Magyar Nemzet, 1994. július (57. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-02 / 153. szám

1994. JULIUS 2 N Haimar Menzel ÖN ES AZ ERDEKESSEGEF Egyre több családban hallani, hogy az idei üdülés pénzhiányában elmarad, s félő, ez a tendencia nem változik. A tiszai vizitúra az egyik legolcsóbb, s legemlékezetesebb nyaralása lehet egy családnak - hallottam már magam is néhányszor, de ajánlani,csak most merem, hogy én is kipróbáltam. Kérem, a hír igaz: a Tiszán hajózni, partján táborozni gyönyörű, egészséges,és tanulságos dolog. Lehet, hogy ezt Szolnokon nem tudják, mert vízreszállásunk helyén, a két híd között, amerre néztünk, csak bezárt üdülőket, pihenőházakat, dudvától felvert kerteket és hajdan volt vizilejárókat, rozsdásodó, csörlőjüket vesztett hajóvontató vasköteleket láttunk csak. A csaknem embermagasságú fű, a gondozatlan, gazos partoldal ékesen beszélt arról, amit a sajtóban a vizitömegsport, a vadevezős világ elsorvadásáról olvashatni. Tiszatúrára indultunk, nem az elhíresült nemzetközi rendezvényre, csak amolyan magunk szervezte és az időjárás módosította kényelmes nyaralásra. Két kicsiny gyerekkel, túrakenuval, sátrakkal, hálózsákokkal, s egyéb táborozáshoz szükséges felszereléssel vágtunk neki az útnak. Pihenni akartunk, élvezni a lassú tempójú evezést, elfeledni a várost és a kipufogók bűzét és megszerettetni a gyerekekkel a természetet. Öt kilométer evezés, egy kilométer csurgás, ez volt a program, amelyet fürdés, labdázás, s a vízben, madzagra kötve hűtött nagymennyiségű almalevek és műanyag tömlőkben lassan melegedő, savanykás fröccsök mértékletes fogyasztása színezett. íróasztalhoz, rossz redakcióbeli székhez szokott meszesedő csigolyáim csikorogva bár, de egyre könnyebben engedelmeskedtek a kenulapátnak, s magam is meghökkenve tapasztaltam, hogy milyen jól esik a fizikai munka. Gyermekem pedig, mint egy Hawaiin nyaraló milliomos trónolt a kenu közepén, az aláterített matracon, s hol kezét, hol lábát 16gázta a vízbe, s ha levette kis vászon kalapját, boldogan tett eleget az aggódó anyai felszólításnak, s két marokkal szórta fejére a vizet a tűző napon. Ha esett sem volt baj, pedig azon a héten gyakran kijutott az égi áldásból. Ilyenkor gyerekre, cuccra esőkabát, nylon fólia került, mi felnőttek pedig kikötőhelyet keresve lapátoltunk tovább derekasan. Nagy élmény, amikor a városi gyerek először lát sátrat, s a fürdőszoba helyett a folyóban kell mosakodnia! És felfedezni való titkok sorát rejti a part és a víz. Például kagylókat kell gyűjteni. A finom homokos tiszapart teli van nagy, barna kagylókkal, sok még él, a legtöbb azonban már elhagyta házát, s a héj gyönyörű, lüszteres csillogása megbabonázza a gyerekeket. Lehet beszélni a vízi élőlényekről, a kagylók társairól, a víz sodrásáról, s miközben hallgatják az igaz mesét, kicsi, örökösen betonhoz, cipőhöz szoktatott lába a legjobb ortopéd orvosi előírásnál is intenzívebben gyúrja a vízben gyöngyöző homokot. Soha ennyi gólyát nem láttam még, fecskék százait, s vadászó szürke gém is került utunkba csakúgy, mint szomját oltó őz, két kicsi gidájával. Utunk során csokoládé járt annak, aki előbb veszi észre a folyamkilométereket jelző táblákat. Ez játéknak jó volt, valóságnak kicsit szomorú, hiszen azt jelezte, hogy a táblákat bizony sok helyütt benőtte a lomb, a parti cserje. Elhanyagolt a part csaknem mindenhol. A távolról gyönyörű, dúslombú fáktól övezett szép, nagy kanyarulatok homokpadjai rendszeres kikötőhelyei a vadevezősöknek. Sehol egy szemétgyűjtő konténer, s bár a víziemberek többsége vigyáz környezetére, azért nem kevés az ott feledett szemét. A víz azonban a legtöbb helyen tiszta. Igaz nem mértük műszerrel, szemre, érzésre kellemes, selymes hullámok, lágy fodrozódások csábítják az úszókat. Csak a lomhább folyású nagy kanyarokban torlódik fel a lehullt lomb és természetes környezetünk legnagyobb átka, a műanyag flakon. A hét alatt nem láttam azonban egy „vízi-közterületfenntartót” sem, aki gyors motorossal lehalászta volna e habokon bukdácsoló rútságokat. Egyébről sem hallani, mint a keleti országrész nagy munkanélküliségéről. Nincsen olyan tiszai község, amelynek megérné segély helyett szezonmunkára alkalmazni embereket, hogy tartsák tisztán a vizet, ritkítsák a jelzőpóznák körül a fákat, helyezzenek el szemétgyűjtőket a kikötésre alkalmas partrészeken ? Nem a partok „civilizálását”, kiépítését szorgalmazom, de az érintetlennek mondott természet, sajnos, már sehol sem az, s amit mi rombolunk rajta, nekünk is kell rendbehoznunk. Ezt sem lehet elég korán megtanulni, s ennek „szemléltető oktatásához” is kiváló egy ilyen vizitúra. A Tisza csodálatos homokpadjai táborozásra alkalmas helyek. Könnyű sátrat verni, hajót partra húzni, tűzgyújtáshoz gallyat hordani. De a tábor felszámolásához is idő és gondosság kell, elásni a bomló hulladékot, külön zacskóba gyűjteni a környezetet szennyező nylon tasakokat, flakonokat, az üvegeket, fém dobozokat, gondosan betemetni az esti tábortűz helyét. Sajnos ezeknek a megtanulásához bizony jónéhány túlkoros nebulót is be kellene íratni a természet iskolájába. Ezért is elkellne a buzdító példa, a gyakoribb ellenőrzés, parttakarítás. Jó példát is láttunk azért, Tiszavárkonynál és Tiszasasnál. Főként az utóbbit említeném, hisz fürdésre alkalmas partja igencsak messzire esik a falutól, mégis példás rendben tartott kis strandja van. Kérdésemre Varga Imre jegyző elmondta, hogy az érdem nem kizárólag a községé, egy vállalkozó állította fel a szemétgyűjtőket, a jelzőtáblákat, ő helyezte ki a bólyákat azért, mert ő üzemelteti a büféket is. Az illető bizonyára nem jár rosszul, de legjobban mégiscsak a viziemberek járnak, akik a természet élén, mégis kulturált környezetben tölthetik szabadidejüket. Tiszasas egyébként a falusi turizmusban is élenjáró kíván lenni, szívesen fogadja a átállást keresőket. A vizitúrához persze hajó kell, s természetesen nem árt, ha gyakorlott túrázókkal kezd neki az ember. Találomra felhívtam néhány tiszaparti campinget, lehet-e náluk kenut vagy kajakot bérelni. Tokajban például a Tisza Camping és az Unió vizitelep is ad ki hajókat. Tiszafüreden a Flotta campingben és a Sportcsarnokban lehet túrahajókat bérelni. De ha a campingekben nincs is hajó, igen sok folyóparti településen van olyan intézmény, ahol adnak bérbe vízi alkalmatosságot. Az újszegedi campingben például úgy tudják, hogy a Vízügy mellettük lévő hajóháza foglalkozik bérbeadással. Ezeken a helyeken általában akad mindig valaki, aki hasznos gyakorlati tudnivalókkal látja el a kezdőket, sőt egy-egy rövidebb túra vezetésére is vállalkozik. Csak egy kis kalandvágy kell hozzá, s elszánt akarat, hogy a szorító gondok ellenére szép napokat szerezzünk családunknak, s sokkal olcsóbban szervezhetünk magunknak nagyszerű nyaralást, mint landolnánk. Persze nem árt, ha úszni is tudunk. Hajdú Éva IBI XI.r. Két gyerekkel, kenuval, hálózsákkal Vízi túrán a Tiszán ASaa 4. Barangolások a múltban... Kammermayer Károly (1829-1897) Az egyesített Budapest első polgármestere volt (az V. kerületben tér őrzi emlékét). Részt vett a szabadságharcban, majd jogi tanulmányokat folytatott. Előbb Pest, majd Buda szolgálatába lépett (1857-től a pesti dologháznál volt tisztviselő, 130 évvel ezelőtt lett Buda főjegyzője, a kiegyezéskor Pest tanácsnoka). Kammermayer Károly 1873. november 4-én óriási szavazattöbbséggel lett Budapest polgármestere. (1879-ben, 1885-ben és 1891-ben is újraválasztották!) A fővárost 23 esztendeig vezette nagy szorgalommal, hozzáértéssel, közmegelégedésre. Irányításával épült ki az új közigazgatási rendszer. Nagy körültekintéssel, lelkiismeretességgel építette ki a megnövekedett és korszerű feladatok elvégzéséhez a városi apparátust. Polgármestersége alatt kezdődött meg a főváros világvárossá fejlesztése. Jelentős szerepe volt a főváros szabályozása, köztisztasági és közélelmezési kérdéseinek megoldásában. (Emlékét a Városház utcában Szabados Béla 1942-ben készített szobra is őrzi.) Kammermayer Károly asztaltársaságok megbecsült tagja, ínyes különlegesség-kedvelő is volt. A hagyomány megőrizte kedvelt tortája receptjét, mely a korai francia cukrászízlés hatását jól tükrözi. (Egyidőben keletkezett a Dobos-torta megalkotásával!) Érdekessége, hogy az elmúlt években a budapesti Jégbüfé felújította és „közkinccsé” teszi. Tisztelettel ajánljuk reprezentációs süteménynek a mostani főpolgármester kínálatában! De elkészítése otthon is viszonylag gyors és egyszerű. Dr. Draveczky Balázs Kammermayer-torta „Nyolc tojás fehérjét kemény habbá verünk, majd hozzáadunk 16 deka kristálycukrot és addig verjük tovább, míg a cukor el nem olvadt, ezután belekeverjük a nyolc tojás sárgáját és 16 deka lisztet. Ezen masszát vajjal vagy zsírral megkent és liszttel meghintett sütőpléhre hét egyenlő részre osztjuk el és tortakörlap formára egyenletes vékonyan széjjelkenjük (vagyis dobostortalapokat készítünk), s egyenletes hőfokút sütőben megsütjük, még melegen a pléhről leszedjük, s kihűlni hagyjuk. Ha kihűlt, az alanti krémmel minden egyes lapot megkenünk, amit egymásra téve végzünk el; a legfelső lapot üresen hagyjuk és olvasztott csokoládéval vonjuk be. Hideg helyre téve megfagyasztjuk és melegvízbe mártott késsel 16 egyforma szeletet vágunk ki. Krém: 20 deka vajat, 20 deka porcukorral habosra keverünk, majd hozzáadunk 10 deka finomra darált pörkölt mogyorót. A torta oldalát vagdalt, pörkölt mogyoróval hintjük be.” Cukrászok és édességek Varga István, a pápai Cukrászüzem vezetője. 1957-ben kezdett a szakmában dolgozni, mint kifutófiú. Mestere Katula Gyula volt. 1960-ban cukrászsegéd lett. 1969-ben vendéglátóipari technikusi, 1967-ben szakács képesítést szerzett. Cukrászatból 1971-ben tett mestervizsgát Győrben. A mézesbábosságot mesterétől leste el. Ezt szinte szó szerint kell érteni, hiszen a mester nem igen akarta átadni a szakmai fogásokat, titkokat a tanulóknak, hanem féltve őrizte, valósággal elzárta azokat. Specialitásainak alapanyagait hátat fordítva mérte ki, utána összekeverte a súlyokat,nehogy valaki megtudja a pontos összetételt. Varga István már gyerekkorában elkezdte gyűjteni a régi cukrászati eszközöket, így tudott kiállítást rendezni Veszprémben, amely a mézeskalács készítés teljes folyamatát bemutatta. 1979-ben a Nemzeti Galériában és a Műcsarnokban is volt kiállítása. 1983-ban felkérték A pápai mézesbábos című könyv társszerzőjének, amit Gyurkovics Tiborral és Schéner Mihály festőművésszel együtt hoztak létre. 1985 júniusában Siófokon, a II. Országos Népi Kismesterségek Művészeti Pályázatán II. díjat kapott. A versenyen 137 résztvevő 734 alkotással indult Ebben az évben dr. Czeizel Endre megkérte, hogy egy nemzetközi genetikai konferenciára készítsen arra illő termékeket. 1986-ban Prágában, a Prága Gastroprág ‘86 rendezvényen négyes- és ötösfogatú marcipánból készült hintójával ezüstérmet nyert 1987-ben az alsóörsi Halászcsárdában rendezett Megyei Vendéglátó Vállalati háziversenyen porcelán-szépségű bonbontartót mutatott be, amelyet 40 munkaóra alatt készített el, és a cukorhártya fonatokat injekcióstű segítségével formázta meg. 1990 decemberében díszvendége volt Párizsban annak a rendezvénynek, ahol Európa és Amerika leghíresebb mestereit és a még élő hagyományokat mutatták be. Az esemény fénypontja volt, hogy a francia cukrászok megsütötték a Föld legnagyobb mézeskalácsát. Varga Istvánt kérték fel, hogy színes cukormázzal hja fel rá a Guiness rekordok könyvébe is bekerülő alkotásra a készítők nevét. Ezután Németországba és Ausztriába is meghívták, hogy kiállításon mutassa be munkáit. 1992-ben a pápai Nemzetek Együttes Játékai rendezvényére készült el az a hatalmas, 165 kg-os mézeskalács szív, amelyet 600 db tojás és 30 kg méz felhasználásával készített el Varga István. 1993-ban egy 60x50 cm-es mézeskalácsszív készítésére kérték, Londonból. Egy jótékonysági bál díja lett ez az alkotás. A bál fővédnöke Erzsébet angol királynő volt. Varga István cukrászmesterről, hagyományápoló munkájáról Kanadában, Svédországban, Norvégiában és Svájcban is írtak az újságok. A pápai cukrászüzeméből csodálatos torták, sütemények (diétás, kevés energiatartalmú) kerülnek ki, 45 elárusítóhelyre. Minden évben alkalmi kiállítás: a Parlament fenyőfáját a pápai mézesbábos készítményei is díszítik. A mézesbábosság régi szerszámait Pápán, a Fő téri cukrászdája melletti kis Galériában tervezi kiállítani, hogy azt állandóan megtekinthessék az érdeklődők. Egész családja e szakmában dolgozik. Fia, István 1987-ben végzett a Veszprémi Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézetben. Nemzetközi szakmunkástanuló versenyen 1. helyezést ért el. Lánya, Dóra főleg a díszítésben ügyes. Varga István szakmai tudását így tovább adja, reményei szerint nemcsak gyermekeinek - hanem más, a szakma iránt érdeklődő fiataloknak is. Dózsa Balázs A név kötelez Varga István cukrász- és mézeskalácsos mester .....yi A Varga cukrászda ek Ebner Malom 2051 Biatorbágy, Szabadság u. 8. Tel./fax: 0623/310-170 KERESKEDŐK, FELHASZNÁLÓK, FIGYELEM! A főváros közelében működő malom különböző lisztféleségeit kedvező áron, kiegészítő szolgáltatásokkal ajánlja. Érdeklődni naponta 7—19 óráig fenti telefonszámon lehet./ I tt Magyar Német és az Édes Évkönyv közös ÉDES PÁLYÁZATA Ma is két kérdésünk van a kedves olvasóhoz. 1. Melyik az Ön „sarki" cukrászdája, és hogyan osztályozná, jellemezné azt? Milyenek a beszerzési szokásai - visznek-e haza süteményeket minden hét végén vagy csak alkalmanként? 2. Hány országot tud valamilyen édességgel jellemezni? Mindenkit biztatunk, hogy ragadjon tollat és írjon, mert egyrészt minden válaszolónak kisebb-nagyobb ajándékot küldünk, másrészt a közérdeklődésre számot tartó írásokat (információkat, recepteket) akár ebben a sorozatban, akár a készülő Édes Évkönyvben közkinccsé tesszük. (Természetesen a beküldő hozzájárulása esetén. Mivel ezt közóhajnak tekinthetjük, úgy vesszük, hogy ha a beküldő kifejezetten nem tiltja meg számunkra írása ilyetén hasznosítását, hozzá is járult az esetleges publikáláshoz.) A válaszokat szíveskedjenek zárt borítékban az Édes Évkönyv kiadója címére megküldeni: Europiq Kft., Budapest, Pf. 157. 1325. Nagyon fontos: ajándékot estik akkor tudunk küldeni, ha a levele (első) lapjára ráragasztja az Europiq emblémáját, és a levelet a megjelenéstől számított 30 napon belül feladja.