Magyar Nemzet, 1995. november (58. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-16 / 269. szám

14 Madar Nemzet Kultúra CSÜTÖRTÖK, 1995. november 16. Téridézetek multimédiával Mengyán Andrással művészetről, nevelésről, utazásról Mi a szép? A kérdésre min­den kor művésze másként felel. Miközben például a XVII. szá­zad Itália után vágyakozó an­gol utazói Svájcon keresztülha­ladva lefüggönyözték az abla­kot, annyira nem találtak sem­mi figyelemre méltót a tájban. Caspar David Friedrich 1824- ben a Jeges-tenger heggyé tor­lódó jégtábláit festette meg a természet himnikus dicsérete­ként Mengyán András októ­berben, novemberben sötéte­déstől pirkadatig tengerré akar­ta változtatni a Műcsarnok homlokzatát. Az épület sarkain elhelyezett nagy erejű fényszó­rók végül alulmaradtak a gép­kocsiforgalom szórt fényeivel szemben, odabent, a három kö­zépső teremben azonban ott az installációs multimédia-kiállí­tás, amely a művész Norvégiá­ról alkotott vízióját közvetíti. Egyben mintegy másfél évti­zed kalandozásairól szól­ó ten­gereken és kontinenseken át. Mengyán András ugyanis az utolsó tizenöt évből valószínű­leg többet töltött külföldön, mint idehaza. ,­­ 1979-ben pályáztam meg az American Council of Ser­­ned Societes ösztöndíját, hogy az amerikai vizuális oktatást, elsősorban a New Bauhaus eszméinek továbbélését tanul­mányozzam — mondja Men­gyán András. - 1981-82-ben beutaztam a kontinenst, hatal­mas képi és hanganyagot gyűj­töttem, részben a Prett Institut­­ben, ahová mindig visszatér­tem, részben a legkülönbözőbb városok főiskoláin. Négy év múlva már a Prett Institut meg­hívására tértem vissza Ameri­kába, egy művészeti és forma­­tervezési központ koncepcio­nális tervének kialakítására azon diplomás hallgatók szá­mára, akik megszerezték a dip­lomát, s voltak ötleteik, ame­lyek megvalósításához az inté­zet segítséget adott.­­1973 óta a budapesti Ipar­­művészeti Főiskolán tanított, ahol formatervezőként 1968- ban szerzett diplomát. Volt alap­ja ahhoz, hogy összehasonlíthas­sa az amerikai és a magyar vi­zuális oktatás rendszerét .Az alapképzés mindkét országban a Bauhaus módsze­reire épül. A modernista alap­állás azonban Amerikában sok­kal nagyobb nyitottsággal, sza­badsággal párosul, mint itt, a hallgató egyéni kezdeménye­zései sokkal nagyobb teret kap­nak. A sokszínűség persze az ottani iskolák nagy számából, sokféleségéből is következik. -Művészként is nagy ha­tást gyakoroltak enre az ame­rikai évek: a hetvenes évek szi­gorú rendszerelemző műveit látványos, festői hatású, mint­egy a fénnyel festő multimédia­bemutatók követték. - A szisztematikus gondol­kodásra nevelő formakutató program nagyon fontos volt számomra a hetvenes években, s ma is az. A kérdés az, hogy kutatási eredményeimet ho­gyan tudom individuális mó­don megjeleníteni, ha kiállítok. Nem szeretnék ortodox lenni, hiszek az önfejlődésben. Van­nak művészek, mint például Jo­sef Albers, akik egyetlen prob­léma megoldásából gazdag életművet hoztak létre. -Norvégiába, ahol hatodik éve vezeti a bergeni Iparművé­szeti Főiskola Alapképzési Inté­zetét, pedagógusként érkezett. Milyen tapasztalatokat szerzett? - Ami a különbség: nincs osztályzás, és nyitott az érté­kelési rendszer. A gyerekeket partnerként kezeljük. A diá­kok nagyon igényesek, már csak azért is, mert nagyon ke­ményen megdolgoznak azért, hogy tanulhassanak. Többnyi­re kölcsönt vesznek fel. Tan­díj ugyan nincs, sőt havi két­ezer korona ösztöndíjat kap­nak, egy bizonyos alap­­mennyiségen túl azonban az anyagok használatáért is fizet­niük kell. Ez hogyan sokba kerül, viszont kellően kimun­kálták a banki kölcsönsziszté­­mát - ellentétben a magyaror­szági helyzettel. -A munkalehetőségen túl mit ad az idegennek Norvégia? - Páratlan természeti szépséget. Azután sok tanul­ságot kínál éppen puritánsá­gával, hiszen valahol itt szüle­tett a skandináv design a túl­élés igényéből. Elég zárkózott az ország, de az emberek rop­pant érdeklődőek, sokat utaz­nak, s hihetetlen előny, hogy a fiatalok több nyelven beszél­nek, angolul tud a takarítónő is. Szellemisége legalább annyit jelentett számomra, mint Amerika, szerződésem lejárta után szeretnék is ma­radni, csak az oktatás admi­nisztrációs részét szeretném csökkenteni. - Achile Bonito Oliva, a posztmodern művészet egyik apostola szerint korunk a kulturális nomadizmus kora, a művész pedig utazó, aki tet­szése szerint merít különböző kulturális, művészeti réte­gektől. Nem érzi úgy, hogy a megfogalmazás éppen önre illik? - De, részben igen. Min­den új világ inspirálja az em­bert. Kérdés, hogy hogyan tudja az élményt magáévá ten­ni. A fontos: se a külső ténye­zők, se az azoktól függetlenül végzett kutatómunka ne váljon öncélúvá. Ami az utazást ille­ti: valószínűleg továbbra is in­gázni fogok, bár kicsit keve­sebbet, mint eddig. Időre van szükségem ahhoz is, hogy be­fejezzem azt a formaelmélet­­kötetet, amelyen néhány év óta dolgozom. A szöveg majd­nem teljesen készen van már, a vizuális példatár kidolgozá­sa azonban még hátravan. P. Szabó Ernő Részlet Mengyán András kiállításáról Durrog a technológia Parti Nagy Lajos színműve a Kamrában A technológia egy külváro­si bérház pincéjében durrog. Rigó János (Újlaki Dénes) mű­ködteti itt a cukrászvállalkozói üzemét, állítólag tortalapot süt nagyban. Hogy valójában is így van-e, és hogy egyébként még mi folyik odalenn, nem tudjuk meg a Katona József Színház Kamrájának új bemutatóján, mindenesetre azon az éjszakán, ,jó magyar jelen félmúltjában”, amikor Parti Nagy Lajos szín­műve, a Mauzóleum játszódik, Máté Gábor rendezésében, va­lami más is sül a nagy tepsiben, nevezetesen egy orosz (vagy ukrán?), akit Kokker Lajos, a cukrász „őrző-védő” gorillája (Lengyel Ferenc) tarkón lőtt he­ves felindulásában. Ezt sem lát­juk a Horgas Péter terve alap­ján készült díszletben, amely a bérház udvarát, földszinti kör­folyosóját és kapualját ábrázol­ja, csak azt látjuk és halljuk, hogy a pincelejáróból ijesztő durrogás és robajlás kíséreté­ben vörös füst tódul ki. A ful­dokolva előtántorgó cukrász és a testőre valami hibát követtek el, amit most el kell tussolni. A technológia zavara többrendbé­­li: nemcsak egy ember volt út­ban, hanem rejtélyes és aggasz­tó módon ég is, vagy inkább csak parázslik, durrog és bűzlik az egész pince, mint egy vulkán krátere. Meg kell várni, amíg „leizzik” minden, főleg az áruló nyomok. Rigó János tehát bezárja a ház kapuját, amelynek ’56 óta kulcsa sem volt, és foglyul ejti a ház lakóit. „Túszdráma”, mél­tatlankodik Hamuhó Ödön, vil­lanyóra-leolvasó és díjbeszedő (Szacsvay László), aki csak azért esik fogságba, mert éjsza­ka jár ellenőrizni, ki és hogyan lopja az áramot Parti Nagy La­jos új színműve erről a magyar túszdrámáról szól, amely esté­től hajnalig tart. Részesei a bér­ház lakói, a magyar jelen em­berroncsai. A magyar túszdrá­ma abszurd. Ahogy a pincében egyfelől az izzó magma, másfe­lől a szó többféle jelentése sze­rint is érthető „alvilág” tör fel­színre, más természetfeletti képtelenségek is történnek a darabban. Paparuska Károly di­­linyós öregember, akiben egy jókedvű mai táltos rejtezik (Horváth József), a gellérthegyi Szabadságszobor pálmaágat tartó nőalakjába szerelmes, és az át is lejt a színen és magára csatolja fémpáncélját, mint aki szolgálatba indul. Lapos Ele­mér idegbajos kamaszfiú (Ta­­kátsy Péter) különleges képes­séggel rendelkezik: olyan ener­gia lakozik a testében, hogy elemek nélkül is meg tudja szó­laltatni a melléhez szorított tás­karádiót. Ilyen költői abszurditás a Mauzóleum nyelve is. Ez a nyelv a testileg-lelkileg ellum­­penesedett mai magyar átlag­ember lepusztult, széttörede­zett nyelvének elrettentően hi­teles lenyomata. Ugyanakkor Parti Nagy egyedülállóan ért ahhoz, hogy ezt a torzszüle­ményt költői dikcióvá formál­ja. A Mauzóleum mindvégig a naturalista valósághűség és a költői groteszk között lebeg. Alakjai egyfelől nyomorult, or-, dénáré, vegetáló páriák, alko­holisták, idegbetegek, ,fialmo­­zottak”, másfelől egyetlen éle­tüket élő emberek, akik a ma­guk artikulálatlan módján is képesek érzéseket, indulatokat, vágyakat, sőt akár bizarr láto­másokat kifejezni. Nevetünk rajtuk, főleg beszédmódjuk jel­legzetességeire ismerve, de az egész valahogy mégis szörnyű. A mélypont talán az Ischler „házaspár”. Ischler (Tóth Jó­zsef) a leépülés, a szétesés pa­tológiás esete. Már a lábán sem tud megállni, folyton elvágó­dik, élettevékenysége az ivás­­ra, a szeméthordásra, az ordíto­zásra korlátozódik. A roppant nehéz feladatot, hogy ebből a viszolyogtató roncsból embert formáljon, Tóth Józsefnek szinte hibátlanul sikerül meg­oldania. Kiss Eszter a véraláfu­tásos szemével, az émelyítő magakelletésével és a folyto­nos rikácsolásával hátborzon­gatóan közönséges Ischlemé. Rikácsolás dolgában nem ma­rad el tőle Szirtes Ági mint Szevics Aranka: ő afféle felvá­gott nyelvű józsefvárosi proli­­kokott, amilyennek már Szom­jas Roncsfilmjében is láttuk - ezzel a filmmel a Mauzóleum egyébként is rokonságban van. Rásó Dezsőként Végvári Ta­más és Lindauer Mariként Bodnár Erika hozzák, amit tudnak e rájuk szabott szere­pekről. Benedek Miklós Se­­leszta Bélája zselézett hajú, ki­öregedett dzsesszdobos és nő­­csábász, akinek „megvolt” a házbeli összes nő is, kivéve a fiatal Ischlemét, de ő már nem kell neki, mert most már fonto­sabb a tiszta zokni és a jó emésztés. Máthé Erzsi Klum­­pernéja lecsúszott félvilági hölgy, aki az emlékeiből él, de ha arra kerül a sor, tud ő is har­sogni és gyalázkodni. Egyálta­lán, kicsit több a kelleténél a női szájalás, az idegbaj és az alkoholizmus - e motívumok variációi "már-már ütik egy­mást: mind a négy nő nagypo­­fájú, Bodnár Erika, Tóth Jó­zsef, Takátsy Péter egyaránt idegbeteget játszik, Végvári volt rendésze­te valami nagy lumen, Horváth József lökött, de bölcs örege meg afféle falu bolondja. Lengyel Ferenc „őr­ző-védő ura” a szellemi és er­kölcsi leépülés korszerű és ke­resett változata: ő az, aki rög­tön üt, mégpedig halálos erő­vel, ha valami moccan. Inni mindenki iszik, kivéve Selesz­­ta Bélát, akinek a falába be van építve a leszoktató kapszula. „Üdítően” elüt a többiektől Újlaki Dénes pazar szélhámosa, aki hengerlő svádájával és mo­dorával a túszdráma karmeste­re. Rigó János a igazi mestermű, a „népből jött” ügyeskedő-bu­­heráló vállalkozó tökéletes port­réja. Az áramszolgáltató műbőr kalapos-szemüveges hivatalno­kaként (jelmez: Berzsenyi Krisztina) Szacsvay László szintén telibe talál groteszk jel­lemrajzával. Máté Gábor a fő­leg nyelvében élő darabból si­keresen hozott létre színpadi helyzeteket, a helyzetekből em­beri viszonyokat, ezekből pedig egyszerre groteszk és lesújtó lá­tomást a Szabadságszobor alatt tenyésző siralmas világról. A szerzővel és színésztársaival együtt mauzóleumot emelt ha­lálra ítélt kortársainknak. Györffy Miklós Hosszú távra bérbeadó a Városligetben, zöldövezeti környezetben, önálló telken elhelyezkedő, saját parkolóval rendelkező irodaházban 4 db 15 m2, illetve 1 db 45 m2 szobák. Bővebb információ: 1146 budapest, Hermina út 57-59. Tel.: 121-2394 Tel ./fax:1252-4106 Bujtorné Márai és az Evangélium Színház Aki követte az 1990-ben létrejött, évi két produkcióra vállalkozó Evangélium Színház hő­sies erőfeszítését a talpon maradásért, csakis di­csérettel illetheti Udvaros Béla rendezőt, aki a darabok kiválasztásától a szórólapok megfogal­mazásáig mindent magára vállal, hogy a lelkek épülését szolgáló közösségi színházat teremtsen. A szerény anyagi lehetőségek, a játék színteréül szolgáló BM Duna palota kicsiny színpada, vala­mint a korlátozott előadásszám afféle félamatőr produkciókat hívott életre, amelyeknél a nézők elnéző szeretettel fogadták az apróbb botlásokat, azt értékelték, ami értékelhető: a másutt nem hallható emelkedett gondolatokat, a szerénysé­get és alázatot. Így volt ez a két Tamási Áron-, a Német László- és a Kovách Aladár-bemutatón. Ha valamitől óvni kellett az Evangélium Színhá­zat, az - bármily hihetetlenül hangzik - a profiz­mus, mert a hivatásosokat a néző más mértékkel méri, hamarabb felfedezi az esendőségüket. Márai Sándor műveinek több mint négy évti­zedes kényszerű távolléte után hosszú évekre lesz szükség, hogy az életmű egészéről biztonsággal ítélhessünk, hogy az eufória után higgadtan fel­mérjük erényeit és korlátait. A kassai polgárok kilencvenes évekbeli bukása a Nemzeti Színház­ban pontosan jelezte, hogy az egykori legenda - az 1942-es, szilárd jogrendet, hűséget és önfelál­dozást követelő darab - mára elveszítette ragyo­gását. A szereplők szájából elhangzó, kőbe vés­hető szentenciákon túl bizony sok kétes, egymás­hoz aligha illeszthető elemet zsúfolt a drámába a szerző. Egy műben rendezte a művész-polgár konfliktust, az öregedő férfi és felesége, illetve múzsája, az apa és fiú, az idősödő asszony és a fi­atal lány, az egyén és közösség egymásnak fesz­ülését A Katona József-i nemzeti tragédia és a századvég nyugat-európai polgári drámája küzd a színpadon egymással, olykor reménytelenül. Ha akcióban nem tudnak megmérkőzni, marad az emelkedett színpadi beszéd, a szállóigeként idéz­hető monológok, kiszólások sora. A BM Duna palota kis színpadát Húros Anna Mária díszlettervező lépcsőkkel, emelvényekkel, függönyökkel próbálja kitágítani. A jelmezek min­den korábbi előadásénál gazdagabbak. Udvaros Béla hisz a dráma erejében, Márai szentenciáiban, s ezt a hitet átülteti a lelkes, ám nem egyenlő erők­ből álló társulatba. Szépen megoldott jelenetek váltakoznak a színpadon nem egészen kiérlelt, kül­sődleges megoldásokkal. Az abszolút főszerepet, János mestert alakító Bitskey Tibor ügyel arra, hogy ne játssza le a kis színpadról a többieket, akikről az író is, a rendező is olykor elfeledkezik. De még Bitskey sem készült el egészen a nagy ala­kítással, s félő, hogy nem is lesz ideje a szerep csi­szolására, hiszen novemberben négy, december­ben pedig három előadásban lesz látható A kassai polgárok. Ezért sajnáljuk Antal Anettát, Bölöni Rékát, D. Szabó Istvánt, Joó Lászlót, Létay Klárit, Baracsi Ferencet és a társulat többi tagját is, akik szép pillanatokkal ajándékoznak meg bennünket, de nem tudják kiérlelni szerepüket. Az Evangélium Színház új produkciójával válaszaihoz érkezett­, szerény anyagi lehetőségei miatt kikezdhető nagy színpadi előadásokat te­remt, avagy visszatér a kezdetekhez. (o. á.) A Nemzeti Kulturális Alap irodalmi pályázatának eredménylistája A Nemzeti Kulturális Alap Irodalmi és Könyv Szakmai Kollégiuma 1995. október 26-i ülésén elbírálta az Ί995. augusztus 31-i beküldési határnapra kiírt pályázatát A beérkezett 359 pályázatból az alábbi 112 pályázó számára ítélt meg összesen­ 30 690 000 forint vissza nem térítendő támogatást. (15 pályázó egyedi elbírálás alapján részesült támogatásban.)­­ Alkotómunka támogatása Ifjúsági Ház (Eger) Tíz hónapos Manómra szóló 300 000 forint alkotói támogatásban részesült:­­ írók és költők felolvasóestjeihez 100 000 Ft Balázs József, Bodor Ádám, Gion Nándor, Géczi János, Hász Erzsébet, Köntös-Szabó Hatágú Síp Alapítvány (Budapest) Zoltán, Mamó János, Pintér Lajos, Szász Imre, Tamás Menyhért és Varga Imre.­­ a Zeneművesek c. vándorgyűléséhez 150 000 Ft öt hónapos Manómra szólói 50000 forint alkotói támogatásban részesült : írók boltja - Parnasszus Kiadó Kft. (Budapest) Szinnay Ágnes és Szondi György. -atxik­ irodalmi rendezvényeihez 300000^ Π. Tanulmány- és esszékötetek támogatása megjelenés céljából A támogatott könyveket a pályázati kiírásnak megfelelően a kollégium 500 példányban nagykereskedelmi áron megvásárolja a kiadóktól, s a 19 megyei könyvtár, valamint a­­ Kárpát-medencei kisebbségi kulturális találkozó szervezéséhez* 200 000 Ft a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár regionális központjain keresztül eljuttatja a közművelődési Községi Könyvtár (Szentpéterszeg) könyvtárakhoz,­ a könyvtár irodalmi rendezvényeihez 30000 ft A maximált vásárlási ár 300 000 forint. A kollégium fenntartja magának a jogot hogy a könyvek árát szakértővel felülbíráltassa. Községi Könyvtár (Cigánd) -gyermekkönyvnapok rendezéséhez 30 000 Ft Balassi Kiadó Kft. (Budapest) - Kántor Lajos: Ki vagy te. Szilágyi Domokos? - Szakolczay Lajos: A csavargó esztétikája 300 000 Ft 300 000 Ft Littera Nova Könyvkiadó (Budapest) - közönségtalálkozók szervezéséhez 50000 Ft Bemei Miklós (Debreceni. -Közelebb Eőtvös Józsefhez c. R&etc lOMUDrt J Madách Irodalmi Társaság I Budapest) : -«111.Madác-sampónugi kertjeihez .4. v 90000 Ft Canina Kiadó Kft. '1 Budapest) - Géffer Jeván-Takács Ferenc: - · · r~mrj . v - - . Fejeztek az angol irodalom történetéből* ^ReftieóyíJŐzsáTánra£T&­&;fontául 300 000 Ft Magyar írókamara 1Budapest) -Közégisko­lások számára szervizett irodalmi . . •' vetélkedő köl­tségeihez ' ^οδοοο Ft Hyfi . ·'· ■Magyar írószövetSégiBudapest f *VT r vv$n Műelemzések az 1945 utáni magyar irodalom koréből* 300 000 Ft -az 1995* évi közgyűlés költségeihez 1300 000 Ft Cserépfoki Könyvkiadó (Budapest) - Gömöri György: Egy szigetlakó feljegyzéseiből ~ - Nyilasy Balázs: A szó társadalmi lelke 300 000 Ft 300 000 Ft - a szövetség irodalmi programjaihoz - a kottás irodalmi gyűjtemény kiegészítéséhez - a szövetség nemzetközi kapcsolatához 500 000 Ff 200 000 Ft 1000 MO Ft Dr. Danxi Magdolna (Újvidék) -Pilinszky János költői nyelve c. kötete 200 000 Ft Magyar Napló Szerkesztősége (Budapest) -a folyóirat esszépályázatának költségeihez* 200 000 Ft Dr. Lengyel András (Szeged) - A modernitás anonómái c. kötete 200 000 Ft Magyar Pen Club­­ Budapest) -a Pen Qub Kosztolányi Alapítványának műfordítói programjához - a Pert Qub regionális irodalmi tanácskozásához 500 000 Ft 450 000 Ft­­Erdőhi Istián­­ Budapest) - a Pen Qub nemzetközi kapcsolataihoz 600 000 ft- A magyar honfoglalás és előzményei c. kötete 300 000 Ft Mikszáth Kiadó (Salgótarján) Úr Libris Kft. ( Budapest) - irodalmi-művelődéstörténeti programsorozathoz 80 000 Ft­­ Reményi Gyenes István: Ismerjük-e őket? 200 000 Ft Mikszáth Kálmán Társaság (Salgótarján) Felső-Magyarország Kiadó (Miskolc) - - a Mikszáth-jubileum megünnepléséhez 100 000 Ft - Pomogáts Bea: Politika és poétika -Jánosi Zoltán: Nagy László mitologikus költői világa 200 000 Ft 300 000 Ft Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Rt. (Budapest) - - az 1995. évi gyermekkönyvhét költségeihez 200 000 Ft Ca­ Ja István (Budapest) - A millennium c. kötete 300 000 Ft Móricz Zsigmond Alapítvány (Budapest) - a Társadalmunk időszerű kérdéseiről c. vitasorozathoz 100 000 Ft General Press Kft. (Budapest) - Borbély Sándor Juhász Gyula, Szép Ernő és Tóth Árpád pályaképe műelemzésekkel 200 000 Ft Műcsarnok (Budapest). . - A JAK-füzeteket bemutató rendezvénysorozathoz 100 000 Ft Határ Szerkesztősége (Debrecen) - Angyalosi Gergely: A költő hét bordája -250 000 Ft Nagyközségi i Kölmtár (Devecser) - a Nagy László-jubileum megünnepléséhez 100 000 Ft Jelenkor Kiadó Kft. - Lukács­ Sándor A magyar irodalmi hagyomány Országos­ Versmondó Egyesület (Budapest) - az 1995. évi vesmondó gála költségeihez 100 000 Ft és az európai koreszmék szintézise a reformkor irodalmában 300 000 Ft Országos Idegennyelvű Könyvtár (Budapest) - Beney Zsuzsa: Radnóti-elemzések 300 000 Ft - a magyarországi nemzetiségek könyvkultúrájának bemutatójához József Attila Megyei Könyvtár (Tatabánya) a budapesti nemzetközi könyvfesztiválon 300 0O0 Ft -Tóth László: A költészet legkényesebb kérdése* 300 000 Ft Széphalom Könyvműhely (Budapest) Kossuth Egyetemi Kiadó (Debrecen)- a Vallomások az írói pályáról c. rendezvénysorozathoz* 250 000 Ft - Bitskey István: Eszmék, művek, hagyományok 250 000 Ft Teleki László Könyvtár (Pásztó) - Márkus Béla: Átdolgozások kora 250 000 Ft-őszt/téli könyves rendezvényekhez 50 000 Ft Kráter Műhely Egyesület (Budapest) * 300 OO0Ft Trikolór Konwkidó (Budapest) - Szerb Antal-emlékkönyv­­- az Örökségtank-könyvsorozat jubileumi estjéhez 100 000 Ft Kliczka Péter (Budapest) Viola utcai óvoda (Kalocsa) - Határvidék c. tanulmánykötete 200 000 Ft - gyermekirodalom vásárlásához 50 000 Ft Magvető Könyvkiadó (Budapest) - Kertész Imre: Wingenstein-gyakorlatok Megyei Körtgnár (Kaposvár) -Tüskés Tibor Takáts Gyula-tanulmányok 400 000 Ft IV. Az irodalommal foglalkozó kiadók 1995. évi teljesítményének honorálása 500 000 forint összegű nívódíjban részesült az alábbi 10 kiló: Felső-Magyarország Kiadó 100 000 Ft . (Miskolc), Jelenkor Irodalmi Kiadó Kft. (Pécs), József Attila Kör (Budapest), Kráter Műhely Egyesület (Budapest)­, Liget Műhely Alapítvány (Budapest), Magvető Könyvkiadó Kft. Mikszáth Kiadó (Salgótarján) (Budapest), Orpheusz Kiadó Kft. (Budapest), Pesti Szalon Kiadó (Budapest), Széphalom - Praznovszky Mihály: Mikszáth Kálmán Múlt és Jövő Lap- és Könykiadó (Budapest) 250 000 Ft Könyvműhely (Budapest)*, Trikolór Könyvkiadó Kft. (Budapest) V. Egyedi elbírálás alapján támogatásban részesültek az alábbi pályázók - Komlós Aladár Tanulmányok a magyar zsidó irodalomról 250 000 Ft Fábián Zoltán Alapítvány (Budapest) Nagy Pál (Montrouge, Franciad.) -Az irodalom új műfajai c. kötete 250 000 Ft -Fábián Zoltán­-emlékkönyv 200 000 Ft Argumentum Kiadó (Budapest) Nap Kiadó (Dunaszerdahely)- Kulcsár Szabó Ernő: Beszédmód és horizont 300 000 Ft- Molnár Imre: Esterházy János 300 000 Ft Balaton Akadémia (Balatonalmádi) Osiris Könyvkiadó (Budapest) - Bodosi György irodalmi tanulmányai 100 000 Ft - Domokos Mátyás: Leletmentés 400 000 Ft Bencés Kiadó és Terjesztő Kft. 1 Pannonhalma)­s&l? Pesti Sution Kiadó (Budapest) - Tamay Brúnó: Vallástörténet 300 0O0 Ft - Margócsy István:N­agyon komoly játék - Konrád György: Se bosszú, se megbocsátás 300 000 Ft 300 000 Ft Dr. Kálnász Árpád (Debrecen) -A­ szatmári helynévtípusok c könyve 200 000 Ft Pontifex Kiadó (Szentendre) - Jankovits Marcell:Ahol a madár se jár 300000Ft Djimmerth Dezső (Budapest) - Ihlet és Sugallat c. könyve 200000 Ft Püski Kiadó Kft. (Budapest) - Gorömbei András: A szavak értelme 300 000 Ft Fenyvesi Félix Lajos (Budapest) - Pilinszky-tanulmányok c. könyve 100 000 Ft Rónay László (Budapest) - Mécs László élet- és pályarajza c. könyve 300 000 Ft Ferenczy Könyvkiadó (Budapest) -Tillmann József: A növekvő napok népe 200 000 Ft Seneca Könyvkiadó Kft. (Budapest) 300 000 Ft Magyar Egyháztörténeti Vázlatok Szerkesztősége (Pannonhalma) - Berkovii György: Századvégi levelek- Genes József: Egyház és gondolkodás a középkorban Magyarországon 200 000 Ft Széphalom Könyvműhely (Budapest) Ϊ 1­­•25 - Ratzky Rita: De méreg a dal édes méze* - D. Molnár István: A lengyel irodalom története* 200 000 Ft 300 000 Ft - História és kultúra. Benda Kálmánem­lékkönyv Móric: Zsigmond Városi Könyvtár (Tata) 200 000 Ft Tevan Kiadó Kft. (Békéscsaba) - Bata Imre: Változó horizontok 250 000 Ft - Horkay Horcher Ferenc: Utazás Abbáziába 200 000 Ft -Szepes Erika: A mai magyar vers 200 000 Ft Pesti Szalon Könyvkiadó 1Budapest) Verebéki Kincső (Budapest)- Márványi Judit: Köszönet helyett 250 000 Ft - Kor és stílus a magyar népművészetben­, könyve 300 000 Ft Petőfi Irodalmi Múzeum 1Budapest) ΠΙ Irodalmi és könyvszakmai rendezvények támogatása - Inkarnáció ezüstben. Tanulmányok Nagy Lászlóról 200 000 Ft Alföld Alapm­álty (Debrecen) Szabad Tér Kft. (Budapest) - a Merre­part az irodalomtudomány c. konferenciához 100 000 Ft­ Újszászi Kálmán-emlékkönyv 200 000 Ft Balassi Bálint Könyvtár (Salgótarján) - határon túli magyar könyvkiadók bemutatkozásaihoz 100 000 Ft Tekintet Alapm­ány (Budapest) - Süpek Ottó irodalmi tanulmányai 200 000 Ft Felső-Magyarország Kiadó (Miskolc) - könyvbemutatók költségeihez 100 OO0 Ft Vathy Zsuzsa, az Irodalmi és Könyv Szikm­ai Kollégium vezetője Ferencvárosi Művelődési Központ (Budapest) * egyes kollégiumi tagok érdekeltsége miatt - az összeférhetetlenséget kiküszöbölendő - irodalmi blaktoló versenysorozathoz 40000 Ft —a támogatás odaítélése minősített többséggel történt.

Next