Magyar Nemzet, 1996. március (59. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-16 / 64. szám
IV Magyar Nemzet 1^1 Budapesti Tavaszi Fesztivál SZOMBAT, 1996. március 16. A huszadik századi zene mesterei Az Asko együttes főiskolásokból alakult A holland Asko együttes szinte kizárólag XX. századi zenét játszik. Az együttes 1966- ban alakult főiskolásokból. Harminc év alatt hivatásos zenekarrá érett. Hangszerelése mindig az előadandó kompozíciótól függ. Az Asko az utóbbi időben gyakran műsorára tűzte Kurtág György, Helmut Lachenmann, Ligeti György, Stockhausen, Varése és Claude Vivier műveit. Az együttes tagjai szívesen veszik, ha maguk a zeneszerzők készítik fel őket a hangversenyekre. Számos ősbemutató fűződik a nevükhöz, például Louis Andriessen, Brian Ferneyhough, Silvia Fontina, Luca Francesconi, Benedict Mason, Kias Torstensson, Theo Verbey, Iannis Xenakis és Robert Zuidam több kompozíciója. A csoportnak nincs állandó karmestere. Dolgoztak már Riccardo Chaillyvel, Eötvös Péterrel, Reinbert de Leeuw-val és Hans Zenderrel. Évente mintegy negyven koncertet adnak Hollandiában és külföldön. Több CD-t is készítenek. Legutóbb Amszterdamban, Milánóban, Münchenben, Párizsban és Bécsben léptek fel. A tavaszi fesztiválon az MTA kongresszusi termében mutatkoznak be április 2-án Debussy, Toru Takemitsu, Jo Kondo, Oliver Knussen műveivel. Vezényel Oliver Knussen, közreműködik Marianne Pousseur belga énekművész. (d. m.) termében lép fel április 2-án Oliver Knussen vezényletével Az Asko az MTA kongresszusi Ötven éve tartó töretlen operaszerelem Mikó András mestereiről és rendezéseiről Énekesnek és reklámgrafikusnak készült, Bortnyik Sándor tanítványa volt, de végül egész életét az operaműfajnak szentelte. Mikó András ötven éve, 1946-ban lépett be a Magyar Állami Operaházba. Ügyelőként kezdte, végigjárta a ranglétrát, Oláh Gusztávtól, Nádasdy Kálmántól tanult, majd 1962-től 1985-ig főrendezőként dolgozott. Évtizedekig tanított a főiskolán, bejárta a világot, a legnagyobb énekesekkel dolgozott együtt. Az idei tavaszi fesztiválon a három fiatal rendező által színpadra állított Puccini-trilógia mellett az ő rendezésében láthatjuk, hallhatjuk újra Bartók remekművét, A kékszakállú herceg várát és Wagner Parsifalját. Az évforduló alkalmából beszélgettünk mestereiről, pályakezdésről és a műfaj gondjairól, jövőjéről. -Blum Tamás barátomtól megtudtam, hogy Oláh Gusztáv munkatársat keres - meséli Mikó András -, jelentkeztem. Elbeszélgettünk, majd azt mondta: beszél Tóth Aladárral, az igazgatóval, és értesít. Attól kezdve bujkált előlem. Ha bementem a főbejáraton, ő elmenekült a hátsó kijáraton. Amikor sokadik alkalommal nem tudtam beszélni vele, megkerestem Tóth Aladárt. Ő nem is tudott róla, hogy jelentkeztem. Behívatta Oláh Gusztávot, aki nagyon ideges lett, de én másnap beléptem fizetés nélküli gyakornoknak. Később egyszer elkapott Oláh, és azt mondta: „akkor csak próbára akartalak tenni, mert ebbe a házba olyan emberek valók, akik nagyon szeretnének idekerülni". Nádasdytól hallottam egyszer: „a te kötődésed az Operához a szerelemhez hasonlít". — Miért határozott úgy, hogy rendezéssel próbálkozik? Sose harcoltam azért, hogy előbbre jussak, mégis előbbre jutottam. Talán azért, mert a legváltozatosabb feladatokat is vállaltam, ha kellett. Emlékszem, egyszer Nádasdy Kálmán magába roskadva fogadott, mert meghalt egy szülész, akire a Don Giovanni egyik néma jelenete épült. Beugrottam a helyére. Nádasdy elfelejtett szólni a szereplőknek. A színpadon Székely Mihály rám meredt, és minden módon meg akart nevettetni, ami sikerült is neki, majd a jelenet után szemrehányóan azt mondta: „Mikó úr, ahol rendező akar lenni, annak minden helyzetben fel kell találnia magát." — Mi volt az első igazi rendezése, és a későbbiek közül melyekre emlékszik a legszívesebben? -A Cosi fan Tutte stúdióelőadása, majd a János vitéz - beugrásként, olyan időben, amikor még nem volt rendezői címem. Hont Ferenc rendezte volna a darabot, de az utolsó pillanatban kiesett, mert épp akkor „bírálták meg”. Nekem kellett átvenni a feladatát Nagyon szerettem Gluck Orpheuszát, a Macbethet, amit Torinóban, a Lombardokat, amit a londoni Covent Gardettben is megrendeztem, a Vérnászt, a Porgy és Besst, A lángot, amit először Buenos Airesben, a Teatro Colónban állítottam színpadra, az Aidát, ami a savonlinnai fesztiválon kilenc évig műsoron maradt. A kékszakállú mindkét feldolgozását de nem is szívesen sorolom tovább, mert biztosan sok mindent kihagyok... - Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó operarendező lehessen? -Elsősorban az, hogy az ember ne önmagát tartsa fontosnak, hanem a szerzőt, és hogy megpróbálja kibontani a műből mindazt, amivel a közönségre hatni tud. Sok mindent meg lehet tanulni, de nem biztos, hogy a rendezés tanítható. Bortnyik mindig azt mondta:',, csinálj meg egy részletet nagyon szépen, akkor nem lesz szíved elrontani a többit". Ehhez próbáltam tartani magam akkor is, amikor operát rendeztem. - Voltak-e konfliktusai a művészekkel? -Konfliktus mindig akad, de azt hiszem, alapjában sikerült korrekt kapcsolatban maradnom mindenkivel. " Tóth Aladár mondta egyszer: „könnyít volt nekem vasfüggönnyel operát művelni". Pedig akkor sem volt olyan könnyű. Sok kiváló énekessel az arányos és igazságos foglalkoztatottságot soha nem könnyű megvalósítani.Olykor a szemére vetették, hogy túlságosan hagyományosak a rendezései... -Mit jelent az, hogy hagyományos? Én csak jó és rossz között tudok különbséget tenni. Ha a hagyományos azt jelenti, hogy ragaszkodtam a mű mondanivalójához, akkor vállalom ezt a jelzőt. Olyan irányba mentem, amerre a művek vittek. Az értékeket pedig mindig tiszteletben tartottam. Klemperer, aki nagyon szerette, ha mellette vagyok, számomra a természetesség óriása. Az ő Fideliója máig példa számomra. Ezt az operát csak olyannak tudom elképzelni, amilyennek vele hallottam... - Vannak, akik úgy vélekednek, hogy válságba került az operaműfaj. - A művészet került válságos helyzetbe, nem a műfaj. Az opera komplex műfaj, a zene, a dráma, a képzőművészet problémáit hordozza. Mindig azt mondtam, ahhoz, hogy bebizonyítsuk: az opera élni fog, sorra színpadra kell állítanunk a modern operákat, a Woyzecket, a Pelléas és Mélisande-ot, a Mahagonnyt, hoznunk kell a magyar kortárs műveket. A művek és a közönség kapcsolata valóban megváltozott. De bízni kell benne, hogy eljön újra az a művész, aki megnyitja a közönség felé elzárt kapukat. (forch) Mikó András: Sose harcoltam azért, hogy előbbre jussak MTI-fotó - Bruzák Noémi Jelenet a Parsifalból (középen Polgár László) abból az előadásból, amelyet Mikó András Wagner halálának századik évfordulóján állított színpadra az Operaházban (MTI-fotó) Versenygyőrztesek a porondon Crescendo fesztivál fiatal tehetségekkel A Crescendo című sorozatban minden évben fiatal tehetségek, nemzetközi zenei versenyek díjnyertesei mutatkoznak be a budapesti közönségnek. Az idei Crescendo fesztivál különlegessége, hogy két olyan muzsikust is viszontláthatunk, aki Budapesten aratott győzelmet. A kanadai Erika Baum, aki 1992-ben nyerte meg a nemzetközi Szigeti József hegedűversenyt, a tavaszi fesztivál záróhangversenyén lép fel a Liszt Ferenc kamarazenekar élén. Mozart D-dúr hegedűversenyét játssza, amit azért is övez különleges érdeklődés, mert a művésznő Mozart-játékára a szigeti versenyen különdíjat kapott. A másik budapesti győztes Izaki Masahiro japán karmester, aki nemrég a Magyar Televízió karmesterversenyén vehette át az aranypálcát. Őt a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának élén láthatjuk március 27-én. Koncertjének műsorán Bartók, Kodály, Webern, Janácek és Enescu egyegy műve szerepel. Japánból más közreműködői is érkeznek a Crescendosorozatnak: a Musashino Akadémia vonósnégyese Berkes Kálmán klarinétművésszel, az akadémia professzorával ad közös hangversenyt március 21-én. Leonardo de Lisi olasz tenorista a ’ s-Hertogenbosch- i nemzetközi énekverseny dal kategóriájában kapott első díjat 1994-ben. Tolmácsolásában most Schumann Heine verseire írt dalciklusát, a Dichterliebét hallhatja (március 17-én) a budapesti és (18-án) a kecskeméti közönség. Sungsi Yang dél-koreai - Párizsban élő - hegedűművész szintén több versenyen kapott már értékes díjakat. Ezek közül a legkiemelkedőbb a londoni Carl Fleschverseny nagydíja. Őt Gulyás Márta kíséri zongorán a budapesti (március 19-i) és a gödöllői (20-i) koncerten. Bruno Morin francia orgonaművész hazájában, Chartres-ban lett győztes. Műsorában, amelyet április 10-én hallhatunk a Batthyány téri Szent Annatemplomban, többek között Liszt-művek szerepelnek. Természetesen nem maradnak ki a Crescendo fesztivál programjából a fiatal magyar tehetségek sem. Március 30-án Garzuly Anna fuvola- és Klenyán Csaba klarinétművész estjét hallhatja a közönség. A fiatal fuvolaművész magyar- és németországi tanulmányok után a New York-i Manhattan School of Music mesterképző programjában vett részt, szép eredményekkel, amit egy Carnegie Hall-i szólóest is bizonyít. Klenyán Csaba a tehetséges fiatal magyar klarinétosgeneráció ígéretes képviselője. Április 13-án az Interart és a Nemzeti Filharmónia közös hangversenyének közreműködői az Evianban díjazott Auer vonósnégyes és Bogányi Gergely zongoraművész. Ők már a hazai koncertélet rendszeres résztvevői. A kvartett Szőlőssy András új vonósnégyesét mutatja be, valamint Mozart- és Schumann-kompozíciókat játszik. (devich) Erika Raum Leonardo de Lisi Sungsic Yang Magyar Állami Operaház 1996. március 30-án és 31-én 18 órakor Triptichon Puccini három egyfelvonásos operája , A KÖPENY Szövegét G. Adami írta . Fordította Nádasdy Kálmán Marcel Miller Lajos, Gurbán János Georgene Pitti Katalin, Zempléni Mária, Henri B. Nagy János, Bandi János A Csuka Gerdesits Ferenc, Kecskés Sándor A Vakond Hantos Balázs, Rácz István Szarka néni Sudlik Mária, Csengery Adrienne Utcai énekes Alben Tamás, Pataki Antal Szerelmespár Csányi László, Markovics Erika, Laptai, Székelyhídi Hajnalka ANGELICA NŐVÉR Karmester: Kovács János Szövegét G. Forzano írta Fordította Nádasdy Kálmán Angelica nővér Kincses Veronika, Kukely Júlia A hercegnő Takács Tamara, Mészöly Katalin A főnöknő Erese Margit, Somogyi Eszter A szigorú nővér Lukin Márta, Balatoni Éva A tanító nővér Bokor Jutta, Számadó Gabriella Genovéva nővér Ardó Mária, Markovics Erika Osmina nővér Péter Anikó, Benei Katalin Egy novícia Somogyi Eszter, Ghillány Mána Dolcina nővér Pánti Anna, Fülöp Zsuzsanna A meteglálogoló nővér Sánta Jolán, Christu Olympia Kéregelő nővérek Lóry Andrea, Felber Gabriella , Ötvös Csilla, Hajdú Franciska Laikus nővérek Székelyhídi Hajnalka Wiedemann Bernadett * Földi Melinda, Megyesi Schwanz Luc GIANNI SCHICCHI Szövegét G. Forzano írta Fordította Nádasdy Kálmán Gianni Schicchi Sólyom Nagy Sándor, Gárday Gábor Lauretta Verebics Ibolya, Péter Anikó Zita aim Mészöly Katalin, Kovács Annamária Rinuccio Berkes János Wendler Attila Gherardo Gerdesits Ferenc, Fülöp Attila Nella Pászthy Júlia, Pelle Erzsébet Benő Egri Sándor, Martin János Simon Szille Tamás, Hantos Balázs Marco Sárkány Kázmér, Németh Gábor Ciesca Balatoni Éva, Lukin Márta Spineloccio Lózsy-Bíró János, Kecskés Sándor Jegyző Klucsik Géza, Vrabac Szása Pinellino Szilágyi Imre, D. Rácz István Gucgio Vári Miklós, Tóth G. Zoltán Gherardino Kézi Balázs, Mekis Péter Díszlet: Horesnyi Balázs mv., Jelmez: Benedek Mari mv. Mozgás: Pintér Tamás mv. A rendező munkatársa: H. Mertzel Márta, Rendező: NAGY VIKTOR Díszlet-jelmez Dévényi Rita mv. Jelmez: Dévényi Rita mv. A rendező munkatársa: Kakas István Rendező: GALGÓCZY JUDIT mv. Díszlet: Kentaur mv. Jelmez: Benedek Mari mv. A rendező munkatársa: Kocsy Zsolt Rendező: KALMÁR PÉTER mv. Karigazgató: Szalay Miklós A Gyermekkar vezetői:Gupcsó Gyöngyvér, Szebellédi Valéria Zenei munkatársak: Bartal László, Kaposi Gergely, Pfeiffer Gyula, Péter Szabó Anikó, Oberfrank Péter, Dallos Erika, Hirsch Bence, Petheő Zsolt, Salgó tamás, Szűcs Lóránt Jk Az előadás a Tavaszi Fesztivál támogatásával jött létre. A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ TÁMOGATÓJA A T¡¡1do~ar Som/ol£·rr