Magyar Nemzet, 1993. április (56. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-30 / 100. szám

8 Magyar Nemzet Nemzetközi magazin PÉNTEK, 1993. április 30. Az angol királynő budapesti látogatása előtt Egy uralkodói ház a modern korban Nagy-Britanniában az úgynevezett „establish­ment” alapja, meghatározó pontja a monarchia in­tézménye. Ám ahogy maga az „establishment”- az­az a társadalmat átszövő, informális kapcsolatrend­szerre épülő, a neveltetés, a születés és a közös ér­dekek által meghatározott uralkodó osztály­­ falán repedések támadtak az utóbbi években, ugyanúgy megrepedezni látszik a monarchia sziklaszilárdnak látszó intézménye is. A most négy évtizede uralko­dó I. Erzsébet királynő az év elején maga is „annus horribilis”-nek minősítette a királyi család szem­pontjából az 1992-es esztendőt, amely valóban ko­moly és baljós eseményeket hozott. A brit uralkodó egyszersmind államfő is, va­lamint a XVI. század - azaz VIII. Henrik és I. Er­zsébet óta - feje az anglikán egyháznak, a Church of Englandnek. A monarchia és az egyház ilyen összefonódására mért súlyos csapást az elmúlt évben a királyi családon belüli két házasság­felbomlás: először András yorki herceg és Sarah Ferguson jelentette be különválását, majd előze­tes pletykák után, december elején John Major miniszterelnök közölte a londoni alsóházban, hogy Károly walesi herceg, a trón várományosa és Lady Diana is különköltözik. Ez utóbbi eset volt az, amelynek kapcsán több egyházi méltóság - egyebek mellett dr. John Halegood yorki püspök is - megkérdőjelezte a monarchia és az egyház egybefonódásának további értelmét. Az érvek egy része gyakorlatias volt: I. Erzsébetnek 1953- as megkoronázásakor még egy egyvallású ország uralkodójaként kellett az egyházra esküt tennie, ám Nagy-Britannia azóta sokvallású társadalom­má lett (például a szigetországban élő muzulmá­nok száma megháromszorozódott a hetvenes évek eleje óta). A kifogások másik része azonban erkölcsi jellegű volt s Károly hercegre vonatko­zott: igen sokan alkalmatlannak vélnek egy olyan majdani királyt az anglikán egyház fejének, aki egyfelől különváltan él feleségétől, másfelől bi­zonyítottan heves baráti viszonyt folytat egy fér­jes asszonnyal, Camilla Parker-Bowlesszal. (Ero­tikus részleteket is tartalmazó telefonbeszélgeté­sek hangfelvételéből bőséggel csemegézett az év elején a világsajtó.) A családi viszályokra gondolva joggal nevez­hette borzasztó évnek 1992-t a brit uralkodó, s a gondokat még csak tetézte az év végén, november­ben a királynő kedvenc tartózkodási helyén, a windsori kastélyban pusztított tűzvész, amely százmilliós kárt okozott az épületben. A Major-ka­binet a tűz után sietett kijelenteni, hogy a kormány magára vállalja a helyreállítás költségeit, ám ezzel csak - itt valóban nem csupán átvitt értelemben - olajat öntött a tűzre. A közvélemény felhördült a bejelentés hallatán: a kastély lakója és tulajdonosa - az uralkodó - nem fizet jövedelemadót. Az ural­kodói adómentesség intézménye nem régi keletű - e század elejéről datálódik -, ám már a windsori tűz előtt, elsősorban a yorki hercegi pár házasságá­nak viharai kapcsán mind szilárdabbá vált az a vé­lekedés, hogy a királyi család túl sokba kerül az adófizető polgároknak. Az uralkodó - I. Erzsébet - kötelezettségei teljesítéséhez évente 7,9 millió fontot kap a kincstártól, a királynő édesanyja 640 ezer fontot, míg Fülöp herceg 360 ezret, s a család többi tagja is több százezres támogatásban része­sül, nem beszélve a királyi repülőgépek, hajók, vo­natok használatáról s más egyéb, „természetbeni juttatásokról”. Épp a közhangulat ilyetén megváltozása miatt közölte november végén John Major miniszterel­nök, hogy az uralkodó már hónapokkal korábban bejelentette: önként aláveti magát az adófizetési kötelezettségnek, azonkívül felajánlotta, hogy az úgynevezett „civil lista” - azaz az állam által java­­dalmazásban részesülő királyi családtagok száma - csupán az uralkodóra, az anyakirálynőre és Fü­löp hercegre korlátozódjék. A királynő magánjö­vedelme után a jövőben önként 40 százalékos jö­vedelemadót fog fizetni, míg Károly walesi her­ceg, aki cornwalli birtokának jövedelme után már eddig is 25 százalékos adót fizetett, az összeg eme­lésére tett ígéretet. Az adóztatás technikai lebonyolítása azonban sokak számára nem világos, hiszen például igen nehéz nemcsak az uralkodó éves bevételeit, hanem magánvagyonának mértékét is felbecsülni. Az ál­talános közfelfogás szerint I. Erzsébet királynő a világ leggazdagabb asszonya: vannak, akik vagyo­nának nagyságát hatmilliárd fontra teszik, ez is csupán becsléseken alapul, mivel - ellentétben minden más szigetországi polgártól - a királyi vég­rendeletek nem hozzáférhetőek nyilvánosan, így nem lehet azt sem tudni, hogy a királynő milyen vagyont örökölt annak idején, s azt mennyivel gya­rapította uralkodása alatt. Akármennyire is borzalmas évet hagy tehát maga mögött a brit monarchia, annyi mindenkép­pen bizonyos, hogy az uralkodó II. Erzsébet te­kintélye és népszerűsége jottányit sem csökkent a viharok alatt. Az uralkodásának negyvenedik évfordulóját idén ünneplő királynő iránti vitatha­tatlan tiszteletet az sem csorbította sokat, hogy hagyományos - és hagyományosan előzetes hír­zárlattal övezett - karácsonyi beszédét a Sun cí­mű bulvárlap idő előtt kiszivárogtatta. A bíróság ezért 200 font - jótékony célokra fordítandó - kártérítés megfizetésére kötelezte a Sunt, hiszen vitathatatlan, hogy az újság megsértette az ural­kodó szerzői jogait. A királynő mindezen zakla­tott események közepette is határozottan és a ki­rályi család, valamint a monarchia tekintélyére gondosan ügyelve politizált (már amennyire a szigetországbeli politikai rendszer felépítése, va­lamint a hagyományrendszer megengedi a szá­mára a politizálást). Annyi bizonyos, hogy ma­napság igen sokan - mármint azok, akik a mo­narchia jövő századi túlélésére fogadnak - azért imádkoznak, hogy II. Erzsébetet az Isten igen so­káig tartsa meg még a trónon, és hogy az óhajtott hosszú uralkodása alatt sikerüljön helyreállítania a királyi család megtépázottnak látszó hírnevét. Az uralkodó négy gyermeke közül háromnak ugyanis már felbomlott a házassága, míg a ne­gyedik soha nem házasodott meg, így a trónörök­lés kérdésének kínosságát az idő jótékonyan eny­hítheti. , (­syp­) C&W Syndicate Pályázzon nyeretlen májusi, illetve júniusi, telelottó és előfizetéseslottó szelvényeivel! A pályázóihoz havonta 1­6 db nyeretlen bongót is tegyen! Beérkezés: június 5, július 3. EZ MOST A 1479 ajándéksorso titkOrr*+.­ es 0. KISORSOLUNK HAVONTA: 5X 100.000 Ft -ot 5X 500.000 Ft-ot 5 X 1.000.000 Ft-ot 9 db OPEL CORSÁT+500.000 Ft - ot Sorsolások: június 8, július 5 Cím: SZERENCSE 1830. BUDAPEST m m mm HP® Étffflfi iSSmp -VKtesKe^'3'®1· I nHa 1373 Ghyczy Jenő születésének századik évfordulóján érkezik Π. Erzsébet is Rhédey lány Minden bizonnyal rendkívül sok érdekessége lesz 11. Erzsébet jövő heti magyarországi látogatá­sának, különös tekintettel arra, hogy a brit uralkodó - egy kis túl­zással - tulajdonképpen „hazaláto­gat". Köztudomású, hogy az angol királynő ereiben magyar vér is csörgedezik. I. Erzsébet nagyapja, V. György ugyanis azt a későbbi Mária királynét vette el feleségül, aki a kisrédei Rhédey Claudia uno­kája volt. Hírek szerint az uralkodó - aki erősen érdeklődik a családi kap­csolatok iránt - Antall József mi­niszterelnöktől egy albumot is kap ajándékba, amely az angol-ma­gyar családi kapcsolatokat mutatja be. Az albumban benne lesz egy másik Rhédey lány, mégpedig a ma is élő Berenczei Kováts Dóra, aki nem más, mint az 1982-ben el­hunyt volt külügyminiszter, Ghy­czy Jenő felesége. Berenczei Kováts Dóra ükany­ja Rhédey Klára, aki harmadfokú unokatestvére a már említett Rhé­dey Claudiának. És hogy a király­nő ne csak az albumban gyönyör­ködhessen, a Széchényi Könyvtár­ban - ahol kis kiállítást rendeznek tiszteletére - bemutatják azt a több mint 250 éves ruhát, amelyet még annak idején Rhédey Klára hor­dott. A fémlemezecskékkel díszí­tett ruhakölteményt utoljára Ghy­czy Jenőné öltötte fel, és az album­ban látható kép ebben a ruhában örökíti meg őt. Külön érdekesség, hogy Ghy­czy Jenő születésének századik év­fordulója épp a királynő magyaror­szági érkezésének napjára esik. A Kállay-kormány külügyminisztere a monarchia idején kezdte diplo­máciai pályafutását, majd a magyar külügyminisztériumban szolgált, égészen 1944 márciusáig. 1941 szeptemberében a külügyminiszter állandó helyettesévé nevezték ki, 1942 májusában külügyi államtit­kár lett, és 1943 augusztusától a Kállay-kormány külügyminisztere. A tárcát egyébként magától a mi­niszterelnöktől vette át, és ezt a posztot a német megszállásig, illet­ve a kabinet lemondásáig, 1944. március 20-ig töltötte be. Kállay Miklós kormányában azt a politikát igyekezett képvisel­ni, amely kereste a kapcsolatot a szövetséges hatalmakkal a háború­ból való kilépés érdekében. Koráb­ban - már államtitkárként is - eb­ben a szellemben tevékenykedett, és jelentős szerepet vállalt a ma­gyar-brit titkos tárgyalások meg­szervezésében. A német megszálláskor - le­mondása után - illegalitásba kény­szerült, a németek nyomoztak utá­na. 1945 után ugyancsak a súlyos megpróbáltatás jutott osztályrészé­ül, elvesztette nyugdíját, később se­gédmunkás lett, kitelepítették csa­ládjával együtt, majd visszatért Bu­dapestre és egy ideig nyelvtanár­ként dolgozott. 1956-ban lehetősé­ge lett volna arra, hogy kivándorol­jon, kiutazását és letelepedését kül­földi barátai előre megszervezték, ő azonban végül nemet mondott, vállalva, hogy sorsa még rosszabb­ra fordul. Ghyczy Jenő, az egykori külügyminiszter képtelen volt el­hagyni hazáját. 1982 januárjában sok szenvedés és hosszan tartó betegség után hunyt el. Családjából ma már csak fele­sége, Berenczei Kováts Dóra van életben, aki 89 éves, és kórházban fekszik. A királynővel - bár rokon­ságban vannak - ő már nemigen ta­lálkozhat. De a családi ruhával, Rhédey Klára ruhájával mégiscsak megörvendeztethetni. Erzsébetet, Pietsch Ligás

Next