Magyar Nemzet, 1996. február (59. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-17 / 41. szám
r NAPLÓ MAGYAR BÁLINT kultuszminiszter Horn Gábor és Dinya László kíséretében részt vett . Debrecenben a három megye szakemberei számára rendezett oktatáspolitikai fórumon. Előadásában többek között megnyugtatta az oktatókat, hogy érettségi tárgy marad a történelem. Ha kell, ezt akár törvény fogja majd kimondani. Kilátásba helyezte, hogy a tárcához tartozó kulturális eseményeket, rendezvényeket a pedagógusok ingyen látogathatják. GIORDANO BRUNO (1548- 1600) itáliai reneszánsz filozófus, költő és drámaíró életművének széles körű megismertetésére, emberi magatartásának és helytállásának bemutatására rendezi meg február 17. és 23.között a Giordano Bruno-hetet az Új Akropolisz Kulturális Egyesület. A Giordano Bruno emlékhét keretében előadásokat tartanak Budapesten, illetőleg Győrött és Szegeden. A fővárosi előadássorozatot a Gutenberg Művelődési Központban hallgathatják meg az érdeklődők. Az Új Akropolisz Művészeti Műhely előadásában láthatják a Jupiter kovácsa, avagy a nolai utolsó napja című játékot. A színmű a Nápoly meletti Nola városában született filozófus írásai, Jorge A. Livraga Az alkimista Giordano Bruno nyomában című könyve, valamint Raffy Ádám, Ha Giordano Bruno naplótt volna... conil munkája felhasználásával készült. Az előadást Gáspár Ildikó rendezte, az ősbemutató helyszíne október 23-án este a Józsefvárosi Pódium lesz. A művelődési központ és a pódium vándorkiállításnak is otthont ad. Az Új Akropolisz, azaz új fellegvár elnevezésű, szellemi műhelyként tevékenykedő nemzetközi kulturális egyesület 1957-ben alakult meg Argentínában, tagszervezetei jelenleg már több kontinensen tevékenykednek. Magyarországi egyesülete 1989-ben jött létre. A FORRÁS KAMARAZENEI MŰHELY farsangi koncertje ma este fél nyolckor lesz a Zeneakadémia nagytermében (Budapest VI., Liszt Ferenc tér 8.). Műsoron Bach Táncok a h-moll szvitből, Chopin Bevezetés és polonaise, Brahms 3 magyar tánc, Ravel Pavane egy infánsnő halálára, Strauss Császárkeringő és Dohnányi C-dúr szextett. KONFÁR GYULA kiállítását február 18-án délelőtt tizenegy órakor Szakonyi Károly író nyitja meg a Szolnoki Galériában (Templom u. 2.). A tárlat március 24-ig látogatható. PALOTÁS MÁRIA és H. Molnár Magda festményeiből nyílik meg kiállítás február 19-én este hat órakor a Gellért Szálló teaszalonjában (Budapest XI., Gellért tér). CARLO BENEDETTI előadóestje február 19-én este fél hétkor lesz az Olasz Kultúrintézetben (Budapest vm., Bródy S. u. 8). BORSOS MIKLÓS emlékkiállítása február 19-én délután öt órakor nyílik meg a Kossuth Klubban (Budapest VIII., Múzeum u. 7.). A tárlat március 14-ig látogatható. NAHDZS UL-BALAGA Ali ibn Tálib imám szónoklatai, levelei, mondásai című könyvének bemutatója február 19- én este hat órakor lesz a Balassi Kiadó boltjában (Budapest II, Margit u. 1.). YVES COPPENS professzor, a College de France paleontológiai tanszékének igazgatója Az ember származása címmel tart előadást február 19-én este hét órakor a budapesti Francia Intézetben (L, Fő utca 17.). ILLÚZIÓKERGETÉS vagy ismétléskényszer címmel Borsi- Kálmán Béla könyvét Bíró Béla politológus mutatja be február 20- án délelőtt tizenegy órakor a Balassi Kiadó boltjában (Budapest II., Margit u. 1.). TORÓ TIBOR akadémikus Quo vadis physica: Anno 2000? - a századvég fizikájának és kozmológiájának körképe címmel tart előadást február 22-én este hat órakor a Fészek Művészklubban (Budapest VII., Kertész u. 36.). Kultúra SZOMBAT, 1996. február 17. 20 Magyar Nemzet RákócziOlvasom a szlovák kulturális minisztérium államtitkár-helyettesének nyilatkozatát, arról beszél, hogy a pozsonyi kormány vissza kívánja kapni Magyarországtól a felvidéki eredetű műkincseket, így a garamszentbenedeki szarkofágot és azokat az oltárképeket, szám szerint tizenhetet, amelyek szepességi templomokból kerültek Budapestre még a millenniumi országos kiállítás idején. Arra hivatkozik, hogy a műkincsek elszállításáról rendelkező hatóságok akkor nem kérték ki a helybeliek jóváhagyását, ahogy megtették ezt az angolok az Akropolisz szobrai esetében, amelyek ma a British Múzeumban találhatók, és amelyeket néhány évtizeddel ezelőtt Melina Mercouri egykori görög kulturális miniszter és világhírű színésznő visszakért. (És nem kapott vissza.) A szlovák illetékes most úgy nyilatkozik, mintha a múlt század végén a magyar hatóságoknak a szlovák hatóságok engedélyét kellett volna megszerezniük. A bökkenő csupán az, hogy akkoriban nem létezett Szlovákia, a szepességi oltárok így nem szlovák, hanem magyar területről kerültek az akkori Magyarország fővárosába. A műkincsekhez a szlovák nemzetnek sincs sok köze, minthogy a régi Szepességet nem szlovák, hanem német etnikum lakta, a szepességi templomok német közösségek tulajdonában voltak, és a szepességi oltárképeket német (esetleg magyar és lengyel) mesterek készítették. A szlovák kormány által képviselt álláspont a trianoni békeszerződés 168., valamint 177. cikkére hivatkozik, a Pomogáts Béla szlovák illetékes véleménye szerint ezek a cikkelyek a Budapestre vitt műkincsek visszaszállítását rendelik el. Remélem, a hazai illetékesek fellapozzák a szerződésnek ezeket a passzusait, mielőtt meghozzák döntésüket. A szlovák állásfoglalás ugyanis enyhén szólva a „szövegcsúsztatás” klasszikus módszerével él. A békeszerződés 168. cikke tudniillik arról rendelkezik, hogy Magyarország „visszaszolgáltatja mindazokat az állatokat, különféle tárgyakat és értékpapírokat, amelyeket elvett, lefoglalt vagy zár alá vett, amennyiben az azonosság megállapítása (...) lehetséges lesz”. Itt műkincsekről említés sem esik. A 177. cikkely pedig az átengedett területek történetére vonatkozó hivatalos iratok és okmányok átadását rendeli el, de csak akkor, ha ezeket 1868 után szállították el eredeti lakóhelyükről, illetve felhívja a magyar kormányt arra, hogy az utódállamok kormányaival „barátságos megállapodást” kössön a területükről elszármaztatott műkincsek ügyében, hogy e műkincseket a „viszonosság alapján a származási hely országának vissza lehessen adni”. Kötelező erejű visszaszolgáltatásról itt sincsen szó, csupán a megegyezés lehetőségéről, és akkor is a viszonosság, azaz a csereügylet keretei között. Nos, a szlovák kormánytisztviselő felajánl egy ilyen cserét: a szepességi oltárok fejében hajlandó lenne Magyarországnak átengedni II. Rákóczi Ferencnek a kassai székesegyházban és Thököly Imrének a késmárki evangélikus templomban őrzött hamvait. Ez az ajánlat talán még képtelenebb, mint a szepességi és garamszentbenedeki műkincsek visszaszolgáltatására irányuló követelés. Maradjunk most csupán főként Rákóczinál. Közismert dolog, hogy Kassa a vezérlő fejedelem kedves városa volt, s 1906-ban, midőn a magyar országgyűlés úgy határozott, hogy hazaszállítják Rákóczi, Thököly, Zrínyi Ilona és a többi, törökországi bujdosó két évszázadon keresztül Rodostóban nyugvó hamvait, az egész ország, az egész magyarság lelkes jóváhagyásával kerültek ezek a hamvak Kassára és Késmárkra. Mindez találkozott az akkori szlovákság jóváhagyásával is. Egy templomi kriptában eltemetett történelmi személyiség földi maradványai nem műkincsek és nem oklevelek, a halottak békéjének bolygatása nem tartozik az európai civilizáció bevett szokásai közé. Következésképp a fejedelem (és a többiek) hamvai maradjanak ott, ahol vannak, ezzel különben annak is jelképei, hogy a Kárpát-medence közös történetét nehéz volna utólagosan részekre szabdalni a trianoni határok szerint, egyszersmind jelképei a magyarok és a szlovákok közös múltjának is. Mórai Sándort, a Kassai őrjárat egy passzusát szeretném idézni végezetül: „A szélső padban ülök, a szárnyas oltárt látni innen, a komor és szerény lejáratot, mely Rákóczi sírjához vezet. Tanulókat igazít útba a lépcső előtt egy fiatal pap. Látom magam, harminc év előtt, amint a gimnázium első osztályával lépdelünk lefelé a lépcsőkön, s a dohos kriptában beszívjuk egy szó illatát, mely egyszerre bódít és vérünk forralja, egyszerre számon kér és kijelöl egy magatartásra. Ez a szó: szabadság. Lassan ejtem ki e szót, szemben Rákóczi sírjával, amíg a lépcsőfokok süllyesztőjében egyenként tűnnek el a gyermekfejek. A kötelező iskolai lelkesülésen túl mit éreznek e sír előtt, e szó emlékére ezek a gyermekek, akik már beleszülettek egy világba, melynek a szabadság nem volt föltétlen eszménye többé? Semmi nem lesz nehezebb, mint a jövő nevelés nagy feladata: megmagyarázni e nemzedékeknek a meggyanúsított, meghamisított szavak igazi értelmét." Igen, Rákóczi neve és öröksége a szabadság fogalmát képviseli: a szlovákok szabadságát is, az európai és középeurópai szabadságét, mindannyiunk szabadságáét. Rákóczi hamvaival csak az kezdhet üzleti csereberét, aki a szabadság értelmével és méltóságával is hajlandó barteri üzletbe kezdeni. A szlovák részről érkező javaslatot ezért felejtsük el. Megkezdődött a Berlinále Az amerikai film visszatért a német fővárosba (Bonni tudósítónktól) Mintha csak az Európai Uniónak az európai mozi- és tévéfilmek vetítési arányát (és miért épp azt ne?) előíró aprólékos kvótáival szeretne dacolni, amerikai filmmel, Ang Lee alkotásával kezdődött meg csütörtökön Berlinben a 46. nemzetközi filmfesztivál. A Sense and Sensibility (Értelem és érzelem) Jane Austen regényének feldolgozása, forgatókönyvét Emma Thompson, a hallatlan bájú angol színésznő írta, aki Hugh Grant és Alan Rickman társaságában a főszerepet is játssza. Mi több, a február 26-i zárónapon is tengerentúli versenyfilm látható majd: a Faithful, amelyet Hollywood egyik nagy öregje, Paul Mazursky rendezett Cher, Chazz Palminteri és Ryan O'Neal főszereplésével. Ki tudja, mit hivatott jelképezni ez a gesztus, hiszen évekig az volt az elvi cél, hogy a Berlinálén az európai mozi keresse helyét a „mindent elárasztó” amerikaiakkal szemben. Az Egyesült Államok ezúttal korántsem alulreprezentált, kiváltképp az elmúlt évek programjához képest. A többi között Barry Sonnenfels Get Shorty (Szóljatok a köpcösnek) című filmje, John Travolta, Gene Hackman és Danny De Vito főszereplésével, Tom Robbins siralomházi drámája, a Dead Man Walking (Kivégzés előtt) és Terry Gilliams Twelve Monkeys (Tizenkét majom) című műve Bruce Willsszel és Brad Pritt-tel. De versenyen kívül is olyan csemegéket vetítenek, mint Jody Foster második rendezése, a Home for the Holidays, Oliver Stone Nixonja, Robert Rodriguez műve, a From Dusk Till Dawn, amelyben Harvey Kei tel mellett az eddig rendezőként ismert Quentin Tarrantino alakítja a főszerepet, valamint John Lasster meghatározhatatlan műfajú komputerfilmje, a Toy Story. És akkor még nem esett szó a „versenyen kívüli hivatalos program”, a Panorama négy amerikai darabjáról/ John Schlesinger, John Dahl, Randal Kleiser és Bruno Barreto művéről. Persze azért „öreg kontinensünk” is eljut az egyetlen hatalmas építkezésre emlékeztető, jeges szelektől járt, behavazott német fővárosba. A britek például klasszikus feldolgozásokat küldtek: Richard Loncraine egy „aktualizált” Shakespeare-adaptációval, amr. Richárddal jött el, Michael Hoffman Rose Tremain Restoration című regényét filmesítette meg, amelynek főhőse. Károly udvari orvosa, Stephen Frear Mary Reillyje pedig a Dr. Jekyll és Mr. Hyde örök motívumát dolgozta föl Julia Roberts, Glenn Close és John Malkovich főszereplésével. De lát ható Andrzej Wajda és Bo Wi derberg legújabb műve csakúgy, mint a magyar Szabó Ildikó Csajokja. A program mindazonáltal kiegyensúlyozatlan válogatásról tanúskodik. Sem orosz, sem latin-amerikai, sem afrikai filmet nem talált méltónak az előzsűri. A kísérő fórumon viszont az ázsiai filmművészet problémáit vitatják meg? A Berlinále hagyományaihoz tartoznak a díszvendégek. Az idén Jack Lemmont és Elia Kazant hívták meg, mindkettőjük életművét rendkívüli Aranymedvével ismerik el. Az ugyancsak amerikai William Wyler filmjeit mutatják be a fesztivál idei retrospektívjén. Régi fényét szeretné visszanyerni a nemzetközi filmfesztivál, amely az elmúlt években némileg elszürkült és inkább a meghívást az utolsó pillanatban lemondó vendégek névsorával jeleskedett. Az idén eljött Lemmon és Kazan mellett például Foster, Travolta és De Vito a fagy ellenére is kitartó autogramvadászok örömére. A zsűri elnökéül Nyikita Mihalkovot sikerült megnyerni, tagjai Fay Weldon írónő, a német Peter Lilienthal és Jürgen Prochnow, a hongkongi Ann Hui, a francia Claude Rich, az izraeli Gila Almagor és az amerikai Joan Chen, Józsa György Pedagógusokat bocsátottak el Szegeden A szakszervezet tiltakozik Február elsejei hatállyal hetvenhét pedagógusnak mondtak fel Szegeden. Az elbocsátások elsősorban az általános iskolai, ezen belül is a napközis oktatást érintik. A létszámleépítésre vonatkozó intézkedéseket az önkormányzat január végi határozata miatt kellett végrehajtani. A következő hetekben sorra mondanak, fel pedagógusoknak és technikai dolgozóknak a város általános és középiskoláiban, az idén összesen a közoktatás csaknem 600 dolgozójának állását kell megszüntetni. A Szegeden az alpolgármesteri indítvány a közoktatás működési kiadásainak tizenegy százalékos csökkentését irányozta elő. A döntés nagy felháborodást váltott ki a szülők és a pedagógusok körében. Tartanak attól, hogy a pénzügyi megszorítások miatt megszűnnek az iskolákban a speciális oktatási formák, és az alapellátás színvonala is romlani fog. A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) tiltakozik a szegedi pedagóguselbocsátások miatt, mert azok a szakmai szempontok mellőzésével, egyoldalú pénzügyi megfontolások alapján történnek - tartalmazza az a közlemény, amelyet pénteken juttattak el az MTI-hez. Az ilyen lépések veszélyeztetik a törvény által előírt nevelési-oktatási feladatok ellátását. A PSZ felháborítónak tartja, hogy minderre a közoktatási törvény módosítása előtt kerül sor. Trombita után karmesterpálca a Magyar Szimfonikus Zenekar élén André Bernard „Két évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy félreteszem a hangszert, és ezentúl csak a karmesterségnek élek, így legalább elmondhatom, hogy a trombitálást a csúcson hagytam abba" - mondta André Bernard francia karmester a Magyar Szimfonikus Zenekar pénteki tájékoztatóján, amelyet az együttes hétfő esti koncertje alkalmából hívott össze a zenekar vezetősége a Matáv Zeneházba. A pesti vigadóbeli koncertet André Bernard dirigálja, a műsoron Debussy Ibéria című szvitje, Franck d-moll szimfóniája és Tedesco Gitárversenye szerepel, közreműködik Eötvös József gitárművész. A francia karmester vendégszereplése miatt hirdetett tájékoztató egyben jó alkalom volt arra, hogy a Távközlési Zenei Alapítvány által működtetett Magyar Szimfonikus Zenekar bemutassa a sajtó képviselőinek új otthonát, a IX. kerületi, Páva utcai Matáv Zeneházat. A zenekar - amelynek művészeti vezetője Medveczky Ádám - tavaly májusban költözhetett be az új épületbe, amelyet bármelyik hazai szimfonikus együttes megirigyelhetne. Legnagyobb erénye, hogy a próbaterem nemcsak műhelymunkára, hanem hangversenyek rendezésére, sőt, hangfelvételek készítésére is alkalmas. A zeneházban külön próbatermet és öltözőt kaptak a vonósok, a réz-, illetve fafúvósok. Az emeleten el tudják szállásolni a külföldi vendégművészeket is. André Bernard már öt alkalommal vezényelte itthon a Magyar Szimfonikus Zenekart, és dirigálta az együttest egy spanyolországi turnén is - tudtuk meg Zongor Árpádtól, a zenekar ügyvezető igazgatójától. A közös munka eredményeként a zenekar André Bernardot állandó vendégkarmesterének választotta. Három szezonra kötöttek szerződést. André Bernard trombitaművészként is a világ élvonalába tartozott A karmesterséget Pierre Dervaux-tól tanulta, majd Carlo Maria Giulininál és Bruno Bartelottinál képezte tovább magát. Vezényelt már a Carnegie Hallban, dirigálta a Bécsi és a Berlini Szimfonikus Zenekart, öt éven át a London Chamber Orchestra vezetője volt Jelenleg az audi-i zenei fesztivált irányítja, és a marseille-i konzervatórium igazgatója. A jövő szezonban a karmester Verdi Requiemjét szeretné dirigálni a Magyar Szimfonikus Zenekar élén. (devich) Csoóri Sándor Bűnbánó vers A barátaimnak írom Már csak magamra figyelek, mint akit lesnek valahonnan: padlásablakból, fák mögül, vagy követnek egy alagútban. Járkálok tavaszok s telek közt s köztetek is, ha cipőm orrán megáll kicsit a Hold pihenni, vagy hogyha somvirágot szór rám valamelyik ismerős szél. De veletek is úgy vágyok csak, mint akit egy koccanó kés váratlanul is riadóztat. Egy kés, egy csonka szó, egy trágár óraütés jóslatos hangja - Miféle bűnbe keveredtem, hogy elveszett szívem hatalma magam fölött s fölöttetek? Szelídebb voltam tán, mint Isten s ostobább, mint a tagadói? A tüzes nyelvet csak mímeltem? s a tetoválok hosszú tűit is csak néztem, hogy’ táncolnak mellkasokon és koponyákon s csúfítanak el mellbimbókat? Világokat láttam meghalni elárvult szekerek és tankok mellől, ülve egy lusta hanton. De, úgy tetszik, mindez kevés volt! Kevés a bűn s a bűntelenség. Ezért kell most füstölgő lécek között aludnom, fuldokolva, háttal Istennek, Napnak, égnek. Hétfő van, kedd van, józan szerda? Hernyók ünnepe vagy a lassan fölfelé szálló csontoké a féregtelenített tavaszban? Meghalt Pataky Jenő, színművész Elhunyt Pataky Jenő színművész. A Nemzeti Színház örökös tagját életének 82. évében csütörtökön érte a halál. Pataky Jenő érdemes művész temetéséről később intézkednek - tudatja a Nemzeti Színház. Pataky Jenő 1914. szeptember 8-án született Budapesten. Fél évszázada debütált a Nemzetiben. Játszotta Csongort Vörösmarty tündérjátékában, Moliére Tartuffe című komédiájában Valért. 1951 és 1956 között a Petőfi Színházban szerepelt, majd Párizsba emigrált. Az Ève de Paris-ban és Nouvelle Éve-ben játszott. A több mint két évtizeden át tartó távollét ellenére mindig is magyar és nemzeti színházbeli művésznek vallotta magát. Ennek szellemisége jegyében állította össze irodalmi estjeit, amelyeket bemutatott az óhazától távol élő magyar közösségek előtt valamennyi földrészen. 1979-ben tért vissza Magyarországra. Játszott a Madách Színházban, majd 1983- ban lett újból a Nemzeti Színház tagja. Pataky Jenő utoljára Szakonyi Károly Vidám finálé című darabjában lépett fel.