Magyar Nemzet, 1993. szeptember (56. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-18 / 218. szám

SZOMBAT, 1993. szeptember 18. ΠΡ ·· 1 ·· F­énymásolatos, ollóval körbevágott név­­jegy gyúródik az asztalomon („Elné­zést - mondta a férfi - de már annyit szétosztottam, hogy csak ilyen maradt..."), amelyen ez olvasható: vitéz Hingyi László. Fekete golyóstollal gyorsan még aláfirkantja: orsz. törzskap. A férfi magas, szikár, őszülő hajú, szem­üveges, határozott beszédű. Hatvanegy esz­tendős, mentolos Sophianae cigarettát szív, szürke nadrágot, széldzsekit és fekete bőr­kesztyűt visel. „Szóval, ő az!" - gondolom magamban, és ebben a „szóval”-ban és „ő az"-ban benne van mindaz az ellentmondás, hiányos és felszínes tudás, amely számomra valójában ismeretlenné teszi a vitézi rendet, amely auto­matikusan tartózkodóvá tesz a férfival szem­ben is. „ álcáznom kell magam” Talán azért érzem így, mert bár a beszél­getés hangneme közvetlen, mégis a férfiban érzek valami katonás keménységet és fegyel­mezettséget, ami - a 37. Budapesti Forradal­mi Ezredben eltöltött 11 hónapos szolgála­tomat követően - joggal viszolyogtat minden katonai és félkatonai szervezettől, s kénysze­rít menekülésre a megkötöttségek és parancs­szavak elől. Mindez még kiegészül azzal, hogy az a benyomásom: a vitézi rendet némi titokzatosság is körbeveszi, csak hosszas ke­resés, kisebb nyomozás után sikerült az orszá­gos törzskapitánnyal kapcsolatba lépnem... Igyekezzünk viszont tárgyszerűek ma­radni. Kezdje tehát Hingyi László az elején, a rend eredeténél.­­ Vitézi rendünket (a névjegy szerint: Hungarian Military Knight Order, Ungari­scher Militär Ritter-Orden, Ordere Militaire de la Chevalerie Hongroise) Szent Lászlótól eredeztetjük. Őt tízéves korában Krakkóban ütötték vitézzé. Különben a vitéz szó skandi­náv eredetű, a varégek használták, lengyel közvetítéssel honosodott meg a magyar nyelvben. A kiemelkedő, nemcsak fizikai erejével, de eszével, leleménnyel harcoló ka­tona megkülönböztetésére használták. Egy­szóval Szent László királyunk óta vannak vi­tézi avatások, a rendet azonban Róbert Ká­roly alapította, s Szent Györgyről nevezte el. Halálát követően megszűnt a rend is, hogy aztán Zsigmond király létrehozza a Sárkány lovagrendet. Ennek már - diplomáciai meg­fontolások miatt - külhoniak is tagjai lehet­tek. Ez egészen 1914-ig működött. Meg kell említenem, hogy mellette - kizárólag arisz­tokraták számára - állították fel az aranysar­kantyús vitézi rendet. E kettőből alapította Horthy Miklós a máig működő, most újjá­szerveződő vitézi rendet, amelynek 1944-ig 26 ezer tagja volt. A II. világháború utáni új kormány bár a rendet nem tiltotta be, csupán annak vezető testületét, a vitézi széket, de ez­zel működésünket tette lehetetlenné. („A til­tást három éve oldották fel...”) Egyébként vezetőink egyik felét az oroszok, másik felét pedig a németek hurcolták el. Többen letar­tóztatásban voltak, külföldre kényszerültek. Furcsa szerzet az ember: hagyományok, kötődések nélkül egyedül érzi magát a világ­ban. A valahová tartozás erőt és hitet ad, így aztán a mai vitézek, különösen a nemrégiben avatottak - minden valószínűség szerint - in­kább egy eszmeiséghez és erkölcsi, gondola­ti körhöz csatlakoznak, mint egy letűnt, el­lentmondásos politikai rendszerhez. Annál is inkább, mivel az újsütetű vitézek - életkoruk­nál fogva - a cím örökölhetősége által kerül­hetnek be a rendbe. Erről ezt mondja a törzskapitány: - Engem az apám után avattak vitézzé há­rom évvel ezelőtt. Édesapám az I. világhábo­rúban harcolt, 14 évesen, önkéntesként került a frontra. A XVII. székesfehérvári honvéd gyalogezred rohamcsapatának lett később a szakaszvezetője, harminchét nagy támadás megnyitásában vett részt. Mindezek elisme­réseképpen kapta meg a kis és a nagy ezüst vitézségi kitüntetést. 1928-ban kérte felvéte­lét a rendbe („Ez mindig kérelem alapján tör­ténik...”), s térítés ellenében kapott 13 hold­­nyi vitézi telket Fejér megyében. Hingyi László magáról, sorsáról keveset árul el („Álcáznom kell magam, sokan kuta­kodtak a múltam iránt, pedig én tiszta vagyok, de nem szeretem, ha velem foglalkoznak. Voltak újságírók, akik egykori gimnáziumom­ban is kérdezősködtek felőlem..."), egyetemet végzett, 31 éven keresztül a légiforgalommal foglalkozott, mellesleg hadtörténészkedett („Kutatási területem: Budapest ostroma"). ’56-ban tartalékos tisztiiskolát végzett, de a forradalmi események és az abban játszott sze­repe miatt már nem léptették elő. „Minden fiú örökli” Persze nem lehet megkerülni a kérdést, miként került kapcsolatba a külföldön műkö­dő vitézi rend vezetőivel, de erről is csak szűkszavúan hajlandó beszélni („Mindent úgysem mondok el!").­­ Négy évvel ezelőtt kerestek meg az USA-ból, hogy össze kellene szedni a még élő vitézeket. Negyvenkét embert találtam meg. Ekkor elkészítettem egy tervezetet a rend újjá­szervezéséről, magyarországi felállításáról, amelyet Münchenben József Árpád magyar királyi herceg főkapitány el is fogadott. A ren­det 1992 januárjában a Fővárosi Bíróságnál bejegyezték. Engem 1990-ben, Münchenben avattak vitézzé. Egyrészt apám kitüntetéseit, rendi tagságát igazoló dokumentumok alap­ján, másrészt megvizsgálták, hogy szemé­lyemben alkalmas vagyok e a címre. Elenged­hetetlen ugyanis a büntetlen előélet, az erköl­csi stabilitás és a politikamentesség. Hogy ez utóbbit miként lehet bizonyíta­ni? („A katonakönyvből minden kiderül, ki volt párt- és szakszervezeti tag...")­­ A szervezőmunka legnehezebbike: olyan embereket találni, akiket semmilyen oldalról, se jobbról, se balról nem lehet tá­madni. Akik kikezdhetetlenek. A vitézi rend működéséről ezt mondja az országos törzskapitány. - Középkori hagyományok alapján a mi lovagrendünk is zárt. Úgynevezett keresz­tény-nemzeti alapon állunk, de ez nem jelenti azt, hogy származástól függetlenül ne lehes­sen bárki, arra érdemes és jogosult személy a tagja. Ökumenikus alapon kapcsolódunk az egyházakhoz. (Állítólag a rendnek van zsidó vallású és cigány származású tagja is.) A je­lölteket karddal, ökumenikus tábori istentisz­telet keretében, eskütétel után avatjuk vitézzé. Ma a jelöltek a szent koronára esküsznek. A vitézi rend elmúlt negyvenesztendei történetét jobbára a nyugati emigrációban élők írták. Hingyi László elmondta, hogy Horthy még az emigrációból adott utasítást a rend tevékenységének folytatására. 1962-ben aztán - Kelet-Európából egyedüliként - a vi­tézi rend a nemzetközileg elismert lovagren­dek, méghozzá az első kategóriájú, úgyneve­zett meritátusosak - ilyen a Máltai, a Johan­­nita, a Szent Lázár, a Szent Sír, a Teuton lo­vagrend - közé került. A jelenlegi és újjászervezett rend műkö­déséről, hierarchiájáról ezt mondja a Hingyi László,­­ József Árpád magyar királyi herceg nagymester lett. A főkapitány Radnóczy An­tal, helyettese Tabódy István. Ők a vitézi rend világszervezetének vezetői. A rend országon­ként törzskapitányságokra oszlik. Ott, ahol nincs meg a kellő létszám, székkapitányság működik. A magyarországi törzskapitányság­nak én vagyok a vezetője. Öt osztály tartozik az igazgatásom alá. Ezek: a jogi, a székható­sági, a pénzügyi osztályok, valamint a regália és az archívum felügyeletéért vagyok felelős. A vitézi rendnek van egy nemzetvédelmi és egy kulturális tagozata. Ez utóbbiba azokat vesszük föl, akik az összmagyarság elismerte­tése érdekében kiemelkedő és tartós tetteket vittek véghez. Vitézzé avattuk például Tollas Tibort költőt. Közénk tartozik az angol titkos koronatanács egyik tagja, és az amerikai elnö­ki hivatal tanácsadó testületének egyik mun­katársa. („Neveket nem szívesen említenék!") Ma összesen 620 tagunk van, közülük 315-öt az elmúlt szombaton Visegrádon avattunk vi­tézzé, de a rendbe összesen 1700-an jelent­keztek. A rendi tagok három csoportból rek­­rutálódnak. Az elsőbe azok tartoznak, akik eredeti vitézek. A másodikba soroljuk a váro­mányosokat, akik ezen vitézek leszármazott­jai, a harmadik csoport tagjait a Π. világhábo­rús veteránok és az 56’-osok saját érdemük alapján alkotják. A vitézi cím örökletes („Minden fiú örökli..."), de a rendnek 15 hölgy tagja is van; az alkalmasságon túl első­sorban a vérségi vonal számít. Távol a politikától Az országos törzskapitány fontosnak tart­ja, hogy a rend semlegességét (ha ez egyálta­lán a mai világban még lehetséges) hangsú­lyozza: - Politikával nem foglalkozunk. Pártokkal sem. A vezetőségbe abszolút pártonkívüliek és pártokon fölöttiek vannak. Nemzeti alapon állunk, ami viszont semmiképpen sem nacio­nalista színezetű. Célunk: a valláson alapuló önbecsülés, öntisztelet és tolerancia fejleszté­se. A tiszta erkölcs kialakítása, megőrzése és nem utolsósorban a honvéd hagyományőrzés. Az általunk végzett munka elsősorban karita­tív („Nem ingyenleves osztásra kell gondol­ni..."), közintézményeket segítünk („Nem akarom megnevezni mindegyiket..."). De a példa kedvéért: az angol tagozatunk 3 millió fontot adott a Róbert Károly körúti katonai kórház fejlesztésére. Ausztriából 2 millió schillinget kapott az egyik középiskola. Létre­hozunk egy alapítványt is. Hangsúlyozni sze­retném, hogy kötelességünknek tartjuk a ma­gyar kül- és belpolitikát segíteni. Arra a kérdésre, hogy nem tartja-e anak­ronisztikusnak az ilyen rend működését, a törzskapitány csak ennyit mond: - Minden lovagrendnek létjogosultsága van egy demokráciában. Attól pedig egy pil­lanatig sem félek, hogy belterjessé válnánk, hiszen mint mondottam, sok jelentkezőt nem fogadtunk be a rend tagjai közé. Boros István Avatás karddal, eskü a szent koronára Fel, fel, vitézek... JukorMagyar Nemzet 15 Startra készen a 102 induló Pártok, vezérek és más fura szerzetek Abbahagytuk, mert elfogyott a párt - mondja egy jó nevű ügyvéd a telefonba, amikor „néhai” pártja felől érdeklődöm. Egy idős, járni is nehe­zen tudó, magát „most már talán vi­téznek” nevező úr, hamiskásan rám kacsint és a fülembe súgja: a kilenc­­kilónyi pártpropaganda-anyagot gaz­dag vállalkozó fia nyomatta, és δ már egyébként székházat is kinézett magának a fővárosban. Azt is hozzá­fűzi: nem lesz hálátlan, hogy szóba állok az egyelőre félszáz tagot sem számláló pártelnökkel, MAJD, ha lesz százezer szavazójuk. Ismét egy másik, két tucatot sem kitevő, csupa entellektüelből álló párt egyik tagja késő éjjel hív a laká­somon és közli, míg a pártelnök vi­déken van, ő nem nyilatkozhat. Axi­ómaként vidáman megállapítom: a párt létszáma fordított arányban áll a nyilatkozásra jogosult személy meg­állapításának bonyolultságával. Rögtön sietek kijelenteni: aki a fenti sorokból netán azt a téves kö­vetkeztetést vonná le, hogy a parla­menten kívüli pártok - számuk 96, de a kilencvenhetediket, a Magyar Mikiegerek Pártját is hamarosan be­jegyzik - tagjai magamutogató bohó­cok, (eddig) rivaldafényt nélkülöző kisiklott emberek, küldetéstudattal bíró hölgyek és urak, az téved. Nem, itt komoly emberekről van szó. Két közös dolog van valamennyiükben: leghőbb vágyuk, hogy bejussanak a Kossuth téren álló épületbe, s hogy ez eddig MÉG nem sikerült. Kommunisták a kisszobában Az, hogy a választások közeled­nek, már abból is tudható, hogy a Legfelsőbb Bíróság számítógépes nyilvántartását vezető főelőadót na­ponta többen is felkeresik a hazánk­ban bejegyzett pártok listájáért. Hor­váth Miklósné szerint járt már itt új­ságíró, diplomamunkát író egyetem­ista, egyszerű polgár, aki nem tudott dönteni, melyik pártba lépjen be, és ifjú ember, aki a kisgazdapártokat kí­vánta összeszámolni. A nyilvántartás egyébként pon­tatlan, mert a vidéki megyei bírósá­gok és a Fővárosi Bíróság a változá­sokat nem köztili a nyilvántartó szervvel, így azután címnyomozás után is visszakapom a táviratot Győr­,­ből, ahol a Republikánus Szegények Pártja működne. Amikor a józsefvá­rosi düledező ház udvarán a lakók le­­írhatatlanul koszos névjegyzékét böngészem, G. Gézát keresve, aki a nyilvántartás szerint a Magyarorszá­gi Kommunisták Pártja (!) elnöke lenne, egy kétgyerekes fiatalasszony mindenre megesküszik, ilyen lakó nincs. Szomszédja udvariasan moso­lyog, mikor a párt nevét említem, és megbocsátó türelemmel néz rám, míg elmondja: nem, G. Géza itt soha nem élt. Talán illegalitásba vonult? Ám amikor a lista alapján egy új­palotai lakás ajtaján csöngetek, ahol a Kommunista Munkáspárt műkö­dik, atlétatrikós férfi nyit ajtót. Kér­désemre benyit a szobába, és „Na, pártelnök, gyere elő!” felkiáltással a lányát hívja. Vass Zsuzsanna 15 évig tanított egy napköziben, a gyerekek nagyon hiányoznak neki, mint mondja, hi­szen betegsége miatt ötödik éve rok­kantnyugdíjas. Elnézést kér a rendet­lenségért, tegnap késő éjjelig rendez­ték át szüleivel a panellakást, mert az egyik szoba lesz a párthelyiség. - Nézze - mondja tréningruháját igaz­gatva -, egyelőre száz alatt van a tag­létszám, de mióta megtörtént a hiva­talos bejegyzés, már szervezkedünk. Pedagógusok, nyomdász, de még munkanélküliség szülte vállalkozó is van a tagok között. A háromtagú pártelnökség tagja elmondja, korábban a Thürmer-féle munkáspárt soraiban volt, ám jó pár társával együtt kizárták, s ezért fo­gott önálló párt alapításába. - Higgye el, mi egészen mást értünk kommunizmus alatt, mint amit a köz­tudatba betápláltak. Ha megkérdezi az embereket, hogy milyen társada­lomban akarnak élni, azt fogják mon­dani, olyanban, ahol nincs kizsákmá­nyolás és éhezés, demokrácia viszont van, többpártrendszer. A mi progra­munk a szocializmus, szerintünk ez az egyetlen társadalom, amely a tö­megeknek megfelelő életet tud teremteni. A pártnyilvántartást böngészve kiderül, a kilencvenhat parlamenten kívüli törpepárt közül huszonkettő vidéken, a többi Budapesten szerve­ződött. Az korántsem meglepő, hogy a névválasztás eléggé egysíkú: egy párt többnyire magyar, nemzeti és demokratikus, esetleg mindhárom.­­ Teljes erőbedobással készülünk a választásokra - mondja kérdésemre Sokorayné Teller Ágnes, a Magyar Anyák Nemzeti Pártjának elnöke. A fiatalasszony most három és fél éves kislányát neveli Pápán, s azt meséli, pártja 1992-ben alakult har­minc taggal, most már több vidéki megyében szervezkednek, s kétszáz tagjuk van. Legfontosabb céljuk, hogy a főállású anyaság intézményét bevezessék, s minden tíz éven aluli gyerek után a mindenkori létminimu­mot kapja meg az anya az államtól.­­ A nemzet kihalófélben van, és én jó szívvel a mai gazdasági helyzetben nem tudom azt mondani senkinek, maradjon otthon a gyereke mellett, mert a férje nem tudja eltartani. Sokorayné szakmája fodrász, érettségije van, de erre a­ pártra feltet­te az életét, s úgy érzi, ha bejutna a parlamentbe, tudna politizálni, „hi­szen akik most ott vannak, azok sem tanulták a politizálást.” Sör és kenyér Politikai ambíció is fűti viszont azt a 23 éves fiatalembert, aki végzős joghallgató és tavaly februárban há­rom egyetemista évfolyamtársával egy Múzeum körúti sörözőben úgy döntöttek, megalapítják a Sörpártot.­­ Az alapító közgyűlésen még csak 12-en voltunk, most már hétszázan vagyunk. Legfiatalabb tagunk 17 éves, a legidősebb 1914-ben szüle­tett. Van köztünk orvos és segéd­munkás, és például Győr-Sopron me­gye köztársasági megbízottja - mondja Imrédy Szabolcs. Kicsit felháborodik, amikor azt kérdezem, szereti-e a sört, hiszen a sör nem italként, hanem szimbólum­ként jelenik meg a pártban. - A nyu­galom, a tolerancia jelképe a sör, a „véresen komoly” politizálással szemben - fejtegeti. Szerinte egyéb­ként lenne esélyük a parlamentben, hiszen annyira mások, mint a többi párt. A büntetőügyvédnek készülő hallgató úgy látja, választási sikereik legfőbb akadálya pénzhiány. Tagdí­jat nem szednek, s a sörgyárak remélt támogatása sem „folyt be”. Talán az egyetlen a magyarorszá­gi pártok közül, amely már 1988-ban megalakult és a parlamenttől nem igényelte az akkor kétmillió forint összegű, jogosan járó támogatást, a Szegények és Kiszolgáltatottak Párt­ja. Elnevezése alapján talán ez lehet­ne a legnépesebb párt Magyarorszá­gon, ám dr. Tütő László, az ELTE fi­lozófiatörténeti tanszékének docen­se, a párt alapító tagja kijelenti, ők „fura szerzet” a pártpalettán. Tagsá­guk most sem több néhány tucat em­bernél, köztük néhány jogász, akik az MSZP­­józsefvárosi szervezetének irodájában ingyenes jogsegély-szol­gálatot kínálnak a rászorulóknak. A pártnak egyetlen fillér kiadása és be­vétele sincs, a csupa nullából álló el­számolást azonban minden alkalom­mal precízen elkészítik. - Tudom, hogy ötleteinkkel és fi­lozófiánkkal nem teszünk szert túl­zottan nagy népszerűségre - mondja Tütő -, de mi a közvetlen demokrá­cia hívei vagyunk. Úgy gondolom, a választóknak kell eltartaniuk a kép­viselőket, méghozzá annak függvé­nyében, elégedettek-e azzal a szol­gáltatással, amit nekik nyújtanak. A székházát már kinézte­ ­ Liberális Párt? Nem működik már, elfogyott a tagság és egyszerűen abbahagytuk - feleli érdeklődésemre a volt párt elnöke, dr. Mészáros Vilmos. A jó nevű ügyvéd ma a Független Jogászfórum elnöke, és hangsúlyozza, 1989 novemberében nem azért alapí­tották a Liberális Pártot, mert rosszul értelmezett érvényesülési vágy hajtot­ta őket. ,Lehet, most azt gondolja, el­kapott bennünket a pártalapítási láz, de azt hiszem, olyan mértékű társadalmi változás után, amilyen a rendszervál­tás volt, ez természetes. Annak idején társaimmal úgy gondoltuk, a liberális eszme a magyar történelemben és ebben az évszázadban több pártban is jelen volt, legyen most egyetlen tömö­rülésben”. A formálisan csak szünetelő párt­nak egyébként valaha Bába Iván és Szuhay Balázs is tagja volt. A Magyar Farmer Párt viszont nem dicsekedhet még olyan volt tag­gal, aki híres lenne. Csetény kicsi, 2000 lakosú falu Veszprém megyé­ben, még a távhívásba sem kapcsol­ták be. A párt elnöke, Bakonyi Nagy La­jos már nem fiatal ember, hetven is megvan, de mint mondja, egy húsz­éves energiájával rendelkezik a cél érdekében. Botjára támaszkodik, amíg a buszról leszáll a pályaudva­ron: a mezőgazdasági dolgozók tün­tetésére utazott föl a fővárosba, fő­ként azért, hogy pártja propagan­daanyagait a tüntetők közt szétossza. Az „anyag” egy sárga-piros csí­kos kopott nejlonszatyorban van. „Aki él és táplálkozik, az nem kerül­heti ki a farmert, illetve az élelmi­szer-termelőt. Úgy néz ki, világvi­szonylatban, a farmertípus szervezésében lesz biztosítva a meg­élhetésünk. Ez Amerikában, illetve nyugaton (így, kis betűvel) be van bi­zonyítva. ...Ha szerény személyem segíthetne e rombadőlt ország föl­­emelkedéséhez, ehhez mint értelmi szerző vállalnám az irányítást” - ol­vasom a szórólapon. Bakonyi Nagy Lajos egyébként egész életében a földdel foglalkozott, s bár csak hat elemit járt, de úgy gondol­ja: „Próbálkoztam én a Torgyán úrnál is, de tudja, engem ott senkinek hívná­nak, mert nincs doktori címem, pedig a politikában verhetetlen vagyok”. Pártja hetven taggal alakult meg, de a bíróság nem fogadta el az alap­szabályt rögtön, s a jogi hercehurcák közepette a tagság jócskán megcsap­pant. Az elnök azonban rendíthetet­len optimizmussal kijelenti, a válasz­táson sikerrel kell járniuk, hiszen még a baptista felekezetben is akad rokon, majd az bizonyára támogatja. Magát „most már talán vitéznek” te­kinti, egyrészt azért, mert édesapja még az első háborúban majdnem megkapta ezt a címet, ő pedig 1965- ben, amikor igaztalanul elvették a földjét, két rendőrt meg a kutyájukat harcképtelenné tette. A párt földtör­vényjavaslatát még Szabad György­nek is megküldte, s már kinézett ma­guknak egy székházat Pesten. A pénz sem akadály, a gyerekei támogatják, s nyugdíjas felesége sem ellenzi. Az egyesülési jogról szóló tör­vény - jó, ha tudjuk - egyébként csu­pán három feltételt szab egy párt me­galakításához: legalább tíz embernek ki kell nyilvánítania akaratát párt lét­rehozására, az alapszabályt és a meg­választott ügyintéző, illetve a párt képviselőjének nevét kell benyújtani a bejegyzést végző bíróságnak. Min­dezt Murányi Zoltán alkotmányjo­gásztól - oppardon, a 49-es számú mikiegértől tudom meg. A még nem bejegyzett, de alakulófélben lévő Magyar Mikiegerek Pártja őt bízta meg az alapszabály kidolgozásával. - Sárga alapon egy Sajdik Ferenc rajzolta helyes kisegér és a sorszám, ez tanúsítja, hogy én vagyok a 49. - mondja Murányi. Komoly dolog ez? - kérdem a 49. számú mikiegeret, s ő azt jeleti: Marton Frigyes, a mikiegér­­mozgalom „atyja” mindig a„Jiumor­­ban nem ismerek tréfát” mondást idé­zi. Én egyébként jókat tudok mulatni, és megéri, hogy komolyan vegyem. Egy ilyen típusú pártnak akkor van esélye, ha a politikai életben olyan űr támad, amelyet a hagyományos pár­tok nem fednek le. Egyelőre azt lá­tom, a Magyar Egérút Körök olyan jó hangulatú polgári engedetlenségi mozgalom a politika sablonjaival szemben, amelyből sok minden lehet. — És egyáltalán, van egérút? — kérdezem a 49. számút. — Tulajdonképpen igen — feleli. Majd meglátjuk. Török Katalin

Next