Magyar Nemzet, 2002. szeptember (65. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-20 / 220. szám

6 2002. szeptember 20., péntek mmmmmmmmmmmmmmm­m­­­n ■ Médiaegyensúly 18.­­ Görgey Gábor (Lectori salutem. A kultuszminiszter bírálta e rovat szerzőjét. Szokatlan effektus. A kultuszminiszter írt. Nyilvá­nosan. A címzett doktor Senki. Fordítva szokott lenni. Doktor Senki szokta nyaggatni a hasábokon a kultuszmi­nisztereket. A kultuszminiszterek nem szoktak válaszolni. A hatalmi gőg ezt nem engedi. Ez a kultuszminiszter írt. Kezdeményezett. E tény azt jelenti, hogy ez a kultuszminiszter még emberből van. Válaszolni kell. A nyir le­vél a Népszabadságban jelent m­eg. Ez a lap a fél magyarságot csőcseléknek titulálta. A csőcselék bojkottálja a Népszabadságot. Doktor Senki a csőcselékhez tartozik. A válasz tehát nem jelenhet meg a Népszabadságban. Ba­rátaink a másik táborban vegyék meg a Magyar Nemzetet. Meg is veszik. A célcsoport a szoclib elit. A célcsoport péntekenként gondosan tanulmányozza a Magyar Nemzetet. Közszereplő hölgyeink arcán a képernyőn olykor át­suhan egy felhő. Arcukon a kín egy-egy rándulása látható. Ilyenkor e hölgyek e rovatra gondolnak. A belügymi­niszter asszony vadul fésülködik. És zselatinoz. E hölgyek e rovat miatt a külalakra már ügyelnek. Ha a tartalom is változik, kezdődhet a kiegyezés. E rovat szerzője szemérmes férfiú. Kedveli az általános alanyt. A szerző a tar­talom, a szín és a forma egységének bűvöletében nevelkedett. E rovat bekezdései egységesek. A gondolatritmus és a tördelés egy rugóra jár. De ma engedtessék meg a választott stílus megtörése. Engedtessék meg a személyes hang. Doktor Senki nyitt levele következik a kultuszminiszterhez.) S Kerányi Imre edves Artúr, engedd meg, hogy úgy szólítsalak, ahogy szólítani szoktalak. Azon a néven, melyen barátaid szólítanak. Melyet híres ősöd emlékére kaptál a keresztségben. S melyet illő szerénység­gel írói névként a Gábor keresztnévre cseréltél fel. Kedves Artúr, olvasóink várják e sorokat. Ta­lán Te is. Az én olvasóim naponta noszogatnak. Mondják, hogy hajrá. Arra számítanak, hogy lesz nagy beolvasás. Nem lesz. Semmi kedvem vádas­kodni. Ahogy Orbán Viktor volt miniszterelnök úr mondta: nem úgy vagyunk öltözve. Az egy­másról alkotott véleményünk, bármelyikünk íté­lete bármelyünkről fabatkát sem ér. Az ítélet csak egy címke. Görcsös támadás vagy felszínes véde­kezés. A véleményeltérések azonban gyönyörűek. A cselekvéseink mögötti filozófiai motiváció. Az érvek és ellenérvek csodálatos rendszere. A belő­lük kibontakozó vita viszi előbbre a világot. Ez a mi dolgunk. És nem is kevés. Ne legyen hát sze­mélyeskedés. Kedves Artúr, köszönöm, hogy létezel. Hogy életem fontos része voltál és vagy. Hogy tanulhat­tam tőled. Sok mindent. Hogy miként kell egy sprőd német szöveget magyarul megszólaltatni. Hogy a bőrcipőt melegen kell kisámfázni. S hogy Szigligeten a szőlőhegy helyett azt kell mondani: Királyné szoknyája. Kedves Artúr, én is buzdítottak Téged a mi­niszterségre. Te a miénk vagy akkor is, ha most éppen náluk vagy. Harminc évig írtad a Magyar Nemzetet, most a Népszabadságot írod. Ez nem baj. Az ember szabad. Értelmiségünk azzal csalja magát, hogy ő mindig azonos önmagával. Hogy ő mindig ugyanazt mondja. Egész életében. Hogy ő konzekvens. Hogy ő az ungvári fűszeres, aki fölött átmennek a határok. Aki hol orosz, hol szlovák, hol magyar, hol román állampolgár. Pedig ő sem­mi más, mint az ungvári fűszeres. Ebben én nem hiszek. Az értelmiség állandóságában. Igenis fej­lődünk. Változunk. Átmennek rajtunk a határok, a rendszerváltozások. A vonzások. A taszítások. Szívünk hölgyei is befolyásolják dolgainkat. A megélhetési megalkuvások, a bűnök, az erények és maga az idő is szuttyongatja lelkünket. Értel­münket. Igenis változunk. És ezt tanúsítjuk. Meg­írjuk. Felmutatjuk. Tartjuk a tükröt. Saját ma­gunkkal mutatjuk fel a gúnyt. Az erényt. Az időt. Tájékozódási pontok vagyunk. Egymás számára és olvasóink számára. Kedves Artúr, barátaim szerint Te átmentél a falon. Szerintem nem. Bele vagy kódolva Déva vá­rának falaiba. Mint mi, valamennyien. A fal leom­lik, áldozunk, újra felépítjük. A falat. A várat. Fel akarjuk építeni. Kőművesek vagyunk. Más-más falazási technikával. Legfőbb értékünk a külön­bözőségünk. Szerintem a figyelem a legfontosabb feladat e hazában. Az egymás iránti figyelem. Ez tehetséges dolog. Ez európai valami. A kirekesz­tés és az elutasítás tehetségtelen dolog. Funda­mentalista aljasság. Ezt kapjuk mi, mezítlábas ha­dak a szoclib tábortól minden nap kóros mennyi­ségben. A kirekesztést. A billogozást. A rágalmat. Áll velünk szemben egy kórus. Főállásban fúj ránk. A rendszerváltozás óta. Jó pénzért. Megun­tuk a helyzetet. Fölálltunk ellene. Ingyen. És jó­kedvűen. Kedves Artúr, itt állunk. Kormányképesen. Tele érzelemmel és eszmével. Mi nem igazán jobboldali had vagyunk. Baloldal is vagyunk. Or­bán Viktor programjában több a klasszikus balol­dali elem, mint a ti programjaitokban. A törésvo­nal a nemzeti értékek mentén keletkezett. Mi olyan emberek vagyunk, akik énekeljük a Him­nuszt. Nálatok inkább csak hallgatják a Him­nuszt. Ez igen nagy különbség. Érzelmi különb­ség. Nekünk, mert vagyunk, mert élünk, mert adót fizetünk és mert szavazunk, elismerés, intéz­ményesülés és média jár. Szellemi és tárgyi hátor­szágunkat szétverte a történelem. Javainkat ellop­ták, örökségünket szétprivatizálták, sajátunkból minket kitúrtak. Gyengék vagyunk és szegények, de vagyunk. Nekünk pozitív diszkrimináció jár a pillanatnyilag erősebb fél részéről. Részetekről. Kedves Artúr, jól ismered Voltaire-t. Meséld el barátaidnak, mit mondott a felvilágosult mester: ...megvetem az Ön nézeteit, de életemet áldoz­nám azért, hogy kifejthesse őket. Liberális bará­taid vegyék komolyan a liberalizmus pápájának gondolatát. Nekünk nem kell a neoliberalizmus diktatúrája. Nekünk nem kell gondolatrendőrség. Nekünk valódi többpártrendszer kell. Nekünk szabadság kell. Nekünk egy televízió kell. Ha nem kapjuk meg, elsöpörjük a neoliberalizmust. Kedves Artúr, jól ismerem írói munkásságo­dat, drámáidat kiváltképpen. Legjobb színi mű­ved bizonyosan a Stukker. Szerintem rögtön utá­na a Rokokó háború következik. Ennek bemuta­tását mi ketten, a tél folyamán szakszerűen előké­szítettük. Gálvölgyi János örömmel vállalta az el­nök szerepét. A többi szerepre is kitűnő színészek akadtak. Volt az előkészítés folyamán köztük konfliktus, szakmai jellegű. A női főszerep ügyé­ben sokáig birkóztunk. Az általad javasolt megol­dást én több ízben nem fogadtam el. Aztán csak azzal a feltétellel, hogy írásban kérjed. Az írást be­ígérted. Ezzel eldőlt a dolog. Mehet a Rokokó há­ború. Úgy, ahogy te akarod. Kedves Artúr. A Rokokó háború rendezését lemondtad a Madách Színházban. Mert nem vál­lalhatsz szellemi közösséget a békebontó színház­­igazgatóval. A Rokokó háború lemondásával a Madách Színházat nem érte sérelem. A Madách Színház elvan a Rokokó háború nélkül is. Lemon­dásával személyedet, ezen keresztül a magyar kultúrát érte sérelem. Döntéseddel nem értek egyet. A politika magánügy. Ha a tavaszi választá­sokon néhány mandátum másként alakul, ma esetleg én lennék a kultuszminiszter. Nekem eszembe se jutna lemondani a Rokokó háborút csak azért, mert te a Gerbeaud-ban szónokoltál. Én pedig a Margitszigeten. Ez elég jelentős kü­lönbség kettőnk felfogásában. Meggyőződésem, hogy az én vélekedésem életszerű és­ toleráns, a tiéd pedig nem az. Kedves Artúr, Schröder kancellár és Joschka Fischer külügyminiszter pártelnökök. Koalíciós pártelnökök. A napokban kampánynyitó nagy­gyűlést rendeztek a brandenburgi kapunál. Nagy Frigyes lovasszobra közelében, Berlinben. A tét: ki legyen Deutschlandban a császár. Kilencezren voltak jelen. A világmédia beszámolt az esemény­ről. A közelmúltban a Szabadság téren nagygyű­lést rendeztünk a médiaegyensúly kérdésében. Majdnem százezer ember volt jelen. A magyar média - egy árva szál éjszakai műsor kivételével, melyet halálra ítéltek - nem mutatta be az ese­ményt. Miféle média ez a magyar média? Nemrég Salgótarjánban az MSZP rendezett valamit. Öt­százan voltak jelen. Salgótarján közelében mi is rendeztünk valamit. Ötezren voltak jelen. A na­pokban Győrött is rendeztünk valamit. Háromez­ren voltak jelen. Juszt László televíziójában az ese­ményről azt a hírt olvasta be, hogy a színigazgató a Kun Bélák vereségéről értesítette hallgatóságát. Kedves Artúr, miféle média ez? Juszt László ott ül a televíziójában. A fekete trikójában. És be­olvas egy hírt. Juszt László számára a hír szent. A hírt egy másik szerkesztő csinálta. Juszt László a győri eseményen nem volt jelen. Görgey Artúr sem volt jelen. A tévénéző sem volt jelen. Én jelen voltam. A hír hazugság. De úgy, hogy minden szava igaz. És mégis hatalmas hazugság. Kedves Artúr, te jól ismersz engem. Tudod, hogy a noteszom rendben van. S hogy szavahihe­tő vagyok. Győri beszédem a baloldali és jobbol­dali magyarok közötti hídverésről szólt. Arról, hogy a baloldal nem azonos a szoclib kormány­kompániával. Arról, hogy a szoclib kormány­kompánia szavazói között félrevezetett és velük egyféleképpen gondolkozó honfitársak tömege található. Harminckét baloldali köszönetet kap­tam e beszédért. A ti szavazótáborotokból. Juszt László valamelyik kollégája azonban más címkét ragasztott a valóságra. És Juszt László barátaival e fals hír alapján egy országos csatornán - az el­lenfél jelenléte nélkül - percekig gyalázza Győrt. Félretájékoztatás minden mennyiségben. Miféle média ez? Kedves Artúr, te vagy a kultuszminiszter. Szembe kell nézned a problémával. Miféle média ez itt hazánkban? Van hatalmad. Kezdeményezz. Vizsgáltasd meg a magyar médiát. Mérd fel a romlást. Lottózz ki az elmúlt tizenkét év tényfel­táró újságírásából öt esetet. S ezeket vizsgáltasd meg. Készíttess öt esettanulmányt. Bármely lap vagy televízió anyagából. Az eltelt idő függvényé­ben állapíttasd meg, hogy a médiában korábban megjelent állításokból mennyi az igaz. Mennyi a fals. Mennyi állítást mosott el az idő. Csináltass statisztikát. Riasztó lesz a kép. Aztán vizsgáltasd meg az adatközlőket. Tárd fel, hogy azok, akik korábban bizonyíthatóan tévedtek, csúsztattak, hazudtak, ma mit csinálnak. És jöjjön öt újabb, még lezáratlan esettanulmány. Jöjjön a múlt és a jelen logikus összevetése. A vizsgálatok eredmé­nyét tárd az újságíró-társadalom elé. És mondd meg nekik szeretettel: gyerekek, bajban vagytok. Meg kell tisztulnotok. Meg kell reformálnotok a képzést. Át kell lépnetek saját árnyékotokon. Mert baj van. Lassan minden vádról kiderül, hogy nem igaz. Lassan minden hírről kiderül, hogy fals. A média iránti bizalom megrendült. A kormány iránti bizalom is megrendült. Lassan­ként minden politikai ügyről kiderül, hogy min­den ügy olyan, mint a huszonhárommillió ro­mán ügye. A kormány hazudik. Az ország lassan kormányozhatatlanná válik. Az utcák tele van­nak. A parlament béna. Szájmunka folyik és nem alkotás. Baj van. A háttérben Kende bácsi, Tasnádi úr és Clodo integet. Kedves Artúr, olyan ország nincs, ahol ötven­egy százalék a Szent Grál lovagja, a negyvenkilenc százalék pedig tökhülye és rabló. Médiátok ezt a képet sugallja. Mással nem is foglalkozik. Kor­mányzástok ezt a képet ordítja. Mással nem is foglalkozik. K. Zs. barátunk - harmadvonalbeli tévés - szeretné visszakapni műsorát. Államtit­kár nagybátyja türelmét kéri az önkormányzati választásokig. Gy. P. barátunk üvölt a mobiltele­fonjába. Hogy ne adjanak Kerényinek frekven­ciát. T. J. igazgató kiadja az utasítást az önkor­mányzati kampányra: fokozni a támadásokat. Bravó intolerancia. Bravó görcsös védekezés. Bravó lopakodó diktatúra. Kedves Artúr, nincs tőkénk. Kapcsolati sem. Lehallgatórendszereink sincsenek. Gyengék va­gyunk. Mégis mindent tudunk. A polgári körök mindenütt jelen vannak. Belétek vagyunk épülve. Nemzeti érzelmű ember mindenütt akad. Ez a tá­bor nagyobb, mint a Fidesz és szövetségeseinek szavazótábora. A törésvonal nem a jobb és a bal, hanem a nemzeti értékek védelmében támadt. Kedves Artúr, te a törésvonaltól a felénk eső oldal embere vagy. Vondd le a konzekvenciát! De ne mondj le! Ne lázadj fel miniszterelnököd ellen, aki velünk szemben pökhendi! Rogán képviselő úr jól találta meg a szót. A magyar miniszterelnök pökhendi. De ne lázadj fel barátod ellen! Több az esélyed. Akár meg is mentheted a barátodat. A veszprémi napilap hétvégi számában Deák Feren­cet emlegeted. Arról szólsz, hogy az országnak nem a Habsburgokkal, hanem önmagával kell megbékélnie. Kedves Artúr, ez nem így van. Ma megint a Habsburgokkal kell az országnak megbékélnie. A Habsburgok ma Ti vagytok. Ti vagytok az elnyo­mó labancok. Mi vagyunk a kurucok. A jeles ősöd is kuruc volt. Furcsa kuruc, de kuruc. Te is kuruc vagy. Furcsa kuruc, de kuruc. Történetesen épp a labancok táborában vagy, sőt hiszel is nekik. Sze­rencsés helyzet. Eljátszhatod Deák Ferenc szere­pét. Valakinek közületek el kell játszania ezt a sze­repet. Kuncze Gábor barátodnak ez nem sikerült. A kormányválság napján lefeküdt a szereposztó díványra. Szabad a főszerep. Hajrá, Görgey! Vagy valaki más. Baráti köszöntéssel: K. I. Magyarországon a választási eredményeknek megfelelő médiaegyensúly törvényes megteremtése elodázhatatlan politikai feladat. (folyt. köv. pénteken: 19. A magyar ATV) Tisztelt Nem Létező Hölgyek és Urak! E­gy nagy tekintélyű osztályvezető főorvos barátom szokta mondani: kváziországban élünk. Kvázijogszabályokkal, kvázierkölcsökkel, kvázilehetőségekkel. A minap fel­hívta a Magyar Rádió reklámirodáját egy Sztrapák Ferenc Péter nevű PR-menedzser a kulturális minisztériumból, hogy közérdekű közleményt küld, amely a Kossuth-emlékév egyik rendezvényére invitálja majd a nagyérdeműt. Az anyag meg­érkezett és hemzsegett a jogi dilettantizmustól, csak a média­­törvényt, a közszolgálati műsor-szolgáltatási szabályzatot és a reklámtörvényt sértette meg. Erről a reklámiroda fiatal leánya tájékoztatta Sztrapákot, és egyben­ felajánlotta segítségét a közpénzen tartott menedzsernek, hogy valami adhatót csinál­janak az adhatatlanból. Sztrapák ezt kikérte magának, és meg­fenyegette a honleányt, hogy következménye lesz annak, ha nem úgy lesz, ahogy ő mondja. Kváziföldön ilyenkor az ember hátradől, és vár. Esetleg meditál, Dunába nem lövik talán, vajh mi lehet a következmény azért, ha az ember jogszabályokat citál egy Görgey Gábor nevével fémjelzett kulturális Sztrapáknak. (Egy Görgey és egy Sztrapák együtt, borzalom.) És jön a következmény: Haszán Zoltán, Népszabadság. Címlapsztori: Kossuth kitiltva a Kossuthról. Majd jön Bolgár György és jön Lakos Nóra, Népszava, szép sorban. A hatalom meghosszabbított sztrapákjai. Ők már nem közpénzen, ők már szerelemből sztrapáltak, és mit sem érdekli őket, hogy a Magyar Rádió sok-sok munkatársa a Kossuth-év kapcsán szebbnél szebb műsorok sokaságát készítette el. Tisztelt Nem Létező Hölgyek és Urak! Nem kell ennyire igyekezni! Nem kell ennyire megfelelni vágyni, nyugi. Jogállam van és demokrácia. Csak nem attól félnek, hogy a jelenlegi hatalmasok a régiek és az új Kovácsok a korábbiak? Csak nem azért vállalják a csahos kutya szerepet ingyen, örömmel, mert attól félnek, hogy bajuk lesz, ha nem teljesítik túl kenyéradó gazdájuk elképzelt elvárásait, akár százszorosán? Higgyék nekem el, a Kovácsok mára megváltoztak, igazi demokraták lettek, akik nem lakájokkal és terrorlegényekkel akarják magukat körülvenni, hanem tehetséges, gondolkodó, a közt szolgálni vágyó okos emberekkel. Higgyék el nem küldik Recskre, nem jön a fekete Pobeda, nem alázzák Önöket laposra, nem figyelik szt-tisztek, ha nem teljesítik túl az MSZMP­­MSZP-SZDSZ-koalíció Önök által elgondolt kívánalmait. A Sztrapák holnap ki lesz rúgva, mint teljesen alkalmatlan arrogan­cia, és megy minden rendben tovább, hiszen az adófizetők pénzét nem lehet hozzá nem értő országimázsemberekre bízni. Legalábbis ezt mondják. Vagy tán Önök sem hiszik? Kváziföldön nyugalom van! A Nem Létező Főszerkesztők kvázi szerkesztenek, kvázi megjelennek az újságok, kvázihírek vannak benne, kvázi élünk egymás mellett, kvázisenkik között emberként, kvázidemokrácia van. Üdvözlettel: Egy kvázi nem létező publiciszt@magyarnemzet.hu

Next