Magyar Nemzet, 1993. szeptember (56. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-18 / 218. szám

16 Magyar Nemzet TükörSZOMBAT, 1993. szeptember 18. Nem forgott veszélyben a honvédség harckészültsége Az olajügy egyik ezredese a katonai ügyészség gyanúsításairól A Budapesti Katonai Ügyészség április közepén közleményben hozta nyilvánosságra: a honvédelmi mi­niszter és a Magyar Honvédség pa­rancsnoka büntető feljelentést tett a Magyar Honvédség Üzemanyag Szolgálatánál elkövetett anyagi visz­­szaélések miatt. Az ügyészség na­gyobb értékre elkövetett hűtlen keze­lés bűntette és más bűncselekmények alapos gyanúja miatt rendelt el nyo­mozást. A még most is tartó eljárás során a nyomozóhatóság mintegy 25 gyanúsítottat hallgatott ki, akik közül többen­­ köztük három ezredes is , hosszabb-rövidebb ideig előzetes le­tartóztatásban voltak. A Magyar Nemzet a gyanúsítottak egyikével, Vasas Mihály, ma már nyugállomá­nyú honvéd ezredessel, az üzem­anyag-szolgálat volt főnökhelyette­sével készített interjút. Igazságtalan támadás - Ezredes úr! Kérem, bevezetés­képpen beszéljen eddigi katonai pá­lyafutásáról. - Az Egyesített Tiszti Iskolát 1966-ban végeztem el üzemanyagos szakon. A katonai diplomával együtt általános iskolai kémiatanári képesí­tést is szereztem. Néhány év csapat­szolgálat után a Honvédelmi Minisz­tériumba kerültem az üzemanyag­szolgálat főnökségre. Később maga­sabb beosztásba jutottam, majd 1977-1980-ban a Leningrádi Katonai Akadémián tanultam hadtápparancs­­noki szakon. Az üzemanyag-szolgá­lat főnökhelyettesévé 1987-ben, ezre­dessé pedig 1989-ben neveztek ki. Az olajügyre tekintettel - 31 évi katonai szolgálat után, 50 évesen - saját kéré­semre 1993. augusztus 1-jével nyug­állományba helyeztek. Összegezés­képpen elmondhatom: a honvédség töltötte ki szinte az egész életem. - Szolgálati ideje alatt volt fé­nyűtve? Hány kitüntetést kapott? - Fenyítve soha nem voltam, összesen kilenc kitüntetésem van. A legmagasabb&tr β'-Magyar Köztársa­­ság Csillagrendjét a rendszerváltozás után kaptam a köztársasági elnöktől. - A katonai­ ügyészség az, úgy­ ter­­­vezett honvédségi olajügyben a nyo­mozás érdekeire, valamint a gyanúsí­tottak személyiségi jogaira figyelem­mel elzárkózik a nyilvánosság tájé­koztatásától. Ugyanakkor a sajtó sok­féle nyilatkozatot és feltételezést kö­zöl erről a bűnügyről. Miért vállalja a nyilvánosság előtti szereplést? - Csak azért vállaltam és vállalom a nyilvánosságot minden kellemetlen­ségével és következményével együtt, mert szükségesnek tartom, hogy min­darról, amiről én tudok és beszélhetek az üggyel kapcsolatban, szintén írjon at sajtó. Úgy vélem, a honvédségi olaj­ügyben gyanúsított tisztek és honvéd­ségi közalkalmazottak személyén ke­resztül igazságtalan támadás folyik a Magyar Honvédség személyi állomá­­nya ellen. A tisztek és a polgári alkal­mazottak a jelenlegi nehéz gazdasági és társadalmi helyzetben szinte em­berfeletti küzdelmet folytatnak a Ma­gyar Honvédség működőképességé­nek biztosításáért. Sértőnek tartom az olajüggyel kapcsolatban a sajtóban megjelent valótlan és megalapozatlan híreszteléseket - nyilatkozataimmal ezek ellen kívánok fellépni.­­ A katonai ügyészség konkrétan milyen bűncselekmény elkövetésével gyanúsítja? - Elsősorban harckészültség veszélyeztetése, másodsorban pedig vesztegetés bűntettével. - A büntető törvénykönyv szerint az előbbi békeidőben egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Amennyiben a bűncse­lekmény a szolgálatra különösen nagy hátránnyal jár, akkor a bünte­tés két évtől nyolc évig terjedhet. Te­hát önt nagyon súlyos bűncselek­mény elkövetésével gyanúsítják.­­ Igen, az ügyészség súlyos bűn­­cselekmény elkövetésével gyanúsít, és ezzel is indokolható, hogy április 27-től június 11-ig előzetes letartóz­tatásban tartottak. A nyomozásról április első felében, a szabadságom ideje alatt értesültem kollégáimtól. Azt, hogy az ügyészség három tiszt­társamat harckészültség veszélyezte­tése bűntette miatt április 16-án őri­zetbe vette, néhány nappal később, a szabadságom után tudtam meg. Ek­kor fölhívtam a nyomozásvezető ka­tonai ügyészt, és kértem, minél előbb hallgasson ki, mert szakmai felké­szültségem és konkrét ismereteim alapján cáfolni tudom, hogy tiszttár­saim elkövették volna a harckészült­ség veszélyeztetése bűncselekményt. Ezt követően április 22-én az ügyé­szek a lakásomon házkutatást tartot­tak, majd bekísértek az ügyészségre, és közölték, hogy mivel gyanúsíta­nak. A kihallgatáson kijelentettem: az ellenem emelt elsődleges gyanúsí­tás is megalapozatlan, mert szolgála­ti kötelességemet az üzemanyag­szolgáltatással kapcsolatban soha nem szegtem meg. Bűnösségemet bi­zonyítandó, az ügyészek különböző nyilvántartásokat, jelentéseket tártak elém, azonban tételesen cáfoltam a gyanúsítást. Ugyanis mint az üzem­anyag-szolgálat főnökhelyettesének, teljes rálátásom volt a honvédség üzemanyag-gazdálkodására, sőt be­osztásomnál fogva bizonyos infor­mációkkal kizárólag én rendelkez­tem. Hangsúlyozom: üzemanyag-el­látás szempontjából a Magyar Hon­védség harckészültsége egy pillana­tig sem forgott veszélyben. A Petromobil Kft. - Mit tud a Petromobil Kft.-ről, milyen kapcsolatban állt ezzel a gaz­dasági társasággal? - A Petromobil Kft. 1990-ben ala­kult az üzemanyag-szolgálat főnöksé­gen a felhalmozódott és nehezen hasz­nosítható honvédségi, technikai, eszkö­zök, kenőanyagok és repülőbenzin fel­­használásának, illetve értékesítésének az elősegítésére. A kft.-ben jogi sze­mélyként az üzemanyag-szolgálat fő­nökség vett részt a törzstőke több mint 80 százalékával, további tagja volt nyolc-tíz olyan szaktiszt és polgári al­kalmazott, akik hatékonyan tudtak közreműködni a kft. alapítási céljának elérésében. Bár a gazdasági társaság létrehozásával elvileg egyetértettem, de a kft.-be nem léptem be, mert be­osztásommal összeegyeztethetetlen­nek tartottam a gazdasági társasági tagságot. Más cégekkel sem voltam kapcsolatban. Megjegyzem, 1992 szeptemberétől folyamatban van a Petromobil Kft. megszüntetése. Mivel azonban sok kintlévősége van, így na­gyon elhúzódik ez az eljárás. Ismere­teim szerint a kft. a működése során mintegy 60-70 millió forintot utalt át a Magyar Honvédség üzemanyag-szol­gálatának. A kft.-tagok ez idő alatt összesen mintegy 15-20 millió forintot kereshettek. Szükségesnek tartom még elmondani: a Petromobil Kft. nyereségének a felosztásával kezdettől fogva nem értettem egyet. A vélemé­nyemet kifejezésre is juttattam, sőt a honvédség és a többi kft.-tag közötti arányt 40:60-ról 70:30-ra módosíttat­tam 1992. január 1-jétől, parancsnoki jogkörömnél fogva. - Ki ellenőrizte a Petromobil Kft. ténykedését? - A honvédség jogilag nem ellen­őrizhette a kft.-t, az úgynevezett törvé­nyességi felügyeletet pedig az üzem­anyag-szolgálat főnöke látta el. A gaz­dasági társaságot egyébként többször ellenőrizte az APEH is, de tudomásom szerint nem tapasztalt említésre méltó szabálytalanságokat. A kft.-vel össze­függésben több feljelentés érkezett az üzemanyag-szolgálat ellen, mert állí­tólag a Petromobil Kft. olyan anyago­kat is értékesített, amelyeket célsze­rűbb lett volna a honvédségen belül felhasználni. Tény, hogy a vizsgálatok kisebb szabálytalanságokat feltártak, aminek következtében az üzemanyag­ellátó központ parancsnokát 1992-ben megfenyítették.­­ Sokan közvetlen összefüggést látnak a honvédségi olajügy és az úgynevezett olajmaffiák ügyeskedé­sei között.­­ Az is tény, hogy az üzemanyag­szolgálat - a honvédség kiegészítő bevételeinek érdekében - bérbe adta a különböző bázisain lévő, a techno­lógiai rendszerhez nem tartozó tartá­lyait civil gazdálkodó szervezeteknek. A kft.-k különböző hajtóanyagokat tároltak ezekben a tartályokban, de arról nekem nem volt tudomásom, hogy mit ügyeskedtek. Kijelenthe­tem: a Magyar Honvédség üzem­anyag-szolgálata csak saját felhasz­nálásra vásárolt benzint és gázolajat, azonban ezeket nem adta tovább. Háztartási tüzelőolaj vásárlásával pe­dig egyáltalán nem foglalkozott. A honvédségi felhasználásra alkalmat­lanná vált üzemanyagokat elsősorban a Petromobil Kft.-n keresztül értéke­sítettük, évente mintegy 200-300 ton­nát. Kezdetben nem volt informáci­óm arról, hogy a vásárlók a „szőkí­tett” gázolaj feljavítására használhat­ják a repülésre alkalmatlan kerozint, amikor tudomást szereztem a mani­pulációkról, akkor azonnal letiltot­tam az eladást. Teljesen megalapo­zatlan az az állítás, hogy a honvédség segítette, sőt irányította az országban működő olajmaffiákat. A HTO-val kapcsolatos ügyeskedések kiváltó oka a kiskereskedelmi árak közötti különbség. Határozottan állítom: az olajmaffiák tevékenysége teljesen független a Magyar Honvédségtől. „Méltatlanná váltam” - A katonai ügyészség vesztege­téssel is gyanúsítja önt. - A piacgazdaságban teljesen el­fogadott gyakorlat, hogy a gazdálko­dó szervezetek jutalékot fizetnek be­vételeikből az üzletszerzőiknek. Ilyen jutalékfelvétel történt az üzem­anyag-szolgálatnál is. A lényeg itt az, hogy a honvédség számára leg­kedvezőbb ajánlatokat tevő kft.-ktől vásároltunk hajtóanyagokat, s ezzel sok millió forintos megtakarítást ér­tünk el. Igaz persze, hogy az eladó kft.-k is jelentős haszonra tettek szert. Ez utóbbiból kaptak az üzlet­kötésben részt vett tisztek és honvéd­ségi közalkalmazottak, akik a felvett jutalékból nekem is adtak. - Hányszor kapott ön jutalékot, és összesen milyen összegben? - Emlékezetem szerint négy-öt al­kalommal kaptam pénzt kollégáimtól, összesen mintegy 2-2,5 millió forin­tot. Szeretném elmondani, hogy a ju­talékok elfogadásáért jogilag n­em tar­tom magam bűnösnek, ugyanakkor erkölcsileg felelősnek érzem magam. Ennek súlya­­ alatt döntöttem úgy, hogy kértem nyugállományba helye­zésemet. Azzal, hogy részben önhi­bámból is belekeveredtem egy botrá­nyos ügybe, úgy érzem, méltatlanná váltam az aktív katonai pályára. Baranyó György iko­n. jp­cAfe_o » Sárkány Győző rajzja Nyomoz a Chilkó-csoport Cháron ladikja felkavart vizeken­ ­A parancsnok, Ch­ilkó Ferenc alezredes hosszú szabadságról érkezett, melynek során családi építkezésen dolgozott keményen, s most, kőműves- és ácsmunkától felüdülten,jó formát mutat. S szokása szerint most is a csa­pat formájáról beszél: milyen új kondíciói vannak a gárdának, mily körülmények őrlik, prédálják őket legújabban? Tehát röviden: a friss, fiatal erőkkel való feltöltés jótékony hatásai most kezdenek ér­ződni a sikerekben, melyeket a szívós, ma­kacs felgöngyölítések hoztak meg. Ebben az évben az eddig ismeretlen tettesek ellen indí­tott súlyos, emberölési ügyekben - a korábbi restanciákat is jócskán ledolgozva - tizenegy esetben voltak sikeresek és világították át a kezdetben áthatolh­atatlannak vélt homályt. Nem akármilyen eredmény ez, és ebben - is­métlem - a gyorsan asszimilálódó, kitartó, ötletgazdag, jó közösségi szellemű fiatalok szerepe igen nagy.) Egy gyanútlan úr Ohióból A kérdés a normálisan élők és gondolko­dók számára alighanem megválaszolhatat­­lannak tűnik: vajon mi késztette Bob Stroch urat, a 63 éves ohiói illetőségű, anyagilag közepesen eleresztett magánzót, hogy 1991- ben Magyarországon landoljon, hogy az érett demokrácia szférájából e csípős és éles ká­oszban merítkezzen meg? A válasz bibliai távlatokig nyúlik, különös tekintettel Szodo­ma lakóinak undok bűneire, melyeket az Úr csak kénköves esővel tudott orvosolni. Stroch úrnak tehát valamilyen okból igen megtetszett e közép-kelet-európai Szodoma, az itteni állapotokat felettébb kedvére való­nak ítélte meg, úgy hogy ez év nyarán ismét ide tért vissza. A VII. kerület, Rottenbiller ut­ca 5/B alatti bérházban lakást vett ki, közepes színvonalút, anyagi lehetőségeihez mérete­zettet. És elkezdte felderítő, ismerkedő útjait az erre alkalmas közeli találkahelyeken, a Keleti pályaudvar környékén. - Az a helyzet - mondja a parancsnok hogy Romániából nagy tömegű fiatal érkezik ide nap nap után. Két út áll előttük. Az első kemény és ínséges, olcsó,, piszkos munkák felvállalása, s a kemény vegetálás, amit ez nyújt. A második út, ugye, már jóval könnyebb, sőt buja és gazdag vidékekre en­ged bepillantást - sőt belekóstolást, esetleg a tartós megtelepedés lehetőségeit is felvillant­ja. Az elszánt és mohó amerikait feltehetően senki nem tájékoztatta a romániai áradat ed­digi rémtetteiről. Ha valaki esetleg elmondta volna neki, hogy az egyik áldozat szétvert te­teme mellett a mikrosütőben elevenen meg­sütött kiskutyát találtak, feltehetően nem hit­te volna el. S főként azt nem, hogy vele is va­lami hasonló fog történni, mint amaz öleb gazdájával.­­ E hónap (szeptember) 12-én a Rotten­­biller utca 5/B lakói fültanúi voltak azoknak a hátborzongató zajoknak, melyek egy ember agyonverésével járnak: dulakodás, robaj, hör­­gés hallatszott Stroch úr lakosztálya felől. De senki nem csengetett be, senkit nem izgatott különösképpen, mi történik. Budapest blazírt és félős várossá vált három év alatt. (Erről tu­lajdonképpen már harminc éve beszélünk és cikkezünk, de azt senki nem gondolta volna, hogy három év alatt idáig jutunk e tekintet­ben.) Bob Strochot tehát agyonverték. Ször­nyű halála volt. A mód, a stílus több volt, mint beszédes - a román gyilkosságok vonulatába illeszkedő. A háló kirepült. Egészen rövid idő kérdése, hogy a tettest kiszűrjük. A rettenet rutinja Ebben a fenti, egészen friss ügyben szinte iskolapéldaként tanulmányozhatjuk a közel­múltban elkövetett gyilkosságokat, melyek során Cháron ladikjába homályos vizeken „léptették be” a pácienseket. íme az egyik: VI. kerület, Andrássy út 26. Luxuslakás, melynek minden sarkából gazdagság, ízlés, sőt pompa sugárzik; öblös bőrfotelek, csillá­rok, drága bútorok és faliszőnyegek. Az 53 éves Barabás István az ismerkedésnek ugyanazokat az ösvényeit és helyszíneit járta be, mint Amerikából érkezett sorstársa. (Nézem a helyszínelési fotókat, igyekszem legyűrni a felemelyedő gyomorremegést. Ezt az áldozatot is agyonverték, valósággal pép­pé zúzták a fejét, az arcát.) Az elkövetőt Bou­­ros Stanicának hívják, és hogy lakat alá ke­rült, az a mindössze nyolc-kilenc hónapja idekerült Horváth Lajos hadnagynak köszön­hető. Jóképességű, „agyas” fiú, sokra viheti még - mondja Chilkó parancsnok. Ugyanez mondható el Istvanovszky László hadnagyról, aki makacs megszállottsággal eredt a 23 éves Alekszander Kucseruk ukrán betelepült gyil­kosa után. Ő is elkönyvelheti élete egyik első­­ nagy sikerét, a 27 éves Oleg Vlagyimirovics személyének felderítésével. Semmivel nem marad le mögöttük Sedlák Tibor törzszászlós, akinek szintén egy fantasztikusan nehéz ügy jutott osztályrészül. A 82 éves Szabó Miklós­­né a XI. kerület, Budaörsi úti házában romá­noknak adott ki olcsó szobákat. Hat lakója közül négyen munkába távoztak, és a két ott­honmaradt akkor lépett akcióba. Lényegében ők is megvannak. Viczkó Istvánék csoportjá­ban ezzel a sikerrel a náluk lévő kilenc ügy­ből mindössze kettő maradt egyelőre felderí­tetlen. Kezdünk jól állni, és utólérni önma­gunkat... Kezdjük megszerezni az újfajta rettenetek rutinját. A zsaru mindenütt zsaru - írd le, sőt hangsúlyozd ki: a román kol­légákkal kifejezetten jó az együttműködés. A politikai élet zajlik és tetőz, a helyzetek oly­kor hisztérikusan fokozódnak, de a vonatok­nak el kell indulniuk, a repülőgépeknek fel kell szállniuk, a földnek teremnie kell - az embereknek élniük kell. Úgyhogy a gyilkoso­kat meg kell fogni! A zsaru mindenütt zsaru. Egyedül képtelenek lennénk gátat szabni a román horroráradatnak. És nem ez az egyet­len irány: itt van a lengyel és az orosz-ukrán irány is. Örömmel jelenthetem, hogy sikerült „lokalizálni” annak a 38 éves lengyel nőnek a gyilkosait, akire még decemberben találtunk rá a Keletinél. A „csencselőpartnerek” követ­ték el, egy szintén lengyel házaspár. No és itt van a Pásztor Józsefné-ügy: őt is a lakásán ölték meg, a X. kerületi Harmat utca 148. szám alatti paneltömbben. (Dosszié, fotók szokásos forgatókönyvszerű sorozata. Lapo­zom, és eszembe jut­oir Arthur Conan Doyle egyik tetszetős hasonlata „Az ördög lába" cí­mű novellában; ez a cornwalli partokon ját­szódik, melyek komor, nyugtalanító hangula­ta remek aláfestésül szolgál a történethez. A naplementét vérvörös csíknak írja le, „mely tátongó sebként húzódott végig a nyugati lá­tóhatáron". Olyan érzésem támadt, hogy a mester, noha írásaival iskolát teremtett, soha életében nem látott átvágott torkot.) Itt „orosz szelek fújnak”, a kirepült hálóba mint­egy tíz „hal” akadt bele. A tettes közöttük van. Nincs sok ideje hátra - szabadlábon.­­ Rátai Elek őrnagy (aki önálló, maga­sabb beosztást kapott) a békásmegyeri rob­banás helyszínelésén vesz részt, lévén civil­ben vegyészmérnök. Fiatal főhadnagyunk, Stumpf Feri, remekül bevált az első csoport vezetésében Elek helyén. Pistával (Viczkó István alezredes, a második csoport pa­rancsnoka) kapcsolatban aggodalmaim van­nak, az egészsége nem valami kitűnő. He­­lyettesíthetetlen ember. Olyan helyszínelő nincs, mint ő! Szerintem nem is lesz. Az ő képessége olyan, mint a zenei hallás. Misz­tikus ráérzései és rátapintásai vannak. Nem panaszkodom, a fiatalítás nagyon jól jött, a csoport szelleme gyorsan asszimilálja az újoncokat, de a leterheltség... változatlanul irdatlan!*­­A folyosón csend lebeg és sűrűsödik, és az ember az egymásba gabalyítottság káoszát érzékeli, mintha egy absztrakt térkompozíció sima, dísztelen járataiban tévelyegne. Kopár fényben fürdenek a felületek. Régóta járok ide, de ez az atmoszféra mindig lenyűgöz. Az egyik padon magányos alak ül szótlanul. Keskeny, betegesen sápadt, arrogáns arc. Hosszú varkocsba font haj. Feketén villogó, éles patkányszemek. Néha egy mozdulatán látszik, hogy ideges, hogy legszívesebben or­dítva felugrana és kirohanna innen. De nem teheti. Hamarosan óvatos, de igen konkrét kérdésekkel fogják kezelésbe venni. Miért ment fel a Rottenbiller utcában ama bizonyos bérlakásba? És mit művelt ott? — hogy csak kettőt említsünk e kérdések közül. Az ember csendben távozik, s ennyi idő után is inkább az ösztöneivel érzi, merre van a páternoszter és a kijárat. S egyfolytában arra gondol: mivel kell szembenéznie egy rö­vid hónap múlva?) Barók­ Szabolcs

Next