Magyar Nemzet, 1996. március (59. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-16 / 64. szám

IV Magyar Nemzet 1^1 Budapesti Tavaszi Fesztivál SZOMBAT, 1996. március 16. A huszadik századi zene mesterei Az Asko együttes főiskolásokból alakult A holland Asko együttes szinte kizárólag XX. századi zenét játszik. Az együttes 1966- ban alakult főiskolásokból. Harminc év alatt hivatásos ze­nekarrá érett. Hangszerelése mindig az előadandó kompozí­ciótól függ. Az Asko az utóbbi időben gyakran műsorára tűzte Kurtág György, Helmut La­­­chenmann, Ligeti György, Stockhausen, Varése és Claude Vivier műveit. Az együttes tagjai szívesen veszik, ha maguk a zeneszer­zők készítik fel őket a hangver­senyekre. Számos ősbemutató fűződik a nevükhöz, például Louis Andriessen, Brian Fer­­neyhough, Silvia Fontina, Luca Francesconi, Benedict Mason, Kias Torstensson, Theo Ver­­bey, Iannis Xenakis és Robert Zuidam több kompozíciója. A csoportnak nincs állandó kar­mestere. Dolgoztak már Ric­­cardo Chaillyvel, Eötvös Péter­rel, Reinbert de Leeuw-val és Hans Zenderrel. Évente mint­egy negyven koncertet adnak Hollandiában és külföldön. Több CD-t is készítenek. Leg­utóbb Amszterdamban, Milá­nóban, Münchenben, Párizs­ban és Bécsben léptek fel. A ta­vaszi fesztiválon az MTA kong­resszusi termében mutatkoz­nak be április 2-án Debussy, Toru Takemitsu, Jo Kondo, Oliver Knussen műveivel. Ve­zényel Oliver Knussen, közre­működik Marianne Pousseur belga énekművész. (d. m.) termében lép fel április 2-án Oliver Knussen vezényletével Az Asko az MTA kongresszusi Ötven éve tartó töretlen operaszerelem Mikó András mestereiről és rendezéseiről Énekesnek és reklámgrafi­kusnak készült, Bortnyik Sán­dor tanítványa volt, de végül egész életét az operaműfajnak szentelte. Mikó András ötven éve, 1946-ban lépett be a Ma­gyar Állami Operaházba. Ügyelőként kezdte, végigjárta a ranglétrát, Oláh Gusztávtól, Nádasdy Kálmántól tanult, majd 1962-től 1985-ig főren­dezőként dolgozott. Évtizede­kig tanított a főiskolán, bejárta a világot, a legnagyobb éneke­sekkel dolgozott együtt. Az idei tavaszi fesztiválon a há­rom fiatal rendező által szín­padra állított Puccini-trilógia mellett az ő rendezésében lát­hatjuk, hallhatjuk újra Bartók remekművét, A kékszakállú herceg várát és Wagner Parsi­­falját. Az évforduló alkalmá­ból beszélgettünk mestereiről, pályakezdésről és a műfaj gondjairól, jövőjéről. -Blum Tamás barátomtól megtudtam, hogy Oláh Gusz­táv munkatársat keres - mesé­li Mikó András -, jelentkez­tem. Elbeszélgettünk, majd azt mondta: beszél Tóth Ala­dárral, az igazgatóval, és érte­sít. Attól kezdve bujkált elő­lem. Ha bementem a főbejára­ton, ő elmenekült a hátsó kijá­raton. Amikor sokadik alka­lommal nem tudtam beszélni vele, megkerestem Tóth Ala­dárt. Ő nem is tudott róla, hogy jelentkeztem. Behívatta Oláh Gusztávot, aki nagyon ideges lett, de én másnap be­léptem fizetés nélküli gyakor­noknak. Később egyszer elka­pott Oláh, és azt mondta: „ak­kor csak próbára akartalak tenni, mert ebbe a házba olyan emberek valók,­ akik nagyon szeretnének idekerülni". Ná­dasdy­tól hallottam egyszer: „a te kötődésed az Operához a szerelemhez hasonlít". — Miért határozott úgy, hogy rendezéssel próbálkozik?­­ Sose harcoltam azért, hogy előbbre jussak, mégis előbbre jutottam. Talán azért, mert a legváltozatosabb felada­tokat is vállaltam, ha kellett. Emlékszem, egyszer Nádasdy Kálmán magába roskadva foga­dott, mert meghalt egy szülész, akire a Don Giovanni egyik né­ma jelenete épült. Beugrottam a helyére. Nádasdy elfelejtett szólni a szereplőknek. A szín­padon Székely Mihály rám me­redt, és minden módon meg akart nevettetni, ami sikerült is neki, majd a jelenet után szem­rehányóan azt mondta: „Mikó úr, ahol rendező akar lenni, an­nak minden helyzetben fel kell találnia magát." — Mi volt az első igazi ren­dezése, és a későbbiek közül melyekre emlékszik a legszíve­sebben? -A Cosi fan Tutte stúdió­előadása, majd a János vitéz - beugrásként, olyan időben, ami­kor még nem volt rendezői cí­mem. Hont Ferenc rendezte volna a darabot, de az utolsó pillanatban kiesett, mert épp ak­kor „bírálták meg”. Nekem kel­lett átvenni a feladatát Nagyon szerettem Gluck Orpheuszát, a Macbethet, amit Torinóban, a Lombardokat, amit a londoni Covent Gardettben is megren­deztem, a Vérnászt, a Porgy és Besst, A lángot, amit először Buenos Airesben, a Teatro Co­lónban állítottam színpadra, az Aidát, ami a savonlinnai feszti­válon kilenc évig műsoron ma­radt. A kékszakállú mindkét fel­dolgozását de nem is szívesen sorolom tovább, mert biztosan sok mindent kihagyok... - Mi kell ahhoz, hogy vala­kiből jó operarendező lehes­sen? -Elsősorban az, hogy az ember ne önmagát tartsa fon­tosnak, hanem a szerzőt, és hogy megpróbálja kibontani a műből mindazt, amivel a kö­zönségre hatni tud. Sok min­dent meg lehet tanulni, de nem biztos, hogy a rendezés tanítha­tó. Bortnyik mindig azt mond­ta:'­,, csinálj meg egy részletet nagyon szépen, akkor nem lesz szíved elrontani a többit". Eh­hez próbáltam tartani magam akkor is, amikor operát rendez­tem. - Voltak-e konfliktusai a művészekkel? -Konfliktus mindig akad, de azt hiszem, alapjában sike­rült korrekt kapcsolatban ma­radnom mindenkivel. " Tóth Aladár mondta egyszer: „könnyít volt nekem vasfüg­gönnyel operát művelni". Pe­dig akkor sem volt olyan könnyű. Sok kiváló énekessel az arányos és igazságos foglal­koztatottságot soha nem könnyű megvalósítani.­­Olykor a szemére vetet­ték, hogy túlságosan hagyo­mányosak a rendezései... -Mit jelent az, hogy ha­gyományos? Én csak jó és rossz között tudok különbséget tenni. Ha a hagyományos azt jelenti, hogy ragaszkodtam a mű mondanivalójához, akkor vállalom ezt a jelzőt. Olyan irányba mentem, amerre a mű­vek vittek. Az értékeket pedig mindig tiszteletben tartottam. Klemperer, aki nagyon szeret­te, ha mellette vagyok, szá­momra a természetesség óriá­sa. Az ő Fideliója máig példa számomra. Ezt az operát csak olyannak tudom elképzelni, amilyennek vele hallottam... - Vannak, akik úgy véle­kednek, hogy válságba került az operaműfaj. - A művészet került válsá­gos helyzetbe, nem a műfaj. Az opera komplex műfaj, a ze­ne, a dráma, a képzőművészet problémáit hordozza. Mindig azt mondtam, ahhoz, hogy be­bizonyítsuk: az opera élni fog, sorra színpadra kell állítanunk a modern operákat, a Woyzec­­ket, a Pelléas és Mélisande-ot, a Mahagonnyt, hoznunk kell a magyar kortárs műveket. A művek és a közönség kapcso­lata valóban megváltozott. De bízni kell benne, hogy eljön újra az a művész, aki meg­nyitja a közönség felé elzárt kapukat. (forch) Mikó András: Sose harcoltam azért, hogy előbbre jussak MTI-fotó - Bruzák Noémi Jelenet a Parsifalból (középen Polgár László) abból az előadásból, amelyet Mikó András Wagner halálának századik évfordulóján állított színpadra az Operaházban (MTI-fotó) Versenygyőrztesek a porondon Crescendo fesztivál fiatal tehetségekkel A Crescendo című soro­zatban minden évben fiatal te­hetségek, nemzetközi zenei versenyek díjnyertesei mutat­koznak be a budapesti közön­ségnek. Az idei Crescendo feszti­vál különlegessége, hogy két olyan muzsikust is viszontlát­hatunk, aki Budapesten aratott győzelmet. A kanadai Erika Baum, aki 1992-ben nyerte meg a nemzetközi Szigeti Jó­zsef hegedűversenyt, a tavaszi fesztivál záróhangversenyén lép fel a Liszt Ferenc kamara­­zenekar élén. Mozart D-dúr hegedűversenyét játssza, amit azért is övez különleges ér­deklődés, mert a művésznő Mozart-játékára a szigeti ver­senyen különdíjat kapott. A másik budapesti győztes Izaki Masahiro japán karmester, aki nemrég a Magyar Televízió karmesterversenyén vehette át az aranypálcát. Őt a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának élén láthatjuk március 27-én. Koncertjének műsorán Bartók, Kodály, We­bern, Janácek és Enescu egy­­egy műve szerepel. Japánból más közreműkö­dői is érkeznek a Crescendo­­sorozatnak: a Musashino Aka­démia vonósnégyese Berkes Kálmán klarinétművésszel, az akadémia professzorával ad közös hangversenyt március 21-én. Leonardo de Lisi olasz tenorista a ’ s-Hertogenbosch- i nemzetközi énekverseny dal kategóriájában kapott első díjat 1994-ben. Tolmácsolá­sában most Schumann Heine verseire írt dalciklusát, a Dichterliebét hallhatja (már­cius 17-én) a budapesti és (18-án) a kecskeméti közön­ség. Sungsi­ Yang dél-koreai - Párizsban élő - hegedűmű­vész szintén több versenyen kapott már értékes díjakat. Ezek közül a legkiemelke­dőbb a londoni Carl Flesch­­verseny nagydíja. Őt Gulyás Márta kíséri zongorán a buda­pesti (március 19-i) és a gö­döllői (20-i) koncerten. Bruno Morin francia orgonaművész hazájában, Chartres-ban lett győztes. Műsorában, amelyet április 10-én hallhatunk a Batthyány téri Szent Anna­­templomban, többek között Liszt-művek szerepelnek. Természetesen nem ma­radnak ki a Crescendo feszti­vál programjából a fiatal ma­gyar tehetségek sem. Március 30-án Garzuly Anna fuvola- és Klenyán Csaba klarinétmű­vész estjét hallhatja a közön­ség. A fiatal fuvolaművész magyar- és németországi ta­nulmányok után a New York-i Manhattan School of Music mesterképző programjában vett részt, szép eredmények­kel, amit egy Carnegie Hall-i szólóest is bizonyít. Klenyán Csaba a tehetséges fiatal ma­gyar klarinétosgeneráció ígé­retes képviselője. Április 13-án az Interart és a Nemzeti Filharmónia kö­zös hangversenyének közre­működői az Evianban díjazott Auer vonósnégyes és Bogányi Gergely zongoraművész. Ők már a hazai koncertélet rend­szeres résztvevői. A kvartett Szőlőssy András új vonósné­gyesét mutatja be, valamint Mozart- és Schumann-kom­­pozíciókat játszik. (devich) Erika Raum Leonardo de Lisi Sungsic Yang Magyar Állami Operaház 1996. március 30-án és 31-én 18 órakor Tri­pti­cho­n Puccini három egyfelvonásos operája , A KÖPENY Szövegét G. Adam­i írta . Fordította Nádasdy Kálmán Marcel Miller Lajos, Gurbán János Georgene Pitti Katalin, Zempléni Mária, Henri B. Nagy János, Bandi János A Csuka Gerdesits Ferenc, Kecskés Sándor A Vakond Hantos Balázs, Rácz István Szarka néni Sudlik Mária, Csengery Adrienne Utcai énekes Alben Tamás, Pataki Antal Szerelmespár Csányi László, Markovics Erika, Laptai, Székelyhídi Hajnalka ANGELICA NŐVÉR Karmester: Kovács János Szövegét G. Forzano írta Fordította Nádasdy Kálmán Angelica nővér Kincses Veronika, Kukely Júlia A hercegnő Takács Tamara, Mészöly Katalin A főnöknő Erese Margit, Somogyi Eszter A szigorú nővér Lukin Márta, Balatoni Éva A tanító nővér Bokor Jutta, Számadó Gabriella Genovéva nővér Ardó Mária, Markovics Erika Osmina nővér Péter Anikó, Benei Katalin Egy novícia Somogyi Eszter, Ghillány Mána Dolcina nővér Pánti Anna, Fülöp Zsuzsanna A meteglálogoló nővér Sánta Jolán, Christu Olympia Kéregelő nővérek Lóry Andrea, Felber Gabriella , Ötvös Csilla, Hajdú Franciska Laikus nővérek Székelyhídi Hajnalka Wiedemann Bernadett * Földi Melinda, Megyesi Schwanz Luc GIANNI SCHICCHI Szövegét G. Forzano írta Fordította Nádasdy Kálmán Gianni Schicchi Sólyom Nagy Sándor, Gárday Gábor Lauretta Verebics Ibolya, Péter Anikó Zita aim Mészöly Katalin, Kovács Annamária Rinuccio Berkes János Wendler Attila Gherardo Gerdesits Ferenc, Fülöp Attila Nella Pászthy Júlia, Pelle Erzsébet Benő Egri Sándor, Martin János Simon Szille Tamás, Hantos Balázs Marco Sárkány Kázmér, Németh Gábor Ciesca Balatoni Éva, Lukin Márta Spineloccio Lózsy-Bíró János, Kecskés Sándor Jegyző Klucsik Géza, Vrabac Szása Pinellino Szilágyi Imre, D. Rácz István Gucgio Vári Miklós, Tóth G. Zoltán Gh­erardino Kézi Balázs, Mekis Péter Díszlet: Horesnyi Balázs mv., Jelmez: Benedek Mari mv. Mozgás: Pintér Tamás mv. A rendező munkatársa: H. Mertzel Márta, Rendező: NAGY VIKTOR Díszlet-jelmez Dévényi Rita mv. Jelmez: Dévényi Rita mv. A rendező munkatársa: Kakas István Rendező: GALGÓCZY JUDIT mv. Díszlet: Kentaur mv. Jelmez: Benedek Mari mv. A rendező munkatársa: Kocsy Zsolt Rendező: KALMÁR PÉTER mv. Karigazgató: Szalay Miklós A Gyermekkar vezetői:Gupcsó Gyöngyvér, Szebellédi Valéria Zenei munkatársak: Bartal László, Kaposi Gergely, Pfeiffer Gyula, Péter Szabó Anikó, Oberfrank Péter, Dallos Erika, Hirsch Bence, Petheő Zsolt, Salgó tamás, Szűcs Lóránt Jk Az előadás a Tavaszi Fesztivál támogatásával jött létre. A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ TÁMOGATÓJA A T¡­¡1do~ar Som/ol£·rr

Next