Magyar Nemzet, 1999. november (62. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-27 / 277. szám

24 Magyar Swazer ­ Művészszoba Farkas Gyöngyi, az extravagáns cimbalmos Farkas Gyöngyi nemcsak mű­vésze a cimbalomnak, hanem néhány éve könyvet is írt A cim­balom története címmel, amely Dávid zsoltáraitól az európai hangversenytermekig tekinti át a hangszer történetét. Mi éb­resztette fel a cimbalomművész­ben a cimbalomtörténész érdek­lődését? - Tizennégy éves korom óta érdekel a cimbalom. A hangszer vonzerején túlmenően bizonyá­ra közrejátszott a könyvírási szándékban, hogy édesapámtól, Farkas Sándor írótól e másik vénából is csörgedez bennem valami. - A kezdettől cimbalmozni tanult? - Nem. Anyám Thomán Ist­ván növendéke volt, így zongo­ravirtuózt akartak belőlem ne­velni. Szívesen rögtönözgettem a zongorán, de egy idő után a cimbalom felé irányított valaki, mondván, hogy nekem valami­féle extravagáns dologgal kell foglalkoznom - a cimbalom pe­dig akkoriban annak számított. - Miért érezték Gyöngyihez illőnek az extravagánst? - Tizennégy évesen nem is­merhettem magam eléggé, de úgy látszik, ilyen alkatúnak tar­tottak. Cimbalmon klasszikus zenét játszani, ez meg igazán meglepő volt. Rácz Aladár re­pertoárját vettem át, a preklasz­­szikus muzsikát, ezt bővítettem Debussy felé, majd ellenkező irányba, a reneszánsz, az angol, olasz, magyar zene felé. Később egyházi zenét is megszólaltat­tam cimbalmon. Zeneszerzést is tanultam, hogy átirataim ne ma­radjanak ösztönösek, hanem kel­lően szakszerűek és kulturáltak legyenek. Szokatlan volt akkori­ban, hogy szólóban játszottam, s­oláig is ritka,­­hogy egész estés programot egyedül adok elő. Az pedig már egzotikusnak minő­sült, hogy keleti zenéket tűztem műsoromra. Megtanultam arab cimbalmon, quanmnon játszani, ezt is, miként az indiai zenét is kurzusokon tanulmányoztam. - Nehéz volt a zongoráról a cimbalomra való áttérés, hiszen nagyon más a két hangszer. - Nem. Igaz, hogy bizonyos tekintetben ellentétesek egy­mással, például a pedálhaszná­latuk épp egymás fordítottja, de eleinte a zongorairodalmat tet­tem át cimbalomra, s ez sem okozott bonyodalmat. Már a második évfolyamban Bach Olasz koncertjét és Chanonne­ját játszottam, amik nagyon ne­hezek. - Az ázsiai cimbalomfélék mennyire voltak könnyűek vagy nehezek a magyar cimbalom után? - Sokkal könnyebbek. Egyedül az európaitól eltérő hangsorok bizonyulnak furcsá­nak. Hozzá kell szokni a negyed hangközökhöz, de én szerettem ezt a feladatot. - Amikor egyszer megláto­gattam, egy különleges hang­szert mutatott. Mi is volt az? - Az egy perzsa szantur volt, de csak volt, mert már el­lopták. - Emlékszem, nyakába akasztotta, amikor játszott rajta... A cimbalom itt, Európá­ban elnyert-e egy végleges álla­potot - a magyaron kívül a né­met hackbrettre és az angol dulcimerre gondolok - vagy ez csak egy fejlődési állomás? - Már Rácz Aladár sokat tökéletesített a hangszeren és a verőn. A magyar cimbalom hangterjedelme egyre növek­szik, hangszínben gazdagodik. Korunkban ugyanakkor erős az a törekvés is, amely a hajdani hangszereket igyekszik eredeti­ben vagy másolatban életre kelteni. Ez a historizmus együtt él a technikai fejlődéssel, hi­szen ma már sokszor a hackbrettre is megpróbálnak pedált szerelni. - Ha keleti zenét magyar cimbalmon ad elő, milyen be­avatkozásokra kényszerül? - Mindenekelőtt a hangsoro­kat kell az európai lehetőségek­hez igazítani. Új „hangszere­lést” a pedálhasználat jelent. - Divatos ma a cimbalom? - Úgy érzem, ráfér még egy kis propaganda. Hollós Máté A napokban mutatta be a Miskolci Nemzeti Színház Vörösmar­ty elbeszélő költeményét, a Csongor és Tündét. A főszerepeket Magyar Attila és Kovács Vanda alakítja éder vera felvétele Kikapcsolódás K­özhasznú kabaré Zsebrepacsi a Mikroszkópon A minap középiskolában taní­tó, amúgy osztályfőnök isme­rősöm mesélte baráti társaság­ban, hogy az egyik diák dolgo­zatában hazánk államformája­ként a korrupciós köztársasá­got jelölte meg. Szóval - új­keleti kifejezéssel élve - k. u. k. Ugyancsak k. u. k. - vagyis Közhasznú kabaré - egy ka­cagtató színházi produkció al­címe, amelyet a Mikroszkóp Színpadon mutatnak be, és a Zsebrepacsi főcímet viseli. Sas József direktor állítja, hogy ilyen még nem volt, ezzel a címmel kabarét még nem ját­szottak, de ez az információ szigorúan bizalmas. Az össze­állítás arról szól, hogyan kerül­tek a hírek élére a lakosságot érintő legvitatottabb témák, mint például: korrupció, priva­tizáció, maffiaszenzáció, köz­­biztonság, sikkasztások, gyil­kosságok és robbantások. Ha mindezeknek a fonákját is is­merni óhajtja valaki, legyen kisbefektető és vegyen jegyet a nézőtérre - javasolja a ren­dező. Ha a függöny december 10- én felgördül, a színpadon Markos Zoltán - a Defekt duó egyik tagja - díszleteit láthatja a közönség. A felcsendülő dal­lamok szerzője szintén a társu­lat tagja, Heller Tamás. A dra­maturg szerepére ez alkalom­mal Trunkó Barna vállalkozott. Az elhangzó tréfák szerzői kö­zött van Körmendi János, M­ajláth Mikes László, Peterdi Pál, Szilágyi György és Vezda János. A zenekart most is Ker­tész János vezeti. A tánckar koreográfusa Szakály György. Közreműködik a kabaré­ban a társulat apraja-nagyja. Megjegyzendő, hogy a közel­múltban meglepetésszerűen szerződött a színházhoz a ne­veltetés nagyasszonya, Lorán Körmendi János „professzor” az érelmeszesedésről tart elő­ Lenke. A társulat többségében adást férfi színészei és Gelecsényi Sára is nagy szeretettel fogad­ták a táncos lábú komikát, aki máris otthon érzi magát kö­zöttük. A Zsebrepacsi jelenetei, vil­lámtréfái feltérképezik Magyar­­ország belpolitikai, gazdasági, kulturális és sportéletét. Nem marad ki a műsorból a humor már hagyományos forrása, a há­zasélet anyóssal súlyosbítva, a mukahelyi kaland, sőt Hacsek és Sajó „felemelő” párbeszéde sem. Amióta a kabaré előadá­sainak kivonatai kéthetenként láthatók az egyik kereskedelmi csatorna péntek esti adásában, a kevéssé ismert színészek nép­szerűsége is megnőtt. Azóta hívják még gyakrabban vendég­szerepelni őket az ország távoli szegletébe is. Aj. új bemutató jelenetei is láthatók lesznek majd a televízióban, feltehetően a jövő században, addig életkor Hárman a padon, akik a főváros bevásárlóközpontjait járják. Baranyi László, Lorán Lenke és zelben a Nagymező utcai teát- Heller Tamás Kavran zoltán felvételei rumban. V. A. Akinek a kétezredik év Japánban kezdődik P­rimadonna hátizsákkal A primadonnák ritkán vallják be, hogy hátizsákkal, edzőcipőben barangolják be a föld egyes kon­tinenseit csak úgy kíváncsiság­ból. Dénes Judit, a Budapesti Operettszínház fiatal énekese ezt tette az elmúlt nyáron. Több mint két hónapon át rótta az Amerikai Egyesült Államok tagországait, sikerült 24 államon átutaznia. La­kott diákszállón, kollégiumban és ismerősöknél. Többet látott és ta­pasztalt a világból, mint aki meg­hívott szállóvendég kijelölt turis­taútvonalon. Igaz, jól beszél an­golul és németül, bár ez utóbbit főként az európai turnékon hasz­nosítja. Februárban a Csárdáski­rálynő címszerepét énekelte Híd­végi Miklós produkciójában a müncheni Volkstheaterben. Dénes Judit szerencsés csil­lagzat alatt született. Bár nem végzett főiskolát, az operett­stúdió és az énektanár korrepe­tálása, valamint a szorgalom együtt meghozta gyümölcsét. Bemutatkozott Iluskaként az Operaház színpadán is a János vitézben. Ez idő tájt öt országban énekel, különböző meghívások­nak tesz eleget december köze­péig. Hallja őt a dán, a holland, a német és az osztrák közönség. Közben Székesfehérvárott a Víg özvegyben énekli Valenciát. Strauss-koncertre is készül, az estre december 19-én kerül sor az Erkel Színházban, Fe­hér András rendezésében. A karácsonyi gála minden esz­tendőben nagy esemény a ba­jor fővárosban. Ilyenkor a ma­gyar operett csillagai szóra­koztatják a münchenieket. Ti­zenöt előadáson énekelnek ja­nuár 6-ig a turné résztvevői, közöttük Dénes Judit. A kétezredik évet Németország­ban köszöntik a magyar művé­szek. A vendégjáték végén va­lamennyien repülőre szállnak, és irány Tokió. A Budapesti Operettszínház megkezdi szo­kásos vendégjátékát február 13-ig Japánban. (v. a.) Dénes Judit Strauss-estre ké­szül 1999. november 27., szombat M­agyar költők megzenésített versei Gál Csaba és Renate Schmidt koncertje Münchenben A „magyar kultúra követeként” él Németországban Gál Csaba zeneszerző. A Tiszántúlon szü­letett 1963-ban. A debreceni Kodály Zoltán Konzervatórium­ban Adrovicz István tanítványa­ként végzett gitár szakon. Tagja volt a Debreceni klasszikus gi­­tárzenekarnak, amely számos sikeres koncertet adott itthon és külhonban (Németországban, Angliában, Franciaországban és másutt). Gál Csaba unokája an­nak a neves Ázsia-kutatónak - Barátosi Lénárth Lajosnak -, aki az 1910-es években részt vett a híres Otto von Geck ve­zette dán expedícióban. Ez idő alatt bejárták Ázsiát Szmirnától a Bering-szorosig, sokat időztek Szibériában is, ahol Barátosi ta­lálkozott egy ott élő emberrel, aki unokája volt a szabadság­­harc után odahurcolt egyik ma­gyar hadifogolynak. Élményét több helyen publikálta, eredeti naplója Gál Csaba tulajdonában van. A napló érdemes lenne közlésre. Gál Csaba 1986-ban hagyta el az országot és Mün­chenben telepedett le, ahol híres német színészekkel és zeneszer­zőkkel elsősorban magyar köl­tők verseire írt dalokat tolmá­csol a német közönségnek. Önálló CD-je is megjelent, amelynek címe: Amíg érzékeny vagy. November 4-én Gál Csaba nagyszabású koncertet adott a neves német színésznővel, Renate Schmidttel. A magyar költők-írók sora, akiknek műve elhangzott az es­ten, imponálóan hosszú és vál­tozatos: Ady, Balassi, Gárdo­nyi, József Attila, Karinthy Fri­gyes, Kölcsey Ferenc, Tinódi Lantos Sebestyén, Petőfi Sán­dor, Radnóti Miklós, Csokonai Vitéz Mihály, Ödön von Hor­váth, Máté Imre, Ráth József, Balázs Zoltán és Füredi Antal. És hogy az időpont nem vélet­len, mutatja Gérecz Attila, Tol­las Tibor, Illyés Gyula és má­sok neve. A versek megzenésí­tését gitárhangra Gál Csaba vé­gezte, az előadás nyelve ma­gyar és német volt. (hankó) Gál Csaba a magyar kultúra követe Németországban

Next