Magyar Nemzet, 2000. október (63. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-02 / 231. szám

■MMMMHMiaMMHMMHHHMNNMHMMMMMMMM mmmm A MOL­NAK TEVES KÜLKERESKEDELMI JOGOSULTSÁGOT BIZTOSÍTOTT egy 1994-es kormányhatározat a Mól által integrált Mineralimpex Rt.-n keresztül. A Mól élni kívánt a kormányhatározat által biztosított külke­reskedelmi jogával, azonban Pál László, a Horn-kormány ipari minisz­tere, majd a Mol későbbi elnöke megfosztotta az olajvállalatot ettől a le­hetőségtől. A Magyar Nemzet birtokában lévő dokumentumokból ki­derül: Zsengellér István, a Mol Rt. igazgatóságának tagja 1995. január 10-én levélben kérte Horn Gyula akkori miniszterelnököt, hogy­­ Pál László ipari miniszter utasításaival ellentétben - tegye lehetővé, hogy a Mól Rt., s ne a Panruszgáz Rt. bonyolítsa a Gazprom és a Mól közötti földgáz-kereskedelmet. A miniszterelnök nem szerzett érvényt a saját kormánya által meghozott határozatnak, s azóta a Panrusgáz, a Mól és a Gazprom közé ékelve szerzi be a szükséges földgázmennyiséget a Gazpromtól. A Panrusgáz tavaly 111 milliárd forintos nettó árbevételt ért el, adózott eredménye 1,286 milliárd forint volt. Panrusgáz Rt.­ bonyolítja a gázke­reskedelmet, de eltérően a többi gya­korlattól, Magyarországon, egyedül­álló módon, 50-50 százalékban osz­tották meg az irányítói jogot a keres­kedő cégben ahelyett, hogy a hazai olajtársaságnak többségi szavazat­­arányt biztosítottak volna. A jelenlegi helyzetben felmerült az is: a világ legnagyobb földgázki­­termelője, a Gazprom megbosszulja a „kis” Mól erőszakosságát, ha másként nem, hát a földgáz árának emelése révén. A Mól ugyanis ki van téve a Gazpromnak, de ki van téve a gázkereskedelmet bonyolító Panrusgáz Rt.-nek is, amelynek el­nökletét alig egy hónapja vette át Mosonyi Györgytől, a Mól vezér­­igazgatójától Megdet Rahimkulov. A bizonytalan helyzetben a piac sem igen igazodik ki, a Mol- BorsodChem megállapodás bejelen­tése után sem lélegzett fel igazán. A befektetők biztosra veszik: a Mol-Milford meccs még nem ért vé­get, s a félidőben még labilis az állás. Mindenki kivár. Kit képvisel a Milford? Van-e elég ereje megbuktat­ni a BorsodChem vezérkarát, s utolsó pillanatban meghiúsítani a Mol- TVK-BorsodChem stratégia létrejöt­tét? Ha igen, megszerezheti-e a TVK- részesedést? S ha megszerzi, kinek adja el: a Gazpromnak, a Sziburnak, vagy a kilétükre rendkívül kényesen vigyázó magánbefektetőknek? Sok a kérdés, s Rahimkulov nem beszél. Világosabb képet a Milford erő­szakos ügyködésének okára a hó­nap végére összehívandó közgyűlé­sen kaphatunk, de legkésőbb a Milford által a BorsodChem ellen indítandó per jogerős határozata után várható, hogy felszáll a köd a Milford körül, s kiderül, mi keres­nivalója volt, van a magyar petrol­kémiai iparban. Kovács F. László, a BorsodChem elnök-vezérigazgatója azt mondta: ha a Gazprom maga tesz ajánlatot a TVK 30 százalékos részesedésének megvá­sárlására, komoly dilemma elé állítja a BorsodChemet, hogy az orosz vagy a magyar stratégiai befektetőnek ér­tékesítsék-e a részvénycsomagot. Instabil még a magyar vegyipar képlete Mol-TVK-BorsodChem: orosz árnyék vetül rájuk A Mol megvásárolta a BorsodChemtől annak TVK-részesedését, és Budapesten egy orosz üzletember rendkívül ideges lett. Előbb fenyegetőzött, most perelni készül. Miért? Ki(k)ért?­ ­ Hommer Tibor_______________ A­z előzmények: nincs olyan kő­olajkitermelő és -finomító, amely petrolkémiai érdekeltség nél­kül képes lenne fölvenni a harcot a mind jobb piaci pozícióért. Igen le­egyszerűsítve e „vegyipari” képletet, alapvető érdek, hogy a kőolajfi­nomítástól a fröccsöntött műanyag­­alapanyag-gyártásig tartó láncban szerepet vállaljanak az olajtársasá­gok. Az értéklánc a finomított kő­olajjal kezdődik, az etiléngyártással folytatódik, s a polimer-előállító egységek zárják a sort. Akár az újon­nan létrejött Mol-TVK-Borsod­Chem szövetségben. A Mól vegyipa­ri benzint és gázolajat értékesít a TVK-nak, a TVK abból etilént gyárt, amit a BorsodChemnek ad el, a BorsodChem pedig előállítja a vég­terméket. Természetes, hogy a Mól tulajdonosként beszállt a TVK-ba és stratégiai szövetségre lépett a BorsodChemmel. Tiszta üzlet. Volt más is A stratégiai partnerség viszont más cégcsoport révén is megalakulhatott volna. Egészen pontosan a giganti­kus orosz olajipari vállalat, a Gazprom 51 százalékos tulajdoná­ban lévő Szibur (Szibirszko-Ural­­szkaja Nyeftyegazohimicseszkaja Kompanyija) vezetésével. A lánc ak­kor a Sziburral kezdődik, az ukrán Oriana finomítóval folytatódik, amely csőrendszerrel kapcsolódik a Sziburhoz és a TVK-hoz, s zárul a BorsodChemmel. Ilyenformán a Gazprom diktálhatná a Malnak a feltételeket a petrolkémiai iparág­ban is, nem csak a földgázüzletben, ahogyan azt jelenleg teszi. Nem cso­da, ha kiélezett harc dúlt (dúl) a TVK-részesedésért. Az oroszok indirekt módon száll­tak szembe a Mollal, az ír bejegyzésű Milford Holdings Ltd. off-shore cé­gen keresztül. A Milford idén szep­temberben 24,6 százalékos ellenőr­zést szerzett a BorsodChem 10,5 mil­liárd forintos alaptőkéje felett. Ami­kor már nyilvánosságra került, hogy a Mal a TVK-pakettre pályázik, nem kis megrökönyödést keltve, felfedte kilétét a Milford képviselője, Mihail Megdet Rahimkulov, akiről köztu­dott, hogy a Gazprom igazgatótaná­csának tagja, elnöke a Mal és a Gazprom közötti földgázkereskedel­met lebonyolító Panrusgáz Ma­gyar-Orosz Gázipari Rt.-nek, vala­mint elnök-vezérigazgatója a föld­gázkereskedelem pénzügyi tranzak­cióit végrehajtó - egyébként többsé­gi Gazprom-érdekeltségben lévő­­ Általános Értékforgalmi Bank Rt.­­nek. Rahimkulov, mindamellett, hogy a BorsodChem vezetőinek le­váltása végett rendkívüli közgyűlés összehívását kezdeményezte, a Gazprom nevében megfenyegette a magyar államot is. Azt mondta: ha a Mal megveszi a TVK-pakettet, úgy a Gazprom többé nem vásárol magyar terméket a hosszú távú földgázszer­ződésben rögzített mennyiség felett leszállított földgázért kapott forinto­kért. Most, hogy a vételi megállapo­dást már bejelentették az érintett magyar cégek, Rahimkulov peres úton kezdeményezi a megállapodás megsemmisítését. Ölel(ne) az óriás Máig tisztázatlan, hogy Rahimkulov miért ragadtatta magát az üzleti életben szokatlanul éles megnyilat­kozásra, miért érezte szükségét, hogy a nyilvánosság előtt exponálja magát? Kétséges, hogy a sokat ta­pasztalt üzletember - holmi másod­rangú szakszervezeti aktivista mód­jára - a nyilvánosság elé lépett volna érdekei védelmében, ha nem veszíti el a fejét, vagy ha nem kap erre kü­lön utasítást. De ki utasítja Rahim­­kulovot? A Milfordot csak Rahimkulov személye köti össze a Gazprommal, más kapcsolatot a cégbírósági ok­iratokból nem lehet kideríteni. Egy biztos: a Milfordnak életbevágóan fontos, hogy ellenőrzést szerezzen a TVK felett, talán a már említett Gazprom-Szibur-Oriana-TVK-Bor­­sodChem hálózat létrehozása miatt, talán azért, mert befolyásos orosz személyiségek magánbefektetései­nek útját kell egyengetnie. A Gazprom esetleges TVK-érde­­keltségét illetően beszédes lehet, hogy az orosz lapok ügyet sem vet­nek a „magyar fiaskóra”, holott je­len pillanatban minden lehetséges eszközt megragadnak a Gazprom lejáratására. Bosszúból, amiért a 38 százalékos állami tulajdonhányad­dal rendelkező cég hatalmába kí­vánja vonni a - számára 300 millió dollárral adós - Média-Moszt sajtó­birodalmat. Igen „lincshangulat­­ban” szinte kizárt, hogy az orosz sajtó ne harsogná világgá a Gaz­prom kudarcát, ha a Milford mö­gött valóban az állna - állítják szak­értők. A Gazprom régióbeli expan­ziós politikája ellen szólhat az az érv is, hogy a majd 7,1 milliárd dolláros alaptőkéjű vállalatóriás nemrégiben 2,5 milliárd dolláros beruházásról döntött, amelynek részeként kiépíti a Jamal kőolajvezetéket Fehér­oroszországon és Lengyelországon át Németországig, valamint a Blue Streamnek keresztelt olajcsatornát Törökországig, s ez a fejlesztés jelen pillanatban túlzottan leköti erejét ahhoz, hogy magyarországi beruhá­zásokba vágjon. Ez esetben Rahim­kulov ismeretlen befektetők érdekei mellett kardoskodik, s hamis, amit a BorsodChem elnökének, Kovács F. Lászlónak mondott, miszerint a Milford mögött komoly stratégiai befeketetők állnának. A Mol-Milford párharc másik aspektusa, hogy a Gazprom fejlesz­tőmérnökeinek fiókjában már hosz­­szú ideje ott hever egy kelet- és kö­zép-európai terjeszkedési stratégia kivitelezésre kész műszaki terve, amelyet Rahimkulov aduként húz­hat elő, ha azt állítja, hogy a Milford a Gazprom érdekeit képviseli. A Gazprom hosszú távú tervei között szerepel, hogy vezetékekkel „kör­­beöleli” Magyarországot, s közvet­len útvonalon szállít földgázt Hor­vátországba és Olaszországba, Szlo­vákiába és Lengyelországba. Ez is logikus lépés lenne a Gazprom ré­széről, hiszen időben kell teret hódí­tania, ha nem akar kiszorulni az egységesülő európai piacról. Mol-Milford 1-0 félidőben Illúzió lenne azt hinni, hogy a Milford helyi képviselője, Mihail Megdet Rahimkulov valaha is beszá­mol arról, kinek az érdekeit hivatott képviselni, föloldva ezzel az általa gerjesztett talányos helyzetet. Tett ugyan néhány ködös kijelentést, hogy a Gazpromot, majd tompította azzal, hogy a Gazpromot „is”, de alig akad jelen pillanatban olyan elemző, aki mérget merne venni Rahimkulov állításának helyénvalóságára. Egy biztos: ha elbukja a befekte­tők pénzét, azaz elszalasztja annak le­hetőségét, hogy a Milford tulajdont szerezzen a TVK-ban, a karrierjével vagy magánbankszámlájával fizet, at­tól függően, hogy a Gazpromot, vagy az orosz oligarchák rubeljeit képvise­li-e. A tét számára óriási, nem csoda, ha rendkívül ingerült nyilatkozatokat tesz, s minden lehetséges eszközt megragad a Mol-BorsodChem „pak­tum” meghiúsítására. Nyitott kérdés marad tehát, hogy a Gazprom miért nem jelentkezett a részvénycsomagért. Hiszen minded­dig gátlástalanul terjeszkedett a ma­gyar piacon, s abszolút domináns helyzetbe került­­ Pál László egykori szocialista ipari miniszter hathatós segítségével­­ az orosz-magyar földgáz-kereskedelemben. Akárcsak több helyen Európában, itt is kihar­colták, hogy orosz-magyar érdekelt­ségű vegyesvállalat (a már említett Gazprom: a gázmezők lovagja „Ami jó a Gazpromnak, az jó Oroszországnak!” - alakíthat­nánk át az ezred végi orosz viszonyokra a General Motors Amerikára vonatkozó híres mondását. És ez így van fordítva is, így aztán egyáltalán nem lehet azon csodálkozni, hogy az orosz gazdaság eme, a Kremllel mindig bensőséges viszonyt ápoló zászlóshajója az új külpolitikai irányvonallal összhang­ban egyre biztosabb pozíciókat foglal az úgynevezett „közel­­külföldön”, s immár a közép-európai térségben is. M Stif.r Gábor_________________ A nemzetközi földgáz-kereske­delem több mint harmadát le­bonyolító, a világ tartalékainak 43 százalékával rendelkező, a terme­lés 23 százalékát adó, forgalmát dollármilliárdokban mérő Gaz­prom az egyesített energiarendszer után Oroszország második legna­gyobb vállalata. Az Oroszország­ban felhasznált energiahordozók 54 százaléka földgáz, ebből az ága­zatból származik a bruttó hazai termék mintegy tíz százaléka és a költségvetés minden negyedik ru­belje. Különleges helyzetére jel­lemző, hogy míg az ország életében szintén kulcsfontosságú olajbá­nyászatot és -ipart feldarabolták, az 1989-ben, a Szovjetunió gázipa­ri minisztériuma helyén létreho­zott vállalatóriást egyben hagyták, 1993-ban csupán részvénytársa­sággá alakították. E természetes monopóliumkénti elismertetésben kulcsszerepe volt Viktor Cser­­nomirgyin akkori kormányfőnek, a vállalat korábbi irányítójának. A cég akkori közelségét a hatalom­hoz mi sem jelzi jobban, minthogy a kilencvenes évek második felé­ben Csernomirgyin pártként mű­ködő mozgalmáról, az Otthonunk Oroszországról egyszerűen csak „Nas­dam, Gazpromnak”, azaz Otthonunk Gazpromnak szoktak beszélni. E hagyomány ma sem szakadt meg, hiszen Putyin a Jel­cin-érához szorosan kapcsolódó exkormányfő helyett saját bizal­masát, Dmitrij Medvegyevet ültette az elnöki székbe. A gigantikus vál­lalatóriást teljhatalmú úrként im­már kilencedik éve Rém Vjahirev irányítja, ám hogy ő se lóghasson ki az új irányvonalból, arról a Kreml némi nyomásgyakorlással gondoskodott. Az eredmény látvá­nyos, hiszen az elnöki adminiszt­ráció a céggel vásároltatja meg nagy botrányokat kavarva Vlagyi­mir Guszinszkij Média Moszt elne­vezésű sajtóbirodalmát. A Gazprom birodalom állam­nak számít az államban. A szovjet időkből megmaradt gyakorlat szerint több száz más profilú vál­lalat is az impériumhoz tartozik. Saját tulajdonban van például az a gazdaság, amely a dolgozók élel­mezéséről gondoskodik. Van a cégnek saját buszvállalata, kiter­jedt iskolai és klinikai hálózata, szanatóriumai, szállodái. Egy fel­háborodott miniszteri nyilatko­zatban hangzott el néhány éve, hogy a vállalat annyit költ 370 ezer dolgozójának szociális ellátá­sára, mint amennyi a központi költségvetésből az egész lakossá­géra jut. Tavaly - nem utolsósor­ban az IMF nyomására - profil­­tisztítás kezdődött a Gazpromnál, s több mint száz részleget alakí­tottak át önálló társasággá, s az alkalmazottak száma is mintegy harmincezerrel csökkent. A cég által nyújtott bankgaranciák nagysága is mellbevágó (1998- ban például 1,7 milliárd dollár), s 1996 óta építi a vállalat sajtóbiro­dalmát is. Övé az NTV tévétársa­ság részvényeinek harminc száza­léka mellett (ezt növeli hatvanra s veszi meg kezességvállalásáért cserébe olcsón az egész Média Mosztot is) a Tribuna, a Trud cí­mű lap és több tucat egyéb regio­nális tömegtájékoztatási eszköz. A mintegy harmincmilliárd dolláros piaci árfolyamon jegyzett Gazpromban 38,37 százalékos részvénypakettel rendelkezik az ál­lam, míg a külföldiek tulajdoni aránya elenyésző, alig öt százalék. Ebből a Ruhrgasé négy százalék. Becslések szerint közvetítőkön ke­resztül a részvényeknek valójában legalább 23 százaléka külföldiek kezében van, s szó van a húszszá­zalékos külföldi részesedési korlát eltörléséről is. Homályos elszámo­lási rendszere és politikával átszőtt vállalat irányítása miatt azonban a cég piaci értékelése alacsony. A be­fektetőket eleve elriasztja például, hogy nemigen tudni, mit csinál a Gazprom az évente bizonyára 12,3 milliárd dollárt is elérő bevételével. Konzervek Moszkvába üt Gőz József___________________ N­ yolcmillió dollár értékű kon­­zervet ad el a Globus Rész­vénytársaság a moszkvai önkor­mányzat élelmezésügyi szervezeté­nek megrendelésére, ha létrejön az erről szóló megállapodás. A bizta­tóan haladó tárgyalások évi nyolc­nyolcmillió üveg zöldborsó- és cse­­megekukorica-konzerv, valamint nyolc-tíz millió üveg savanyúság, vagy ahogyan a moszkvaiak mond­ják - zakuszka szállításáról szólnak. A sikeres üzlet esetén a termékek egyik felét a debreceni, a másikat a békéscsabai konzervgyár készíti el. A Globus Részvénytársaságot egyéb­ként a napokban világítja át egy né­met cég. A megrendelések teljesítését segítheti, hogy az átvilágítást meg­rendelő német befektető mintegy 400 millió forintos kapacitásbővítő beru­házást valósít meg a debreceni gyár­ban. Erre akkor kerül sor, ha az átvi­lágítás kedvező képet mutat, s a né­met beruházó 14 millió márkával emeli meg a részvénytársaság tőkéjét. Cáfol a Rover ■ MTI_______________________ T­egnap a brit Rover autógyár cá­folta az aznapi brit sajtóban megjelent hírt, miszerint a cég új tu­lajdonosai a malajziai Proton céggel tárgyalnak az MG Rover autógyár el­adásáról. A The Sunday Times teg­nap szellőztette meg a hírt arról, hogy a John Towers vezette Phoenix kon­zorcium, amely tavasszal mentőövet dobott a Rover-csoportnak, és meg­vette a német BMW-től a veszteséges vállalkozást, tárgyalásokat folytat a malajziai autóipari vállalattal. 2000. október 2., hétfő Gazdaság Magyar Nemzet Rovatvezető: Schubauer Ferenc Törlik a fantomcégeket UH. E.-MTI___________________ L izák Tibor, az Országos Igazság­szolgáltatási Tanács hivatalának főosztályvezető-helyettese­­ az MTI érdeklődésére közölte: törvényben előírt tőkeemelés cégbírósági bejelen­tésének augusztus 16-i határidejét az országban érintett 92 ezer rt. és kft. csaknem fele elmulasztotta, és közü­lük 34 ezer ellen cégtörvényességi el­járás indult, illetve indul. Elmondta: ezekben a cégtörvényességi eljárások­ban 50 és 500 ezer forint közötti bír­ságot szabhatnak ki a cégbíróságok, eddig mintegy ezer kft.-t sújtottak 100 ezer forintos büntetéssel. Csak a fővá­rosban 43 ezer cégnek kellett tőkét emelnie. Jelenleg hatezer budapesti cég ellen folyik felszámolási, illetve végelszámolási, 17 ezer ellen pedig cégtörvényességi eljárás.­­ A bírság összegének megállapításakor a cégbí­róságok figyelembe vehetik a méltá­nyolható körülményeket, és késedel­mesen bár, de még a bírságoló végzés kézhezvétele előtt a tőkefelemeléssel kapcsolatos változásbejegyzési kérel­met is enyhítő körülményként érté­kelhetik a bírák, a határidő elmulasz­tása ellenére. A cégmérlegek május­ban esedékessé vált benyújtásának el­maradása folytán cégtörvényességi el­járások indultak, amelyek eredmé­nyeként sor kerül a kiszűrt fantomcé­gek törlésére - közölte Lizák Tibor. Bánki Horváth Mária, a Fővárosi Cégbíróság elnöke lapunknak el­mondta, hogy Budapesten még 1900 gmk is adós annak a kötelezettségé­nek a teljesítésével, hogy átalakuljon közkereseti társasággá.

Next