Magyar Nemzet, 2004. október (67. évfolyam, 259-287. szám)
2004-10-09 / 267. szám
A Kossuch ház Búza Péter családtörténete Fehér Bili,a Az 1820-as években a tízezer holdas birtokos leánya, Kubinka Karolina beleszeretett az egyszerű családból való, de dolgos és törekvő Kossuch Jánosba. így kezdődik a Kossuch ház története, mely nemcsak családtörténet, nem is csak boldog és boldogtalan sorsok folyama, nemcsak civil történelem, hanem a magyar ipartörténet egyik nagy fejezete is. Búza Pétert, a jeles kultúrtörténészt, aki évtizedek óta kutatja Budapest múltját, minden munkájában a hétköznapok érdekelték, az, hogy a történelem miképp avatkozik be a mindennapokba, mert mint tudjuk, a lényeg sokszor a részletekben mutatkozik meg. Elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki hangyaszorgalommal gyűjtse össze a szerteszóródott dokumentumokból az adatokat, felkeresse és kivallassa a még élő tanúkat, márpedig ezek nélkül nem látjuk a múltat, ezek nélkül nincs szintézis, nagy ívű korrajz. Kuhinka Karolina az üveggyáron kívül hat gyermekkel is megajándékozta férjét, a dolgos Kossuth Jánost, aki a felnőttkort is megért három leány és egy fiú érdekében gondoskodott az időközben szépen gyarapodó vagyon további sorsáról. Igyekvő, ügyes vejek, kisebb-nagyobb tehetségű és szépségű unokák, dédunokák gyarapították azután a családi örökséget, egyre terebélyesebb lett a családja, s egyre jobb hírű a már magas körökben is számon tartott gazdag iparosfamília. Hogy azután a XX. század kataklizmái, a háborúk, a kommün, majd végső és mindent elpusztító csapásként a népi demokrácia elvigye a szorgos elődök életművét és külföldre futtassa a rokonság nagy részét. Onnan látogatnak most haza az Eleődök, a Bárdosok, a Szentmiklóssyk, akik között már Paulok, Nadine-ok és Charlesok emlékeznek a boldog-boldogtalan ősökre. Búza Péter szokatlan megoldást választ a családtörténet megírásához. Az anyag törzsét Bárdos- Féltoronyi Zoltán 1973-ban Brüsszelben írt visszaemlékezése adja, amelyet Búza ipartörténeti adalékokkal és főként a még élő családtagok visszaemlékezéseivel egészít ki, erősít meg. Így, valamint a kiváló minőségű és érdekességű családi fotók tömegével lesz teljes a kép, így épül fel a szemünk előtt újra a Kossuth ház, amelyet a történelem ugyan megingathatott, de erős alapjait, a családi hagyományt és szellemi örökséget nem tudta elsorvasztani. Sőt a gyönyörű kiállítású kötet végén található terjedelmes családfát tanulmányozva láthatjuk, hogy az ágak egyre dúsabbak. (Búza Péter: A Kossuth ház. Száz Magyar Falu Könyvesháza, Budapest, 2004. Ármegjelölés nélkül) Aranykor és háború Az iszlám válsága B P a S A_____________________________________ Idézzünk néhány adatot a világ országainak különböző fejlettségi szintjéről. A bruttó hazai össztermék számszerű összehasonlításában a mozlim országok közül Törökország foglalja el a legelőkelőbb helyet, 64 millió lakosával a majd ötmilliós Dánia és Ausztria között a huszonharmadik. A rangsorban a következő muzulmán ország 212 millió lakossal a 28. helyen álló Indonézia, közvetlenül a 14,5 milliós Norvégia mögött és a 21 milliós Szaúd-Arábia előtt. Ha végigvesszük az iszlám országok egy főre eső életszínvonal-mutatóit, az ipari termelékenységi adatokat, a várható élettartamot, az egy főre jutó számítógép arányait, a könyveladási adatokat, minden esetben megdöbbentő számokkal vagyunk kénytelenek szembesülni. Hasonló lesújtó adatokkal találjuk szembe magunkat, ha megvizsgáljuk a tudományos kutatók számarányát, a megjelent tudományos publikációkat. Az arab világban évente 330 könyvet fordítanak le, Spanyolországban ugyanezen időszak alatt százezret. De maradjunk egy pillanatra az európai mediterrán országnál, ugyanis Madrid éves GDP-je meghaladja az összes arab országét. Ha mindehhez hozzátesszük a kiugróan magas születési rátát, ott találjuk magunkat egy hadseregnyi munka nélkül lézengő, elégedetlen, a saját szóhasználatukkal élve „megalázott” arab fiatal között, akik keresik a zsákutcából kivezető utat. Mi ez, ha nem válság, a szó legsúlyosabb értelmében? - szembesít minket könyvében az arab világ helyzetével Bernard Lewis amerikai professzor, a közel-keleti kérdések elismert szakértője. Mégpedig hosszú, nem évtizedek, hanem évszázadok óta tartó alkalmazkodási képtelenség a világ kihívásaira, a modernizációra. Most már nemcsak a Nyugattal szemben érződik a mozlim közösség frusztrációja, hanem az ázsiai térséggel szemben is, amely rakétagyorsasággal hagyja le a csigalassúsággal mozgó arab világot. Bernard Lewis, a Pricenton Egyetem nyugalmazott professzora feltérképezi, történelmi távlatokba helyezi a válaszokat, amelyek felmerülnek az okok kutatásánál. A tudós e rövid munkájában visszakanyarodik a gyökerekhez, az iszlám társadalom kialakulásához, a muzulmán vallás jellemző vonásaihoz, az aranykorhoz, amelyben az arab világ jócskán meghaladta és felülmúlta tudományban és művészetben az európai civilizációt. Természetesen nem feledkezik el a nyugatiaknak felrótt bűnökről sem, kezdve a keresztes háborúktól a mindmáig uralkodó gyarmatosító, kizsákmányoló felfogásig. Az Amerikában tavaly megjelent könyv utolsó két fejezetében foglalkozik a Szaúd-Arábiában államvallássá lett vahabizmussal és az iszlám terrorizmussal. A visszatérés a vallási gyökerekhez - bármiféle erőszak révén, mint azt a fanatikusok vallják, hiszen a hitetlenek és hitehagyottak ellenünk is erőszakot alkalmaznak - egyfajta válasz, ha nem is helyes az arab világban felmerülő problémákra. Sajnos a tudományos igényű, ám mégis közérthető stílusban megírt fejtegetésből kimaradt a másik pólus, azaz az Amerikai Egyesült Államok vezetőinek vallási fundamentalizmusa, amely a jelenlegi, már-már katasztrófát felidéző szembenállásban nem kis szerepet játszik. Lehet, hogy nem is ez volt Bernard Lewis szándéka, hiszen könyve a The New Yorker magazinban megjelent folytatásos cikk bővített változata. Az írás jóslatszerű utolsó szavai mindenesetre megjegyzendőek: „Ha a fundamentalisták jól számítanak, és sikerrel vívják a háborújukat, akkor sötét jövő vár a világra, különösen azon részére, ahol mozlimok élnek.” (Bernard Lewis: Az iszlám válsága. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2004. Ára: 1500 forint) 35 Mafar sfemzel • Magazin 2004. október 9., szombat Hármas egység Felső-Tisza-vidéki kalauz Három egykor önálló vármegyéből - Szabolcsból, Szatmárból és Beregből -, valamint több önálló tájegységből - Tiszahát, Nyírség, Ecsedi-láp stb. - áll az az országrészünk, amelyet Felső-Tisza-vidéknek nevezünk. E történelmi vidék Magyarország három részre szakadtával nem tartozott a török hódoltsághoz, sem a Bécsből kormányzott tartományhoz, de Erdélyhez is csak laza részként kapcsolódott. Neve is ez volt: a Részek, latinul Partium. Bár gyakorta látott hadakat erre vonulni, régi épített emlékei szerencsésebben átvészelték a századokat, mint az Alföld délebbre fekvő tájai. Középkori falusi templomai közül jó két tucat ma is eredeti formájában vagy csak részben átépítve látható, s a régi, provinciális életformának 48 kisebb-nagyobb úrilak, kúria és kastély maradt túlélő tanúja. A legszerencsésebb, ha lehetőleg helyben lakó, a szóban forgó környezetet és látnivalóit valóban jól ismerő, szakmai kérdésekben is avatott szerzők készítenek útikalauzt az idegenek számára. Külön örömünk manapság, ha ráadásul még olvasható magyar nyelven, stílusos fogalmazásban adják közre a tudnivalókat. Ilyen munka az az alig százoldalas most megjelent könyvecske, amely a fent leírt országrész műemlékeit mutatja be. Szerzőpárosa - Bodnár István és Szatmári István - becsülettel végigjárta Szabolcs-Szatmár-Bereg megye régi egyházi és világi épületeit, majd a látottakból akkurátus és szórakoztató útleírást készített. „E táj középkori templomai párjukat ritkítják - írják. - A megyénkbe érkező külföldi vendégeknek, turistáknak nem nehéz útitervet összeállítani: természeti értékeink mellett régiónk páratlanul sok műemlékkel dicsekedhet.” Csupán ízelítőül a hosszú felsorolásból: Anarcs, Beregdaróc, Csaroda, Csenger és Csengersima, Kisszekeres és Nagyszekeres, Nyírbéltek, Nyírmihálydi és Nyírtura, Piricse, Sonkád, Tarpa, Tákos, Szamosújlak és Szamostatárfalva, Zsurk... Majd mindegyik faluban középkori eredetű, többnyire az utóbbi másfél évtizedben helyreállított templom látható, s akinek már volt alkalma kirándulni a vidéken, lecsorogni a Tiszán, és beszédbe elegyedni, megismerkedni az ott élőkkel, az tudja csak, hogy a tüneményes történelmi és hiteles népi építészethez, a varázslatos tájhoz micsoda barátságos, tiszteletre méltó emberek tartoznak. Ettől a Magyarországon ma már sajnos egyre kevesebb helyről elmondható „hármas egységtől” olyan vonzó ez a távoli vidék. Ami pedig a műemléki kalauzt illeti, e recenzió írója - amikor majd Kelet-Magyarország rejtőzködő templomai kerülnek sorra - feltétlenül magával fogja vinni, megkönnyíteni a tájékozódást. (Bodnár István - Szatmári István: Templomok, kastélyok, kúriák. Nyíregyháza, 2004. Ármegjelölés nélkül) A cégénydányádi Kende-kúria - SUDWIG___________________________________________ Zakatol a... Mozdonyenciklopédia !Dévényi István-_______________________ Bizonyos könyveket muszáj szerezni. A Mozdonyenciklopédia is ilyen: nyomtathatnák akár pőre fekete-fehérben, zsebkönyvméretben, alapjaiban elhibázott betűtípussal, mindegy lenne, a téma elvinné a kiadványt úgyis. Hiszen a férfiembert könnyű elcsábítani egy kis műszaki kalandozásra, legyen bár az „osztrákból” hozott Quelle katalógus márkatermékein szocializálódott vagy az internetfüggőségben szenvedő legújabb generáció tagja. Hát még, ha sípol, szuszog, dohog és zakatol a kalandozás tárgya... A Mozdonyenciklopédia - amely egyébként A világ legendás mozdonyainak legteljesebb kézikönyve szerénytelen alcímet viseli - joggal számíthat sikerre, főként, hogy a mostanság oly divatosan nagyszabású formátumban jelent meg, hatalmas, gyönyörű képekkel, ahogy az egy leginkább ajándékozásra szánt kiadványtól elvárható. Ám jelen esetben nem csak a külcsín becses. Colin Garatt vasúttörténeti kutató jó érzékkel válogatta össze a világ legendás mozdonyait - ha már ezt úgyis megígérte az alcímben -, és megfelelő mennyiségű információt közöl a különböző típusokról. Igaz, a kevésbé szakavatott rajongó a rengeteg műszaki adat és leírás böngészése közben alkalmanként szívesen megpihenne a mozdonyokhoz vagy tervezőikhez fűződő anekdotákat olvasgatva. A könyv három korszakra bontva tárgyalja a mozdonyok fejlődését, minden típusnál kiemelve a pontos és hiteles adatokat és egyéb jellemzőket. Az első, A vasút születése című fejezet a korai korszakot tárgyalja a kezdetektől 1900-ig, bemutatván a klasszikus brit mozdonyokat és a korai észak-amerikai, európai szerkezeteket. Az Aranykor című fejezet az 1900-1950 közötti időszakot tárja az olvasók elé, azt az öt évtizedet, amikor a távolsági közlekedés főként síneken zajlott. A harmadik rész 1950-től napjainkig vizsgálja a vasút változásait, a gőzvontatástól eljutva a több száz km/óra sebességre képes modern szerelvényekig. Az enciklopédiában a magyar közönség is talál kedvére valót, habár csupán néhány „tétellel” sikerült bekerülnünk a legendák közé. A szerző érdekességként a fogaskerekűt, a 61-es villamost, az Európai vonatok megőrzése című részben a Hűvösvölgyben közlekedő gyermekvasutat, a fővonali villanymozdonyok soraiban a V43-ast, a tolatómozdonyok között pedig a V46- ost említi. A 424-esről viszont egy árva szó sem esik, s ez a hiányosság bizony negatív irányban befolyásolhatja a kiadvány honi szereplését. (Colin Garatt: Mozdonyenciklopédia. Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 7490 forint)