Magyar Nemzet, 2002. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-18 / 115. szám

B3 Magtár Nemzet­­ Magazin 2002. május 18., szombat Az egyházak az elmúlt évtizedben sorra kapták vissza egykori iskoláikat. Sikerült-e beilleszkedniük a modern oktatás szerkezetébe, milyen fogadtatásra találtak a társadalomban, meg tudják-e védeni diákjaikat a fogyasztói társadalom csábításaitól? Ezekről kérdeztük a Magyar Nemzet kerekasztalánál helyet foglaló iskolavezetőket, Schulek Mátyást, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium, Arany Jánost, a Baár-Madas Református, és P. Forrai Tamást, a miskolci Fényi Ottó Jezsuita Gimnázium igazgatóját. M Fáy Zoltán - Honthy Kinga Magyar Nemzet: A katolikusoknak nyolc, a reformá­tusoknak egy, az evangélikusoknak egyetlen iskolá­juk sem maradt az 1948-as államosítást követően. Nem volt hát könnyű negyven év kényszerszünet után újrakezdeniük az oktatást. Milyen körülménye­ket találtak? Schulek Mátyás: A vissza-egyháziasításnak két útja volt. Az egyik, hogy az egész iskolát, tanárokkal és diákokkal együtt visszaadták. Ez sokszor komoly nehézséget okozott, mivel felmondani senkinek nem volt szabad. Ez volt a helyzet például a soproni evangélikus gimnáziumban. A hatvantagú testület­ben volt három evangélikus tanár, és elmentek öten-hatan, akik nem akartak egyházi vezetés alatt működni. Nekem különleges lehetőségem volt a De­ák téren, mert a semmibő­l indultunk. Az épületben még általános iskola működött, ezért a tanítást két osztállyal 1992-ben az Arany János utcai művelődé­si házban kezdtük meg. Egy év múlva kaptuk vissza az épületet, tökéletesen kiürítve, csak a konnekto­rok maradtak a falban. A könyvtárban három darab könyv maradt. De ez volt a jó. Évek mentek rá, amíg berendezkedtünk, állami segítséggel a leromlott épületet felújítottuk. Ma több mint tízezer kötetes a könyvtárunk. Arany János: A Baár-Madas Gimnázium 1990 szeptemberében indult újra. Az iskolaépület két jól elkülönülő szárnyból áll, az egyikben a Móricz-gim­­názium, a másik részében a Baár-Madas indulásáig egy fővárosi leánykollégium működött. Ennek meg­szűnése és az épületszárny rohammunkával végzett átalakítása után kerülhetett sor a Baár-Madas 1990- es beköltözésére. Ezután még három évig­ társbérlet­ben éltünk a Móricz-gimnáziummal. Izgalmas és szép három év volt, minden súrlódás nélkül. Amikor a Móricz kivonult, és elfoglalta frissen fölépült új he­lyét, minden használható holmit elvitt, csak a na­gyon rossz állapotú vagy korszerűtlen székeket, asz­talokat, táblákat és szertári tárgyakat hagyták az épületben. Sok viharvert szertári tárgyon még rajta volt a régi Baár-Madas pecsétje... Az elköltöző gim­názium könyvtára pedig visszaadta a Baár-Madas könyveinek egy részét: értékes teológiai munkákat, valamint a háború előtti, nem első vonalbeli szépiro­dalmi anyagot. Teljesen birtokon belülre tehát való­jában 1993-94-ben kerültünk. P. Forrai Tamás SJ: A miskolci gimnázium a ke­­­vés „zöldmezős beruházás” egyike, amelyet most, megvalósultan valóban ajándékként tudunk napról napra megköszönni. Egy ilyen alulról induló fizikai­­szellemi építkezés nagy előnye, hogy sokkal többen kapcsolódnak be a közös gondolkodásba, sokkal többen érzik sajátjuknak az intézményt. Diákjaink és szellemi értelemben véve a családjaik valóban együtt nőttek fel e falakkal. Az idén érettségizik az első osztályunk. Magyar Nemzet: Sikerült-e már a kezdet kezdetén elegendő felekezetbeli vagy hitvalló tanárt találniuk? P. Forrai Tamás: A tantestület felépítésében is hatalmas előny, hogy gimnáziumunk nyolc év alatt mivel a diákok többsége nem kerületbeli volt, az ön­­kormányzat nem nagyon ragaszkodott az iskolához. Arany János: A Baár-Madas visszaadását is a Né­­meth-kormány engedélyezte. Az előkészítő tárgya­lások után 1989-ben határozta el az újrakezdést a Dunamelléki Egyházkerület elnöksége, és Stark An­tal államtitkár 1990. január 8-án írta alá a levelet, amelyen ez állt: a gimnázium újraindításával egyet­értek. Történelmi különlegesség, hogy a levelet vé­letlenül elfelejtették lepecsételni. Ez idő tájt született meg az ígéret is, hogy a Móricz-gimnáziumnak új épületet építenek, így tehát a gimnázium visszavéte­lével semmilyen társadalmi feszültség vagy érdeksé­relem nem keletkezett. P. Forrai Tamás: A jezsuita rend tudatosan fo­gadta el az egri egyházmegye miskolci felkérését. Nem kívántunk társadalmi vihart kelteni azzal, hogy régi iskoláinkat konfliktusok árán vesszük vissza. Talán e „meghívottságnak” és az építkezés vállalá­sának is köszönhetően a miskolci fogadtatás nagyon pozitív volt, és maradt máig. Tudatosan igyekez­tünk megtalálni a helyünket a magas szintű helyi és regionális oktatási rendszer, valamint a város életé­nek egészében. Részt veszünk a helyi rendezvényen Schulek Mátyás tanár 1935-ben született Komá­romban. 1954-től a Debreceni Tudo­mányegyetem hallgatója, 1956-ban az egyetem forradalmi bizottmányának társelnöke, ezért öt év börtönre ítélik. Két év után szabadul. Az iparban dolgozik, majd 1964-ben befejezi egyetemi tanul­mányait, magyar-angol szakos tanári diplomát szerez. Huszonegy évig a László Gimnázium, 1989-től a fasori evangéli­kus gimnázium tanára. 1991-től a Deák Téri Evangélikus Gimnázium újraindító­­­ja és igazgatója, hogy lenne-e jövője ennek a tervnek. Emellett biz­tonsággal számíthattak a hagyományos nemzeti értékrendű emberek egyik legfőbb erőforrására, a tradíciókhoz való ragaszkodásra. És ez a számítás be is igazolódott. A református népesség aránya országosan tizenhét és huszonhárom százalék kö­zött volt, a háború előtt azonban az iskolák harminchat-negyven százalékával rendelkeztek, s ezek között olyan jelentős központok szerepelnek, mint Pápa, Mezőtúr, Sárospatak, Debrecen, hogy csak néhányat említsünk. Már az újrainduláskor jelentős erkölcsi és anyagi támogatás érkezett eu­rópai és amerikai magyar református öregdiákok­tól és szervezetektől. Az iskolába pedig rengetegen jelentkeztek, tehát válogathattunk a gyerekek kö­zött. Éveken keresztül két-háromszoros volt a túl­jelentkezés, és még most sem kell tartanunk attól, hogy a demográfiai hullámvölgy miatt visszafej­lesztésre kényszerülünk. Schulek Mátyás: Nálunk annyi a különbség, hogy a fasori gimnázium visszaadásáért elsősorban Amerikában indult meg a harc, az egykori híres diá­kok körében. Amikor Grósz Károly ott járt, megszo­rongatták őt fasoriügyben és Sárospatak-ügyben is. Hálása terén ezt nagyszerű adottságnak tekintem. A mércét így számunkra elsősorban a sajátos, szőkébb , miskolci, illetve a magunkra vállalt regionális kihí­vások emelik magasra. Mivel Magyarországon stabil és színvonalas középiskolai rendszer működik, kül­detésünket a kezdetektől a tágabb kisugárzásban, a preevangelizációban is igyekeztünk meghatározni. Magyar Nemzet: Mennyiben nevezhető egyházi­nak az az iskola, amelynek a tanárai vagy diákjai nem kötődnek szorosabban az egyházhoz? Nem hoz-e ez felhígulást? Schulek Mátyás: Jogos kérdés. Két iskola, a kő­szegi és a miskolci nem túl régen került vissza, és egyházi iskolai körökben megkérdőjelezték ezeknek a visszakérését. Hogy mennyire kérték, vagy meny­nyire adták, azt nem tudom. Ez még egészen friss ügy, egyelőre nem látható, hogyan alakul a helyze­tük. Én nagyon óvodapárti vagyok. Az egyháznak sok óvodára van szüksége. Ott kapnak a gyerekek a maguk szintjén egyfajta alapozást, és kialakulhat a szülőkben az igény, hogy legyen folytatás, tehát álta­lános és középiskola is. Megerősíthetem, amit Arany János mondott, hogy az evangélikus egyház­nak is mindig hívei létszámán felüli volt a részvétele az oktatásban. Annyira fontos volt ez a tevékenység az egyház számára, hogy már a reformáció idején sokszor hamarabb épült föl az iskola, mint a temp­lom. De az iskolarendszer végül is egész emberöltők alatt fejlődött ki, és most is időbe telik a fejlődés. Jeleníts István mondta, hogy az öregdiák nagy áldás, és nagy átok. És ezt látjuk, tapasztaljuk. Egykor sá­rospataki diák voltam, és amikor visszamentem húsz év múlva az iskolámba, magam is némi hábor­gással néztem a változásokat. Az ember hajlamos abból kiindulni, hogy akkor volt a jó, amikor ő oda járt. Tőlem is rengetegen számon kérik, hogy miért nem tanítunk latint vagy görögöt. Hogyan lesz enélkül művelt ember a diákunkból? Pedig változ­nak az idők. A fasori annak idején fiú­, a Deák téri leánygimnázium volt. Az öregdiákok mindkét isko­lában vissza akarták állítani a régi rendet. A leány­­gimnázium egykori növendékei készítettek egy többoldalas tervet arról, hogy milyennek kell lennie a visszakapott iskolának. Volt abban minden a fő­zéstől a kézimunkáig, végeredményben pedig az, hogy jó magyar anyák és papnők legyenek. Diáklá­nyaink azonban építészek, orvosok, jogászok is akarnak lenni. Arany János: Iskolánk öregdiákjai - tekintve, hogy a Baár-Madas egészen az államosításig leány­­gimnázium volt - kivétel nélkül idős hölgyek, nagy­mamák. Nem politizálnak, nem akarnak beleszólni az iskola életébe, hanem boldogok, hogy unokákat Kerekasztal-beszélgetés az egyházi oktatás helyzetéről Iránytű töltődött fel, így mindig volt lehetőség figyelmet for­dítani arra, hogy kiket is várunk a sorainkba, vala­mint hogy akik már itt vannak, hogyan vonhatók be jobban egy formálódó közösségi szellembe. Egy Miskolc nagyságú város előnye, hogy már van „vá­laszték” tanárokból, de még nem akkora, hogy való­di referenciák alapján vehessünk fel új kollégát. Schulek Mátyás: Nálunk a tantestület fokozatos kialakítása kedvünk szerint volt, és nem örököltünk esetleg ellenséges tanári kart. Olyanokkal dolgoz­hattunk, akik valóban minket választottak. Aki nem érezte jól magát a megszilárduló értékrendben, az nagyon hamar tovább is állt. Némi nehézséget az je­lentett, hogy a fasori evangélikus gimnáziumban már 1989-ben megindult a tanítás, és a tanárok krémjét, a tapasztaltabb kollégákat már elvitték elő­lünk. Ennek ellenére hihetetlenül egységes és jó most a tantestületünk. A tanárok többsége egészen fiatal, hetven százalékuk evangélikus, és a katolikus, illetve református kollégák is elfogadják, vallják ér­tékrendünket. Arany János: A mi helyzetünk is kedvező volt. Amikor ugyanis 1989-ben az első hírek érkeztek a gimnázium újraindulásáról, a Dunamelléki Refor­mátus Egyházkerület gyűlést hívott össze a Püspöki Hivatalba, amelyre majd kétszáz tanár eljött; olya­nok, akik örömmel jelezték, hogy szívesen elköte­leznék magukat az iskola mellett. Az összeálló taná­ri karban így tapasztalt, jól képzett, nagy tudású emberek is voltak. Magyar Nemzet: A katolikus iskolák újraindítá­sát heves társadalmi és politikai viharok kísérték. Ám a protestáns iskolák indulása mintha nem váltott volna ki ekkora indulatokat. Schulek Mátyás: A fasori épületet még a Né­­meth-kormánytól kapta vissza az egyház. Mivel nem iskolaként működött, nem okozott érdeksérel­met az átadása. De a Deák téri iskola körül bizony igen hevesen csaptak fel az indulatok. Szerencsére ken, és egyre több sport-, zenei és kulturális rendez­vényt fogadunk. Magyar Nemzet: Végeztek az egyházak akkori­ban felmérést, hogy lesz-e igény a felekezeti isko­lákra? Arany János: Az a kör, amely a református egy­ház iskoláinak visszavételét kezdeményezte, nagy­jából a nyolcvanas évek közepén kezdett el előadá­sokat szervezni különböző budapesti gyülekeze­tekben az egyházi iskolák hagyományairól, múltjá­ról. Ezeken az alkalmakon próbálták kipuhatolni. Senki nem gondolta akkor, hogy egy-két éven belül akármelyik egykori iskoláját visszakaphatja az evangélikus egyház. Még azt is, amelyiket nem is ké­ri. A bonyhádit például az egyház nem akarta, mert elment alóla a gyülekezet. Mégis a miénk lett újra. Szinte tálcán hozták. P. Forrai Tamás: Sajátos helyzetünket és felada­tunkat meghatározza, hogy Miskolc avasi lakótele­pén dolgozhatunk, s egyszerre elláthatunk oktatási és lelkipásztori feladatokat. Egy új társadalom építé­sében és az ehhez adható keresztény „többlet” lelki-P. Forrai Tamás Gergely jezsuita tanár történe­lem-latin szakon végzett az ELTE böl­csészkarán 1989-ben. 1986-ban kezdte meg filozófiai és teológiai tanulmányait a Pázmány Péter Teológiai Akadémián. 1990-ben belépett a jezsuita rendbe. A fi­lozófiai MA fokozatot a müncheni Hoch­­schule für Philosophie­n 1995-ben védte meg. Ezt követően másfél évig szervezte a Faludi Ferenc Akadémiát. Teológiai MB fokozatot 1998-ban Dublinban, a Mill­­town Institute-on szerzett. 1998 szep­temberétől a miskolci Fényi Gyula Jezsu­ita Gimnázium igazgatója.

Next