Magyar Nemzet, 1998. szeptember (61. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-09 / 211. szám

1998. szeptember 9., szerda A szippantósok a városháza elé vonulnak Tartálykocsik a „maffia” ellen A fővárosi önkormányzat ren­delete értelmében szeptember 1. után csak a kijelölt szolgáltatók szállíthatják el a települési fo­lyékony hulladékot, vagyis az emésztőgödrök tartalmát. A ki­választottak csoportjában ott van a főváros saját, erre a célra létrehozott vállalata. A körön kívül rekedt vállalkozók - sza­vaik szerint - maffiát emleget­nek, és pénteken tartálykocsija­ikkal a Városháza elé vonulnak. A tartályok belül üresek lesz­nek, ám olyan feliratokat visel­nek, amelyek tartalma még kel­lemetlenebb lehet, mint az a bi­zonyos folyékony hulladék. A főváros területének tíz százalékát nem csatornázták. E helyekről a települési folyékony hulladékot tartálykocsikkal szál­lítják el, és leeresztőkön a csa­tornarendszerbe juttatják. A szippantásnak nevezett szolgál­tatás ára az utóbbi években me­redeken emelkedett. A parlament 1995-ben tör­vényt hozott egyes helyi köz­szolgáltatásokról. A települési önkormányzatoknak rendelet­ben kell szabályozniuk a szol­gáltatást végzők körét, az árat és a lakosság kötelezettségeit. A fővárosi közgyűlés ez év áprilisában pályázatot írt ki a szolgáltatók részére. Júniusban, egy, tizenkét vállalkozó által közösen beadott ajánlatot fo­gadtak el. A tizenkettő között van Budapest saját tulajdonú cé­ge, a Fővárosi Településtiszta­sági és Környezetvédelmi Kft. (FTSZV). A tét az évente 550- 650 ezer köbméterre becsült szennyvíz - köbméterenként 499 forint - elszállításáért járó háromszázmillió forint. A pályázat után hoppon ma­radt harmincöt vállalkozó meg­bízta a szintén pályázó Héjjas Bt. tulajdonosát, hogy képvisel­je érdekeiket. Csipkés László el­mondta, hogy az Alkotmánybí­rósághoz és a Versenyhivatal­hoz fordultak jogorvoslatért. Fontolgatják, hogy kártérítési pert indítanak a Fővárosi Ön­­kormányzat ellen. A hivatal vizsgálóbiztosához, Sáli Ferenc­hez fordultak, aki jogi szem­pontból vizsgálja a rendeletet. Követeléseik nyomatékosí­tásáért demonstrációra készül­nek az elkeseredett vállalkozók. Pénteken délelőtt tizenöt-húsz szippantó autó vonul végig a Belvároson, s parkol le a Város­háza előtt. A hatóság kötelezte a résztvevőket, hogy a felvonulás előtt ürítsék ki tartályaikat. Azt azonban nem akadályozhatják meg, hogy a kocsikra tiltakozó feliratokat fessenek. Köztük olyanokat, mint: „Amerikában is a maffia kezében van a szennyvízüzlet!” vagy „Már a sz...-t is elveszitek tőlünk!” Vajda Pál főpolgármester­helyettes kérdésünkre kijelen­tette, hogy a rendelet megalko­tására az önkormányzati tör­vény kötelezte a hivatalt. Mivel a folyékony hulladék veszélyes a környezetre, szükség van az átlátható és ellenőrizhető szabá­lyozásra. Teljesen természetes­nek nevezte, hogy a pályázaton részt vett az FTSZV is. A szol­gáltatók egymás közt egy éven át egyezkedtek. Azok a vállal­kozások maradtak benn a kör­ben, amelyek minden szempont­ból megfeleltek az elvárások­nak. A nyertes pályázó ugyanis egyetemleges felelősséggel tar­tozik a szabályok betartásáért. A rendelet tehát életbe lé­pett, de az ügy még nincs lezár­va. Az Alkotmánybíróság, illet­ve a Fővárosi Önkormányzat belső vizsgálatának eredménye új helyzetet teremthet. A Belvá­rosban autózók pedig felkészül­hetnek a kellemetlenségekre pénteken. (j. gy. b.) Hazai tudósítások Zoknicsipesz és fűthető ablaktörlő Adókedvezményt várnak a feltalálók Adókedvezményt, állami segítséget várnak a magyar feltalá­lók az Orbán-kormánytól, különben drámai módon vissza­esik az amúgy sem magas hazai találmányi bejelentések szá­ma. A független feltalálók egyedül képtelenek kifizetni a külföldi szabadalmaztatás költségeit, s emiatt milliós üzletek hiúsulnak meg. Közhasznú társaság létrehozását javasolja a hazai találmányok gondozásához a Magyar Feltalá­lók Egyesülete. A társaság indu­ló tőkéjét, mintegy kétszázmillió forintot meglévő állami pénzek átcsoportosításából lehetne biz­tosítani, s ebből finanszíroznák a magyar találmányok külföldi szabadalmaztatását és piaci be­vezetését. A gyors állami intéz­kedést az indokolja, hogy az utóbbi időben drámaian csökkent Magyarországon a találmányi bejelentések száma, a világrang­listán hazánk a 25. helyre esett vissza az egymillió lakosra jutó találmányok szerinti rangsorban. Márpedig ha az állam nem nyújt segítséget, Magyarország a „fu­tottak még kategóriájába” süly­­lyedhet - nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Vedres András, a Magyar Feltalálók Egyesületé­nek főtitkára. A feltalálók legna­gyobb gondja - nemcsak nálunk, hanem szerte a világon - , hogy képtelenek megfizetni az óriás­­vállalatok, multinacionális cégek „pénztárcájához” igazított szaba­dalmi költségeket. Az Egyesült Államokban e témáról rendeztek augusztusban médiakampányt, amelyben arra hívta fel a sajtó a figyelmet, hogy a feltalálók sajnos nem élveznek társadalmi megbecsülést, hanem bogaras, különös emberekként tartják őket számon. Az oltalom meg­szerzésének és fenntartásának dí­ja a tengerentúlon is megfizethe­tetlenül magas, a jogvédelmi rendszer „megfojtja” a független feltaláló szellemét. Ez pedig azt jelenti, hogy „meghal az ameri­kai álom”, vagyis az a társada­lomban élő nézet, hogy minden tehetséges ember előtt nyitva a felemelkedés útja. Vedres András lapunknak elmondta, az egyesület azt is szorgalmazza, hogy a feltaláló­kat illesse meg adókedvezmény. Azaz ne kelljen adót fizetniük - vagy csak minimális mértékűt kelljen - azoknak a vállalkozá­soknak, amelyek megvalósítják a találmányokat, s a piaci hasz­nosítás céljára nagy tételben ál­lítják elő. Ily módon érdekeltté válnának az újdonságok kifej­lesztésében a cégek, ami a tőke­erős külföldi vállalkozásokat még inkább hazánkba vonzaná - érvelt. Ma, mint megjegyezte, egyáltalán nem érdeke senkinek, hogy találmányokat hozzon lét­re, mert mindössze ötvenezer fo­rint adómentes a szellemi tevékenység utáni bevételből. A szellemi tulajdon eladásából származó bevétel után pedig ugyanúgy kelljen adózni, mint bármely más tulajdon értékesítése esetén. A múlt szá­zad végétől kezdve 1945-ig adó­­mentességet élveztek hazánkban a találmányok megvalósítói, aminek meg is lett az ereménye, soha annyi újdonsággal nem rukkoltak elő, mint „a legendás Ganz-, Kandó-aranykorszak­­ban”- fogalmazott. Kidolgozott javaslatukat az egyesület már el­juttatta az Orbán-kormányhoz, s remélik, hogy kedvező fogadta­tásra talál - tudtuk meg. Mint az egyesület főtitkára lapunknak beszámolt róla, 1988 óta folyamatosan csökken a ha­zai találmányi bejelentések szá­ma. Ennek oka, hogy harmadára esett vissza az ipari és mezőgaz­dasági termelés, a kutatóintéze­tek pénzhiányai küzdenek, a pin­cékben, sufnikban kísérletező független feltalálók pedig inkább titokban tartják találmányaikat, mert nem tudják megfizetni a jogvédelem költségeit. Igaz ugyan, hogy az állami költségve­tésben évente mintegy nyolcvan­­millió forintot különítenek el a külföldi szabadalmaztatás finan­szírozására, ám ennek a pénznek alig felét osztja ki az e célra lét­rehozott bizottság. A testület rit­kán, kéthavonta ülésezik, holott a bejelentéssel nem szabad soká­ig késlekedni, mert jelentős ér­deksérelmet okozhat - hangsú­lyozta. Számos esetben azért éri hátrány a magyar feltalálókat, mert műszaki újdonságaiknak pénz híján nem szereztek oltal­mat a világ nagy piacait jelentő országokban. S bár lenne érdek­lődő a találmány hasznosítására, szabadalmi oltalom híján milliós üzletek hiúsulnak meg. Vedres András beszámolt arról is, hogy a nehézségek ellenére számos magyar siker született nemzet­közi fórumokon. Például egy nagy amerikai kereskedő cég kí­vánja forgalmazni a mosógép­ben is mosható műanyag zoknicsipeszt vagy a folyadék­szabályozó csaptelepet. Ez utób­bi találmány segítségével - a kí­vánt időben - a csap automati­kusan elzáródik. Érdeklődnek külföldön a teniszlabdás masszí­rozó, az autóra szerelhető fűthe­tő ablaktörlő lapát valamint a kis fogyasztású elektromos csónak­motor iránt is. Úgy tűnik, nagy karriert fut be a Humet-R gyógytemnék, aminek fogyasztá­sa alkalmas a sugárártalmak csökkentésére is. (csekek) Konferencia, könyvbemutató, kiállítás A fordulat évei: 1947-1949 E század közép-európai törté­nelmének sorsfordító eseménye­it elemzik magyar tudósok a kö­zeli napokban rangos budapesti rendezvényen. A szovjet típusú hatalmi rendszer kiépülésének időszaka volt Magyarországon az 1947-et követő két esztendő. Ám az ek­kora társadalom fájdalmas pró­batételeivel kialakult intéz­ményrendszer és ideológia lé­nyegében az 1989-es rendszer­­váltásig meghatározta az ország mindennapi életét, a politika, a gazdaság, a művelődés döntési folyamatokat. Az 1947—49 kö­zötti politikai átalakulást, a ha­talmi szerkezet megváltozását, az ideológia szerepének átérté­kelődését, a művészeti és szelle­mi élet átrendeződését vizsgálja az a könyvbemutatóval és kiállí­tással is egybekötött nagyszabá­sú történész konferencia, ame­lyet csütörtökön és pénteken tartanak Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában. Az ’56-os Intézet, az MTA Művészettörté­neti Kutató Intézete, az Építé­szeti Múzeum és a házigazda intézmény közös szervezésében rendezendő eseménysort Glatz Ferenc, az Akadémia elnöke nyitja meg. Ezen alkalommal Lackó Miklós tart előadást For­dulatok a XX. századi magyar történelemben címmel, amelyet az átalakulás Kelet-Közép-Eu­­rópában, a hatalmi szerkezet, politika és ideológia, s a képző­művészet és építészet témakö­rökben még tucatnyi tudomá­­nyos beszámoló követ a két nap során. A konferenciával azonos cí­mű kötetet csütörtökön délután 5-kor mutatják be, a kiállítást pedig pénteken délután 5 órakor nyitják meg. (k. b.) «. A válság miatt nem fizetnek az orosz partnerek Csőd szélére sodródhat a magyar élelmiszeripar Újabb egyeztetés várható ma az érin­tett tárcák helyettes államtitkárai­ kö­zött arról, hogy a magyar kormány ho­gyan tudná segíteni az orosz gazdasági válság miatt bajba került hazai cége­ket. A teljes magyar exportnak csak négy-öt százaléka „megy” keleti szomszédainkhoz, ám az élelmiszer­­ipar esetében ez a mérték már 17-18 százalék. A befagyott követelések eb­ben az ágazatban csődhullámot indít­hatnak el. Van olyan cég, amelyik már leállította az alapanyagok felvásárlá­sát, néhol dolgozók elbocsátását is fontolóra vették. Az Élelmiszer­feldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) szerint tízmilliárd forintos állami segítség kellene ahhoz, hogy gyáraink átvészeljék a válságot. Élelmiszeriparunkban legalább száz céget érintenek közvetlenül a ke­leti szomszédainknál tapasztalható problémák. A rubel átválthatóságának megszűnte, és a banki átutalások leállí­tása miatt feldolgozóink jelenleg 10-12 milliárd forint határidőn túli tar­tozás kifizetésére várnak hiába - jelen­tette ki lapunknak az ÉKOSZ főtitkára. Piros László szerint - változatlan ter­melési ütem mellett - ez év végéig százmilliárd forint értékű áru halmo­zódhat fel a hazai raktárakban. E mennyiség exportjához 2,5 milliárd fo­rint támogatás is járna, melytől a cégek szintén elesnek. A főtitkár úgy véli: ha a kormányzat nem segít, csődhullám söpörhet végig az egész ágazaton. Még nagyobb gond lehet abból, ha a válság átterjed a mezőgazdasági ter­melőkre, akiktől a kivitel leállása miatt nem veszik meg az alapanyagot a fel­dolgozók. A Magyar Húsiparosok Szö­vetségének adatai szerint ez év végéig háromszázezer sertés felvásárlása vált kérdésessé. Jelenleg hatezer tonna ba­romfi­termék halmozódott fel a raktá­rakban - állítja az ágazati ter­éktanács -, további 18 ezer tonna kiszállítása hi­úsulhat meg. A konzervgyáraknak leg­alább húszmillió dollárral tartoznak az orosz vevők - tudtuk meg Galambos Józseftől, a konzervipari szövetség tit­kárától. A felvásárlás - főként a zöld­ségféléknél - „takaréklángon” folyik, van olyan cég, amely átmenetileg le is állította az átvételt. A gyárak attól tar­tanak, hogy év végéig húszmilliárd fo­rint értékű konzervipari termék „ragad bennt” a hazai piacon. A kormány­zaton belül ma már szinte mindegyik érin­tett tárca - így a gazdasági, a földművelési és a Miniszterelnö­ki Hivatal is - egyetért a be­avatkozás szük­ségességével - tudtuk meg az ÉFOSZ főtitká­rától. Kérdéses azonban, hogy ez valójában mit jelent majd. Pi­ros László sze­rint - főképp a Pénzügyminisz­tériumban - úgy látják, élelmi­szeriparunk vár­ható vesztesége elhanyagolható a magyar gazdaság egészét sújtó károkhoz képest. Az ér­dekvédelmi szervezetnél viszont ellen­kező módon vélekednek, szerintük stratégiai kérdésről van szó, mely éle­tünk minden területére kihathat. Ezért az ÉFOSZ legalább tízmilliárd forintos költségvetési segítséget tartana szüksé­gesnek, ami a jövő évi büdzsét érinte­né. Ebből 2,7-3 milliárd forintot tenne ki a „reménytelenné vált” kintlevősé­gek pótlására felvett hitelek kamattá­mogatása, további öt-hat milliárdra pe­dig a felhalmozódott árukészletek ki­szállításához lenne szükség. Ez a támo­gatás arra lenne elég, hogy a hazai cé­gek év végéig átvészeljék a válságot. Piros László szerint komoly károkat okozhat, ha az orosz vevőknek szánt magyar élelmiszernek másfelé kere­sünk piacot, mivel ezalatt keleten a nyugati cégek a kíméletlen versenyben „elcsábíthatják” partnereinket. Az élelmiszeriparon belül legin­kább a húsfeldolgozókat, és a konzerv­gyárakat­ érinti az orosz pénzügyi vál­ság. A lapunk által megkérdezett cégek többsége derűlátó, még bízik keleti szomszédaink talpraállásában. A kiter­jedt orosz kapcsolatokkal rendelkező Globus Rt. kereskedelmi igazgatójától, Kuti Ferenctől megtudtuk: cégüket ke­vésbé érinti a válság. A társaságnak ugyanis több saját raktára és vámsza­bad területe van Oroszországban, me­lyeken keresztül a kereskedelem to­vábbra is zavartalan. Ráadásul a keleti partnerünknél tapasztalható árufelvá­sárlási láz a Globus számára kifejezet­ten kedvező, hiszen az akár évekig is eltartható konzervet az oroszok most szívesebben és nagyobb mennyiségben veszik, mint­ a friss termékeket. A rész­vénytársaság gyárai most csak félkapacitással üzemelnek, ám a cég jövő héttől már nagyobb mennyiséget szállít Oroszországba. Kuti Ferenc sze­rint a Globus vesztesége legfeljebb egymilliárd forint lehet, mivel éves ár­bevételének csupán 25-28 százaléka származik a pénzügyi zavarokkal küsz­ködő országból. A nagykő­rösi konzerv­ipar két képvi­selőjénél, a Bonduelle Kft.­­nél és a Nagy­kőrösi Kon­zervgyár Rt.­­nél egyelőre el­térő a helyzet. Ábrahám Ti­bor, a Bondu­elle vezetője la­punknak el­mondta: mivel nagyságrendek­kel kisebb arányban ex­portálnak Oro­szországba, mint a hazai konzervipari cégek általá­ban, és az otta­ni piacot áruik­kal egyenletesen látják el, jelenleg ná­luk nincs jelentős fennakadás. Az ez évre tervezett 7,5 milliárd forintos ár­bevételt teljesíteni azonban csak akkor tudják, ha az orosz gazdasági élet rö­vid időn belül ismét normalizálódik. A Nagykőrösi Konzervgyár Rt.-nél vi­szont szinte teljesen leállt a volt FÁK- országokkal bonyolított kereskedelmi forgalom, a partnerek augusztus végén visszamondták a szállításokat. Csernus Tamás, a vállalat igazgatója elmondta: a cég exportjának fele Oro­szországba irányul, a konzervgyár ter­mékeinek jelentős részét a keleti állam igényeinek megfelelően gyártja. Ha a kormányzati beavatkozás elmarad, a részvénytársaság újra elveszítheti a keleti piacait, az üzleteket „átveszik” a nyugati vetélytársak. Az egyik legjelentősebb hazai ba­romfi-feldolgozónál, a Hajdú-Bét Rt.­­nél több mint háromezer tonna feldol­gozott és oroszországi kiszállításra vá­ró árut tárolnak a hűtőházakban. Csumvár Zsolt gazdasági igazgató sze­rint a rubel elértéktelenedése jelenti számukra a legnagyobb problémát. A keleti piacon exportjának húsz százalé­kát a értékesítő cég többszáz millió fo­rintos bevételkieséssel számol. Csupán az Európai Unió országaiból származó megrendeléseknek köszönhető az, hogy egyelőre nem kell csökkenteniük a termelést és az ötezerötszáz dolgozó­nak is elegendő munka jut. Teljesen leállt a Délhús Rt. Oro­szországba irányuló exportja a pénz­ügyi válság miatt - tájékoztatta lapun­kat Hirtling Ferenc, a cég osztályveze­tője. A piac szűkülésével a cégnek je­lentős árbevétel-kieséssel is számolnia kell. A jelenlegi helyzeten könnyít, hogy a társaság csak annak a megren­delőnek szállít hústerméket, amelyik előre fizet vagy amelyik régi, megbíz­ható üzleti partner. Problémát okoz a belföldi piaci verseny élesedése is. A nyugat-európai húsfeldolgozók az árak tekintetében a hazaiakkal szemben lé­péselőnyben vannak. A Délhús Rt. ké­szítményei felét - havi 100-120 tonnát - exportálja Oroszországba, jelenleg csupán pár tonnányi terméke van rak­táron, ami nem jelentős mennyiség. Igen hátrányosan érinti az orosz válság a hazai tésztagyártó vállalko­zásokat, infomációink szerint több közülük már le is állította a terme­lést. E termék exportja döntő többsé­gében Oroszországba irányul, ezért jelentősek a cégek kintlevőségei. Új és jó piacot nagyon nehéz találni, ezért van olyan vállalkozás, amelyik Távol-Kelet és Afrika országaiban keres új partenereket. Több vállalat­nál - ha a helyzet nem változik - el­kerülhetetlenné válik a létszámleépí­tés. (n. t. -1. p. - sz. m. i.) Több százezer sertés felvásárlása válhat kérdésessé Kavran Zoltán felvétele

Next