjú értelmiségieknek. Az 1944-es hódmezővásárhelyi találkozó határozatai már az összefogást vetítették elő. A demokratikus fordulat az egyetemi és főiskolai ifjúság szervezeteiben a Magyar Diákok Szabadságfrontja megalakulásával következett be. Az egyetemisták között létrejött nemzeti egység azonban nem valósult meg a nagypolitika szintjén. A demokratikus nemzeti összefogás késett, sőt, elkésett, és a fasizmus térnyerését semmi sem állíthatta meg. 1944. október 15-től új fejezet kezdődött az egyetemi és főiskolai ifjúság szerveződésében, az ellenállás korszaka. LD. Hungaccord• Zenei vásár Budapesten November 11-15. között rendezik meg Budapesten az első magyarországi nemzetközi zenei szakkiállítást és vásárt a Semmelweis Orvostudományi Egyetem dísztermében - tájékoztatta szerdán a sajtó képviselőit Mészáros József vásárigazgató, a Kulturális Külkereskedelmi Vállalat vezetője, Gallay Attila zeneszerző és Soltész Rezső táncdalénekes. A vállalkozás igencsak figyelemre méltó, hiszen a nagy zenei kiállítások térképén eddig fehér folt volt a közép- és kelet-európai régió. Másrészt a világon nagy megbecsülésnek örvendő magyar zenei kultúra méltó hátteret biztosíthat a rendezvénynek, amely képet adhat a magyar zeneműkiadás jelenlegi színvonaláról, és megismertetheti a hazai közönséget nemzetközi kiadványokkal. A kiállításon hanghordozók kivételével mindent: könyveket, kottákat, akkusztikus és elektronikus hangszereket, a legmodernebb számítógépes kottaszerkesztő, zenei tervezőrendszereket, stúdióberendezéseket, hangosító és világítástechnikai felszereléseket láthatnak az érdeklődők. Közel harminc neves hangszerkészítő, kiadó, forgalmazó vagy gyártó cég mutatja be termékeit, köztük a londoni Boosey and Hawkes, a holland Broekmans and Van Poppel, az osztrák Dobsinger és Universal, a milánói Ricordi és természetesen sok hazai kiadó. A bemutatott kiadványok és hangszerek nagy része forintért is megvásárolható lesz. A vásár különlegessége, hogy a többi nemzetközi kiállítástól eltérően Budapesten hangversenyekkel is kedveskednek a látogatóknak. 13-án dzsesszkoncert várja a közönséget Deseő Csaba vezetésével, 14-én a Dobsinger cég kezdeményezésére az ausztriában élő Erőd Iván és Takács Jenő zeneszerzők műveiből tartanak előadóestet. A hollandiai Arkadia Ensemble kortárs holland zeneszerzők darabjait mutatja be. Vasárnap fiatal pop-rock együttesek tartanak hangszerbemutatót. A vásár naponta tíztől tizennyolc óráig, pénteken és szombaton este nyolcig várja a látogatókat (devich) A megosztott világ A megosztott világ címmel jelent meg Fischer Ferencnek, a Janus Pannonius Tudományegyetem tanárának a könyve, A kelet-nyugat, észak-dél nemzetközi kapcsolatok fő vonásai (1945-1989) alcímmel az IKVA Kiadó gondozásában. Nem elsősorban eseménytörténetet, hanem ok-okozati összefüggéseket megvilágító rendszerezésről van szó, amely a kapcsolatok történetének ábrázolását a kelet-nyugat, észak-dél szempontból vizsgálja. Nem tankönyv A megosztott világ, hanem elsősorban általános és középiskolai tanárok részére készült segédanyag, amelyet egyaránt haszonnal forgathatnak az egyetemi hallgatók és a történelem iránt érdeklődők. A tíz szakaszra osztott munka egyes fejezetei nem azonosíthatóak a tanmenetben meghatározott leckék anyagával: közülük bármelyiket elhagyhatja vagy akár részletesebben is bemutathatja a könyvet felhasználó történelemtanár. A háromezres példányszámban kiadott könyv a terjesztőhálózat érdektelensége miatt nem kerül nyilvános forgalomba. A könyvet illusztráló száznyolcvankét fekete-fehér ábra (térkép, grafikon, táblázat) többsége eddig kevéssé volt hozzáférhető a történelemtanárok számára. A hasonló tárgyú tanulmányoknál bővebben tárgyalja a könyv a geostratégiai és katonai kérdéseket, a globális összefüggéseket. Szigeti László, az IKVA Kiadó igazgatója beszámolt arról, hogy december elejére megjelentetik a középiskolák negyedik osztályának szánt történelemkönyv második részét, amely 1989-ig követi a történelem alakulását. (R ama)