Magyar Nemzet, 1993. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-13 / 61. szám

ü Ára: 25 Ft Martyar íromzot ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR SZOMBAT, 1993. március 13., LVI. évfolyam, 61. szám Antall József exkluzív nyilatkozata a Magyar Nemzetnek Magyarországon többé ne vérre menjen a politizálás­ ­ Minden nép történetének vannak szent pillanatai, amelyek a nemzeti sors jobbra fordulásának reményéhez kötődnek. Egyetlen ilyen szép magyar pillanat - 1848, 1956 - sem maradt örök érvényű, a lángolást bukás és me­lankólia követte. Ön szerint 1989-90 fordulata után mi történik most ve­lünk? - A Rákóczi-szabadságharcról, 1848-49-ről, az 1956-os forrada­lomról és szabadságharcról, bár vala­mennyi kudarccal végződött, még­sem mondhatjuk azt, hogy értel­metlen áldozatot és végleges bukást jelentett. Arra gondolok, hogy a Rá­­kóczi-szabadságharc átfogó politikai, történelmi tanulságai nélkül a Habs­­burg-ház nem adott volna egy olyan évszázadot, amit a XVIII. század országépítése hozott a magyar törté­nelemben és a magyar kultúrában. Az 1848-49-es forradalom és szabadság­­harc nélkül sohasem lett volna 1867- es kiegyezés sem. Ezek a forradal­mak és szabadságharcok tehát még bukásukban is igen nagy eredménye­ket, kompromisszumokat is hoztak a magyarság számára az óriási vérvesz­teséggel, értékpusztulással együtt. Megtanították ellenfeleinket arra, hogy velünk szemben eltérő magatar­tást és eltérő politikát kell folytatni, mint olyan népekkel és olyan orszá­gokkal szemben, amelyek ellenállás­ra képtelenek voltak. Ez a történelmi tanulság 1956. október 23-a és no­vember 4-e rövid időszakára s az azt követő nemzeti ellenállásra is vonat­kozik. Nem véletlen, hogy a Kádár­­rendszerrel, a retorziós periódus után, egy olyan külön modell keletkezett Kelet-Közép-Európában, ami „kádá­­rszation” (Le Monde) vagy a „vidám barakk” néven vonult be a történe­lembe. Kádáréknak még arra sem lett volna lehetőségük, hogy enyhültebb politikát és gazdaságpolitikai érte­lemben új mechanizmust vezessenek be Magyarországon, ha 1956 nem lett volna a szovjet hatalom szemében is tényező és nem lett volna hivatkozási alap Kádárék számára. Ezért 56 for­rása mindannak, ami az elmúlt évti­zedekben történt. Ez egyértelmű. A másik, hogy 1989-90 fordulója pe­dig folytatása mindezeknek a nemze­ti hagyományoknak, ennek a nemzeti mentalitásnak, továbbá velejárója annak a világtörténelmi folyamatnak, ami a „létező szocializmus” bukását eredményezte. Érdemes március 15- én felidézni, hogy a mostani hasonló történelmi folyamat, mint ami a XIX. század első felében végbement, ami­kor az ipari forradalom, a tudomá­nyos technikai forradalom, a termé­szettudományok óriási fejlődése egy­szerűen összeegyeztethetetlen volt a Szent Szövetség politikai rendsze­rével. Ahogy azt a politikai rendszert szétzúzták az akkori történelmi ese­mények, ugyanúgy került ellentmon­dásba a XX. század utolsó évtizedére a kor gazdasági, tudományos, tech­nológiai forradalmával maga a kommunizmus mint politikai-társa­dalmi modell és a Szovjetunió mint birodalom.­­ Általában természetes, hogy a bukást melankólia követi. De most tu­lajdonképpen a fellendülés, a változás lehetőségét követte melankólia Ma­gyarországon. Azért kérdezem első­sorban mint történészt, hogy valóban lehetetlen kortárs szívvel átélni egy ilyen változás örömét? Mi történt ve­lünk, hogy egyszerűen képtelenek va­gyunk erre?­­ Természetesen különbség van egy levert forradalom és szabadság­­harc, tehát a bukás melankóliája, dep­ressziója és a csalódás között. A Rá­­kóczi-szabadságharc leverése vagy a világosi fegyverletétel után a bukás szomorúsága és tragédiája nehezedett rá a lelkekre, ma pedig a békés átala­­kulást érzik az emberek nehéznek, ke­serűnek, mivel nem élték meg az át­alakulás örömének katarzisát. A ka­­tartikus élmény hiányzik. Ezt csak úgy lehet megmagyarázni és csak úgy lehet érzékelni, hogy a bekövet­kezett események váratlanul, felké­születlenül érték a világot és a ma­gyarságot is. Ez alatt a három-négy év alatt három fázist élt át a világ és a magyar nép. Az első fázisban senki nem hitte el, hogy a kommunista rendszer, a Szovjetunió így összeom­lik és felbomlik. A nyugati kormá­nyok hetven évig beszéltek a kommu­nizmus bukásáról és negyven évig a­rab nemzetek felszabadításáról, de ténylegesen nem készültek fel rá. Egyáltalán nem készültek fel arra a kihívásra, amit a világgazdaság szá­mára ez jelent. Ennek a gazdasági tér­ségnek az összeomlása egybeesett a világpiac recessziós periódusával, s mindez kedvezőtlenül hat a térség gazdasági újjáépítésére, újjászervezé­sére. A második fázisban tulajdon­képpen bekövetkezett a nyugati­­köz­véleményben egy illúziós időszak, amikor azt hitték, ha ez tényleg bekö­vetkezett, akkor most már ezekben az országokban virágzani kezd a demok­rácia, virágzani kezd a parlamentariz­mus. A nép pedig azt hitte, ha meg­szűnik a kommunista nyomás, min­den szinte automatikusan rendbejön. Egyik ember a vagyonát remélte visz­­szakapni, a másik az elveszett éveit, a harmadik azt, hogy a nyugati vágy­álom valóságként máról holnapra be­köszönt. Miután a társadalom felké­születlen volt, s utána illúziói voltak, most a csalódottság periódusában van. De nemcsak nálunk, hanem ugyanez tapasztalható Németország keleti tartományaiban, Csehország­ban, Szlovákiában, a Balkánon stb. - Jugoszláviában a hiányolt katar­­tikus élmény tapasztalható. - A jugoszláviai helyzet speciá­lis. Külpolitikai értelemben Jugo­szlávia független volt korábban is, legalábbis a Szovjetuniótól. - Egy ilyen katarzist kívánha­tunk-e mi magunknak? - Nyilvánvaló, hogy nem kívánha­tunk, és józan ember nem is kíván. Minden józan ember értékeli azt, hogy Magyarországon a változás békésen ment végbe, anélkül, hogy szétlőtték volna a házát, hogy áldozataink, vesz­teségeink lennének. De tudomásul kell venni, hogy az egyes ember számára mindig a saját közvetlen élete és a hétköznapok a meghatározók. (Folytatás az 5. oldalon) „A forradalmi út küszöbén állunk” A parlament Jelcin valamennyi indítványát leszavazta (Tudósítónktól) MOSZKVA - Nem jött létre kompromisszum pénteken a népi küldöttek soron kívüli kongresszusán a törvényhozás és az elnök között. A képviselők Borisz Jelcin valamennyi módosító indítványát leszavazva a hatalmi ágak között kötött decemberi megállapodást érvénytelenítő hatá­rozatot fogadtak el, s az jelentősen meggyengíti az államfő alkotmányos pozícióit. Jelcin, aki a számára ked­vezőtlenül végződött voksolás után elhagyta az ülés színhelyéül szolgáló Kreml-palotát, közölte, ragaszkodik a referendum megrendezéséhez, és következményeiért vállalja a politi­kai felelősséget. Jelcin a pénteki szavazás előtt is­mét szót kért, és határozott hangú be­szédében adta a honatyák értésére, amennyiben a decemberi paktum alapjainak megőrzésére irányló ja­vaslatait elutasítják, közelebbről rész­letezett, „pótlólagos intézkedéseket” lesz kénytelen tenni a hatalmi egyen­súly fenntartása érdekében. A fenye­getés azonban hatástalan maradt, leg­alábbis a tekintetben, hogy a kong­resszus legfontosabb dokumentumát a „keményebb” változatban hagyták jóvá. Noha Jelcin környezetének né­hány tagja folyosói nyilatkozatain ki­jelentette, hogy az elnök nem kíván az alkotmánnyal ellenkező lépést ten­ni, a kedélyeket némiképp felkavarta a „pótlólagos intézkedésekre” történt utalás. Úgy tűnik, Ruszlan Haszbula­­tov legfelső tanácsi szpíkert az a szűkkörű megbeszélés sem nyugtatta meg, amelyet Ruckoj alelnök és Zor­kin első alkotmánybíró társaságában folytatott Jelcinnel a kulisszák mö­gött a „szuperparlament” döntése nyomán előállt helyzetről. (Folytatás a 2. oldalon) Kiejman Budapesten Folyamatosan jók a francia-magyar kapcsolatok (Munkatársunktól) Nem elég, ha szeretjük egy­mást, időről időre ki is kell ezt mondani - összegezte sajtó­­tájékoztatóján kétnapos buda­pesti látogatásának célját Georges Kiejman. A francia külügyi államminiszter csütör­tökön és pénteken megbeszé­léseket folytatott Kopolányi Gyula államtitkárral, Je­szenszky Géza kül- és Für La­jos honvédelmi miniszterrel. Nincs vitás kérdés Magyaror­szág és Franciaország között, Párizs és Budapest kapcsolatai jók, s folya­matosan elmélyülnek. Ezt erősítette meg budapesti látogatásával alig több mint egy héttel a franciaországi elnökválasztások előtt a párizsi külügyi államminiszter mellé ren­delt miniszter. Mint lapunk jól tájé­kozott forrásból értesült, Georges Kiesman kétnapos látogatása össze­függött a magyar diplomáciai körök bizonyos aggodalmával, hogy Fran­ciaország számára hazánk már nem olyan fontos partner, mint volt a kö­zelmúltban. Kiejman miniszter a rendkívül barátinak és jó hangulatúnak nevezett megbeszélésein megerősítette, hogy Franciaországnak igen fontosak a ha­zánkkal fenntartott jó kapcsolatok. (Folytatás a 3. oldalon) Három tárlat a Néprajzi Múzeumban Megkezdődött a Tavaszi Fesztivál Ha a politikusok kicsit halkab­bak, a művészek pedig hangosabbak lennének, a kultúra segítségével a népek hamarabb megértenék egy­mást - mondta Kálmán Attila műve­lődési államtitkár a Budapesti Tava­szi Fesztivál megnyitó ünnepségén, pénteken. A Magyar Néprajzi Múzeumban tartott eseményen Latorcai János ipari és kereskedelmi miniszter a fesztivál eseményeit értékelve hang­súlyozta: ez a rendezvénysorozat örömöt és életkedvet hirdet. Demszky Gábor főpolgármester a házigazda város nevében üdvözölte a megjelen­teket. Hangsúlyozta: egy kulturális várost az üzleti élet is szívesen vá­laszt központjának. Derek Fraser, Kanada nagykövete magyarul szólt a jelenlévőkhöz: a fesztiválra három szerző munkást, 38 előadóművészt és 38 képző- és iparművészt invitáltak. Sokan közülük személyesen is eljöt­tek a magyar fővárosba. A Néprajzi Múzeumban meg­nyitották Bill Reid szobrászművész alkotásait és a kanadai Woodland in­diánok művészetét bemutató kiállí­tást. Haida indián táncosok műsorá­ban gyönyörködhetnek a látogatók szombaton és vasárnap délelőtt. A harmadik, tegnap nyílt bemutató címe: Barokk a magyar népművé­szetben. A reprezentatív tárlaton 16 múzeum, 15 egyházi gyűjtemény, valamint magángyűjtők kincseit mu­tatják be. A 13. havi bér miatt a költségvetést is módosítani kell? Szuperadót terveznek az élvezeti cikkekre (Munkatársunktól) A fedezet nélkül meghozott köz­alkalmazotti törvény rendkívüli hely­zetet teremtett a magyar egészség­ügyben. A 13. havi bér összegét ugyan meghitelezte a társadalombiz­tosítás, de az év első hat hónapjában részletekben visszafizetteti a kórhá­zakkal. A kérdés olyan súlyú, hogy a források előteremtéséhez az állami és a társadalombiztosítási költségve­tés, valamint a közalkalmazotti tör­vény módosítására is sor kerülhet. Ezentúl az élvezeti cikkekre szuper­adót szeretne kivetni a népjóléti tárca, és az ebből befolyó összeget egészségügyi célokra kívánják fordí­tani. Mindez a Magyar Kórház­­szövetség közgyűlésének szünetében tartott sajtótájékoztatón hangzott el. Mikola István, a szövetség elnöke is­mertette, milyen lehetőségek vannak a kialakult helyzet feloldására. Ezek közül Pusztai Erzsébet, a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára elutasította a létszámleépítést és az ellátások szűkítését (Folytatás a 6. oldalon) MA BELFÖLDÖN A gazdagodás igája 11. oldal Az eladósodás megkezdődött, de a főváros talpon marad Pest-Buda rovatunk a 12-13. oldalon Mit szabad a szabad sajtónak? Kerekasztal-beszélgetés a 17. oldalon Für Lajos ’48 és ’93 hasonlatosságairól 18. oldal Petőfi a német irodalomban Nyilatkozik a göttingeni egyetem finnugor tanszékének vezetője a 19. oldalon „Nem vagyok sértődött ember” Interjú Bíró Zoltánnal a 21. oldalon Golyó szaggatta zászlók alatt Március 15-e New Yorkban, 1988-ban 22. oldal A filozófia kihívásai 23. oldal KÜLFÖLDÖN Jelcin sem kap zöld utat tekintélyuralomra 2. oldal Vihar egy pohár vodkában Nemzetközi kitekintő a 8. oldalon SPORT Vendée Globe: Gautier célba ért 16. oldal Szombati mellékletünkben: Párizsban a magyar idegenforgalomért Ismét Miss Universe Turisztikai figyelő

Next