Magyar Nemzet, 1993. szeptember (56. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-18 / 218. szám
SZOMBAT, 1993. szeptember 18. ΠΡ ·· 1 ·· Fénymásolatos, ollóval körbevágott névjegy gyúródik az asztalomon („Elnézést - mondta a férfi - de már annyit szétosztottam, hogy csak ilyen maradt..."), amelyen ez olvasható: vitéz Hingyi László. Fekete golyóstollal gyorsan még aláfirkantja: orsz. törzskap. A férfi magas, szikár, őszülő hajú, szemüveges, határozott beszédű. Hatvanegy esztendős, mentolos Sophianae cigarettát szív, szürke nadrágot, széldzsekit és fekete bőrkesztyűt visel. „Szóval, ő az!" - gondolom magamban, és ebben a „szóval”-ban és „ő az"-ban benne van mindaz az ellentmondás, hiányos és felszínes tudás, amely számomra valójában ismeretlenné teszi a vitézi rendet, amely automatikusan tartózkodóvá tesz a férfival szemben is. „ álcáznom kell magam” Talán azért érzem így, mert bár a beszélgetés hangneme közvetlen, mégis a férfiban érzek valami katonás keménységet és fegyelmezettséget, ami - a 37. Budapesti Forradalmi Ezredben eltöltött 11 hónapos szolgálatomat követően - joggal viszolyogtat minden katonai és félkatonai szervezettől, s kényszerít menekülésre a megkötöttségek és parancsszavak elől. Mindez még kiegészül azzal, hogy az a benyomásom: a vitézi rendet némi titokzatosság is körbeveszi, csak hosszas keresés, kisebb nyomozás után sikerült az országos törzskapitánnyal kapcsolatba lépnem... Igyekezzünk viszont tárgyszerűek maradni. Kezdje tehát Hingyi László az elején, a rend eredeténél. Vitézi rendünket (a névjegy szerint: Hungarian Military Knight Order, Ungarischer Militär Ritter-Orden, Ordere Militaire de la Chevalerie Hongroise) Szent Lászlótól eredeztetjük. Őt tízéves korában Krakkóban ütötték vitézzé. Különben a vitéz szó skandináv eredetű, a varégek használták, lengyel közvetítéssel honosodott meg a magyar nyelvben. A kiemelkedő, nemcsak fizikai erejével, de eszével, leleménnyel harcoló katona megkülönböztetésére használták. Egyszóval Szent László királyunk óta vannak vitézi avatások, a rendet azonban Róbert Károly alapította, s Szent Györgyről nevezte el. Halálát követően megszűnt a rend is, hogy aztán Zsigmond király létrehozza a Sárkány lovagrendet. Ennek már - diplomáciai megfontolások miatt - külhoniak is tagjai lehettek. Ez egészen 1914-ig működött. Meg kell említenem, hogy mellette - kizárólag arisztokraták számára - állították fel az aranysarkantyús vitézi rendet. E kettőből alapította Horthy Miklós a máig működő, most újjászerveződő vitézi rendet, amelynek 1944-ig 26 ezer tagja volt. A II. világháború utáni új kormány bár a rendet nem tiltotta be, csupán annak vezető testületét, a vitézi széket, de ezzel működésünket tette lehetetlenné. („A tiltást három éve oldották fel...”) Egyébként vezetőink egyik felét az oroszok, másik felét pedig a németek hurcolták el. Többen letartóztatásban voltak, külföldre kényszerültek. Furcsa szerzet az ember: hagyományok, kötődések nélkül egyedül érzi magát a világban. A valahová tartozás erőt és hitet ad, így aztán a mai vitézek, különösen a nemrégiben avatottak - minden valószínűség szerint - inkább egy eszmeiséghez és erkölcsi, gondolati körhöz csatlakoznak, mint egy letűnt, ellentmondásos politikai rendszerhez. Annál is inkább, mivel az újsütetű vitézek - életkoruknál fogva - a cím örökölhetősége által kerülhetnek be a rendbe. Erről ezt mondja a törzskapitány: - Engem az apám után avattak vitézzé három évvel ezelőtt. Édesapám az I. világháborúban harcolt, 14 évesen, önkéntesként került a frontra. A XVII. székesfehérvári honvéd gyalogezred rohamcsapatának lett később a szakaszvezetője, harminchét nagy támadás megnyitásában vett részt. Mindezek elismeréseképpen kapta meg a kis és a nagy ezüst vitézségi kitüntetést. 1928-ban kérte felvételét a rendbe („Ez mindig kérelem alapján történik...”), s térítés ellenében kapott 13 holdnyi vitézi telket Fejér megyében. Hingyi László magáról, sorsáról keveset árul el („Álcáznom kell magam, sokan kutakodtak a múltam iránt, pedig én tiszta vagyok, de nem szeretem, ha velem foglalkoznak. Voltak újságírók, akik egykori gimnáziumomban is kérdezősködtek felőlem..."), egyetemet végzett, 31 éven keresztül a légiforgalommal foglalkozott, mellesleg hadtörténészkedett („Kutatási területem: Budapest ostroma"). ’56-ban tartalékos tisztiiskolát végzett, de a forradalmi események és az abban játszott szerepe miatt már nem léptették elő. „Minden fiú örökli” Persze nem lehet megkerülni a kérdést, miként került kapcsolatba a külföldön működő vitézi rend vezetőivel, de erről is csak szűkszavúan hajlandó beszélni („Mindent úgysem mondok el!"). Négy évvel ezelőtt kerestek meg az USA-ból, hogy össze kellene szedni a még élő vitézeket. Negyvenkét embert találtam meg. Ekkor elkészítettem egy tervezetet a rend újjászervezéséről, magyarországi felállításáról, amelyet Münchenben József Árpád magyar királyi herceg főkapitány el is fogadott. A rendet 1992 januárjában a Fővárosi Bíróságnál bejegyezték. Engem 1990-ben, Münchenben avattak vitézzé. Egyrészt apám kitüntetéseit, rendi tagságát igazoló dokumentumok alapján, másrészt megvizsgálták, hogy személyemben alkalmas vagyok e a címre. Elengedhetetlen ugyanis a büntetlen előélet, az erkölcsi stabilitás és a politikamentesség. Hogy ez utóbbit miként lehet bizonyítani? („A katonakönyvből minden kiderül, ki volt párt- és szakszervezeti tag...") A szervezőmunka legnehezebbike: olyan embereket találni, akiket semmilyen oldalról, se jobbról, se balról nem lehet támadni. Akik kikezdhetetlenek. A vitézi rend működéséről ezt mondja az országos törzskapitány. - Középkori hagyományok alapján a mi lovagrendünk is zárt. Úgynevezett keresztény-nemzeti alapon állunk, de ez nem jelenti azt, hogy származástól függetlenül ne lehessen bárki, arra érdemes és jogosult személy a tagja. Ökumenikus alapon kapcsolódunk az egyházakhoz. (Állítólag a rendnek van zsidó vallású és cigány származású tagja is.) A jelölteket karddal, ökumenikus tábori istentisztelet keretében, eskütétel után avatjuk vitézzé. Ma a jelöltek a szent koronára esküsznek. A vitézi rend elmúlt negyvenesztendei történetét jobbára a nyugati emigrációban élők írták. Hingyi László elmondta, hogy Horthy még az emigrációból adott utasítást a rend tevékenységének folytatására. 1962-ben aztán - Kelet-Európából egyedüliként - a vitézi rend a nemzetközileg elismert lovagrendek, méghozzá az első kategóriájú, úgynevezett meritátusosak - ilyen a Máltai, a Johannita, a Szent Lázár, a Szent Sír, a Teuton lovagrend - közé került. A jelenlegi és újjászervezett rend működéséről, hierarchiájáról ezt mondja a Hingyi László, József Árpád magyar királyi herceg nagymester lett. A főkapitány Radnóczy Antal, helyettese Tabódy István. Ők a vitézi rend világszervezetének vezetői. A rend országonként törzskapitányságokra oszlik. Ott, ahol nincs meg a kellő létszám, székkapitányság működik. A magyarországi törzskapitányságnak én vagyok a vezetője. Öt osztály tartozik az igazgatásom alá. Ezek: a jogi, a székhatósági, a pénzügyi osztályok, valamint a regália és az archívum felügyeletéért vagyok felelős. A vitézi rendnek van egy nemzetvédelmi és egy kulturális tagozata. Ez utóbbiba azokat vesszük föl, akik az összmagyarság elismertetése érdekében kiemelkedő és tartós tetteket vittek véghez. Vitézzé avattuk például Tollas Tibort költőt. Közénk tartozik az angol titkos koronatanács egyik tagja, és az amerikai elnöki hivatal tanácsadó testületének egyik munkatársa. („Neveket nem szívesen említenék!") Ma összesen 620 tagunk van, közülük 315-öt az elmúlt szombaton Visegrádon avattunk vitézzé, de a rendbe összesen 1700-an jelentkeztek. A rendi tagok három csoportból rekrutálódnak. Az elsőbe azok tartoznak, akik eredeti vitézek. A másodikba soroljuk a várományosokat, akik ezen vitézek leszármazottjai, a harmadik csoport tagjait a Π. világháborús veteránok és az 56’-osok saját érdemük alapján alkotják. A vitézi cím örökletes („Minden fiú örökli..."), de a rendnek 15 hölgy tagja is van; az alkalmasságon túl elsősorban a vérségi vonal számít. Távol a politikától Az országos törzskapitány fontosnak tartja, hogy a rend semlegességét (ha ez egyáltalán a mai világban még lehetséges) hangsúlyozza: - Politikával nem foglalkozunk. Pártokkal sem. A vezetőségbe abszolút pártonkívüliek és pártokon fölöttiek vannak. Nemzeti alapon állunk, ami viszont semmiképpen sem nacionalista színezetű. Célunk: a valláson alapuló önbecsülés, öntisztelet és tolerancia fejlesztése. A tiszta erkölcs kialakítása, megőrzése és nem utolsósorban a honvéd hagyományőrzés. Az általunk végzett munka elsősorban karitatív („Nem ingyenleves osztásra kell gondolni..."), közintézményeket segítünk („Nem akarom megnevezni mindegyiket..."). De a példa kedvéért: az angol tagozatunk 3 millió fontot adott a Róbert Károly körúti katonai kórház fejlesztésére. Ausztriából 2 millió schillinget kapott az egyik középiskola. Létrehozunk egy alapítványt is. Hangsúlyozni szeretném, hogy kötelességünknek tartjuk a magyar kül- és belpolitikát segíteni. Arra a kérdésre, hogy nem tartja-e anakronisztikusnak az ilyen rend működését, a törzskapitány csak ennyit mond: - Minden lovagrendnek létjogosultsága van egy demokráciában. Attól pedig egy pillanatig sem félek, hogy belterjessé válnánk, hiszen mint mondottam, sok jelentkezőt nem fogadtunk be a rend tagjai közé. Boros István Avatás karddal, eskü a szent koronára Fel, fel, vitézek... JukorMagyar Nemzet 15 Startra készen a 102 induló Pártok, vezérek és más fura szerzetek Abbahagytuk, mert elfogyott a párt - mondja egy jó nevű ügyvéd a telefonba, amikor „néhai” pártja felől érdeklődöm. Egy idős, járni is nehezen tudó, magát „most már talán vitéznek” nevező úr, hamiskásan rám kacsint és a fülembe súgja: a kilenckilónyi pártpropaganda-anyagot gazdag vállalkozó fia nyomatta, és δ már egyébként székházat is kinézett magának a fővárosban. Azt is hozzáfűzi: nem lesz hálátlan, hogy szóba állok az egyelőre félszáz tagot sem számláló pártelnökkel, MAJD, ha lesz százezer szavazójuk. Ismét egy másik, két tucatot sem kitevő, csupa entellektüelből álló párt egyik tagja késő éjjel hív a lakásomon és közli, míg a pártelnök vidéken van, ő nem nyilatkozhat. Axiómaként vidáman megállapítom: a párt létszáma fordított arányban áll a nyilatkozásra jogosult személy megállapításának bonyolultságával. Rögtön sietek kijelenteni: aki a fenti sorokból netán azt a téves következtetést vonná le, hogy a parlamenten kívüli pártok - számuk 96, de a kilencvenhetediket, a Magyar Mikiegerek Pártját is hamarosan bejegyzik - tagjai magamutogató bohócok, (eddig) rivaldafényt nélkülöző kisiklott emberek, küldetéstudattal bíró hölgyek és urak, az téved. Nem, itt komoly emberekről van szó. Két közös dolog van valamennyiükben: leghőbb vágyuk, hogy bejussanak a Kossuth téren álló épületbe, s hogy ez eddig MÉG nem sikerült. Kommunisták a kisszobában Az, hogy a választások közelednek, már abból is tudható, hogy a Legfelsőbb Bíróság számítógépes nyilvántartását vezető főelőadót naponta többen is felkeresik a hazánkban bejegyzett pártok listájáért. Horváth Miklósné szerint járt már itt újságíró, diplomamunkát író egyetemista, egyszerű polgár, aki nem tudott dönteni, melyik pártba lépjen be, és ifjú ember, aki a kisgazdapártokat kívánta összeszámolni. A nyilvántartás egyébként pontatlan, mert a vidéki megyei bíróságok és a Fővárosi Bíróság a változásokat nem köztili a nyilvántartó szervvel, így azután címnyomozás után is visszakapom a táviratot Győr,ből, ahol a Republikánus Szegények Pártja működne. Amikor a józsefvárosi düledező ház udvarán a lakók leírhatatlanul koszos névjegyzékét böngészem, G. Gézát keresve, aki a nyilvántartás szerint a Magyarországi Kommunisták Pártja (!) elnöke lenne, egy kétgyerekes fiatalasszony mindenre megesküszik, ilyen lakó nincs. Szomszédja udvariasan mosolyog, mikor a párt nevét említem, és megbocsátó türelemmel néz rám, míg elmondja: nem, G. Géza itt soha nem élt. Talán illegalitásba vonult? Ám amikor a lista alapján egy újpalotai lakás ajtaján csöngetek, ahol a Kommunista Munkáspárt működik, atlétatrikós férfi nyit ajtót. Kérdésemre benyit a szobába, és „Na, pártelnök, gyere elő!” felkiáltással a lányát hívja. Vass Zsuzsanna 15 évig tanított egy napköziben, a gyerekek nagyon hiányoznak neki, mint mondja, hiszen betegsége miatt ötödik éve rokkantnyugdíjas. Elnézést kér a rendetlenségért, tegnap késő éjjelig rendezték át szüleivel a panellakást, mert az egyik szoba lesz a párthelyiség. - Nézze - mondja tréningruháját igazgatva -, egyelőre száz alatt van a taglétszám, de mióta megtörtént a hivatalos bejegyzés, már szervezkedünk. Pedagógusok, nyomdász, de még munkanélküliség szülte vállalkozó is van a tagok között. A háromtagú pártelnökség tagja elmondja, korábban a Thürmer-féle munkáspárt soraiban volt, ám jó pár társával együtt kizárták, s ezért fogott önálló párt alapításába. - Higgye el, mi egészen mást értünk kommunizmus alatt, mint amit a köztudatba betápláltak. Ha megkérdezi az embereket, hogy milyen társadalomban akarnak élni, azt fogják mondani, olyanban, ahol nincs kizsákmányolás és éhezés, demokrácia viszont van, többpártrendszer. A mi programunk a szocializmus, szerintünk ez az egyetlen társadalom, amely a tömegeknek megfelelő életet tud teremteni. A pártnyilvántartást böngészve kiderül, a kilencvenhat parlamenten kívüli törpepárt közül huszonkettő vidéken, a többi Budapesten szerveződött. Az korántsem meglepő, hogy a névválasztás eléggé egysíkú: egy párt többnyire magyar, nemzeti és demokratikus, esetleg mindhárom. Teljes erőbedobással készülünk a választásokra - mondja kérdésemre Sokorayné Teller Ágnes, a Magyar Anyák Nemzeti Pártjának elnöke. A fiatalasszony most három és fél éves kislányát neveli Pápán, s azt meséli, pártja 1992-ben alakult harminc taggal, most már több vidéki megyében szervezkednek, s kétszáz tagjuk van. Legfontosabb céljuk, hogy a főállású anyaság intézményét bevezessék, s minden tíz éven aluli gyerek után a mindenkori létminimumot kapja meg az anya az államtól. A nemzet kihalófélben van, és én jó szívvel a mai gazdasági helyzetben nem tudom azt mondani senkinek, maradjon otthon a gyereke mellett, mert a férje nem tudja eltartani. Sokorayné szakmája fodrász, érettségije van, de erre a pártra feltette az életét, s úgy érzi, ha bejutna a parlamentbe, tudna politizálni, „hiszen akik most ott vannak, azok sem tanulták a politizálást.” Sör és kenyér Politikai ambíció is fűti viszont azt a 23 éves fiatalembert, aki végzős joghallgató és tavaly februárban három egyetemista évfolyamtársával egy Múzeum körúti sörözőben úgy döntöttek, megalapítják a Sörpártot. Az alapító közgyűlésen még csak 12-en voltunk, most már hétszázan vagyunk. Legfiatalabb tagunk 17 éves, a legidősebb 1914-ben született. Van köztünk orvos és segédmunkás, és például Győr-Sopron megye köztársasági megbízottja - mondja Imrédy Szabolcs. Kicsit felháborodik, amikor azt kérdezem, szereti-e a sört, hiszen a sör nem italként, hanem szimbólumként jelenik meg a pártban. - A nyugalom, a tolerancia jelképe a sör, a „véresen komoly” politizálással szemben - fejtegeti. Szerinte egyébként lenne esélyük a parlamentben, hiszen annyira mások, mint a többi párt. A büntetőügyvédnek készülő hallgató úgy látja, választási sikereik legfőbb akadálya pénzhiány. Tagdíjat nem szednek, s a sörgyárak remélt támogatása sem „folyt be”. Talán az egyetlen a magyarországi pártok közül, amely már 1988-ban megalakult és a parlamenttől nem igényelte az akkor kétmillió forint összegű, jogosan járó támogatást, a Szegények és Kiszolgáltatottak Pártja. Elnevezése alapján talán ez lehetne a legnépesebb párt Magyarországon, ám dr. Tütő László, az ELTE filozófiatörténeti tanszékének docense, a párt alapító tagja kijelenti, ők „fura szerzet” a pártpalettán. Tagságuk most sem több néhány tucat embernél, köztük néhány jogász, akik az MSZPjózsefvárosi szervezetének irodájában ingyenes jogsegély-szolgálatot kínálnak a rászorulóknak. A pártnak egyetlen fillér kiadása és bevétele sincs, a csupa nullából álló elszámolást azonban minden alkalommal precízen elkészítik. - Tudom, hogy ötleteinkkel és filozófiánkkal nem teszünk szert túlzottan nagy népszerűségre - mondja Tütő -, de mi a közvetlen demokrácia hívei vagyunk. Úgy gondolom, a választóknak kell eltartaniuk a képviselőket, méghozzá annak függvényében, elégedettek-e azzal a szolgáltatással, amit nekik nyújtanak. A székházát már kinézte Liberális Párt? Nem működik már, elfogyott a tagság és egyszerűen abbahagytuk - feleli érdeklődésemre a volt párt elnöke, dr. Mészáros Vilmos. A jó nevű ügyvéd ma a Független Jogászfórum elnöke, és hangsúlyozza, 1989 novemberében nem azért alapították a Liberális Pártot, mert rosszul értelmezett érvényesülési vágy hajtotta őket. ,Lehet, most azt gondolja, elkapott bennünket a pártalapítási láz, de azt hiszem, olyan mértékű társadalmi változás után, amilyen a rendszerváltás volt, ez természetes. Annak idején társaimmal úgy gondoltuk, a liberális eszme a magyar történelemben és ebben az évszázadban több pártban is jelen volt, legyen most egyetlen tömörülésben”. A formálisan csak szünetelő pártnak egyébként valaha Bába Iván és Szuhay Balázs is tagja volt. A Magyar Farmer Párt viszont nem dicsekedhet még olyan volt taggal, aki híres lenne. Csetény kicsi, 2000 lakosú falu Veszprém megyében, még a távhívásba sem kapcsolták be. A párt elnöke, Bakonyi Nagy Lajos már nem fiatal ember, hetven is megvan, de mint mondja, egy húszéves energiájával rendelkezik a cél érdekében. Botjára támaszkodik, amíg a buszról leszáll a pályaudvaron: a mezőgazdasági dolgozók tüntetésére utazott föl a fővárosba, főként azért, hogy pártja propagandaanyagait a tüntetők közt szétossza. Az „anyag” egy sárga-piros csíkos kopott nejlonszatyorban van. „Aki él és táplálkozik, az nem kerülheti ki a farmert, illetve az élelmiszer-termelőt. Úgy néz ki, világviszonylatban, a farmertípus szervezésében lesz biztosítva a megélhetésünk. Ez Amerikában, illetve nyugaton (így, kis betűvel) be van bizonyítva. ...Ha szerény személyem segíthetne e rombadőlt ország fölemelkedéséhez, ehhez mint értelmi szerző vállalnám az irányítást” - olvasom a szórólapon. Bakonyi Nagy Lajos egyébként egész életében a földdel foglalkozott, s bár csak hat elemit járt, de úgy gondolja: „Próbálkoztam én a Torgyán úrnál is, de tudja, engem ott senkinek hívnának, mert nincs doktori címem, pedig a politikában verhetetlen vagyok”. Pártja hetven taggal alakult meg, de a bíróság nem fogadta el az alapszabályt rögtön, s a jogi hercehurcák közepette a tagság jócskán megcsappant. Az elnök azonban rendíthetetlen optimizmussal kijelenti, a választáson sikerrel kell járniuk, hiszen még a baptista felekezetben is akad rokon, majd az bizonyára támogatja. Magát „most már talán vitéznek” tekinti, egyrészt azért, mert édesapja még az első háborúban majdnem megkapta ezt a címet, ő pedig 1965- ben, amikor igaztalanul elvették a földjét, két rendőrt meg a kutyájukat harcképtelenné tette. A párt földtörvényjavaslatát még Szabad Györgynek is megküldte, s már kinézett maguknak egy székházat Pesten. A pénz sem akadály, a gyerekei támogatják, s nyugdíjas felesége sem ellenzi. Az egyesülési jogról szóló törvény - jó, ha tudjuk - egyébként csupán három feltételt szab egy párt megalakításához: legalább tíz embernek ki kell nyilvánítania akaratát párt létrehozására, az alapszabályt és a megválasztott ügyintéző, illetve a párt képviselőjének nevét kell benyújtani a bejegyzést végző bíróságnak. Mindezt Murányi Zoltán alkotmányjogásztól - oppardon, a 49-es számú mikiegértől tudom meg. A még nem bejegyzett, de alakulófélben lévő Magyar Mikiegerek Pártja őt bízta meg az alapszabály kidolgozásával. - Sárga alapon egy Sajdik Ferenc rajzolta helyes kisegér és a sorszám, ez tanúsítja, hogy én vagyok a 49. - mondja Murányi. Komoly dolog ez? - kérdem a 49. számú mikiegeret, s ő azt jeleti: Marton Frigyes, a mikiegérmozgalom „atyja” mindig a„Jiumorban nem ismerek tréfát” mondást idézi. Én egyébként jókat tudok mulatni, és megéri, hogy komolyan vegyem. Egy ilyen típusú pártnak akkor van esélye, ha a politikai életben olyan űr támad, amelyet a hagyományos pártok nem fednek le. Egyelőre azt látom, a Magyar Egérút Körök olyan jó hangulatú polgári engedetlenségi mozgalom a politika sablonjaival szemben, amelyből sok minden lehet. — És egyáltalán, van egérút? — kérdezem a 49. számút. — Tulajdonképpen igen — feleli. Majd meglátjuk. Török Katalin