Magyar Nemzet, 1996. július (59. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-01 / 152. szám

HÉTFŐ, 1996. július 1. Országos grafikai biennále Miskolcon Harmincöt évvel ezelőtt, 1961-ben a Miskolci Nemzeti Színház akkor felújított épületé­ben nyílt meg az első országos grafikai biennále. Vasárnap pe­dig a most felújított és bővített Rákóczi-házban kialakított új Miskolci Galériában a 18. bien­­nálét nyitotta meg Káli Sándor, Miskolc alpolgármestere. Mint mondta: ez a rendezvény a hon­foglalás 1100. évfordulóján a magyar grafikusok, a város és a Miskolci Galéria ünnepe is egy­ben. A grafikusok kétévenként megrendezendő, ezúttal már nemzetközi seregszemléjén száz­harminc művész kétszázötven al­kotása látható. A magyarok mel­lett szlovák alkotók is bemutat­koznak. A biennále és egyben Miskolc nagydíját az idén Lévay Jenő kapta. Borsod-Abaúj- Zemplén megye díjában Bartus Mária Barbara, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium díjá­ban Somorjai Kiss Tibor, a Ma­gyar Alkotóművészek Országos Egyesülete díjában Rozanits Ti­bor, a Honvédelmi Minisztérium díjában pedig Baranyay András részesült - tudatja az MTI. Andrzej Wajda kitüntetése Kiosztották a prágai filmfesztivál díjait Isabela Croix, fiatal spanyol rendezőnő, A dolgok, melyekről még nem beszéltem című filmje kapta a második prágai nemzet­közi filmfesztivál fődíját, az Arany Gólemet. Az ünnepélyes díjkiosztásra szombaton este ke­rült sor a cseh fővárosban. Ugyancsak Croixnak ítélték oda a fiatal tehetségeknek kijáró Kis Arany Gólemet is. A nemzetközi zsűri, amely­nek elnöke Max von Sydow svéd színész volt, a legjobb női alakí­tás díját Virginia Ledoyen francia színésznőnek a Kislány című filmben, míg a legjobb férfi ala­kításért járó díjat az olasz Ales­­sandro Benvenutinak ítélte oda a Genius Ivó című filmben nyújtott alakításért. Különdíjat kapott Hilmara Oddsson izlandi rendező a Meg­kövesedett könnycseppek című lírai filmje. Életművéért ezúttal Andrzej Wajda lengyel rendező kapott Arany Gólem díjat. A rendezvényen a nézők har­mincöt ország 153 filmjét láthat­ták. Az új fesztivál rangját a be­mutatott műveken kívül az adja, hogy védnökséget vállalt felette a párizsi székhelyű Filmproduce­rek Nemzetközi Szövetsége (FIAFP). A fesztiválon két magyar fil­met is bemutattak: Jancsó Mik­lós, Makk Károly és Sándor Pál Szeressük egymást gyerekek, va­lamint Sólyom András Érzékek is­kolája című alkotását. Ez utóbbit a versenyfilmek kategóriájában vetítették - jelentette az MTI. A zsűri elnöke Max von Sydow általánosságban ala­csonynak ítélte a fesztivál szín­vonalát, de mint mondta, ez ért­hető is, hiszen a FIAPF tíz nem­zetközi fesztivált rendez évente, s közülük a prágai a legfiatalabb. Minden fesztiválnak időre van szüksége, hogy „feljebb lépjen a ranglétrán” - jegyezte meg von Sydow. Kultúra Harc a kulturális lappiacon Szerkesztők tanácskozása Verőcén (Folytatás az 1. oldalról) Lapunk június 22-i számában Nem a piac dönti el, ki marad életben címmel arra hívtuk fel a figyelmet két adatsor segítségével, hogy a Nemzeti Kulturális Alap­nak és a Soros Alapítványnak mi­lyen szerepe van a jelenlegi folyó­irat-struktúra fennmaradásában. Hiába dönt mindenki által elfo­gadható szempontok szerint a Nemzeti Kulturális Alap, ha nem számol a Soros Alapítvány által adott támogatással, feszültség ala­kulhat ki. (A felvetés jogosságát igazolja, hogy a tanácskozáson a vita nagyrészt a cikkünkben meg­fogalmazott gondolatokról folyt.) Bevezetőjében Török András áttekintette a Nemzeti Kulturális Alap tevékenységét, s felhívta a figyelmet: a támogatás szempont­jainak megtárgyalása során felme­rült, hogy esetleg bizonyos számú előfizető meglétéhez kötik a pá­lyázatok elfogadását. Végül elve­tették ezt az elképzelést. Az 1995- ös éles bírálatok után átszervezték a folyóirat-kuratóriumot, és ’96- ban sikerült konszenzusos dönté­seket hozni. Világos szempont­­rendszert állítottak fel, s ennek alapján sorolták be a lapokat. Saj­nos, ezeket a szempontokat nem fogadta el a közművelődési kollé­gium, nem is vette figyelembe, így azok a lapszerkesztők, akik hozzájuk nyújtották be pályázatai­kat, pórul jártak. Bakonyi Éva biztosította a je­lenlévőket, hogy a Soros Alapít­vány tudatában van felelősségé­nek, de mint magánalapítvány saját értékrendje szerint határoz. Idén 130 millió forintot költenek két és 2,5 milliárdos költségvetésükből kulturális folyóiratokra. Felmerült az alapítványban is, miként lehetne hatékonyabb támogatási rendszert kidolgozni, de ebben az átmeneti időben, amikor nincs fizetőképes vásárlóközönség, maradt a régi szisztéma. (Az idén 317 lap pályá­zott, 90 kapott segítséget.) A jelenlévők közül senki sem vitatta a Soros Alapítvány szuve­rén döntéseinek jogosultságát, a vita középpontjában az állt, kell-e számolnia az NKA-nak az alapít­vány támogatásával. Kis Pintér Imre, a Kortárs főszerkesztője szerint a kulturális alapnak köte­lessége tekintetbe venni a másik hozzá hasonlóan nagy szponzor döntéseit, különben az általa adott limitált támogatás az életben ma­radáshoz kevés lesz. Oláh János, a Magyar Napló főszerkesztője sze­rint fel kell mérni, hogy egy lap­nak milyen forrásai vannak (ön­­kormányzati, alapítványi segít­ség), és ezután kell az NKA-nak kompenzálnia az egyenlőtlensége­ket. Kőbányai János, a Múlt és Jö­vő főszerkesztője a Soros-féle tá­mogatást dicsérte. Ő vetette fel a két folyóirat-szerveződés, a liga (Fol­e) és a szövetség (Fókusz) gondjait. Míg az előbbi magukat elitlapoknak nevező folyóiratok zárt társasága, az utóbbi nyitott, és a közös cselekvést sürgeti. A vita során felmerült, nem lenne-e okosabb, s főként politiku­sabb megvárni a Soros Alapítvány döntéseit, és csak utána összeülnie az NKA folyóirat-kollégiumának. Ha a kulturális alap kompenzációs támogatásra rendelkezne be, vezet­ték ellen, akkor nem lesznek vilá­gos értékszempontjai, nem írhat ki egyértelmű pályázatokat. A jelen­lévők pontosan tudták, azok is, akiket a Soros Alapítvány támo­gat, és azok is, akiket nem, hogy a legnagyobb gond a magyar kultu­rális életben, hogy nincs a Soros Alapítvány mellett más hasonlóan tőkeerős magánalapítvány, amely a szponzorálás esetleges egyolda­lúságait kiegyenlíthetné. Nem merült fel a résztvevők­ben, ami a lapok fogyatkozó kö­zönségét egyre inkább foglalkoz­tatja: vajon a magyar szellemi élet igényel-e ennyi fórumot, jól dön­­tenek-e szponzrok, amikor újabb vállalkozásokat indítanak útnak. Persze nagy kérdés, hogy ebben a tekintélyt nem ismerő irodalmi életben ki döntheti el, melyik lap maradjon életben. Abban ugyanis a jelenlévők egyetértettek, hogy a piacnak nem szabad kiszolgáltatni a folyóiratokat. A megoldás kör­vonalai nem látszanak, de legalább leültek beszélgetni az illetékesek... (oszlovits) Az írók boltjában majdnem minden kulturális lap megtalálható Vajda József felvétele na­h . " ' N­yír mi­k­r­i/ Magyar Állami Operaház Erkel Színház Öt előadásból álló középiskolai és hat előadásból álló főiskolai kedvezményes bérlet­­sorozatok az 1996/97-es évadra az Operaházba és az Erkel Színházba. Operaház - Középiskolai bérlet (váltakozó napokon, este 18 órakor) november 12. Mozart: Cosi fan tutte január 28. Ponchielli: Gioconda február 26. Csajkovszkij-Vámos: A hattyúk tava március 12. Verdi: Otello április 25. Wagner: Tannhauser Operaház - Főiskolai XIII. bérlet (váltakozó napokon, este 18 órakor) november 23. Wagner: A Rajna kincse január 7. Ponchielli: Gioconda február 12. Mendelssohn-Seregi: Szentivánéji álom március 2. Bartók: A kékszakállú herceg vára Bartók-Harangozó: A csodálatos mandarin április 10. Puccini: Manon Lescaut május 11. Puccini: Triptichon Erkel Színház - Főiskolai X. bérlet (mindig csütörtökön, este 18 órakor) november 7. Gounod: Faust december 12. Flotov: Márta január 9. Rossini: A sevillai borbély február 6. Verdi: Traviata április 3. Mascagni: Parasztbecsület Leoncavallo: Bajazzók május 15. Aszafjev-Zaharov: A bahcsiszeráji szökőkút Erkel Színház - Főiskolai XI. bérlet (váltakozó napokon, este 18 órakor) november 8. Gounod: Faust , december 6. Verdi: Nabucco január 30. Verdi: A végzet hatalma február 21. Verdi: A trubadúr március 14. Delibes-Seregi: Sylvia április 11. Bizet: Carmen Az Erkel Színház 1996/97-es évadjára szeptember 5-ig korlátozott számban még válthatók bérletek a már korábban meghirdetet sorozatokra. Bérletárusítás az Operaház szervezési osztályán augusztus 21-től október 10-ig . (VI. Andrássy út 20.), szombat és vasárnap kivételével 11 és 18 óra között. .­­. A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ TÁMOGATÓJA A . Frr^ Magyar Nemzet ^tRF MM ' -------1 . FOLY­ÓIRATSZEMLE Európai Utas A magyar folyóiratpiacon szinte egyedülálló lap a hat éve indított Európai Utas. Olyan kulturá­lis, politikai magazin, amelyet egyetlen szám ere­jéig sem sikerült párt- vagy csoportérdek számára kisajátítani. Az írások mindig kulturáltak és élve­zetesek, és ami a legfontosabb: nem belterjes, szűk humánértelmiségi körhöz, hanem szélesebb közön­séghez szólnak. Módos Péter főszerkesztőnek szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy az európai integráció kérdésének középpont­ba kerülése miatt a lap állandó szereplői és témái egyre kapósabbak lesznek másutt is. Fiatalokat kellene felfedezni, hiszen mint az Orbán Viktorral folytatott beszélgetésből kiderül, a mai húsz-har­mincasokkal számolni kell, még akkor is, ha nincs mögöttük az az élettapasztalat és élményanyag, amely izgalmassá teszi Vásárhelyi Miklós, Faludy György vagy Andorka Rudolf okfejtéseit. Persze, ha ez a nemzedék elolvassa Vásárhelyi Miklós számvetését a „nyolcadik X küszöbén”, talán egy életre megjegyzi: „Fiatalon az ember hajlamos szélsőségekre, a radikalizmusra. A szellemi eltéve­lyedés kiindulópontja az intellektuális önhittség és agresszivitás, amelynek nyomán az ember saját vé­leményét, meggyőződését, saját vélt igazát az ab­szolút, meg nem kérdőjelezhető igazság, a hit szintjére emeli. Ahol nincs jog a kételkedésre, ott a gondolkodás önmagát sterilizálja.” Az életút is­meretében elhihető a keserűség: „Sohasem szaba­dulok meg az önvádtól és a lelki sérülésektől.” Faludy György nem életútjának morális tanúságairól ír, hanem iro­dalmi emlékeiről. Neki megadatott világhíressé­gekkel találkozni, és mi, az elbizonytalanodott pol­gárok, akik már nem tudják, hogy kik napjainkban az igazi hírességek, boldogan olvassuk az újabb „nagy árnyakról bizalmasan” közleményeit; Ber­­tolt Brecht otromba kísérletéről, Thomas Mann le­gendás budapesti felolvasásáról, amelyről „az una­lomtól félholtan tódultak kifelé", Franz Werfel val­lási révületéről, a nagy amerikai találkozásokról. Andorka Rudolfot (az ő gondolatait Vathy Zsu­zsa jegyezte le) élményei megóvták a tévutaktól, de nem a szenvedésektől: a kitelepítéstől, a mun­kaszolgálattól, börtöntől, mellőztetéstől. Ám ezek a megpróbáltatások nem gyűlöletet, nem önsajná­latot ébresztettek a professzorban, hanem felelős­séget. Józanságra int ma is: „Én biztos voltam ben­ne, hogy a szocializmusnak nevezett rendszer összeomlik, de nem reméltem, hogy megérem. 1990 óriási meglepetés volt, eufória - ezt nagy ki­ábrándulás követte. De ismerjük be, az eufória volt az illúzió. Múltunkat, ami terhes múlt, cipeljük ma­gunkkal, s nem várható, hogy több évtizedes totali­­táriánus rendszer után egyszerre megtanuljuk a demokráciát... A legsúlyosabb probléma szerintem a kiábrándulás, a közösségért való felelősség hiá­nya. A rendszerváltozás megszívlelendő tanulsá­gai: nem láttuk, hogy jön, és nem tudtuk, hogy az egyes emberek cselekedetein sokkal több múlhat, mint képzeltük. Látnunk kell: súlyos problémákkal nézünk szembe, de ugyanakkor azt is, hogy az el­múlt kétszáz év óta sosem voltak az ország számá­ra ilyen kedvezőek a világpolitikai feltételek." A nyolcvan évvel ezelőtt született lengyel tör­ténész, Waclaw Felczak emlékét Kovács István és Kiss Gy. Csaba idézi. Az 1993-ban meghalt Felczak az Eötvös Collegium diákja, 1940 és ’44 között a budapesti lengyel fu­tárközpont parancsnoka, az ellenállási mozgalom tagja, életfogytiglan elítélt, majd a krakkói Jagelló Egyetem tanára volt. Kovács István keserű szavai­val ez a közép-európai polgár, érzékeny lengyel hazafi és igényes magyarbarát a mai Magyaror­szágon a korszerűtlenség mintaképe lehetne. Felczak Magyarország történetét írta meg, egy Peter Haslinger nevű fiatal osztrák történész az osztrák-magyar kapcsolatok utóbbi száz évének történetét. Szarka László e mű kapcsán a szom­szédság históriájának fontos állomásairól kérdezi. Hastlinger a beszélgetés végén leszögezi: „Óva in­tenék attól, hogy a hagyományokat összekeverjük a nosztalgiákkal. A jelenlegi gondok megoldását nem lehet megspórolni azáltal, hogy az idealizált történelemben igyekszünk menedéket keresni.” Bakács Tibor Settenkedő Grunwalsky Ferenc­ről rajzolt portréja nemcsak egy kiváló filmesről szól, hanem az aranykorból a vaskorba jutó ma­gyar filmművészetről. („A pénz barbár agresszió­jával senki sem veszi fel a harcot. Sem a szakma, sem a forgalmazás, sem a produceri rendszer.") A kiemelteken kívül számos érdekes írást és sok színes illusztrációt (nagybányai iskola festői, világvárossá vált Budapest) találunk a Európai Utasban, amelyért, hála a támogatóknak, csak száznegyvenkilenc forintot kérnek az árusok. Osztovits Ágnes Magyar Vemzi‘1 9 NAPLÓ HANS SÖLCH ÉS JOSEF PROKSCH szaktanácsadóknak a magyar-német kulturális kapcsola­tok ápolásáért végzett kiemelkedő tevékenységük elismeréseként Pro Cultura Hungarica emlékplakettet adományozott Magyar Bálint mi­niszter. HOLICS LÁSZLÓ zongorista kapta a Liszt Ferenc Zeneművésze­ti Főiskola Bíró­sági emlékdíját, amelyet a budapesti Zeneakadémia világhírűvé lett egykori növendéke emlékére alapítottak, és a jövőben minden évben a legkiválóbb zon­goristanövendék kaphatja. A KÖZÉP-EURÓPAI EGYE­TEM (CEU) budapesti tanévzáró­ján adták át hivatalosan a CEU nemzetközi kollégiumát és konfe­renciaközpontját is. Az egymilliárd forintos költséggel helyreállított volt munkássszálló Budapesten, a X. kerületi Kerepesi úton található. Mától az új épület ad otthont az ez évtől rendszeresen hallgatókat fo­gadó nyári egyetemnek is. KÖZEGÉSZSÉGÜGY-HIGIÉ­NIA címmel időszaki kiállítás nyí­lik meg a Semmelweis Orvostörté­neti Múzeumban ma délelőtt tizen­egy órakor (Budapest I., Apród u. 1-3.). A tárlat az 1867 és 1918 kö­zötti időszak magyarországi köz­egészségi állapotait szemlélteti. LISZT FERENC LES PRÉLU­DES című szimfonikus költeménye és Esztergomi miséje csendül fel ma este nyolc órakor a békéscsabai Evangélikus templomban. A Ma­gyar Rádió és Televízió Szimfoni­kus Zenekarát és a Magyar Állami Énekkart Ligeti András vezényli, közreműködik Szendrényi Katalin, Takács Klára, Daróczi Tamás és Martin János. LENKEFI KONRÁDRA, a nem rég elhunyt bábművészre emlé­kezve kiállítást nyitnak meg és emléktáblát avatnak fel a ma kez­dődő 11. bábfesztivál alkalmából Békéscsabán. Az emlékkiállítás holnap nyílik meg a csabai Mese­házban.

Next