Magyar Nemzet, 1999. december (62. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-22 / 298. szám
1999. december 22., szerda Fischer Lyonban is igazgató lesz Más megvilágításban a Fesztiválzenekar-ügy? A jövő év, azaz 2000. szeptember 1-jétől három évig Fischer Iván lesz a Lyoni Nemzeti Opera zenei igazgatója - jelentette be kedden a dél-franciaországi nagyváros zenei intézményének vezetősége. Az MTI-hez is eljuttatott hír szerint Fischer Iván karmester, a Budapesti Fesztiválzenekar alapítója és jelenlegi zeneigazgatója a kinevezésének életbe léptétől elsősorban a lyoni operának és a Budapesti Fesztiválzenekarnak kívánja az életét szentelni. (A lyoni színház korábbi zenei vezetője, Louis Langrée nemrégen jelentette be, hogy jövő ősszel, vagyis megbízatásának lejárta előtt lemond, mert nem ért egyet az opera vezetőinek zenei politikájával.) Nemes László, a Budapesti Fesztiválzenekar igazgatója lapunk érdeklődésére elmondta, hogy meglepte a hír, hiszen Fischer Iván eddig határozottan cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy más, külföldi zenekarnál vagy intézménynél is feladatot kíván vállalni. Nemes László hangsúlyozta, hogy Fischer Iván zeneigazgatói megbízatása a Fesztiválzenekarnál nem zárja ki, hogy máshol is betöltsön valamilyen vezető tisztséget. Az európai hangversenyéletben elfogadott gyakorlat, hogy a neves dirigensek egyszerre több együttesnél is vállalnak zeneigazgatói, művészeti vezetői, állandó vagy első karmesteri állást. Hogy a lyoni megbízatás mennyiben érinti majd Fischer Iván budapesti tevékenységét, azt természetesen tisztázni kell a karmesterrel. Körmendy Ferenc, a Fővárosi Önkormányzat kulturális bizottságának elnöke nem kívánta kommentálni Fischer Iván lyoni kinevezését, ám úgy véli, a hír döntően új megvilágításba helyezi a Fesztiválzenekar körül május óta történteket, valamint Fischer Iván új koncepcióját is, amely szerint a Budapesti Fesztiválzenekar ne legyen állandó együttes, muzsikusai ne legyenek a fővárosnál státusban, és működése térjen vissza az úgynevezett staggione-rendszerhez, a csupán alkalmankénti fellépéshez. (d. m.) Az ELTE tudós professzorai Felavatták az új egyetemépület szobrait Tizenkét magyar tudós bronzportréját avatta fel Benczúr András, az ELTE Természettudományi Karának dékánja tegnap délután az egyetem északi tömbjének déli alulujában. Eötvös Loránd mellszobra mellé tanítványának, Kövesligethy Radó szeizmológusnak a portréját helyezték el, aki a század első évtizedeiben a kozmográfia tanszék vezetője volt. A tudós portréja E. Lakatos Aranka munkája, akárcsak a kémikus és neves gyógyszerkutató Winkler Lajos szobra, amely az új egyetemépület déli bejáratánál tekinthető meg. Törley Mária alkotása Lengyel Béla bronzportréja. A kémikus Eötvös Loránddal egy időben tanult Heidelbergben, majd hazatérve 1877-től az újonnan felállított II. sz. kémia tanszék vezetője lett. Az első kémikusok egyike, aki a radioaktivitással foglalkozott, ezért is került szobra a Nobel-díjas Hevesy György portréja mellé. A nemzetközileg is elismert Hevesy fizikai-kémiai kutatásai révén 1913-tól az egyetem magántanáraként, 1919-től pedig a II. sz. fizikai intézet vezetőjeként dolgozott. A radioaktív nyomjelzéses módszer feltalálásáért 1943-ban kémiai Nobeldíjjal tüntették ki. Szobra Buchböck Gusztáv fizikai kémikus bronzportréjával együtt Tóth Béla alkotása. Janzer Frigyes szobrászművész készítette el Tangl Károly kísérleti fizikus és Száva-Kováts József meteorológus portréját. Tangl Károly - szintén Eötvös-tanítvány (már elsőéves korától részt vett Eötvös gravitációs méréseiben) fő professzora halála után a kísérleti fizika tanszék vezetőjeként dolgozott az egyetemen. Száva-Kováts József, Magyarország első légkör- és éghajlattani tanszékének létrehozója, akit 1953-ban koholt vádak alapján elítéltek, szabadulása után sem állását, sem a publikáció lehetőségét nem kapta vissza. Portréja mellett ifjabb Szabó István munkája, Detre László csillagász, a csillagászati tanszék vezetőjének szobra látható, s azt egy újabb Szabó-alkotás, Jedlik Ányos portréja követ. A tudós fizikus 1840-től közel négy évtizeden át a kísérleti tanszék vezetőjekén dolgozott - tudtuk meg Kisfaludy Gyulától, az ELTE dékáni hivatalának vezetőjétől. Than Károlyt, a hazai kémiai kutatás első európai szintű egyéniségeként tartják számon. Szobrát Tangl Károly tanítványának és felfedezettjének, Ortvay Rudolfnak másával együtt Szilágyi Bernadett készítette el. A tizenkettedik alkotás, Békésy György élettani Nobel-díjas portréja Benedek György munkáját dicséri. (n. t. i.) Meghalt Eck Imre Méltósággal viselt hosszú betegség után december 20-án, 69 éves korában, elhunyt Eck Imre balett-táncos, koreográfus, Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a Pécsi Balett alapítója, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja - tudatta az MTI- vel a baranyai társulat. Temetéséről később intézkednek. A tánc volt az anyanyelve. Klasszikus baletten nevelkedett, Nádasi Ferenc tanítványa vált, de kialakította csak rá jellemző mozgásvilágát. Az Operaházban kezdte pályafutását 1949-ben, tíz évig szólót táncolt, majd 1960- ban megalapította a Pécsi Balettet. Igazgatója, 1969-től művészeti vezetője, koreográfusa volt a társulatnak. A Csongor és Tünde, a Le Sacre du printemps, a Zene húros hangszerekre... koreográfiája, A fából faragott királyfi, a Concerto, A csodálatos mandarin, a Don Juan, a Kalevala, balettminiatűrjei — pályája emlékezetes állomásai. A kor emberéhez szóló balettet akart. A gondolat éppoly fontos volt számára, mint a látvány és az akusztikus hatás. Érzékenyen figyelt a kortárs szerzők műveire. Rengeteg darabot állított színre, de nehezen dolgozott. Tévelygések, gyötrelmek közepette. A színházi munka hol kín, hol kéj - nyilatkozta. Most megpihenhet. F. M. mMsigiMUDiim A V.A.M. Design » ? M® Akadémia és a Uyl Soproni Egyetem ▼d®ign Ma9Y0':?.l:SI®90.n — ■ ■ ■ =- egyedülálló másoddiplomát adó önköltséges képzést indít. Képzési célunk az Ön személyes sikerei Garanciánk: A V.A.M. Design Akadémia nemzetközi információs bázisa, a gyakorlat- és sikerorientált tanterv és képzés. Mestereink: Több évtizedes gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező, sikeres és elismert szakemberek és a mögöttük álló világcégek. Az oktatás helye: V.A.M. Design Akadémia, 1061 Budapest, Király u. 26. A szerelem költője Jean Racine emlékezete A XVII. század három nagy színpadi szerzője Corneille - Moliére - Racine. Sorsuk összefonódott. Corneille hatvanéves, amikor Racine első diadalát aratja, és ifjú versenytársként fölébe kerekedik. Racine első drámáját, a Nagy Sándort Moliére viszi színre, és ő játssza a címszerepet. Boileau, a kor nagy hatalmú kritikusa Ars poeticájában mindkettejüket sokra tartja. Corneille-t halála után Racine búcsúztatja, és ő nyit új fejezetet a francia klasszikus dráma történetében. Az embert elemésztő féktelen szenvedélyek drámáinak (Andromaché, Britannicus, Berenice, Bajazid, Mithridates, Phaedra) fejezetét. .A sok cselekmény csak azoknak a költőknek menedéke, akik nem éreznek géniuszukban sem elegendő bőséget, sem elegendő erőt ahhoz, hogy öt felvonáson keresztül lekössék nézőiket egy egyszerű cselekménnyel, melyet a szenvedélyek heve, az érzelmek szépsége és a kifejezés eleganciája támogat” - írta Racine a Berenice előszavában ars poeticaként. A janzenista Port-Royal iskolájában nevelkedett, a papi hivatásról lemondó, magát az írásnak szentelő, legsikerültebb darabja, a Phaedra megbuktatása után elhallgató Racine, XIV. Lajos udvari történetírója, akinek születése 360. évfordulójára is az idén emlékezett a világ, kegyvesztve halt meg 300 évvel ezelőtt, épp december 22-én, de halálában lett ismét kegyelt. Lelkes hívei mindig voltak és vannak. Franciaországban a Comédie Fran£aise ma is játssza műveit. Híres nőalakjai szerepében a színházművészet legnagyobb csillagai versengtek. De időről időre ott és más országokban is újrakezdődik a vita: érdemes-e színpadra vinni ezeket a szigorú szerkezetű drámákat, és felvetődik a kérdés: mit adhat Racine a mai nézőnek. A Magyar Nemzet 1956. május 13-i számában Sós Endre számolt be arról a hatalmas vitáról, amely abban az évben kerekedett a drámaköltőről a Sorbonne-on (a „vádbeszédet” Jean Vilar, a Théátre national populaire megalapítója tartotta), majd folytatódott hetekig Aragon irodalmú hetilapjában, a Les Lettres Françaises-ben. Nemcsak irodalomtörténészek, hanem „egyszerű párizsi és vidéki olvasók disputáitak” ott róla bizonyítva, hogy „a francia közvélemény igen jelentős része érdeklődik hazájának klasszikus értékei iránt”. Magyarra a XIX. századi átültetések után Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Szabó Lőrinc, Kálnoky László, Mészöly Géza, Nemes Nagy Ágnes, Rába György, Vas István, Benedek Marcell, Kardos László, Somlyó György fordította Racine gyönyörűséges nyelvezetét. Drámáit játszották Marosvásárhelytől Pestig. (Budapesten most a Phaedrát tűzte műsorára a Térszínház.) „Ha nem születik franciának, olyan drámákat ír, mint Shakespeare és kortársai. De franciának született, és udvaronccá faragta a század” - írja némi malíciával Szerb Antal. Babits Mihály így elemzi: „Racine valódi nagy költő volt... Érzelmek és szenvedélyek költője, olyan mint Euripides, a szerelem költője.” „A rendben sorakozó versek mögött örvények rémlenek, a konvencionális szavak titkos gondolatokat asszociálnak. A dráma a végén mégis avval az ízzel hagy, mintha a szerelem mély poklaiba ereszkedtünk volna.” És ezzel arra a kérdésre is választ kapunk: szól-e Racine a ma emberéhez. (ferdi) Kultúra Az örök Éva • NAPLÓ Lukács Margit születésnapjára A magyar szülészet örökös tagja. Tíz esztendeje a Nemzeti Színház örökös tagja. S még valami, bárhogy változzék is a kor, teljen az idő: örök Éva. Hisz aligha akad színésznő, aki többször, több betanulásbanfölújításban játszotta volna Madách Imre Éváját, aki több Ádám társa s Lucifer megkísértettje lett volna a színpadon. Lukács Margit A SZÍNÉSZNŐ, így, csupa nagybetűvel, aki azt vallja, hogy úgy kell gondolkodnunk a színházról, mint egykoron a görögök tették, akiknek templomuk volt a teátrum, a művészet szentélyeként tisztelték. S vallotta, vallja ma is, hogy a színésznek úgy kell élnie, úgy kell viselkednie, úgy kell léteznie a színpadon és a színpadon kívül, hogy fölnézzenek rá. „Nincs még egy hivatás - magyarázta két esztendeje beszélgetésünkkor -, ahol ennyiféle életet lehet élni. Ha még egyszer kezdhetném sem választanék más pályát. Engem mindig magával visz, magával sodor minden alkalom. Huszonhét esztendőn át őriztem Éva szerepét, de sohasem váltam meg tőle. Van egy önálló estem Madáchról, a pályatársakról és persze Éváról, egyetlen sál segít a játékban, hogy megmutassam a Tragédiát, egyedül. Egyszer templomban is elmondhattam, Csesztvén, a park kápolnájában, a nézők egészen közel ültek hozzám, úgy figyeltek, olyan nyitott szívvel, ahogy tán azelőtt soha.” (r. k.) Lukács Margitot nyolcvanötödik születésnapján az Ódry Árpád Színészotthonban köszöntötték VAJDA JÓZSEF FELVÉTELE Magyar Nemzet 11 IFJ. JOHANN STRAUSS emléktábláját kedden avatták fel Budapesten, az V. kerületi Báthory utca 24. szám alatti épület falán, ahol a Gyapjú utcai Német Színház állt egykor. A száz esztendeje elhunyt muzsikus tiszteletére állíttatott emléktáblát Zámbó Kornél festőművész alkotása díszíti. A DÉRYNÉ-DÍJAT az idén Vass Éva és Komlós Juci vehette át kedd este a József Attila Színház színpadán, a XIII. Ker. Önkormányzat karácsonyi különelőadásán. WERBÁNSZKY ERNŐ szobrászművész kiállítása ma délután öt órakor nyílik meg a Duna Galériában (X3H, Pannónia u. 95.). LEONARD GERSHE A pillangók szabadok című vígjátékát mutatja be a Független Színpad ma délután három órakor és este hét órakor a Budapest Bábszínházban (VI., Andrássy út 69.). VILÁGOK HANGJA címmel jótékonysági koncertet rendeznek a Fonó Budai Zeneházban december 23-án este hét órakor (XI., Sztregova u. 3.). A bevételt a Heim Pál Gyermekkórháznak ajánlják fel. KITÜNTETŐ CÍMEK: Az Operaházban kedden átadták a zenekari tagság szavazatai alapján az év zenekari művésze kitüntető címeket, ezúttal Mező Márta gordonkaművésznek, szólamvezetőnek és Szőke Zoltán kürtművésznek. Ezt követően a zenekari tagság Farkas Zoltán harsona-, Joó János oboa- és Rajkó József hegedűművészt köszöntötte 25 éves operaházi jubileuma alkalmából. P a tévé műsoráról Riporterek a börtönben A teljes börtönkapacitás is kevés volna ahhoz, hogy leültessék azokat a riportereket, akik hazudnak a közönségnek - hallottuk Victoria Mapplebeck dokumentumfilmjében az HBO-n, amely a hírhedt „kamutévésekkel”, televízió és valóság abszurd kapcsolatával foglalkozott. Egy médiamanipulátor portréja A középpontban az a Michael Born állt, aki 16 esetben adott el hamisított szuperriportokat Németországnak. Az egyik miatt, amely a Ku- Klux-Klan állítólagos rendezvényéről tudósított, bíróság elé állították, és négyévi börtönre ítélték. Akkor sem a hamisítás, a manipulálás ténye volt a vád ellene, hanem a filmben elhangzó faji és vallási izgatás... Born egyébként büszke arra, amit művel50 márkás órabérért amatőrökkel játszat el fiktív történeteket drogkereskedőkről, macskagyilkosokról és más „kelendő” témákról, majd dokumentumfilmként kínálja őket), lelkiismeret-furdalást nem érez. A néző a hibás mindenért, állítja, az ő igényét szolgálják az álhírekkel, a kandikamerákkal, a „hard newsszal”, amelyet e népszerű műfajokat összefoglaló néven, hivatalosan tényfeltáró újságírásnak szokás hívni. Kíméletlenül őszinte képet fest a piacnak dolgozó, a nézettségi mutatóknak engedelmeskedő televízióról az Egy médiamanipulátor portréja című film, amelyet szilveszter délutánján is megismétel az HBO. Azzal a könyörtelen igazsággal szembesíti nézőjét, hogy a televíziónak manapság nem sok köze van a valósághoz, külön világot épít magának, amelyben tetszés szerint kreál túszdrámákat, élő adásban közvetít öngyilkosságokról és főúri szerelmi légyottokról. (Mapplebech filmje például azt is bemutatja, micsoda koholmány volt a Diana hercegnő és James Hewitt hancúrozásáról fölvett jelenetsor.) Végtelen cinizmusukban odáig mennek e „művek” megrendelői és létrehozói, hogy tettük minden ódiumát a nézőre hárítják. Ő, a néző az, aki szórakozás, pihenés címszó alatt ezt a fajta televíziót várja - mondogatják -, s egyébként is miért nem veszi észre - a sok árulkodó jel minderre utal -, hogy „átrázás" az egész valósághű televízió. (Bem nevetve sorolja, melyek azok az abszurd vagy dilettáns megoldások, amelyek kitűnően tanúsítják mesterkedéseinek mibenlétét.) Mérlegen a valóság Az Egy médiamanipulátor portréja című film nem veszi védelmébe az átrázott, a lenézett és meg is vádolt publikumot, ez a film olyan, akár a vészcsengő, aki nem teljesen süket, meghallja, s fejvesztetten menekül a baj elől. (A lelkiismeretesebbje riasztja embertársait is.) Ettől azonban mit sem változik a médiamanipulátorok felelőssége, s azoknak a gátlástalanságát sem feledhetjük, akik műsorukba illesztik, sőt megrendelik az átigazított valóságot. A gond itt van kis magyar médiavilágunkban is, a kereskedelmi televíziók megjelenésével keletkezett versenyhelyzet máris látható - erre volt csak jó: föllazította hagyományos értékrendünket, elaltatta a szocialista média hazugságain képzett éberségünket. A kereskedelmi televízió (Tv 2) még a tudományos ismeretterjesztés perceit is fantasztikus filmek hihetetlenül morbid jelenetsorával hozza elénk (Mérlegen a valóság), mert attól tart, különben unnánk az Egyiptomból érkező híreket az esztendeje oly sokat emlegett fiatal kutató, Vörös Győző legfrissebb ásatási eredményeiről. A hatás nem igazán egyértelmű: aki A múmia című „szuperprodukció” bombasztikus képsorait kedveli, csalódottan fogadja, ami a fura felvezetés után következik. Aki meg nyitott, sőt büszke is az olyasfajta tudományos sikerekre, mint amilyeneket a huszonhét esztendős magyar fiatalember immár sorozatként „szállít” a világnak, zavarónak és méltatlannak tartja a trükkös, zajos élőhangot. Tévémagiszter Ház csakugyan olyan tompa már mifelénk is a televíziónéző nagyközönség, hogy az értelmes szót, az önmagáért való látványosságot elutasítja, s csak a vad műsorokra vevő? Ha ez az igazság, az a néhány értékteremtő és értékmentő csapat is búcsút mondhat a médiának, amely az átalakítások ellenére is életben maradt, sőt hébe-hóba munkához is jut. Az egyre ritkábban látható Tévémagiszter (karácsonyi) különkiadása a magyar televíziózás legjobb korszakait idézte meg a keleti szláv kultúra bölcsőjéről, Kijevről szóló összeállításával. Novobáczky Sándorék munkája már csak azért is tetszett, mert volt mersze Keletre menni a Nyugatra fordulás nagy divatja idején. És azért is, mert sokoldalúan mutatta be Kelet-Európa e fontos szellemi központját. Látni engedte barlangkolostorait, aranykupolás templomait, az utolsó pillanatban megmentett paraszti kultúráját, irodalmi, művészeti múltját és jelenét. Legfőképpen pedig azért tetszett a Tévémagiszter különkiadása, mert más volt, mint műsorszomszédai. Az értelmes embert közelítette meg, és nem a tévé által elkábított, narkotizált tudatáért lenézett befogadót. Lőcsei Gabriella